A hallgatás elenyészik

Hallgatásunk elenyészik a rend falai előtt.
Csendjeink romokban hevernek
Átokverte nappalaink mögött.

Hívnám a szépség istenét,
Kísértse lelkem egy halhatatlan pillanatig,
Mert szavaink töredékesek, mint az álom.

Hívnám a szerelem istenét,
Öleljen át, mint szél a fákat, hogy hinni tudjak
E szemérmetlen örökkévalóságnak.

Hallgatásunk elenyészik a rend falai előtt.
Reményteli vággyal lépünk mégis
Homályban izzó holnapunk felé.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-24 14:11:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-24 14:11:23