NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-03-20 18:10 Összes olvasás: 591912| 5888. | [tulajdonos]: kíváncsi | 2025-03-18 22:13 | Kíváncsi voltam, olvasható-e a Dokkon A tó filmje, és elkezdtem keresgélni, de úgy látszik, nem töltöttem fel, a Dokkon nem lehet megtalálni.
Viszont rábukkantam Az első tanúk című versemre, melyet nagyon jó volt újraolvasni. Gyakorlatilag már idegen szöveggé vált, nem kellett éreznem semmilyen izgalmat, aggodalmat, hogy vajon, nincs-e benne zavaró hiba...
Azért érdekes számomra a dolog, mert ez is felkérésre íródott vers; ezúttal Lackfi János kérte, hogy... | |
| 5887. | [tulajdonos]: egy hete | 2025-03-18 21:57 | Filip Tamás - Kégl Ildikó: Kétszemélyes ország.
Feleségemmel közös kötetünk a magyar költészet napjára fog megjelenni.
Hangoskönyv is lesz belőle, amelynek a felvétele pontosan egy hete zajlott a Nemzeti Színházban.
Ildikó verseit Kubik Anna, az enyéimet Rátóti Zoltán adta elő. Jelen voltunk a stúdióban, brutálisan jó élmény volt.
Rátótinak amúgy fontos helye van az életemben, ugyanis A tó filmje című versemet húsz évvel ezelőtt ő interpretálta az Első Közlés című műsorban, ahol a nyomtatásban való megjelenés előtti verseket lehetett meghallgatni. Reményi József Tamás (Isten nyugosztalja) volt a szerkesztő.
Ez a vers azért is érdekes, mert ez volt az első, amit felkérésre írtam. Ferencz Győző vont be ebbe a körbe, ahol is mesterét, Jánosy Istvánt köszöntöttük 85. születésnapján.
Azóta nagyjából harminc felkérésre írott versen vagyok túl, de az elsőre mindig emlékszik az ember. | |
| 5886. | [tulajdonos]: rémes | 2025-03-18 20:44 | Vasárnap délután, M3 autópálya.
A forgalom nagyjából 110-120 km/h tempót enged, de van, aki ezt kevesli. Mindig van ilyen, ebben nincs meglepő, de az, aki melletted a leálló sávban eldönget úgy százötvennel, majd ahol van egy kis rés, visszarántja a kormányt, és a külső, majd a belső sávba vágódik be, azért csak megérdemelne egy szigorított ejnyebejnyét. Én megszavaznám, hogy tíz évig ne ülhessen autóba még utasként se. Szlovák rendszáma volt, de ez voltaképp lényegtelen. | |
| 5885. | [tulajdonos]: Nyugat Plusz 2025/1. | 2025-03-18 07:32 | Kés, vaj, kenyér
Hirtelen kinyitja magát,
kiugrik belőlem az ablak. Ő
darabokra törik, hogy én
valahogy megmaradjak.
Átjár a fény, szilánkjaimat
összeragasztja. Az utca zúg,
lemegyek elvegyülni, de kés
vagyok a vajban, pedig inkább
kenyérré válnék boldogan.
Ám senki nem éhes, keserűségtől
jóllakottan várják, hogy ne
jöjjön a villamos, úgysem
visz sehova. Hazamegyek hát
kivilágított önmagamba, és
anyámnak, ki már a földben
úszik fejét magasra tartva,
megírom, hogy téged megtaláltalak.
Nem kell gyorsan írnom,
minden pillanatban úgyis
eszembe jut valami rólad. | |
| 5884. | [tulajdonos]: Halmai Tamás köszöntése | 2025-03-17 20:44 | Közelítések Halmai Tamáshoz
(1)
Csak ellesni lehet, eltanulni nem.
Tudod, a maszk átformálja
azt is, amit szabadon hagy.
A fény pedig úgy ostromolja a házat,
hogy tiszta lesz tőle az ablak.
(2)
Utadat állja egy nyitott kapu,
és nem tehetsz semmit:
addig nem léphetsz rajta át,
míg ki nem nyitod
magadban is a párját.
(3)
A tűz visszapillantó tükrében
ott a gyújtatlan gyufa,
a kéz, a mozdulat, a sercenés;
a tűz látja magában,
és lángokkal takarja be
önnön kezdetét.
Mert eléghet minden,
és el is ég, de maga a tűz
éghetetlen ország.
(4)
Versekben lakni, vagy zenében?
Otthont adni magamban nekik?
Ébredni velük, ha itt a reggel,
kávét főzni, vendéget fogadni.
Elköltözni, ha ideje van, és itt
hagyni mindent az új lakónak,
hogy majd ő dobja ki.
(5)
Úr-ebéd. Sok üres pohár és
tányér várja a hosszú asztalon,
hogy learassák a búzát,
leszüreteljék a duzzadt fürtöket.
Most érik minden.
Növekszik a szomj és az éhség.
Készülődik a kegyelem.
| |
| 5883. | [tulajdonos]: HALMAI 50 | 2025-03-16 23:01 | Halmai Tamás, ennek az évtizednek az egyik legnagyszerűbb költője tegnap volt ötvenéves. Születésnapi köszöntésére Szondi György egy csapatot toborzott, amelynek egyik tagja én lehettem. Isten éltesse a költőt, aki sok évvel ezelőtt néhány szép verssel gazdagította a Dokkot.
http://www.naputonline.hu/2025/03/15/halmai-50-szuletesnapi-koszontesek/ | |
| 5882. | [tulajdonos]: nemtud nimagyar | 2025-03-16 22:47 | "Haladjunk!"
Írja Pálóczi Antal, miután megpróbált pálcát törni Karaffa Gyula fölött. A kötözködés megunhatatlan szokása ennek a derék embernek, nem tudja abbahagyni. Óvatosságból nem ítéletet mondott, csupán kérdezett, mintha kérdéssel nem lehetne sebezni. Mi abban a sértő, ha valakitől megkérdezzük, hogy még mindig bolti lopásokból tartja el magát?
Az az ember engedi meg ezt magának, aki nem tudja helyesen leírni, hogy jólesett. Mondom: jólesett. Nem a folyékony halmazállapotú csapadék múltbéli intenzív hullásáról van szó, hanem arról, hogy valami örömet szerzett, kellemes érzést okozott. Egy szó.
Ilyen helyesírási hiba elkövetőjeként érdemes lenne óvatosabban kötözködni.
Ami pedig az inkriminált szövegrészt illeti, körülményes, suta, súlytalan. Érződik rajta a nagy akarás, de mint oly sokszor: nyögés lett a vége. Az a nehéz a kötött, de legalábbis kötöttnek vélt forma alkalmazásánál, hogy egyes részeket a szükségesnél tömörebbre kénytelen formálni a szerző, más részeket pedig hosszadalmasabbra, mert a forma kényszere ezt diktálja. Így a vers olyan kabát lesz, mely egyszerre szorít és lötyög. Az meg, hogy öt helyen elfelejtette kitenni a vesszőt a versében, ezek után szóra sem érdemes. | |
| 5881. | [tulajdonos]: ma | 2025-03-13 18:53 | | Milyen méltatlan helyzet: ahelyett, hogy Babérkoszorút vett volna át a Vigadóban, ma utolsó útjára kísértük Fecske Csabát. Ez két dolog következménye. Az egyik, hogy a miniszter nem adományozott neki ilyen díjat, a másik, hogy meghalt. Mondhatni, mindkettő eléggé objektív körülmény, de akkor is. | |
| 5880. | [tulajdonos]: Nyugat Plusz 2025/1. | 2025-03-11 21:03 | Látjuk ámuló arcát
Az erdő szíve szétosztja magát –
minden fába jut dobogás.
A lombban hangoskönyv lapul,
madárdal, susogás, mi éppen
világgá megyünk, és tovább.
Hiedelmeink elkísérnek, és
bennünk lassan újraépül, mi
százszor összedőlt: a magtár.
Polgár is lehetnék, de inkább
király vagyok s te királynő
egy szemtelen köztársaságban.
Egy néni ismerősnek találja
párosunkat, hátrapillant, mikor
elmegyünk mellette, negyedik
szemünkkel látjuk ámuló arcát. | |
| 5879. | [tulajdonos]: idő | 2025-03-10 13:46 | Rohan az idő.
Áll az idő.
Lehet választani.
Annyi biztos, hogy Péter Béla: Időzet című verse két éve és három napja időzik a Nagyítóban. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
