DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38799 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Ocsovai Ferenc: Börtönima
Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
Gyurcsi - Zalán György: vagyok
FRISS FÓRUMOK

Ocsovai Ferenc 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Tóth János Janus 2 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Valyon László 6 napja
Filip Tamás 6 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
DOKK_FAQ 8 napja
Francesco de Orellana 9 napja
Pálóczi Antal 12 napja
Cservinka Dávid 12 napja
Szilasi Katalin 14 napja
Szakállas Zsolt 16 napja
Vasi Ferenc Zoltán 18 napja
Bátai Tibor 19 napja
Farkas György 22 napja
Zsolt Szakállas 30 napja
Serfőző Attila 33 napja
Gyurcsi - Zalán György 39 napja
Vadas Tibor 41 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 1 órája
fiaiéi 4 órája
Gyurcsi 15 órája
Zúzmara 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
nélküled 1 napja
az univerzum szélén 3 napja
Baltazar 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
mix 7 napja
Paricska. Életmű 9 napja
négysorosok 10 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 11 napja
Janus naplója 11 napja
Játék backstage 12 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-07-17 11:09 Összes olvasás: 544416

Korábbi hozzászólások:  
5774. [tulajdonos]: Még ilyet2024-07-13 12:06
Irodalomtörténészek nemrég megtalálták a fiatal Kossuth elveszettnek hitt lírai próbálkozását.

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút Monokon
És fájón.

5773. [tulajdonos]: Ma2024-07-13 09:06
Ma eddig csak nőket olvastam.
Kégl Ildikót,
Anne Ernaux-t,
Takács Zsuzsát.

5772. [tulajdonos]: köszönet2024-07-09 07:13
Filip Tamás: Megfésült káosz


Hullámzó hidakon jönnek
futva a körkörös romok
közé, ahol a fekete holdfény
áztatta zongorán egy szonáta
kezdi játszani önmagát, míg
a rabmadár kalickájában
Cage-t szeretne hallgatni
négy és fél percen át.
A kosár-ember tagolatlan
versét azóta írja, hogy
elvesztette otthonát, de
még az első versszakkal
se készült el, mégis nyugodt:
ideje annyi, mint a tenger.
A régész sírjában maga is
múmia lett, avar dalokat
dúdol a pólya alól, egy
egész csapat próbálja
lejegyezni, amit hall.
A megfésült káosz újra meg
újra megrázza sörényét.
Minden nézettségi rekordot
megdöntött az éhezőművész
műsora. Temetéséről nem
kell intézkedni, testéből
semmi nem maradt. De jön-
e majd valaki, hogy elárvult
ketrecét örökbe fogadja?



Ki viszi át a kegyencet a túlsó partra? Ki örökli a szabadság ketrecét? Ki hallgatja meg a fekete szonátát, amikor a kosár-ember verset ír az elmúlásnak?
A káosz lesz az új rend, a nihil tobzódik az elmék agoráján, a hagyományok utolsó egyéniségeit élve temetik el, hogy a régészek a szívhangtörvényt alkalmazva vizsgálják meg múmiáikat. Egyeseknek jár a királyi többes, másoknak emberi mivoltukat is megkérdőjelezik. Ma már éhezni művészet, túlélni a mindennapok rejtett aknáit, minden sarkon egy újabb közöny les ránk, aki nem üvölt együtt a farkasokkal, azt felfalják a rókák. Ravasz arcukon olvasom: tudjuk, ki vagy, ember, előttünk nem lehet titkod! A titkokat arckönyv-falakra írjuk, s csodálkozunk, azokat mások honnan ismerik.
Hullámok hátán a hidak is a nirvánába rohannak, a mocskos habok magukkal ragadnak minden emberit. Már nincs átjárás, már nincs kapocs. Ki viszi át az emberiességet a túlsó partra?
A kosár-ember a versét írja, írná, de múzsáját elragadták a rohanó habok. A szürke papiroson hadrendbe sorakozott kérdőjelek. A hosszú sorokat látva egy kérdés lüktet agyamban: Mi lesz veled, Európa?!
Lengyel János

**********************************************************************************

Köszönöm Lengyel Jánosnak, aki a Kárpátalja felületére vitte a versemet, megosztva az övéivel, az ottani magyarokkal. És még jobban köszönöm, hogy egy miniesszét is írt hozzá.

https://karpataljalap.net/2024/07/07/filip-tamas-megfesult-kaosz

5771. [tulajdonos]: versek, szublimálás2024-07-01 19:38
Csütörtök kora délutántól ma reggelig együtt. Csodás. Még akkor is, ha az érzékiségben volt két nap kihagyás. De a férfienergiák átmeneti visszatartását sikerült versírássá szublimálnom. Egy csaknem húsz versből álló ciklust írtam azon padon ülve, ahol négy-öt órát szoktunk átbeszélgetni, mielőtt ágyba bújunk, úgy, hogy észre sem vesszük az idő múlását.

5770. [tulajdonos]: köszönjük2024-07-01 19:24
Állapotunkat sokan látják, és egy részük, 161 ember tetszését fejezte ki az Arckönyv "Perfect day" című bejegyzése alatt, ami Kégl Ildikó oldalán látható.

Egyikük, Janáky Marianna, régi Dokk-társunk, ezt írta kommentjében: "Szeretettel irigykedem rátok! Csodás, hogy megtaláltátok egymást."

Köszönjük Marianna!

5769. [tulajdonos]: suhanás2024-07-01 19:17
Szombaton meglehetősen későn indulunk Sátoraljaújhelybe, ez van, amikor három emberből kettő bagoly és csak egy pacsirta. Szerencs után belefutunk egy furcsa útlezárásba, amit nem akarunk elhinni, de valahogy megoldjuk, és sikeresen eljutunk a kalandparkhoz. Zs., aki apja BMW-jéhez szokott, egyszer csak megdicséri a Jaguaromat, hogy jól megy. Hát megy az rendesen, bár eddig csak 183 km/h volt a legnagyobb sebesség, amit mentem vele. Csodás libegőzés föl a hegyre, ahol sok-sok idő telik el a beöltözéssel, várakozással, mire oda jutunk, hogy a Szár-hegy és Magas-hegy közötti 1036 métert megtegyük az átcsúszó kötélpályán. A hosszú várakozás amiatt van, hogy csak az egyik pálya működik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok valamennyire feszült, míg várakozunk, ám ahogy beültetnek, becsatolnak, és várom, hogy elinduljak, megnyugszom, és képes vagyok átadni magam a csaknem 100 km/h tempójú suhanás élvezetének. Eksztatikus, elmondhatatlanul csodálatos érzés. Hármasunkból, Ildikó és a kislánya után én voltam a harmadik, ami arra mindenképp jó volt, hogy csodás fényképeket készítsek róluk, ahogy indulnak, ahogy száguldanak. A zárt kabinban visszaemelkedünk, onnan a csodás libegővel a másik irányba lefelé. Zs. még bobozik egyet, mi csak beszélgetünk, limonádét iszunk, együtt vagyunk, élvezzük, hogy összetartozunk. Ezt mindig élvezzük, és mutatjuk is a külvilágnak, hiszen a legcsekélyebb gond nélkül bárhol és bármikor átöleljük egymást. Két ember, aki alig két hónapja találkozott először, és azóta mindketten azt érzik, hogy megtalálták azt a másikat, akit egész életükben kerestek.

5768. [tulajdonos]: péntek2024-07-01 18:48
Ildikó kérdezi: Írtál már valamit Halmosi Sándorhoz? Mondom, hogy ezidáig még nem. Hát akkor írj valamit, és majd a könyvbemutatóján felolvasod. Azonnal ráérzek a felkérés izgalmára, és talán egy óra alatt írtam egy hat versből álló ciklust, amely megpróbálja megidézni az ő világát, az ő poétikáját. Élveztem a kihívást, és amikor a felolvasás megtörtént a Sub Rosa Caféban, éreztem, hogy a megszólított hálás, és nagyon közel került a verseimhez.

5767. [tulajdonos]: Meghívó Miskolcra2024-06-26 06:54
MEGH-V
how to print an article without pictures

5766. [tulajdonos]: vízesés2024-06-23 19:45
Ha az ember Miskolcon vesz gyűrűt a szerelmének és magának, és költőféle volna mindkettő, hova máshová vihetné megmutatni gyűrűs kezét, mint Lillafüredre, a robajló vízesésnél lévő szoborhoz. József Attila a kezével támaszkodik a kőpárkányon, még két kéz kerül a szobor bal keze mellé, kezeink alatt az Óda olvasható, a vízesés zúg, hatalmas cseppekben esni kezd, majd, mintha mindegy volna, el is áll... Térben és időben mindez elhelyezhető... Tegnap délután háromnegyed három körül vagyunk Lillafüreden, de az elementáris élmény szétfeszíti a koordinátákat, két sorsot összekapcsol, két embert leválaszt a múltról, annyira kivételes.

5765. [tulajdonos]: mitmit2024-01-06 20:53
Valójában sokszor megfogadtam, hogy közügyekhez nem fogok szólni, mert eleve kudarcra ítélt dolog, és erre tekintettel csupán publikációs felületnek tekintem a Dokkot. De mire valók a fogadalmak, ha nem arra, hogy megszegjük őket? Miközben nem szólok hozzá a közügyekhez (akár vannak, akár nincsenek), az agyam dolgozik, és számtalan változatban teszi fel ugyanazt a kérdést: miért lett ilyen sivatag a Dokk? Miért vesztette el a vonzerejét, miért nem szól itt senki a másikhoz, miért nincs, vagy legalábbis miért nem fogalmazódik meg igény arra, hogy változzon itt valami? A széplelkek nyilván megveregetnék a vállamat, ha azt mondanám, hogy bocs, magammal kell kezdenem, nekem kell másmilyennek lennem, hogy a változás igényét egyáltalán szóba merjem hozni. A széplelkeknek biztosan sokat köszönhetünk, én jól megvagyok nélkülük, miközben a súgásukat akkor is hallom, ha befogom a fülemet. Befogott füllel persze nem lehet írni, így az előbbiek csupán képes beszédnek tekintendők.

Ami eleve hiányzik, egy közös nyelv. És a közös nyelv előtt maga a szándék, hogy legyen egy tisztességes elbeszélési módja annak, hogy mi történt, mi történik velünk.
Nekem olyan furcsa, hogy elmúlik a karácsony úgy, hogy egy rövid, szeretetteljes, optimista üzenet szülessen a főszerkesztőtől.
És nekem az is furcsa, hogy eljön az újév napja, és elmúlik úgy, hogy egy rövid, szeretetteljes, optimista üzenet szülessen a főszerkesztőtől.
Higgyék el, nem apahiányban szenvedek, ahhoz már túl öreg vagyok, egyszerűen azt nem értem, miért nem fogalmazódik meg a késztetés benne, hogy megszólaljon, és mondjon valamit.
Több mint két éve, hogy ezt írta: „…ha bármikor úgy vélik, bármiben vétettem megtisztelő közös munkánkban, ne hagyják szó nélkül azt, nemtetszésüket nyomban jelezzék nekem.”
Próbálom végiggondolni, mit csinál jól, nem könnyű. Nem akarom elkapkodni az értékelést, nehogy elfogultsággal vádoljon bárki. Nagyon kíváncsi vagyok mások véleményére ez ügyben.

Mit csinálnak jól a szerkesztők?
Mit csinálnak jól a szerzők? Akár a feltöltött versek szerzői, akár a naplókéi.
Egy dokk szükségképpen együttműködést igényel, mindenki szorgoskodik, hol az egyik, hol a másik hajó részesedik közös munkájuk gyümölcseiből.
Ezen a dokkon van közös munka?
Van valamiféle közös ihlet?
Két szélsőség mindenképp van, a bántás kegyetlensége, és a hideg részvétlenség.
Ezeket szabad észrevenni, szabad szóvá tenni.

És remélem, hogy szabad várni, hogy valakit megérintsen ennek a posztnak az üzenete.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-17 09:25   Napló: A vádlottak padján
2024-07-17 06:59   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:52   Napló: fiaiéi
2024-07-16 22:41   Napló: fiaiéi
2024-07-16 20:00   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 13:07   Napló: Gyurcsi
2024-07-16 09:12   Napló: A vádlottak padján
2024-07-16 06:46   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2024-07-16 06:46   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-07-16 04:04   Napló: Zúzmara