|
A hétköznapok a boldogok,
mikor az éjszaka fénytelen,
és nem történik semmi drámai
a reggel és az este közt velem.
A te meg én az csupa próza,
kávézunk, mert van még konyha,
van kávé, van kert, homály a kertben,
s a kedd délután, akár a szerda
magától értetődik, mint mi ketten.
Rutin vagyunk: ép, meghitt, színtelen.
Még nem idill s nem elvesztett kincs,
hogy holnap ugyanígy, itt és velem.
|
