DOKK

	Ocsovai Ferenc
	Börtönima
	Lesz-e olyan még, hogy saját szememmel nézhetem még a hullámzó füvet és a langyos réteket; az erdőket, dombokat, köveket és a föléjük lágy paplanként boruló, szikrázó, kék eget? Lesz-e olyan még, hogy mélyen testembe szívhatom az orgona, a bodza és az akác illatát; hogy hallgathatom a rigó játékos dalát és a tücskök, kabócák zümmögő szavát? Lesz-e olyan még, hogy nyári napfény és tavaszi szellő kóstolgatja kérges bőrömet: hogy előttem nem csak egy távoli remény táncol, amely rám pimaszul nyelvet öltöget, hanem a sok ismerős utca és idegen város kanyargó ölével végre, mint jó vándort, befogad? Lesz-e olyan még, hogy gyeplőn vezethetem csatába szilaj, megveszekedett, leláncolt és vasravert sorsomat? Lesz-e olyan, hogy ismét az angyalok mosolya fog füröszteni édesen csillogó forrásvizében; hogy nem kell hinnem imák helyett hazug reklámokban és varázsigékben és eljő-e még a bujdosók szentsége, hogy a Sötétség ölében betakarjon, ha kínozni kezd már a Magány hidege, és jelenteni fog-e még valamit az a zengő, nyolcbetűs magyar szó, aminek régen Szabadság volt a neve? Lesz-e majd úgy, hogy egyszer mások bohózatában nem csak önző, korhely, gyarló ember vagyok? Lesz-e úgy, hogy magam után nem csak nyomort és lángoló szenvedést hagyok, és nem vedlem vérfarkassá, amikor esténként a csapszékek kinyitnak és a telihold felkel – lesz-e olyan, hogy nem kiáltozom úgy éjjelente, mint akit a pokol tüze már életében elnyel? Lesz-e olyan, hogy valakivel megint szívet cserélek és finom, virágos kezével cirógatva gyöngéden becézget? Előfordulhat-e még, hogy valaki, mint a zsolozsmáskönyvet, elejétől a végéig engem betéve megérthet, amíg, akár egy órákon át mormolható rózsafüzér, úgy tekereg arcomra lágy hajának minden egyes szála – lesz-e még, akinek harmatos oltárképét bűnös lelkem még sírkamrájából is hűen csodálja? Lesz-e, ó, Uram, hogy a holnappal cellám árnyékán még túlnyújtózhatok valahogy; hogy elfogadom és megszeretem végre a tükörből rám sápadtan hunyorgó, ábrándos alakot, és életemből, ebből az utolsó vacsorából le nem csupán újabb száraz kenyérdarabokat szegek – lesz-e, ó, Uram, hogy az irgalomra egyszer még talán én is érdemes leszek?

Publikálva: Ezredvég, 2023.
Kötetben: Varsótól Madridig ( 2024.)
Kiadó: Underground