|
(Nádas Péternek)
Merész az, ki a szépet akarja,
örök teremtés, ami szép,
könnyű a féligkész akarattal a torzon elülni.
Az egész felől gondolkodik és tesz,
lehet akár töredék,
a szép mégis a teljes.
Az, mi az emberből kimarad,
még mind őelőtte,
majd utána a többi,
mégis, amihez hozzáér - úgy hiszi, teljes.
Ahogyan belelátja magát az egészbe,
keretet rak idővel a térben -
a fényképész is azt hiszi,
teremt,
röpülőből lökték, szikláról szakadékba esik,
vagy hullik a korral hősünk,
nem fáj semmije,
gyönyörű maga is,
itt ez a hullás.
|
