Apakép/jav./


Betegen megszelídült,
mint az állat,
ha kialszik benne az ösztön.
Az arca kisimulva,
szép lett.

A védtelen gyermeket láttam,
nem azt, akit a háború megnyomorított.
Később becsapta magát is:
újra hitt a rendben, a tisztességben,
s a sörgyár gépsorai zúgtak
harmincöt éven át a fülébe.
A „kiváló dolgozó” érmet
a fontos iratok alá rejtette.

Nem tudom,
miért kezdett kocsmákba járni.
Hogy milyen volt részegen?
Arra emlékszem.

Az otthonban most egy kisfiú fekszik.
Hozzá sem nyúl
a rostos italhoz,
a tablettákat nem veszi be.
Ágya mellett,
mint egy félredobott báb,
úgy áll a ruhákkal megpakolt járókeret.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-01 18:48:24
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-01 18:48:24