Vissza kellene lapozni, hogy kiderüljön igazad van-e, abban azonban már hosszú ideje bizonyos vagyok, hogy az érintett maszkok (tehát nem is egy maszk) mögül vívja a maga csetepatéit, így azután nem is kell új hasonlat után néznem --- az általam használtat kellően pontosnak érzem. Kérem szíves megértésedet.
Kedves Mária, csak tippelni tudok: esetleg valamilyen vallási érzületet / érzékenységet érint? Ha igen, elnézést kérek; legközelebb megpróbálom más hasonlattal leírni a jelenséget.
Tibor, megelőztél ezzel a bejegyzéseddel. Teljes egyetértésemről biztosítalak, és köszönöm, hogy megtetted a kezdő lépést. Határidőt ugyan nem tűztél ki arra, hogy hajlandó lesz-e lépni az, aki jogosult rá, ezért a magam részéről mind naplóíróként, mind olvasóként a jelen reagálásom időpontjától kezdődően a Dokk.hu teljes negligálását és bojkottját életbe léptetem. Ez azt is jelenti, hogy a helyzet tisztázásáig sajnos nem lesz módom mások észrevételeit sem a naplómban, sem sz üzenőfalamon megjelentetni.
. . Minden mocsok itt már." --- olvasom a Graffiti napló tulajdonosának legutóbbi bejegyzésében. . Ha ez a kijelentés így nem áll is meg, az -- számomra -- kétségtelen, hogy az utóbbi jó néhány hónapban nagy buzgalommal igyekezett bemocskolni szinte mindent és mindenkit, amit és akit az üzenőfalán és a naplóiban a szájára vett, illetve amihez és akihez a portálon -- átvitt értelemben -- hozzáért. . Mivel ennek be- és elismerése helyett változatlanul az áldozati bárány maszkjában tetszeleg, és így a legcsekélyebb esélyét sem látom a kedvező változásnak, résztulajdonosi minőségemben -- sajnos később, mint lehetett és kellett volna -- megtettem, ami a módomban állt: hivatalosan kezdeményeztem, hogy a tulajdonosi testület hozzon döntést a helyzet rendezéséhez vagy legalább kezeléséhez szükséges intézkedésekről. . Egyszerű felhasználói minőségemben a fellépés lehetőségei ugyanakkor úgyszólván korlátlanok, egészen a portál részleges (pl. szövegeimnek kizárólag a naplómban történő közzétételéig) vagy teljes bojkottjáig terjednek, és szükség esetén élni is fogok velük. . Egyelőre azonban bizalommal várom a tulajdonosi testület döntéseit. . .
Nincs szándékomban tartalmi vitába bocsátkozni Pálóczi Antal weinberger Dokk-társ naplójában 2018-08-18 6:52 időbélyegzővel ellátott bejegyzésének az én eljárásomra vonatkozó minősítésével, ezért néhány megjegyzés erejéig, kizárólag a lényegre szorítkozva, itt, a saját naplómban reagálok rá. . 1.) Amennyiben egy internetes zaklató által esetenként a Dokk közönségével / közösségével, esetenként pedig konkrét személyekkel, illetve személyek csoportjaival szemben ismétlődően, sőt, rendszeresen elkövetett internetes zaklatásnak az elkövető saját szavait idézve történt / történő nyilvánvalóvá tétele maga is internetes zaklatásnak és önbíráskodásnak minősül, sőt, éppenséggel ez minősül annak, akkor ezt vállalom és mind Pálóczi Antalnak, mind pedig az érintettnek módjában áll az illetékes fórumokhoz fordulnia, ide értve a peres eljárást is. . 2.) Ami a "kiszekálást" illeti: ez célként nyilvánvalóan fel sem merülhetett volna, és a jövőben sem merülhetne fel, ha az internetes zaklató a ténykedésének nyilvánvalóvá tételére annak beszüntetésével vagy legalább hosszabb ideig tartó szüneteltetésével reagált volna / reagálna. Ennek hiányában a "kiszekálást" -- kizárólag a fenti, 1.) pontban leírt eszközökkel és módon -- a magam részéről az egyetlen megmaradt, rendelkezésre álló lehetőségnek, s e minőségében továbbra is legitim célkitűzésnek tekintem. . 3.) A témában minden további "védekezést", magyarázkodást méltatlannak éreznék, ezért attól minden körülmények között tartózkodni igyekszem. . .
. . A Litera-Túra Művészeti Folyóirat 2018. augusztusi, 16. számában, három írásom olvasható: „patent”, „a szavakat megelőzve” és „viszonylatok”. . A tartalomból: Saitos Lajos versei – Kamarás Klára versei – Fábián István versei és grafikái – Asperján György: Ajándéknak érzem – N. Ullrich Katalin versei – Kovács Gábor: Kerti törpék és bőgő szarvasok – rendhagyó gondolatok a giccsről – Nászta Katalin: Véges-végig – Lauer Péter: Limericks – Pethes Mária: labirintus – Ernst Ferenc versei – Karádi Kázmér: Tűzvirág – Egervári József: Szárnyalás – Márkus László: a bolyban – B. Kiss Tamás versei szerb nyelven – Haász Irén: Agglegény ballada. .
