NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2026-04-10 17:54 Összes olvasás: 165989| 2042. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 86. | 2025-11-28 22:39 | Koporsóm fut
.
Mint majd magamra – nézek a
külváros anyókáira,
vékony nyakukon reszkető
fejük kis, fehér citera.
Fogadalmaimat elvetem,
rejtély eddigi életem,
nagy higgadt szárnyaim elől
koporsóm fut: a félelem.
, | |
| 2041. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 85. | 2025-11-27 23:53 | Duna-part
.
Szeretek itt elülni este,
ahol a vízibusz tútol
hosszút, búsat, utolsót,
ahol a hűsebb vérü vének
sötét kabátban mendegélnek
mint lábrakelt koporsók.
Ha már nem tudok verekedni,
hozzájuk fogok öregedni.
. | |
| 2040. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 84. | 2025-11-26 23:02 | Maradtam volna senki
.
Maradtam volna otthon,
maradtam volna senki,
lennének jó haverjaim:
kártyázni, moziba menni!
A legegyszerűbb öröm is
elkerül.
Jobb a közönyösnek,
jobb az állatnak,
jobb, mint nekem reménytelenül.
. | |
| 2039. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 83. | 2025-11-25 21:17 | Ahol a töltés tündököl
.
Ahol a töltés tündököl kis, gyűrüs fehérkéivel,
a nagy fényességben szemetvakító virágaival,
kutyaszemű kamilláival ahol a töltés kanyarog,
a hőségben fehérizzású köveivel, síneivel,
ott kószáltam fiatalon, ledöntve a biciklimet.
Bejártam birodalmamat, derékig az ezüst gazokban,
zsályák lilultak, olajos talpfa alól kavicsot szedtem,
zoknimra zöld bogáncs tapadt, sok kis gömbölyű tüskésdisznó,
hajamba raktam, s elgondoltam, milyen eszkimó lehetek.
Aztán rájöttem, hogy: vagyok, kezem-lábom döbbenve néztem,
hogy mozdulnak, ha akarom, s hogy ők egyedül az enyémek.
Soká álltam a síneken, kőfehéren a boldogságtól,
boldogan és közönyösen. S a világ elfogadott engem.
. | |
| 2038. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 87. | 2025-11-24 22:50 | Gyöngyvirág
.
Vesd fel ó vesd fel
gyöngyödet vesd fel
gyöngyvirág
hogy sápadjanak
elsápadjanak
tengerek gyöngyei
tengerek elsápadjanak!
Gyöngybe-vakulva
könnybe-vakulva
lássalak tejútnak
még nem született fiúknak
vesd fel ó vesd fel
gyöngyödet vesd fel
gyöngyvirág!
. | |
| 2037. | [tulajdonos]: Széci Margit 86. | 2025-11-23 22:17 | Mikor az újhold sikoltott
.
Barátomhoz egykor kimásztam
az ablakon, a mészcsöppöktől
kékcsillagos állványokon,
mikor az újhold sikoltott.
Illatozott a gyantás deszka.
A mészhegyek is lábrakeltek,
fehérizzású elefántok.
Meszes csillék mint óriás
bölcsők, billegtek a holdban
s tudtam, hogy meg nem halhatok.
Ó ti gyönyörű mulatások,
ti ragyogó szerb citerások,
sírig peng hozzám húrotok.
. | |
| 2036. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 85. | 2025-11-23 00:00 | Mennyei fecskét
.
Mennyei fecskét,
etetsz-itatsz ingyen.
Két éve semmi
keresetem nincsen.
. | |
| 2035. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 84. | 2025-11-21 23:14 | Tavasz
.
Habzik az erő az erekben,
a tétlenség az idegekben.
Fel kell lökni, aki kikészül,
aki fiatalon megőszül,
aki alig hogy égre szállott,
akinek a szárnyai lángok,
s alig írt még az űri porba, –
verni kell vissza a nyomorba.
. | |
| 2034. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 83. | 2025-11-20 22:42 | Csak sugárral
.
Az ember lecsúszásában a kapkodás
·····a legfélelmesebb.
A tavalyi fakéreg alázatosan
·····lepördül mint testről a seb.
Gyökereket, szikrázó ereket a vén fa
·····korával elszántan kiolt,
lombjait emeli még az ifju mennyre,
·····végső, sárguló mosolyt.
Ó lenne, bár lenne oly komor köntös,
·····fenséges egyenruha,
hogy vas redői elbonganák
·····helyettem: nem küzdök soha,
nem dőlök be az emberek ostoba
·····önáltatásának: kígyó-puhán
nem kúszok, nem vonaglok
·····tétlen-futó életem után,
megállok… Ti nők, ti nők, ha még
·····vállatok pompás-kerek,
gúnyból, pici-fullánku rosszindulatból
·····ti még nem értetek;
s vénülő nyanyák: úrhölgy-bakák,
·····kiket már meglegyint
az elmúlás, kő-hideg szemem reátok
·····még irtózattal tekint.
S hát ti, régi diákok,
·····pohosak, kopaszodók!
A hús-adó állás szine elé
·····csöndesen lelohadók!
Mi közötök, de mi közötök
·····a befuccsolthoz, aki
másoknak ragyogtatásával
·····óhajtott hódítani!
Isten kő-csillagai vernek,
·····barátaim egyre hiúbbak,
féltékeny nőcskék macerálnak,
·····rajongóim kimúlnak,
kezemből a munkát kivették,
·····– megállok egyenesen,
testem vizsgálom: nehogy halálom
·····gyatra közlátvány legyen.
Dehát olyan szégyen szegényen érkezni
·····a halál csúcsaira?
Ime, kiszállok vélt érdekeimből,
·····rajtam időtlen ruha,
elhagy a szalón-vérpadok
·····fordított tér-iszonya.
Még izom-szíjas, barna lábaim
·····elvisznek egy darabig,
de már addig e sok-bokru tüdő
·····csak tűzzel táplálkozik,
csak világossággal ez a kőszem,
·····a szív csak énekkel él.
Szaglászó kutya nem leszek
·····gazdagok vermeinél.
Hajlongva is mindüket utáltam,
·····halkságom volt: gyűlölet,
kultúrátok csupa cafrang,
·····könnyező sírfelület.
Megkaptam, ami kellett,
·····hadd legyek most már szabad,
hadd ünnepeljem nyíltan
·····rámtörő bukásomat.
Tisztább attól vagyok,
·····amitől egyre szegényebb.
Mert nem én zuhanok,
·····hanem amit álmodtam: az élet.
. | |
| 2033. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 84. | 2025-11-19 23:22 | Körforgás
.
Én tudom hogy elvetél
··········minden fájdalom
április ha orgonál
··········a domboldalon
Mint halálra-szánt bika
··········virággal-födött
fehér virág-ködökben
··········fut a bódult föld
nem iszom bort a szagok
··········részeg hajnalán
szívem féreg vagy madár
··········vígad ostobán
················ó a fák
················ó a fák
gőzt és habot zokogó
··········rnyurga trombiták
fújják tüzes kerubok
··········rforog a világ
száguldunk a félelmetes
··········rboldogság iránt
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
