NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-10-24 11:36 Összes olvasás: 123499| 1633. | [tulajdonos]: Nagy László 89. | 2024-10-23 22:16 | Zene az istállóban
.
Középen áll egy meszelt oszlop,
nékem hófehér keresztfa,
megfeszítve én függök rajta,
onnan figyelek hallgatva.
Két pici ökör egymást nyalja,
a fejük liliom-harang,
fölfújt szivárvány-glóriában
párjához krúg a hímgalamb.
Kopár fal mellett bundásodva
játszik a gyihos méncsikó,
sárga zabszalmát rágcsál, mégis:
iker-labdája dagadó.
Galambtoll suttog, dübörögnek
bendők, a láncok csengenek,
ez itt a zene, szomorító
zene ittrekedt szivemnek.
. | |
| 1632. | [tulajdonos]: Nagy László 88. | 2024-10-22 22:11 | Téli látomás
.
Beteg vagyok, már holnap meghalok,
ellöktek engem tüzes angyalok,
terítettek fagyra, veszendőbe,
lélektelen nagy kopár mezőre.
Száll egy madár, szénfekete kánya,
felémragyog csapkolódó szárnya,
előre rúgja lábát, ideszáll,
körültipegve bátran megcsodál.
Ugye, a szemem szép csecse-becse,
a dögmadárnak tükrös csemege?
Azt várod, hogy élve fölkinálom,
mint cseresznyét fehér porcelánon.
Amíg élek, te légy alázatos,
koromszárnyakkal rám ne sátorozz,
amíg élek, hadd bolyongjon álmom
hazámon és a fekete lányon.
. | |
| 1631. | [tulajdonos]: Nagy László 87. | 2024-10-21 21:22 | Szentpáli vers
.
Ezüstpatkót lovamra
aranyszöggel veretek,
fejeteken átfutok
mint a porverő szelek.
Hajam aranysarlója
tündököl fültövemen,
dárdával, kötelekkel
én az Urat leverem.
Tusakodok Istennel
dühösen s nem okosan,
orcáimon tűzrózsa,
lehervad hamarosan.
Sugár sujt le lovamról,
nyúzva cifra-szép ruhám,
az Úrnak szánt kötelek
csavarodnak énreám.
Az égszínü bőrnyereg
tűzön feketedve ráng,
sustorogva penderül,
mint lángban a mákvirág.
Uramisten, mi lesz itt!
Kapok ballagó sarút,
holló-lovam rámszagol,
rámröhög egy iszonyút.
. | |
| 1630. | [tulajdonos]: Nagy László 86. | 2024-10-20 23:22 | Tündér a tűzben
.
Barna rengetegben,
fényes ezüsthajszál,
jaj, megijesztettél,
majdnem megríkattál.
Fényes ezüsthajszál,
elárultál engem,
ragyogod világgá:
gond között hempergem.
Most kitépve hajlongsz,
elégetlek máglyán,
göndörödő táncot
jársz a gyufa lángján.
Tűzre vetett tündér,
kék füstben repülsz el,
s visszajössz fejemre
ezüst förgeteggel.
Hiába égetném
hajam lángra hajtva,
csak a pernye volna
kondorodó barna.
. | |
| 1629. | [tulajdonos]: Nagy László 85. | 2024-10-19 22:28 | Január királya
.
Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,
sátrat ver a szél a domb aljába,
elcsüggedve lefekszik újra,
zengő kezeit rakja tüdejére,
ablakverő tenyerét becsukja.
Csönd lesz, hideg lesz nemsokára,
ajkamról egy sóhaj lebeg,
pára hül dérré, dideregnek
ezüstcsillagos kökényszemek.
Havas erdőből jön halálosan,
nagy vadkanja az Úristennek,
jégagyara sérti a holdat,
mázsás heréi összerengnek.
Jön a vadkan, január királya,
a fagyhalált nemzi a világba,
nincsen erőnk leteperni,
bicska sincs, hogy vadságát kivágja,
rajtunk nem segít senki.
. | |
| 1628. | [tulajdonos]: Nagy László 84. | 2024-10-18 22:54 | Anyám ül, mint egy óriás
.
Anyám ül, mint egy óriás,
gúzsba kötözve tart ölén,
ott rúgkapálok, pántlikás,
ütköző-szarvú kis bölény.
Bontsd a bogot, mert meghalok,
szeretnék élni szabadon,
a lányok vörös angyalok,
öklelném őket friss havon!
. | |
| 1627. | [tulajdonos]: Nagy László 83. | 2024-10-17 20:34 | Ó, csodálatos jégvirág
.
Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
. | |
| 1626. | [tulajdonos]: Nagy László 82. | 2024-10-16 21:01 | Üvegkoporsóban
.
A dombok hóvilágos háttal
nyökögnek hideg ég alatt,
egy nagy madár sötéten szárnyal,
szélfújta kormos ing-cafat.
Egy hentes-kéz tüdőmbe markol,
szívemet nyomja, fulladok –
ó, vadludak a nádasokból
rebbenjetek föl, sírjatok!
*
Világban: üvegkoporsóban
borzongok, hideg bort iszom,
gondolkodok a messzi hóban
elveszett barátaimon.
Nem tudok értük dáridózni,
borommal elfogyott a fény,
előttem üres bádog-dózni,
se dohány nincs már, se remény.
. | |
| 1625. | [tulajdonos]: Nagy László 81. | 2024-10-15 09:33 | Utolsó
.
Fiukat hívtam, nem jöttek,
a lányok hátra maradtak,
késeket fogtam, megböktek,
szép-érzéseim halottak.
Isten a könnyben elcsöpög,
elhágy engemet vakmerőn,
lázas burokban hömpölyög
világgá tárult hómezőn.
. | |
| 1624. | [tulajdonos]: Nagy László 80. | 2024-10-13 22:38 | Borzasan
.
Csini-csin, csin-csere-rere,
szólnak a kékfejű széncinkék.
Cseréljünk: szív-csere-bere,
cinkeszívvel én is víg lennék.
Tél van, a télnek gyomra van,
s én borzasabb vagyok nálatok.
Ti összebújtok boldogan,
a kazal aranyos házatok.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
