NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-14 21:47 Összes olvasás: 155277| 2027. | [tulajdonos]: Széci Maqrgit 76. | 2025-11-13 23:17 | Tersánszky köszöntése
.
Seregestől futamodom:
új vágyaim hajszolt vadak,
zimankóban ereszkedünk
örökzöld bokraid közé.
Egy nagy, pogány templomkertbe –
színes üveg a templomablak
s ropog az öreg orgona
karácsony éjszakán.
Ki-bejárnak a népek ott,
zsebükben a dohány, meleg bor,
jó kis nőkkel koccintanak
a Jézus egészségire.
Apám, ez se a jóvilág,
de szegények öröme: édes.
Legalább sírós vígságában
hagyják békében a szegényt.
Táncos lábodnál kushadok –
kinek volt szíve mami engem?
Most ordasaimat elűzik
a citerák pengései.
. | |
| 2026. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 75. | 2025-11-13 00:18 | Utolsó évszak
.
Kezemben kék citerával
··········állok, soványan,
lobogó szalagjaim lohadnak,
··········tűnnek kopottnak.
Kövülő, súlyos muzsikám:
··········kő-bástyám, imám
füstölgő várost rejteget,
··········koravén kerteket.
Szellős-kabátos vándorok
··········fázósan járnak ott,
hajolnak olykor lángért:
··········alvadt virágért,
s elpereg a piros lélek,
··········oldódik, réved…
Ködben a hajó tútol:
··········messzire tévedt…
. | |
| 2025. | [tulajdonos]: Re: Möszjő | 2025-11-12 01:19 | | Kedves István, akkor most bejegyzése olvastán (újabb) köszönet helyett örülök (még prdig nagyon). -:) | |
| 2024. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 74. | 2025-11-12 01:11 | Ó, szomorúság földjei
.
Ó, szomorúság földjei,
vérben, füstben, nehéz aranyban,
maradtok-e örökre rajtam,
tagadtalak-e végső bajban?
Fekete űrben földgolyó,
haldoklók lázas látomása,
rettenetes hogy elvadult –
rettentőbb kihullni belőle.
Érc-kezeim homokká törve,
elprédált lét, úgy fogtalak,
s tudtam: rózsákat ölelek
elfájdult színetek alatt
ó, szomorúság földjei,
vérben, füstben, nehéz aranyban.
. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2022. | [tulajdonos]: Köszönöm... | 2025-11-11 12:39 | .
...a szerkesztőknek Korona fejszeélen című írásom népszerűsítését a Dokk.hu FB-oldalán.
. | |
| 2021. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 73. | 2025-11-09 22:59 | Siratóének
.
········Én, cingár lélek
kit kihordoz minden ág,
········áttetsző sárkány,
mennyből csak színnel kivált,
········csöpp királyasszony,
ütközőn-alvó gyerek,
········apró fabálvány:
már elégek, elmegyek.
········Elhagyom Pestet:
nem lát többet a bálban
········tüzes virággal,
sárga selyemruhában.
········Vadmadár-hangom
már szívéig nem sikolt,
········ostobasága
engemet eltékozolt.
. | |
| 2020. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 72. | 2025-11-09 00:24 | Szárnyakon fekszem
.
Erő és szépség elhagyott,
fehér ágy elszív engem –
én édesem, én édesem
ne hagyj meghalni engem,
míg öt világrész illata
csábít világgámennem –
űzd el a gyalog-madarat
ki elkaparna engem!
A henteskutya kicsinyel
cingár falatját: engem –
a teljes élet összegyúrt
dögöt és lángot: engem.
Mosdass, ölelj, ne félj, ne félj,
mert el nem érnek engem,
fekvén is fekszem szárnyakon:
isten szállat föl engem.
. | |
| 2019. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 71. | 2025-11-07 23:53 | Rumba, kereszttel és hegedűvel
.
Jegenye ucca, Fertő ucca, Bihari ucca, Balkán ucca,
Jóság ucca, könyörület ucca, csörgő-dobos bánat ucca.
Mély havakból ím kilábol ifjúságom Dél-keresztje,
kis figárók, gyárilányok támogatják zengedezve.
Még ugyanaz a hegedű, de idegen hevekben ég.
Ha nem volnék megfeszítve, hihetném: idegen vidék.
Vadonatúj itt a bánat, tavalyi könnyet nem vállal.
Új a kor, a szenny, a csók is, mérhető csak önmagával.
Új csapástól, aki eldől, meg se ismered, ha fölkel,
új dübörgés teljessége mérhető csak teljes csönddel.
Hernyó-dereku harmonika, bronzfillér-hangu tambura –
így muzsikál az életért az élet eltitkolt ura.
Dől Mária vikszos haja, lomha arcán állati bú,
Göndör fiuk pávás inge kölni-szagú, halál-szagú.
Még ugyanaz a hegedű, de idegen hevekben ég.
Ha nem volnék megfeszítve, hihetném: idegen vidék.
. | |
| 2018. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 70. | 2025-11-06 23:44 | Sanzon
.
Úgy kerestem én az igét,
mint aki forgószélbe lép,
s míg kínban-kéjben hánytorog,
mit bánja: rálelnek-e még –
Fekete bársony a sötét,
életem elszállt mint az ég,
dereng hamvakkal homlokom,
kioltott hittel álmodom.
De hogy ilyen nyomorúság
szólni, ilyen szomorúság,
ha csak megálmodtam volna,
bármi inkább lettem volna.
Lettem volna csöpp ősanya,
kölykek tej-teli korsaja,
sötét kuckóban tiszta nap,
– vagy csak szopnának őz-fiak.
Vállam noha füstös volna,
kék palásttal domborodna.
Testem a vézna motolla
drágalátos bárány volna.
Jaj, hogy engem kiárulnak,
szívemre redves pénzt raknak,
terméketlenné fogdosnak –
kit vadásznak, jobb a vadnak.
Fekete bársony a sötét,
életem elszállt, mint az ég,
dereng hamvakkal homlokom,
kioltott hittel álmodom.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
