NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-11-07 19:48 Összes olvasás: 1241211645. | [tulajdonos]: Nagy László 101. | 2024-11-06 23:28 | Te sem vagy fehérebb . Érzem halántékom kék ütőerének ugrálását, belső dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan, a világ elhallgat, vadmadár a szívem, valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel keseredek érted, ideszívlak hozzám, gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned, élsz bennem, te bátor, vagyunk mi egymásnak fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb, te sem vagy ártatlan, édes elszánásban nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal befújt hársfa-teknő, rengess minket, födj be tüzes bárányfelhő! . | |
1644. | [tulajdonos]: Nagy László 100. | 2024-11-05 23:21 | Temető vagy . Rosszaságod kőhöz vágta fejemet, lelked nádasában füttyöm elveszett.
Napjaimat nyelted, aranypénzeket, csókot, ifjuságot ajkad eltemet.
Szemeid örökké fenn tündöklenek, fogaid villognak, fehér sírkövek. . | |
1643. | [tulajdonos]: Nagy László 99. | 2024-11-04 23:10 | Elzengett a zápor . Elzengett a zápor, csatorna cseveg, felgyöngyözött ágon madár pityereg.
Napnyugati lángnál kertem gőzt nevel, egy arany virágszál vízben térdepel.
Fönn vizes a csillag, lenn a fű, moha, hemperegni hívlak, de hova, hova? . | |
1642. | [tulajdonos]: Nagy László 98. | 2024-11-03 23:07 | Sajnálom . Sajnálom én a derekát, mikor hajol a gaz között, köténye súgja sóhaját, poros kapája füstölög.
Szegény hiába vág s cibál, sorsunk bírája ránkköpött, a hant kemény, a föld szikár, akár az ég a táj fölött.
A nyárfa árnya törpe már, ezüst-tükör a sok levél, alélva száll a nagy madár, a szárnya-vége földet ér.
Az én szerelmem nem nevet, a szájaszéle pormeder, előtte mérges gaz mered, haján a részeg nap hever. . | |
1641. | [tulajdonos]: Nagy László 97. | 2024-11-02 23:14 | Család . Anyám kertben sirdogál, tépi a gazgyökeret, palántákat menteget, engem ő már nem gyomlál.
Apám napot tapogat, megfürödne a borban, mint a kulacs a tóban, füstöl, sóhajt nagyokat.
Van egy kotlónk, szédelgő, nagymama fészekben ül, imázva elszenderül, jajunkat kikölti ő.
Szekerünk leáll szegény, a két leány kerékfék, követelnek kelengyét, ránkröhög a vőlegény.
Kisöcsém legtöbbet ér, ott ficánkol a palánk tetején akár a láng, s vénekkel bölcsen beszél.
Én a begyes kan galamb utolsónak maradtam, nem mondhatom szavakban mért vagyok én rossz galamb. . | |
1640. | [tulajdonos]: Nagy László 96. | 2024-11-01 21:15 | Bíztam a tavaszban . Bíztam a tavaszban én fagyos szegény, s míg fölmagasodtam kést dobott belém.
Vérpermet elsikló szürke ég alatt, letűnt az erő és le a pirkadat.
Rozsvetés hullámzik, én se nyughatom, hánykódok ájultan ezüst habokon. . | |
1639. | [tulajdonos]: Nagy László 95. | 2024-10-31 19:11 | Évszakok . Várok a Tavaszra, labda a melle, tulipán a nyelve, bimbózó zöld vesszővel hajszol szerelembe.
Meghajszol a Nyár is, tüzes-pálcás ispán, virradatok hídján csak röhög a szegények tajtékvető kínján.
Ősz mama köhöget, hóharmatba réved, száll a duhaj ének, eltörik a mustos pohár, leszünk mi is vének.
Szájából a Télnek ragyog nikkel-fogsor, beszéde szijj-ostor, levizsgáztat koplalásból, szigorú professzor. . | |
1638. | [tulajdonos]: Nagy László 94. | 2024-10-28 20:15 | Csodafiu-szarvas . Tavasz kerekedik, bimbó tüzesedik, jázminfával fényes agancs verekedik, csodafiu-szarvas nekitülekedik, nekitülekedik.
Jázminfa virágát lerágom hajnalra, inaimmal ugrok nyárdelelő napba, pörkölődök, vékonyodok, maradok magamra, maradok magamra.
Vadászok meglőnek, golyó a szügyemben, Balatonban a sok víz, mind az én könnyem, sírva sírok, sírva sírok, ha sietek lemaradok, csodafiu-szarvas hiába vagyok, hiába vagyok.
Deresen, havasan eljön a karácsony, csodafiu-szarvas föláll az oltáron, szép agancsa gyúlva gyullad: gyertya tizenhárom, gyertya tizenhárom. . | |
1637. | [tulajdonos]: Nagy László 93. | 2024-10-27 22:34 | Keletkeznek bőjti szelek . Keletkeznek bőjti szelek, ráfújnak a porra, bömbölnek, mint a haldokló Jézuskrisztus torka.
Birkózásra te oktattál, vágtalak a földhöz, add nekem a földi ruhát, égi fénybe öltözz.
Porpalástom vérrel hímes, füleimben lárma, lázasodva pillogatok a böjti világba.
Kürtök szólnak, égbe hágol, paripád szivárvány, én a földi nyomaidban lépegetek árván. . | |
1636. | [tulajdonos]: Bátai Tibor 92. | 2024-10-26 21:48 | Az ördög hárfái . Ne szomoríts, ne nyomoríts, hajsátorral el ne boríts, erős várat förgeteggel: életemet ne foglald el.
Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik.
Becsületed romló pénz lett, s gyönyörű vagy, mint az ének, testünk az ördög hárfája, ejhaj, pengessen halálra! . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|