NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2023-12-09 18:10 Összes olvasás: 107127| 1331. | [tulajdonos]: Baka István 16. | 2023-12-09 16:54 | Darázs-szonettek
2
sugárzó kékség mely dajkálta őket
röptette hártyás gyönge szárnyon és
most makacsul az üvegbe verődnek
zümmögve sírják nincs menekülés
s gyufásdobozt ürítek és kitolva
tartályát félig a darázsra rá-
csapok visszatolom megint s a foglya
öröknek hitt sötétbe hull alá
de ekkor a dobozt az ablakom
résébe tartva újra felnyitom
és megriadt rabom az égbe libben
darázs-isten vagyok kegyelmes isten
aki a lelket koporsóba zárom
s szabadon engedem a másvilágon
(1993) | |
| 1330. | [tulajdonos]: Baka István 15. | 2023-12-08 18:21 | Darázs-szonettek
1
A konyhai résre nyitott bukó-
ablakomon a darazsak beszállnak
szőlőszem mézcsepp körte barnuló
harangja hívja őket kósza árnyak
fekete-sárga frakkot öltenek
úgy kezdenek hozzá a lakomához
végigkóstolva mind az étkeket
miket a föld az égieknek áldoz
majd szomjat-éhet csillapítva vissza-
repülne mind a transzcendenciába
de nem ereszti sóvár lelküket
útjukba áll az áttetsző üveg
nem törnek át küszködnek bár hiába
s nem értik mért lett ily kemény a tiszta,
1993 | |
| 1329. | [tulajdonos]: Baka István 14. | 2023-12-07 19:57 | Menhir
Szemhéjam mint a horizont mögé
Ágak pillái közt leszáll a nap
Pupillámból már éjszaka szivárog
Nyugat vagyok nyugat
Hűvösödik szám szurdikából
Egy mondat még mint kései szekér
Az alkony síkjára kiér
Elhagynak a szavak
Jó volna megpihenni a sötétet
Mi bennem terjeng nem zavarni végleg
Se gyönyöröm se kínjaim jajával
Legyek csak néma jel
Menhir mely sok-sok ezredéve állva
Nem tudja már ki építette fel
Kőből rakott kérdés amelyre Isten
Azóta sem felel
(1993 | |
| 1328. | [tulajdonos]: Baka István 13. | 2023-12-06 17:09 | Kerti óda
Giliszták, eleven, tekergő
cipőfüzők, ti! a rögök
bakancsát hogy tartjátok össze?
Hogy szét nem mállott még a föld,
s fák lépegetnek benne nyárba
tavaszból s őszből tél fele,
rózsás zsinórok, hála, hála
tinéktek! ezzel van tele
a szívem, míg a kertet ásom,
miközben tűz reám a nap,
s eszembe villan – tán a mennybolt
gilisztái a sugarak, –
a kékséget furkálva egyre
(ezért oly porhanyós a lég)
lehullnak végül fára, gyepre,
és féreg-testük ott elég.
elégedett az égi kertész,
és tán a mennyek susztere
is, ki a legfénylőbb sugárral
Isten bakancsát fűzi be.
(1991) | |
| 1327. | [tulajdonos]: Baka István 12. | 2023-12-02 19:16 | Égi zsebóra
Ha felpattan a nappal nikkeles
hátlapja, és elénk tárul az égi
zsebóra: csillag-fogaskerekek,
tejút-rugók villódznak; s nézi, nézi
az Órásmester, felcsippentve, mint
lupét, a Holdat; s én is idelenn
találgatom – mért késik vagy siet?
Mint hidegben a sínek, a Jelen
miért húzódik össze, míg a Múlt
habzó teje a lábasból kifut,
és rákozmál a Jövő plattnijára, –
kapargathatod késsel is, hiába.
Felpattintja a nappal nikkeles
hátlapját Isten, kezébe veszi
a kronométert, piszkálgatja, majd
fejét csóválja, és zsebre teszi.
S a dohánymorzsák, a pipaparázs-
égette fekete lyukak között
ketyeg a Menny, s ide-oda gurul
Jézuska üveggolyója: a Föld.
1991 | |
| 1326. | [tulajdonos]: Baka István 11. | 2023-11-30 15:18 | Üzenet Új-Huligániából
.
............................................................................................Határ Győzőnek
.
Itt minden egy hetes a forradalmak
és a szerelmek is eldobható
papírzsebkendő ez az ország
beléfújják szerencsésebb hatalmak
a finnyás Európa minden mocskát
s lucsok az is mi még eladható
egy hétre szól minden s garancia
sincs hernyótalp tiporja el
vagy hernyó rágja meg s belépetézik
és bábjából a pillangó kikel
s kitárva tarka szárnyát szállnia
ideje is jut legalább egy hétig
egy hét a hitre ám hivőt ki látott
áldjon vagy verjen itt a sors keze
mint valutázó szerbé vagy cigányé
valódiak közt pénzformára vágott
újságpapírral van az is tele
s csak azt nem vágja át ki jól figyel
országnak ország még hazának árnyék
itt rég nem halni itt túlélni kell
(1995 | |
| 1325. | [tulajdonos]: Baka István 10. | 2023-11-29 16:32 | November angyalához
.
Jöjj el hozzám, köd-peplumodban és
Krizantém-öllel, őszöm angyala!
Lefordítottad fáklyádat, de ma –
Bár kőpapucsban – a szívembe lépsz.
Lennék halottad, s úgy élnék veled,
Ahogy gyökérrel él a föld, a víz;
S bár szemgolyód fehér, akár a gipsz,
Poromból támaszt föl tekinteted.
Jöjj el hozzám, november angyala!
Halottak napja elmúlt, – élni kell!
S ha élni kell, a kő is énekel,
S bódít krizantém-szirmod illata, –
Halotti mécs, öröklét lángja tán?
Mindegy! Fejem öledbe hajtanám.
(1994)
| |
| 1324. | [tulajdonos]: Baka István 9. | 2023-11-28 13:22 | Van Gogh börtönudvarán
.
Mint Van Gogh börtönudvarán, a tarka
Falak között, kopaszra nyírt rabok,
Úgy követik egymást, a sort betartva,
Társukkal – vélem – hetek, hónapok.
Megyünk a rend szerint, csak körbe, körbe,
Fénytől vakon, tapogatózva még,
Cellák sötétlő bűzéből kitörve,
E napi séta, ennyi épp elég.
Kút ez az udvar – azt hiszed, kimerhet
Belőle még egy mennyei vödör,
Ám angyal-őreid csak kinevetnek;
Tudják: nincs fent, se lent, csupán a kör.
Sem a pokol tüze, se mennyek fénye,
Csak ez van, ez a zárt udvar, melyet
Még Isten mért ki körzője hegyével,
S ő szabta meg a büntetésedet.
Hetek közt, hónapok között, időd
Fegyházában sinylődő földi rab,
Keringsz tovább te is, akárcsak ők,
És várod a szabadulásodat.
(1994) | |
| 1323. | [tulajdonos]: Baka István 8. | 2023-11-27 22:13 | Én itt vagyok
Én itt vagyok de hol vagy te Uram
S hol voltál amikor kerestelek még
A borban asszony-ölben álmok eszmék
Tömjénködében is csak önmagam
Találtam nem voltál a bűnre mentség
S a büntetés sem egyetlen szavam
Se szólított meg Te se szólitottál
S azt sem hiszem már Te vagy aki voltál
Kint száll a köd és megmozdulnak a
Kőszobrok most egy képzelt őszi kertben
Európa vonaglik a bika
Hátán Apollón nyila még tegezben
És mosolyogva gondol Marszüászra
Lenyúzott bőre kéjes-nyers szagára
Kéjek s kínok között vezet az ember
Isten vagy emberek jelölte útja
Csodálod-e hogy amire befutja
Halálvággyal telik nem félelemmel
S akármit tesz ölelve bár vagy ölve
Visszazuhan a Káosz-anyaölbe
Kutattalak s nem leltem rád Uram
Most megpróbálom mégis kitalálni
Valaki vagy Te vagy csupán akármi
Sorvégre rímnek jól jöhetsz ugyan
De jobban élsz a vírusban s a rákban
Mint a tehozzád esdeklő imákban
S ha megtagadlak azzal adnék létet
Neked hát nem tagadlak s végre véged
Megszabadultam tőled mégis árvád
Vagyok Uram ki várva várva vár rád.
(1994) | |
| 1322. | [tulajdonos]: Baka István 7. | 2023-11-26 12:04 | Orosz triptichon
3. Cvetajeva Jelabugában
Oroszhonban tud így csak sisteregni,
Végighúzva a doboz peremén,
S foszforos lángra gyulladni a Semmi-
Be görbülő, svédgyufaszál-Remény.
Csak itt, hol minden hajnal, alkony dráma;
S mint súgópéldány gyűrött lapjai,
Lepkéz a hó, és elfedik a Káma
Jegét Tatyána vallomásai.
Hókása, jég – lágy hangjaink hazáját
Takarják, és a vég Jelabuga,
Hol jégsírban Jevgényij múmiáját
Leli fel az archeológia.
De égnek itt a puskini szavak mind, –
Elfeketült az izzó déli Nap,
Mint krumpli, mit parázsból kell kikapni, –
S a héjára felhőkorom tapad.
Elfogadom az odavetett koncot,
Tál mosogatólé: szenteltvizem, –
Hurokká megkötöm a horizontot,
S föllendülök tehozzád, Istenem.
(1995)
Marina Cvetajeva, családját követve, fiával együtt 1939 nyarán tért vissza párizsi emigrációjából Moszkvába. De férje és Ariadna lánya néhány hónap múlva eltűnt a lágerek poklában, őt pedig – a háború kezdetén – a „szovjet” írókkal együtt az Uralba evakuálták. Munkához, megélhetéshez nem jutott, még egy mosogatói állásra is hiába pályázott, – végső elkeseredésében 1941. augusztus 31-én felakasztotta magát. Fia három évvel később elesett.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
