NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-08-05 21:54 Összes olvasás: 145145| 1921. | [tulajdonos]: Nagy László 374. | 2025-08-04 22:16 | Bohóc
.
Mély aranytálkámban glóriámban
mindig sötét a leves beakad
kanalamba a kárhozott spinkók
haja epesárga koromfekete
talárba klepetyusba királyingbe
hasztalan öltözök sündisznóbőrt is
ölthetek átdöfik bennem az angyalt
pátriárka-álcán is a fiút
aki vasreszeléktől szaharához
jutott el konnektoroktól az ég
halálos villanyházába mulassatok
hölgyek urak Mohácshoz mérve mi ez
. | |
| 1920. | [tulajdonos]: Sorszámtévesztés | 2025-08-04 13:14 | Kedvrs Gyula, igazad van.
Nem tudom visszamenőleg javítani a hibát, a következőnél újra ugrok százat, ezúttal felfelé.
Köszí a figyele(ssége)det! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1919. | karaffagye: számozás | 2025-08-04 09:13 | | Kedves Tibor, Nagy László Mária jövendő Boldogasszonynak című verse után a számozást 100-al visszaugrasztottad véletlenül... Azóta a szerint számozol... | |
| 1918. | [tulajdonos]: Nagy László 273. | 2025-08-04 00:52 | Fiatal menyasszony
.
Habzik a koravén pofaszakáll s lecsurog
termi a habot a pápaszem kerete is
lég-fogú agg eb de szíve harapós
itt ha menyegző lesz a cicák egerek
rumosteáznak – művész ur megtébolyult?
Szorong a kicsi nő kisded skatulyába
zárná be magát de szerepe őrangyali
mentőövi – érzi homloka pántján fehér
vadembertánc dobog körbe illene már
e Picassó-trikósra nézni de égi
sugallatot hallgat: kisasszony menyországgal
díjazom a kínját kisasszony legyen erős
kisasszony ha lehet vigyázzon a művész urra
. | |
| 1917. | [tulajdonos]: Nagy László 272. | 2025-08-02 22:48 | Gitáros nő
.
Te is megöregszel nyakad megöregszik
s kell csipkeörv de esküszöm a síron
túlról is látom a ráncot ajaj virág –
erezet és hajzat elavul a húr is
csupa mész lesz nyúzod mészkő-izülettel
s mész-Jerikód nem döntöd le ajaj virág –
dísznek helyezlek hölgyi szemétdombra
ágyam kerek öt seb jó balzsamot rája
jő malacizmú bajnoknő ajaj virág –
fenyegetlek s látom tél van ahol ültél
rámromol az étel életem és minden
bosszúm is csak engem ér el ajaj virág –
. | |
| 1916. | [tulajdonos]: Nagy László 271. | 2025-08-01 23:43 |
Szent Péter és egy nő
.
Ez a kults a minékünk rendeltetett
magasságé pinczétül hét emelet
denevér s bagoly a szomszéd s Viola
a naív – meg pokolfüst de nints kaloda
zenélhetsz – mantsomnak is szolgál a húr
s majd édenzünk dönghet a pokol alul
én játékbul hordom ezt a péter-gönczöt
visel noha tsak a szívem hét kolonczot
s még röpködnöm is illik hölgyem a súllyal
de hölgyem sárgahajúm ne keserülj el
ha tsak szemmel követsz is: megalakult s
boldog a társaságunk íme ez a kults
. | |
| 1915. | [tulajdonos]: Nagy László 270. | 2025-07-31 22:25 | A tengerész álma
.
Egy csillagot hazai parton sáfrányhajút
imádok én odakötök álmot hajót
s ha laskafehér vitorlát eléd eresztek
bókolok neked gyönyörűm dehogy a szesznek
majd rézoxid-orrom hófehérkévé varázslom
viszem eléd csupa tengergöröngy-pofámon
attól a perctől nincs közöm disznó szavakhoz
mert eljutva hozzád megtérek igaz magamhoz
angyali dalhoz kalácsos karácsony-este
pilézzen hó a férfinyomort kirekessze
s mint kire szerelem édesen nagy súly esett
Bermuda-háromszögedben elsüllyedek
. | |
| 1914. | [tulajdonos]: Nagy László 269. | 2025-07-30 22:49 | Késes ember
[Kondor Béla azonos című képéhez]
.
Heródes is így kezdte ahogy ez
aki sihederkorban kutyusok
cicák fülit-farkát nyeste le
cifrálta mint anyja a derelyét
összenőtt a kéz a késsel össze-
forradt hivatal s hivatás benne
így nem lehetett ő csillagszóró
toprongy köszörűs de csillagoltó
rekorder áramvonalas fejű
ím felöltöztetve jelképekbe
ünnepel most és viseli a vér
hemoglobinját sapka ez siltes
túlontúl szolgált s a háttér: arany
. | |
| 1913. | [tulajdonos]: Nagy László 268. | 2025-07-29 22:08 | Darázskirály
[Kondor Béla azonos című képéhez]
.
Tűnődés mártírja ifjan s elevenen
fiúk ti holtak ez vagyok ó nem a szégyen
pirít s nem kutyaalázat párázza be
a hét világot átütő szemet fiúk
süvítsen-e szárny a távlaton-túli
távlatba mit bemértem égi gengszter
avagy szétpukkadjon szivem a földalatti
keszonban hol vasbeton könnyezik s kintről
rum néz be véres szemmel – ma nem születik
szárnnyal bárki szárny és távlat bánata ez
nem a napvilág méze kell – kimondhatatlan –
fűnyelvvel biztassatok fiúk: süvítsen
. | |
| 1912. | [tulajdonos]: Nagy László 267. | 2025-07-28 22:21 | A fekete pátriárka
.
Szív, a pátriárkáé, vagyis a tatáé. Jaj, hogy felöltöztetted Isten, a tata szivét. A rétegeket még elsorolni is kín, ha az életirtó magasban fehér, sárga, skarlát, kék meg ibolyás tüzeknél kezdjük, ha csillagoktól közelitünk a szívhez eképpen: magnetoszféra, exoszféra, teroszféra, ionoszféra, mezoszféra, sztratoszféra, toposzféra, ház, kabát, báránykamellény, ing, bőr, hús, a mellkas csontjai, különféle hártyák, szívburok, szív. Szíve a pátriárkának, vagyis a tatának. Viselte valaha a sorsot, gondot is, nemcsak a földit, de a csillagok családjaiét is. Ha mákszemet ejtett a földbe, csillagnemzőnek hitte magát. Ha elhullt egy csillag, mintha ujjára ütöttek volna kalapáccsal. Simogatta a tököt mint a kelő teleholdat. Dobogott együtt az egekkel, főleg nyáréjszakán, hanyatt fekve a kévék meg az aranyhajú sarlós nők közt a búzaillatban. De a jelenben atyai gondját kiharapdálják belőle. Udvara van a holdnak – ha így szól, beleharapnak: Mi köze hozzá! Szeretne más burkokba felöltözni már, elcserélné a házat egy kis fekete sátortetősre, vagyis deszkába öltözne és földgolyóba. Most csak ül a házban házőrzőként a zöldfüvü dombon. Átnéz olykor az ablaküvegen az útra, ami végigtüzdelve jegenyékkel, áriás pávatollakkal. Majd onnan hozza az unoka az új asszonyt új autóval, a nászajándékot, a násznép-maradékot pedig a traktor. Tratatatata. Ez az unoka a legkisebbik, fészekfentő, ez esett valaha fejjel a csizmaszárba a bába kezéből. Most mégis akár egy oszlop, még pocakja is van. Kell is neki termet meg súly, ha hadakozik a farkaskutyával, oktatólag, mert ő tanítja emberfogásra, minden harapás forintot ér. Öltözik ilyenkor zsák meg pokrócruhába, behemót rabló, fehér ponyvakesztyűi a térdkalácsán is alul érnek, de csak lebegteti őket. A holdjárók mozognak így, ám azok hóvirágok ehhez képest és nem tépetik magukat holmi holdbéli ebbel. Vitte a kutyát is a lakodalomba, mert a menyasszonyt se szereti jobban. Bizonyosan együtt ültek vacsorakor is, jobbján a menyasszony, balján az eb, aki villáról kapkodja a húst és köszönetképpen fogát ragyogtatja a sokadalomra, így – a tata vicsorít. A tatának még valódi farkasfogai vannak, de csak diótörőknek nevezi őket. Kinéz az ablakon újra, képeslap-kék a levegő, óceáni kék. Látta ő az Óceánt is, hajózva Amerikába s hajózva vissza a hajófenéken. Ámulta a vízmélyi ablakból a cethalakat ahogy cicáznak s kapkodják a krumplihéjat, konyhapotyadékot, de a felsőszinti hölgyek hányadékát, a málna és tearózsaszínű fagylaltokat is. A husikát, a húsleves pénzes aranyláncait is. Gondolta, neki nincs, amit rápazaroljon az Óceánra. Tán ha kiszórná a kölkeit a cethalaknak, még a pólyásbabát is, bocsássa meg az ég! Mert kurvául becsapta Amerika. Elcsábította a hírrel, hogy Kaliforniában aranyfoggal jönnek a gyerekek világra. Hol vannak az aranyaid? – faggatták itthon. Itt vannak az aranyaim – mutatott a gyerekeire – színarany mind és országgá szaporodik! Fölrémlett neki az arany még múltkor is a Gazdaságban. Ült a vénasszonyok közt a faltövében, feltörtek legalább tizezer tojást, bele a kerék-nagy fémedényekbe, s már vitte is gyárba a traktor. Tratatatata. Mert a tojásport nem lóvérből csinálják ma már, egyéb hamisság noha akad. Hát fölrémlett az arany kereken s laposan, ennyi aranyórát csak ott látni, túl az Óceánon. Még ketyegett is a rengeteg-sok sárga, föl-föl a bádogmederből, egyre ércesebben, irgalmatlanul. Ratatatata. Émelygést, hányingert kapott a szagtól. Már nem menne újra tojástörőbe, inkább az öregotthonba. Fonna kosarakat, zöldikéket, meg nagy-nagy hattyúfehéreket. Nézi a levegő-óceánt, fickándoznak a fecskék, bucsúznak talán. Kiszimatol a küszöbről az oltárian sugaras őszbe. Úristen, hát gumicsizmaöblöt meg kapcaszagot orront az orra! Itt mindenki gumicsizmát hord, itt minden lánygyerek Mónika! Ha felköti magát valaki vén, előtte húzzon gumicsizmát, abba nem dagad bele a lába. De ha az örökösökre haragszik, rántsa föl a bőrbülvalót, a másvilágra avval ragyogjon át! Most látja csak, hogy ruhája hétköznapi, pedig már közelíthet a násznép. Ratatatata. Átöltözik háttal az ablaknak, ingével begyűri a függönyt is a nadrágjába, lépne előre, nem tud. Úristen, micsoda menyasszony vagyok, plafonig tartják a fátyolomat! Úristen, de szép menyasszony, jó feleség volt a mama! Áldott legyen a neved, mama! Felöltözik a pici-rózsás fekete ruhába, a mamáéba. Így jobb neki, sokkalta jobb. Rákönyököl az asztalra, figyeli a csészealjon a tortát. Még tegnap kapta, érezze magát ő is a lakodalomban. Ratatatata. Hessegeti az édességről a legyet, de az a képére száll, ő pedig pofont kap önmagától. Ratatatata. S ekkor egy óriás harangvirág, nem kék, de izzó piros, ereszkedik a tata fejére. Felöltözik vállig a piros harangvirágba. De ezen át is látja a legyet, ahogy piperézi magát az ablaküvegen. Ratatatata. S már az ablak odavan, szék perdül, asztal borul. Miképpen földrengéskor, iszonyuan rázkódtatik a tűzhely. S mint aki sárkányvértül részeg, táncol a tata a bádogcsövön. Ratatatata. A cső pedig okádja és fujja a kormot. Ratatatata. A hosszúnyelű baltával be a szobába. Szekrény, tükör és csillár odavan. A söröskupakokból összeforrasztott festett madár, a gólyamadár csak pléh-palacsinta. Adok én nektek Mónikát! A Mária-képen szétbaltázza a galambicákat. Ratatatata. Ki az udvarra, a galambház elé, villog a forgács a dúc tövéből, kerengnek a galambok fehéren. Ám fölkoszoruzva őszirózsákkal közelítnek a dombra a motorok. Ratatatata. Egy szoknyás és baltás kísértet liheg a násznép elé, a tata. Értelmes ötlet a vadőrnek jut csak eszébe, a kábító injekció, amit lőni szoktak erdei vizitkor a vadba. De támadás közben az öreg elesik. Belemarkol a fűbe, beleordit a mélységes földbe. Ratatatata. Fölébred egy templomian tiszta teremben. Valamennyi ágy szélén szoborember ül, nagy és mozdulatlan gyémánt a szemük. Pázsit az ablakok szemein túl és örökzöld tiszafák. Árnyékukban csendes folyóviz, napfoltos, hűvös. Mélyéből is látszik, ahogy lassúdan, időtlen méltósággal úsznak a halak. Édes doktor úr, én már csupa egészség vagyok! Bácsika, még nem egészen, mert ratatatata. Ugye ratatatata?
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
