NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 07:11 Összes olvasás: 125019| 1659. | [tulajdonos]: Nagy László 114. | 2024-11-20 23:41 | Hóharmat mardos
.
Hóharmat mardos, levél emésztődik,
ideje jött a zablátlan erőknek,
völgyek emlőin rettenetes kölykek,
vaksin gomolygó ködök nevelődnek.
Dalos madárnak ég nem nyílik többé,
mérgesebb lett a fellegek futása,
rámjön a tél, ó, mért kellett elhagynom
szívednek forró udvarát, Zsuzsánna!
. | |
| 1658. | [tulajdonos]: Nagy László 113. | 2024-11-19 20:20 | Sóhegyek tövében
.
Sóhegyek tövében, dörgő tengerparton
jár az én kedvesem tengerzöld ruhában.
Iszonyú távol, de szerelme varázsol,
kényszerít, hogy mindig magam előtt lássam.
Magam előtt látom színesen, fényesen,
de csak délibábom, álomi tűzvendég,
buknék már ölébe, hadd lenne, hadd lenne
mai sóvárgásom földerengő emlék.
. | |
| 1657. | [tulajdonos]: Nagy Lásuló 112- | 2024-11-18 23:50 | Tenger
.
Violás égbolt borul a tájra,
hullámok villognak alóla,
hangot hoznak a végtelenségből
zúdúlnak egymásba-karolva.
Balcsiknál zordan mormol a tenger,
szüntelen reszket a rózsafa.
Szép ez a tenger, vad szeretettel
mintha a lelkemhez szólana!
Tenger, te lelkem habos testvére,
két szemem ragyogva megcsodált,
de én még ifjan szabad hajóval
akarom járni az óceánt.
Én még sokáig akarok élni,
szállani előre sebesen.
Zabolát vetni lehet a vízre,
de énrám, de énrám sohasem.
. | |
| 1656. | [tulajdonos]: Nagy László 111 | 2024-11-17 22:56 | Ballada
.
Szüleimben már a halál érik.
Mért születtek, mért halnak, nem kérdik.
Ők a vetést féltik fagytól, tűztől,
golyótól a sok fiatal mellet –
Némán is az életről perelnek
s nem hallják meg, ha a halál kürtöl.
Ó, halál, te örök telhetetlen,
gyűlöletes, mégis győzhetetlen,
engem mindíg zaklató fehérség!
Bár tudom, hogy egyszer el kell esnem,
ellenséged vagyok rendületlen,
embereknek kell ez a merészség.
. | |
| 1655. | [tulajdonos]: Nagy László 110. | 2024-11-16 23:32 | Dal
.
Őszi vihar tört a völgybe,
szaggatta a gallyakat,
szállt a lomb, mint puskaszóval
szétriasztott madarak.
Kínjában a lomha erdő
megborzongott, rettegett,
és mi mégis boldogságról
dudolgattunk éneket.
Lomb és virág leborultak,
szemem tüze fölcsapott,
szóltam: rád is vihar készül,
iszonyú lesz, ha hagyod.
. | |
| 1654. | [tulajdonos]: Nagy László 109. | 2024-11-15 23:24 | Bulgária
.Kékbe borult este
csöndes szelek járnak,
csókolják az ágon
csüngő birsalmákat.
Buzgó forráskúthoz
bivalyok ballagnak,
összetülekednek,
mind inni akarnak.
Padokon parasztok,
kétfelől a térdek,
mivel szűk az utca:
csaknem összeérnek.
. | |
| 1653. | [tulajdonos]: Nagy László 108. | 2024-11-13 23:41 | Egy kék lepke meg egy sárga
.
Egy kék lepke, meg egy sárga,
hőségben játszanak,
ezüstösen zúg a nyárfa,
testemnek árnyat ad.
Sárga tarlón árpakéve,
göndörke pára száll,
életünk arannyá érve,
ez a nyár: aranytál.
Szép a lepke, ezüst nyárfa,
árpának aranya,
derekad és lábad szára
mintha rám hajlana.
Örvendezek, pedig rögtön
indulok, izzadok,
elejtek a nyári földön
sok tüzes csillagot.
. | |
| 1652. | [tulajdonos]: Nagy László 107. | 2024-11-13 01:33 | Egy csillag halála
.
Egy csillag halálba fut
világok a farka alatt
égbeli pávakakas
tördeli a holdsugarat
zuhanását csak ez a szív
hallotta jaj csillagok
élek gyönyörűn a halál
ragyogó fia vagyok.
. | |
| 1651. | [tulajdonos]: Nagy László 106. | 2024-11-11 21:21 | .
Katonalovak
.
Háború volt, halálos télben
rühes lovak közt dülöngéltem.
Katonalovak voltak, árvák,
a poklok útjait bejárták.
Táncoltak nyihogva a bálban:
a légnyomások udvarában.
Megsüketedve jöttek onnan
esőben, fülledt nappalokban.
Lettek a ragálytól pompásak,
sebektől vasderesre váltak.
Jászlunkhoz beálltak zihálva,
széna volt ingereik álma.
Etettem őket, megitattam,
ne haljanak meg énmiattam.
Más hasznosat nem is tehettem,
néha fejüknél megpihentem.
Néha a szemük világában
keselyűket s csontokat láttam,
s létem szikráját, ahogy este
fekete véres hó belepte.
A hold amikor égre táncolt,
bőrükre selyemszőrt varázsolt.
Álmomban kihajtottam őket,
jártuk a szeles, zöld mezőket.
. | |
| 1650. | [tulajdonos]: Nagy László 105. | 2024-11-10 23:27 | Figyelmeztetés
.
Ne mocskold a vizet
gunarunk, gunarunk,
ott iszik a Busa,
csontsovány szarvasunk.
Kutya, ne légy hozzá
haragos, haragos,
ha a vizet issza,
lábához ne kapdoss.
Ne fuss el előle
almafa, almafa,
törzsed ha dörzsöli
viszkető homloka.
Szelek, aludjatok,
ha lépked, ha lépked,
fején szalag nincsen,
nehogy ellökjétek.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
