NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2023-12-09 18:10 Összes olvasás: 1071271331. | [tulajdonos]: Baka István 16. | 2023-12-09 16:54 | Darázs-szonettek
2
sugárzó kékség mely dajkálta őket röptette hártyás gyönge szárnyon és most makacsul az üvegbe verődnek zümmögve sírják nincs menekülés
s gyufásdobozt ürítek és kitolva tartályát félig a darázsra rá- csapok visszatolom megint s a foglya öröknek hitt sötétbe hull alá
de ekkor a dobozt az ablakom résébe tartva újra felnyitom és megriadt rabom az égbe libben
darázs-isten vagyok kegyelmes isten aki a lelket koporsóba zárom s szabadon engedem a másvilágon
(1993) | |
1330. | [tulajdonos]: Baka István 15. | 2023-12-08 18:21 | Darázs-szonettek
1
A konyhai résre nyitott bukó- ablakomon a darazsak beszállnak szőlőszem mézcsepp körte barnuló harangja hívja őket kósza árnyak
fekete-sárga frakkot öltenek úgy kezdenek hozzá a lakomához végigkóstolva mind az étkeket miket a föld az égieknek áldoz
majd szomjat-éhet csillapítva vissza- repülne mind a transzcendenciába de nem ereszti sóvár lelküket
útjukba áll az áttetsző üveg nem törnek át küszködnek bár hiába s nem értik mért lett ily kemény a tiszta,
1993 | |
1329. | [tulajdonos]: Baka István 14. | 2023-12-07 19:57 | Menhir
Szemhéjam mint a horizont mögé Ágak pillái közt leszáll a nap Pupillámból már éjszaka szivárog Nyugat vagyok nyugat
Hűvösödik szám szurdikából Egy mondat még mint kései szekér Az alkony síkjára kiér Elhagynak a szavak
Jó volna megpihenni a sötétet Mi bennem terjeng nem zavarni végleg Se gyönyöröm se kínjaim jajával Legyek csak néma jel
Menhir mely sok-sok ezredéve állva Nem tudja már ki építette fel Kőből rakott kérdés amelyre Isten Azóta sem felel
(1993 | |
1328. | [tulajdonos]: Baka István 13. | 2023-12-06 17:09 | Kerti óda
Giliszták, eleven, tekergő cipőfüzők, ti! a rögök bakancsát hogy tartjátok össze? Hogy szét nem mállott még a föld,
s fák lépegetnek benne nyárba tavaszból s őszből tél fele, rózsás zsinórok, hála, hála tinéktek! ezzel van tele
a szívem, míg a kertet ásom, miközben tűz reám a nap, s eszembe villan – tán a mennybolt gilisztái a sugarak, –
a kékséget furkálva egyre (ezért oly porhanyós a lég) lehullnak végül fára, gyepre, és féreg-testük ott elég.
elégedett az égi kertész, és tán a mennyek susztere is, ki a legfénylőbb sugárral Isten bakancsát fűzi be.
(1991) | |
1327. | [tulajdonos]: Baka István 12. | 2023-12-02 19:16 | Égi zsebóra
Ha felpattan a nappal nikkeles hátlapja, és elénk tárul az égi zsebóra: csillag-fogaskerekek, tejút-rugók villódznak; s nézi, nézi
az Órásmester, felcsippentve, mint lupét, a Holdat; s én is idelenn találgatom – mért késik vagy siet? Mint hidegben a sínek, a Jelen
miért húzódik össze, míg a Múlt habzó teje a lábasból kifut, és rákozmál a Jövő plattnijára, – kapargathatod késsel is, hiába.
Felpattintja a nappal nikkeles hátlapját Isten, kezébe veszi a kronométert, piszkálgatja, majd fejét csóválja, és zsebre teszi.
S a dohánymorzsák, a pipaparázs- égette fekete lyukak között ketyeg a Menny, s ide-oda gurul Jézuska üveggolyója: a Föld.
1991 | |
1326. | [tulajdonos]: Baka István 11. | 2023-11-30 15:18 | Üzenet Új-Huligániából . ............................................................................................Határ Győzőnek . Itt minden egy hetes a forradalmak és a szerelmek is eldobható papírzsebkendő ez az ország beléfújják szerencsésebb hatalmak a finnyás Európa minden mocskát s lucsok az is mi még eladható
egy hétre szól minden s garancia sincs hernyótalp tiporja el vagy hernyó rágja meg s belépetézik és bábjából a pillangó kikel s kitárva tarka szárnyát szállnia ideje is jut legalább egy hétig
egy hét a hitre ám hivőt ki látott áldjon vagy verjen itt a sors keze mint valutázó szerbé vagy cigányé valódiak közt pénzformára vágott újságpapírral van az is tele s csak azt nem vágja át ki jól figyel
országnak ország még hazának árnyék itt rég nem halni itt túlélni kell
(1995 | |
1325. | [tulajdonos]: Baka István 10. | 2023-11-29 16:32 | November angyalához . Jöjj el hozzám, köd-peplumodban és Krizantém-öllel, őszöm angyala! Lefordítottad fáklyádat, de ma – Bár kőpapucsban – a szívembe lépsz.
Lennék halottad, s úgy élnék veled, Ahogy gyökérrel él a föld, a víz; S bár szemgolyód fehér, akár a gipsz, Poromból támaszt föl tekinteted.
Jöjj el hozzám, november angyala! Halottak napja elmúlt, – élni kell! S ha élni kell, a kő is énekel,
S bódít krizantém-szirmod illata, – Halotti mécs, öröklét lángja tán? Mindegy! Fejem öledbe hajtanám.
(1994)
| |
1324. | [tulajdonos]: Baka István 9. | 2023-11-28 13:22 | Van Gogh börtönudvarán . Mint Van Gogh börtönudvarán, a tarka Falak között, kopaszra nyírt rabok, Úgy követik egymást, a sort betartva, Társukkal – vélem – hetek, hónapok.
Megyünk a rend szerint, csak körbe, körbe, Fénytől vakon, tapogatózva még, Cellák sötétlő bűzéből kitörve, E napi séta, ennyi épp elég.
Kút ez az udvar – azt hiszed, kimerhet Belőle még egy mennyei vödör, Ám angyal-őreid csak kinevetnek; Tudják: nincs fent, se lent, csupán a kör.
Sem a pokol tüze, se mennyek fénye, Csak ez van, ez a zárt udvar, melyet Még Isten mért ki körzője hegyével, S ő szabta meg a büntetésedet.
Hetek közt, hónapok között, időd Fegyházában sinylődő földi rab, Keringsz tovább te is, akárcsak ők, És várod a szabadulásodat.
(1994) | |
1323. | [tulajdonos]: Baka István 8. | 2023-11-27 22:13 | Én itt vagyok
Én itt vagyok de hol vagy te Uram S hol voltál amikor kerestelek még A borban asszony-ölben álmok eszmék Tömjénködében is csak önmagam Találtam nem voltál a bűnre mentség S a büntetés sem egyetlen szavam Se szólított meg Te se szólitottál S azt sem hiszem már Te vagy aki voltál
Kint száll a köd és megmozdulnak a Kőszobrok most egy képzelt őszi kertben Európa vonaglik a bika Hátán Apollón nyila még tegezben És mosolyogva gondol Marszüászra Lenyúzott bőre kéjes-nyers szagára
Kéjek s kínok között vezet az ember Isten vagy emberek jelölte útja Csodálod-e hogy amire befutja Halálvággyal telik nem félelemmel S akármit tesz ölelve bár vagy ölve Visszazuhan a Káosz-anyaölbe
Kutattalak s nem leltem rád Uram Most megpróbálom mégis kitalálni Valaki vagy Te vagy csupán akármi Sorvégre rímnek jól jöhetsz ugyan De jobban élsz a vírusban s a rákban Mint a tehozzád esdeklő imákban S ha megtagadlak azzal adnék létet Neked hát nem tagadlak s végre véged
Megszabadultam tőled mégis árvád Vagyok Uram ki várva várva vár rád.
(1994) | |
1322. | [tulajdonos]: Baka István 7. | 2023-11-26 12:04 | Orosz triptichon
3. Cvetajeva Jelabugában
Oroszhonban tud így csak sisteregni, Végighúzva a doboz peremén, S foszforos lángra gyulladni a Semmi- Be görbülő, svédgyufaszál-Remény.
Csak itt, hol minden hajnal, alkony dráma; S mint súgópéldány gyűrött lapjai, Lepkéz a hó, és elfedik a Káma Jegét Tatyána vallomásai.
Hókása, jég – lágy hangjaink hazáját Takarják, és a vég Jelabuga, Hol jégsírban Jevgényij múmiáját Leli fel az archeológia.
De égnek itt a puskini szavak mind, – Elfeketült az izzó déli Nap, Mint krumpli, mit parázsból kell kikapni, – S a héjára felhőkorom tapad.
Elfogadom az odavetett koncot, Tál mosogatólé: szenteltvizem, – Hurokká megkötöm a horizontot, S föllendülök tehozzád, Istenem.
(1995)
Marina Cvetajeva, családját követve, fiával együtt 1939 nyarán tért vissza párizsi emigrációjából Moszkvába. De férje és Ariadna lánya néhány hónap múlva eltűnt a lágerek poklában, őt pedig – a háború kezdetén – a „szovjet” írókkal együtt az Uralba evakuálták. Munkához, megélhetéshez nem jutott, még egy mosogatói állásra is hiába pályázott, – végső elkeseredésében 1941. augusztus 31-én felakasztotta magát. Fia három évvel később elesett.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|