DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38228 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Szilágyi Erzsébet: Éjszaka
Wesztl Miklós: A verébcsapat röpte
Vadas Tibor: Egyszerű történet
Tóth János Janus: vers a néhai
Vezsenyi Ildikó: Ki szeret ki?
Bara Anna: mielőtt megérkezne
Szilasi Katalin: Az Őszhöz
Kiss-Teleki Rita: Felemás
Miskolczi B. László: Meglepi (Meglepetés II.)
Gyurcsi - Zalán György: faj-dalomküszöb
FRISS FÓRUMOK

Vasi Ferenc Zoltán 10 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Farkas György 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
V. Szabó Mátyás 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Szilágyi Erzsébet 4 napja
Szilvási István 4 napja
Vezsenyi Ildikó 5 napja
Ötvös Németh Edit 5 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Szilasi Katalin 7 napja
Bátai Tibor 8 napja
Wesztl Miklós 9 napja
Vadas Tibor 10 napja
Bara Anna 10 napja
Zsolt Szakállas 15 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 2 perce
A vádlottak padján 21 perce
Ötvös Németh Edit naplója 50 perce
Gyurcsi 9 órája
az utolsó alma 9 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 11 órája
- haikukutyin - 13 órája
Bátai Tibor 16 órája
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
K.Mária 2 napja
Hetedíziglen 2 napja
mix 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
történések 3 napja
Kávé, tejszín nélkül 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2023-02-04 08:55 Összes olvasás: 92745

Korábbi hozzászólások:  
1027. [tulajdonos]: Ratkó József 34.2023-02-03 17:26
Éjszaka [Szombat...]

Szombat van.
Éjszaka van.
Vak az ég, világtalan.
Nincs fény sehol,
se fent, se lent.
A holdfény megalvad. A lámpák
halott szentjánosbogárkák.

Növeszti karmait a csend.

Gondjaira borulva alszik
a munkás, a paraszt.
Senki nem virraszt.

Egyedül van a világ,
fénytelenül.
Fölötte minden csillag
megüvegesedik, kihűl.

Egyedül vagyok én is, egyedül.
S félek. A súlyos éjszaka
nyitott szemembe dűl.
Elfér benne –
olyan nagy. Olyan kicsi.
Nincsenek határai,
csak részei vannak, részei.

Tornyok, faluk, álmukban is
forgolódó, csikorgó városok,
oly kicsik, hogy szemem
csak sejti őket.
Amőba-országok tolulnak,
türemkednek, egymáshoz szorulnak,
lökdösik, feszítik a Földet.

Emitt, mint óriás csiga,
lassú ház mászik.
Fénylik a nyoma:
nyálzik.

A rész most nagyobb az egésznél,
mert látszik.

Lófejű fejsze vicsorog,
dühében a tőkét harapja.
A varas tőkére csorog
habos haragja.

Eső csurog,
az isten nyála. Csurog az építkező fára,
virágra,
a megemészthetetlen világra.

A Hold: cigányszem –
ragyogna s elfeketül.

Fél az anyag egyedül.

Föltoronylik a jegenye,
imbolyog, célt kutat.
Körülötte a bokrok, a kövek
beássák magukat.


Falu kinnhagyott kisfia,
gyerek-riadtan dermed a tanya.
Mozdulna s nem mer. Nem talál haza.

Észrevette, nézi az éjszaka.

Nem vesz tudomást a veszélyről,
háborúról, közelgő télről,
csak nő a fű.
Azt hiszi, örök életű,
mint én hittem
gyerekkoromban.

Ahol én vagyok, nyugalom van.

Nem fél a rönk, amin ülök,
a homok nem vacog.
Bíznak bennem a körülöttem
surrogó atomok.
Érzik, hogy itt vagyok,
s ember vagyok.

A halhatatlan
anyag bízik a halandó anyagban,
hisz bennem.
Pedig neki csak változás
az elmúlás,
amely elpusztít engem.

Az anyag indulata
csupán energia:
fény, mozgás és meleg.
Az anyag nem szeret,
nem szaporodik, csak átlényegül.
Él időtlenül, terméketlenül –
ráér, s ez adhat néki nyugalmat.
Nekem a szerelem.
Szívembe nyomhatnám a kést,
ha nem volna velem.

Mert nekem a szerelem merész,
halálig tartó összeesküvés,
gyönyörű, páros lázadás
a zsarnok elmúlás
ellen; örök harc, konspiráció –
ha róla szólna, elnémul a szó,
mert páromat én el nem árulom.

Halálra ítélt engem az idő,
de az életet mégis vállalom.
S ezért vagyok különb a kőnél.
Lélekkel magasabb
az ércekbe gyűrt örök erőnél,
a forró földnél,
amely majd magába fogad.

Az ember nagy, nem az anyag. –

Hajnalodik. S ahogy felállok,
felmagasodnak a suhanc akácok,
a világ is feláll.

Épülő dóm a jegenye,
orgonasípja kismadár.


Most szellőzködni kezd a táj.
Lobogóit a fény kibontja,
feljön a Nap.
Alvó puli a boglya,
gőzöl,
szárítgatják a sugarak.

Ág roppan s pörögve lehull,
a földbe belesimul –
ó
anyag honvágya,
gravitáció!

Az apró neszre a kutya
álmában hegyezi fülét,
de föl nem ébred. Már nincs veszély.

A kotlós lombok alatt
mocorog, alszik a szél.

Vas-tündér, izzó Nap, tündökölj!

1026. [tulajdonos]: Ratkó József 33.2023-02-03 14:13
Ember, fa

Minden emberben fa lakik,
ágaira fészkel a hit,
s dalol, mint valami madár,
míg le nem üti a halál.

Minden fában lélek lakik,
az emeli az ágait,
és fészket óv, szélnek feszül,
s szenved – már majdnem emberül.

1025. [tulajdonos]: Ratkó József 32.2023-02-03 14:10
Bújócska

Bújócskát játszott a halál,
keresett életre-halálra.
És ha valakit megtalált,
rácsapott a bunker falára.

Mi is ott bújtunk napra-nap:
lélegzetünket visszafojtva
kuporogtunk, s – ipi-apacs –
boforc böffent, robbant a bomba.

Így volt. A halál csalt, lesett,
nem számolt tízesével százig. –
Aki bújt, aki nem – megyek.
Három gyerekem bújócskázik.

Búvóhelyük a fa, az ól;
nekidőlnek a ház falának
és lesnek kis kezük alól –
játszanak háttal a halálnak.

1024. [tulajdonos]: Ratkó József 31.2023-02-03 14:07
A halálig

Én, egy a fegyvertelenek közül,
egyensúlyozva egyszál hitemen
a félelem szakadéka fölött
énekelek. Magamat bátorítom.
Talán átjutok a halálig.

1023. [tulajdonos]: Ratkó József 30.2023-02-02 23:49
Anyám [Anyám...]

Anyám a föld alatt van,
vigyázok, rá ne lépjek.
Nem tudom, mily alakban
költi föl őt az élet.

Könnyű, soványka teste
nem tudom, hogy mivé lett
– bogárka, búza lett-e –
vigyázok, rá ne lépjek.

1022. [tulajdonos]: Ratkó József 29.2023-02-02 23:47
Munka

Tudod te azt is. Megtanultad.
Nem könyvből lested el, mint mások.
Erdőbénye, Putnok, Parasznya
tehetnek róla tanúságot.

S mutasd föl, ha ki papírt kérne:
tenyered írt, pecsétes okmány.
Tompapusztán vágtad a búzát,
csípődön kotyogott a tokmány.

Makrakúton betont kevertél,
gyalultál új karfát a hídra.
Eltünődhetsz, hányféle szerszám
emlékszik meleg ujjaidra.

Puhább a ceruzák fogása,
tüskéje se nőtt még a tollnak –
tudják goromba társaid,
akik lelkedért szavatoltak,

kik, mert nem gágogtál velük,
amikor már leégett Róma,
az üszkös Fórumról kimartak,
kiebrudalltak rosszra-jóra.

De tudod azt is. Megtanultad,
nem könyvből lested el, mint mások –
márvány-szonettek ütemére
lendíteni a kalapácsot!

1021. [tulajdonos]: Ratkó József 28. JAV2023-02-02 23:45
Ami kimondható

Az arcodat ne född el
akárhogy fúj a szél
se kendővel se köddel
akárhogy fúj a szél
A szemedet se född el
akárhogy szúr a fény
villáma bárhogy öklel
a szemedet se född el
akárhogy szúr a fény

A homlokod se född el
ha leköp az eső
ha karcolja körömmel
a gyémánt-fagy – ne född el
leköp a rongy eső

A szájadat se född el
akárhogy fáj a szó
fegyelmezetten mondd el
ami kimondható

Emeld föl vékony ujjad
figyelmeztesd az istent
teremtsen újra mindent

1020. [tulajdonos]: Ratkó József 28.2023-02-02 23:42
Ami kimondható

Az arcodat ne född el
akárhogy fúj a szél
se kendővel se köddel
akárhogy fúj a szél
A szemedet se född el
akárhogy szúr a fény
villáma bárhogy öklel
a szemedet se född el
akárhogy szúr a fény

A homlokod se född el
ha leköp az eső
ha karcolja körömmel
a gyémánt-fagy – ne född el
leköp a rongy eső

A szájadat se född el
akárhogy fáj a szó
fegyelmezetten mondd el
ami kimondható

Emeld föl vékony ujjad
figyelmeztesd az istent

1019. [tulajdonos]: Ratkó József 27.2023-02-01 14:25
Száddal kínálsz meg

Száddal kínálsz meg,
hogyha nincs mit enni.
Monoton böjtjeimnek,
jaj, így tudsz társa lenni.

Nincs borunk, nincs vizünk sem –
könnyel mosod az arcod,
könnyel öblítesz inget –
így vívsz örökös harcot.

Emlékszik rád a kezem,
emlékszik rád a szám is.
E szűkülő világban
te vagy hazám is.

Mégis szemedre hányom:
hát a szerelem ennyi?
Denevér-álmaimnak,
jaj, nem tudsz társa lenni.

Föllázadt emlékeimet
kellene ráncbaszedni.
Jaj, okos kezed, ujjad
nem tud orvosa lenni.

Tud bánni liszttel, sóval,
söprűvel, folttal, tűvel,
s lelkemmel nem, e rontott,
bús mesterhegedűvel.

1018. [tulajdonos]: Ratkó József 26.2023-02-01 14:21
Isten mellett

Pszt, hallgass! Elaludt az Isten.
Most igazítsunk a világon,
hibbantszirmú, konya virágon,
törvényen, rosszul osztott kincsen
Isten titkos jóakarói,
mellőzött, apró messiások.

Lassacskán elöregszik minden:
töpped, besüpped még a sír is –
és vénül ő is, néha sír is,
semmiről sem tud már az Isten,
hittelenül, csöndesen élő,
egyetlen hatalma az átok.

Tenyere tántorodva mozdul.
Könnyű kis öreg, maga görnyedt;
s hiába szólítja a Földet,
szavára, ím, semmi se buzdul –
a pacsirták is elfeledték,
nem emlékszik tán még a fű sem.

És így van ez százezer éve.
Énekel néhány rekedt angyal,
zenélnek hét híres haranggal,
de ő már alig veszi észre –
két szeme óriási bolygó,
pillái nehéz esőfelhők.

S bűnétől zsugorul a búza,
nem szolgálja az ember kedvét.
Mint zöldhátú legyek, belepték
fejünket a gondok, lehúzza,
párnára fekteti kemény
nyakunkat is a szomorúság.

Lennénk szerszám a tenyerében,
jó íz osztandó kenyerében,
jobb vére volna a mi vérünk
az ő repedt, lassult erében;
gyönyörűt szóljon: szava volnánk –
aztán mi már sohase szólnánk!


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-02-04 09:34   Napló: Minimal Planet
2023-02-04 09:15   Napló: A vádlottak padján
2023-02-04 08:46   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2023-02-04 00:40   Napló: A vádlottak padján
2023-02-04 00:12   Napló: Gyurcsi
2023-02-04 00:04   Napló: az utolsó alma
2023-02-03 23:31   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2023-02-03 22:46   Napló: A vádlottak padján
2023-02-03 22:42   Napló: A vádlottak padján
2023-02-03 22:35   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)