NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-10-31 22:17 Összes olvasás: 153319| 2009. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 63. | 2025-10-30 22:59 | Éjfél, Pest
Ékes égboltot
álmomban se nézhetek:
súlyos falakhoz
idomultál, képzelet.
Elzárt éjszaka,
pénztelen csilló remény,
pénzért-nevetés.
Csak az ének az enyém.
. | |
| 2008. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 62. | 2025-10-29 22:25 | Dalomat veszik
.
Dalomat veszik
dalomat adják,
énnekem hagyják
mindennek alját.
Gyér híren tengek:
fanyar gyümölcsön.
Megvető jóság –
zizeg a kölcsön. | |
| 2007. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 61. | 2025-10-28 22:13 | Félelmetes szerelem
.
Félelmetes szerelem,
öt évig, krumplin kenyéren!
Tündöklő márvány-fehéren
ültünk, s néztük a mozit.
Mámor vállal, magány vall
magáénak úgy, mint régen.
Kőre-karcolt bálványképem,
kémlelj rendületlenül.
Írjál engem az égre,
írjál korhadt kapuk fölé,
hogy magamat el ne vétsem:
jó volna hazaérni.
Te vagy a nappali hold,
te vagy minden lehetetlen.
Vaskos, mérleges kezedben
meg-megsüllyed bánatom.
. | |
| 2006. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 60. | 2025-10-27 23:31 | Kocsma a Keletinél
.
.............Lásd, minden gyilkos: koma volt,
míg roppanó bordádon táncolt.
Keresd fel rettentő barátod,
.............a kisemmizett matadort.
.............Ülj mellé, míg a szeszt nyeli,
s kezével a füstöt kavarja.
Nem fúj arcodba készakarva,
.............csak a kénytelent ismeri.
.............Zengőn – ó, hogy dalol a rongy! –
egy-egy szoknya térdedig csattan.
Arc-forradások nagy csapatban
.............varjúszárnyaid, mind borong.
. | |
| 2005. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 59. | 2025-10-26 22:10 | Az elveszett Éden
.
Fejemnél sötét az ég,
tenyered fényes udvara
szívemre illenék.
.............................A te hajadat,
.............................szálanként őszülő aranyat
.............................csókoltam,
.............................de te megteltél bánattal.
Hallod-e, hallod-e az Úr Angyalát?
Megállt felettünk,
zokog, mert szomorúak lettünk.
.............................Ó ne ess kétségbe,
.............................rajtunk még a szabadság szépsége,
.............................gondold meg: ki vagy, ki voltál,
emlékezz: violák gőz-lelke
kering a homályos holdnál,
.............................emlékezz: ébredt az ember,
.............................kinyújtott tenyerén látta a napot,
.............................hajnalba-nyújtott lábujja között
.............................viola illatozott.
. | |
| 2004. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 58. | 2025-10-25 23:56 | Fohász
.
Jaj, nem én – te hogy vagy?
én nem is vagyok,
jégvirágos kocsmaajtó
rózsája vagyok.
A pokol végső körében
jégbefagyva, jégbefagyva
vágyom megváltásba-illő
karjaidra, karjaidra.
Tüzes száj a szesz,
számra rátapad,
elfojtja az érted-fogant
imádságokat.
. | |
| 2003. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 57. | 2025-10-25 00:20 | Most ülök, várok
.
Én, Szécsi Margit,
szerelmese csóknak és bornak,
egy nap az álmok földjére léptem,
hol gyönyör s éhség
egyetlen sóhajba forrad.
Most ülök, várok.
Szerelem büntet:
játék-kardomat mert lebocsátottam
érted, jaj, lápon villó kikötő.
Világok úsznak
a sóhaj-szürke habban.
Most ülök, várok.
. | |
| 2002. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 56. | 2025-10-24 00:19 | Ősi fény alatt
.
Isten-mélyű vermek
nem riasztanak,
lépkedek az éjfél
ábrái alatt.
Hull, hull, hull
fentről ősi fény,
morzsáit a végtelennek
küldi kétkedő szívemnek
éj, éj, éj.
Égi-bendők kordulása,
ember űrhöz-fordulása,
hatalomtól
szigorú elzordulása
egy halált megér?
Borától ki délben
elszakíttatott,
szeme csukva, szürcsöl
elsírt harmatot.
Fáj, fáj, fáj,
bár a menny alatt
dolgaink mint kisdedek
véznán játszanak,
hánykolódó csillagokról
meg se látszanak.
. | |
| 2001. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 55. | 2025-10-23 00:53 | A betemetett nádas
.
Légy velem a pusztaságban.
Jőjj, hogy igét öltsön a test,
én szerelmes sokaságom,
íme, szép vagy s rettenetes.
Szél rajong a zászlós zöldben,
liliomos ingoványon,
szél a széles városszélen,
sokaságon és magányon.
Körben csücsül a külváros,
játékházak játszadoznak,
szerelmünket hogy övezné
a füstszag, a liliomszag.
És megláttak az őrizők,
ott megragadának engem,
de te engem megtagadtál,
elfutottál, én szerelmem.
Én pedig megostorozlak,
mert ingó vagy és esendő,
mert neked is örökséged
a jogaras virág-erdő!
Légy velem a pusztaságban,
jőjj, hogy igét öltsön a test,
én szerelmes sokaságom,
íme, szép vagy s rettenetes.
Térdepelj le énelőttem:
dohányozom és könnyezek,
bocsásd rám boldogságodat,
bocsásd rám szenvedésedet.
Legeltess a liliomban.
Lélekvesztő kondér holdja
villog az éj hadi-útján,
ne légy rabja, se heroldja.
Bokáig a fakabátban
pásztorol majd az enyészet,
négy világtáj hallgat rólad,
négy világtáj kúszik érted.
Megkötnek téged a vágyban,
patyolaton és parázsban.
Megvesznek téged a fényben,
árulnak téged az árnyban!
Szél rajong a zászlós zöldben,
liliomos ingoványon,
szél a széles városszélen,
sokaságon és magányon.
Fülem mögé papírforgót,
szívem fölé tűzz hatalmat:
rejtőzvén a zengő sásban
vagyok rejtő birodalmad.
Ne komázz a teliholddal:
csupa jelszó, csupa lábnyom.
De töretlen, betöretlen
az én csöndes ragyogásom.
Lelked vagyok, a tilalmas,
tiltott almádban az Éden.
Tükrödből is én tűnődlek
halhatatlan tűzkerékben.
Térdepelj le énelőttem:
dohányozom és könnyezek,
bocsásd rám boldogságodat,
bocsásd rám szenvedésedet.
. | |
| 2000. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 54. | 2025-10-21 22:58 | Ordas
.
Foggal, villogóval, ki dús:
tépi a létet, mind övé,
mit vaksi vonzás, vak nyomás,
kerengés sajtolt együvé.
S hogy értelmetlen éhezés
tanított ölni, nem titok:
bolond volt, aki engemet
a földre rászabaditott.
.
Ettem szerelmet, gondokat,
vágyat, lobbantót, leverőt,
görögtüzet, villámcsapást,
csillagokat és temetőt,
zokogó-nehéz muzsikát,
táncot: forgósat, édeset,
szíveket, pöffedt bűntanyát –
így lettem mindig éhesebb.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
