DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37651 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Páros (álom) szonett
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: évi rendes
Szakállas Zsolt: TURBO
Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 21 perce
Albert Zsolt 3 órája
Bánfai Zsolt 4 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Nagyító 9 órája
Bátai Tibor 13 órája
Tóth János Janus 14 órája
Gyurcsi - Zalán György 15 órája
Karaffa Gyula 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Franczen Bea 4 napja
Farkas György 4 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Bősz Miklós 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Czékmány Sándor 6 napja
Bara Anna 6 napja
Kosztolányi Mária 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Minimal Planet 3 órája
Ötvös Németh Edit naplója 7 órája
Ingrid 7 órája
PIMP 8 órája
nélküled 14 órája
ELKÉPZELHETŐ 15 órája
Zúzmara 1 napja
Kicsi Ólomkatona 1 napja
leállósáv 2 napja
Juli 2 napja
Gyurcsi 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
mix 4 napja
Szőnyeg 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: útinapló
Legutóbbi olvasó: 2021-05-16 19:13 Összes olvasás: 126754

Korábbi hozzászólások:  
799. [tulajdonos]: Anno2021-05-03 08:43



1916 március 3-án az ikrek is berukkoltak a katonaság hívó szavára. A háború immár 2. éve
tombolt. Jáger István a tüzérségnél ismerkedett az ágyukkal, míg Jáger József a törzs-üteg újdonsült írnokaként mártogatta a tollát a liláskék tintába. Abonyban pediglen, Terék Julia és Forgács Verona törölgette kisírt szemét az ikrek távoztával.
A háború aztán gyorsan elragadta a két ifjú titánt. István hamarosan a keleti fronton találta magát, míg József a területi parancsnokságon százszámra írta a behívókat a még civil sorstársaknak. Az idő múltával kiderült az is, hogy Jáger István fogságba került ukrán területen, sok más katonával együtt. Így aztán a háború végéig se híre, se hamva nem volt az abonyi „betyárnak”.
Terék Julia időközben még sudárabb, s még szebb lett, alig győzte a közeledni vágyó kérő-jelölteket visszautasítani. Csak várt, várakozott az ő titkos szerelmére, aki rab a messzi Ukrajnában.
Nyár volt. Sokszor Ő vitte ki a határba az ebédet az aratóknak a kétkerekű kulipintyón. Az emberek ették a finom babgulyást, vagy más efféle étket, ő meg csak nézte, nézte a látóhatárt, mintha csak azt gondolta volna, hogy megpillantja az ő távolba-szakadt kedvesét.
1919. márciusában nagy volt a nyüzsgés Abony főterén. A háború végeztével elhatalmasodott a szabadságvágy a lakosságon. Új szelek fújdogáltak. Új vezetést kívántak a település élére. Szombatonként mulatságok hangja csábította a fiatalokat a főtérre. A Terék - lányok is igyekeztek tánc-hely irányába. Persze, kivéve Julcsit, aki inkább otthon maradt, s olvasgatta a kalendáriumot. És kérve-kérlelte a jóistent, hogy segítse már végre haza az ő Jáger Pistáját.
A nyár még melegebbnek bizonyult, mint a 18-as volt. Sok víz is fogyott az aratók körében. Délben mindenki az árnyékba húzódott, hogy kifújja magát és csillapítsa szomját és az éhségét. A csodálatos szépségű Julcsi elmélázva tekintett Törtel felé, de hát nem láthatott arra egyebet csak az alföldi rónaságot, meg a látóhatáron remegő délibábot. De ő csak nézete, nézte a semmit, míg nem egyszer csak megremegett az ő teste. Testvérhúgának is feltűnt, s kérdőn nézett rá.
-    Csak nem a hideg ráz téged Julcsi?
-    Nézd, nézd csak azt a pontot! - mutatott a látóhatár irányába a nővér. Most már ketten meresztették a szemüket.
Végül a nagy bámulást Julcsi öles léptei törték meg, majd már nem is csak lépésben haladva, hanem futva- sikongatva!
.

798. [tulajdonos]: Kihantolt szenvedély2021-02-04 12:43
(ballról az Árpád híd,
jobbról a Margit híd)

Véredhez keverve vérem,
s láthatatlan spanyolfal a szemérem.
A nap lebukva. Budára réved
az alkonyat, és hűsít engem és téged.
Az érintés olthatatlan szomja
visszaűz, hogy lángoljon újra a dombja!
Feneketlen tó a vágy.
Alattunk lágy a kavicságy.
Szemüket dörgölő angyalok,
lefagyott szárnnyal indulnak gyalog.
Mi is elimbolygunk, de az Engels térnél
felizzó tüzünk tombol az ezredik ölelésnél,
s még ha testünk lenyomatát őrizte is a por,
mint tanúsítványt örökidőkre bevéste akkor.
felettünk jázminokból lengedező baldachin.
Izgalom hullámzott át a tér bokrain,
gerinced ívén sárgásan csillant meg a por,
senki sem tudhatta, hogy ez volt az aranykor!
…és zarándok hely lett az ágyékod,
tombolhatott a vágy, ahol, épp ott,
mindent elkövetve. A szerelmi bűntett,
isten ajándéka volt, még ha meg is botlott,
holmi életben maradási kérdésen, és bezárult
egy csapásra, az, ami mindig, mindig csak kitárult.
Majd, a kiválasztottak mámorából, minden nyomod elárvult,
s a zsigerekig ható mágikus szó is elárult,
persze veszteség és a kérlelhetetlen önvád
sem hitette el velem, hogy bármi 30 évre elvág!
-    s csak teltek és múltak a léttizedek,
most meg nem hiszem, hogy ébredezek.
Tízezerszer kiszáradt torok,
ápolták ilyen, olyan borok.
egyre rövidülnek a sorok.
jön-megy
a sok
ok.


797. [tulajdonos]: Altató2021-01-19 13:40
Mit nem tesz meg az ember? Nem mondhatod,
hogy nem mer. E földön élt ősapánk, nem sok
mindent hagyott ránk. Az utód mind égre tör,
nem záródott még a kör. Lételemünk a kaland.
Megépülhet ego-land. Feljuthatsz így az égre,
senki sem szól, mi végre.

796. [tulajdonos]: SUTTOGVÁNY2020-05-13 16:06

Helyzetemről talán csak Apám nyugtalan tekin-
tete árulkodott. Ám, egy dívány hitvány rugói ér-
tesültek égbekiáltó mámoráról a kéjnek. Rezonan-
ciakatasztrófát idéztek elő a kissé reszelős, kivén-
hedt kárpiton az évtizedekig gúzsba kötött acélspi-
rálok. Mi pedig valami őserdei álommal távoztunk.
Majd átgázoltak rajtunk a léttizedek úttalan útjai.

795. [tulajdonos]: látványliftel a pokolba2020-01-16 12:28
a végórán halkan kinyílnak az agyi cellák.
fénytelen a színvilág, amíg a szem ellát,
a mélyben megmozduló roppant őrlő karok
vészes aszinkronban és lassú fordulaton.
széthullva lehetek, mint holmi sejt vagy atom.
nincs közelben senki: se idegen se rokon.

794. [tulajdonos]: megkopott óda2019-12-28 11:26

hiszen, tudható: nincs teremtés, ha nincs képzelőerő.
ímhol látható, mit idézett meg a féktelen álom,
hogyan is vegyített a nagy szellem és lélekkeverő?
itt, ahol majdan véletek együtt én is megtalálom
az életünk miértjét, "hiszem, s vallom", a nagy tervező
zseniálisan ötvözte a célt, amely a végtelen
távolában is jól kivehető! és eme zöld mező,
ahol a természet vakon pazarolt, most az értelem
győzelmi indulója tarol, és hét határon át zeng!
de, persze ez nem afféle ódon retrográd munkadal,
amiben az elhallgatott igazság bugyután feszeng.

793. [tulajdonos]: Tovább2019-12-23 17:03


Felszisszen a hajnali szellő, pitypang kóbor
ernyőitől tüsszent egy régtől szakadt vándor.
Mása ő Szent Ferencnek, s lám egy flaska műbor
zsebéből előzizzen, s torokra önt a jámbor.
Égre pillant, s fent, Isten leint, majd jöjj máskor!

792. [tulajdonos]: The end2019-12-18 11:48
Aztán már az elmei tárhely megtelik, s elég! A doksi: húszezer napnyomat. adat- ár- adat. Roppant tétel, de néma, fekete lánggal elég. Láthatod, az isten így üzen zsibatag hadat, és ha nem vigyázol, mára hiába minden hókusz- pókusz! Késő a felkapott fej, s már képtelen a vászon! Évtizedek szmog-foltjaira vetül a fókusz. Az idő szakadni készül! Valami fény felé mászom...

791. [tulajdonos]: panta rhei*2019-12-04 15:56
hajlong, terebélyesedik, s diktál a mennyei boa.
az idő, mint végtelen idézet, kígyózva tekereg.
isten házi mozijában a letűnt évadok sora
vibrál, a kezdetektől az összes pusztulás lepereg:
miként vajúdtak az évmilliók, s buzgott a rontás!
betöltötté e hivatalát a mindent tisztító tűz?
mit értettetek meg a népek a mihaszna vérontás
rettenetéből, amikor a bűn már világgá száműz?
az élők tébolya egekbe csap, bolydult világ a tér!
pokol-járt apostolok, hazug térképpel szítják véred!

az özönvíz után az úr szárítja gúnyánkat, s megtér
az új nemzedék, s e bonusz - bocsánatban újra éled?

790. [tulajdonos]: panta rhei2019-12-04 15:50

hajlong, terebélyesedik, s diktál a mennyei boa.
az idő, mint végtelen idézet, kígyózva tekereg.
isten házi mozijában a letűnt évadok sora
vibrál, a kezdetektől az összes pusztulás lepereg:
miként vajúdtak az évmilliók és buzgott a rontás!?
betöltötté e hivatalát a mindent tisztító tűz?
mit értettetek meg a népek a mihaszna vérontás
rettenetéből, amikor a bűn már világgá száműz?
a népek tébolya egekbe csap, bolydult világ a tér!
s pokol-járt apostolok, hazug térképpel szítják véred!

az özönvíz után az úr szárítja gúnyánkat, s megtér
az új nemzedék, s e bonusz bocsánatban újra éled?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-17 00:20   Napló: Hetedíziglen
2021-05-17 00:03       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor a híd
2021-05-16 23:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György lomtalanítás
2021-05-16 22:15   Napló: Minimal Planet
2021-05-16 21:56   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2021-05-16 21:22   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2021-05-16 19:03   Napló: Minimal Planet
2021-05-16 18:40   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2021-05-16 18:39   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2021-05-16 18:29   Napló: Ötvös Németh Edit naplója