DOKK

 
2687 szerző 33792 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Hegyi Botos Attila
  De a tenger
Új maradandokkok

Bánfi Ferenc: Csillagok háborúja
Kántor Zsolt: Véletlen
Gulisio Tímea: Sorrend
Bátai Tibor: kódolt történet
Mórotz Krisztina: Mazurkafutamok
Fekete Orsolya: Hajnal, három felvonásban
Csapó Angéla: Egy nap
T. Kiss Melinda: hazajönnek a fák
Varga Árpád: apevák
Nyári László: Fólia
FRISS FÓRUMOK

Séder István 2 órája
Mészáros Botond 2 órája
Nagyító 5 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Mórotz Krisztina 18 órája
Berta Gabriella 19 órája
Várkonyi Miklós 23 órája
Gyors & Gyilkos 23 órája
Gulisio Tímea 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Bánfi Ferenc 1 napja
Szemere Brigitta 2 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Zsuzsanna Grande 2 napja
Varga Árpád 2 napja
Bakos Fanni 2 napja
T. Kiss Melinda 2 napja
Bozó Éva 2 napja
Tóth János 2 napja
M. Kiss Gábor 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 perce
napokra zárt napok 3 órája
OLvasatlanul 3 órája
weinberger 3 órája
Baltazar 19 órája
nélküled 21 órája
Szuszogó szavak 22 órája
Más, és mégis ugyanaz 1 napja
P 2 napja
útinapló 2 napja
Nem tudom milyen legyek 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Ollram Csaba 3 napja
Kicsi Ólomkatona 4 napja
PIMP 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: útinapló
Legutóbbi olvasó: 2017-08-23 15:54 Összes olvasás: 108317

Korábbi hozzászólások:  
704. [tulajdonos]: Holmi idill *2017-08-21 10:13
A vásznamra leszállt végre az esti kék,
békésen illatoznak ma az estikék.
Rám ül, a villányitól, már alig állom,
az ízlelés gyönyörén valami álom.
Ez az éji fény mindent megmutat, kit ér,
bár, ember és állat most szelíden kitér.
Így töltekezik a bölcs szentjánosbogár.
Csendár. Elalszik a rab, ásít a foglár.

703. [tulajdonos]: Én vagyok, te vagy2017-08-16 09:49


Én vagyok a fejedben a nem létező holmi,
amiért a szekrényeket el kell tolni,
mint mikor több a pénzed, mintamennyi lehetne.
Valahogy elaprózódtam az összes zsebedben.
Hihetetlen, de rúzsfoltot hagytam az ingeden,
Miközben átlibegtél a szubatomi szintemen.
Én vagyok a leszakadt gombod, a lyukas órád.
A konfekciózakó, ami épp, hogy még jó rád.
A kiköpött rágógumi a cipőtalpadon,
Füzetedben a helyesírás, külalak, tartalom.
Én vagyok az elégtelened, én a jelesed,
de neked elég ha összeadod és felezed.
Te vagy a csatár, akire azt mondják,jól elvan
távol a kispályától, egy közepes fotelban.

(megtalált cetlik)




702. [tulajdonos]: (nem) ismeretlen cetlik2017-08-12 17:47


én vagy te

a fekete fehérre metszett ász a kártyán, nem holmi
kény gerjesztette döntés: az úr akarata! hogy hol, mi,
érhet többet megannyi sóhaj vákuumánál, nem lehet
        tudni. De, ha a fene fenét eszik is, tőlem, mehet
akár a világ végére koldulni, hogy szakadt ingen
a csúf foltokat eltüntethesd, hogy végre a szinteden
egy patyolat tiszta lelkű alak fényezze meg órád
felkapjon, mint egy pihét és röpítsen tova, hogy jó rád
hozza a frászt, fóbiák hangyái fussanak talpadon
s hajnali harmat prizmáján tört fény találjon egy padon:
         nyomata a kinyúlt testedet behálózó erezet.
a cserben hagyó istenek fohászát bőszen felezed
s, a nagy tanúság: minek ide cécó, az ember elvan
így hatvan körül a döglött kékmadárral egy fotelban

701. [tulajdonos]: kihívás2017-08-10 14:02

     Álomba túrta minden napi bűneinket a nagy eltüntető művész, az éj,
hogy békéd el ne érjen, s hogy rágjon isteni őrlőfoga, csak hogy félj!
Némán tűröd a megsemmisülés önkényét! Hörgő torokkal végre beszélj,
vedd észre a bűnbocsánat szétszórt rózsabimbóit a vak szakadék felett, s élj
még esendőségeiddel is, pokolra szédelgő gyengeségeiddel is, mert mély
a tudat tengere és megfér benne minden erény és fertelem, van még esély.! A pirkadatban távoli hajókürt szól. Kelj, ez itt csak macskanesz, nincs veszély!    


700. [tulajdonos]: ne tudd meg2017-05-26 12:15
ne tudd meg

kik lehettek a projektbéli őseink? nézzük az uralt vagy iránt?
látható már: egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
a távolban zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk: ők azok! ám az úr hallása rest, zsarnok
módján vesz bármit semmibe, hát nem érdekli sem test, sem lélek?
várnom kell, hogy álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkésszem a régvolt arcéleket. miért is élek?
ki volt csélcsap, ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. a bábeli durúzsolásból felsejlik erény és vétek.
nehéz légzés veszí erőmet, kegyelemet! szabadits meg úri-gong!
engedj vissza, élnem kell még! korai volt még eljönnöm elétek!

699. [tulajdonos]: ne tudd meg2017-05-26 12:11
ne tudd meg

kik lehettek a projektbéli őseink? nézzük az uralt vagy iránt?
látható már: egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
távolában zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk: ők azok! ám az úr hallása rest, zsarnok
módján vesz bármit semmibe, hát nem érdekli sem test, sem lélek?
várnom kell, hogy álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkésszem a régvolt arcéleket. miért is élek?
ki volt csélcsap, ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. a bábeli durúzsolásból felsejlik erény és vétek.
nehéz légzés veszí erőmet, kegyelemet! szabadits meg úri-gong!
engedj vissza, élnem kell még! korai volt még eljönnöm elétek!

698. [tulajdonos]: Oszt majd fölbukunk 2017-04-10 12:08

Télen a korai sötétedés, a hideg, a fűtött konyhába terelte a családot.
A vacsora is előbb az asztalra került. Kedden és pénteken, vacsora után
kártyaparti zajlott apu és Mitus bácsi között. Snapszert játszottak. Olykor
keményen verték a blattot. Zengett a konyha a határozott asztalra ütésektől.
A viaszos vásznon egy zöld üveg és egy decis pohár, benne bor. Apu szó nélkül
töltött, ha jónak látta, csak arra vigyázott, hogy kitartson a kártyázás végéig.
Ez biz már 66, szomszéd, s elment a hajó is, vigyorgott huncutul, az igencsak
foghíjas, tar fejű, Lui de Funes-t idéző szomszédunk. Mi újság az állami gazdaságban,
kérdezte apu, szokás szerint. Mi volna, semmi, dolgozunk látástul
mikulásig. De, hogy minek? Minek, minek, visszhangozta apu.
Húzzuk az igát, oszt majd fölbukunk! Aztán meg elkaparnak. Ennyi.
A fene törődik vele, Berci-szomszéd! Azzal az utolsó pohárkát is kiitta a
a derék kártyapartner. A kopott simléderes sapkáját fejébe húzta,
és hazaindult a két számmal nagyobb gumicsizmájában caplatva.

697. [tulajdonos]: Oszt majd fölbukunk 2017-04-10 12:08

Télen a korai sötétedés, a hideg, a fűtött konyhába terelte a családot.
A vacsora is előbb az asztalra került. Kedden és pénteken, vacsora után
kártyaparti zajlott apu és Mitus bácsi között. Snapszert játszottak. Olykor
keményen verték a blattot. Zengett a konyha a határozott asztalra ütésektől.
A viaszos vásznon egy zöld üveg és egy decis pohár, benne bor. Apu szó nélkül
töltött, ha jónak látta, csak arra vigyázott, hogy kitartson a kártyázás végéig.
Ez biz már 66, szomszéd, s elment a hajó is, vigyorgott huncutul, az igencsak
foghíjas, tar fejű, Lui de Funes-t idéző szomszédunk. Mi újság az állami gazdaságban,
kérdezte apu, szokás szerint. Mi volna, semmi, dolgozunk látástul
mikulásig. De, hogy minek? Minek, minek, visszhangozta apu.
Húzzuk az igát, oszt majd fölbukunk! Aztán meg elkaparnak. Ennyi.
A fene törődik vele, Berci-szomszéd! Azzal az utolsó pohárkát is kiitta a
a derék kártyapartner. A kopott simléderes sapkáját fejébe húzta,
és hazaindult a két számmal nagyobb gumicsizmájában caplatva.

696. [tulajdonos]: A múló jövő2017-02-06 08:46
A múló jövő

Le sem tagadható, igen, persze, hogy élt!
Ott ültünk a szárkúpok alatt, és beszélt,
beszélt, a halálról, szerelemről és félt,
hogy el kell hagynunk ezt a félhomályt. Volt
nincs, és minden odalesz, csak egy kopott folt
a tanú létünkről. A jövő kirabolt,
semmivé vált az emlékmű. Tudom, ott állt
a titkainkat őrző szárkúp, mely elszállt.
Arctalanná a múló jövő erodált!

695. [tulajdonos]: Revolúció2016-12-27 18:16

Lefittyent a végtelen idő. Kaland-
vágyból úgy tűnik feledem, hogy félek
az alvilág előtt demonstráló galamb
hordák igéző csendjében. A lélek
ki-beröpköd a testből. Megbolydult vizek
elhajló zuhatagáról a visszhang átkos
káromlások torz hang-árját hozza, de én hiszek
abban, hogy ez még nem a végítélet! - még ha átmos
is az elveszettség hamis képzete, a „kristály-azúr”,
a legújabb fejlesztésű tisztítószer, melyre oly büszke az úr.


A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: x8f8  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 6y3e  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-08-21 16:45 Vezsenyi Ildikó
2017-08-10 05:01 Berta Gabriella
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
2017-07-14 19:32 Nagy ágnes
2017-07-14 09:50 Barna Ágota
2017-07-13 20:44 Gyurcsi
2017-07-03 09:51 Kullancs Kata
2017-06-27 23:45 KMara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-08-23 17:39   Napló: Bátai Tibor
2017-08-23 15:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Szoboszlai Judit várj még
2017-08-23 15:16   új fórumbejegyzés: Mészáros Botond
2017-08-23 14:57   új fórumbejegyzés: Mészáros Botond
2017-08-23 14:07   Napló: napokra zárt napok
2017-08-23 13:55   Napló: OLvasatlanul
2017-08-23 13:53   Napló: weinberger
2017-08-23 11:52   NAGYÍTÓ /TDK:Semmi líra/
2017-08-23 09:51   Napló: OLvasatlanul
2017-08-23 07:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Siska Péter Tabula rasa