DOKK

 
2737 szerző 34592 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jászberényi Sándor
  Nem a szerelem
Új maradandokkok

Kaboldy Tamás: Pomáz, reggel 1/2 9-kor
Tamási József: megyek /jav./
Szilágyi Erzsébet: 3 apeva
Tiszai P Imre: explicit
Kiss Anna Mária: álmomban
Siska Péter: Mínusz egy
Türjei Zoltán: amzirp őrevazssiv-ynéL
Kalnivet Péter: Belőledítlenítő
Siska Péter: Megvilágított test
Bátai Tibor: Menthetetlen
FRISS FÓRUMOK

Sági Ferenc Dénes 23 perce
Bodai Krisztián 2 órája
Tamási József 2 órája
Kiss Anna Mária 2 órája
Kosztolányi Mária 3 órája
Magyar Éva 3 órája
Duma György 4 órája
Várkonyi Miklós 5 órája
Frady Endre 6 órája
Francesco de Orellana 6 órája
Tóth Csilla 7 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Bakos Fanni 8 órája
Pálóczi Antal 9 órája
Sági Zoltán 23 órája
Szikora Erzsébet 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Fekete Orsolya 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 26 perce
Pöröly 4 órája
Frady Endre 4 órája
weinberger 4 órája
Vajdics Anikó belepotyog 6 órája
A vádlottak padján 8 órája
útinapló 9 órája
rákok tánca parti homokban 10 órája
nélküled 11 órája
PIMP 15 órája
az utolsó alma 1 napja
Oswald Chesterfield Cobblepot 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: útinapló
Legutóbbi olvasó: 2018-02-20 21:44 Összes olvasás: 112888

Korábbi hozzászólások:  
753. [tulajdonos]: Hév2018-02-20 12:08

A csörömpölő HÉV - szerelvény megremegtette a házakat, de ők is érezték a járda kövén, hogy szinte hullámzik a talpuk alatt. Hamarosan minden olyan valószínűtlenül elcsendesedett. Az egyre lassabban andalgókon érezhető nyomokat idéztek elő a forró ölelések. A testtájak lobogása megvonta a látható világot. A házak kihunyó fényei szemérmesen tűntek át az éjszakai homályba.
Az orgonák baldachinja alatt a letépett ruhájú pár bejárta a vágy titokzatos tájai, és aztán elérték a boldogság mennyei csúcsait is. Az időtlenség könnyűség ajándékát hozta. A halk moccanások, kissé libabőrössé tették a porzó testeket. A lecsöndesedett lelkek önfeledt ringatózása még tartott. Lecsillapodván, lassan kezdtek kinyílni az érzékszervek receptorai.
Először a föld hűvösét érzékelték, majd az illatokat: a test gőzei és a kéj párái vegyültek az orgona, s kutyajelzések szagelegyével. Szemük előtt az orgona zegzugos ágainak grafikája rajzolódott ki.
Aztán apró rögök és gallyak nyomatainak bizsergését érezték a bőrön. Még egy hosszú ölelés következett és a néma öltözködés a bokrok mellett. A sötétben szembogarak villanása csillant, majd a távolodó léptek elhaló hangját végleg elfoglalta a csönd.



752. [tulajdonos]: A nagyság átka2018-02-14 11:16


Tizenhat évesen már látszott, hogy nyurga, kajla
leszek, mint anyám fiú testvérei közül Laci, Jóska,
Pityu bátyám és Gyula bátyám. A húgom szemmel
láthatóan apróbb fajta, mint anyuka és apu.
Na, az ilyen langaléták csak golyófogónak jók!
Mérgelődött apám. Mit gondolsz, milyen mély egy
lövészárok, mi? - Nekem fogalmam sem volt róla.

751. [tulajdonos]: ki-mit-tud?2018-02-12 13:13

Igazság szerint még kockázatos dolog volt átkelni, de hát az alkalom nem mindennapi. Mindig is tudta, hogy eljő ez a nap, amikor a Napnál világosabb lesz: itt az Ő ideje. Alaposan beöltözött, a kéziratot a szíve fölé helyezte el, a papramorgót pedig a mája fölött lévő, könnyen megközelíthető zsebecskébe. Alighogy elindult, máris késztetést érzett a pálinkás laposüveg újfenti megpillantására, mi több, a csodálatos matéria torokra öntésére. A kövezésnél nagy levegőt vett, belőtte a vár irányát, s nekivágott az útnak. Órájára pillantott, s biztos volt benne, ha nem lesz semmi baj, akkor ott lesz időben. A kb. másfélórás út lassan fogyott. Eszébe jutott, hány és hány alkalommal kellett átélni azokat a megaláztatásokat, amelyek során számtalanszor kirúgták a különféle szerkesztőségek, különféle szerkesztői. Most úgy érezte, mindennek vége lesz. Végtelen egyhangúsággal nyikorgott a bakancstalp a mínusz tíz fokban. Visszanézett és megállapította, hogy félúton járhat. Szép komótosan elővette a kéziratot. Meleg pillantást vetett rá, s visszahelyezte a szíve fölé. Ezután elégedett mozdulattal emelte ki a jófajta párlatot a mája fölötti zsebből. Lecsavarozta a zárókupakot, s a csodás illat keltette nyálképződményt visszanyelve, meghúzta amúgy emberesen a fűtőanyagot. Érezte, miként válik vérré, árad szét az egész testében, s könnyíti súlytalanná teljes lényét. Új erőre kapva, fáradhatatlan hévvel tette meg az út másik felét. Egy óra tíz perc, nyugtázta az eltelt időt, amikor felkapaszkodott a túloldali kövezésre. Visszatekintett Fonyódra, s látta a jövetel nyomából képződött nyílegyenesnek nehezen nevezhető vonalat, majd elindult, hogy idejében odaérjen a szigligeti alkotóházhoz, ahol a nagy író dedikálja legújabb könyvét.(Mesélik, hogy a mű elkészültekor Szigligetnél próbát tett, s járni kívánt a vízen. Egyesek látni vélték, hogy megtett egy rövid sétát, de többen állították, hogy mindaz csak a kövezés tövében történt és szemfényvesztés volt az egész.)
- Kinek írhatom a dedikációt? - kérdi a nagy író kissé fáradtan.
- Jómagam is író volnék, kérem. Nevem: Szántóvető Dezső – hangzott a válasz.
TISZTELETTEL SZÁNTÓVETŐ DEZSŐ KOLLÉGÁMNAK:
Pista
Ebben a pillanatban egy gyors kabátgombolás, s mintegy válaszkén az asztalra kerül a szív fölül a kézirat. A címlapra csupa nagybetűvel
A NAGY ÍRÓNAK, SZERETETTEL !
Kis betűkkel: aki járni tud a vízen!
Most jöttem át Fonyódról!
Tisztelője: Dezső.

750. [tulajdonos]: A királyi termet, átvágta a te2018-02-07 10:09


A költő érkezése


A fesztivál nézőterén a szokásos zsibongással ültek helyükre a nézők, akik valójában a filmek alkotóstábjai voltak, valamint érdeklődő civilek, lényeges kisebbségben. A nézőtér persze nem nélkülözte a nagy-királyok és sleppjének teátrális és nem egyszer hivalkodó, mondhatni ízléstelen érkezés mutatványait. Már szinte megteltek a sorok, amikor a zsongás hallhatóan alábbhagyott. A hátra felé tartó, könnyen megpillantható személy, hosszú télikabátban, határozott léptekkel halad a szék irányába, ahol majd helyet foglal.
Tovább csendesedik a nép, a tekintetek a királyi méltósággal érkező emberre szegeződnek. Vörösen dús hajkoronája szépen metszett arcélet keretez. Arcán nyugodtság és szigor. Valakire pillantást vet, majd néma mosolyváltás után folytatja útját.
Véletlen, vagy sem, a királyi termet és kisugárzás tulajdonosa a terem aranymetszéspontján helyezkedik el. A krisztusi szimmetrián, mintha nem is széken, de trónuson ülne. A körülötte ülők elveszett arccal várják, hogy az első képkockák megjelenjenek a vásznon…


749. [tulajdonos]: hm2018-02-06 12:19
A LÉLEK, AZ MI?


.
.
.
a
rég
kirepültek
visszatértek ódon
nak tűnő fészkükhöz, ho
gy döntsenek: a hely szentség
ét és szellemét, s persze a falait leb
ontsák e, hogy a fiatal és szárnyaló ifjú
származék, megépíthesse a vágy emeleteit e
helyen. A nagyszülők mélységes mély sóhajai sz
ívtáji szorítást idéztek elő. A sápadó arcokból alászá
llt a vér, és veszni tűntek az emlékezés világosbarna rasz
terei a kietlen agyvelő redőiből, hogy megsemmisüljön a m
últ fogyatkozó bizonyítékaiból még ez a hűséges véderő is, a
mely megadta a holnapok ezreit, a nemzedékek kötelékét, ho
gy mindenki hazatalálhasson, ha a hontalanság réme arat. Az ö
rökösök aztán jussukként döntötték romba azt, ami még a ben
ne élők kegyelme volt tegnap, s a két megriadt lény bűntudat
ba esve zsugorodni kezdett, hisz immár útjában állottak ők
a jövőnek, tétlen létre kárhoztatva gubbasztva látták elpo
rladni életük szálláshelyét, s megépülni a repkedő utó
d szikladarabokkal övezett tereit, benne fekhelyeik
et is, mígnem az összetöpörödésben végül két
ponttá váltan a kereszthuzat szárnyán felt
űnés nélkül eltűntek a lakásavató ün
nepség előtt, szépen, ahogy
an azt illik ugye…


748. [tulajdonos]: látványlifttel a pokolba2018-02-05 11:32


kék vörös sárga naptalan fény
a rettenet mélységébe szédül
lefagy a kísérlet egy lény
arcrianása szolgál beszédül
roppant város jő a rajzból
rémítő nehéz színek festik
az agy sztrádáit halálos üzenettel
nincs vissza senkinek
mozdul az alvilág konstrukció
a kérlelhetetlen pokol
ehhez kopott és elnyűtt a ráció
a projekt ez mindenki meglakol

747. [tulajdonos]: :)2018-02-01 15:05
öntöm :)

Olvasói hozzászólások nélkül
746. stando: beöntések2018-01-31 16:15
:) Szeretem a beöntéseidet. Jólestek most is. Folytasd! :)

745. [tulajdonos]: második libikókázásom a haláll2018-01-31 15:37
(Z.T-nek)



…a nyár a Függetlenség utcai fiúkat is odacsalogatta a téglagyári belsőtóhoz. Bejártuk minden zeg - zugát a környéknek. A megszállt vidék lassan- lassan kiadta minden titkát.
Így bukkantunk az öböl melletti nádasban egy elsüllyedt ladikra.
Némi szemrevételezés után, kihúztuk a roggyant vízi-alkalmatosságot, majd
az öbölre toltuk. Elindultunk első hajóutunkra. Tízen eveztünk befelé a tó egyre mélyülő szakasza felé.
Míg viking álmaink átszálltak a túlpartra, csónakunk tízünk terhét nyögve, halálos hínárok fölött evickélve elsírta magát! Mi, a magunkkal vitt üres festékes dobozokkal, rossz bögrékkel, lábasokkal, görcsbe görbeddt markunkkal mertük a vizet a tébolyodó ladikból.
Tízen, térdig a betörő vízben (nem messze anyáink készülődő zokogásától)
taknyunk gleccsereit visszaszívva küszködtünk a túlsó partért. A beömlő víz buborékos pezsgésében ijesztő borzongást véltünk fölfedezni, és ismeretlen kozmikus magány ránk zuhanására lettünk figyelmesek (te talán épp ekkor dobtad be horgaidat a báger vizébe: pimasz keszegekre, s hálás kárászokra epedezve)
Mi tízen, amikor lélekvesztőnk alólunk kifulladva alászállt, iszonytató kétségbeeséssel, fuldokolva kapálóztunk az életben maradás utolsó nádszálaiért, s az ezerkarú sásas felénk lengő leveleiért.
Végül a halálos kimenekülésünkből, visszanézhettünk a martalék tükrű tóra és lelkünket kiadva zuhantunk a part menti fűre: ránkszakadtak cserbenhagyó perceink.
Félájultan támolyogva indultunk, hogy a csínyt leszárítsuk, az égetőkemencék kihűlő ötvenfokos sivatagába.
A kiszáradt levegőjű katlanokban dideregtünk apáink bazaltos tenyerétől. A békanyál és a téglapor piros-zöld páncéljában, az ijedt ördögök hazafelé botorkáltak. Már várt ránk a szédítőerejű nyakleves megtartó áldása.

*

ui. úszni nem, megúszni igen…


Olvasói hozzászólások nélkül
744. weinberger: hajrá[tulajdonos]: Sorshúzás2018-01-29 08:56
Továbbra is jó, hajrá!

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 5kd6  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 2ssz  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-02-20 17:21 Alba Sadi
2018-02-16 18:20 Vezsenyi Ildikó
2018-02-04 21:24 miss röfi
2018-01-26 15:05 stando
2018-01-23 21:20 Sági Ferenc Dénes
2018-01-16 21:04 F. Orsolya
2018-01-10 20:58 paricska
2017-11-29 06:51 Gyurcsi
2017-10-29 11:27 szekszelvesztő
2017-10-22 10:13 ekszszerkesztő
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-02-20 21:31   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes
2018-02-20 21:18   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes
2018-02-20 21:14   Napló: Zúzmara
2018-02-20 20:02   Napló: Zúzmara
2018-02-20 19:52   új fórumbejegyzés: Bodai Krisztián
2018-02-20 19:17   új fórumbejegyzés: Tamási József
2018-02-20 19:03   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2018-02-20 18:42   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2018-02-20 18:37   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2018-02-20 18:30   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes