NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2018-09-23 11:14 Összes olvasás: 8488| 65. | [tulajdonos]: EGY KIS ÉRZÉKENYÍTÉS | 2018-09-15 16:17 | "Őrült nő ketrecében" olvastam valamit az öregedés téves elképzeléséről, ahogy a fiatalok látják.
Úgy kell nekik.
Egyelőre az sem biztos még, hogy egyáltalán képesek lesznek végigmenni azon az agiliti pályán, amin mi. A kiesési százalék, sajnos, magas.
Kétségtelenül új jelenség, hogy a korábban "időben" elvérző idős generáció váratlanul körülbelül 20 évvel kitolja az élettartamot. S pláne, hogy nem az ágyba vizelős szakasz hosszabbodik meg, hanem az aktív. Így, egy önpusztító ifinek már-már kevesebb az életesélye, mint egy önépítő szépkorúnak.
Kellemetlen érzés lehet.
Mindez most arra késztet, hogy mutassak valamit az öregedésből is - a Szív sötét oldala című filmnek ugyanis vagy egy 20 évvel később készült második része. Ahol az előző jelenetekben megismert argetntín prosti, aki internátusbam nevelt lányát - férjét megölte a Peron diktatúra - szerette volna Spanyolországba vinni, hogy ott tisztességes életet élve újrakezdhessék, ismét találkozik a költővel, akivel egy argentin "matrózkocsmában" ismerkedett meg. (Bár ő lokálnak hívta.)
A film végigvitt első részében később majd látni fogjuk, hogy lett ebből az alkalmi kapcsolatból igazi szerelem, de a nő végül "a lányát választotta".
Húsz évvel később azonban a költő megkeresi őt Spanyolországban.
Amikor az élet az ő számára már annyira összeszűkült, mint egy sikátor nyílása a jelenetben.
És mégis...
Őrült nő ketrece! Nézd ezt az életderűt!
A sorssal való ironikus megbékélést, a szenvedély okos megszelidülését - és főleg a minden fölé felemelkedő rálátást...
Igen, az ember már csak "roncsa" önmagának - s ez kiváló alkalom az öniróniára.
Az öregedés, ahogy magam is kóstolgatni kezdtem, tényleg ilyen.
Az első rész nagyjelenetében, amikor a férfi ölbe veszi a nőt, ott egyszerűen betöri - átszakítja - az ajtót...
Az szinte a sarkaiból dől ki, amikor "megnyílik előttük".
(Ilyen az ifjúság.)
Itt ugyanez, ugye, már nem fog sikerülni.
Na és?.
Ezen is lehet derülni.
Mert már ez is megvan nekünk, szépkorúaknak, ez az életderűnk - amely akkora hiánycikk a depressziós, rosszul vagy egyáltalán nem nevelt ifik körében...
Én is benne voltam - s nem szeretném még egyszer végigszenvedni. (Bármilyen meglepően hangzik.)
---
Most pedig jöjjön egy kis előzetes a Szív sötét oldala II-ből.
A költő elordítja magát a társasház előtt - Anna! Erre előront az emeletekről egy tucatnyi elvált, frusztrált, szeretetre vágyó asszony.
- Megjött Oliverio!
Mire mindannyian becsapják rá az ablakokat. (Ez tetszik.)
Az is, ahogyan mégis találkoznak...
S milyen finom a zenei hatás, amikor a sapkákat válogatva a költő egyszer csak "megtalálja a saját egyéniségét".
Egyszer majd Te is eljuthasz ehhez az ön- és világismerethez, Örült nő ketrece, ha (és ezt én nagyon remélem)
megéred!
De addig is több tiszteletet az Életnek, ha javasolhatom!
https://www.youtube.com/watch?v=LbbsnwgiUiw&t=40s | |
| 64. | [tulajdonos]: "MATRÓKOCSMA" A KÖBÖN | 2018-09-15 08:48 | "A rossz költő egy irodalmi lapból kocsmát csinál, a jó költő a világ összes kocsmájából szerkesztőséget." /saját/
----
Nézzük tehát, Oliverio a költő, hogyan ismerkedik meg valakivel a "matrózkocsmában".
Ilyen a szabadvers dallam - nem próza. Érezhető, hogy annál intenzívebb és megemeltebb "költői beszéd".
Nagyjából arról szól benne,hogy nem érdekli, ha egy nő csúnyácska, rossz a lehelete, vagy az orra első díjat nyerhetne egy sárgarépa kiállításon. De egy biztos. Nem viseli el, ha egy nő "nem tud repülni". Akkor csak vesztegeti vele az idejét.
Mire a lány - aki valójában egy prosti - elmondja a tarifáit. Ilyen repülés ennyibe, olyan repülés annyiba kerül nála.
Ezután mennek táncolni.
Majd a költő Mario Bendetti Taktika és stratégia című versével folytatja - amit a lány félbeszakít és befejez, mert ő is kívülről tudja. "- Akkor Onettit is isimered? - Nem azért vgyunk itt, hogy versekről csevegjünk, kisfiú, ez egy lokál, nem irodalmi klub! Elviszel valahová? - Bocsáss meg, igazad van. Mehetünk hozzád? - Úgy egy kicsit drágább lesz".
Elmennek.
Majd megszólal Mario Bendetti, a filmben valóban szereplő költő, és mint német hajóskapitány, egy másik szabadversét kezdi mondani.
"Mert az enyém vagy - és nem vagy enyém, és az éjszaka nyitott szemekkel néz..." - ahogy az előzőekben már bemutattam.
http://www.youtube.com/watch?v=xbUOi77ig8E&NR=1ario | |
| 63. | [tulajdonos]: KORR | 2018-09-15 08:29 | Korrigálni kell:
spanyoltanár Vajdics Anikó nem spanyol (és) tanár (külön gépelve - furcsa, hogy csak most vettem észre).
Az az ötlet azonban, hogy talán lenne esélye a még lefordítatlan uruguayi Mario Benedetti verseinek lefordítására, szerintem nem elvetendő.
Az a tervem, hogy többet is felteszek a filmből - spanyolul -, a szabadvers szövegdallam megérzését segítendő - aztán ezeket magyarul, a szabadversírás tanuláshoz - hátha valakit ez is érdekel. (A parttalan szövegömlengés NEM szabadvers. Pontosabban az - csak "alulműködik". Rossz szabadvers tehát. Érdektelen ahhoz, hogy az ember képes legyen elolvasni. Rímes költők esnek ilyen hibába, akik azt hiszeik, hogy most felszabadultak, de valójában egy tisztességes klauzulát, vagyis sorzárlatot (a szabadvers egyik fontos eszközét) sem tudnak megírni. Mert a rímkényszer liheg a fülükbe a sorvégeken, amelytől ideiglenesen (és nagyon helyesen) szakítani akarnak. (Mindenkinek jót tesz egy ilyen "kitérő" - amely betérő valójában a költészethez.) Nem tudják, hogy a sorvégeken "mit kell csinálni". S nem tudják a klauzulákkal tagolt sorokból a szólamrendszert - ez alkotja a szabadvers szerkezetét - megkomponálni.
E film verseit már lefordították, de a Benedetti életmű 95%-át még nem. | |
| 62. | [tulajdonos]: EZ A MARIO BENEDETTI NEM AZ | 2018-09-14 08:17 | "A rossz költő egy irodalmi lapból kocsmát csinál, a jó költő a világ összes kocsmájából szerkesztőséget." /saját/
S íme ilyen az, amikor a latin-amerikai szabadvers németül szólal meg.
Mario Bendetti uruquayi költő, aki Eliseo Subiela (a Tarkovszkíj rajongó argentín filmrendező) filmjében "önmagát" alakítja, versimádó német hajóskapitánynak öltözve szaval a matrózkocsma egyik prostijának.
Érdekesség, hogy egy dokker, Lackfi János, fordított már Mario Benedetti verset - csakhogy ő nem ennek a pár éve, idős korában meghalt latin-amerikai Mario Bendettinek, hanem egy 1955-ben született, kortárs (és szerintem kissé "szentfazék") olasz Mario Benedettinek fordította a verseit magyarra.
A filmben szereplő Mario Benedetti verseinek zöme még nincs lefordítva. S még az is lehet, hogy ezek egy másik dokkerünkre, a spanyol tanár Vajdics Anikóra várnak.
https://www.youtube.com/watch?v=CVCEQ238ZR4 | |
| 61. | [tulajdonos]: MEGINT A MATRÓZKOCSMÁKRÓL | 2018-09-12 22:20 | Nézzük tehát a latin-amerikai szabadverset.
Ilyen, így hangzik, így kell elmondani - amikor valami NEM próza!
Hanem költemény!
Kínosan lepett meg amikor azt láttam, hogy itt - tényleg - vannak olyanok, akik képtelenek meghallani mikor szabadvers egy szöveg, és mikor próza.
Én azonnal hallom.
Gyakorlásként érdemes most csak a mondat dallamra figyelni. Akkor is, ha nem értjük a szavakat - mert a zenéjük a lényeg. A szabadvers belső muzsikája - amely valójában különféle törvényszerűségeknek kell, hogy megfeleljen. Különben nem szabadvers lesz belőle, hanem szabados szöveg - és "alulműködik".
Mario Benedetti Ne üdvözülj című verse éppen megfelelő erre a célra.
Később majd felteszem a szívhez szóló magyar fordítást is.
Alkalom szülte új aforizmám pedig a következő:
A rossz költő egy irodalmi lapból kocsmát csinál, a jó költő a világ összes kocsmájából szerkesztőséget.
---
(A filmbeli főhős is...)
https://www.youtube.com/watch?v=vwShZUoWAhs&t=15s | |
| 60. | [tulajdonos]: EZ A PRÓZA NEM A SZABADVERS | 2018-09-12 11:32 | Payer Imre üzenőfalán találtam meg egy réges-régi novellámat! Na ilyen a próza, Frady Endre, nem olyan, mint a szabadvers.
Ennek bemutatására alkalmas.
Tehát
1.)
ez a "nem szabadvers szövegem" és nem a szabadvers szövegem "a próza".
2.) A "sakátanya szöveg" pedig - amely az érveim ellenére az érvelő személyét támadja - hiszen akkor az érveivel már nem is kell foglalkozni - eszembe juttata a régi, itteni "bender-log" beszédet. Weinberger próbálkozik valami olyasmivel M. SZabó Mihálynál, hogy minden érvem mögött "én, én én".
Nem.
Mindig szerző, szerző, szerző!
Én a Dokk-on - magánemberként - nem vagyok jelen. Még vacsorázni sem mennék olyan "lakomára" ahol nincs felolvasás, hiszen még a Petronius megírta római Trimalchio is rendezett felolvasást a lakomáján, pedig ő csak egy felszabadított rabszolga volt.
Nem én járok embei szimpátiából vacsorázni, nem én keresem emberi szimpatikus társaimat itt, hanem ő! Mert mit kezdhetnék velük, itt, ha gyatrán írnak? (Elvégre ez nem "a civil fecsej", hanem egy "irodalmi kikötő". Vagy hagyjuk, hogy a "kicsivel megelégedők" matrózkocsmát csináljanak a Dokk-ból, s mi, akik a Parnasszusra készülünk (legalábbis elvileg, mert nem mi döntjük el, hogy ott vagyunk-e már, de legalább az útirány világos) menjünk "matrózkocsma lapba"?
Minek?
Hiszen ezért jött létre a Dokk!
Cserhalmi György mondta, hogy ő főiskolás korában elhatározta, hogy csak barátokkal fog dolgozni. Aztán rájött, hogy a barátok nem mindig szakemberek.
----------------
2006.12.28 17:10 Pálóczi Antal -- Asszír Istennő?
Válasz erre A bender-log beszéd eszembe juttatta egy országos napilapban megjelent régebbi novellámat, amelynek bohémes alakját Payer Imrérõl mintáztam. Idegépelem!
AZ ÉTLAP VÉGIGEVÉSE
Közben két különös figura jött a desszertes asztalhoz, ahol Ervin állt. Egy nagydarab, tüske hajú alak és egy vékony, markáns arcú, aki hosszú haját bohémesen fésületlenül viselte. A nagydarab kissé merev testtartása elárulta, hogy a szmoking nem megszokott öltözéke. A vékony ezzel szemben otthonosan mozgott ruhájában, mert egy kétes zakót hordott szmokingként, gyûrött inggallérján ferdén álló csokornyakkendõvel. Ervint a rossz megjelenésû figurák nem érdekelték de a beszélgetésükre felfigyelt. A nagydarab egy általa írott újságcikket hozott szóba, amely egy napilapban az estélyt harangozta be és az étlapot is közölte. A vékony szerette volna végigenni a menüt és tudni akarta, hogy mit adnak. Végül fellapozták az újságot. Beszélgetésükbõl kiderült, hogy a vékony alak egy másik lapban ír majd tudósítást az operabálról.
Firkászok, gondolta Ervin. A szívós munkával matematika tanárból átképzett könyvelõ, fõkönyvelõ majd tõzsdemilliomos. És némi lenézéssel arra gondolt, hogy e „dzsungelben”, ahol most õ és más gazdagok a „nagyvadak”, ott az ilyen firkászok a „bender-log nép”: a dzsungel majmai. De aztán kiderült, hogy a vékony alak most írja negyedik verses kötetét, a nagydarab pedig novellákat publikál. S hogy õk ketten, legalábbis a személyiségük lényegét tekintve olyasféle hírlapírók, mint a békeidõk kávéházi szerzõi, akik újságírók és szépírók voltak egy személyben. A nagydarab ekkor Mikszáth Kálmán Vacsorapárt címû írásából idézett, s Ervin találva érezte magát. Mert Mikszáth karcolata pénzemberekrõl, politikusokról, száz évvel ezelõtti „nagyvadakról” szólt. Akik elvbarátként jártak össze vacsorázni és nem csináltak együtt semmi mást – csak ettek.
A nagydarab talán szellemi csemegének szánta a „Vacsorapárt” záradékát az étlap végigevése elõtt. Vagy valamilyen egyéb, ismeretlen okból idézte: „És nem maradt itt ebben a szobában miutánunk semmi egyéb, hiába voltunk derék emberek, okos emberek, nevezetes emberek, csak a megsárgult plafon. Az a kis sárgaság fogja megmutatni, hogy ide jártunk és szivaroztunk. De egyszer azt is bemeszelik, és akkor nem marad semmi.”
Ervin meghökkent. S hirtelen alaposabban vette szemügyre a nagydarab novellistát és a gyûrött ruhájú költõt, hogy megjegyezze arcukat. Mert – gondolta – ha ezek itt tényleg tehetségesek, ha az, amit írnak fennmarad, akkor mégis inkább õk a „nagyvadak”. S akiket eddig gondolt nagyvadaknak, önmagával az élen, a dzsungel „bender-logjai.” Mert e két szerzõhöz képest percemberek csupán. | |
| 59. | [tulajdonos]: KORR 2. | 2018-09-05 11:25 | Itt is kimaradt egy szó:
Minden költő a rossz, mert túlírt szabadversnél (Dokk-szerzőknél is találtam ilyeneket, s majd elemzem is azokat) nagyot vét az esztétika ellen. | |
| 58. | [tulajdonos]: KORR | 2018-09-05 11:18 | A bekopizáskor kimaradt egy negyedmondat, helyesen így... :
Remélem, ezek után nem marad kétség afelől, hogy én a rímtechnika birtokában tudok szabadverset írni. | |
| 57. | [tulajdonos]: MÉGIS | 2018-09-05 11:11 | Frady Endre a saját naplójában válaszolt a PÁLÓCZI-SZABADVERSTAN naplóban felvetett felhívásomra. Ő, a jóóóóóóóóóó (a keresztény elkötelezettségű lelkészmérnök), most mégis megszól, vétve ezzel vallása előírásának és sunyizmussal vádol, amiért e naplóm alatt nem bocsátkozom senkivel (vele sem) kommentvitába. (Az itt felmerülő szakmai ellenvéleményt tessék ellen-naplóban artikulálni, "komment-fecsegésben" okot fejteni komolytalan.)
Ismét felhívom tehát a figyelmet, sőt - könyörögve kérem - Endre! Kövessed el végre az eredendő bűnt!
Egyél végre a tudás fájáról!
Rímes költőként (egész pontosan rímes "nonszensz-költőként") szíveskedj most már a szabadversírás alapvetését is elsajátítani a legkorszerűbb modern verstanokból.
Vagy pedig ne akadj fenn a Dokk szerkik újabb (s nem csak avítt rímes) esztétikai elvek szerinti elbírálási gyakorlatán (mint macska a drótkerítésen). Sértett álszakértőként nyilatkozva a költészet "egészéről", magad kiáltva ki költőnek olyan műkedvelő szerzőt, aki magát ezzel szemben továbbra is műkedvelő szerzőnek tekinti - és nem csupán álszerénységből. (A legendás Nyugat szerkesztője, Osvát Ernő leplezte le az álszerény szerzőt ezzel a "keresztkérdéssel": Mire szerény ön? Ő, aki többek - Tersánszky, Móricz - mellett Kassák Lajos felfedezője is volt, elvárta a kezdőktől, hogy nagyhangúak legyenek. S gyanakodva kapta fel a fejét, ha valaki megjátszotta, hogy ő milyen szerény.)
(Félre:)
De van egy jellegzetes félreértés is Frady Endre birtokában - amelyet könyöklő párnának használ - "hadállása" megvédésekor.
Azt hiszi, másokkal egyetemben, hogy a kortárs szerzők - köztük jómagam - azért írnak, s én is azért írok szabadverset, mert NEM TUDOK, sőt, mert NEM IS TUDNÉK (!) rémes jav. rímes verset írni!
Ezt a félreértést a SZABADVERSTAN napló továbbfejlesztése előtt sürgősen el szeretném oszlatni.
Dokkerek!
Főleg Újak!
Ezt a naplót olyan szerző írja, aki mindig is tudott - és tudna - rímes verset írni. Itt van egy korábbi rímes versem. Arról, hogy a játszó gyermek - a laikus félreértéssel szemben - valójában KOMOLY amikor játszik, és a komoly felnőtt a GYEREKESEBB, hiszen például menetel, megjátssza magát, másnak mutatkozik mint aki... STB. STB. STB.
Tehát a felnőtt játszik, amikor komoly, és a gyerek - meg a művész - komoly, amikor játszik.
Rilke ezt így fejezi ki: "S ha egy nap belátjuk, hogy foglalkozásuk szegényes, hivatásuk megmerevedett és nem függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk továbbra is gyermekként, saját világunk mélyéről."
Én pedig, az alábbi - rímes - versemben, így írok erről:
FUNKCIÓÖRÖM
Csak a felnőtt tud jót jól játszani!
A gyermek nem játszik így meg úgy soha:
mindent komolyan vesz, sőt, néha
dühöng, ha feldől egy-két játékfigura.
Minden gyerek "életre-halálra" játszik!
A legtöbb felnőtt rém komolytalan.
Nem is akartam olyan lenni, mint ők
mert buták voltak s nem vettek komolyan.
Teremtést és esztétikát is eltemetve
teleírt, kapcsos füzettel kérem a söröm.
Én itt, e piroslámpás háznál most lelépek
mert vár odabent rám a funkcióöröm.
----
Van azonban egy olyan forma, a szonett, amit csak és kizárólag azért próbáltam ki, mert meg akartam mutatni az itteni viták hatására, hogy bármikor megy az is. Sőt! Én, aki a Szép versek '89-ban szabadversekkel debütáltam, rímes vitapartnereimmel szemben, pár éve direkt rímes verscsomagot küldtem az Élet és Irodalomnak - és meg is jelent! Pedig baloldalinak mondható orgánum, én pedig jobboldalinak mondható gondolkodással politizálok. Szerencsére esztétizálni ettől még egyetemesen szeretek - ezt vették meg a lapnál is.
Akit érdekelnek ezek a rímes verseim, az a címük alapján kikereshető őket az üzenőfalamon. Sajnos az Élet és Irodalom csak plusz díjfizetés ellenében teszi láthatóvá ezeket, de itt e linken a címlista.
https://www.es.hu/kereses/szerzo/P%C3%A1l%C3%B3czi%20Antal
Remélem, ezek után nem marad kétség afelől, hogy tudok szabadverset írni.
Most itt az ideje, hogy Frady Endre is megalkossa a szabadverseit és beküldje ide, mint én az ÉS-nek a magam rímes verseimet.
Addig nincs miről polemizálni.
---
Visszatérve a szabadvers verstanának elsajátítására (Kecskés András: A vers hangzásvilága című könyve fontos alapmű ehhez), amelynek nemismerése ma már szakmai képzetlenségnek számít. Igaz, egy költőnek nem kell esztétizálnia, elég ösztönösen jól írnia is, de akkor ne akarjon esztétikai miheztartást szabni, mert könnyen felsülhet vele. S esztétikai divatcsarnoka kártyavárként omlik majd össze, ha hozzánemértése okán - építészeti hasonlattal, Frady műszaki ember - kifelejti a sóderből a cementet.
A modern költészetet ugyanis ma már a szabadvers irodalom "falazó elemei" tartják egyben.
Itt az ideje, hogy a szabadvers esztétikáját ugyanolyan mélységben feltárjuk, mint a rímes költészetét.
Kezdjük a "kisröviddel". Nem esztétikai kategória - szerzőként ezt a megjelölést egyben fricskának szánom a túl tudálékos elméletieskedéssel szemben. A költészet lényege a megfoghatatlanban rejlik.
Ez a "kisrövid" azonban pompásan megmutatja nekünk az újfajta költészet és szabadversirodalom egyik legnagyobb vívmányát.
A szerkesztett HIÁNY-t.
A teljes kép csak az olvasóban jelenik meg - a szöveg csak sugall - de teljes megfogalmazást nem ad.
Leírni, mindent leírni akarni - "Amit nem lehet leírni, az nincs!" - a múlt esztétikája.
Nem leírni, úgy hogy mégis legyen - az olvasót társalkotóként bevonva - a máé.
Minden rossz, mert túlírt szabadversnél (Dokk-szerzőknél is találtam ilyeneket, s majd elemzem is azokat) nagyot vét az esztétika ellen.
Pilinszky János viszont itt megmutatja az utat, még Frady Endrének is, hogy kell jó szabadverset írni. Először csak egy ilyen "kisrövidet".
Mert ez NEM a "megverselek valamit" verkliműhelyben készült.
Ebben ott a megvilágosodás.
Egy-egy megvilágosodott pillanat nélkül nincs jó szabadvers, csak rímes, hiszen annak megalkotása nem a "megverselésről" szól, mint a rémes jav. rímes versnél, hanem egy-egy mini megvilágosodásról.
A Dokk-vőfélykedő rigmusfaragás zsákutca lehet (pláne, ha kényszeres túlírással még komment koszorút is komponál mögé a "zsákutcagyerek"). Időben szólok!
Úgyhogy ezennel minden rímes Dokk-költőknek szabadvers pályázatot hirdetek, az alábbi Pilinszky vershez hasonló "kisrövidek" megalkotására.
A nyeremény: esztétikai előbbre jutás.
Pontozás: nincs.
Eredményhirdetés: nem lesz.
Ha nem megy, ne erőltessük, bármilyen egyéb - nem rímes - "kisrövid" is elfogadható, de csakis megfelelő esztétikai minőség esetén.
Hogy annak mi az ismérve?
A minikatarzis.
Ez a költészet valódi mércéje, nem a szórakoztatni tudás..., de nézzük Pilinszky művét:
MÉGIS (Hungarian)
Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt. | |
| 56. | [tulajdonos]: FEJLŐDNI KELL - ÉS LEHET! | 2018-09-04 20:03 | Zúzmara írja naplójában, felhívásomra.
"Na, én bizonyosan nem fogok verset felolvasni. Pláne az enyéimet. Egyrészt rendkívül szégyellős és drukkolós vagyok, másrészt pofaberendezésemnél fogva kissé selypítek. Mulatságos lenne engem hallgatni. Nem, köszönöm szépen, nem. :D"
Válaszom:
Akkor Neked kötelező.
Most képzelj el
1.
egy olyan "Zúzmarát", akit meghagyunk a fenti fóbiájában.
2.
Most egy olyat, akit az én biztatásomra, valamint Vezsenyi Ildikó és Vajdics Anikó bátorítására, végül mégis eljössz és "kötélnek állsz". S utána ott ülsz majd körünkben mint egy másik, kipirosodott arcú "Zúzmara", aki maga sem hiszi, hogy az előbb úgy megtapsoltunk, pedig igen. S utána, ebben az új minőségedben hallgatod a többiek felolvasását, és fogyasztod az írókönyvtár zsúrszendvicseit.
A két "Zúzmara" között "zongorázni lehetne" a különbséget.
Később már Te sem cserélnéd el az elsőt a másodikkal! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
