DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38795 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Veres Mária: Köz.hely
Ocsovai Ferenc: Szombati bukolika
Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 47 perce
Karaffa Gyula 1 napja
Farkas György 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ocsovai Ferenc 5 napja
Zsolt Szakállas 6 napja
Szakállas Zsolt 6 napja
DOKK_FAQ 7 napja
Filip Tamás 9 napja
Serfőző Attila 9 napja
Vasi Ferenc Zoltán 9 napja
Tóth János Janus 10 napja
Francesco de Orellana 10 napja
Gyurcsi - Zalán György 15 napja
Vadas Tibor 17 napja
Tóth Gabriella 18 napja
Filotás Karina 18 napja
Veres Mária 19 napja
Kiss-Teleki Rita 20 napja
Bájer Máté 20 napja
FRISS NAPLÓK

 ELKÉPZELHETŐ 17 perce
az univerzum szélén 4 órája
Hetedíziglen 6 órája
Janus naplója 15 órája
Bátai Tibor 15 órája
fiaiéi 22 órája
A vádlottak padján 1 napja
nélküled 2 napja
négysorosok 2 napja
Lola naplója 2 napja
Minimal Planet 2 napja
DOKK estek 3 napja
Gyurcsi 3 napja
mix 3 napja
Hordalék 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2024-06-23 10:24 Összes olvasás: 29918

Korábbi hozzászólások:  
228. [tulajdonos]: NEM TÚLZÁS KIJELENTENI2024-06-13 07:00
MA HAJNALBAN már négykor fenn voltam, mint Móricz Zsigmond, kicsit fáztam ezért magara vettem valamit mint Móricz Zsigmond és leültem az írógéphez (klaviatúrához) mint Móricz Zsigmond, hogy írhassak mint ő. De ma csak novellaelőkészítő naplójegyzetet, mert délben indul a repülőgépünk Londonba (a feleségem még alszik). Megyünk unokanézőbe. (S ha már ébren lenne a feleségem idegesítené, hogy miért írok, ahelyett, hogy az induláshoz csomagolnék.) De be kell róla számolnom, Kedves Naplóm, hogy tegnap egy hónapon belül kétszer énekeltem el törökül a Canakkale ic’inde kezdetű török katonadalt, török nyelven.

Először még a „zarándok vonaton”, az idegenvezető asztalának vonatmikrofonjába. Legalább kétezer embernek, lefordítva először a szöveget, ahogyan itt is teszem.
Az első világháborús dal C'anakkale (a 'C-t Cs-nek ejtjük) városának ostromáról szól, vagyis lényegében a „török Trianon” elleni küzdelemről. Mert a győztes nyugati hatalmak a jelenlegi Törökországot is részekre akarták szabdalni, ahogyan Magyarországot, de Kemal Atatürk ellent tudott állni. S legalább az anyaországot meg tudta védeni, ahogyan a „Rongyos Gárda” a szintén elcsatolásra kijelölt Sopron városával tette.
Ha nekünk is lett volna egy Kemal Atatürkünkünk a nyugat-szervilis Károlyi Mihály helyett, talán nem itt tartanánk. (Vagy nagyobb lenne a mai Magyarország, vagy ennél is kisebb. De nem ekkora...)
Ebben a szellemben énekeltem tehát a török katonadalt az Erdélyt keresztül szelő magyar zarándokvonaton, bár erről a történelmi összefüggésről akkor nem tettem említést.
Arról viszont igen, hogy az ezen a földön megölt Petőfi Sándorról fennmaradt olyan legenda, hogy még nem hunyt el tömegsírba temetése előtt: „Még élek” – hörögte. „Dögölj meg” – volt rá a válasz” és földet húztak rá.

A török katonadal hőse is így hal meg.

Çanakkale içinde aynalı çarşı / Csanakkale városában tükröződnek a kirakatok. (Rep.)
Ana ben gidiyom düşmana karşı / Anyám, mennem kell, az ellenség betört.
Ooo-off, gençliğim eyvah! (Ó én ifjúságom! Ejha!)

Çanakkale içinde bir uzun selvi / Csanakkale városában áll egy magányos cédrus. (Rep.)
Kimimiz nişanlı, kimimiz evli, / Mi (ezzel szemben mind) jegyesek, vagy házasok vagyunk.
Ooo-off, gençliğim eyvah! (Ó én ifjúságom! Ejha!)


Çanakkale içinde vurdular beni. / Csanakkale városában meglőttek engem. (Rep.)
Ölmeden mezara koydular beni / „Halatlan” sírba temetnek engem.
Ooo-off, gençliğim eyvah! / Ó én ifjúságom, ejha!

Egy citera hangolást próbálgatok a gitáromon. Ezt a dalt is azzal adtam elő. Éreztem, hogy "átmegy".
A vonat büfékocsijában (mert annak sarkában üzemelt a „hangstúdió”) kisebb tömeg verődött össze, taps is volt, de az adást (jól-rosszul) az összes kupé összes fülkéjében lehetett hallani.

Útban visszafelé magam is hallottam, amint az éneklésemtől fellelkesült művelt és okos idegenvezető (egyébként gimnáziumi tanár) mond néhány szót a magyarság és a volt (nem a mostani hanem) nyugati (bolgár-török és egyéb) törökség 1000 évvel ezelőtti kapcsolatáról. Amely korból a több száz átvett török jövevény-szavunk is származik, meg az a pentaton népzenei hasonlóság, amit Bartók Anatóliában 1936-ban fedezett fel, a török kormány késésére végzett népzenegyűjtő munkája során. Az Atatürk kormány kérte fel. Mert olyan modern török komolyzenét szerettek volna, amilyen Bartóké, aki az eredeti magyar népzenét építette be a műveibe.

41094401-10212982765380012-1399193997351583744-n

Kevesen tudják, hogy Bartók, pár évvel később eredetileg nem Amerikába akart kivándorolni, hanem Törökországba. Mert folytatni szerette volna az ottani népzenegyűjtő munkát, de adminisztratív okok (és állítólag Hindemith szakmai féltékenysége miatt) ez végül meghiúsult.

A türkü (így hívják az autentikus török népzenét) alapra készült C'anakkale dallama is erdélyi népdalhoz, s nem a cikornyás, perzsa eredetű diván zenéhez hasonlít, amely a szultáni udvar hivatalos zenéje volt, a lenézett "népi" türküvel szemben. (S amely keletieskedő, „kígyóbűvölő” aláfestésként az Egri csillagok című filmünkben is „stílben van”.)
A C'anakkale erdélyi népdalhoz hasonlít.
Akit érdekel a dallama, annak CANAKKALE ICINDE szavak beütése után kiadja a google, több változatban és előadóval. S ősztől előreláthatólag az én énekem is fent lesz.)

Tegnap másodszor énekeltem el.
Most a családomnak.
Mert Berlinben élő fiam megjött a barátnőjével, akit most mutatott be.
Egy indiánhajú kolumbiai lányt, aki Párizsban él és dolgozik mint járványügyi projekt menedzser (ha jól értettük angolból átfordítva). Most egyenesen Párizsból jöttek és ők vigyáznak a kutyára amíg mi Londonban leszünk.

Csakhogy először nem törökül, hanem (most is csodálkozom még rajta) spanyolul énekeltem.

A tragikusan elhunyt chilei énekes gitáros, Victor Jara Angelita Huenuman című dalának első versszakát.
Mert meghatott a lány kedves közvetlensége és szerettem volna valamivel viszonozni ezt.

És mert örültem, hogy a lány nagyon szeretné látni a Balatont, ahol születtem, és felnőttem, mert mennének Fonyódra is megnézni a telkünket, ahonnan rálátni a tóra.
Ahol hasonló vízparti tájat és környezetet láthatják majd, amit a chilei dal első versszaka is lefest.

En el valle de Pocuno
Donde rebota el viento del mar
Donde la lluvia cría los musgos
Vive Angelita Huenumán

A Pocuno-völgyben
Ahol a szél visszaverődik a tengerről
Ahol az eső mohákat tenyészt
Ott él Angelita Huenumán

A lány kedvesen meglepődött, de az ismétlést (velem együtt) már meg is könnyezte.

(Csak az első versszakot tudom kívülről, azt kellett kétszer újra énekelnem, hogy „legyen belőle valami”.)

CSAL-D-1

Az már csak borotvahab a tortán, hogy mivel a fiúnk és Berlin miatt most németül is tanul, elénekeltem nekik Marlene Dietrichtől a Hova tűnt a sok virág kezdetű dalt is, német nyelven. Mert így a legszebb, legművészibb a prozódia:

Sag mir, wo die Männer sind?
Zogen fort, der Krieg beginnt.

Mondd, hol vannak a férfiak?
Elmentek, kezdődik a háború.

Sajnos ma is háborús időket élünk.

Ez után jött a török katonadal törökül, és Bartók Béla törökországi népdalgyűjtésének története.

Persze a lány kedvenc énekesének, Freddie Mercurynak budapesti koncertfelvételét sem hagyhattam ki a Youtebe-on.
(Sőt, őszintén szólva valójában rögtön ezzel kezdtük.)
Mercury a tenyerébe felírt szövegről a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat énekli magyarul – majd elénekelteti a közönséggel is. (Én is ezt gitároztam el először.)

Nagyszerű esténk volt – azt hiszem, nem túlzás kijelenteni.

--------------
És most gyorsan csomagolni az utazáshoz...
Amíg a feleségem fel nem ébred...

Délután már Londonba leszünk, ahol a képen látható kismanónak kell magyar "dalkoncertet" adnom. (Többször egymás után.)

Ott is van egy gitár.
Elképzelhető, hogy Turbókának (én így hívom) először angolul kell megtanulnia.
Széchenyi, a legnagyobb magyar is csak felnőtt korában tanulta meg az anyanyelvét, de semmi kétségem nincs afelől, hogy unokám magyarul őnála majd sokkal hamarabb megtanul.

PICI


227. [tulajdonos]: KORR 2.2024-06-04 09:35
„újrakezdési” novellába nem fér bele halálvágy-illúzió.

226. [tulajdonos]: KORR2024-06-04 09:32
tényleg meg akartam halni

225. [tulajdonos]: ÁGOSTON NOVELLÁK / 2.2024-06-04 09:19
–    Mit szóltál a novellához?
–    Képzeld, nem tudtam megnyitni messengeren! Nem olvasnád fel? Kíváncsi vagyok!
–    Jól van – mondta Ágoston – most?
–    Most – vágta rá Johanna, s bátorítóan elmosolyodott.
Ágoston elővette mobiltelefonját és megkereste a VERSPORT „irodalmi kikötő”-ben posztolt napló-novelláját amit kettőjükről, pontosabban „átrajzolt” alteregójukról írt, majd jól tagolt artikulációval, komótosan olvasni kezdte. Érezte, hogy Johanna nagy átéléssel követi és ettől egyre meggyőzőbben olvasott. S ahogy visszahallgatta saját szavait érezte: az anyag rendben van.
Kétszer elakadt. Mintha a torkát kéne köszörülnie, de e bocsánatos kizökkenéssel valójában csak az érintettségét akarta uralni. Jól tudván: nem az előadónak kell meghatódnia, hanem aki hallgatja. S abban most nem volt hiány.
–    Nagyon… nagyon… – Johanna csillogó szemekkel kereste a szavakat.
–    Ágoston zavarba jött, mert ezt azért túlzásnak érezte – itt-ott lehet, hogy pontosítani kell – mondta. Azt hiszem nem lesz majd benne konkrét utca név.
–    Pontosítani? De hiszen teljesen átírtad. A valóságban nem az volt az első szavam volt, hogy hozzák oda a gitáromat. Azt csak az első hónap végén mondtam. Rádöbbenve, hogy nekem egyáltalán „van” gitárom. Hogy lehet még életem. Akkortól váltott át a gondolkodásom pozitív irányba.
–    Miért, mi volt az első szavad?
–    Hogy hozzon mérget – ezt mondtam a kisebb fiamnak – ő látogatott meg először – meg akartam halni.
–    Ez a valóság és az irodalom közötti különbség – felelte Ágoston – egy „újrakezdési” novellába nem bele bele halálvágy-illúzió.
–    De hát én tényleg megakartam halni…
–    Két hétig?
–    Egy hónapig.
–    De most élsz és virulsz! Sokadik „másodvirágzással”…
–    És pozitív lett a gondolkodásom. Ami talán tényleg a gipszágynak köszönhető. Egyébként az sem igaz, hogy csak a hüvelykujjam volt szabadon. Azon a kezemen a kisujjam is kilógott a gipszből. Tudtam ezzel a kettővel fogni – nevetett, s közben meg is mutatta.
–    A novellában nem volt a kisujjadra szükség.
–    Nyilván… És jó is így. Csak furcsa visszahallani.
–    Van egy újabb novella ötletem is.
–    Az is rólam szól?
–    De nem fogod megköszönni!
–    Azt bízd rám!
–    Emlékszel, amikor arra kértelek, hogy a Csinom Jankó Csinom Palkó katonadal szövegéből hagyjuk ki az ellenség gyalázást?
–    Mert rasszista a szöveg? Nem túlzás ez?
–    „Darulábú, szarkaorrú nyomorult németség/ Fut előttünk, retteg tőlünk nyomorult nemzetség!”– ezt én második versszakként nem szívesen énekelném. Így néztek ki az NDK-s csajaim. Tegyük be inkább a „Ne bánkódjunk senki köztünk, menjünk az Alföldre” versszakot.
–    Jó, de mit akarsz mindezzel mondani?
–    Tudod hogyan énekled te ezt a versszakot?
–    Hogyan?
–    Szikrázik közben a szemed és olyan vagy mint a kardos asszony az „Egri nők” festményen
–    Hát persze…
–    Ez adta az ötletet. Milyen magas volt a második férjed, aki az István a királyt alakította a rock operában, s akivel egy mélyinterjúd szerint olyan csúnyán váltatok el, hogy még csak mostanában gondoltál a kibékülésre?
–    Nem túl magas. Száznyolcvan fölött valamivel.
–    Akkor rajzoljuk át. Nálam a novellában majd százkilencven magas lesz.
–    Mit akarsz ezzel? Ez annyira magán… ezt nem adhatod ki…!
–    Tudom. Ezért hoztam szóba, de te is tudd: ez épp olyan, mint ez a versszak a Szarvassá vált fiúk balladában a „Kedves édesapánk, ránk te sose célozz, mert mi téged tűzünk a szarvunk hegyére és úgy hajigálunk téged kőről kőre, téged hozzávágunk éles kősziklához, izzé-porrá zúzódsz kedves édesapánk!” Mert ezt én úgy mondom, mintha közben meg akarna szakadna a szívem. Hiszen imádtam az apámat. Ha abuzált gyerek lennék, úgy adnám elő mint jogos visszavágást. Íme: a művészi titok. Nálad is… nálam is… Ilyen az, ha a rejlő valóság átsejlik a hamis látszaton. E novellában, ha megírhatnám, így fejeződne be az alteregóink beszélgetése.
–    
–    Emlékszel, amikor arra kértelek, hogy a Csinom Jankó Csinom Palkó katonadal szövegéből hagyjuk ki az ellenség-gyalázást?
–    Mert rasszista a szöveg? Nem túlzás ez?
–    „Darulábú, szarkaorrú nyomorult németség/ Fut előttünk, retteg tőlünk nyomorult nemzetség!”– ezt én második versszakként nem szívesen énekelném. Így néztek ki az én szőke kékszemű nagyorrú „égimeszelő” NDK-s csajaim. Tegyük be inkább a „Ne bánkódjék senki köztünk, menjünk az Alföldre” versszakot.
–    Jó, de mit akarsz ezzel?
–    Tudod, hogy énekled ezt a versszakot?
–    Hogy?
–    Szikrázik közben a szemed és olyan vagy mint a kardos asszony az „Egri nők” festményen: bosszúálló fúria!
–    Hát persze…
–    Milyen magas volt a második férjed, aki az István a királyt alakította a rock operában, s akivel egy mélyinterjúd szerint olyan csúnyán váltatok el, hogy máig sem tudtok beszélni egymással?
–    Jó magas. Százkilencven fölött valamivel. Miért?
–    Nem kellene végre kibékülnötök?


224. [tulajdonos]: SÉTA A DOMBOLDALON2024-05-24 13:20
ÁGOSTON hirtelen került vissza a helyére.
Szinte felfoghatatlanul gyorsan.

Önmagához.

Amikor év elején messengeren üzent Budai Nagy Johannának, a magyar Joan Baeznek, hogy érdeklődik az ő Zenede elnevezésű énekiskolája iránt, mindebből még nem látszott semmi. Nem tanulhatna-e ő is ott – kérdezte. Hatvannyolc évesen nem számítana-e túlkorosnak? Johanna így felelt: „Ugyan! A legidősebb tanítványom elmúlt hetven. Gyere el a félévi vizsgánkra, akkor majd látni fogod kik járnak ide. A többit megbeszéljük.”

Örült, s meglepte Johanna közvetlen hangvétele. Hogy mint régi jó ismerősével beszél vele. Igaz, hogy 15 évvel ezelőtt meginterjúvolta a kerületi lapnak, de annyi mindenkivel készített már interjút egész életében, s utána nem mindenki fogadta jó ismerősként.
Itt valami sokkal mélyebbről volt szó.
Ez már az interjú készítése közben kiderült. Ágoston többlet érdeklődéssel, többlet empátiával látott érzékelt és kérdezett. Johanna pedig, ennek megfelelően, többlet empátiával válaszolt.
Két hasonló karakterű, hasonló érzésvilágú ember egymásra csodálkozása volt ez, de nem férfi-női egymásra csodálkozás (túl a klimaxon), hanem inkább valamiféle tudatalattiból sejlő zenész-zenészi, művész-művészi fölismerés.
Mert Ágoston nem újságíró volt valójában, hanem emellett, vagy inkább ennek ellenére, költő és „szintén zenész”.
Csak mélyen titkolta.
Mint mindig, egész életében összes munkája, így újságírói munkája közben is.
Mivel állattenyésztési főiskolát végzett, a nagytétényi sertéshízlalda ágazatvezetőjeként természetes volt, hogy titkolnia kell, mintegy a „Hortobágy poétájaként”.
De utána, az ELTE magyar szakát elvégezvén, balettintézeti nevelőtanárként is titkolta.
Igazgatója nem erre volt kíváncsi hanem arra, hogy a tanóra alatt hogyan kérdezi vissza a leckét. És hogyan tartja, illetve tartatja be a kollégiumi napirendet.
Az intézet kollégiuma akkor még a ferencesektől elvett Gellért hegy alatti régi kolostor épületében volt.
Később, újságíróként, előbb különféle gyárak üzemi lapjánál, majd a Magyar Távirati Irodánál szintén titkolni akarta, hogy költő, csak ott már nem lehetett, mert akkor került be a Szép Versek ’89 antológiába, s portré-fotójáról fölismerte a rovatvezető.
Gyáripar- és energetika szakterületért felelős hírszerzőként azonban továbbra is úgy kellett tennie, mintha mégsem lenne költő. És ez utána, az akkor kezdődő rendszer-változtatás alatt még inkább így volt az Üzlet című, a svéd Bonnier cég alapította gazdasági lapnál. Pedig ezt már egyenesen az egykori Pesti hírlap szerkesztőségi - és nyomdaépületében írták, ahová a húszas-harmincas években Kosztolányi Dezső is bejárt. Ágoston ugyanazon a lépcsőn jött-ment, mindig megcsodálva a lépcsőház szecessziós vasipari díszítményeit, ahogy talán Kosztolányi is tette. Akinek idejében még elfogadottnak számított, ha egy újdondászt szépirodalmi ambíció is fűt. Az Üzlet szerkesztői is tudták Ágostonról, hogy költő, hiszen őket is az MTI-ből toborozták, ahol a Szép versek ’89 leleplezte őt. De ettől még továbbra is hírvadász mesterlövészként számítottak rá. Aki először ejti el a vadat, a HÍRT, s mindenkit megelőzve hozza be „a trófeáját”.
Valeríj Kovriginnal, a felbomló Szovjetúnióból kialakuló és éppen kapitalizálódni kezdő Oroszország ipari miniszterhelyettesével is ő készített először interjút.
Ez senki másnak nem volt meg.
Az MTI majd a többi lap is tőle (illetve az MTI-től) vette át.
Ebben orosz felsővezető hazánk területén először mondta ki, hogy a magyar vállalatok igyekezzenek minél előbb megismerkedni a legújabb orosz törvényekkel, mert most nyílik meg a lehetőség először orosz-magyar vegyesvállalatok alapítására.
Az interjú egy szolgálati autóban készült. A miniszterhelyettes az anyósülésen ült. Hátul a tolmács mellett Ágoston. A miniszter félig hátra fordulva válaszolt Ágostonnak, pontosabban a tolmácsnak, Ágoston felkészült kérdéseire. Melyekkel, ez jól érződött akkor, már rögtön az elején kivívta az interjúalany elismeréséét.

A Johannával készülő interjú közben Ágostonnak szintén titkolózni kellett.

Pedig ez alkalommal le akarta leplezni magát.

Be szerette volna vallani a beszélgetés végén, amikor az interjúhoz szükséges összes kérdésére
az összes választ megkapta, hogy ő tulajdonképpen szintén gitáros énekes.
Hogy még kaposvári állattenyésztő főiskolásként, nem mellesleg a kaposvári színház legnagyobb, őt is ösztönző fénykorában, előadói díjakat nyert és énektanárhoz járt.
Hogy leghőbb vágya mindezt újrakezdeni. Mert közben költő lett. És a zene, ezen belül a világzene most már a költészettel legszorosabb összefüggésben érdekli, Rhiannon Giddens amerikai népdalfeldolgozásaitól kezdve, azok felhasználásával írt „bartóki” operáján keresztül, egészen az ókelta balladák, sőt, az ótörök eposzok (a prozódia-művészet kedvéért eredeti nyelven történő) eléneklésig.
Mert veteránként titokban arra készül, hogy nyugdíjas korában végre ősz bárd: költő-dalnok lehessen.
És hogy ezzel az interjúval voltaképpen csak Budai Nagy Johanna, a magyar Joan Baez közelébe szeretett volna férkőzni. Hogy az ő szaktanácsaival mindezt előmozdítsa. A kerületi újság külsőseként is ezért ajánlotta magát e témára a főszerkesztőnek. Mert ugyan a június 4-ei országzászló avatáson Johanna a díszvendég volt náluk, vagyis a témát nem „ő hozta”, de az interjúra elmehetett volna más.

Most Johanna élettörténete kényszerítette arra, hogy eltemesse magában a művészt és – csak – újságíró legyen.
A legszakmaibb értelemben.
Médiamunkásként minden érzékenységével a témát szolgálva.

Johanna majdnem halálos autóbalesetének története megrendítő volt.
Majd Zenede elnevezésű (Liszt Ferenc zeneiskoláját hívták így) magániskolájának anyagi csődje is, amely súlyos vagyonvesztéssel járt.

Az interjú ráadásul szintén egy egy autóban készült.
Johanna vezetett, s Ágoston az anyósülésen jegyzetelt.
Közben elhajtottak a külvárosi iskola-épület előtt, amit Johanna meg szeretett volna mutatni, mert ezt a tanítványaival teljesen önerőből újították fel. S amit végül a kifizetetlen rezsiszámlák miatt elvesztettek, de úgy, hogy még Johanna Bimbó úti lakása is ráment a becsődölt vállalkozásra. Ágoston szinte látta őket, Johannát és diákjait, amint a falat vakolják vagy a padozatot rakják le bontásból származó padlócsempékkel.
Majd a kocsi ablakán kinézve az út másik oldalán felfénylő egykori bányatóra tekintve azt is látni vélte, amint a fárasztó kétkezi munka után oda járnak fürödni.
Látta Johannát a konyhában, nagy fazekakban főzni rájuk, vagy ahogy a bejárat melletti kis szobában alszik, félig éberen. Mert a bentlakásos magániskola elsőszámú vezetőjeként egyben a diákszálló portása is volt, hogy lánynövendékei jó hírére vigyázzon. S a fiúk jó hírére is.
De legélesebben Johanna acát látta a szerencsétlenül járt személygépkocsi anyósülésén, ahol most ő ült. Halálra váltan, egy képzeletbeli film lassított felvételén. Ahogy az egyik idősebb tanítványa vezette autó a síkos útról lesodródik a kanyarban, majd megpördül a tengelye körül a levegőben, mint az Élet dolgai című francia film lassított felvételén. Csak ott végül egy fának ütközött a kocsi, de Johanna autója csak repült, repült és repült. S végül egy szakadékba zuhant.
A kocsi totálkárosra tört.
Ennek árán a tanítvány, aki nem az útviszonyoknak megfelelően vezetett és akinek nevét Johanna az interjúban tapintatból nem árulta el, kulcscsonttöréssel megúszta.
Tanárnője sokkal rosszabbul járt.
Neki szinte valamennyi csontja megsérült.
Vagy eltörött, vagy megrepedt, vagy megzúzódott. Jobb kezének hüvelykujját kivéve. Csak az maradt szabadon a gipszágyban.

Amikor magához tért, az első kérése az volt, hogy hozzák oda a gitárját. Látni akarta, mekkora darabokra tört. Hogy javítható-e még egyáltalán az értékes mesterhangszer.
Először a gitártest hagyta el a tokot. – Úgy látszik nem tört el – nézte – akkor nyilván a nyakánál sérült.
Az is egészben…
Akkor már csak a feje lehet törött…
Az is épp volt.

Ezen nagyon elcsodálkozott, mert az autóból szinte semmi nem maradt. Úgy kellett őket kivágni belőle. Kérte, hogy hozzák közelebb a gitárt és tartsák oda a húrokat gipszágyból kilógó hüvelykujjához.
Lassú mozdulattal végighúzta a húrokon – s megdöbbent.
A gitár még csak el sem hangolódott.
Meleg bizsergést érzett az egész testében és az örömtől csorogni kezdtek a könnyei.
„Ha a gitárja ennyire éppen maradt, akkor talán ő is felgyógyulhat...” Ekkortól kezdett hinni benne.
- * -

–    De hát miért nem mondtad tizenöt éve, hogy ilyen jó hangod van és ennyire jól gitározol? Kész előadó vagy! Már régen lemezed lehetne – mondta Johanna Ágostonnak az egy héttel ezelőtt a mesterség órán.
–    Majd egyszer elmesélem – felelte Ágoston – Hosszú!
–    Jól van, titkolózz csak – nevetett Johanna. Itt tudsz maradni óra után?
–    Igen.
–    Akkor te leszel a meglepetés vendég. Ma van az unokám huszadik születésnapja. Fent partyznak a kertben. Majd mindjárt felmegyünk. Hozd a gitárodat és énekeld el az "Egy lány sétál a domboldalon-t", az unokám örülni fog.
–    Jövök már jövök már, kiáltotta oda Johanna néhány perccel később a már besötétedett, lampionokkal kivilágított budai villakertben. – Nehogy hazamenjetek! Eddig tartott az órám! Majd hátra súgta az árnyékban várakozó Ágostonnak. – Amikor leülök melléjük, te akkor lépj ki a fénybe s kezdj énekelni és közben néhány lépéssel gyere közelebb.
Majd ksmét a vendégek felé: – Meglepetés-vendéget hozok, egyik tanítványom fog nektek énekelni. Újságíró. Sok évvel ezelőtt készített egy lapinterjút velem, akkor eltitkolta, hogy gitáros énekes de nemrég bejelentkezett a tanodámba és most már ő is csapattag nálunk!

A dal jól sikerült.

A tíz fős asztali társaság, idős, középkorú és fiatal felnőtt emberek, köztük egy élénken figyelő magas szőke lány, Johanna tágabb családjának tagjai, Ágoston jó közönsége volt. Ő pedig a mindenkori hangulatváltozásához alkalmazkodva előbb kissé visszafogottan, majd a hallgatóság növekvő bizalmának megfelelően egyre intenzívebben énekelt.
A végére teljesen felszabadultan, de még akkor is rájuk figyelmesen.

Ezt az előadói készséget Ágoston még főiskolai koncertjeinek és dalos versenyeinek idejéből hozta. Csak azt nem tudta, ki lehet Johanna unokája. Nagyobb fiúgyereket vagy kisfelnőttet keresett a szemével. „Unokát”. Johanna nem „lányunokát” mondott.
A közismert Bródy-szám, amit Koncz Zsuzsa után a Margaret Island énekesnője, Lábass Viki is nagy sikerrel énekelt, s amely náluk fiatalosan kedves dalként csengett, Ágoston előadásában az idős házibarát fiataloknak megszívlelendő jótanácsaként hangzott el.
„Egy lány sétál a domboldalon, és vár, csak téged vár” – nem látod, te őrült! Most kell megszólítanod, hiszen felkínálta az alkalmat, hogy megismerkedhessetek! Félre a gátlásaiddal! Így szólt a jó tanács egy fiúnak. Egy lánynak pedig így: „Ha eljön az óra és szabad leszel, megérted végre, hogy szeretni kell!”

Ágoston összes muzikalitása benne volt ebben a jószándékú "veterán-agitációban”. S ahogy Bogányi Gergely zongoraművész nemrég a rádióban is kifejtette: a zenét sosem a lekottázott hangok jelentik, hanem mindig a szünetek. A mögöttes csendek.
Kedves taps hangzott fel a végén, majd a magas szőke lány felállt és odament hozzá. Hogy akkor most Ágoston is engedje meg, hogy bemutatkozzon. Mert ő az ünnepelt lányunoka: aki „sétál a domboldalon”. És hogy nagyon köszöni.





223. [tulajdonos]: KRIPTASZÖKEVÉNY2024-05-23 04:03
A Székely Gyors azon a nyáron Európa leghosszabb szerelvénye volt. Minden állomáson kétszer kellett beállnia a peronhoz, hogy mindenki fölszállhasson a számozott kocsikba, számozott helyére.
Képzeljük el nyári főszezonban a kelenföldi állomásra beérkező balatoni gyorsot, amelyen látszólag már a Déli pályaudvar végállomásán mindenki felszállt. Kelenföldön mégis mindenki fölfér.
Majd a következő percekben ugyanezt még egyszer, egy másik mozdonnyal.
Csak a Székely Gyorsnál a két szerelvény össze volt kötve és az egészet egyetlen mozdony húzta. Csak kétszer kellett beállnia. Először az első felével. Majd elindult, de megint megállt. Hogy a másik felére is felszállhassanak azok, akiknek oda szólt a helyjegyük.
Ágoston, akinek a második szakaszba szólt jegye, hihetetlenkedve nézte.
Az is feltűnt neki, mennyi túraruhás idős ember jött el e hajnali órán, hogy felszállhasson a Csíksomlyói zarándokvonatra. Ez egy kicsit zavarta. Aztán eszébe jutott, hogy ő, nyugalmazott katonatisztesre nyíratott ősz tüskehajával ugyanilyen látványt nyújt és elröhögte magát.
„Én is kriptaszökevény vagyok: ez most az új divat.”
S egyre otthonosabban érezte magát a számára új, és idegen helyzetben.
Pedig sem vallásos nem volt, sem pedig gyakorlott utazó.
Legalábbis soha nem ült még olyan "zarándokvonaton", amit előtte papi ruhás egyházi személy áld meg. Egy nála magasabb, szikárabb, szintén nagyon idősnek látszó ember, de aki fiatalosan dörgő hangon mondott beszéde végén a fiatalon elhunyt Ady Endre egyik idevágó versét idézte.
Ágoston pedig költő volt.
Vagy író.
Vagy világzenész.
Hatvankilenc évével ezt még mindig nem tudta eldönteni.
Pedig a génjei már a fogantatása pillanatában eldöntötték helyette.
Ő egyszerre mind a három volt.
Sőt, még filmes is. De ezt egyelőre csak a fotóiban tudta megmutatni.


(folyt köv.)

222. [tulajdonos]: HEGYLAKÓ "NAPÚT"2024-05-14 11:48
A napút már gyerekkorom óta foglalkoztatott.
A régi fonyódi házunk ablakából is a halastavakra és a berekre láttunk, távolabbra a boglári heggyel. Csak a fonyódi hegy lábának aljáról már alacsonyabb szögben mint innen, közel a tetőhöz.

440148991-984896699716185-3341700769938538987-n

Ez most a húsvéti napkelte, a telkünkről, de tisztán emlékszem, hogy a téli kelő nap reggel, ébredéskor a berek fölött izzott. Ennél sokkal jobbra.
Éppolyan színnel, mint az ablakunkból néha látható berektüzek.
Más évszakokban azonban nem láttam a kelő napot. "Elvándorolt valahová". S már fenn volt, mire felébredtünk.
Csak tavaly nyáron figyeltem fel, hogy meglepetésemre Tihany fölött kel.
Hogy ezek szerint valamikor közben "átugrotta" a Balatont.
Avagy "beugrott" abba?
Itt a fenti képhez képest már jóval balra, éppen az "ugrás" előtt, de még a boglári móló takarásában.

436492268-1582499958991416-1834190487656373382-n

Mi történik ott, azon a keskeny víz szakaszon, ahol a Balaton Fonyódról tenger-végtelennel látszik, Tihany és Szántód között?

Ott a "vízből" kell előbukkannia?

Nem tudhattam, nem világítja-e meg "maga alatt" mégis a kenesei magaspartot. Ami a mólóról nappali fényben nem látszik ugyan, mert a Föld görbülete illetve a "Balaton görbület" eltakarja, de mi van ha a hajnali napfény fénytörése mégis "láttatja"?
Tudtam, a "Balatonból a Nap" illúzió csak a mólóról és csak abban a magasságban érvényes. (A fonyódi hegyről a kenesei magaspartot is mindig látni.)

Most megtudtam. A dátum is világos.
És az is, hogy nyáron, július vége felé, mindez majd megismétlődik, csak visszafelé.

Akkor egy hétig megint a Balatonból föl fölkelni a Nap.

436235638-10225014769812603-5730638753283833604-n

Szerintem ezt a fonyódi, akkor még (más, ma már ismeretlen nevű) szigeten a római hódítás előtt és alatt élő kelta druida papok is tudták. S talán számon tartották.
Talán a Badacsony szó is tőlük származik. A keltából származtatott mai ír nyelvben a "bodach" szó öregembert jelent. Nagyon is illene ide, hiszen a Badacsony a túlparti hegyek legnagyobbja, "legöregebbje".
Legnagyobb örömömre legutóbbi, hajnali Badacsony fotóm, amit a facebookra is feltettem, kreatív "visszhangra" talált. Gál Hedda költő és dzsesszénekesnőnek annyira megtetszett, hogy nekiállt lerajzolni. S a fotómmal együtt készülő rajzát is bemutatta a face-en.
Ez az.
És így jönnek létre a természetes művészbarátságok is. Nem a társasági viselkedés megjátszós, "vacsorapárti" szimpatikuskodásai közepette.
Amelyek helyett egy normális kreatív azonnal az "hegymagányt" választja.
Hogy ott "más hegylakók" távoli jelzéseire válaszoljon.
Hedda zentai születésű. Ha jól tudom díszpolgár is ott. Zenta az a történelmi hely, ahol az innen kiűzött törökökre az egyesült haderők a döntő vereséget mérték.
Hedda is énekel történelmi dalokat, kobzos zenész kíséretével.
Én most épp törökkori dalokat tanulok. A csíksomlyói zarándokvonaton, ahová Dévai Nagy Kamilla visz magával, majd elő is adom őket. Törökül is tudok egy-két dalt. Talán azokat is.

Nagyon is elképzelhető, hogy a távoli jövőben egyszer majd Gál Heddával is egy színpadra álljak.

Lassan-lassan minden adottá válik hozzá, az énekórai skálázástól fokozatosan visszafényesedő hangomat is beleértve.

(Az alábbi rajz nem pusztán lemásolás: apró eltéresek gazdagítják. Ez bennük a "Hedda".)

436236483-7958117087555408-3418808005167522526-n

S hogy kicsoda Gál Hedda?

Ő az.

Balogh Péter - Gál Hedda:
"Vitézek mi lehet" (Balassi Bálint)

https://www.youtube.com/watch?v=RSwZveMjKRw

hqdefault


221. [tulajdonos]: KIEG2024-05-14 11:34
Kiegészítő az alábbi jegyzethez.
Ő, Gál Hedda énekesnő kezdte rajzolni a facebookon a Badacsony fotómat, ahogy lentebb be is mutatom a rajzát, és milyen jól tette!

Balogh Péter - Gál Hedda:
"Vitézek mi lehet" (Balassi Bálint)

https://www.youtube.com/watch?v=RSwZveMjKRw

hqdefault

220. [tulajdonos]: KIEG2024-05-14 11:31
Kiegészítő az alábbi jegyzethez.
Ő, Gál Hedda énekesnő kezdte rajzolni a facebookon a Badacsony fotómat, ahogy lentebb be is mutatom a rajzát, és milyen jól tette!

Balogh Péter - Gál Hedda:
"Vitézek mi lelehet" (Balassi Bálint)

hqdefault

219. [tulajdonos]: HEGYLAKÓ A "HEGYLAKÓNAK" ÜZEN2024-05-14 11:05
A napút már gyerekkorom óta foglalkoztatott.
A régi fonyódi házunk ablakából is a halastavakra és a berekre láttunk, távolabbra a boglári heggyel. Csak a fonyódi hegy lábának aljáról már alacsonyabb szögben mint innen, közel a tetőhöz.

440148991-984896699716185-3341700769938538987-n

Ez most a húsvéti napkelte, a telkünkről, de tisztán emlékszem, hogy a téli kelő nap reggel, ébredéskor a berek fölött izzott. Ennél sokkal jobbra.
Éppolyan színnel, mint az ablakunkból néha látható berektüzek.
Más évszakokban azonban nem láttam a kelő napot. "Elvándorolt valahová". S már fenn volt, mire felébredtünk.
Csak tavaly nyáron figyeltem fel, hogy meglepetésemre Tihany fölött kel.
Hogy ezek szerint valamikor közben "átugrotta" a Balatont.
Avagy "beugrott" abba?
Itt a fenti képhez képest már jóval balra, éppen az "ugrás" előtt, de még a boglári móló takarásában.

436492268-1582499958991416-1834190487656373382-n

Mi történik ott, azon a keskeny víz szakaszon, ahol a Balaton Fonyódról tenger-végtelennel látszik, Tihany és Szántód között?

Ott a "vízből" kell előbukkannia?

Nem tudhattam, nem világítja-e meg "maga alatt" mégis a kenesei magaspartot. Ami a mólóról nappali fényben nem látszik ugyan, mert a Föld görbülete illetve a "Balaton görbület" eltakarja, de mi van ha a hajnali napfény fénytörése mégis "láttatja"?
Tudtam, a "Balatonból a Nap" illúzió csak a mólóról és csak abban a magasságban érvényes. (A fonyódi hegyről a kenesei magaspartot is mindig látni.)

Most megtudtam. A dátum is világos.
És az is, hogy nyáron, július vége felé, mindez majd megismétlődik, csak visszafelé.

Akkor egy hétig megint a Balatonból föl fölkelni a Nap.

12314661-562473813901132-9205491590734071351-o

Szerintem ezt a fonyódi, akkor még (más, ma már ismeretlen nevű) szigeten a római hódítás előtt és alatt élő kelta druida papok is tudták. S talán számon tartották.
Talán a Badacsony szó is tőlük származik. A keltából származtatott mai ír nyelvben a "bodach" szó öregembert jelent. Nagyon is illene ide, hiszen a Badacsony a túlparti hegyek legnagyobbja, "legöregebbje".
Legnagyobb örömömre legutóbbi, hajnali Badacsony fotóm, amit a facebookra is feltettem, kreatív "visszhangra" talált. Gál Hedda költő és dzsesszénekesnőnek annyira megtetszett, hogy nekiállt lerajzolni. S a fotómmal együtt készülő rajzát is bemutatta a face-en.
Ez az.
És így jönnek létre a természetes művészbarátságok is. Nem a társasági viselkedés megjátszós, "vacsorapárti" szimpatikuskodásai közepette.
Amelyek helyett egy normális kreatív azonnal az "hegymagányt" választja.
Hogy ott "más hegylakók" távoli jelzéseire válaszoljon.
Hedda zentai születésű. Ha jól tudom díszpolgár is ott. Zenta az a történelmi hely, ahol az innen kiűzött törökökre az egyesült haderők a döntő vereséget mérték.
Hedda is énekel történelmi dalokat, kobzos zenész kíséretével.
Én most épp törökkori dalokat tanulok. A csíksomlyói zarándokvonaton, ahová Dévai Nagy Kamilla visz magával, majd elő is adom őket. Törökül is tudok egy-két dalt. Talán azokat is.

Nagyon is elképzelhető, hogy a távoli jövőben egyszer majd Gál Heddával is egy színpadra álljak.

Lassan-lassan minden adottá válik hozzá, az énekórai skálázástól fokozatosan visszafényesedő hangomat is beleértve.

(Az alábbi rajz nem pusztán lemásolás: apró eltéresek gazdagítják. Ez bennük a "Hedda".)

436236483-7958117087555408-3418808005167522526-n


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-23 13:26   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2024-06-23 13:06   Napló: ELKÉPZELHETŐ
2024-06-23 12:56   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-06-23 08:44   Napló: az univerzum szélén
2024-06-23 08:42   Napló: az univerzum szélén
2024-06-22 22:35   Napló: Janus naplója
2024-06-22 22:18   Napló: Bátai Tibor
2024-06-22 18:19   Napló: Hetedíziglen
2024-06-22 18:05   Napló: az univerzum szélén
2024-06-22 15:19   Napló: fiaiéi