NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2019-03-25 03:19 Összes olvasás: 11501| 106. | [tulajdonos]: A SZABADVERS 100 ÉVE korr | 2019-02-20 02:44 | Azt tervezem, hogy A szabadvers 100 éve Magyarországon munkacím alatt felelevenítem ennek az új/régi (ősrégi) szóművészeti gondolkodási iskolának néhány fontos alkotását.
Az adta rá az inspirációt, hogy ma éjjel (újabban éjjel írok majd visszaalszom) megláttam a Párizsban élő Fekete Marianna festőnő egyik képét a facebook-on. Egy nonfoguratív festményt. Homályos kékes szürke felület, meghatározhatatlan látványként... – talán mintha bepárásodott vonatablakon keresztül néznénk ki és nem látnánk mást csak homályos kékes szürke felületet, egy-két megfolyással. Ám ekkor felfedezünk a kép jobb sarkában egy kicsi négyzetet. Olyat, amilyet a gyerek mos a kezével a bepárásodott vonatablakra, hogy kilásson. És íme: ott üde, pirosas színek és meleg hatás tűnik a szemünkben anélkül, hogy bármit bármitől is megkülönböztethetnénk.
És ekkor beindul a "belső látás" – és megtörténik a MEGVILÁGOSODÁS.
Azonnal meg is írtam Feket Mariannak (volt menyassszonyomnak, akinek az íróasztalán szedtem ki letraszet ragasztásos betűkészletbő a Párizsi Magyar Műhelynek 1985-ben beküldött képverseimet – azok meg is jelentek. Majd később a Mea culpa című képversemet is, amely a Dokk posztomon látható, a portrék között hiszen a fotója engem ábrázol és Fekete Marianna fotózta 1984 nyarán) szóval azt írtam, hogy "Ezzel most kifejeztél minket. Egykor együtt töltött "néhány jó hónapunkat". Tetszik. Mert másnak meg más – ilyet – jelent." (Nem tettem hozzá, hogy talán neki is. Hiszen rajtam kívül más völegénye is volt: férjét – egy Párizsba költözött magyar fotóst – később, kint ismerte meg. De tudtam, hogy nem tiltakozna, hiszen a művészet ilyen. Dokk-kiesebbítőim esetleg nézzék meg az akkori Mea culpa című "kenus" képversemet a Dokk-posztomon, vőlegény koromból, hogy még jobban utálhassanak!).
Tematikánkhoz hűen azonban a 100 év magyar szabadvers gyűjteményéből egy híres szabadverset is felteszek: Kassák Lajos Picasso című versét a Mesterek köszöntése című ciklusból (amely pályájának egyik csúcsteljesítménye.)
Íme ez az a gondolkodás, amely a szabadvers és a modern festészet (köztük Fekete Marianna képeinek) megértéséhez kell. Ilyen a modern költészet is. Húz. Ki nem mondott – oda nem festett - üzenetek szólalnak meg bennünk. Mert e művek megteremtik az "odautat" – de csak a küszöbig.
Az utolsó lépést - a megfelelő asszociációt - mint társalkotová emelt olvasónak/nézőnek: – nekünk kell megtennünk! Szemben a hagyományos költészet szájbarágásával, amely mindent "készen ad", hogy rágnunk se kelljen már, csak szürcsöljünk!
Nem!
-----
PABLO PICASSO
Megszállottja egy sugallatnak
kengyelfutó aki rég kilépett az időből
egy gyermek nyugtalansága lázít
a külvilág látszata ellen
s úgy hiszed azért élsz közöttünk
hogy képeket fessél
késsel gumibottal durunggal
s olykor ezüstösen villanó fejszével.
Valahonnan a támadásra kész
torreádorok családjából léptél elő
s ama bizonyos csillag világított előtted
mikor francia földre léptél mely
„a jó bort és a kedves nőket termi"
azóta is ott bolyongsz Párizs sikátoraiban
a szakadó eső húrjai közt akár egy
dallam egy tőr ami átfúrja magát
az idegen anyagon s miközben ő is szenved
mint egyigaz élőt mutatja fel
mindazt amit legyőzött.
Ez vagy te akit végülis varázslónak kell tekintenünk
amint éppen kijutottál az erdőből
és magadhoz vonzod az árvákat.
Így vándoroltam feléd én is
majdnem vak szemekkel még a végtelen mezőn
egy cirkuszkocsi rózsaszín árnyékában
s ekkor megejtett formáid mértani tisztasága
s az a fájdalommal száguldó ritmus
amely magával ragadja az ámuló gyermeket.
Ó megbűvölő krikszkrakszok ó ezer frissen vérző seb
ó acélból és azbesztből összeépített rend ami
a rendetlenség grimaszával jelenik meg a bűnösök előtt.
Azóta is útban vagyok és lépek fokról-fokra
a létrán amit a nap pereméhez támasztottál
s látom te ott állsz a horizonton túl
egy állvány előtt emeled a karod
miközben holt színek kelnek életre
idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat
ecsetvonásaid nyomán.
(1947) | |
| 105. | [tulajdonos]: A SZABADVERS 100 ÉVE | 2019-02-20 02:31 | Azt tervezem, hogy A szabadvers 100 éve Magyarországon munkacím alatt felelevenítem ennek az új/régi (ősrégi) szóművészeti gondolkodási iskolának néhány fontos alkotását.
Az adta rá az inspirációt, hogy ma éjjel (újabban éjjel írok majd visszaalszom) megláttam a Párizsban élő Fekete Marianna festőnő egyik képét a facebook-on. Egy nonfoguratív festményt. Homályos kékes szürke felület, meghatározhatatlan látványként... - talán mintha bepárásodott vonatablakon keresztül néznénk ki s nem látnánk mást csak homályos kékes szürke felületet, egy-két megfolyással. Ám ekkor felfedezünk a kép jobb sarkában egy kicsi négyzetet. Olyat, amilyet a gyerek mos a kezévl a bepárásodott vonatablakra, hogy kilásson. És íme: ott üde, pirosas színek és meleg hatás tűnik a szemünkben anélkül, hogy bármit bármitől is megkülönböztethetnénk.
És ekkor beindul a "belső látás" - és megtörténik a MEGVILÁGOSODÁS.
Rögtön beugrott és azonnal meg is írtam Feket Mariannak (volt menyassszonyomnak, akinek az íróasztalán szedtem ki letraszett ragasztásos betűkészletbő a Párizsi Magyar Műhelynek 1985-ben beküldött képverseimet - azok meg is jelentek. Majd később a Mea culpa című képversemet is, amely a Dokk posztomon látható, a portrék között hiszen a fotója engem ábrázol és Fekete Marianna fotózta 1984 nyarán) szóval azt írtam, hogy "Ezzel most kifejeztél minket. Egykor együtt töltött "néhány jó hónapunkat". Tetszik. Mert másnak meg más - ilyet - jelent." (Nem tettem hozzá, hogy talán neki is. Hiszen rajtam kívül más völegénye is volt: férjét - egy Párizsba költözött magyar fotóst - később, kint ismerte meg. De tudtam, hogy nem tiltakozna, hiszen a művészet ilyen.)
(Dokk-kiesebbítőim esetleg nézzék meg az akkori Mea culpa című "kenus" képversemet a Dokk-posztomon, vőlegény koromból, hogy még jobban utálhassanak!).
Tematikánkhoz hűen azonban a 100 év magyar szabadvers gyűjteményéből egy híres szabadverset is felteszek: Kassák Lajos Picasso című versét a Mesterek köszöntése című ciklusból (amely pályájának egyik csúcsteljesítménye.)
Íme ez az a gondolkodás, amely a szabadvers és a modern festészet (köztük Fekete Marianna képeinek) megértéséhez kell. Ilyen modern költészet is. Húz. Ki nem mondott - oda nem festett - üzenetek szólalnak meg bennünk. Mert e művek megteremtik az "odautat" - de csak a küszöbig.
Az utolsó lépést - a megfelelő asszociációt - mint társalkotová emelt olvaónak/nézőnek: - nekünk kell megtennünk! Szemben a hagyományos költészet szájbarágásával, amely mindent "készen ad". Hogy rágnunk ne is kelljen már, csak szürcsöljünk!
Nem!
-----
PABLO PICASSO
Megszállottja egy sugallatnak
kengyelfutó aki rég kilépett az időből
egy gyermek nyugtalansága lázít
a külvilág látszata ellen
s úgy hiszed azért élsz közöttünk
hogy képeket fessél
késsel gumibottal durunggal
s olykor ezüstösen villanó fejszével.
Valahonnan a támadásra kész
torreádorok családjából léptél elő
s ama bizonyos csillag világított előtted
mikor francia földre léptél mely
„a jó bort és a kedves nőket termi"
azóta is ott bolyongsz Párizs sikátoraiban
a szakadó eső húrjai közt akár egy
dallam egy tőr ami átfúrja magát
az idegen anyagon s miközben ő is szenved
mint egyigaz élőt mutatja fel
mindazt amit legyőzött.
Ez vagy te akit végülis varázslónak kell tekintenünk
amint éppen kijutottál az erdőből
és magadhoz vonzod az árvákat.
Így vándoroltam feléd én is
majdnem vak szemekkel még a végtelen mezőn
egy cirkuszkocsi rózsaszín árnyékában
s ekkor megejtett formáid mértani tisztasága
s az a fájdalommal száguldó ritmus
amely magával ragadja az ámuló gyermeket.
Ó megbűvölő krikszkrakszok ó ezer frissen vérző seb
ó acélból és azbesztből összeépített rend ami
a rendetlenség grimaszával jelenik meg a bűnösök előtt.
Azóta is útban vagyok és lépek fokról-fokra
a létrán amit a nap pereméhez támasztottál
s látom te ott állsz a horizonton túl
egy állvány előtt emeled a karod
miközben holt színek kelnek életre
idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat
ecsetvonásaid nyomán.
(1947)
| |
| 104. | [tulajdonos]: EDDIG ELÉGTELEN | 2019-02-19 06:02 | Frady Endre nem tud magyar dolgozatot írni szabadverstanból.
Össze-vissza beszédét idézve megjegyzem: ezt viszont így kell! Nincs többé "komment-felelőtlenség" nálam! Még szép, hogy ekkora szamárságot nem kommentben engedek át. Dehogy! Tessék belőle "dolgozatot" írni, ha olyan fontos. Írja meg a szerző "felelet a mondalat" formában és egy saját naplóban tegye nevetségessé magát.
Nézzük a szöveget.
"Pálóczi príma primissima professzor úrnak tengermély tisztelettel üzenem, ha már idéz tőlem, akkor ne ragadjon ki egy mondatot, hanem helyezze megfelelő szövegkörnyezetbe és olvassa el az előzményt is, amire reagáltam.
A kérdéses üzenőfalon az egyik szerki degradálóan szólt a rímek szerepéről, amire jött a válaszom. Csupán ellentétes irányban túllengettem az ingát. Ennek ismerete nélkül nem azt jelenti, amit Pálóczi mesterdalnok úr láttatni szeretne.
Amúgy ezt azért itt említem, mert a saját naplójában sosem jelenteti meg az általa megtámadottak őt cáfoló ellenvéleményeit. Megteheti, hiszen résztulajdonos. ;-)"
Most pedig felejtsük el.
Hiszen "nem mondott vele a semmit".
Térjünk vissza inkább ahhoz, amire válaszolt (szerinte). Mit állítok?
Nevezetesen azt, hogy meghatározása téves. És ez TELJES szövegkörnyezete a kifogásolt tévmeghatározásnak: alany, állítmány, bővítmények.
Idézem:
"Amúgy a rím a vers része, mert anélkül csak szabadvers, ami nem más, mint sorokba tördelt próza. De ez elvileg egy versportál lenne... :)"
Az általam támadott állítás ebből, kinagyított szöveg preparátummal: "(...) a rím a vers része, nélkül csak szabadvers, ami nem más, mint SOROKBATÖRDELT PRÓZA."
Megismételt koorekcióm: A szabadvers NEM sorokba tördelt próza.
Akkor sem, ha rímes költők potyognak az égből!
El kell olvasni Kecskés András A verrs hangzásvilága című "egyetemi tananyag" szakkönyvét, hogy megtudjuk MI A SZABADVERS (de nem sorokba tördelt próza - noha van ebben a halmazban egy olyan változat, amit prózaversnek hívnak, de még ez sem próza).
Kalandra fel! Majd jómagam is sokat idézek a könyvből.
Nem kellene - egy költőnek nem kell ezeket tudni, elég ha NEM TUDJA DE TESZI. Mint egy népdal adatközlő. Nem tudja, hogy pentaton - minek tudná? Neki azt kell tudnia: szívhez szóló-e.
Mint a költőnek.
Aztán majd jön az esztéta, meg az ellenesztéta, aztán az ellenesztéta ellenesztétája, aztán annak a tudálékos ellenfele, aztán az irodalompolitika stb.stb. stb.
De mi köze mindehhez a költőnek?
Ezért borzasztó, amikor egy dokker (és egy költő) egyszercsak valami "ellenesztétája" akar lenni, mint Frady a "nem rímes szabadversnek", sőt - magának a kortás irodalomtudománynak, csak még nem tud róla.
Miközben - ehhez - képestíés nélkül outsidernek számít.
Költő maradjon a "cipőfelsőrészénél", amit szakmányban termel. Ahhoz tényleg ő ért a legjobban. Még az esztétáknál is jobban... De annál kevésbé a másik költő "cipőfelsőrészéhez".
Lásd Frady "elégtelen" röpdolgozatát.
Más hasonlattal szólva: A költő opálbányász.
Lehatol a mélybe (jó esetben) és eltávolódik a felszíntől.
De egyben a másik vágat opálbányászától is: - minél mélyebbre hatol a saját járatába, annál jobban.
Nem lát bele a másikéba..., aztán még kevésbé - STB.
Az esztéta ezzel szemben fel-alá járkál a járatok között és mindegyikbe bele-belenéz. - Mit hoztál? Mutasd! STB.
Ezért tud összehasonlításokat és megállapításokat tenni.
Ha egy költő, irodalmár végzettsége okán - mégis - megtanulja az irodalomelméletet és az esztétikát (ami néha többet árt, mint használ, mert gyakran epigon lesz tőle, bátortalan a saját út megkeresésében, ahelyett, hogy szívhez szóló ADATKÖZLŐKÉNT működne), nos, akkor mint minden szentnek, "önmaga felé hajlik a keze".
Az enyém is, amikor a szabadverset népszerűsítem, hiszen az érdekel.
Én viszont ezt legalább tényanyaggal teszem, Frady Endre pedig tévanyaggal.
Márpedig TANKÖNYV ÉS ILLÚZIÓ nem vitatkozhat.
Irány a könyvtár, vagy egy antikvárium, Frady Edre - és majd utána folytassuk!
| |
| 103. | [tulajdonos]: NEM ŐRÜLTSÉG: VAN RENDSZERE | 2019-02-18 02:29 | Borzasztó az erőszakos laikusság ezen a portálon.
Nézzük ezt, Frady Endrétől a Szilágyi Erzsébet üzenőfal 853. bejegyzésében:
"Amúgy a rím a vers része, mert anélkül csak szabadvers, ami nem más, mint sorokba tördelt próza. De ez elvileg egy versportál lenne... :)"
Kezdjük a végén.
Ez nem versportál.
Ez egy irodalmi kikötő, amelyik a költészeti produktummal foglalkozik. Vagyis a teljes költészettel.
A költészetnek a vershalmaz csak az egyik része. Minden vers költemény, de nem minden költemény vers. (Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár.)
A költészet másik része a szabadvers halmaz.
Úgy is felfogható, mintha a Költészet lenne a Nap, s ez a kettő bolygó keringene gravitációs vonzásában.
Ez a költészetcentrikus világkép.
Szemben azzal, amikor (Kopernikusz fordulata előttihez hasonló módon) az emberek azt hitték, hogy a Költészet kering a rím (a "rímes vers") körül. (Mintha a Nap keringene a Föld körül, hiszen ez a hamis látszat.)
Nem.
A "rímes versbolygó" a Költészetnek csak az egyik bolygója, a másik, a "szabadvers bolygó" mellett.
---
Visszatérve a laikus megfogalmazás másik téves állításához: a szabadvers NEM sorokba tördelt próza.
---
Aki ilyet állít, az Szepes Erika (a Szepes-Szerdahelyi 300 oldal fölötti "Nagyverstan" társszerzője) megbuktatta volna az ELTE verstan kollkviumán. Hiszen ő arra kötelezett bennünket, hogy NE az ő társszerkesztett könyvéből, amely csak 3 oldalon tárgyalja a szabadverset, hanem az "ellenkönyvből", a 200 oldalas, Kecskés András írta A vers hangzásvilága című könyvből tanuljuk meg, mi a szabadvers, mert ő 20 oldalon át foglalkozik vele.
---
A laikus tévedések kiküszöböléséhez újraindítottam a Pálóczi SZABADVERSTAN naplót.
Legutolsó fejezetében az ősköltészeti mélységeket elevenítettem föl, a napló 53.bejegyzéséből idézve.
Most következzen a napló 8. bejegyzéséből egy részlet. Ahol szintén egy tévmeghatározásról vitázom, a Kecskés féle könyv szabadvers rendszertana szerint.
Íme, nem csak a rímes versnek dolgozták ki a kategória rendszerét, hanem a szabadversnek is.
Van mit tanulnia annak, aki könnyelműen (mert minden előképzettség nélkül) a szabadversek osztályozásába kezd. Nem mintha egy szerzőnek ezt tételesen tudnia kéne. A jó költőnél elég, HA NEM TUDJA, DE TESZI!
A laikus-fanyalgó és "képesítés nélküli" iskolamasterekké előlépő szakmai féltékeny költő pályatársaknak üzenem: aki nem ért a szabadvers esztétikához, annak MINT ESZTÉTÁNAK (!) jogában áll hallgatni.
Úgy legalább bölcs maradhat(na).
Elég a régi nagy színészek néhány szavas minősítéseire szorítkozni, "átjön (a rivaldán)", nem jön át, stb. Ebben benne van minden.
Az ő színi tanodáűjukban is épp elég volt ez!
Esztétikai szakzsargonnal kollégát minősíteni ők sem tudtak (és nem is akartak) volna. Ahhoz "nem értettek". Ahhoz, hogy "mi jön át" viszont igen.
-------
Tehát ez az idézet most nem a "normál" kollégáknak, nem a"normál" verstanodásoknak és szerkiknek" szól, (de nem is a képzett sarlatánoknak, akik önrecepció javító törekvéseik miatt üldözik a "rivális" szabadverset, bár maguk is tudják, hogy tudománytalanul)! Nem! Ez a bejegyzés most képesítés nélküli tévtanítóknak üzen.
Akik vagy kiművelődnek szabadversből, vagy... (Hagyjuk! Tessék kiművelődni!)
Nézzük tehát a Kecskés András könyvet, amelyből e napló 8. bejegyzésében, egy megvédett szabadvers miatt idéztem, - hogy ízlelítőtt adjak a szabadverstudomány rendszerezettségéből.
"Nos ez minden csak nem prózavers, hanem a SORKÉPZŐ SZABADVERS 1. Szólamsoros változat 2 . Mondatsoros változat 3. Sorhatároló változat, vagy a II.SORTAGOLÓ SZABADVERS 1. Sorváltó szabadvers (lazított vers) a.) Szólamnyomatékos elvű sorváltás b.) Szótagmérő elvű sorváltás c.) mértékkapcsoló elvű sorváltás 2. Mértéksejtető szabadvers kategóriák valamelyikébe tartozik. Hogy pontosan hová, ezt fogjuk a következő alkalommal meghatározni, mert még csak azután tárhatjuk fel, hogy milyen elvek szerint működik. Mórotz Krisztina szabadverse ugyanis működik, ha nem is hibátlanul, ezt határozottan le kell szögeznünk!" | |
| 102. | [tulajdonos]: UTAZÁS A SZABADVERS BOLYGÓRA | 2019-02-15 23:12 | AZ AMAZONOK REJTETT ZUGAI naplóból (ahová udvariasságból vittem át) áthozom ide e bejegyzés érdemi részét.
------------
A 103 évvel ezelőtti Babits/Kassák vitában tűnik fel először a Költészet körül keringő "rímes vers bolygó" társa, a "szabadvers bolygó" amelyről az azóta eltelt évszázadban derült ki, hogy mennyivel nagyobb, mint a "rímes vers bolygó".
És nem csak azért, mert Kosztolányit, Adyt, Babitsot követően Kassák nyomán hatalmas magyar szabadvers-irodalom született, s mert a világirodalomban – különös tekintettel Latin-Amerikára –, mára ugyanez a helyzet... Nem. Ennél sokkal fontosabb, hogy az azóta eltelt időben sorra felfedezték az orális ősköltészetet a világ "primitívnek" gondolt népeinél. S ezek szintén ősszabadversek.
Miközben a laikus felfogás annak megértéséig sem jutott el, hogy A KÖLTÉSZET NEM A RÍM KÖRÜL KERING.
Hogy a "szabadvers bolygó" mennyire hatalmas, vagyis mennyire régi, hogy talán több tízezer éves, azt a két vitázó 1916-ban még nem tudhatta. A korszak újművészetére érzékenyebb Kassákot mindebben a világirodalmi újdonság érdekelte. A filosz Babits pedig legfeljebb az írott kultúrát tudta (és akarta) felidézni az ókori birodalmakig visszamenően.
Az 1916-os Babits/Kassák vita idején még nem derült ki, hogy az énekelt ősszabadvers akár több tízezeréves is lehet. Bár az kezdett világossá válni, hogy az úgynevezett primitív gyarmati művészeti tárgyak, faragványok, szobrok stb. mennyire kimagasló művészeti értéket képviselnek. Hogy egyáltalán NEM primitívek. Ezt a modern képzőművészet fedezte fel. (Picasso egyszer csak elkezdett baltafejű hasogatott női "portrékat" festeni. Mire azt mondták neki, nem is hasonlít. Ő meg hunyorított: DEHOGYNEM! (Mert hát lakva ismeri meg az ember a másikat. Ő nem azt festette le, amilyennek a csaj látszott, vagy látszani akart, hanem amit MEGTUDOTT RÓLA. (Ebben "érte utol" a primitív művészetet, nevetségessé téve a tartalmatlanul bájolgó "formakultúrát".)
Róheim Géza 1938-ban felfedezte Ausztráliában, hogy a minden kultúránál ősibb és "primitívebb" – tényleg a kőkorszaki ősembert idéző – viszonyok között élő bozótlakóknak mennyire fejlett a szóművészete. (Elgondolkodtató, hogy ha ezeknek a népeknek a kőeszközeik, vadásztechnikájuk s több tízezer éves hagyományt konzerváló festészetük az évtízezredek alatt mit sem változott, vajon nem igaz-e ugyanez a szóművészetükre? Ha igaz, akkor ez azt jelentheti, hogy e szóművészet talán több tízezer éves. P.A.)
Egy szerelmi varázsdal kapcsán idézem ennek a naplónak az 53. bejegyzését, ahol mindez részletesebben is szerepel. "Ismétlésként" azonban most ennyi is elég: "Az ausztráliai őslakó szemében – írja Róheim – a szerelem, megkülönböztetve az egyszerű nemi feszültségtől, nem természetes dolog. Csak varázslattal magyarázhatja, hogy egy nőt éppen egy bizonyos férfi miatt „ráz ki a hideg”. De ha megvan ez az érzés, akkor olyan ellenállhatatlan, mint a bűvölés és úgy csap le, mint a villám. Íme a sorképzés és a szöveg intenzitása jelzi (ha nem is tördeltem verssé), hogy verssel (szabad verssel) állunk szemben. Egyes szavak jelentése lejjebb olvasható.
„Mali fánál ül gondolkozva/ Gondolkozva ül/ Négykézláb megy zörgő bumeránggal,/ A kemény földön lábát dörzsöli össze!/ Ó kettős szivárvány! Ó kakadu hangja, / Ifjú legény vagyok én!/ Ijedten ülnek az alknarincsák! /A bokrokat borzolja a szél! /A nátándzsával a bozótot szórja szét,/Csillog a matati!/ Villan a csilára!/ Beszél a pénisz, / Mozog a nátándzsa!/ Ijedten ül az alknarincsa/ egy helyen maradva,/ kinyújtott lábakkal,/ Amint ül úgy erősödik,/ Alnarincsává válik,/ Amint ül, folyik a vagina,/ Amint guggol/ A folyadék áramlik,/ Jönnek rohanva,/Árad a vérük,/ Holdember kergeti/ Vörösen villogva,/ Én csak ott ülök,/ Ifjú legény vagyok én!/ Én csak ott ülök, /Vörösen csillogva/Zúg a búgófa,/ Mozog a natándzsa,/ Vágyódva jönnek,/ Ugrálva jönnek. / Jönnek a lányok,/ Várom őket!/ A vörös homokon/ Felcsap a villám,/ Felcsap a földről/ Felcsapó villám!”
Róheim értelmezése szerint: „A phallikus dal nyitját a büszke refrén adja meg: „Ifjú legény vagyok én!” A beszélő pénisz errigált péniszt jelent és a dalt betetőző felcsapó vagy emelkedő villám szimbolikus betetőzése az érzelmi alaptónusnak. A villámot az arandák a víz péniszének nevezik és a villám „emelkedése” kétségkívül a szimbolizált tartalom átvillanása a fedő jelképen. (Pontos természeti megfigyelés: a villám nem /csak/ „a mennyből „ csap le: kisüléskor a föld elektromos töltései lentről áramlanak fölfelé. P.A.) A fehér fejdísz (a csilára), a rojtos péniszfedő (a matati), a búgófa és a nátándzsa mind ugyanazt a vágyat szimbolizálják. Ami azonban magyarázatra szorul, az az alknarincsa. Alknarincsa azt jelenti, szemet elfordító. A házasság előtt minden nő alknarincsa, de egy sem marad végig alknarincsa. Mit jelent az, hogy a fiú alknarincsát akar szerezni búgófával? Először is egy alapvető különbséget jelent a férfi beállításában. Vi et armis akarja-e meghódítani a nőt, vagy varázslattal: hős vagy poéta? (…) Az alknarincsa ugyanis rendszerint egy messziről jött nő, aki, amint a dalból is látható, egy ellenállhatatlan erőnek engedve, oly sietséggel érkezik, hogy a húst is nyersen eszi meg, fut, rohan a villámok dicsfényétől övezett ismeretlen férfi felé. Alknarincsa az a nő, aki nem akar. Az ilyen nőt varázsigével lehet megszerezni.” (…) S hogy megy a „bűvölő” udvarolni? Először egy asszony képét rajzolja a homokba. Erre leteszi a búgófát és a matatit (péniszfedő rojtot) és a csilarát (fejre való zsinór), a lalkarát (csont, amelyet az orrsövénybe dugnak). Mindezekre társai ráolvasnak, azaz eléneklik a varázsige megfelelő sorait. A férfi közben feketére festi a homlokát és piros festékből karikákat rajzol a szeme köré, majd lassanként felveszi mindezt. Most teljes díszben van, leül a földre méltóságteljesen és várja, hogy a többiek ráolvassanak a testére . Ha ez megtörtént, akkor fölkel és a siker biztos tudatával megy az asszonyok közé. Közbenjáró gyanánt elküldi valamelyik rokonát ,rendszerint egy lányt. A lány aztán elmondja a férfinek: „Ez az asszony szerelmes beléd”, mire a férfi adja a meglepettet. Így kívánja az illendőség. Az ilpindzsát („körülkerítést”, vagyis a szerelmi érintettséget) nem szokás bevallani. „Hogy lehet az? Én semmit sem csináltam” , így illik felelni. De a közbenjáró ezt már ismeri. „Dehogynem –mondja – úgy jöttél, mint a villám, és ő beléd szeretett”. Idézet vége.
S itt van most egy havaii cápatánc ének is. Hasonlít az ausztrál ősszabadvershez, pedig a két kultúrának semmi köze egymáshoz: az ausztrál őslakók minden óceániai gyarmatosítót megöltek - egészen Cook kapitány érkezéséig.
A CÁPA-TÁNC
Auj! Hozzám kapott a cápa, belém harapott a cápa,
Lalakea, három-sor-fűrész fogával.
Megnyílott Lono köre,
zárát az órjás-cápa törte le.
A tűz-szemű Niuhi –
szeme lángot vet a mélykék tengerben.
Ahu! Auj!
Évről évre, mikor a vili-vili-fa virágzik,
akkor harap a cápa-isten.
Auj! Szájában tart az órjás-cápa.
Ó, mélykék tenger! Ó, feketülő tenger!
Hab-pikkelyes tengere Kanénak!
Milyen gyönyörrel táncoltam én!
Ahu! Auj! Most megesz a cápa-isten.
| |
| 101. | [tulajdonos]: PROVOKÁCIÓ | 2019-02-08 07:19 | Trükkös mutatvány folyik a Dokk-on. Famicsoda hosszú tárgynevet adott meg egy máshol elismert költőprovokátor ITTENI ALKOTÓI NÉVKÉNT. Fotó semmi, bemutatkozás semmi. És a gyenge matériáknál máris sikert arat.
Ez prpvokáció azokkal szemben, akik becsületesen arccal, névvel (és bérmentve) publikálnak itt. Jónás Tamás ezt sosem hagyta volna. Először egy Photosoppos "csúsztatott" fotóm volt fenn, és kötelezett arra, hogy reális arcképet rakjak fel, ha a szemembe világítottam is rajta. De én voltam.
Famicsoda hosszútárgynév titokzatoskodik, mint az óvodás csajok, amikor fel akarnak vágni a fiúk előtt. S máris rejtélyt, titkot - ó, borzalom (és jóleső borzongás) esetleg tragédiát szimatolnak körülötte a legmegvezethetőbbek.
Nevetséges.
Ez mutatja, hogy az alantas kiváncsiságra építeni nem tisztességes (de aki "eredendő bűnbe" akar esni, hát essen).
Én azonban úgy vélem, hogy ez nem szükségszerű.
Nem szabad famicsoda hosszútárgynévvel verset olvasni szerintem a Dokk-on. Elvből.
Én sosem tenném.
Már az is illetlenség, ha valakivel beszélgetünk vagy beszélgetni szeretnénk, és az illető fent hagyja az arcán a napszemüveget.
Én mindig eltávolítom, ha a másikon sincs fenn. Mindig meglep, amikor kiderül, hogy addig jóérzésűnek, rokonlelkületűnek vélt embereknél ez nem magától értetődő. Hogy támogatják az ilyen kicsinyes Dokkszerűtlenségeket. | |
| 100. | [tulajdonos]: KORR | 2018-11-06 04:27 | Ha-ha
A folyó megfolyt? Megint LY került a J helyére.
Pardon.
Az alábbi mondat helyesen így szól:
S nem kényszerítettem magamra "túlelfojtásokat" sem. | |
| 99. | [tulajdonos]: FREUD ÉS A TUDATALATTI | 2018-11-06 04:13 | E napló 53. bejegyzésében írok Freudról, pontosabban egyik tanítványának Róheim Gézának ausztráliai kutatásáról, amelyben tulajdonképpen egy ausztrál szabadverset, egy nőbűvölő ilpindzsa éneket is lefordít és magyaráz.
Freud zsenialitásához nem fér kétség, helyesen sejtette meg, hogy létezik tudatalatti.
Csak abban tévedett - illetve ért el részleges (az ő nagypolgári társadalmi rétegére és anyától elválasztott (dajkás) nevelési stílusára jelemző, de nem egyetemes érvényű) eredményt, hogy abban mi rejlik. Hogy a fiú gyermek az anyját kívánja. Hiszen éppen ennek (az anya - és a testvér nemkívánásnak, de ez megint csak az együtt felnőtt testvérekre igaz) aszexuális élménye "terjed ki" később a feleségre is, több éves együttélés során. S létrejön a Szabó Magda által is megírt "testvérbarátság", amely nagyon tartós házasságot jelenthet (mert sokkal mélyebb emberi kapcsolat annál, nem pedig kutya/macska, értsd férfi/női "iszony" ) de amely aszexuális.
Tehát nemhogy az anyját nem kívánja a férfi, de a nőtestvéreit és végül a feleségét sem.
És ez "őstermészetes". Talán nem véletlenül mondják, hogy átlag 7 évig "tart egy kapcsolat". S talán az sem nem véletlen, hogy a Próféta négy feleséget engedélyez??? 4X7= 28 év. Épp egy nemileg aktív férfi élet hossza 20+28=48. ??? Persze ez csak egy munkahipotézis.
A költészet jobban a mélyére enged látni - ha fel mered tárni a saját tudatalattidat, vagy ha egyáltalán képes vagy lehatolni oda. Nem biztos, hogy mindenkinek megéri... Nekem talán szerencsém van... "Ott" én még "nem űzettem ki a paradicsomból". S nem kényszerítettem magamra "túlelfolytásokat" sem, hogy aztán megbetegítsék a lelkem.
Én a fenti problémát így dolgoztam fel, s most már egyre messzebbről nézem - Philemonés Baucis életkorába lépve. (S nem irigylem a ma akítvakat, akik "kiűzettek a paradicsomból", de hadd szóljon a vers! S a fotón azt is láthatjátok, milyen amikor a költő úszni megy - ez épp akkor készült, amikor Szokolay azon örvendezett a Nagyítóban, hogy Duma Görgy "a szar marad felül" verse azért kiváló, mert a szóban forgó esetre ("én akkor inkább most úszni megyek") remekül értelmezhető.
http://www.7torony.hu/content.php?c=76952
De térjünk vissza az ausztrál bennszülöttekhez, akik a Freud tanítvány Róheim Géza szerint nagyfokú – és számára igen meglepő – érdektelenséget mutattak mindennemű „ analitással” szemben.
A csodálkozó európai tudós ezt azzal tudta csak magyarázni, hogy az ausztrál bennszülöttek nem ismerik a gyermekek „tisztába tevését”. Nincs rá szükség, mindenki meztelen, a kisbabát az anya „olyankor” eltartja magától, a már járni tudó kisgyerek pedig simán elvégzi a dolgát (mint más földi lények). Vagyis az ausztrál bennszülöttek Róheim szerint nem ismerik a kínos ügybuzgalmat, ami a civilizált társadalmakban a gyermek popsija körül forog. Lehet benne valami. Nálam szintén nagyfokú az ilyen irányú érdektelenség. Csak és kizárólag a „banális szex” (mindig b-vel) sodor illetve (koromnál fogva) sodort olykor a legnagyobb veszélybe, s követelte meg tőlem a legnagyobb odaadást és áldozatot. Engem kiskoromban szintén nagyon megengedően neveltek, pedig állítólag még festettem is a bilimből a falra, de mivel apai agynéném épp akkor járt orvosegyetemre s olvasta Freudot, megtiltotta, hogy ilyesmiért megbüntessenek, vagy nagy jelentőséget is tulajdonítsanak neki. Róheimet lapozgatva azt gondolom, talán nekem is ez a korai kiélés segített abban, hogy az „analitás” iránt ennyire közömbössé váljak. A sokáig szoptatás pedig, ami a bennszülötteknél természetes, de nekem is volt benne részem, talán abban segített, hogy az orális szex se érdekeljen túlzottan, legalábbis ne a vaginalitás rovására! Nekem az minden. A „hosszú vágta”! (Pontosabban két „ hosszú vágta”, némi pihenő után egymást követve.) Ennek kiélése annyira elemi szükséglet volt nálam, hogy ha aktus közben nem tudtam elégetni (gondolom) kb. 3 000 kalóriát, akkor úgy éreztem, mintha valami nem lett volna elég! Lásd a fekete-fehér „portré fotómat” az üzenőfalon. (A „pofavizit” kedvéért tettem föl, ha érthető, hogy mire gondolok.) Épp egy „hosszú vágta” előkészületénél tartok. S fél térdre nehézkedvén, bal kezemmel párnát csúsztatok erotikus verseim múzsája alá (aki miatt már másodszor nem váltam el, egyébként ez mostani életem legnagyobb boldogsága).
Meg kell mondani, hogy a feleségem és a fiaim is tudják ezt, s rosszul esik nekik ezt a képet látni, nem is nézik meg, pedig az már régen „több önmagánál”. S hadd valljam be: nem kis kellemetlenséggel jár „múzsabarát” alanyi költőnek lenni, ha valaki becsületes is szeretne maradni közben. Megfelelő beállítódás, némi bölcsesség és sok-sok tapintat kell hozzá! Lásd Jelentek egy házasságból /svéd felnőttversek 3./ című versemet.) Visszatérve a pszichoanalitikus Róheimhez, ő az anális és az orális beállítódást egyaránt infantilisnek tartja. Én még hozzátenném a pedofíliát. Engem ezekből kettő hidegen hagy, a harmadik taszít. Nudista strandon című versemben kellően foglalkozom az utóbbival. Itt most azért említem meg, mert ebben van köztem s az ausztrál bennszülöttek között a legmeglepőbb hasonlóság! Ők, egy ősi beidegződést követve, elengedhetetlen szükségét érzik a fejlett mellek és a nemi szőrzet látványának, másképp nem izgulnak fel. Ami logikus is: ezek nélkül a nemi partner nem partner, hiszen még éretlen. Náluk mindenki meztelen, mint az őskorban. S untig elég, ha csak az érett nők látványa okoz nemi feszültséget a férfi vadászokban, s a szintén meztelen, éretlen kislányok látványa nem. Akiknél másképp volt, azok valószínűleg evolúciós hátrányba kerültek és kihaltak.
Ősemberi, atavisztikus vonás tehát bennem is, hogy csak a nemi érettség, a másodlagos ivarjelleg megléte ingerel szexuálisan. (A modern ember ebben is sérült lehet, amit sajnálatosnak tartok. A Magyar Író Akadémián erről írtam a vizsgadolgozatomat, egy verses-novellás esszét, Mit tehet az szerző címmel, ami az iskola által kiadott Mestereink nyomában című könyvben jelent meg. De ezt most hagyjuk. Nagyon megy az idő és még sehol az ős szabadvers…) Meg kell azonban említeni elöljáróban a legősibbnek számító ausztrál bennszülött szexuális aktusnak azt a jellegzetességét is, hogy valójában nincsen semmi „jellegzetessége”. Az NDK-s csajokkal ugyanezt csináltuk a Balatonnál és szinte ugyanígy, leszámítva a női „őskezdeményezést”. Róheimnek úgy mondták el a bennszülöttek, hogy a tűznél egyszer csak feláll a férfi és ránéz arra a nőre, akivel szerelmesek egymásba, majd a férfi félre vonul a bozótba. Egy idő után a nő is feláll, de más irányba megy el a tűztől, de a bozótban összetalálkoznak. – Hozzám jöttél? kérdezi a férfi. Hozzád jöttem – feleli a nő – mert én téged szeretlek. S odamegy a férfihez, megfogván a saját mellét, s elkezdi azt hozzádörgölni a férfi mellbimbójához. A férfi ezt követően lefekteti a fűre a nőt és eléje térdel. Amikor mindketten (!) elkészülnek, beszélgetni kezdenek, majd egy idő után a férfi azt kérdezi a nőtől: - Megint eljössz hozzám? És megint csinálják.
Mivel engem igen szerető, jószándékú emberek neveltek és nagyon természetes környezetben, balatoni „vademberként” nőttem föl, ráadásul az NDK-s lányok mai ésszel megdöbbentő szexuális nyitottságának és beatkorszaki felszabadultságának éveiben, meglehetős élményanyag gyűlt össze a heteroszexualitásról, annak „őskorszakinak” mondható, mert a kereszténység által akkoriban semmivel sem zavart, archaikus változatáról. Meg kell írni ebből amit csak lehet. (Remélem a nem heteroszexuálisok számára nem bántó a „hetero-heteroszexualitás” ilyen mértékű – egyébként szintén kisebbségi – kihangsúlyozására törekszem. Hiszen versben is megírtam már: egy szenvedélyes heteroszexuális sokkal több empátiára képes a homoszexualitással szemben, mint egy olyan homoszexuális, amelyik nem szenvedélyes. ) Egyébként már a finn Kalevala, a kereszténység felvétele előtt keletkezett finn eposz is tartalmaz felfokozottan heteroszexuális éneket . Amelyben jellemzően nem az a szégyen, vagyis a drámai vétség, hogy Lemminkeinen, a „szép messzikedvű” , a sziget összes lányát meghódítja, hanem az, hogy egy kissé idősecske asszonyt kihagy! Amiért is végül az életével kell megfizetnie. A fenti festmény őt és édesanyját ábrázolja, akinek a tengerből kell összeszedegetnie a csontjait. Érdekes, hogy az ausztrál bennszülöttek mese és mondavilágában is létezik egy „szerető-figura”, aki azonban, mivel a szerelmi hódító képessége fordított arányban áll a vadászó tehetségével, semmirekellő mulatságos alaknak számít.
De jöjjön végre egy őskori ausztrál szabadvers, amelyet a bennszülöttek énekeltek és táncoltak. Ez a fajta „esztétikai megszólalás” minden költészet előfutára, s talán már több tízezer éves. Szerelmi varázsdal, pontosabban egy nőbűvölő ilpindzsa ének. „Az ausztráliai őslakó szemében – írja Róheim – a szerelem, megkülönböztetve az egyszerű nemi feszültségtől, nem természetes dolog. Csak varázslattal magyarázhatja, hogy egy nőt éppen egy bizonyos férfi miatt „ráz ki a hideg”. De ha megvan ez az érzés, akkor olyan ellenállhatatlan, mint a bűvölés és úgy csap le, mint a villám. Íme a sorképzés és a szöveg intenzitása jelzi (ha nem is tördeltem verssé), hogy verssel (szabad verssel) állunk szemben. Egyes szavak jelentése lejjebb olvasható.
„Mali fánál ül gondolkozva/ Gondolkozva ül/ Négykézláb megy zörgő bumeránggal,/ A kemény földön lábát dörzsöli össze!/ Ó kettős szivárvány! Ó kakadu hangja, / Ifjú legény vagyok én!/ Ijedten ülnek az alknarincsák! /A bokrokat borzolja a szél! /A nátándzsával a bozótot szórja szét,/Csillog a matati!/ Villan a csilára!/ Beszél a pénisz, / Mozog a nátándzsa!/ Ijedten ül az alknarincsa/ egy helyen maradva,/ kinyújtott lábakkal,/ Amint ül úgy erősödik,/ Alnarincsává válik,/ Amint ül, folyik a vagina,/ Amint guggol/ A folyadék áramlik,/ Jönnek rohanva,/Árad a vérük,/ Holdember kergeti/ Vörösen villogva,/ Én csak ott ülök,/ Ifjú legény vagyok én!/ Én csak ott ülök, /Vörösen csillogva/Zúg a búgófa,/ Mozog a natándzsa,/ Vágyódva jönnek,/ Ugrálva jönnek. / Jönnek a lányok,/ Várom őket!/ A vörös homokon/ Felcsap a villám,/ Felcsap a földről/ Felcsapó villám!”
Róheim értelmezése szerint: „A phallikus dal nyitját a büszke refrén adja meg: „Ifjú ember vagyok én!” A beszélő pénisz errigált péniszt jelent és a dalt betetőző felcsapó vagy emelkedő villám szimbolikus betetőzése az érzelmi alaptónusnak. A villámot az arandák a víz péniszének nevezik és a villám „emelkedése” kétségkívül a szimbolizált tartalom átvillanása a fedő jelképen. (Pontos természeti megfigyelés: a villám nem /csak/ „a mennyből „ csap le: kisüléskor a föld elektromos töltései lentről áramlanak fölfelé. P.A.) A fehér fejdísz (a csilára), a rojtos péniszfedő (a matati), a búgófa és a nátándzsa mind ugyanazt a vágyat szimbolizálják. Ami azonban magyarázatra szorul, az az alknarincsa. Alknarincsa azt jelenti, szemet elfordító. A házasság előtt minden nő alknarincsa, de egy sem marad végig alknarincsa.
Mit jelent az, hogy a fiú alknarincsát akar szerezni búgófával? Először is egy alapvető különbséget jelent a férfi beállításában. Vi et armis akarja-e meghódítani a nőt, vagy varázslattal: hős vagy poéta? (…) Az alknarincsa ugyanis rendszerint egy messziről jött nő, aki, amint a dalból is látható, egy ellenállhatatlan erőnek engedve, oly sietséggel érkezik, hogy a húst is nyersen eszi meg, fut, rohan a villámok dicsfényétől övezett ismeretlen férfi felé. Alknarincsa az a nő, aki nem akar. Az ilyen nőt varázsigével lehet megszerezni.” (…) S hogy megy a „bűvölő” udvarolni? Először egy asszony képét rajzolja a homokba. Erre leteszi a búgófát és a matatit (péniszfedő rojtot) és a csilarát (fejre való zsinór), a lalkarát (csont, amelyet az orrsövénybe dugnak). Mindezekre társai ráolvasnak, azaz eléneklik a varázsige megfelelő sorait. A férfi közben feketére festi a homlokát és piros festékből karikákat rajzol a szeme köré, majd lassanként felveszi mindezt. Most teljes díszben van, leül a földre méltóságteljesen és várja, hogy a többiek ráolvassanak a testére . Ha ez megtörtént, akkor fölkel és a siker biztos tudatával megy az asszonyok közé. Közbenjáró gyanánt elküldi valamelyik rokonát ,rendszerint egy lányt. A lány aztán elmondja a férfinek: „Ez az asszony szerelmes beléd”, mire a férfi adja a meglepettet. Így kívánja az illendőség. Az ilpindzsát („körülkerítést”, vagyis a szerelmi érintettséget) nem szokás bevallani. „Hogy lehet az? Én semmit sem csináltam” , így illik felelni. De a közbenjáró ezt már ismeri. „Dehogynem –mondja – úgy jöttél, mint a villám, és ő beléd szeretett”. (Az 53. bejegyzéshez mellékelt záró fotón Samantha Harris, ausztrál bennszülött fotómodell látható.)
| |
| 98. | [tulajdonos]: A KÖLTŐ KOLDUL | 2018-11-01 22:52 | Itt pedig az argentin Eliso Subiela filmjének egy újabb részlete, az én ekézésemre kitalált ÜBÜ naplóból. Ahol "Tudjuk ki" többek között azért próbált megalázni, mert akkoriban munkanélküli voltam. Ez a másik válaszom.
A szerkesztőségi főemlős naplóban lenne a helye, de a költői megélhetés örök problémája miatt itt is közölhető, mostani kiegészítésemmel:
Hiszen kevesen tudják (elképzelni), hogy például a nyugatos költők javát mecénások tartották el.
Adyt Hatvani Lajos, de Ady nem restellt a 100 éve meggyilkolt Tisza Istvántól is támogatást kérni, öccsének írt levele tanúskodik erről, amelyben kitér arra, mi a teendő, ha Tisza "szamárkodna".
Tisza nem adott.
Később lett belőle Adynál "geszti bolond".
Egyébként Ady valószínűleg akkor is annak aposztrofálta volna később, ha kap tőle támogatást, mert politikai álláspontja ezt diktálta volna.
Csak azért mégis érdekes időszak ez... A mecénások kora. Még 1929-ben is...
Két bankár beszélget. - Te, én ma is adtam száz koronát annak a költőnek. - Megőrültél? Ilyen válságos időben? - Hát tehet arról az a szegény költő, hogy én tönkrementem?
---
A költő koldul.
Az utolsó szövegének, amikor nem kap pénzt, ez a magyar fordítása:
"A remény oly sok üres telket birtokol!"
---
A klip utolsó képe ( vagyis a következő jelenet első képe) egy kétméteres vagina.
(Fent a csikló, lentebb a kisajkak...)
Ez az ajtónyílás, a főhős szobrász barátja lakásánál: - hozzá csak lezen keresztül ehet bejutni, de onnan ki is!
Mindig a VAGINÁN át.
(Válaszként valamelyik itteni "kettős keresztény" kurzor zaklatására, hogy a szövegeimben miért van olyan gyakran altestiség. (
Nem gyakoribb ez nálam, mint általában a temperamentumos embereknél. Ha nem is vagyok ebben latin, mint Subiela, az alább részletezett film rendezője, de "töröknek mondható" viszont igen. (Értsd: szangvinikus helyett - kolerikus: "lassú parázs a férfitest ilyenkor s forrón puhul a nedves női hús" /saját/
De vissza az eredeti mondandóhoz:
A költő koldul.
http://www.youtube.com/watch?v=71JQbVRXgIs&NR=1 | |
| 97. | [tulajdonos]: HALOTTAK NAPJÁRA | 2018-11-01 08:51 | Nagyon fontos klip ez is.
A Költö és a Halál találkozása.
Az ÜBÜ naplóban tettem először közzé hét éve, amikor "Tudjuk ki", akkori megélhetési nehézségeim miatt ekézett. (A kutyát karácsonyra című versben írtam meg, mi voltak ezek.)
-----------------------
OFICIO DE POETA 2011-05-17 16:35
A 26. bejegyzésben a Névtelen Szatír egy költői honlapon (!) az én megélhetési nehézségeimet firtatta, (mert ő "Malacka és a tahó"), mintha az (egy költői honlapon !) szégyen lenne.
Mármint az, hogy a legszívesebben mindig írnék s ez elvonja a figyelmemet bérrabszolga munkáktól.
Nézzük, tehát hogy Eliseo Subiela A szív sötét oldala című filmjében hogyan keres munkát az újságban a Költőnek - a Halál.
Lent közlöm a klip linkjét.
Leírom a magyar fordítás szövegét, mert spanyol nyelvű. Mondjuk a Poéta szót nem nehéz megérteni - s persze a testbeszédet sem!
A poéta hivatása című epizód:
HALÁL (egy dekoratív, althangú nő) - Figyelj csak! Az újságban megjelöltem neked több lehetséges állást is. Lehetnél például egy bank cégvezetője, igaz, hogy cégvezető helyettes keresnek, de én besegíthetek egy kicsit!
OLIVERIO (a költő) - Nincs rá szükségem, hogy állás keress nekem, jól megvagyok így. Hányszor mondjam még! Az a mesterségem, hogy költő vagyok.
HALÁL - Költő!
OLIVERIO - Költő vagyok!
HALÁL - Miféle foglalkozás az, hogy költő? Hol áll az újságban az, hogy keresünk egy költőt, magas jövedelemmeL? ÁÁ...! Én csak azt akarom, hogy gondolkodj józanul, Oliverio! Hogy ne légy már gyerek!
OLIVERIO - Miért ne! (Közben begorombul, s ettől megjön ihlete. A villanyvasút mozdonyát, amelyet eddig figyelt megállítja, s fennhangon szavalni kezd miközben zenét is hallunk:)
"Idegeim a sárba ragadnak!
A falakhoz!
Az ágakra kúsznak!
Behatolnak a földbe, szétoszlanak a légben,
az eget ostromolják!
A márvány s a lovak erei az enyémek!"
HALÁL (Ideges lesz és feláll a fotelből) - Ne! Ne, Oliverio! (elindul az ajtó felé, mintha tömjénfüsttel űznék...) - Ne folytasd!
OLIVERIO (Feláll, megy utána s közben szaval)
"Minden fájdalom az én húsom tépi!
A csontvázamat!
S a ledöfött bikával hányszor meghaltam én is!" (üldözni a Halált a lépcsőházban a lécsőn lefelé).
HALÁL (már a sötét park rosszul megvilágított lépcsőinél) - Teljesen őrült vagy! Egy beteg gyerek, akit öngyilkosságra kéne kényszeríteni!
OLIVERIO (a nyomában, közben szaval tovább) - "ha meglátok egy felhőt, nekem is el kell szállnom! Ha egy nő lefekszik: ott a helyem az ágyon!"
HALÁL - Félek tőled, Oliverio!
OLIVERIO - "Hányszor mondtam magamnak: - én volnék ez a szikla? Ha egy halottat visznek, mellé fekszem a sírba! Ha egy tyúk kotkodácsol: én vagyok a tojásban! Ha gondoltál rám csak egyszer, az emlékeddé váltam!"
RENDŐR (a Haláltól kérdi, épp akkor ér oda:) - Molesztálja magát?
HALÁL -Nem!
OLIVERIO (a lépcső tetejéről kiabálja) - De igen! Igen!
(A költőnek végülis ez a hivatása, "molesztálni" a halált a halhatatlansággal).
A klip linkje:
http://www.youtube.com/watch?v=da_7wuDyz2k | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
