NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2024-07-26 21:21 Összes olvasás: 872473. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-07-05 17:19 | Elköszön az alkony
Elköszön az alkony, lassan este van, a bolyongó szél lépte oly bizonytalan. Napsugár hever, a vékony cérnaszál, s a pillanat fölötte ide- odaszáll.
Apró lelkemre hatalmas csend terül, bámulom a síkot, egyes egyedül, ahol majszolja a morzsafényeket a pillantás, és szökik a képzelet.
Hatalmas csend alatt suttogó szívem, pupillám tó, emlék úszik a vízen, nincs csobbanás, a vitorla egyre nő, s belekap, viszi a szélnek állt idő.
Csillagszeplős égre száll a sóhajom, mellettem holdsugár ,leng az ágakon, és mellém ül a rég, elbeszélgetünk, hangok nélkül az estbe révedünk.
Elköszön az est, lassan itt az éj, nyárfa csúcsán botlik a sárga holdkaréj, s a remény, az a vékony cérnaszál, hintáztatja létem, még játszik a halál.
| |
72. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-29 14:21 | Janus: Magány a padon /reflexvers/
Magány sétál a fák alatt, de már várja a pad, a lomb közül lemászó fény, mint a vér tapad az alkonyi gyepre , a kis virágra, és megalvadt est szárad a gyér világra. Hangok bújnak el, a nesz vacog félszegen lépnek az égre a csillagok, a felszálló sóhajok, imák között fehér galamb suhan, mint egy üldözött, s tollán a csonka hold épphogy fénye, megcsillan, kacsint, majd vége. Fellegek jönnek, az eső lába lógva apró köröket rajzol az alvó tóra, hol vadkacsák csőre álmot hápog, s a csöndbe omlik, mint az ázott vályog a fal gazzal hímzett tövére, és már mennydörög, zuhog az eső, végre. Hátradől a kis padon, arcán eső erek, bámul az égre a magány, hol a fellegek lassan elengedik az agg rab holdat, melyet az éjidő egyre csak nógat, hogy menj, botorkálj te csonka vén, hisz vár rád a pad, a magány, s lomb között a remény!
| |
71. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-28 18:53 | Janus: Tűz és pernye (látomás)
Fekete pernye szitált az égről, mint a nap hevétől elégett imák pillekönnyű hamuja, s a gyönge szél rángatta légben a megőszülő kalászokat belepte a sötét por, …révedve álltam, bőröm ráncain hangtalan botlott a napfény, megborzongtam, s az apró kis bőrdűnék között, a magány karavánja rótta végtelen útját…. Fekete pernye szitált az égről, mintha apám hamvai szálltak volna le újra a földre, hogy testet öltve átöleljen, az én édesapám.... De csak a szél hozta, vitte a sötét port, mely belepte a megőszült kalászokat, és a lelkemet is … Az est surrant a tájra, fekete kabátja lebbent, és eltűnt a pernye, és eltűntem én is, feloldódva, mint a hang, az arc az emlékekben….
| |
70. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-22 22:35 | Felhő fényekkel
Felhő úszik a Nap homlokára, láza csitul, fénysóhaja száll, a feszült villanydrótokon az alkony, csendet komponál; s bámulják az ablakszemek a nagy cserép kalap alól, hogy lopódzik egy árnyék, de rá már a rigó se szól. A kerítés résein bebújik lassan a lomha estidő, s elenged a nyár forrókarja, s elhagy ,mint csalfa szerető.
| |
69. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-18 22:48 | Janus: Egyszer
Egyszer majd oly bonyolult lesz a világ, hogy eltéved benne az értelem, az ember, mint levél lóg majd az öntudatra ébredő gépeken, és kacattá lesznek a versek, s a szó festette képek a lapon kikopnak, és semmibe tűnnek az idő kezében himbálódzó radíron. Egyszer majd halálos beteg lesz a Föld, felszökő lázában minden megég, poshadt tengerek vizében fuldoklik a civilizáció, és az önző emberiség. S ha nem lesz már se ember, se gép szűnik a láz, és eltűnik az ember szennye, meggyógyul a Föld, s talán egyszer feltámadnak a szavak, e világegyetembe’.
| |
68. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-02 14:08 | Kábulat vagy valami más
Üres hordókat vernek csapra és kábulva mulat a nép, összecseng a bilincsek hangja, mikor a tömeg az útra lép, de a szabadságot harsogják az éhbérek láncain ütem, ha mást mondanál, beléd fojtják, és a hatalom hadat üzen.
A sovány fizetésen hitel, nyögve mosolyog a hó vége, ha kórházi fertőzés visz el, hálásan rebeged, van béke! migránstól,Brüsszeltől megvédve így már léted maga a csoda, ispáni korban vagy megvéve te, ki nem vagy más, csak ostoba.
| |
67. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-05-31 23:25 | Janus: Eső zuhog, ázik a föld
Eső után ázott földből ömlenek a férgek, tetszelegnek büszkeséggel, hogy ők mennyit érnek, csúszómászók igazságát tetvek veszik vállra, a meghízott piócáknak ki lesz a királya? Soha nem volt becsületük mily magasra tarják, csúsznak, másznak habzó szájjal a vádat felhabzsolják, megrészegült tetvek, férgek nyugovóra térnek, álmaikban ábrándoznak, hogy valamit érnek.
| |
66. | [tulajdonos]: Pörög a számláló | 2024-05-30 10:38 | Nincs is annál szebb és meghatóbb, mint mikor összefog 50-80 versolvasó, és mindig egy időben olvassák ugyanazt az egy verset, csak azt az egy verset…2-5 perces rajzások szakítják meg a csendet, mintha valami furcsa megmagyarázhatatlan tiszavirágzás lenne… és aztán újra csend…… | |
65. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-05-24 12:09 | gondolat jel
Istenről nincs mit mondanom sohasem láttam hitemben didergek a foszló kiskabátban igazság és becsület megcsalt mind a kettő emberség szeretet terméketlen meddő lehullt mag vagyok az idő malma őröl holnap csak egy név leszek mit olvasnak egy kőről
| |
64. | [tulajdonos]: Apa, kezdődik... | 2024-04-23 11:43 | ... és akkor a kiéhezett olvasók, rárontottak az aktuálisra.... tülekedés, nyomakodás... mindenki őt akarja.... és egy óra alatt csupa cafranggá, csupa ronggyá lett a vers.... szétolvasták..... hihetetlen :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|