NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 07:54 Összes olvasás: 12596| 104. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-07-09 23:11 | Janus: Munkás-sokk
Megannyi keselyűt nevel
a tőzsdék dollártollas fészke,
vaskarmok szorítanak
a cincogó munkásbérre,
nem menekülhet a forint,
mert hátán a súlyos ÁFA,
így vánszorogva préda lesz
s a keselyű csőre járja.
Korok múlnak, korok jönnek
a világ arcokat cserél,
a munkáskéz nem változik,
a váll fölött a fej sem remél,
sorsa ma is reménytelen
úgy, mint Attila idején,
újra fegyverek dörögnek,
reszketve bújik el a fény.
Parlamentbe mulatni jár,
a két barát, törvény s a jog
kordon mögött kirekesztve
a megvert igazság nyafog,
becsületnek nyoma veszett
és már nincs, ki megkeresse,
a hazugság hoz kék plakátot,
hogy a valóságot fedje.
Jogszabályok tekeregnek
lábra, kézre fel a nyakra,
sziszegésük csendre intő,
nemet súgnak a panaszra.
Az alkotmány alaptörvény
már a fedőlap is gránit,
beleírnak férfit és nőt
és még ákombákom bármit.
| |
| 103. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-28 18:58 | Janus: Archimédesz /Üzenet a hatalomnak/
Lásd, hiába minden, a víz az úr,
medrébe bár talicskázod a törvénykövet,
tudod, a vízbe mártott test
kiszorítása, valami magasabb törvényt követ,
hisz minél több a kő, annál szűkebb a meder,
és a kilépő ár már semmitől nem fél, de mer!
| |
| 102. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-27 23:34 | Janus: Zuhog
Zuhog az eső, mosdat az élet,
hogy mossa le rólam a percet, az évet?
Miképpen lehetne lelkem újra tiszta,
mint mikor kezemből szállt a parittya
a hársillatos kastélykert gyepén,
mikor kicsi volt a világ, de én álltam közepén?
Zuhog az eső, az esti por sár
belerepül egy fekete madár,
csőre üt vízbe, folyó sárba,
micsoda boldogság van e pocsolyába!
Zuhog az eső, a villám kékel,
s elbánik a fával, az egésszel
a dörgés a csattanás, ha elül,
évgyűrűk a halál ujján, a zivatar szelídül.
Pára mászik a fára,
ágra, eltört derekára,
s megcsillan az alkony fénye,
vöröslő könnyben ázik a kérge.
Zuhog az eső, szivárvány ível
itt állok lüktető, sajgó szívvel,
rajtam a percek, rajtam az évek
mosdtat az élet, szöknek a fények,
pillantás réved a halott ágra,
lelkem zuhan sárba, langy pocsolyába.
| |
| 101. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-25 22:38 | Janus: Kellékek
Fülembe fészkel a rigófüttye,
búzamező ring íriszem vizén,
hársfa illat jár lelkemből ki-be,
pillangó táncol, a légi szirén.
Gondolat heve, lustán nyújtózik,
nem bántja jelen, sem a holnapok,
valami furcsa boldogság ölel,
két karja között szinte meghalok.
Egy más világban ma gránát fütyül,
a búzamezőn vér fest pipacsot,
harcigáz tépi a lélegzetet,
a halál keze fogja a kulacsot.
Lánctalpak jönnek házfalakon át,
összetaposva otthon és emlék,
sírok közt kúszó síró katonák,
mind egy hatalom számára kellék.
| |
| 100. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-24 22:45 | Janus: Pipacs
Felüti tüzes fejét
kéklő búzavirágtengeren,
rohanok felé ,
de szél verte hullámok közt
nem lelem.
Éget a nap, s ég a szám,
lábam előtt kóró zátonyok,
kutatom izzó szirmait,
de eljutni hozzá
nem tudok.
Bogáncs kérlel,
kapaszkodna belém,
de mezítelen lábam
elengedi, s szúrós tekintettel
csak bámul utánam.
Térdem porladó rögre,
tekintetem csonka
sziromra hull,
elkéstem,
a búzavirágtenger reményem nyeli,
s hulláma elcsitul.
| |
| 99. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-24 20:18 | Janus: Szóközök (Üresjárat)
Egymás sarkára szóközök lépnek,
csendet írok láthatatlanul,
ha véletlenül egy vessző betéved,
a delete gomb ujjamhoz simul.
Egymás sarkára szóközök lépnek,
de nincs fájdalom szülte szisszenés,
ma megint csak írni támad kedvem,
de látod, ez a vershez oly kevés.
Egymás sarkára szóközök lépnek,
pont úgy, mint a rohanó percek,
és egyszer a szóközök megállnak,
s már nem lesznek verset író tervek.
| |
| 98. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-21 22:58 | Janus: Csillagszegek
Csillagszegekkel bandukol az este
nagy sötét ponyvát üt a mennyezetre,
ahol a sóhajok fellegekké válnak,
bennük a fájdalmak villámként cikáznak.
Búsul az ég, a föld keseregve gyászol,
pedig micsoda reményt őrzött az a jászol,
s hogy ragyogott felette az a fénylő csillag,
ami már csak szeg ,s reményből nincs írmag.
Csillagszegekkel bandukol az este,
nagy fekete zászlót üt a nemzetekre,
nehéz felhők lesznek a csordult könnyek,
bakancsok lépnek, gyilkosaink jönnek,
bombatölcsért készít a rakétavető,
s elmúlik benne az ember és a jövő.
Csillagszegekkel bandukol az este
sápadt hold réved a koporsószegekre.
| |
| 97. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-06-16 22:25 | Alkonyi kohó /Reflexvers/
Izzó fém az ég,
olvadó arany,
fellegek falán
elfolyó folyam,
narancsosra hűl
lesz majd szürke kék,
és mint két galamb,
bújik föld s az ég. | |
| 96. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2025-05-25 17:14 | Maszlag
Nagyjaink, itt az irodalom gyepén
hevernek, bámulnak a csenddel,
szólni, írni mind csak addig rest,
míg egy apró ama csenddel cserfel.
Ilyenkor nagyjaink tettre készen
jönnek okítani magas lovon,
de míg ők elbújtak a csenddel,
mi aprók, nem féltük, hogy jön a pofon.
Kritikához bátor, és tettre kész
tolla vadul vési az okító jelet,
csak mikor a nemzetünket lopták,
hol marad a bátor versüzenet?
Na, igen, ez is rímes maszlag
régi idők, megunt csökevénye,
úgy mint mások bátorsága,
mi már ki se les a fényre.
| |
| 95. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-17 22:10 | Janus: Hárslocsoló
Egyszer majd nem jövök,
s nem megyek,
elfeled a táj ,
az is, akit ismerek,
lépteim alól nem szökik
se koppanás, se por,
talán egy elbújt csend
őriz meg valahol.
Egyszer a hársfám
majd nagyra nő,
s virágot bont
a locsolóból ráöntött idő,
és száll a virágillat, a kert felett lebeg,
egy locsoló felleget a kezembe veszek,
és bő esővel a hársfám öntözöm,
és a langy cseppek között lesz némi könny.
Mert egyszer, majd nem jövök
s nem megyek,
elfeled a táj, s az emberek,
verseim, szavaim, s bennük, ami én,
semmivé lesz mind,
mint az útvégi remény.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
