DOKK

Janus naplója bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Janus naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 21:38 Összes olvasás: 7377

63.	[tulajdonos]: majdnem versek	2024-04-15 22:28
Költő temető A betűk, a feketék, mint a rögök peregnek a papírra, fedve szemet, szemöldököt, és az orr, a homlok dombja, mint a sivatag dűnéit, az elmúlás szele lopja… és oda az arc, immár temetve és pereg a betű mellkasra, szívre, erekre lassan a költő testét a papír ravatalon belepi az este, árnyék ül a félszavakon…. és nincs tovább, semmi már a szív, az agy enyészet lakomáz, vágyból, álomból se hagy, nincs egy morzsa se, lélekkel száll el a remény, s marad egy szó halom, alatta a néhai én… majd jönnek ismerősök, barátok, rokonok könnyek, sóhajok, kín szülte grimaszok, és ott a szó halom alatt, már csak a csend feszül, s rajta én megfeszítve, úgy, reménytelenül, hisz tudom, nincs hitem, nincs istenem, nincs feltámadásom, de már enyém a végtelen……

62.	[tulajdonos]: Pörög a számláló	2024-03-18 12:33
Nevetséges és szánalmas is egyben, ahogy néhány perc alatt 60-80 kattintás megy egy versre. Mi értelme van ennek? Hónapok át tapasztaltam ezt a jelenséget, előbb csak megmosolyogtatott, de mára már bosszant. Egy vers nem attól lesz jó, hogy kreálunk rá 6-700 olvasót. Egy éjszaka feltöltött verse reggelre 200 kattintás? Vicc az egész. Nem a versek minőségét kérdőjelezem meg, ez nem az én tisztem, de látom, hogy megy az „olvasottságuk”. Szóval nem tudom, hogy ez most önbecsapás vagy a költő más által becsapásának az esete, de aki tudja, hogy napjainkban milyen érdeklődés van a versekre, mennyien fordulnak meg naponta verses oldalakon, az azt is tudja, hogy sántít a történet…..Amit írtam, nem rosszindulatból írtam, csak leírtam a mit tapasztaltam. Ma belépte ide és látom, hogy 216 olvasó volt néhány óra alatt, vettem a fáradtságot és figyeltem a verset, és egyszer csak percenként 15-20 kattintás érkezett….és 4-5 perc és hopp majd 300-nál jár…. És ugye ez mindig így megy, hónapok óta…..Szóval, nem tudom ki és miért teszi, de mint írtam, nevetséges és szánalmas is……..

61.	[tulajdonos]: majdnem versek	2024-03-15 22:13
Hervadó kokárda Nagy fekete szárnyát kitárja az este, árnyék madárhad ül nemzeti színekre, Himnusznak hangjai, Szózat szavaival nyugovóra térnek , nincs már Nemzeti dal. Dicsőség fényei, szabadságnak lángja, elszunnyad, szendereg múló nap porába’, magasztos nagy szavak üres csenddé válnak, egymásnak az urak bőszen gratulálnak. Ma, kik egyek voltak holnap kettéválnak, kapzsiság ül neki, neki a hazának, két pofára eszik a Balaton partot, mit nekik a nemzet, sarokba a kardot! Oda harmincévnyi csodás nagy ígéret, nemzeti szalaggal fojtják meg a népet, meglopott érzelmek, ember cserbenhagyva, ábránd marad-e, a kokárda szalagja? Ünneplő magyarság Árpád vérű nemzet! Nem akarunk hazát, igazabbat, szebbet? Vagy elég mit adnak az új ispánjaink? Ránk omlik az ország, elhagynak fiaink!

60.	[tulajdonos]: majdnem versek	2024-03-04 09:54
Csillagfényű Kikölcsönzött életek polcra szállnak lassan, csillagfényű könyvtár nyílik a magasban, betűrendek fölött felhő függöny lebben, eltűnnek a lelkek a por fedte csendben. Maradnak-e utánunk szamárfüles lapok, könnytől, vértől maszatos elkopott mondatok, és mi lesz a könyvtárral, ha nem lesz kölcsönzője, hogyha csendes sír lesz az embernek bölcsője?

59.	[tulajdonos]: dehogy versek	2024-02-21 22:53
űrsisak ispánokkal mára elég lenni csak kiszorul az értelem működnek az ösztönök szív és agy két fél elem lép az élet fogy az út a boldogság misztikum cigaretta füstje száll egy üveg sör fél a rum fájlokba zárt szeretet tömörített sorsokon a letiltott valóság már a halállal rokon zúg a gép és száll a por méreg rágta a tüdő áttéteken a sugár árnyék nyúlik holt idő mára elég lenni csak minek is az értelem rabszolgák az emberek bilincsük a félelem pin kód kártya kibertér emberiség marsra száll ispánokon űrsisak rajta a turulmadár felfalt bolygó csontjai csillagfényben hófehér ha lesz ki egyszer erre jár meglátja hogy mennyit ér hová visz a fejlődés mily buta az értelem teremtésen korona lezuhanó szégyenem

58.	[tulajdonos]: majdnem versek	2024-01-13 16:03
A költő halálára (reflexvers) Ez a világ, lásd meg a valót, melyben a tett, a szó egymásba karolva, ölelve, mint a föld, és a hó! Mint a föld, és a hó, melyekből tavasszal fű terem, az igaz szóból , a hős tettből talán sarjad majd az értelem. Az értelem,melynek hadat üzent a pusztulás, amit csak az őrült akarhat, az elmebaj, és senki más! Ez a világ, lásd meg a valót! Földön a toll, s a fegyver, ki a hazáját védve halt meg, az hős, ki félni sem mer. A hős, védte az élőt, a sírokat, népe előtt lett pajzs, eleven, hó és föld vérétől pirul, nézd, és nőjön nagyra az értelem! Az értelem, mely összefog igazságot, emberséget, és legyőzi az őrületet, s ad a hősnek nyugodt, végtisztességet. Makszim Krivcov ukrán költő halálára.

57.	[tulajdonos]: dehogy versek	2024-01-13 13:05
Változunk.?! / Reflexvers egy hsz-ra/ Változunk, egyre csak változunk, nem növünk , csak lassan elkopunk, mint a hegy, kit a fagy s a szél ölel, a düh krátere magmát nem lövell. Hallgatunk, s a csenddel jól lakunk, ők lopnak, de mi sohasem lopunk, beletörődve a jóistenre várva, leszünk a halál sovány vacsorája…. Változunk, bégetünk üvöltés helyett, ez a föld, e haza szörnyű mérgezett, elszárad, elkorhad minden, ami jó, ez a balga nemzet zsebre rakható. Változni kéne, változni magyarrá, aki a láncait a gaz kezére rakná, ledobva válláról a rabszolga terhet, pusztítva királyt, grófot, fejedelmet… Változni kéne, de az nekünk nem megy, mi vagyunk az új gitt rágó egylet, s míg kérődzve egy nagy csordában rágunk, ellopják alólunk szép Magyarországunk…

56.	[tulajdonos]: dehogy versek	2023-12-03 18:56
Attila Üres zsebű árvaság öleli magához, egyetlen támasza sajgó önmaga, de szeretni vágyik, ő sohasem átkoz, csak a padlásról jönne vissza a mama! A kékítő fekete, háborog az ég vize, talpfákon dobog a halál, tiszta csenddé lett szíve. A semmi ága üres, zúzmara fedi nyomát, fönt az égi padláson átöleli a mamát.

55.	[tulajdonos]: dehogy versek	2023-10-23 13:50
A költő verset írna kézzel-lábbal de túl művelt túl okos hadonászik a pennával tehetsége négysoros verset írna hatalmasat mitől a föld megremeg eszméje fut a lagymatag kalászból mag nem pereg verset írna tökéletest mit olvasnak milliók de a kerek csak szögletes nem gurulnak meg a szók verset írna de csak vakít a megkovácsolt logika szikra szökik nem gazdagít nulláról jut sehova verset írni szögmérővel mini méter pontosat verset írni semmi ékkel megfesteni sorsokat nem lehet és nem érdemes gőgbe csavart gondolat nem tanító sem érdekes csak csúfítja a tolladat írni verset lélekből kell fűszereset ízeset száraz magból soha sem kel lélekfogó üzenet

54.	[tulajdonos]: dehogy versek	2023-10-17 12:00
Fogási-apró Itt ez a tó, furcsa hallgatag, pecázni jár ide néhány furcsa tag, sok a pecabot, de kevés a hal, de az egynek, mindig jut diadal. A pecások néha itt is összekapnak, egymás csaliját szidják, vagy beleharapnak, és mind csak lengeti, dobálja, de csak az egynek van mindig nagy kapása. Mindegy a napszak, reggel vagy éjjel, ha ő bedobja, rögtön marcangolja széjjel a sok kiéhezett hal, és fogja, viszi a csalit, csodálom ezt az egyet, ezt a csoda palit. Itt ülök éjjel nemrég, a minap, bedob ez az egy, és a hal harap, nem egy-két rántás majd kétszázat fogott, mire a reggel csak hét órát mutatott. Ez ám a pecás, nagyon penge elme, mindig hatszáz fölött a haljövedelme, nem számít az sem, a tó épp halatlan, akkor is megfogja, láttam, tapasztaltam. Itt az a tó, partján sok tehetség ül, nekik a kapásoktól a kezük nem kékül, a rekorder nyomába se lépnek, a csalik hiába jóízűek, szépek, húsz-harminc vagy néha száz meg egy kis apró, ennyi jut, ennyit mutat a szegény fogási napló. De bezzeg az egy, neki megy a fogás, a hatszáz után ezer és nincs nyafogás, hiába na, ilyen a tudás, a tehetség, mások a halat ne kutassák, ne lessék!

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!