A jelen



Mitől és hogyan dőlt össze,
nem tudom.
Megyek a romokkal teli
bús úton,
fejem fölött madár suhan,
keselyű,
eső helyett átok hull rám,
keserű.
Fázik a szél, dűnés bőröm
menedék,
kitört lábú asztalon ül
a fazék,
körbeveszik az éhezők,
az árvák,
becsület, az emberség, és
igazság.
Üres zsebű remény  jön el,
ígérget,
amíg beszél, gyűlölet szór
ki mérget,
sápadt sovány szeretetnek
hullája,
a jövőnknek számlálóját
nullázza.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-07-18 20:50:41
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-18 20:50:41