DOKK

ELKÉPZELHETŐ bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2022-09-25 23:12 Összes olvasás: 25709

230.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-09-25 07:17
minek voltam közöttük ahol a csecsemők lába sírból nő s ujjgyökereik nem engednek szárnyalást dohos álmok ahol szakadt körmökkel kapaszkodik föl az erőltetett kifogásokban dogma-rózsaszín rőzsegyűjtők dákóval játszók között s repedten merev delíriumban himnusszal nevettetik meg istent

229.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-09-14 07:55
Kérlek, ne bántsatok A kritikus pont a Fájdalomhatár Azt mondja addig csináljam A fájdalomhatárig Még amikor be akartam Illeszkedni a társadalmatokba Életre érdemesen Sarokcsont törésem volt Soha nem tornáztam annyit Mint akkor Egy térkő csorbától még Szép lehet a tér ------------------------------- végleg kontinensek közé települtem anyám hamvaival viharkabát gumicsizma és egy füzet amiben a fenti sorok voltak és vannak egyedüllétben befejezetlenül - folytatnom lehetetlen értelmezhetetlen talán mert túl van a fájdalomhatáron

228.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-09-09 11:30
dinsztelt rátette a fedőt és továbbolvasott vízben oldódó dolgokról színek és molekuláik hiszen az ember maga vízben oldódó szín- játék dinsztelt bekanalazta az aznap lejáró joghurtot nem kötötte le az olvasás folyton más villant az agyába mint ami írva volt hiszen már az álmai lehetetlenek voltak hogy neki otthona lesz - puha és értő sokszor a fantáziáit nem tudta követni összeesés előttieket figyelt tágult és pukkadt vizet öntött az összeesett dolgokra valahogy lespaniferizte magát a fotelba s ahogy mennydörgés a semmiből nászútra keltek a dinsztelt dolgok sülve főve

227.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-08-28 14:22
bilincs és lázadás emitt megváltást ígérnek amott mossák a gyalázatot létminimumos országtortát kóstol fölfalná - annyi nincs a papírtálcán - négyzetcentinyi kilencvenháromezer négyzetkilométer s az építőmunkás felszín alatt aludt kettőezer-huszonkettőt írunk számolják a népet új nemzetmilliárdos is egy új létminimumos is egy és aztán egy bilincses én már nem számítok közéjük

226.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-08-20 10:10
Az ölés "(…) Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk" 1902. Ady Endre Visszajött a tengerről, kontinensek közül, ahová az emberek évszázadok óta hordják a reményt. A vágy megélése volt, úgy nézett ki nagyon jó hely lesz a hazája. Bár mindig táplálták a megosztás folyamatát tudatosan módszeresen, végül alattomos erőszakos ravasz folyamat lett új évezredre a magyarság. Beoltva, haza nélkül maradt. Miközben sehol sem tudott más lenni mint aki volt nagyapjával a fényképen. Sokáig érlelte magában a kihallgatott mondatot. „Egyfajta magyarnak legnagyobb ellensége egy másik fajta magyar”. Albumot néz. Vetőmagot szór, csépel és zsákol egy ember, aki egész életében dolgozik, amit elrabolnak tőle végül a padlássöprők. Dugdosott pénzt ad és mintát taníttatni unokáját. Az a nép elrothadt. Diktátorai különbözőek voltak. A mai nemzet-hős sem lehetne élet-halál ura, a gyűlölés vezére, ha nem ezt igényelné kis és nagy birodalmi-magyar.

225.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-08-11 18:14
Mondatdűnék hullazsákban Úgy is meghalhatsz, hogy közöttük maradsz, nem gondolod? Az éljenzők között. Európa szegényeit hittető beszédet hallgatva, párolgó nagy-magyar szagban. Megülsz némán a nagy mellényűek mögött. Előbb hiszed is meg nem is, hogy mi magyarok különlegesek vagyunk. Aztán úgyis meghalhatsz, hogy tapsolsz velük. Egy halott sem tétlen. Téged is ismert valaki. Elődje, utódja, őse, ismerőse. Valaki te is voltál. Mondatokkal. Igaz, a vége felé már nem volt országod, és sohasem hihetted, hogy tiéd a homokos tengerpart. Tüzes Nap. Hűs, nyugtalan szél.

224.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-08-07 13:25
ma kedd van ma a keddet kéne szétkenni bebarmolni vacakkal besprézni összemaszatolni szét kéne kenni ezt ahogy kinézek:a ráncot a szeplőt magyar ákcent angol szereplők krisztusi szeretet Elvis nomegaztán a Beatles szocreál bénázásban hogy esnek ide a fények „arbeit macht frei” így-úgy kenegetnek hogy á, ezek nem tények. ma már a szerdát kéne szétkenni rigics-ragacs tapasznak kevés az orosz, ukrán még csak-csak a cigány marad csütörtök péntek de rájuk az egész hetet oda lehet pacsmagolni és itt a hétvége hétvégén zsidózunk ha azt mondom megint ez így értelmetlen mert aki nem Árpádékkal jött ide szlovák vagy román - az zsidó és akit befogadott ide Szent István az se szín magyar – tehát zsidó szét kéne kenni ezt ahogy kinézek ráncaim árkok, a folt szeplő magyar ákcent idegen szereplő idegen minden más hiába állapodok meg magammal melyik másra kent magammal vár a teendő azért most, hogy tovariscsikonyec ki fogom próbálni mindazt ami hétfőre esett mindazokkal, akikkel majd soha nem fogom kipróbálni az endékások víhájsztdu?-dienstag gruppenszexét és kivert akarattal nem fogom fel milyen nap van ma, mi az a balatoni partraszállás mi az tudni: „hitler ist nicht tot” csak kiírom megszokásból: zimmer frei és leszek majd kéthét-szotnyaraló szívesen zavarodott fagylaltozó két hétfő, semmire se lesz elég csak egyesíteni nyomasztó hazugságaink így lettem hát én is magyar szétkent szabadeurópás ábrándozó pedig ma, kedden - már nem lennék annyira mufurc ezzel a Kertész Tónival valamelyik halivúdi stúdióban sorstalanul szét kéne kenni ezt ahogy magammal szembe nézek tükrömre kenni csupa dzsuva csendes többségem másra kenni az egész nagymagiar államot azt hittem megúszhatom már a XX. századot szögre akasztva egy műanyag Szűz Mária lumpenproli betonkártya-otthonában mintha az előtte való pillanat kimaradt volna nekem úgy kell már vigyáznom: most – most magosba tartom önhibám zárványos elemeit fajtám árpádsávokba maszatolt hős-gyűlöléseit holnap piacozókhoz szólhatok egy traktorgumiról bízásommal olvasni fog a marionett csontváz és az egyenletbe hozott nulla maszatosan kitámolygó feltámadó hulla visszakövetelni mástól a nagymagyar énem hétfőn is más volt hibás kedden is más a hibás szerdán és egész héten „S hány hét a világ? Te bolond.” mit fogsz kiabálni hogy valami nagy tüzet kéne rakni? mit fogsz kiabálni a farkaslyuki bányából? szenet, tüzelőt vegyenek ?!– akkor is, ha már megálltak a kötélpálya csilléi?! élni kell, fűteni kell annak is aki faluszéli?! nem tudok én se mást, csak egynek lenni egy felület - maszatolni bebarmolni vacakkal besprézni szép humánumom Hunniámon (2009)

223.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-07-31 09:26
a kifinomult gyűlölőkhöz amikor egy pókkal éltem még a mahartnak voltak tengerjáró hajói a süllyesztőben ahol a deckboyok szekrényhátú gáborral egy kabinban de én a vékonybélű egy pókkal éltem volt nálam egy vékonyabb de annyira hogy szarszagú lett a tengerész neve ő bírta legjobban a tengert valami húszan voltunk a kis norvég hazajáró-tengerjárón mert föl tudott menni hidak alatt a Dunán csendesdon lettem alig beszéltem valakivel nem is vertek meg egy póknak beszéltem ki miért vagyok ilyen helyen mitől menekültem mi fáj s a lánnyal aki otthon vár tervezzük a haza-elhagyást -------------------------- éjjel a kezemre mászott reggel bevetettem az ágyat a terítőn várt amikor délben lementem mosakodni az ebédhez mellé ültem és hallgattunk mint rendesen hiába basztatta fedélzetmester egy deck-boy-agynak az afrikai kikötő és minden kikötő kurváin kellett járnia ahol farkak és kultúrák keveredtek mosóporért cigaretta whisky szappan vártak otthon én egy pókkal éltem a kabinban éjjel rám mászott reggel bevetettem az ágyat és a terítőn várt kávészünetben akármikor mentem le hozzá

222.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-07-25 10:54
Pontatlan szerelem Valamit szeretek benned. Megfogalmazni soha, végtelen bolyongás ez, mintha halhatatlanságban. És látod, verseknek adlak. Szétszórható, roskadt feledésnek, ami föl-fölél. Még ma is szememre veted, hogy nem akarok kötetet, semmi fixet, vagy pontosat. Csak ámulást. Mint a tenger és a szél. Csupán arra volna jó a verseskötet, hogy ámítaná asztalod, s eltakarná a fényhibát. Mert mi nemcsak szerelmesek voltunk. Hahó mi voltunk ott és akkor a nép. Azt a fájdalmat keresem ma reggel, belső marást, amivel elhagytam hazám. Egy tüskével lehet élni. Köröm mellett a gyűrűs ujjban. Boka alatt. Bőrben háton, gyomor, bárhol a szív alatt. Egy tüskével. Észre sem veszed. És amikor a kiváló alapanyag-apríték, már megfűszerezted, ráütöd a bűzlő mélyalmos záptojást. Meséltél a papról, akinek miséjére jártál, példabeszéd és idézet miliő, ördögűző tömjén, krisztusvére-krisztusteste és nyújtottad a nyelved. De ismereteid lettek a színházról, miközben ciceró-mag fogant belül legfőbb jóról és rosszról. Kit anya szült ki így ki úgy Én elhittem, amit apám. Olajjal fűtsünk ne szénnel, mert bekampányolták az agyunk. A gáz milyen baráti, aztán az áram melege, elemek, kollektorok, a menny, mert tiszta és nem szennyezünk, mert át kell adnunk a házunk, a strandidőt, a Földet. Strandidő. Mire megérted a sorsodat, mintha látnál egy láthatatlan diktatúrát, s kételkedsz az a sors van-e, abban a sorsban vagy-e, ami előirányozva tenyér és csillagképben? Valamit szeretek benned. Végtelen bolyongás ez. Valóság unván. S milyen erőszakos a remény? Ami föl, fölél.

221.	[tulajdonos]: johnny B good	2022-07-08 18:44
Hányás közben (plan de vida) Nem sokat tudunk. Mint egy hosszú lefolyású betegség. Nem igazán értjük kinél és miért? Magadról, először magadról. Utolszor megint magadról. A világrend rezzenetlen, bármiért ha fölkelsz. Miért is kelsz föl minden reggel? Farkasvicsor a tükörben, elsőfokú viharjelzés. Megtörtént: az ifjúság pillanosítása. Azt is tudjuk, amit elhallgatunk. Talán a legjobban, hiszen hányjuk- vetjük elfojtott békében tudat élesedéstől, tompulásig, s hányás közben utazást tervezünk a Semmi burkából, amit otthonnak nevez spanyol és germán ajkú. El is utazunk mind az Antillákig. Az Égei-tengerig. És Mont Blanc csúcsán a jég? De belül már lezajlott oda és visszaút. Mély tenger, magas hegy. Ez volt- e az? Az élmény. Ez a boldogság? Karib-tenger? A Gulf? Könnyű léha nyár. Kinek sikerült két könnyű léha nyár? S teleken átsinkózás. Kinek három, négy? Összehasonlítás zajlik belül. Nagy utazók és én? A világirodalom búsulói? Csömörlöttek, felfedezők, a megtévesztők, szélhámosok és én? Korai halálú hedonista, lágerből, tüzér ütegből kiöregedett szépkorú és én? Egy decibelnyi hang nincs. Pedig pakoljuk, vetjük és puffan hányás közben, mint valami cucc.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!