DOKK

ELKÉPZELHETŐ bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2021-09-28 08:53 Összes olvasás: 20127

168.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-09-26 08:35
porhó kifagyott álmok a mindenség-darálóban minden kegyelet megtagadható megpróbált hinni nekik (akiktől függött akik meséltek és táplálták hogy van egy nagy daráló ahol többek között fagyott világ-álmokból készül a porhó) nem is tudott mást a gyerekidő cikkcakkjában fürödni rózsaszín ígéretben ahogy nyári patakban s rákényszerültek szokások csillagflitteres pólóban amint rendületlen hazugság csillant jogalkotásban végrehajtásban kivégzésben hosszan siklott a gyerekidő csorba lécein csokvaományi hegyoldaltól a nekézsenyi porhavon át- siklott világok között kereste hogyan-miért alakul át hol az a megfoghatatlan humán-daráló már-már megtalálta tetten érte gyűlöletpropagandában a pozitív emberi energiát legalábbis ezt írta utolsó éveiben amikor normandiában versírásnak adta élményeit

167.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-09-18 07:57
fél szeg beleszakadt már befelé menet meghajlott kihúzásnál újra megtört a cél volt összetartani különállókat most fordul és kihull * jaj-csönd-rozsda az időétek soha nem állok be közétek

166.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-09-12 09:40
giving a heart sign („ez a mi munkánk és nem... harminc év hamvasztás nemzetieskedő kinyilatkozók újabb száz év gyönyörű korrupció vezető és vezetett talán ha még száz év lásd örökül a közös magány laboratóriumos vagy ki földet ás még új száz éven át bár ha ámít és ha ámul minden egyes magyar dolga nyirbálni a DNS-fonatú lebonthatatlan vasfüggönyt

165.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-09-05 18:33
hozzáférés a mélyhez ki biztosította neked az időintervallumot amiben fölvetetted a társadalmi maszk alatt a tűhegyű tisztást ahol individuum kussolsz és nem ágálsz és a tűhegyű eszmélet hogy talán mégis vitorlázhatsz majd hatalmasok között akik megcsaltak mint a barmot abrakkal a vitorlázás önmagában lázadás mennyi fogalmad lehetett az udvari bohóc bére pusztán az írás hogy jogod van emberi jogod egyenlő vagy elhúzódásodban felpörgetett ábránddal e gyönyörű hazában egy nyelvvel számtalan átírt történelemmel hiszekegyben egy életben egy halálban

164.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-08-28 14:36
mélynyomó dekoráció voltál kata- pult csapatásaim motívuma szavakkal csocsó korlátozott megszerezhetőség felszín mint a celebnász vibráció mintha délibáb emléked ma is lüktet mint haj mint a csont amiknek színház a testporladás egy hajszálat sem őrzök tőled kata de lüktetsz mint porral a fény mintha semmi a lélek-mélynyomó előtt

163.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-08-15 16:21
a kivérzés párájában I. nem lehet csonkolni megtanulni rettegek a költőktől mint lángoló istállóból rémülten kivágtató ló mint gát a nő-testben lemeztektonika örök baj van a szeretéssel túlgesztikulált pusztán az ahogy elfordulnak tőlem nem kell eladnom semmim internetre menekülni unintelligens túlérzékeny: minden vers levél élő magamhoz minden levél vers a halhatatlanhoz aki elvágyódásom vágtájában földre kellett volna rántson helyettem megbocsásson a nevelőknek hazug ideologizált időknek nem lehet csonkolni megtanulni rettegek a verstől írni-olvasni kitanult embertől hány lexikon egy ló-iramodás és mennyi seb-csönd a maradás

162.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-08-08 07:57
A bevert fejű hős Fölfogod. Nem bolondozás. A befejeződés színjátéka. Van bé terved. Beleadsz-e mindent az ába? Egy sertéstarjához voltak kunsztjaid. Néha kiröhögted a meg nem valósulást. No ja, packáztak veled. S kiszórtad, mint szél a repülőmagot, verseid. Belső használatra? Innováció az életkioltáshoz? Abban az időben, melyik időben? Az idő amelyik megvágta az ereid és spricceltek a sorok. Hős szükségeltetett, mondanivaló. Izé, csillagok. Volt-e, van-e idő? S időtlen? Az uborka is kezdetben gyerek-pecer. Abban az időben, mintha csalamádé készítők, inkább mint cirkuszi állatszelídítő-dinasztia anyámmal irányították volna azt a, az önfeledt játékot tűkarikás részletekig, s új felvonásban delfin-matróz az á terv szerint, most nem egy bevert fejű hős és máshol, megint ez a máshol. Úgy indult az a nyár, hogy te kellesz és senki más. Na jó tejszínes málna. Tejszínes málna, te és a nyár. Persze, kezdetben nem tudható a jelentősége, mintha tényleg két uborka, a mostani emlékezni valóknak. Hogy kaland volt? Szerelem-regatta. Necces. Kalandorok voltunk, a vágy foglyai? Utóérők. Kivihettelek volna a szabadba, nem kellett volna kivenni tetőtéri szobát. Szabadi szép. Teniszpályák. Nem vagyok vitatkozós. Ha azt mondod bent volt. Bent volt. Necces. Jó nem volt necces. Abban az esetben, ha reggel ér a koszorúér elzáródás, még megmenthető lennék és be tudnám fejezni ezt, illetve azt, amit minden hajnalban elkezdek, majdnem hogy végrendelkezést. S mint csipendél az intenzív osztályon... a színjáték befejeződése is egy játék hányszor átírja valaki, a végzés is befejezetlen – befejez hetet len (Hortenziának)

161.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-08-08 07:57
A bevert fejű hős Fölfogod. Nem bolondozás. A befejeződés színjátéka. Van bé terved. Beleadsz-e mindent az ába? Egy sertéstarjához voltak kunsztjaid. Néha kiröhögted a meg nem valósulást. No ja, packáztak veled. S kiszórtad, mint szél a repülőmagot, verseid. Belső használatra? Innováció az életkioltáshoz? Abban az időben, melyik időben? Az idő amelyik megvágta az ereid és spricceltek a sorok. Hős szükségeltetett, mondanivaló. Izé, csillagok. Volt-e, van-e idő? S időtlen? Az uborka is kezdetben gyerek-pecer. Abban az időben, mintha csalamádé készítők, inkább mint cirkuszi állatszelídítő-dinasztia anyámmal irányították volna azt a, az önfeledt játékot tűkarikás részletekig, s új felvonásban delfin-matróz az á terv szerint, most nem egy bevert fejű hős és máshol, megint ez a máshol. Úgy indult az a nyár, hogy te kellesz és senki más. Na jó tejszínes málna. Tejszínes málna, te és a nyár. Persze, kezdetben nem tudható a jelentősége, mintha tényleg két uborka, a mostani emlékezni valóknak. Hogy kaland volt? Szerelem-regatta. Necces. Kalandorok voltunk, a vágy foglyai? Utóérők. Kivihettelek volna a szabadba, nem kellett volna kivenni tetőtéri szobát. Szabadi szép. Teniszpályák. Nem vagyok vitatkozós. Ha azt mondod bent volt. Bent volt. Necces. Jó nem volt necces. Abban az esetben, ha reggel ér a koszorúér elzáródás, még megmenthető lennék és be tudnám fejezni ezt, illetve azt, amit minden hajnalban elkezdek, majdnem hogy végrendelkezést. S mint csipendél az intenzív osztályon... a színjáték befejeződése is egy játék hányszor átírja valaki, a végzés is befejezetlen – befejez hetet len (Hortenziának)

160.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-08-01 18:35
konnektor a megéltjeid üledékében rabelmélettel kontinenstől kontinensig körül zártad magad nemcsak a születésedtől hazudtak neked ezért nem nyertek értelmet apró lázadások szüzek miséi bár lenyűgöztek mégis a gyerekkori vadállatok vonzalma meghatározott meglehetősen későn de észrevetted körülményeidben az ajtót rányílt a rendkívülihez a mély tudattalanban új értékűre kellett nettósítani a szavakat aranyozott irodalommal és vallással szemben a társadalmi teljesség ellen amit uralt és uralni fog dogma és hatalom mintha gurulós bőröndben utazott valaki benned s egyszer csak elhalmozott élménnyel felületességgel kisemmizett érveidben emberi jogokat és alkotmányok tucatjait idézted nem más az élet: pankráció tudtad számítottál rá hogy megtörténik be volt kalkulálva már holnap és akkor de holnap megtörténik s mint kemény fagyot a havazás úgy szelídített meg a hozzád hasonlatos ember akiről csak le kellett gyűrni a fóliát és újrahinni: remény örökbe fogadható minden rabosított vad a brutális versek könnyűvé adoptálhatóak íme nem akkora baj a szeretés * aki könnyen él könnyen megy el én megmaradtam lenyűgözve körmönfont öncsalásban és bepisiltem élménymedencékben immár minden évszak egyszerre konyhában a sup deszkán ki- és bekonnektorozom spirit-rádióm mintha frissen született ember anyamellen

159.	[tulajdonos]: johnny B good	2021-07-25 08:34
Kőről kőre állók Akkor már nem lopva figyeltelek. Eljutottam a becézésig, aztán beakasztottalak a világnézetembe. A rongydarabok közé, hogy nevetség is velem légy, hatalmak ellen, órák fundamentumán. Itt, ahol nyarakon át leázott rólunk az ábránd, Normandia partjainál, lopva nézlek megint. Ahogy átállsz egyik kőről a másikra, szemben a napfénnyel. Itt jut eszembe, a bombatölcsérek mögött, milyen pusztítás megy végre nyarainkon. Nelli, ki tanít minket kihalni, túlélt partraszállásaink emléknapjaiból? Semmit nem hallhatsz, miket gondolok. Ha valaki látna, azt hinné ok nélkül mosolyogsz. Biztos vagy benne, hogy a La Manche elé, közös kőre ülünk.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!