NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2018-07-17 19:33 Összes olvasás: 10591| 118. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-16 07:57 |
Álomjavító
Mindig föntről. „Finom volt a kávé?
Túró Rudi, esetleg egy fagylaltot? Kucu-kucu.”
Az nem olyan biztos, hogy fönn van a menny.
Ma is van minek örülni.
Sietség nélkül vacillálni, a tények igazak-e?
Ki- és befókuszálásaim a tudatosságban -ból.
Olykor a kőoroszlánt kérem meg mit tegyen
és átúszik az éjszaka világosabb partjára,
szervizből hozza(fogában tartva) a megjavítottakat.
Kételkedem, amiben vagyok nem álmodom.
Irgalom nem létezik. Talán álmodás az irgalom?
Nemléted fölött telihold. Hirtelen nekilódulok,
ahogy holdkóros, kiszámíthatatlan-ügyesen, mint
vak ütögetek Földrészt. A keresés algoritmusai.
Durvának lenni ábrándozáshoz. Fájdalmat tükröz-e
még arcom? A világra jövés fájdalmára gondolok.
(És ha nem mutattam volna meg az arcom soha?)
A szerelem, ha n... szerelem halál, halál-szerelem?
Mi volna a hátterem, ha bejelentkeznék, ha létrejönne
az újraszülés, a várt kapcsolat?
Elvesztés érzése. Kialakul egy sáv, egy átjáró, csatorna
vagy meder. Hol folyam, hol repedt iszap fojtó mélye.
„Jó kis leves, ugye?” Mindig föntről.
Francba, megint autóra gyűjtök.
Egy tengerésznek legkevésbé autóra van szüksége.
Egy tengerésznek kevés dologra van szüksége.
Felhajtó erőre. Horizont. Telihold. Por-
sche kell. | |
| 117. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-11 19:41 |
A mi Titanicunk
180 fokban látok. Könnyen asszociáló
típus lévén gyakran résnyire szűkítem
látásom, s az érzékelt tér közepén bármikor
havazik.
A centrumban állsz. Olykor kő-, vas-, most
jégszobor. Eső? Jó volna szétázni sejtekig,
mint csikkek a megállóban.
Hajnalban hazafelé. A házak rajzolta utcák
elfolynak, minden tér egy öböl.
Szobrok és megállók. Csurom víz. Itt hajók a
házak. A mértan nem pontos. A kormányos
szűk résen, mintha nem indokolná semmi az
irányváltást, messze néz.
Flegma voltam, dacos, erős, rideg, mint a
Titanic. Mondtam-e, elmondtam-e mindent,
amit éreztem. Jelzőim sosem voltak pontosak.
Utóérés zajlik bennem, ahogy a paradicsomban,
vagy zamatérés a téli körtében.
Rám férne valami végzetes utazás, lassan
rájönni, azt kell nézni, ami nincs.
Ugyan elképzelhetlek még sokáig, hogy
ujjaiddal zongorázol a hajamon, aztán csak
didergünk, kapaszkodsz belém.
Mért pont te látszanál tisztán, ha elmosta
konkrét utam az eső. Jégszobor. Hová
indultam? Merre van hazafelé? Ez földút.
Nincs itt semmiféle Titanic. Egy megálló
nem sok, annyi sincs. | |
| 116. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-08 12:59 |
Nem olyan
Nem járok haza minden évben, de még
csak nem is három, hanem ötévente. Az
én otthonom nem olyan, hogy otthon legyek
benne. Besárgult csönd, Anyám porai velem,
Apám koporsóját nem akaszthattam magamra.
És vető-arató őseim maradványa, ózsik,
kutyás: föld, föld, föld. Abrakadabra, a föld,
erdő, szőlő volt az otthon. Ezerhétszáztól
kirabolt parasztok, tőlük kellett elkóborolnom.
Idén karácsonykor lesz aktuális, mint télapó
nagy puttonnyal fölismerni ablakot,
átépített portát. Nincs nagykapu (ki-be
hajtottam lovasszekérrel, ki-be a tehenet,
hogy elérje a csordát). Találjak régi gyerek-
arcot: bacsótibi, eszterke szilvási-beszédje.
Firtatom milyen méregető valamennyiük
nézése. Osztan akkor gyön igaz é, a
balsors tépése.
Műhold képen mutatom hol jár a hajó,
mire Le Havre-ba ér kipihenten ott kell
lenni. Emlékszel ez egy lókaparó? Öt éve
nem jutott egy nap a gennyedző időben,
menni kellett, menni. Lókaparó! A
visszaszáradás szaga! Föl-fölmerül a
maradás, újrakezdés: föld, föld, föld.
„Édesapám...ezek ugyanazok”. Az én
otthonomban szépnek látszanak a gazok. | |
| 115. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-07 08:00 |
Locspocs
Durván úgy mondhatnám, hogy engem
ebből az egészből, amit elrugaszkodott
költők nem átallanak útnak, életútnak
nevezni, ebből az egészből engem a
locspocs érdekel.
Pocsolyák tükrösködése, ahogy
teátrálisan fölidézik nagyravágyó
álmaikban havasi tengerszem önmaguk.
Elfelejtetted-e, egyszer színház után
nem volt kedvünk hazamenni gondosan
tisztán tartott albérletünkbe.
Soroksáron még voltak földutak, és az
egyetlen sötét öltönyömben megcsúsztam,
nyilván nem tartottál elég szorosan,
bele a locspocsba, sajnáltam a nadrágot,
a tisztaságom. Becsületedre szóljon,
segítettél fölállni, újra, továbbcsúsztam
amíg lerántottalak miniszoknyástól a
soroksári tengerszembe | |
| 114. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-06 07:20 |
szeretné magát megmutatni
vesz aranyat
hosszú ártatlanság
nem fedezi adósságait
nem is értékálló
azt firtatni mi az érték a legnagyobb
életrablás
amíg ártatlan volt
vissza akart fizetni minden tartozást
miért tartozna egy versre miből
annyi aranyat vesz pontosan
amivel tévé show-ban még nem ciki
és annyi közszereplővel mutatkozik
amennyi fedezi ártatlanságát
dekoltázstalanul de
bonyolult bokszolási technikával
cipője fénytörését szabályozza
vesz klitorisz-rúzst fazonigazít
kívül vigyáz nem lehet hivalkodó
nem nincs elbaszva
az új típusú személyiben ő férfi
csupán az érvényességi időt
hármas nyolcas
olvassák el gyakran felületesen olvasók
csupa hármas nyolcas
ahogy az adósság rovatban szerepel | |
| 113. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-07-03 07:34 |
Sikertelenül
hívtalak. Talán jobb így. Automatikus panelek,
bazi-nagy ne haragudj. Persze. Majd, perszézik
más. Talán a könyörtelen-szép elmúlás. | |
| 112. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-06-26 07:43 |
Levelek Hortenziának XXV.
..éles helyzetekben én már nem pánikolok.
Néhányan elhagytak, néhány embert én kerülök.
Anyagi hátterem rendezett, fizikai és érzelmi
életem harmonikus, anyám nem él, hazám nincs.
Csalódtam, csaltam..évtizedek a tengeren,
oroszlánból halvér.
Különböző hajózási társasághoz kerülésemkor
minden önéletrajzomban kiemelem, hogy
jónak tartom a probléma megoldó képességem.
Kimerüléseim sorolom, és a regenerálódást.
A kiismert folyamatot bennem. Tanultam tűrni.
Ezekben a szépített önéletrajzokban te nem szerepelsz.
Téged verseimben, mintha agy-erőnléti tréning,
idézlek föl, mint megoldhatatlan problémát. | |
| 111. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-06-21 20:01 |
Írd meg (nyílt vízen)
Írd meg újra. Írd meg minden éjszaka.
Mert
az éhenkórász verebek elszaggatják a szálakat,
bericsajozzák az önmagába száradt növényt.
Pedig ők írhatnák csak meg,
és te. Írd meg ha kikötöttél, a sirály-jajgatástól odébb,
verebek, galambok pizzamaradékon,
írd meg újra, ha ismét térkép fölött, ha útirányt vonalozol,
a térkép szélén írd, vagy két kontinens közé, ahol
üres a tenger.
Halasztható a karbantartás, késve kerülnek föl
a naprakész adatok. Na bumm
térképeden késnek az új
roncsok és zátonyok. Világítótornyok és bóják. Írd meg,
mert
kimegy a fejedből, föleszi a napi rutin, szondáznod kell
a hajó ballaszt-tankjait, fenék-kutakba tör a víz,
jön a valós idő és a benned indult áramlás
nyom nélkül elapad.
Teendők sora buzog, eszedbe tör a vízvonal alatti
világ, ami előbb még néhány centiméterrel odébb volt.
Repülőhalakat dobálsz a deckről, raktártetőkről, írd
meg azonnal, mielőtt a hídra mégy, nincs szörnyűbb,
mint a gondolathalál, írd meg mielőtt radarmonitoron
zúmolsz, távcsőben bármit figyelsz, és ha sniccerrel
dolgozol, sniccerrel vésd, mint
ragadozó karmok az ég alját. Írd meg.
Írd meg újra, ha nem találod mire, hova,
mert
úgy csorog le minden, mint vér a késről,
és mert a sáros emlék
mily' gyönyörű marad a följegyzésben. | |
| 110. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-06-17 16:09 |
Búvóhelyek 0.
Én is a hagyományban vagyok. Idegvégződéseim, mint egy
fülhallgató jack, tradícióba kötve. Nem! Ez láthatatlan
kontaktus és láthatatlan táplálék a bűntudatkeltő bizniszben.
Világi, vallási viselkedés. Nemzeti, családi; egykor azt
gondoltam kinőhető, s hiába mondják mit szeressek, nem
fogom előírtakkal zsolozsmázni a magyarok külön istenét.
Irányítanak: dicsérnek és büntetnek hatalmi tényezők.
Anyámnak még hinnék. Apámnak még hinnék. A
tartásával legnagyobb hatású szántó-vetőnek még hinnék.
S amikor fölsért valaki az „igazi” szeretettel, azt gondolom
létezhet képzeletbeli búvóhely hármukkal és még létezhet
szülőföld, ahol nem újjászületek, de emberré, egy Világisten
fiává növök. Hibásan. Én is a hagyományban vagyok. | |
| 109. | [tulajdonos]: johnny B good | 2018-06-16 07:03 |
Búvóhelyek I.
Guminőket meózott. Annak idején fun faktor alapján
választotta ezt a munkát. Cél volt, hogy leszokjon a
battle royale, és mindenféle fegyveres játékról. Haverok
ugyan még ráveszik egy-két menetre; a szenvedély
levezetése. Mindnyájan hazudnak, akik azt mondják
az idő enyhülést hoz, az idő begyógyítja a seb..soha
nem voltak sebei. Zsugorodás. Régóta ezt érzi, mintha
egyre kisebb dagály és a kedvetlenség apálya húzná,
mint hegyoldalról olvadás a havat.
Kesernyés szerelmek maradtak szívében. Nem tudta
magához kötni azt a gyönyörű lányt, akiben néhány
hónapig az élet értelmét találta. S a másik, aki
tampon nélkül akart élni és vérezni. Csodálkozott, ahogy
beleéli magát, milyen szívesen öl és pusztít. Ellenség!
Ellenség! Tűz! Arra eszmélt, hogy mindenki ellenség, aki
másként gondolja az élet értelmét. Akkor fogalmazta meg,
leszoktatja magát az ölés formáiról: hódítás, gyűlölés, a
felülkerekedés, a győzelmi mámor, de még a meggyőzés
csalfa ígérete sem maradhat lelkében. Guminőket meóz.
Ím a gyártás külsérelmi nyomai, kiválogatja a sérült
anyagot. Humán. Diszkriminál, nem úgy mint a por. | |
|
|
