DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2810 szerző 36266 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Arany - Kertben
Új maradandokkok

Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (ll)
Pálóczi Antal: Száz hét magány
Ötvös Németh Edit: a kór házában 2
Filip Tamás: Mormoljuk együtt
Wesztl Miklós: Pizzafutár (jav.)
Magyar Anita: Halálra kész
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (l) (jav.)
Petz György: Ellenpontok
Szakállas Zsolt: FELÜLET-AZONOSÍTÓ szürrealista kispróza
Natalie Danaisz: **
FRISS FÓRUMOK

Ketykó István 37 perce
Nagyító 3 órája
Boris Anita 6 órája
Vezsenyi Ildikó 8 órája
Farkas György 8 órája
Kosztolányi Mária 16 órája
Czékmány Sándor 22 órája
Bak Rita 1 napja
Pálóczi Antal 1 napja
Varga Árpád 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Faopál 1 napja
Natalie Danaisz 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Bara Anna 2 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Dobay Katalin 3 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Magyar Anita 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Játék backstage 23 mp
Gyurcsi 23 perce
az utolsó alma 2 órája
Héderváry Luca 2 órája
az univerzum szélén 2 órája
nélküled 3 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 4 órája
Baltazar 5 órája
Minimal Planet 5 órája
enigma 7 órája
árnyalat 8 órája
faopál 8 órája
Jó, ha a vége jó 10 órája
Zúzmara 19 órája
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Gyurcsi
Legutóbbi olvasó: 2019-06-16 16:51 Összes olvasás: 44058

Korábbi hozzászólások:  
745. [tulajdonos]: Apák napja?2019-06-16 16:31
Gyerekeim köszöntöttek,
nem is tudtam, hogy miért.
- Apák napja! - mondta lányom,
s úgy tűnt, őszintén dicsért.

Hamisságot legalábbis
nem láttam a mosolyán,
Egyre jobban tetszik ez a
- nekem még új - hagyomány...

Pedig nem hiányzott külön
egy nap csak az apáknak,
Gyerekeikben örömöt
bármely' napon találnak.

Csokor virág? Egy üveg bor?
Nem igazi ajándék,
az unokák! Attól voltak
boldogabbak apámék!

Telefonom óvatosan,
porcelánként illetem
- unokám és lányom arca.
Bennük egész életem.

Velük kerek minden napom,
és így ünnep mindahány.
Csak egy marék technika, és
nincs távolság, nincs magány.

Apák napja? Jaj, gyerekek!
Van úgy harminc havonta!
Kacajotok még a vén Nap
sugarát is befonta!

744. [tulajdonos]: A kvóciensek2019-06-15 12:24
A súlycsoportokról olvastam valahol.

Fontos dolog, a versenysportokat, illetve a küzdősportokat régen ezek nélkül űzték, gyakorlatilag csak az abszolút kategória létezett. De rájöttek, hogy ezzel a kisebb súlyú versenyzők egy életre szóló hendikeppel indultak mindenhol, tényleg sokat segített a sportok népszerűsítésében, hogy legalább hozzávetőleg hasonló súlyú versenyzők mérhették össze tudásukat. Ma már mindenki meglepődne, ha mondjuk valamelyik Klicskót eresztenék össze Kokóval a ringben.

A fizikai "nagyság" mérése egyszerű, ott van a mérleg, jó esetben pontos.

Érdekes, a szellemi sportokban nincsenek súlycsoportok, egy sakkversenyt vagy egy pókerbajnokságot nem előz meg semmiféle mérlegelés, sőt, úgy tudom, hogy már a sakkban is van olyan törekvés, hogy a férfi-női kategóriát is megszűntessék. Nem vagyok ebben járatos, de rémlik, hogy Polgár-lányok férfiak között is kiemelkedőt nyújtottak.

Ha itt is lenne mérlegelés, az az IQ teszt lehetne.

Persze, ez "csupaszon" nem alkalmas két ember összehasonlítására, hiszen például azonos teljesítmény különböző életkorú egyéneknél más mérőszámot ad ki, egy fiatal ember alacsonyabb mérőszámmal is rendelkezhet jobb értelmi képességekkel egy magasabb hányadosú, de idősebbel szemben.

Aztán az IQ mérése nem olyan egyértelmű, mint a súlyé. Ahány teszt, annyi eredmény. Vannak igen komoly tesztek, de találtam már olyat is, amit úgy magamban "para" IQ-tesztnek neveztem, szinte azért adtak már 50 pontot, ha valaki nem szarik az udvar közepére.

Még valamit.

Ahogy az ember súlya önmagában szinte semmit nem mond az ember egészéről - hiszen csupán ez alapján én például kétszer értékesebb lennék Einsteinnél -, ugyanígy az IQ eltörpül egy ember összes kvalitása között.

Vannak olyan barátaim, akiket biztosan nem engednék IQ-t mérő teszt közelébe sem, mert méltatlannak érezném, ha az eredmény ismeretében magukat kevesebbre értékeljék, mint amennyit valóban érnek.

Súlycsoportok.

Én a súlycsoportokat is egy táblázatban értékelném.

A legfelsők közé tartozna az emberség, az együttérzés képessége, a család szeretete, az önzetlenség, a nyíltság, a szerénység, az alázat.

A legalsókba sorolnám az önteltséget, a nagyképűséget, a kioktató stílust, a szereplési kényszert, a rosszindulatot, a gonoszságot.

Az IQ nálam valahol a kettő között szerepelne, de csak olyan lábjegyzetszerűen, egészen apró betűkkel.

Mosdhatnám, hogy akinek az, amit írtam, nem tetszik, az ne olvassa, hallottam mostanában ilyen érveket is, de ez nem lenne szándékom szerint.

Pont azoknak szánom.

743. [tulajdonos]: Kánikula2019-06-14 19:25
Ilyenkor sajnálom, hogy nem a Balaton mellett van a házam.

Ha ott lenne, kiadnám, és a bevételből elmennék mondjuk Norvégiába, míg el nem múlik a kánikula.

Mehetnék Svájcba is, mert ott is hűvösebb van, de most olvasom, hogy ott éppen tüntetnek a nők a férfiakkal való egyenlőségük érdekében. Azonos bérezés, stb..

Lehet, hogy rosszul gondolom, de a magyar férfiak meg azért harcolhatnának, hogy a svájci nőkkel azonos bérezést kapjanak!

Most néztem egy összehasonlító táblázatot, ahol Magyarországon az átlagbér br. 964 Euró/hó, a svájci pedig 5812,-

Minden erőmmel szorítok a svájci nőknek, akik biztosan jóval az ottani átlag alatt keresnek.

742. [tulajdonos]: Na, mi újság?2019-06-10 22:31
A Mutter harminckét éve halt meg,
az öregem meg úgy öt.
Nem tudom, odafent
- vagy akárhol, ahol vannak -,
nézik-e, mi van itt velünk,
ha nem, akkor az Öregnek
jó sok mesélnivalója volt.
rencerváltás,
ruszkik haza,
ők már átélték,
amikor azok bejöttek,
most meg anyám
kikerekedett szemekkel hallgathatta
amit a faterom előadott.

Ha én most utánuk mennék,
nem nagyon mesélhetnék nekik már újat.

741. [tulajdonos]: Diplomamunka2019-05-31 16:12
Diplomamunka

Kapcsolódnék Tamás Minimal Planetos naplójához, mely szerint a diplomamunkája volt a legkomolyabb dolog, melyet gépelt.

Nekem volt szerencsém két ilyenben is részt vennem.

74-ben a sajátomat nem én gépeltem, hanem anyósom, aki a Likőrgyár rendészetén volt titkárnő. Bátran feltételezhetitek, hogy egy szeszgyár rendészetén volt gépelnivaló rendesen, gyakran késő éjszakába nyúltak túlórái.

Vakon gépelt, kis híján az élőbeszéd sebességével, ha diktáltak neki, odavetett félmondatokat is kiegészített, és leírta, mire a diktáló a végére ért.

Lánykora óta ez volt a munkája. Erről mindent tudott. A sokezres gyár majd' minden dolgozójának fejből tudta a nacionáléját, hol született, anyja neve, stb.

De azt nem tudta, hogy a rádiócsövet ragozva rövid ő-vel írják.

Ez feltehetőleg nem került szóba az évtizedek alatt. de gyanítom azt is, hogy egy fegyelmi tárgyalás jegyzőkönyvében a helyesírásnak akkoriban egyébként sem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget.

Nos, egyéb okok miatt a szakdoga gépelésére a leadási dátum előtt két nappal került sor. A témám valami olyasmi volt, hogy a Rádiótechnika tantárgy oktatásának korszerűsítése a tengerésztisztek képzésében, vagy valami hasonló, akkoriban a tranzisztor ritka madár volt, integrált áramkörökről nem is hallottunk, gyakori szó volt a rádiócső (vagy elektroncső).

Új bekezdés, a rajzok.

Sok kapcsolási rajz és ún. blokkséma tarkította dolgozatomat, ezeket, míg én diktáltam, káprázatosan okos és celebszépségű feleségem szoborta publikussá az én szakszerűségében kiváló, de külalakjában sajtcédula-minőségű piszkozataimból. Pauszpapír, tuskihúzó, három vonalvastagság, a betűk 75 fokban, az öregek még tudják.

Nejemet röviden az antisavant-jelzővel illethetném.

A savantok, mint köztudomású, emberfeletti képességekkel bírnak egyvalamiben, de minden másban sekélyebb a tudásuk az átlagnál.

Nejem viszont szerintem szinte minden tekintetben felveheti a versenyt bárkivel, viszont még a laposelem is megrázza, olyan távol áll a elektromosságtól.

A kapcsolási rajzokon minden egymást keresztező vonalat egy kis gombóccal kötött össze, hiszen így volt esztétikus.

Ez, ugye, a rajzon azt jelentette, hogy a vonallal jelölt vezetékek elektromosan is össze lettek kötve. Egy ilyen rajz a gyakorlatban egy szép, kiterjed rövidzár lett volna, és nem tette volna boldoggá a kérészéletű biztosítékot, hogy esztétikailag viszont szemet gyönyörködtető.

Nos, én a dátum szerinti reggel ott ültem a Főiskola titkárságán, és egy zsilettpengével vakargattam az őbetűk ékezeteit pontokká, és szüntetgettem meg a rövidzárakat a rajzokon.

A délelőtt ráment ugyan, de megérte, az én munkám alapján szervezték újjá a képzést a következő évekre, sőt, az új tankönyv is eszerint íródott. A gyerekeimen kívül kevés jó dolgot csináltam, de ez azok közé tartozik, engedjétek meg, hogy itt dicsekedjek egy picit.

Folytatás:

Nejem 75-ben diplomázott.

Munka mellett, estin. (Megjegyzés: Amikor megszült, átiratkozott levelezőre, egy perc kihagyás nélkül csinálta végig az egészet.)

Ekkoriban én jobban ráértem, szabin voltam, vártam, hogy behajózzanak.

Az ő munkáját már én gépeltem. Úgynevezett tojáspapírra, az szép, fényes volt. Nagyon vigyáztam, hogy ne legyen hiba benne, ha a lap utolsó sorában ütöttem el valamit, akkor is újraírtam az egész oldalt.

Aztán jöttek a rajzok...

Esküszöm, semmiféle bosszúvágy nem munkálkodott bennem, de ezt még a barátaink se hitték el.

Nejem a Könnyűiparin végzett, szakdolgozata televolt mindenféle ruhaelemekkel, hogy a gyártásban a gallért hogy tűzik, meg az elején hogy legyen a szálirány, meg mekkora a visszahajtás meg az öltés, bocsi, már akkor se tudtam, de eltelt vagy 45 év, nem emlékszem.

Az biztos, hogy amikor egy furcsa alakzaton belül egy téglalapot akkorára rajzoltam, hogy az a szemnek is jó legyen, utóbb elmagyarázták, hogy félméteresre méreteztem egy zsebet, rajtam röhögött nejem egész osztálya.

De hát akkoriban még gyorsan tanultam. Azt legalábbis igen hamar, hogy mégis létezik olyan, amihez nem értek tökéletesen.

Olvasói hozzászólások nélkül
740. Ötvös Németh Edit: nem fontos?2019-05-28 16:34
Szia Tulajdonos!
De! Azt gondolom, igenis fontos a helyesírás. Szerintem magam is indexeltem volna forgolódás közben. Meglepődtem, hisz nekem is vannak olyan ismerőseim, akik nem akarnak elmenni. Néha magam vagyok az. Jó, hogy említetted, mert belegondoltam, hogy ha nem akar valaki szakítani a társaságommal, akkor valamit “ tudhatok”, hisz szeretne mind többet velem lenni. Ahogy Veled is . Ha pedig én vagyok a maradós fajta ( hű, pont itt a Dokk- on említem meg vicces, de szeretek maradóknak lenni :) ) szóval, akkor tanulok, épülök, beszívom a pozitív energiát, tehát jó nekem. Itt tenyleg gondolni kéne a másik félre, aki nem biztos, hogy élvezi. Látod, megint tanultam valamit. Általad magamtól, vagy valahogy így. :) Az naplóbejegyzésed tetszett, ha lehet ezt mondani. Köszönöm, tisztelettel. Ötvös Németh Edit

Olvasói hozzászólások nélkül
739. Vezsenyi Ildikó: utolsóig2019-05-28 13:24
Szerintem én se! :D
Persze, tanulni csak az tud, aki nem tud mindent!
Aki akar, és viszonylag jó állapotban van.

De!
Valaki egyszer, egyik kedvenc tanfolyam-felügyelőm mondta, mikor panaszkodtam, hogy lehet túl rossz állapotba vagyok a tanuláshoz, s már lehet nincs is visszaút, hogy csak csináljam, ne tovább, csak amíg látszik a tükrön a leheletem.

738. [tulajdonos]: tanulokVezsenyi Ildikó: nagy élvezettel olvastam2019-05-28 12:08
Tudod, Ildikó, úgy lehetek ezzel, mint a jó pap. Holtig tanulok. De már nem kell sokáig! :)

Ami a kérdésed második felét illeti, nem merek hozzászólni, abból én sehogy nem tudnék jól kijönni!

Nem csupán a Dokktól, de tán még az Internettől is eltiltanának! :D

Olvasói hozzászólások nélkül
737. Vezsenyi Ildikó: nagy élvezettel olvastam[tulajdonos]: nem fontos2019-05-28 11:40
Mi történne, ha megtanulnál írni?
Orgazmusom lenne?

Bocs, a pikantériáért!

Most megyek a kifejezetten nekem szólóhoz.



736. [tulajdonos]: nem fontos2019-05-28 00:43
Most nekem néhány nap kimaradt, mert számlálóbiztos voltam, hajnalban keltem, délután nem tudtam aludni, késő este jöttem csak haza, szóval ma be kellett hoznom a lemaradást, ráadásul áthívott a szomszédból idős barátom is, meg "kellett" innunk néhány pohár száraz vörösbort.

Most jöttem haza. Beleolvastam a közben keletkezett bejegyzésekbe.

Itt, a naplómban, megengedgetem magamnak, hogy ne szorosan a témákhoz kapcsolódjak, akinek nem tetszik, szóljon, szívesen adok tanácsot, hogy mivel töltse szabadidejét, ahelyett, hogy engem olvasna.

A helyesírásról

Aki már volt nálam, tudja, hogy mintegy 20 méter széles, 80 méter hosszú udvarom van. Amikor megvettem a házat, számos melléképület, mindenféle ól, kisház volt itt, amiket én bontottam le. Praktikusan úgy oldottam meg, hogy a másfél tonnás Citroënem vonóhorgába akasztottam egy vastag láncot, a tetőgerendához erősítettem, aztán a kocsival megrántottam.

Barátaim hitetlenkedve nézték a műveleteket, sok hozzáfűznivalójuk nem volt, de szinte egyik sem mulasztotta el megjegyezni, hogy amíg a kertbe forgolódtam, végigindexeltem az egészet.

1973 óta van jogsim. NEM TUDOK NEM INDEXELNI.

Arra most nem emlékszem, hogy a biztonsági övvel mi volt a helyzet, de szerintem az is be volt csatolva. Most is, ha nem kötöm be, meztelennek érzem magam.

Ezek nem azért vannak, mert félek valami ellenőrzéstől, de a szokás rutinná válik, ez előnyös, nem kell rá figyelni, marad szabad kapacitás a fontos dolgokra.

Ha valaki csak akkor tud helyesen írni, ha arra külön oda kell figyelnie, az nem tud maradéktalanul a fontos dolgokra koncentrálni.

Nem titok, Zoltánnal kapcsolatban írok. Nem a Nagyítóban, hiszen pontosan tudom, hogy azt szinte mindenki olvassa, akit ez a művihar érdekel, engem meg csak az, aki az én véleményemre kíváncsi, de ezt nem tartom igazán fontosnak. Az mindenesetre biztos, hogy amikor a helyesírási problémát felvetettem, Zoltán következő bejegyzésében kevesebbszer fordult elő az a hiba, amiről szóltam írásomban.

Magyarul, ő pontosan tudja, hogy mi a hiba, de szarik rá. Hogy napokig nem írtam, visszatért szokásához, nem szán rá energiát arra, hogy megadja a tiszteletet az olvasóknak.

Ettől mondjuk én nem szedem szaporábban a levegőt, most két választásom volt, az egyik az, hogy hanyattvágom magam, és nézem a Nésönel Dzseografikon a széles szájú orrszarvú emésztéséről szóló kisfilmet, vagy most írok. Tán az imént elfogyasztott tudatmódosító hatására, de a másikat választottam, sújtson bár a Dokkosok megvetése, vállalom.

Ez egy napló, megtehetem, hogy bármitől írjak, meg is teszem.

Van egy nagyon kedves ismerős házaspár, akik képtelenek elmenni.

Szeretem őket, fiatalok, értelmesek, jó velük beszélgetni, az események nagy részét hasonlóan értékeljük, de NEM TUDNAK ELMENNI.

Már felállunk az asztaltól, a honuk alatt vannak a táskák, összeszedték a gyerekeket, mindent megbeszéltünk, de nem indulnak el.

Két percig szoktam bírni, akkor általában én indulok az ajtóhoz.

Kimegyünk a kertkapuhoz, aztán ott még negyedóra.

Azért az én hajlott koromnak is vannak előnyei, mostanában közlöm velük, hogy nem birok sokáig állni, vagy jöjjenek vissza, vagy induljanak már. Ők jót nevetnek, puszi-puszi, elmennek, nincs harag, a barátaink.

Zoltán bejelentette, hogy elmegy. Ez jutott eszembe róla, annyi difi mindenképpen van, hogy nem a barátom.

Gondolom, ő se így gondolkodik rólam, tehát az ő nehéz és lassú búcsújának mások lehetnek az okai.

Valószínűleg igaza lehet a saját szempontjából, hiszen a Dokk forgalmának vagy 80 százaléka mostanában róla szól.

Ez nem az ő hibája, inkább az a baj, hogy a Dokk egyéb funkciói nagyon visszaestek.

Visszatérve Zoltánhoz.

Valami olyasmit írt, persze elég sejtelmesen, hogy megnézte kritikusainak egyéb dolgait, és nem értékeli sokra, es emiatt nem is tartja lényegesnek.

Ha egy étel minőségét csak mesterszakácsok értékelhetnék, furcsa világot élnénk! (Jó, mondjuk tényleg furcsa világban élűnk, de ennyire talán nem.)

Megint jön a mese.

Ádler Zsiga bácsi jó bokszoló volt, kétszeres magyar bajnok, de tehetsége nem volt összemérhető Papp Laciéval. Mégis ő ügyelt Laci edzéseire, ő javította hibáit, ő adta a tanácsokat.

Régen Olaszországban, ha egy operaszerző bemutatta új művét, benne volt a pakliban, hogy a nézőtérről a halaskofák meghajigálták rohadt paradicsommal, ha nem tetszett az új darab.

Az a gyengék védekezése, ha nem a kritikára figyelnek, hanem arra, hogy ki mondja.

Nem vagyok költő, verseim néhány százaléka üt meg csupán néhány szubjektív mércét. De véleményem van, még versekről is, és ez lehet fontosabb, mint egy szakképzett zsűrié. Már csak ezért is, mert egy vers nem egy szűk kör elé kerül, hanem évek során laikus olvasók fogják értékelni, sokszor annyian.

Bár ennek talán ellentmond az a tény, hogy rákerestem a Jútyúbon a "Vigyél magaddal "-ra még tegnapelőtt, és én voltam a tizenhetedik látogató. Most, hogy ezt írom, megnéztem, már 24-re nőtt ez a szám.

Igaza van Zoltánnak, mégis van értelme ennek a szellemi maszturbációnak.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-06-05 10:21 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-06-16 16:53   Napló: Játék backstage
2019-06-16 16:31   Napló: Gyurcsi
2019-06-16 16:19   új fórumbejegyzés: Ketykó István
2019-06-16 14:03   Napló: az utolsó alma
2019-06-16 14:02   Napló: Héderváry Luca
2019-06-16 13:59   Napló: az univerzum szélén
2019-06-16 13:46   Napló: Héderváry Luca
2019-06-16 13:44   Napló: nélküled
2019-06-16 13:31   Napló: az univerzum szélén
2019-06-16 13:30       ÚJ bírálandokk-VERS: Steszkó Juli A régi házban