NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2023-03-30 12:33 Összes olvasás: 102249| 1144. | [tulajdonos]: Mire gondolt a költő 2. - a π | 2023-03-13 00:17 | Mire gondolt a költő? II. - A π.
Egyre többször szembesülök azzal, hogy nem jutnak eszembe bizonyos dolgok, események, és szerintem ez már nem magyarázható az elme természetes önvédelmével - a kellemetlen dolgokat kitörli magából -, hiszen már olyan sztorikat is újként értékelek, amiket barátaim hoznak fel velem kapcsolatban, és sajnálom az elmulasztott éveket, nem én anekdotázhattam velük.
Jó, némileg kárpótol, hogy mások történeteit meg én meséltem el úgy, hogy azok velem történtek, és azon meg már túl vagyok, hogy emiatt szégyelljem magam, szerencsére azok, akik lebuktathatnának, többnyire velem egykorúak, kevés kivételtől eltekintve meggyőzhetőek, hogy ők emlékeznek rosszul.
Még 2017-ből találtam egy haikut, nagyon megörültem neki, passzol a mostani gondolatmenetemhez, annak meg külön örültem, amikor észrevettem, hogy én írtam, legalábbis az én nevem alatt jelent meg, nem hosszú – hiszen haiku -, beidézem. Külön kiemelem a címadás zsenialitását, sok – egyébként – remekművön makesz a rosszul megválasztott cím.
No.3
emlékezetem
gyengül tudom ezentúl
nem hazudhatok
Aztán a címválasztásra visszatérve, még február 20-án írtam egy verselemzést „Mire gondolt a költő” alcímmel.
Ez ugye kishíján egy hónapja volt, már a határán annak, ha nem írom fel, akkor örökre elfelejtem, de hálisten a net nem felejt, rákerestem, mert a TV-ben volt, hogy most 14-én lesz a π világnapja, én meg emlékeztem, hogy írtam egy verset, amiben mintha erről is lett volna szó.
Most látom, hogy a versben betűvel írtam ki a π-t, persze, költői hevületemet nem akartam megtörni a karakter AISCII-kódjának keresgélésével, jobb is így, most se találom, ezért kikopiztam egy szövegből, most addig használom, amíg a vágón van, π π π, tessék, még jó, hogy nem mondom hangosan, az összes csirke idejönne.
Egyébként kedvencem a π, a hetvenes évek közepén vettem meg az első tudományos számológépemet Szingapúrban, két és fél hónapig a visszaúton más dolgom se volt, tíz tizedesjegyig megtanultam, a mai napig tudom még álmomból felriasztva is, persze csak a mosdó után, erre jó a levitézlett dülmirigy, nem vagyok egy jóstehetség, de annyit biztosan tudok, ébredés után az első öt percben a mosdóba vezet az utam, ππ-lni kell, na itt zárult be a kör a világnap, a matematikai állandó és a versem körül.
Szóval a π világnapja.
Nagyon fontos, de felesleges úgy megtanulni, ahogy én tettem, ha valaki mégis kíváncsi lenne rá, az vegyen elő egy lábost, mérje meg szabócentivel a kerületét meg az átmérőjét, aztán ossza el egymással a kettőt, a számolásokkal teleírt lapokat egymásra helyezve arról már eléri a könyvespolc tetején a régi számtankönyvét.
De a gyakorlatban tényleg elég a két tizedesjegy, így lehetett világnap is, ha többet használnánk, akkor szarakodni kéne az órákkal meg a percekkel is, mekkora hülyeség lenne, ha egy ilyen fontos állandót csak pillanatokig lehetne ünnepelni, 3,1415 = március 14. 03 óra 36 perc, és ez még hol van attól a tíz tizedesjegytől, amit én tudok még álmomból felriasztva is, persze πsilés után.
Egyébként világéletemben kedveltem a π-vel kezdődőket, kezdve a piros színnel a pipacson át a pincéig – ott van kedves műhelyem meg a borom, ami piros -, imádom Picassot, meg még van, csak most nem jut eszembe, majd ébredés után talán.
Az iskolában rengeteg olyat tanultam, amire azóta se volt szükségem. Mi a faszért tudom például azt, hogy egy amper az ezüstnnitrát-oldatból egy másodpert alatt egyegészszáztizennyolezred milligramm ezüstöt választ ki? Egyébként még az se került szóba – ha csak én nem kevertem mesterségesen egy beszélgetésbe -, hogy mikor volt az Aranybulla, vagy az, hogy egy elefánt huszonkét hónapig vemhes.
A π az más.
Mennyi beton kell egy tízcenti magas, egyméteres kerek kútfedélhez? Befér-e az egyköbös puffertartály a (pinceaj) πceajtón? Mekkora legyen a másik ékszíjtárcsa, ha azt akarom, hogy a köszörűm háromezer-hatszázat pörögjön?
A mai világban kell valami fogódzkodó, valami stabil.
A tengerészek tudják, a viharban, amikor minden mozog, amikor az asztalról leszédülő villa nem a földre esik, hanem a falhoz vágódik, könnyen felkavarodik az ember gyomra, kell valami a szemnek, ami állandó, amin megpihenhet a tekintet, ez a horizont.
Manapság minden mozog, minden változik, bizonytalan vagyok, naponta, sőt óránként történnek sorsomra, a jövőmre előre nem látható behatások, egymásnak feszült emberek, pártok, országok, melyik a jó és melyik a gonosz, mondjuk rossz akár mindkettő is lehet, de jó csak az egyik, melyiknek az imáját hallja meg a Jóisten, úgy látom, ez neki is fogas kérdés, szerintem nem törődik vele, vagy csak szórakozásból segíti néha a gonoszt, na erről szólt a februári versem is.
A lényeg, hogy nem tudom, van-e az Isten, de a stabil π – amire biztosan és amivel mindig számíthatok - egy jó érv a létezése mellett.
Március 14. – a π világnapja.
Március 14. – a π világnapja.
| |
| 1143. | [tulajdonos]: Most kit is kell védeni? | 2023-03-10 08:34 |
„A kutya nem ajándék
A kutya nem ajándék. Mondják ezt el sokszor állatvédők karácsony tájékán a kutyát, főleg kölyökkutyát örökbe fogadni szándékozóknak. A kutyatartás komoly felelősség, fel kell rá készülni, a leendő gazdának magának kell eldönteni, hogy akar-e, tud-e kutyát tartani. Van-e rá ideje, pénze, lehetősége a napi többszöri sétáltatásra, foglalkozásra, ellátásra, stb. Az ajándéknak mindenki örül, főleg amíg új. A kisgyermekek is nagyon örülnek egy élő állat érkezésének. Pár napig. Aztán megunják, nem foglalkoznak vele, a szülőkre marad. Akiknek persze nincs ideje, és különben is a gyerek kapta, foglakozzon ő vele. A kutya meggondolatlan ajándék, ami miatt karácsony után, az első problémák jelentkezésekor sok „ajándék” kutya kerül utcára, sintértelepekre. Aki egyik pillanatban, egy gyerek ölében nyüszögött örömében, az a következő pillanatban a hideg utcán vagy egy ketrecben találja magát egyedül, magára hagyatva. Ne tegyük ki őket ilyen veszélynek és traumának.”
Mindez a Csömöri Állatvédő Szervezet honlapján olvasható, és gyanítom, hogy előbb megfogalmazódott gondolatokról írnak, mint Baltazar most megvédett „műve”, sose felejtem el, az egész Dokk figyelemmel kísérhette a vajúdást, azon csak Berki Mazsi tehetett csak túl, mert azt le is kamerázták.
Mi egyébként kaptunk így kutyát, egy fiatal, játékos állatot a már meglévő nagyon öreg és – a fajára jellemző – csípőproblémáktól szenvedő kaukázusi mellé, az új kutya ahányszor elszaladt Maci mellett, ráugrott, az pedig csak szenvedéssel tudott újra talpra állni, nekem meg egy teherbíró, négyméteres kaput kellett hegesztenem, és csak kicsit okozott gondot, hogy a saját udvaromban nem közlekedhettem szabadon, még úgy is figyelnem kellett, ha résnyire nyitottam, az új kutya átfúrta magát azon is, de ha a kocsi matt kellett nagyra nyitnom, akkor meg kellett kötni, nem volt egy okos kutya, de ezt a szitut felismerte, baszott odajönni, hogy megkössem, én meg ötszáz négyszögölön nem voltam ellenfél.
Tamás, tényleg úgy érezted, hogy olyan ember helyett is áthallásokat kell keresned, aki miatt már egy kötőszót is csak óvatosan ír le az ember?
Tényleg úgy gondoltad, hogy minősítened kell egy naplót? Ledudváznod? Mi a különbség így a te hozzáállásod, meg a mások legyengematériázása között?
Vagy már nagy volt a csönd?
Mara kedves, én még kiegészíteném a listádat a nyúl meg a kutya mellett nem jó ajándék a gyereknek a FIBO nevű, gipszből kiönthető figurák készlete, a bádogdob, a kistrombita, most hirtelen nem jut több az eszembe, harminc-negyven éve nincs kisgyerek a háznál, az unokák meg sajnos idegenben kapják az ajándékot.
| |
| 1142. | [tulajdonos]: Zoom, Google Meet | 2023-03-06 22:07 |
Kerestem egy nálam okosabb ember – nem kellett túl sok időt szánnom rá -, és érdeklődtem a sokrésztvevős videómegbeszélésekről, konferenciákról, hogy a távoktatás miként megy, ilyenekről.
Ez a barátom rencergazda egy kórházban, és elmondása szerint gyakran élnek a Zoom nevű program által nyújtott lehetőségekkel, ez vagy 250 résztvevőt tud kezelni.
Aztán a kislánya meg a Google Meet nevűről szólt néhány szól, náluk az iskolában ezzel ment a távoktatás.
Én rászánok majd pár hetet erre, de a normálisoknak elég néhány nap, ezt a barátom mondta, harminc éve ismer, ő tudja.
Amennyit én levettem abból, amit elmondott, hogy a résztvevőknek egy belépőkódot küldenek, azzal tudnak csatlakozni a beszélgetéshez, és a műsorvezető/moderátor tudja egy-egy résztvevő orcáját a képernyőre helyezni, akár többen is lehetnek, hiszen osztott képernyő is lehet, arra is van mód, hogy csak az éppen beszélő látszódjon, folyamatosan megy a cset, kérdéseket lehet feltenni akár közben, akár az előadás végén a műsorvezető irányítása szerint.
Az egész felmegy a felhőbe, onnan letölthető, szerkeszthető, szerkesztés után meg mehet a Jútyúbra is akár.
Ingyenes 40 percre, ismételt belépéssel újabb negyven és megint, egyéves liszensz 140 juró, akkor alkalmanként negyven órás felolvasásokat is lehet tartani. 56eFt egy évre, és a stáb egy centit se utazik, és nyáron a melegben az asztal alatt a lábait is hűtheti egy lavór vízben.
A moderátor vagy szerkesztő vagy riporter – nem kívánt törlendő – közben tartalmakat is meg tud osztani, tehát videókat, képeket, zenéket, annyi kameraállás van, ahány résztvevő – látható a hallgatóság vagy nézőség arcán az érzelmek játéka, a döbbenet meg ilyenek -, ki kéne próbálni!
A barátom azt mondta, hogy ez a Zoom könnyen és ingyen letölthető, ő már egy csomó ilyen megbeszélést moderált, szívesen vállalja, ha néhányan letöltjük a progit, át tudjuk beszélni a lehetőségeket. Úgysincs sok dolga, bokatöréssel van otthon, biztosan örülne néhány – virtuális – beteglátogatónak.
Az a Google Meet se lehet egy nagy vasziszdasz, még tornaórát is tartottak így, állítólag az izzadtság szaga is átment.
Szóval abban a korban, amikor már a második magyar űrhajós is készülődik, lehet, hogy nekünk is fel kéne kapaszkodnunk a vonatra, most az jutott eszembe, hogy sráckoromban két villamosmegálló között laktam, még az ütközőn kapaszkodva is gyorsabb volt, mint gyalog, akkoriban engem nem látott kalauz…
Apropó, lehet, hogy a magyar űrhajós majd azzal üti el az unalmas estéket, hogy a felhőből közvetlenül lenézhet, amit a Zoom oda küld fel későbbi felhasználásig.
Hasznosnak látnám, ha személyes ellenszenvetek irányomba most kivételesen félretennétek, és véleményeznétek azt, amit most leírtam!
A Ti Gyurcsitok
| |
| 1141. | [tulajdonos]: Az ismétlés a tudás... | 2023-03-04 13:44 | ... kurva anyja - mondta a bukott diák.
*
Elsőben-másodikban volt két olyan osztálytársam, akiknek gépben volt a lábuk, gyerekparalízis, hála a Sabin-cseppeknek az ilyesmi már ismeretlen.
Hatévesen rémisztő volt látni, sántítva-csörömpölve közlekedtek, nagyot kanyarítva a gépes lábbal minden lépésnél, sírva csimpaszkodtam anyám szoknyájába, de a mutter elmondta, hogy ez egy betegség, nem tehetnek róla, egyébként ugyanolyan kisfiúk, mint én.
És tényleg, néhány nap alatt kiderült, hogy ők is szívesen barátkoznak, játszanak, és tanulnak jól vagy rosszul, de mindenképpen függetlenül attól, hogy furcsák a lábaik.
Szerencsém volt, már kigyerekként elfogadhattam, ha nem tehet valaki a másságáról, és ez nem változott. Toleráns lettem.
Viszont a szándékos geciskedést nem tudom elnézni senkinek!
Megnyugtató lenne, ha tudnám, hogy nem felelős a tetteiért, ezt sose fogom megtudni, egy sánta nem csinál titkot abból, ha beteg, ha fáj a lába, persze, hogy elmegy orvoshoz, de vannak olyan nyavalyák, amikről az azokban szenvedők szereznek tudomást utoljára, és akkor is tagadják. Nem vagyok orvos.
Viszont van jogos védelem. Ha valaki a botjával fejbebasz, védekezem akkor is, ha az a bot fehér. Ha valaki veszélyt jelent másokra, el kell különíteni, vagy ide, vagy oda, attól függően, hogy felelős-e a tetteiért.
Miután a Dokk többségi tulajdonosai szintén nem orvosok, nem hiszem, hogy ilyen alapon mérlegelhetnének, de felhívom a figyelmüket, vigyázzanak jobban a saját tulajdonukra!
| |
| 1140. | [tulajdonos]: A mesterkelt Vajdics | 2023-03-04 12:31 |
Vajdics Anikóban egy sok hangszeren játszó, felkészült, lebilincselő személyt ismertem meg, és szégyellem, hogy ezzel ellenkező szellemű értékeléssel jelentkezik egy olyan bárdolatlan tuskó, aki még Anikó kisujja körmével se ér fel!
Anikó nem idézget a nagyoktól - hogy azok fényéből lopjon magára valamit -, hanem fordítja őket. És ha valaki nem kénytelen a Gúgli fordítójára hagyatkozni, az óhatatlanul bebújik a fordított személy gondolataiba is, és nem csak azért idéz tőle, mert néhány kiszemelt gondolat beilleszthető a saját sületlenségek közé hivatkozási alapnak.
Anikó nem mesterkélt, hanem mesterként tevékenykedik, és csak a letapadt gondolkodásúakban merülhet fel, hogy sajnálja az útiköltséget, ő annál sokkal többet tesz egy találkozóba, felkészül az est alanyából, felépít egy koncepciót, tucatnyi verset olvas át, hogy azokból kiválaszthassa a legjellemzőbbeket, és teszi ezt úgy, hogy családi életet él, gyerekeket nevelt és nevel, – nem is akárhogy, igaz, én csak egy fiát ismertem meg személyesen, de ő visszaadta a reményemet, jó kezekben lesz a jövő -, a kezét folyamatosan a kultúra ütőerén tarja, nem szenved az okos emberek társaságától, hanem élvezi azt - és ez kölcsönös.
Anikó nem résztulajdonos, de már eddig is többet tett a Dokkért, mint amennyit az őt kritizáló valaha is fog, bár sajnálatos, hogy ama bizonyos kritikus által okozott sebeket még ő se képes maradéktalanul begyógyítani.
Anikó költészetét én nem minősíthetem, nem értek hozzá. Emberségét viszont igen, ehhez nem kell iskola, különösen olyan nem, ami csak a nadrág ülepét fényesíti, de a szellemet nem – mint ahogy látom a Dokk Felkent Trollján.
Láttam a Tiborral, Edittel, Gyulával készült anyagot, többet megtudtam róluk, mint a Dokkon közösen eltöltött évek alatt, érthetőbbé és számomra kezelhetőbbé vált néhány – addig a levegőben lebegő – dolog.
Anikó egy tüneményes társasági ember, emlékszem, akik nem egy útjelzőtáblánál szerencsétlenkedtek, hanem be is jöhettek hozzánk, milyen élvezettel csábultak Anikó versesjátékába – ebből lett a végejójáték -, de abbahagyom, akik nem csak arra tartják a szemüket, hogy csípje a hagyma, láthatják.
Én nem beszélek mások nevében, semmi nem jogosít fel arra. Így csak a magaméban:
- Köszönöm, Anikó!
| |
| 1139. | [tulajdonos]: helikopter | 2023-03-04 09:12 |
Amikor valaki támadásnak veszi a valóságot, és az első gondolata az, hogy meghamisítsa, töpreng, hogy miképpen manipulálhatná, azzal kicsit elbeszélünk egymás mellett.
Különösen akkor, ha bármit írok, azt magára veszi, személyes megtámadtatásként reagál rá.
Kíváncsi lennék, ha most begépelnék egy fél oldalt egy régi közületi telefonkönyvből, megint gorombáskodna egy sort?
Ha Vajdics Anikó vele beszélgetne – mert ugye erre vágyik -, vajon akkor is mesterkélt lenne Anikó érdeklődése?
„…és rendezvény tömeges felolvasásba torkollott.”
Ezt az előbb visszanéztem, én frissiben is láttam Tibor estjét, de most kétségeim támadtak, jól emlékszem-e, szerintem a tömeg-szóról se gondolkodunk egyformán.
És akkor egy pár szót az útiköltségekről.
Ha egy vidéki Pestre utazik, az a vonat vagy autóbusz, plusz a budapesti jegyek, esetleg átszállásokkal.
A pestiek – oda bérletük van – csak a hosszúra fizetnek, ha vidékre mennek. De még erre visszatérek.
A Dokkra nem csupán Budapestről írnak, sőt, még külföldről is, érdemes lenne elgondolkodni, ki kéne használni a modern technikát, Tóni, most ezt ne is olvasd, felesleges, majd a végén vetek neked valami koncot (nem Konczot, nyugi!). arra majd szokás szerint ráharaphatsz, szóval akkor, amikor komoly beszélgetések, riportok, tanórák, konferenciák, a Világ sorsára döntő hatású tárgyalások zajlanak az Interneten, lehetne egy ilyen virtuális Dokk-estet is készíteni, egy kísérletet megér!
Arra is felkészülhet előre a moderátor ugyanúgy, mint az est mindenkori alanya, aktívak lehetnek az est látogatói is, láttam már ilyen konferenciát, érdekes volt, csak az első percekben szokatlan, de életünk első szilárd kajája is az lehetett, és első lépcsőfokként pont a Bátai-esten a zenei bejátszás is jó volt, ez lehet egy jó irány.
És akkor a konc Tóninak:
A gondolatpárhuzamokról.
Mozarttal és II. Józseffel – abból több is volt – utoljára a sárgaházban találkoztunk, akkoriban én helikopter voltam, de onnan már jó régen szélnek eresztettek bennünket. Egyébként nem csak II. József, de faszkalap se vagyok.
A Sötét Anyag már kissé untat. Nem fussa valami újra? Meg ez a ZÖM. A te értelmezésedben a „gyenge matéria” szinonimája? És ellentéte a (r)észtulajdonosnak? … Ez nem látszik, de most vagy tíz percig röhögtem.
Még a – mások helyett – sérelmezett útiköltségről.
Én még emlékszem, hogy néhány éve pénzt nem kímélve valaki elment egy város határáig, ott előadott egy magánszámot a forgalomtól fel-felriadó madaraknak, és bizonyítékként fotosoppolt egy fényképet a város nevével. Nem tudom, hogy ezzel kilépett-e a komfortzónájából, félek, hogy nem, pont így került oda.
A költőkarakter - egybeírandó.
A költőtársaink – egybeírandó.
A verseláradás - nem három vers.
Akik még nem sejtenék – tudom, ilyen már csak néhány akad -, most egy hónapig beírásonként legalább egy alkalommal olvashatjuk, hogy (r)észtulajdonos, olvashatunk Mohamedről, és számtalan helyen láthatunk még angol szavakat, visszasírom a török korszakát, az legalább érthető volt, a százötven évre mégiscsak emlékeznünk kell valahogy, ezek a mulya angolok meg egy dekát se szálltak meg bennünket.
Jönnek még orosz (rém)képversek is!
| |
| 1138. | [tulajdonos]: Dokk est - YouTube | 2023-03-04 04:27 |
Beütöttem a YouTube keresőjébe, hogy Dokk est.
Ebben a sorrendben dobta a gép, tudom, hogy lejjebb görgetve vannak még, de ezek voltak fölül.
Semmit nem akarok kihozni az egészből, csak úgy leírtam.
Még annyit, hogy az összesen 11 feliratkozóból az egyik én vagyok.
*
Karaffa Gyula
2023. febr. 4. – 2 hete, 177 megtekintés, 10 lájk
Bak Rita
2022. nov. 4. – 3 hónapja, 108 megtekintés, 1 lájk
Bátai Tibor
2022. dec. 9. - 2 hónapja, 197 megtekintés, 2 lájk
Dokk est
2018. január 25.- 223 megtekintés, 3 lájk
Albert Zsolt
2022. okt. 7. – 224 megtekintés, 3 lájk
Lackfi János, a Dokk egyik alapítója
2018.márc. 22. – 4 éve, 220 megtekintés, 1 lájk
Ötvös Németh Edit
2023. jan. 6. – 1 hónapja, 132 megtekintés, 3 lájk
| |
| 1137. | [tulajdonos]: szánakozva | 2023-02-27 11:53 |
ha nincs saját gondolatom
van olyan a nagyoknak
hátha rám is jut a fényből
amiben ők ragyognak
kitalálni bármi újat
szegény fáradt agyammal
inkább úszom körbe -körbe
mint egy buta aranyhal
sietek mert ha nem teszem
egy írást elhalasztok
addig meg letámadnak a
„tilinkós álparasztok”
ez jó duma a baj vele
hogy olvastam valahol
de az idézőjelekkel
az ember nem vacakol
Én nem vagyok olyan művelt, mint tanult barátom, Antal. Így aztán beírtam az álműveltség mankójába – a gúgliba – miafasz az a „Vatykos Csuhász”, olyan jól hangzik, hátha kikerült Antal humora a naftalinból, hát nem, Karinthy, így könnyű.
Látom, azóta taglalja, hogy neki jár a (konnek) korrektor, erre van tanácsom, szívesen megosztom, ha valakinek nincs elég pénze a (gázszámlá) korektorra, keressen többet! Egyébként bevallom, írásomban az egybeírással kapcsolatos rendszeres és visszatérő – tehát nem elütéses – gyengeségét azért biggyesztettem oda, hogy tudjon írni valamiről, az előtte található dolgokkal úgyse tudna mit kezdeni, aztán csak toporoghatnánk idegességünkben, miért is nem reagál ez az áldott jó és okos ember?
De nem igazán őszinte az aggodalmam, nincs ő rászorulva támadásra, ha gorombáskodásra van kedve, ez az egész mostani vita – dehogy vita, ahhoz egyenrangú felek kellenének – ez az egész üzengetés azzal indult, hogy Antal beleolvasott egy nem neki és nem róla szóló bejegyzésbe, és személyes támadásnak vette.
Tóni, segítek! Megkönnyítem a helyzetedet, nem kell áthallásokat keresned, ha én tőled akarok valamit, azt nem lopva teszem, és attól se tartok, hogy például ezt a bejegyzést rajtad kívül más is magára venné.
Egyébként ügyes vagy, egyszer az egyik, egyszer meg a másik naplódba írsz, gyakorlatilag követhetetlen, nekem ez ugyan nem okoz gondot, kövessen téged a rendőrkutya, de arra valóban jó, hogy szeparálod a hülyeséget, megpróbálod a kritikus tömeg alatt tartani, de vigyázz, ez így is közös halmaz, naplóid abban közösek, hogy egyik se arról szól, mint amire a címeikből gondolna az ember.
Szóval Antal mi nem vitázunk egymással, te csak írsz, de nem olvasol, önálló gondolatod alig, ami meg mégis van, azt a helyedben letagadnám, úgyis szanaszét idézel, tudod mit, a saját gondolataidat is tedd idézőjelek közé, úgy utólag ráfoghatod másra.
*
Ezt most még azért még beillesztem, mielőtt megnyomom a küldést: - Menjen a halál faszára az a résztulajdonos, aki Sötét Anyagnak (többen vagyunk, hiszen kiderült, én csak a szószólójuk vagyok), gyenge matériának, Dilettáns Dalárdának – nem sorolom – nevez másokat, akik esetleg tanulni járnának ide. Ráadásul egy olyan ember teszi, akinél a Dokkon csak különb emberekkel találkoztam, és akiktől az illető csak tanulhatna, akiknél külön-külön is gyengébb matériának bizonyul.
*
Ez az egész már nem szórakoztat, mára befejezem, mindjárt ebéd, utána alszom egyet, nem tudom, hogy ébredés után lesz-e kedvem foglalkozni veled, bár most felsejlett egy rímpár, Sötét Anyag – sötét agyad, mindegy, majd meglátom.
| |
| 1136. | [tulajdonos]: engem a padlásra! | 2023-02-27 09:03 |
fogoly aggyal szabad verset írni
lehet de biztosan nehéz
bosszúsan ha egy-egy szabad elme
börtönödbe néha benéz
rázod a rácsot de a kulcs belül
magad vagy szigorú őröd
ha mindenkit ellenségnek nézel
lőszerrel már te se győzöd
önkéntes rabot szánni is minek
míg láncait le nem veti
sötét anyagságom erejével
ilyen verset vetek neki
| |
| 1135. | [tulajdonos]: Sötét Anya | 2023-02-27 03:35 |
Mégiscsak lehet valami ebben a lehallgatási ügyben!
Nem tudom, hogy legenda-e, vagy tényleg úgy működnek ezek, hogy bizonyos kulcsszavakra indul a rögzítés, bomba, merénylet vagy a tökömtudja mi elhangzik a bepoloskázott szobában, már élesedik is a hatóság illetékes gépezete.
Ez jutott eszembe, amikor első szunyókálásomból felrebbenve láttam, hogy beindultak bizonyos reflexek, valaki, aki kizárólagos jogot tételez fel magának a „szabadvers” -szó leírására, teljes arzenálját beélesítve lecsapott.
Nem szánok túl sokat az ügyre, akinek érteni kéne, úgyse érti, aki meg érti, az nélkülem is látja, de pusztán a „jegyzőkönyv kedvéért” – meg a magam szórakoztatására – néhány dologra felhívom a figyelmet!
1./ - Amikor a versikémet írtam, eszembe se jutott P.A. (szeré) személye.
Hálistennek az utóbbi időben ritkán volt a Dokkon, én is, a szabadverses - szerintem nagyrészt összeollózott, de legalábbis összeidézett és összehivatkozott, élvezhetetlen stílusban megírt - okoskodásai egyébként is fárasztanak, tehát nem olvasom, fogyó időmet nem szívesen pocsékolom már értelmetlenségekre.
2./ - Írtam már szinte az összes stílusban, kipróbáltam számtalan versformát – szórakozásból, pusztán azért nem írtam soha, hogy lássák, mekkora baszottnagy költő vagyok -, és örültem, hogy akadt köztük, amelyik NEKEM jobban tetszett, mint néhány elismert, profi költő által írt vers.
Ugyanis én nem azért írok verset – ha éppen írok -, hogy azokat ismeretlenekre tukmáljam, hogy egy változó értékrend mellett osztályozva ebbe vagy abba a fiókba kerüljenek, de valóban szeretnék jó verseket írni, akkor is, ha esetleg soha többé nem olvassa senki más. Ha építek valami műszaki berendezést, lesorjázom az alkatrészeket, pedig utána egy fölé hegesztett fedlap örökre eltakarja, így vagyok büszke a munkámra, így vagyok én, és NEKEM így tetszik.
Viszont tudom, hogy P.A. csak a maradó verseket preferálja, emlékszem, hogy az Antológia ügyét azzal volt képes széttrollkodni, hogy kinek hány maradója van.
Akkor viszont megsúgom, nekem több maradó szabadversem van a Dokkon, mint ahány Antaltól az összes maradó, pedig én még szerintem se vagyok költő – világos, még egy önköltséges kötetem sincs -, míg Antal akkora profi, hogy még a tévében is volt verse, meg az összes ilyen jellegű iskolát és tanfolyamot elvégezte.
Erről meg az jutott eszembe, hogy a büdösbogár is tud repülni, pedig fingja nincs az aerodinamikáról, sőt, még másról se, hiszen agyatlan.
3./ Az a versikém, amire most Antal barátom a bunkóját emelte, arról szól, hogy egy vers – szerintem – akkor számít, ha szól valamiről, és nem azért, mert ilyen vagy olyan versformában íródott. Akinek van szeme az ilyesmire, észreveheti, hogy minden szakasznak más a formája, és visszafelé van a saját sorrendem, a János vitézért rajongva írtam az elsőket, és évek után, lépésenként jutottam el a szabadversig, ráadásul az egész nem mentes az öniróniától, komolyan, már alig merem leírni, hogy egy fasz vagyok, lehet, hogy még azt is magára veszi valaki, és lebasz.
4./ Még annyit az ominózus versikéről, hogy nem igazán vers, hiszen ez se szól semmiről, szórakozás, ujjgyakorlat, nem véletlenül csak a naplómban szerepel, még kilenc beírás, és örökre elmerül, nem hiszem, hogy öt percnél többet szántam rá, minden esetre több költészet van benne, mint Antal „NEM OSZTÁLYHARC - NYERSANYAG”-című naplóbejegyzésében.
Most nem olvasom azt vissza, előszörre se sikerült az egészet, valami olyasmiről szólt, hogy a Dokkra nem való a politika, az osztályharc – ez mostanában felkapott szó -, és erre idecitálta egy politikai vitáját a tökömtudja honnan, és most nem azt emelem ki, hogy abban a vitában kinek volt igaza, de az biztos, hogy egy kurva szó nem volt a szabadversről, pedig huncut, aki nem ebből a naplóból szívja magába az ilyen jellegű ismereteket.
Egy mellékszál: - Tamás és Tibor naplóikban hamar reagálnak, ha valaki olyasmit ír, ami nem illik az ő értékrendjükbe, és számomra már világos, nem igazán a politikát magát kifogásolják, hanem csak azt a részét, ami ellentmond annak.
Most csak Tamás reagált, neki tulajdonképpen tetszett a bejegyzés, a lendület, a magabiztosság, egy dolgot kifogásolt az egészben, szerinte Antal nem tudja, hogy mi a büdös és mi nem. Hozzátenném, hogy én tudom.
5./ Antal, aki – mint látható – versikémből gyakorlatilag egy szót se értett, illetve összesen egy szó ment át neki, a szabadverstan, nem mulasztotta el, hogy új névvel illessen: Sötét Anyag.
Köszönöm! Megtisztelő, hiszen a Világegyetemben az úgynevezett sötét anyag vagy ötször annyi, mint az összes látható bolygó vagy csillag együttvéve, de igaziból tudom ám, Antal nem erre gondolt, szeretett volna valami bántó, de mégis frappáns megszólítást kitalálni, őt valamennyire megismerve gondolom, nem kevés energiát szánt rá.
Antal, az a sötét, akinek fehérrel kéne a homlokára tetoválni a Mester-szót, hogy látszódjon!
Mert ugye aki rajtad kívül bármit ír, az a Dilettáns Dalárda tagja lehet csak.
6./ Az anatómia könyvet nem egybe kell írni? Mint a nyelvtankönyvet? Bocsi, nem értek hozzá, én nem vagyok magyartanár. Bár ennyi tudással indíthatnék egy naplót „Sötét Anyag Szabadnyelvtan” - cím alatt, aztán írhatnám tovább össze-vissza a faszságaimat.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
