Azzal kezdeném, hogy nem vagyok személyesen érintett.
Se polgármesterasszony, se kecske nem vagyok, így valószínűleg nem szerepelek a Pesti Srácok sunalistáján.
Közbevetés
Én pesti srácnak születtem, budai srácként folytattam, aztán fiatal felnőttként voltam megint pesti majd ismét budai, meghalni meg, ha minden jól megy, vidékiként fogok, de egy következő önéletrajzomból az elsőt kihagyom, tessék mondani, most akkor én vagyok kirekesztő, vagy azok, akik ezt a jelzőt kisajátítják?
Második közbevetés
Hasonló érzéseim voltak, amikor először találkoztam a Jobbik párt nevével. Nem akartam elfogadni, hogy az ő deklarált hitvallásuk lenne a jobb, mint akár az enyém, vagy akárki másé. Érdekes, hogy hamarabb elfogadtam az LMP névválasztását, bár arról meg az derül ki, hogy mégse más, bár az én értékrendemtől még így is különböznek, igaz, a többi párt is így van ezzel.
Közbevetések vége.
Szóval aki látta a videót - amiről most beszélek -, tudják, hogy miről van szó, én ehhez nem is fűznék semmit, nálam okosabb emberek már mindent elmondtak ezzel kapcsolatban.
Viszont volt ebben a videóban még egy mondat, amire felkaptam a fejem. Másoknak talán azért nem szúrt szemet, mert a videóban a hangsúly a polgármesterasszonyon volt, amiről most írok, az megbújt az árnyékban.
Nos, amikor ott tartottak, hogy azért jobb kecskét baszni, mert azt utána meg is lehet enni, egyikük így szólt a másikhoz:
- A muszlim világban amúgyis jártas vagy…
Mondom, hogy nem vagyok érintett, hiszen muszlim se vagyok.
Egyébként buddhista vagy keresztény se, az Olimposz nekem csak egy hegy, abban hiszek, hogy akiket szeretek, azokért tűzbe mennék, de annyit tudok, hogy egy vallás se tekinti normálisnak a kecskebaszást. Sőt, emlékszem vagy tíz olyan gusztustalan – de azért bizonyos környezetben gyakran mesélt – viccre, melyeknek ez volt a témájuk, de semmilyen vallás nem került említésre bennük.
Azt viszont mindenképpen vallom, hogy a hitet – legyen az bármilyen – tiszteletben kell tartani.
Megint egy közbevetés.
Az enyémet is kéne. Amikor az értékrendeket vetik össze, nehezen tűröm, ha a normális együttélés szabályait egy vallás kisajátítja. Én se lopok, én se szeretem el más feleségét. Ja, és kecskét se baszom.
Közbevetés vége.
Szóval nem lepődnék meg, ha a muszlim hívők kiakadnának a videón, szerintem egy pert meg is nyernének, de ez engem nem vigasztal, a büntetést a perköltséggel együtt én fizetném.
Ami a versminősítést illeti, kicsit változott a szisztéma. Nekem sem magyarázta el senki, én sem fogom. De ha egy kicsit figyeled a dolgokat, követhető.
Jaj, bocsi, hogy csak most reagálok, de idáig csak műveletlenül hüledeztem, nejem vödörszám hordta a repülősót az orrom alá, így próbálva magamhoz teríteni…
Párbeszéd a Dokk jövőjéről.
Ahogy a résztulajdonos ismét betette a lábát ebbe a naplóba, az sajnos megszűnt igazi párbeszéd lenni, és szerintem a jövőt is egyre sötétebbre festi minden egyes mondatával.
Én egyébként is kevés esélyt látok a közös jövőre a Dokk és közöttem. A napokban megtudtam Imrétől – a domináns tulajdonostól -, hogy naplómmal csak a fapadosra válthatok helyet – na, erre ráerősített a kisrésztulajdonos is -, megtudtam azt is, hogy felesleges duplikálnom.
Mondjuk érdekes, hogy ilyen figyelmeztetést nem kap Imrétől tulajdonostársa akkor sem, amikor ugyanazt a tudományosnak tűnő okoskodást minden létező helyre sokadszor is megismétli, ha van annak köze a naplóhoz, ha nincs.
Arról egyébként szó se esik, hogy naplómban – ami egyébként nyilvánvalóan az enyém, sehol egy álnév – verseimet, verses videóimat is felteszem, és azokra pontosan ugyanannyi reakciót kapok, mint a vasasokra. Pedig, ha igaz lenne, hogy a Dokk egy műhely, ahol közös erővel azon dolgoznánk, hogy segítsünk a szerzők kibontakozását, talán lenne helye néhány véleménynek, javaslatnak. De még a tetszésnyilvánítás lehetősége is megszűnt, lehet, hogy a milliós dokkvagyonból érdemes lenne egy picit erre költeni, egyébként az a pénz úgyis romlik, a befizetések nem sokkal haladják meg az értéktelenedést.
A Dokk jövője? Pálóczi.
A közös fórumokon dominál, elnézést, hogy ismétlem magam, de a Dokk Faq utolsó bejegyzése szept. 7-én a teljesen tulajdonosként nyilatkozó Pálóczi, a Párbeszédben a sok önfényezés és unalomig ismert faszság között a Pálóczi-féle Dokk jövőkép, sehol egy szeretném, sehol egy javaslom, sehol egy véleményem szerit, csupa kinyilatkoztatás, kioktatás, degradálás, minősítés.
Némi reményt nyújt, hogy Imre eddig semmilyen javaslatot nem fogadott el, bízom abban, hogy Pálóczi faszságai is leperegnek róla, viszont – szerintem – főtulajdonosként az ő felelőssége, hogy engedi a dúlást.
A Dokk, mint műhely.
Néhány napja néztem meg, akkor 25 szerző 84 verse várakozott bírálatra. Ebből egy szerzőnek húsz verse – a legrégebbi április eleje óta -, egy másiknak nyolc verse – ő március óta várakozik -, és az összes vers fele öt szerzőtől van ebben a kategóriában.
De már én is elkövettem azt a hibát, amit egyébként annak vélek, bírálatot írtam, pedig ez nem kutyaszépségverseny. Tanácsokat, segítést, javaslatokat látnék itt szívesebben, és legfeljebb a végén valamilyen elbírálást. Helyette néhányszavas sommázást kapott a nyolcvannégy vers egy része, a többi azt sem.
Talán, ha… A milliós dokkvagyon egy részét a szerkesztőkre lehetne fordítani, akkor esetleg látható műhelymunka is folyna, mert most olyan érzésem van, mintha az autószerelők javítás helyett csak azt értékelnék, hogy a bevitt kocsim hibája mennyire felel meg egy klasszikus fék- vagy futóműbajnak.
Ezt az írást nem véletlenül csak a saját naplómba tettem fel. Először is, nem duplikálok, hiszen az tilos, erre már kaptam figyelmeztetést. Másodszor a párbeszédes naplóban bejegyzésemet Pálóczi néhány órán vagy napon belül a sokadik oldalra inflálja. Harmadszor pedig javaslataimnak semmi befolyása nincs a Dokk jövőjére, hiszen az oda vezető út szemmel láthatólag Pálóczival van kikövezve.
Inkább csak ebben, a leendő másodosztályú naplóban keresem az összekapaszkodás lehetőségét a többi kishangyával.
Gyurcsi, a műveletlen hüledező kishangya fapados naplótulajdonos vasgörbítő
Igazad van , nem duplikálok többé. Különösen a Párbeszédes naplóba.
Több okból!
1. Javaslatod a link használatára nekem nem praktikus, nem működik linkként.
2. A Párbeszéd-napló az utóbbi néhány beírással elveszítette a párbeszédjellegét.
3. A valódi felvetéseimre nem kaptam érdemi reagálást, méltatlan lenne hozzád – és hozzám is – azok megismétlése.
4. Az utóbbi néhány beírásnak talán mégis helye van az említett naplóban, ha nem is a párbeszéd vonatkozásában, de a Dokk jövőjét mégis előrevetíti.
És még egy vélemény, már számozás nélkül:
A tulajdonosnak mindig van felelőssége. Az én házbiztosításomban a mai napig van egy egymilliós tétel, ha a kutyám megharapna valakit, a biztosító helyettem állja a kár megtérítését. Pedig már vagy tíz éve nincs is kutyám.
A pusztán puszira dolgozó szerkesztőgárda, amelyik a néhány szerző heti egyes korláttal beküldött verseivel nehezen boldogul, mihez kezd a szerzőnként napi egy, esetleg több bejegyzéssel?
Kérdés 2.
A naplóbejegyzések alkalmanként kerülnek minősítésre, vagy már akkor, amikor maga a napló megszületik (a cím, esetleg a szerző személye alapján)?
Kérdés 3.
A regisztráció deklarált célja, hogy ne lehessen felelőtlenül, a névtelenség homályából vitázni, veszekedni, inzultálni másokat. Ugyanakkor vannak naplók, amikről csak néhány beavatott tudja, hogy kik a gazdáik, tőlük viszont nem lehet megtudni. Kellemetlenkedni, más életét megkeseríteni viszont úgy is lehet, hogy a naplózó nem lépi át a törvényekben meghúzott határokat. Akkor így mire is jó a regisztráció?
Véleményem: Én a regisztráció híve voltam, sokszor érveltem is mellette, de az ilyen módon kiherélt regisztráció mellett nekem se maradt érvem.
Ha egy naplót csak úgy lehetne elindítani, hogy az első bejegyzés a bemutatkozás lenne, vagy a személy kiléte már a címből kiderülne, kevesebb lenne a homály.
Kérdés 4.
Érdemes ilyen vitákat generálni akkor, amikor már csak néhánytucat szerző küld be verseket, azokat viszont csak idegesíti? Az állítólag százas nagyságrendű látogató meg ezt látja. Biztos nagy kedvük lesz regisztrálni!
Egyedüli megszólítottként reagálok, no nem mindenre, csak néhány dologra.
Naplóbejegyzéseim látogatottságát – ha eszembe jut – követni szoktam néhány napig.
Például úgy, hogy fölírtam, hogy a haikukutyinos bejegyzésemnél 10681 volt látogatók száma, most 10715-nél tart, tehát 34 látogatást ért meg
Az utolsó két bejegyzésemről a Gyurcsi-naplóba.
Az egyik egy műszaki, még csak nem is valami, se használati tárgy, se ajándék, nem több, mint amikor telefonálás közben firkálok a naptáram szélére.
Nem panaszkosom, rákattintottak vagy százan.
Az utolsó bejegyzésem egy másik videó, nagy büszkeségemre egy színész – jó, nem egy Koncz Gábor, de mégiscsak! – adja elő szerintem profin az egyik versemet.
Erre is úgy százan kattintottak.
Én a YouTube studiós fiókomban látom, hányan nézik meg a videóimat, időre lebontva.
A Dokk irányából mindkettőt egyformán ketten-hárman nézték meg.
Ez most ugrott egyet, az utóbbi 48 órában volt egy-egy látogató a videókon, 17 és 18 óra között, gyanítom, hogy ezeket neked köszönhetem.
Kérdésem a fentiek alapján: - Miből derül ki, hogy ez egy irodalmi oldal? Hogy mi való ide, és mi nem?
Van egy gyanúm, a naplómra való rákattintások magas száma szerintem annak köszönhető, hogy abban bíznak, megint összeveszek valakivel, de legalábbis valami hülyeséget írok. A „költészetem” viszont senkit se érdekel jobban, min az, hogy meg tudok-e görbíteni egy darab vasat.
Más:
Írtad, hogy a szerkesztőkre bíznád, mi jelenjen meg első láthatásra a naplókban.
Ezt én olyan lájtos cenzúrának gondolom, ráadásul látva, hogy a szerkesztés, a meózás milyen ütemben halad, ezzel megszakadna a szerzők és a Dokk közötti promt kapcsolat.
Láttam volna én igazi értelmét is a felügyeletnek, de akkor, amikor néhányan szabadon garázdálkodva, minden akadály nélkül juttatták a Dokkot a mostani, vegetatív állapotába.
Remélem, te is elgondolkodsz azont, hogy a DOKK_FAQ utolsó bejegyzése szeptember hetedikei, Pálóczi Antaltól, ráadásul olyan jellegű, mintha a „gazda” informálta volna a népet, a pikantéria az benne, hogy – te írtad – csak te fizetted be a részedet.
Szóval, Imre, gondold át, hogy variálsz-e a naplókkal, raksz-e még terhet a szerkesztőkre, működik-e például a játék-beksztéjdzs napló, ha ott is a szerkesztőkre kell várni – hozzátéve, hogy a hetesjáték mutat egyáltalán valami életjelet -, és van-e valóban még olyan, amiben érdemes szelektálni a naplóbeírásokban?
Talán világos az eddigiekből, hogy nem a sajátjaimat féltem, hiszen számomra kiderült, a kutyát se hoz lázba, ha írok, ha kalapálok. De talán akad olyan, akinek még számít.
Most nem emlékszem, hogy a párbeszédes napló nyílt-e, vagyis várni kell-e a megjelenésre, ezért ezt most a sajátomra is felteszem. Még amíg lehet.
Ez még nem maradó, csak jó volt csinálni. Ezután kell még funkciókat találni rá!
Jó lehet WC-lehúzónak, kályhaajtó-fogantyúnak, egyszerhasználatos fülpiszkának - persze kihegyezve -, rusztikus klipsznek, egészen pici elefántokhoz ösztökének stb. Fantázia kérdése csupán.
Unalmas téli estéken kukoricamorzsolgatás közben "hogyan készült" videókat szoktam nézni.
Ezekből sokat tanultam, sok videón viszont rengeteget mulattam, látva az ügyetlenkedést.
Rájöttem, hogy minden videó alkalmas lehet a kétféle megítélésre, attól függ, hogy aki nézi, az abszolut értékben hol helyezkedik el a videó készítőjéhez képest.
Magyarán, lesznek olyanok, akiket lenyűgöz az, amit teszek, mások meg hülyére röhögik magukat szerencsétlenkedésem láttán.
Mondjuk a Dokkon jellemzőbb az egyik se, az előző naplóbejegyzésemre rákattintottak vagy negyvenen, de a YouTube-megtekintések száma csak néhánnyal nőtt. Sebaj, én mindent megtettem, rajtam nem múlik a dolog! :)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
