NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2017-09-23 13:59 Összes olvasás: 1525
| 21. | [tulajdonos]: Időgép | 2017-09-14 19:46 | — Hé, ember! Várjon egy kicsit, mondani akarok valamit! Nem lát rajtam valami különlegeset? Képzelje el, én egy időutazó vagyok! Hogy honnan jöttem? Hát a múltból! Én láttam a Kennedy-gyilkosságot - igaz, csak néhány napra rá, a Híradóban -, de ott voltam a magyarországi forradalomnál, a Holdraszállásról is az elsők között értesültem…
Szóval, ez itt a jövő… Jó… Tetszik! Ez hajtott ide! A kíváncsiság! Már az ötvenes években nagyon izgatott, hogy vajon milyen lesz a világ az ezredfordulón, és íme, most személyesen is megtapasztalhatom!
No, de nem érek rá Magával csevegni, csak beugrottam ebbe az időbe, rohanok tovább, a jövő felé! Nagyon izgulok, minél előbb meg akarom tudni, hogy hová tart a Világ!
Tehát, irány a Jövő! Óránként hatvan perces sebességgel robog velünk tovább az időgép… | |
| 20. | [tulajdonos]: dohányzás | 2017-09-13 12:03 | Tizenkét évesen - negyvenhárom éve - kezdtem dohányozni.
Akkor még nem gusztustalan, ízléstelen, goromba, visszataszító képekkel próbáltak hatni ránk, hanem olyan eszközökkel, amikre manapság a törvény teljes szigorával sújt le. Magyarul ha lebuktam, szüleim úgy elvertek, hogy a fal adta a másikat. Anyám csak fakanállal, de a Fater derékszíjjal, puskavesszővel, vagy ami a keze ügyébe került.
Ha barátaim meglátták, hogy csíkos a combom, már tudták, hogy az öregemék dohányzáson kaptak.
Kossuthot szívtam, mert anyámtól azt tudtam lopni. Aztán középiskolásként áttértem a Symphoniára, mert a többiek azt szívtak, így könnyen ment egymás megkínálása - azt mondták, hogy a Kossuth büdös -, de amikor felemelték az árát 4,50-re, áttértem a Munkásra, az csak 3 forint volt.
18 évesen mentem tengerésznek. Nagyon idegesítettek az illatos, szép dobozú amerikai cigik, még letört filterrel is, de aztán rátaláltam Hollandiában a cigarettadohányra, attól kezdve sodortam a cigit. Voltak jó erős, alig illatosított dohányok, megtaláltam a legkedvemrevalóbb megoldást. Néha egy-egy doboz Gitanne, Caporal, Gauloises azért belefért - persze, csakis a filter nélküli változatok.
Mostanában viszont újra idegesít valami. A dohányon a képek.
Levágott lábak, halott csecsemők és felnőttek, ronda fekélyek, felvágott tüdőrák, stb.
Még szerencse, hogy van néhány olyan dohánytasakom, melyeken a képek nem borzasztanak el annyira, ezekbe szoktam áttölteni a dohányt.
Az egyiken az van, hogy a dohányzás növeli az impotencia kockázatát. A másikon meg az, hogy roncsolja a fogakat.
Vigyorogva veszem elő, ha rá akarok gyújtani. Nem vagyok érintett...
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | [tulajdonos]: Szex - semmi baj! | 2017-09-11 18:52 | Húsz éves koromban - szerintem ez korosztályomra jellemző lehetett - megkívánhattam mondjuk úgy ezer nőt.
Ez úgy a tizenhat - harmincéves korosztályra vonatkozhatott. Benne voltak barátaim, ismerőseim, a csak látásból ismerőseim - de a tarfikoscsaj, a közértpénztáros, iskolatársak, stb. is. (Az mondjuk akkoriban nem foglalkoztatott, hogy ők esetleg párkapcsolatban éltek vagy sem.)
Ezek közül beteljesült talán három.
Most itt állok 65 évesen.
A kívánatos korosztály bővült, hiszen mai szemmel már az igen csinos ötvenesekben is tudok gyönyörködni, és természetesen ez nem járt azzal, hogy a tizenhat évesek ne tetszenének.
Így a halmaz legalább háromezerre bővült.
Mivel a szemem sokat romlott, így nyugodtan hozzáadhatunk vagy ötszázat.
De a memóriám is romlott, így legalább ugyanennyit le is vonhatunk, egyre korlátozottabb a tárkapacitásom, ha egy új csaj megtetszik, elfelejtek egy régit. A lényeg a háromezer.
Igaz, hogy ezekből egy sincs meg, viszont a fiatalkori 3 ezrelék is a hibahatáron belül volt, tehát bátran kijelenthetem, hogy a szexuális kapacitásom a húszéves koromhoz képest megháromszorozódott!
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 16. | Gyurcsi: Requiem | 2017-09-11 00:23 | Fájdalmas (?) búcsú attól, akit szerettünk. Egy oldal a megfeleltetési kényszerről
Sanyinak hívták. Csak így: Sanyi.
Másik nevét senki sem ismerte, de valahogy mégis mindig tudta mindenki, hogy róla van szó. Élt-halt az élvezetekért. Nemigen járt máson az esze, mint az evésem, iváson és - tán ez volt a legfontosabb a számára - a szerelmeskedésen.
Na, hát ezt tökélyre vitte. Neki nem lehetett ellenállni. Persze, ebben része volt tökéletesen arányos testének éppúgy, mint beszédes tekintetének; hogy mindig tudta, mikor kell végigsimítani partnerén, mikor kell egy kicsit harapdálnia, mikor…- no de ez már az intimitás határát súrolja, nem?
Lényeg az, hogy tőle nem került el „ártatlanul” egy sem!
Éveken át megélt abból, hogy megfelelt a felé támasztott elvárásoknak.
Aztán megtörtént a baj! Egyszer volt nála egy gyönyörű, fiatal, a vágytól égő szemű kis barna - Sanyi pedig csődöt mondott! Maga sem értette a dolgot. Újra és újra megpróbálta, pihent egy kicsit, újra nekiállt - a végén szégyenszemre csak feküdtek egymás mellett, egyik erősebben szuszogott, mint a másik.
Legközelebb nem volt semmi baj, de utána kétszer is megismétlődött a csúfos kudarc.
Sanyi nem ment orvoshoz. Nem tehette… de ez talán érthető az ő helyzetében. Viszont egyre inkább úgy tűnt, hogy elvesztette élete értelmét.
Egy gyors ütés után végleg kinyitotta szemét, majd isteni illatokat árasztva maga körül okozott mennyei élvezeteket - most már az egész családnak - egy nyúlpörkölt formájában… | |
| 15. | [tulajdonos]: napfogyatkozás | 2017-09-08 20:44 | Nálunk most napfogyatkozás van. Teljes! Nem kell kormosüveg, hegesztőpajzs, nyitott szemmel végignézhető az egész.
Csak most nem a Hold takarja el a Napot, hanem a Föld.
És ez így megy minden éjjel. Szerintem már évek óta, és ezért nincsen hírértéke.
Gondolom, amikor először történt, csak összesúgtak az ősemberek a barlangban, sőt, volt, aki másnap nem ment mamutra vadászni, elkéredzkedett a törzsfőnöktől:
- Bocsi, Főnök, egész éjjel nem aludtam, valami napfogyatkozás vagy mi volt...
- Persze, bekávéztál, és most jössz ilyen hülyeségekkel! - válaszolt a törzsfőnök, aki végigaludta az éjszakát, így nem tudott semmiről.
De aztán megnyugodtak az ősemberek, hozzászoktak a napfogyatkozáshoz, szerencsére mindig éjszaka volt, akkor meg általában úgyis aludtak.
Volt gondjuk így is bőségesen. Nekik még minden új volt, mindent akkoriban fedeztek fel. Mondjuk, annyiban könnyebb volt, hogy akkor még Galilei nem fedezte fel a gravitációt. De a tüzet igenis ők találták fel. Meg a házasságot. Sajnos az anyóst is.
Persze, sok olyan dolgot rosszul értelmeztek, amit ma már pontosan értünk, és tudjuk, hogy az baromság volt.
Ezek a szerencsétlen barbárok úgy gondolták, hogy a jó elnyeri jutalmát, hogy fő a becsület, az adott szó szentsége, hogy egyenlő vadászatért egyenlő mamutot, hogy a hazug ősembert előbb ... Ez nem jó, akkor még nem volt kutya.
Szóval akkoriban ezért idillibb volt az élet.
Éppen ezért töltötte el rémülettel őket, ha kitört a vihar.
Amikor a két ősember a barlang szájából riadtan, bunkóikat szorongatva figyelte a dörgést meg a villámlást, az egyik lemondóan megjegyezte:
- Ez is csak azóta van, amióta kísérleteznek azzal az íjjal meg a nyíllal!...
| |
| 14. | [tulajdonos]: állócsillag | 2017-09-08 11:34 | Ez a hullócsillag-buli ugyan bejött, de a gyakorlatban nem jó semmire.
Nekem olyan kéne, ami hosszabb távon is működik!
Eldöntöttem, hogy nem hulló-, hanem állócsillagra nézve gondolok valamire! Mindjárt több ideje van az embernek gondolkodni.
Szerintem ez másnak is eszébe jutott már. Mindjárt itt van Petőfi, aki Erzsikével döntött így a szekéren.
Még jó, hogy ők ketten csak egy csillagra tartottak igényt. Nagyobb eséllyel jut mindenkinek. Valahol olvastam, hogy amióta Világ a Világ, hozzávetőleg annyi ember él és élt a Földön, ahány csillag látható. Remélem, azért nincs ennyire kicentizve. Mi lesz, ha jön egy hosszabb, országos áramszünet, és hirtelen sokan születnek? Akkor már lehet, hogy nem jut majd mindenkinek. Ezért szerencse, hogy lehetnek szép számmal ilyen Erzsike-féle párok, ketten egy csillaggal.
Aztán, mi baj lehet abból, ha többen is ugyanattól a csillagtól kívánnak? Ha mázli van, akkor ugyanazt kívánják, semmi gond, de ha egymásnak ellentmondanak a kívánságok? Szegény csillag... Lehet, hogy ezekből lesznek a hullócsillagok.
Például az egyik a Fradi, a másik a Dózsa ultrája. Vagy az egyik jobbos, a másik ballib.
Bár, ha jobban belegondolok, az első példánál mindkettő balhét és bunyót akar, a másiknál meg pénzt.
Az, hogy a kommunizmus mennyi ellentmondást takar, abból is látható, hogy a vörös csillag lehullt. Bár a Heineken egész jól tartja magát. Hiába, a pia szeretete világnézet-független.
A piások jelenléte a rendszerben egyébként is mérsékli a gondot, van annyi ital, ami a kettős látás okán növeli a választékot.
Észrevette már valaki, hogy Kína fölött sokkal több csillag van? Persze, ezeknek egy része már műanyag.
Ja, és az újrahasznosítás! Lehet, hogy a Kentaur alfáját már kinézte magának valaki, aki már rég meghalt. Gondolom, kivett pár ezer év szabit, aztán kész volt arra, hogy más is kinézhesse magának. Egyébként is a legelfoglaltabb csillag lehet, hiszen ez van a legközelebb. Négy fényév. - Olyan régen? - kérdezhetné valaki, már a hülyébbek közül.
Egyébként biztosan nagyobb reményekkel kívánhat valaki ettől a csillagtól, ha elgondolkodunk azon, hogy mennyi lehet a kívánság sebessége, Ha annyi, mint a fényé, akkor egy oda-vissza nyolc évig tart. Tehát senki ne kívánjon olyat, hogy mondjuk délután ne essen az eső, vagy szombaton húzzák ki az ötöst. De még mindig jobb ettől a csillagtól kívánni, mint mondjuk az Orion alfájától, mert a Betelgeuse minimum 500-ra van. Ebben az esetben az ember nem magának, hanem az utódainak kíván. A diófaültetés jut az eszembe. Azt hiszem, Geszti mondta, hogy az okos embernek a nagyapja ültet diófát.
Nna, mára ennyit a csillagokról
| |
| 13. | [tulajdonos]: hullócsillag | 2017-09-06 19:44 | Van egy népi hiedelem, hogy ha az ember lát egy hullócsillagot, ha közben gondol valamire, az valósággá válik.
Kipróbáltam! Működik!
Láttam egy hullócsillagot. Arra gondoltam, hogy - Jé, egy hullócsillag!
És tényleg! | |
| 12. | [tulajdonos]: áru daru falu... | 2017-09-06 13:58 | A szavak végén az ú, ű mindig hosszú, kivétel áru, daru, falu, gyalu, kapu, hamu, eskü.
Aki már olvasott tőlem, az tudja, hogy nem vagyok képzett irodalmár. Aki jobban ismer, azt is tudja, hogy nyelvész sem vagyok.
A fenti szabályt vagy ötven-ötvenöt éve tanultam, mint ahogy az igekötők egybe- és különírását is.
Az éltanos iskolára már alig emlékszem, de néhány ott tanult szabály valahogy megmaradt. Úgy látszik az akkori oktatásnak - igaz, néhány körmös is járt hozzá - azért lehetett néhány előnye. Hiszen nem gondolom, hogy a kereskedelmi dolgozók ne végezték volna el az általánost, és ne tudnák, hogy mi a bajom az árúfeltöltőt keresünk tartalmú hirdetéssel.
Aztán olvasom, vagy a TV-ben látom a nyilatkozókat: - Nem megkerülhető a probléma, mert nem megoldott, nem bejárható, stb.
Úgy látom, hogy amit a szövegszerkesztő nem aláhúz (Hi!), az már jó is.
Persze, lehet, hogy a nyelvtani szabályokat már módosították, és mindez már nem sért semmit, csak a fülemet. | |
|
|
