- Uraim! - szólalt fel a miniszterelnök a Parlamentben, - Mint tudják, a múlthéten hadat üzentünk az agresszoroknak. Nem, nem azoknak - válaszolt egy közbeszólónak -, azok most a barátaink, hanem a másikaknak.
Mivel eddig jó volt a kapcsolatunk velük, így a személyes ismeretség gördülékennyé tette a háború lefolytatását.
A hadügyminiszterek betáplálták a szimulátorba a szemben álló hadseregek paramétereit, a hátországok anyagi lehetőségeit, harci kedvét, elkötelezettségét a demokrácia, az igazságosság és a globális felmelegedés terén. Még a szélesszájú orrszarvú és a jegesmedve, mint veszélyeztetett fajok védelmére kidolgozott stratégiánkat is.
Megjött az eredmény: - nekünk negyvenötezer, nekik tizenötezer embert kell agyonlőni.
Nálunk már lezajlott a sorsolás, kimentek az értesítések, olyan szöveggel, hogy "Ön egy sorsolás nyertese! Kérjük, fáradjon be a .... címre, ekkor és ekkor!"
Miért vesztettünk volna?! - szólt oda ismét egy közbekiabálónak. - Nem a humánveszteség a lényeg! Nálunk az oligarchák sokkal több osztalékot kapnak, mint az ellenfélnél!
Az adóhatóság már kiküldte a névre szóló csekkeket a lakosságnak, de befizetni nem a Hatóság számlájára kell, hanem mindenkinek rögtön annak az oligarcháéra, akit szintén a számítógép sorsolt ki a számára. Így alig van adminisztráció, szinte kizárt a téves utalás.
- A beszámolót követően hatalmas taps tört ki. Még az ellenzék is tapsolt, de ők azért - kötelezően - csóválták a fejüket, és hümmögtek is némileg. Az éve óta konszenzusos volt, hogy a mindenkori ellenzék oligarchái, strómanjai létszámarányosan részesülnek az ilyesmiből.
- Figyelj, azért nagy dolog ez a szimulációs háború! - mondta az egyik képviselő, már a büfében, kávéját kavargatva a másiknak. - Hamar lezajlik, tiszta a kép, ki-ki mennyit fizet vagy mennyit kap.
A sok hulla nem rohad el mindenféle dzsungelekben, vagy rontja a közképet az utcákon vagy a tereken. Tervezetten, a tumultust elkerülve gyorsan és higiénikusan zajlik a háborús veszteség rendezése, nem törnek ki járványok se.
Ja, azt nem is mondta az elnök - úgy látszik, sietett -, hogy melyik házakat kell lerombolnunk, de úgy tudom, hogy ötezret, abból ezret vidéken. Lesz dolga a Bombakár Zrt-nek, megint jó évet zárnak!
Mint a kicsiny gyermek, aki már aludna, és már óvón fedi álláig a dunyha "Ne menj még, meséld el, hogy milyen az élet"- (mert féli a gyorsan rárontó sötétet) összeszorult szívvel kérleli válaszod, nem tudja, mitől fél, attól, hogy elhagyod, vagy az altatódalt tagadod tőle meg: így kérünk, maradjál, hogy lehessünk veled. Mondd el, hogy te mesélsz, és mi körbeülünk, hogy mi vagyunk neked, és hogy te vagy nekünk, majd beszélgetésünk biztosan felfedi: a mindnyájunk vállát nyomó gond emberi. Hazugság, hamisság - Te jól tudod, mi az, ne csak a valót mondd, de azt is, mi igaz, gyújtsad meg fejünkben a picinyke lámpát, amivel szemünk a sötéten is átlát, vagy mint orvosdoktor lát röntgen-szemével ha hozzá betegen panaszkodni mégy el. Vatta-szóid közé bántó zaj nem kerül, bajainkról értőn beszélj, és emberül, kelts bennünk vágyakat, feledtesd el gyászunk, - Kosztolányitól épp most kellett megválnunk -, mint ahogy Mariót kezdte meg a mágus, minket úgy emészt az államapparátus, fejünket kapkodva félünk új eszméket, szörnyeket, mit kínnal tűr meg a természet, kavar-e számunkra valaki új mérget - meddig olvashatsz még, s hallgathatunk téged? Ha veled beszélünk, férfi lesz a férfi, nőknek nőségükhöz kell majd visszatérni - hogy kell lánynak lenni, majd nőnek, anyának, embernek - mert abból csak néha találnak. Kérlek, helyezkedj el szépen, kényelemben. Ne félj, hogy figyelmünk egyszer tovalebben, mit fehérek közt is csak oly' ritkán látunk, európait lát benned majd néhányunk.
A főiskolán a matekot nem az iskola tanári karából tanította valaki, mert a mi matekunk elég speciális volt. Gömbháromszögtan, stb. Ez meg a navigáció miatt kellett. Merthogy a Föld gömb alakú.
Persze az okosok kijavítanak, hogy nemis, mert geoid alakú, de ez a meghatározás csak annyira fantáziadús, mint mondjuk az, hogy a kaki olyan büdös, mint a kaki. A lényeg, hogy a navigációt a gömbháromszögtan segíti a legjobban, nem volt még olyan szakbarbár, aki a geoidháromszögtant kifejlesztette volna.
Cs. Csaba igazi matematikusként jött tanítani.
Az osztályunkban volt, aki idősebb lehetett nála. Szerintem tanári gyakorlata nem lehetett, és biztosan gondokat okoztunk azzal, hogy rakoncátlan osztályként viselkedtünk. Ő értelmes, megfontolt emberekhez volt szokva, akik egy nyelvet beszéltek vele, a diákokban génből meglévő huncutság belőle már kikopott.
A valószínűségszámítást kísérelte meg betuszkolni megkötött kutacsaink közé, amikor egyikünk (?) fenemód fontos kérdést támasztott neki:
- Mennyi a valószínűsége annak, hogy Mátyás király benéz itt az ablakon? - Mennyi, hát semmi! - mondta megrökönyödve. Nem is értette igazán a kérdést. - Hát 50 százalék! Vagy benéz, vagy nem!
Ezt a sajátos számítást én a későbbiek során számtalanszor alkalmaztam, akár a mai napig is elő- előveszem, persze abszurditását tudva és kihasználva.
A mai hírek között olvastam egy olyat, hogy valamiről, amiről nagyobb hatékonyságot tételeztek fel, most van, aki azt állítja, hogy az csak ötven százalék. No, erről jutott eszembe ez a történet.
Kiegészítés, csak azért, hogy színesebb legyen az írásom.
Úgy rémlik, hogy a kombinatorika tárgykörébe tartozó példát vezetett le egy alkalommal kissé már betört és megviselt tanárunk. Valami olyasmiről szólt, hogy egy pakliból kihúzva x számú kártyát, abban hány piros lehet.
Kopogott a kréta a táblán, egyébként csend volt, néhányan már képesek voltunk nyitott szemmel aludni.
Csaba már teliírta a táblát, aztán kihozta az eredményt, gőzöm sincs már, hogy mennyit.
Arra viszont jól emlékszem, hogy egy társunk az egyik leghátsó padból határozottan kijelentette, hogy nem jó!
Ő erre zavarba jött, leellenőrizte a táblára írtakat, aztán megnyugodott, nem volt hiba a számításában.
- Miért állítja a kolléga, hogy nem stimmel?!
Kiderült, hogy hátul békésen kártyázgatva a játékosok egyikének tekintete véletlenül a táblára tévedt, és látva, hogy kártyáról van ott is szó, nosza, kipróbálták.
Kihúzták a példának megfelelő kártyát, és nem annyi volt.
Nekik aztán ettől kezdve hiába magyaráztak a matematikai gondolkodás felsőbbrendűségéről! Az empirikus megközelítés az igazi!
Találkozott a réten Lúdas Matyi és Kukorica Jancsi.
Mindketten éppen megpihenni készültek, és mivel az egész réten csak egy olyan fa volt, amelyik hűvös árnyékot adott, hát az alá telepedtek.
Jancsi a lovát, Matyi a libáját legelni csapta, a férfiaknál is előkerült a tarisznyából az elemózsia.
Eleinte csendben falatoztak, csak jóétvágyat, szépidőnkvan, szépalibád-szépalovad, ilyesmivel törték meg a csendet, de aztán előkerült Jancsi tarisznyájából a butykos, Matyiéból meg a mentes ásványvíz - Matyi kiskorúként még nem ivott alkoholt -, és egyre bővebb mondatokat fogalmaztak meg.
Matyi kissé elhúzódott. Ő nem ivott, nem dohányzott, alapjában egészséges életmódot folytatott. No, nem esett át a ló túlsó oldalára, neki lúdja volt, nem lova, az csak Jancsinak volt, szóval Matyi kerülte az egészségtelen dolgokat, de azért tofut meg omegahármat, estleg norbiabdétet nem fogyasztott. Ja, és nem akarta erőszakosan megtéríteni embertársait. Olyan kis zacskókat se hordott magánál, mint a kutyások, a libaszart egyébként is rohadt nehéz összeszedni.
Szóval, beszélgetni kezdtek. Jancsi szájában a pipával, Matyi egy fűszálat rágcsálva, persze olyat, ami nem volt libaszaros, szó szót követett, ki-ki elmesélte életéből azokat, melyekről úgy gondolták, hogy komoly befolyással bírtak eddigi életükre. Persze, mindketten kerülték az olyan témákat, melyekkel rossz fényt vetettek volna önmagukra.
Jancsi például elhallgatta, hogy ki nem állhatja a focit, Matyi meg azt, hogy sose volt még nővel. Bár, akinek libája van, az nem marad ki teljesen egy kapcsolat árnyoldalaiból, tehát Matyi sajnálhatná is a dolgot, pont a napfényes oldalát nem ismeri meg ilyeténképpen a párkapcsolatnak.
Jancsi mesélt Iluskáról, hullámos hajáról, telt kebleiről, ábrándos, nagy szemeiről, hattyúnyakáról - ennél a résznél Matyi elérzékenyülve simította végig tekintetét libáján -, de elbeszélése megzökkent, amikor a gonosz mostohához ért, ezt a részt már rövidre fogta, aztán el is hallgatott.
Matyin volt a sor.
Elmondta, hogy szegénysorban nőtt fel, de anyja a lehetőségekhez képest mindent megadott neki. Még hamubasült pogácsát is sütött, ha hallotta, hogy lapaj fia gyomra csikordult egyet.
Így tett akkor is, amikor Matyi úgy gondolta, hogy pénzzé teszi a család libáit Döbrögön a vásárban.
Matyi szavai meg a Döbrögi urasággal való kapcsolatának ismertetése után fogytak el.
Mindketten csendben gondolkodtak, értelmezték magukban a másiktól hallottakat.
Jancsi pöfékelt, Matyi rágcsálta a füvet. - Mi lenne, ha én is meggyújtanám, füstölni mégis felnőttesebb, mint rágni! - gondolta. - De hát nem vagyunk Amszterdamban, meg az se lehet véletlen, hogy egész Európa tévúton jár - nyugtatta magát.
Szinte egyszerre riadtak fel töprengésükből.
- Te Matyi! Ez a te Döbrögi uraságod szerintem féltestvére a gonosz mostohának! - Szakasztott ugyanerre jutottam én is, Jancsikám! - Mind a kettőnek a kurva az anyja! - mondták már szinte egyszerre, olyan hangosan, hogy a ló egyből libabőrös lett, a lúd meg lóhalálában szaladni kezdett.
Én meg azon gondolkodom, hogy ezek ketten egy nagyon szerteágazó családfa néhány ágára találtak csak rá, az a fa sokkal terebélyesebb, mint ahogy elsőre látszik. Sőt, még az is benne van a pakliban, hogy egy fától nem látszik az erdő.
négyórás tanfolyam lélekgépkezelői hűtőrekesz-feltöltői papírt is a sikeres vizsga után azonnali munkakezdés a sikertelennél is méretre csináltatott munkaruha egy méretre ha szűk belefogysz
dupla fizetés ketten kapják
túlórapótlék utolsóórapótlék
olcsó partecédula nagytételes kedvezmény név kipontozva majd tintával indigóval rögtön a lábcédulára is
védettségi igazolvány tűzálló recycling
folyamatos lélekharang tól - ig idők eladóak bérelve olcsóbb kizárólagos tíz perc az felárral
Egy határozatot kaptunk. A boríték úgy kitömve, hogy majd' kihasadt, feszült, mint egy felrázott kólásüveg.
Gépjárműadó!
Jó, azért ez nem szokta rámhozni a lábrázást, a Marutira 4060,-Ft egy évre, két részlet, félévente két doboz cigi. Illetve másfél. Bocsi, egy. Egyre olcsóbb, legalábbis a cigihez képest.
Beleolvasok a határozatba, nagyon szigorú, négy oldal. Kiderül, hogy mostantól ezer forintra kerekítenek, nosza, nézem a csekkeket, merre az a hatvan ficcs? Lefelé, hurrá, majdnem egy szál cigi visszajött.
A késedelmi kamat kiszámításáról szól pár bekezdés, szemöldök-összevonás is van benne, ha a hátralék meghaladja az éves adó összegét, a NAV kivonja a forgalomból a kocsit.
Na, az tényleg komoly érvágás lenne, asszem ezt a 28 éves mecsboxot már a bontó is csak pénzért fogadná be.
Szerintem, ha rákerülne a sor, kivinném a teraszra, alá négy tégla, konzervnyitóval leszedném a tetejét és teliraknám muskátlival.
Na, vissza a határozathoz.
Sok paragrafus, az adó kiszámításának tematikája, az a baj, hogy az első paragrafus-szimbólumnál az agyam automatikusan diszlexia-üzemmódba kapcsol. Mostanában már a violinkulcsnál is, annyira hasonlítanak.
Szóval ilyenkor eltűnnek a betűk, helyettük egybefüggő szürkét látok.
Kicsit leraktam a papírt, néhány percig vízesésre, őzgidákra, színpompás trópusi madarakra, elgázolt sündisznókra gondolok, hogy visszabillenjen lelkem a továbbolvasáshoz.
Rögtön az aláírást nézem, hátha így később jön a roham.
Dr. M.... Mihály dandártábornok igazgató (hatáskör gyakorlója)
Vazze! Még jó, hogy nincs háború!
A dandártábornokok az én négyezremet hajtják be!
Aztán akkor ki áll a magaslaton, kart karba öltve, ki vakargatja gondterhelten az állát, ki mormog maga elé, időnként szeméhez emelve a gukkert? Ki kiabálja, hogy - Utánam! (persze, lófaszt utánam, a katonák szoktak rohamozni, a tábornokok maradnak a magaslaton, esetleg levonulnak a bunkerbe)?
Kevés helikoptert vehetnek ebből a négyezerből, vagy, ha az már van, és benzinre költik, nem érnek el vele Dunakesziig se!
Olvasom, hogy fellebbezhetek, és annak még halasztó hatálya is van.
Sajnos ennél a résznél ismét lekapcsolt az agyam. Lefotóztam, és megkísérlem mellékelni a képet, a normálisak biztos el tudják olvasni, nekem megint beszürkült az egész.
Annyi erőm azért volt, hogy a Dandártábornok Úr vezetéknevét kitakarjam, nem szeretnék személyiségi jogot - esetleg hadititkot - sérteni.
Azt jó lenne megtudnom, hogy fellebbezés esetén ki kell-e írnom a rendfokozatomat? Ha tudja valaki, értesítsen!
Ma felnéztem a Dokkra, és megláttam baloldalon egy friss, piros bejegyzést.
Felderültem némiképp... Megígérve magamnak, hogy a régi függőséget nem engedem újra kialakulni, de írogatok egy kicsit. Meglátom, mi lesz!
A következő versikét ma egy hete faragtam, biztos érződik rajta némi megkönnyebbülés, hogy talán lesz kijárat ebből az alagútból. A fészre akkor feltettem, de sajnálnám, ha a Dokklakók kimaradnának belőle!
Most jövök az oltópontról. Még magyarul beszélek. Nem ültem fel hál'istennek a sok buta beszédnek!
Nem zabrálok karórákat, nem a borscs a kedvencem - pedig megkóstoltam anno még kilencszázhetvenben -,
nem a vodka a szájvizem, Putyinra sem szavazok, a guggolóst sem bírják a térdemben a szalagok.
Nem lőnek ki Bajkonurban, nem kedvencem a medve, és a szemináriumon nem hallgatok dermedve...
Igaz, ha csillagot látok, - ötágút és vöröset -
* Imádom! Csak nyelem, nyelem a Heineken-söröket!
Természetesen itt van az orosz fordítás is. Persze, én is a Google-fordítót használom.
Я выхожу из пункта вакцинации. Я все еще говорю по-венгерски. Я не сел, чтобы поблагодарить Бога к множеству глупых речей!
Я не беру часы, борщ не мой любимый - и я попробовал это в том году еще девятьсот семьдесят,
водка - не жидкость для полоскания рта, Я тоже не голосую за Путина, они тоже не могут стоять на корточках ленты на коленях.
На Байконуре не стреляют, мой медведь не мой любимый и на семинаре Я не слушаю замороженный
Правда, когда я вижу звезду, - пятилучевой и красный -
* Я люблю это! Просто глотай, глотай пиво Heineken!
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
