Meleg szavaidat nagyon köszönöm, hálás vagyok érte!
Mindamellet javaslom, ne herdáld erődet arra, hogy a szemembe dícsérj, hiszen ha valaki, hát én igazán tudom, hogy milyen vagyok, összponosíts inkább az elismerő szavak hátam mögötti terjesztésére!!
(Ide egy csomó mosolygós emojit szánok, de űgy rémlik, hogy ilyenkor kint az életben kérdőjelek és egyéb mifenék jelennek meg, tehát: mosoly, mosoly, hálás mosoly, szív, szív, puszi)
Az idén harmincharmadik éve havonta megjelenő Fedél Nélkül című irodalmi lap legutóbbi számában meglepődve észleltem egy dokkoló – nem dokker, az szerintem nem magyaros -, Zalán György 2002-ben írt versét.
Bár e művét a költő huszonhárom éve vetette papírra, a gondolat már ifjúkorában foglalkoztatta, csak elfelejtette, viszont az utókor nagy szerencséjére majd negyedévszázada ismét eszébe jutott. Egyébként érdekes, hogy ezt a költeményt kereken tizenkettediknek tette fel a Dokkra, és a számok csodálatos összjátéka, hogy ez a vers volt a tizenegyedik mulandója, aki ért a számmisztikához, érdekes összefüggésekre deríthet fényt. Én nem értek hozzá, így összefüggéseket sem találtam, ha csak azt nem, hogy költőnk versei miatt akkoriban felmerült, hogy a mulandokk-kat három k-val kéne írni, úgy több férne a fiókba.
Felhívom a figyelmet, hogy a fent megnevezett költő a Dokkon Gyurcsi – Zalán György művésznéven publikál, de azt hiszem, ezt már sejtették páran.
Felmerült a gondolat, hogy az ilyen megjelenéseket a DOKK_FAQ-on is bejelentsem - 6ni -, de aztán elvetettem. Rájőttem, hogy ez rajtam kívül a qtyát nem érdekli, már vagy ötven hasonló bejelentésem volt, annyi reakció se jött rájuk, hogy mit húzzak meg és hányszor.
Egyébként igény esetén megszervezek egy dedikálást a költő veresegyházi kúriájában, az alkalmanként kapott három tiszteletpéldányból kettőt-kettőt szívesen átad rajongóinak. Aki pdf-kiterjesztést is elfogad, annak a fájl nevét szabja személyre.
