NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2020-10-26 18:55 Összes olvasás: 69501Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1470. | [tulajdonos]: Hmm... | 2020-10-14 01:59 | Kérem, hogy aki ismeri ezt a verset, írja meg nekem, ki írta?!
Kuruc dal
huj kuszma bég
huj kereki
vatykos csuvászok vereki
dengelegi
ne mánd ne mánd a bereszt
a pöly ha engem él ki már
de mindeg egy ha vildegár
mer engem ér minden bagul
mint velgabban a bégahúr | |
| 1469. | [tulajdonos]: A zsákos ember | 2020-10-12 20:51 |
Hűvös októberi estén vendégsereg gyűlt össze. A felnőttek sűrűn egymás szavába vágva beszélgettek. Hárman voltunk gyerekek. Utánoztuk a nagyokat, és röhögtünk mindenen. Zavarhattuk őket, mert nem győztek csitítani bennünket. Aztán megunta nagynéném, és azt mondta, szól a zsákos embernek, majd ő elvisz bennünket. Pár percre elhallgattunk, aztán sugdolóztunk, végül megint hangoskodtunk. Egyszer csak kopogtatott valaki a bejárati ajtón. Anyám kinyitotta, a küszöbön egy jól megtermett cigány ember állt. Megkérdezte, hogy vannak-e itt rossz gyerekek, mert zsákjában gyűjti őket. Megrémülve a sarokba bújtunk. A felnőttek komoly arccal felénk fordultak. Apám elgondolkodott, és azt felelte ránk pillantva, hogy voltak itt rossz gyerekek, de már elmentek. A cigány ember bólintott, jó éjszakát kívánt, és távozott. Mi a sarokból előmerészkedtünk, de egész este egy mukkot sem szóltunk. Megtanultuk, hogy ha a felnőttek beszélgetnek, nekünk csendben kell maradni. | |
| 1468. | [tulajdonos]: Hogy tudjad | 2020-10-08 17:50 | | A történések c. napló tulaja meg felfújt bogyótermés. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1467. | Zúzmara: igen | 2020-10-08 10:31 | | Szia! Igen, van folytatása, de azt már nem teszem fel ide. Rajtad kívül senkinek se tetszik :) De priviben megírom, hol olvashatod el. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1466. | Pillanat: re | 2020-10-08 10:15 | | Gabika! Ez remek írás! Érdekes, izgalmas, tetszik a stílusa! Remélem van, lesz, folytatás! | |
| 1465. | [tulajdonos]: Az őrület (fikció) piszkozat | 2020-10-01 02:09 | Az őrület (fikció)
1. fejezet
- Miért van annyi szenvedés a Földön? Háborúk, betegség, halál. Mi az oka mindezeknek?
Rosszul irányítanak minket. Ha én lennék a Föld legfőbb ura, és ha milliószor intelligensebb lennék
se tudnám boldoggá tenni az embereket, felfuvalkodottá válnék. Hja...- és ezzel elaludt.
Reggel rosszkedvűen ébredt. Munkába indult, de motoszkált a fejében a tegnap esti gondolat. Viszolygott a haláltól. Sorban mentek a másvilágra betegei. Legnehezebb volt elbúcsúzni azoktól, akiket hónapokon keresztül ápolt.
Délután mosogatás közben csengettek. Megtörölte a kezét, ajtót nyitott. Két jól öltözött nő állt az ajtóban. Köszöntek, majd egyikük nekiszegezett egy kérdést: - Ön szerint miért van ennyi szenvedés a Földön? -
Megdöbbent. Beljebb tessékelte a hölgyeket, bemutatkoztak: Margit és Karola. Én Gabriella vagyok, de szólítsanak Gabinak. Hellyel kínálta őket.
Isten nevét közölték vele. Pillanatnyi ellenérzése támadt, aztán eszébe jutott, hallotta már Jahve nevét. Ezután érdeklődve hallgatta egyikőjüket, azt aki egyből szimpatikus volt neki. Meggyőzően beszélt az ismeretlen. Az információk meggyőzték, mert hasonlóképp gondolkodott ő is.
Újabb találkozót beszéltek meg.
Belelapozott a folyóiratba, amit a tanúktól kapott. - Meglátjuk - gondolta. Folytatta munkáját ott, ahol abbahagyta.
2. fejezet
Nyugtalanul hajtotta álomra a fejét. Hamarosan egy fekete árny a nyakához kapott, és megharapta. Fuldoklott. Kétségbe esett, hörgő hangon hívta Jehovát, hogy segítsen. Csurom vizesen felébredt. Félt.
Nehezen rászánta magát, és a villanykapcsolót felkattintotta. Kikászálódott a fürdőbe, megtapogatta a nyakát. Hirtelen észrevette a szabályosan elhelyezkedő hat pontot a nyakán. Három pár egymás alatt. Mintha megharapta volna valami. Nem vérzett. Összerázkódott. - Úristen, babonás lettem? - gondolta.
Nem tudta, hogyan szólíthatta Istent a nevén. Ekkora hatással volt rá a beszélgetés? Máris hitt? Sokáig nézegette a pöttyöket, egyre hihetetlenebb történetek jutottak eszébe az ördögről. - Sok horrorfilmet néztem - állapította meg, majd vállat vont. Megnézte az órát – van még időm aludni – gondolta és visszafeküdt.
Szabadnapos volt.
Reggel hamar összecsapott mindent, bevásárolt, és türelmetlenül elővette a Bibliát. Nyugodtabban elkezdte szürcsölni a kávéját és rágyújtott.
"Kezdetben volt a sötétség"... Letette a könyvet, bekapcsolta a számítógépet. A teremtés mítoszokat böngészte.
- Aha, gimiben futólag tanultuk majd felállt. Elsétált szüleihez. Örömmel fogadták. Beszélgetés közben megemlítette, hogy látott egyszer itthon a fiókban imakönyvet. Elkérte. Érdeklődve nézegette benne az angyalokat. Eszébe jutott egy szentkép, ami a szomszédék szobájának falán volt felakasztva. Két gyereket és felettük lebegő angyalt ábrázolt. Egyszer lerajzolt egy keresztre feszített alakot, nő volt. - Jaj! Ennyi kuszaságot!
Teljesen megzavarták a tanúk a lelki békéjét. - Többé nem találkozok velük - határozta el magában.
3. fejezet
Még nem tudta, hogy ez a műszak mérföldkő lesz az életében.
Az éjszaka csendesen telt. Adminisztrált, a nővérszobát kitakarította, óránként végig járta a kórtermeket. Mindenki jóízűen aludt.
Hajnalban csörgött a telefon. A másik osztályról hívta a nővér, hogy segítsen mosdatni a magatehetetlen betegeket. A végstádiumban levő daganatost hagyták utoljára. A kórteremben a beteg kezét fogta felesége, fia kétségbe esve nézte a haldokló apát. Szíve összeszorult. A másik nővér nagy dirrel-durral közölte, hogy megmosdatják a beteget. Az asszony kérlelte, hogy hagyják nyugodtan meghalni a férjét. Erre a nővér kirántotta a férfi feje alól a párnát, és szinte harsogta, hogy bizony megmosdatják, különben a főnővér összeszidja reggel. A beteg hangosan jajgatott. Gabriella óvatosan visszahelyezte a párnát, bocsánatot kért a kolléganője helyett. Intett a szemével neki, hogy menjenek ki. Nem tett szemrehányást, de zaklatottan ment vissza a helyére. Ő is lemosdatta a betegeket, kivitte a vizeleteket. Megírta az osztályátadót. Fáradtan várta a délelőttösöket. Nem mondta el a történteket, de hazafelé is a beteg járt a fejében, aki negyed óra múlva meghalt.
Nem tudott aludni. Teljesen felzaklatták az események. Tudta, hogy lépnie kell. Ott fogja hagyni a kórházat, nem bírja tovább.
Nem ment dolgozni, életjelet sem adott magáról. A főnővér felkereste az otthonában, nem válaszolt a kérdéseire, csak annyit mondott, hogy felmond. A főnővér dühösen elment. Mielőtt becsukta volna az ajtót, visszanézett, és közölte, gondoskodni fog róla, hogy az egészségügyben ne tudjon elhelyezkedni beosztottja.
Forgott vele a világ. Kétségbeesett. Napokig ki sem mozdult, nem evett, alig ivott folyadékot. Elővette a Bibliát, lapozgatott, és véletlenszerűen olvasgatta. Jézus tanításai felkeltették érdeklődését. Mint valami izgalmas regényt, nem tudta letenni a Könyvet.
Egy hét múlva munka után nézett. Mindjárt az első helyen fel is vették. Betanított munkás lett.
4. fejezet
A folyamatos műszak nem volt ismeretlen számára, jól bírta a tizenkét órás műszakot. Hamar betanult. Főnökei elégedettek voltak vele. De nem tartott sokáig. A részleget bezárták, a munkát más országba vitte a munkáltató. Félt, hogy elbocsájtják. Szerencsére csak áthelyezések voltak. Így a műanyagüzembe került.
A gépek zaja eleinte zavarta, de megbarátkozott a helyzetével. Felvette az iramot, elégedettek voltak itt is vele.
Már fél évet töltött ott, amikor munka előtt behívták az irodába. Főnöke kissé zavartan beszélt. Hümmögött, mint aki nem tudja, hogyan kezdjen bele a mondókájába. Majd lesütött szemmel közölte vele, hogy átkérték a szereldébe. - Tudod, ott a jobb dolgozók kapnak helyet. Tiszta munka, jobb fizetés. És Angliába is kimehetsz betanulni - kecsegtette főnöke.
Hősünknek felcsillant a szeme. Ki utasítana vissza ilyen lehetőséget. Ennyiben maradtak.
Elmúlt pár hét, de nem történt semmi. Aztán egy hétfői napon várták a portán. A szerelőüzem irodájába irányították. Csodálkozott. Kopogtatott az ajtón. Beljebb tessékelték, hellyel kínálták. Az egyik művezető elmondta, hogy egyedül őt kérték át dolgozni, mert jó munkaerő. Megkérdezte,
hogy mik a nő feltételei. - A hajamra kenhetem a megtiszteltetést – gondolta. Majd spontán felelte, hogy három műszakban szeretne dolgozni, így több lenne a fizetése. Az üzemvezető a háta mögött állt csendben. - Csak ennyi? - kérdezte a művezető. A nő bólintott.- Természetesen – jött a válasz.
Körülvezették a csarnokban. Aláírta a szerződést.
Három nő alkatrészt válogatott, odaültették. Megindult a fecsegés, mindenről kérdezgették az újonnan érkezőt. Kissé kelletlenül válaszolgatott, úgy érezte kihallgatják.
Másnap beültették szerelni. Furcsák voltak számára a mütyürök. Kezdetben sután állt kezében a munka, de mint mindenhez, hozzászokott.
5. fejezet
Egy alkalommal a bolt előtt találkozott egy tanúval. - Hallottam – mondta – nem tanulmányozol velünk, de engedd meg, hogy adjak egy Őrtornyot. - Azzal elbúcsúzott.
Otthon kipakolta az élelmiszereket, a folyóiratot betette a szobaasztalra.
Este zuhanyzás után olvasni kezdett. - Na, én nem tudnék így élni – állapította meg. - Olyan, mint a házalás. Szégyellném magam. - Inkább egy regényt vett elő, de ezen elaludt.
Másnap a munkahelyén semmi különös nem történt, hiába várta, hogy megemlítsék neki az angliai utat.
Ehelyett egy régebb óta ott dolgozót vittek ki. Az asszonyok azt sugdosták, hogy az üzemvezető szeretője. Elengedte füle mellett a pletykát. Soha nem feltételezett rosszat senkiről. Túl naiv volt.
A csarnokban gyakran látta az üzemvezetőt, akit Gyulának hívtak. Úgy rémlett neki, sokszor nézi őt. Nem tudta mire vélni. Lehet mint új dolgozót figyelte meg. Erre a gondolatra nyugtalan lett. - Nem végzek jó munkát vajon? - Nem szólt rá senki, így furcsállotta az egészet.
Egy hónap múlva gépsorra tették. Az egyik lakatos az ülő nő lábához szorosan simulva megkérdezte, nem akar-e csoportvezető lenni. Ő azzal hárította el, hogy sokat tanul, az leköti minden energiáját. A lakatos elment. Kis idő múlva érezte, hogy figyelik. A szemével egyből megtalálta a két férfit. Miközben felé fordultak, sebesen beszélgettek. Az üzemvezető és a lakatos volt. Gyula elmosolyintotta magát. A nő hátat fordítva mérgelődött magában. - A férfiak is pletykásak.
Új gépsort vártak. Üzembe helyezését angol és német szakemberek végezték. Felpezsdült a csarnok, örültek az asszonyok. Hősnőm is. Feltűnt neki egy mogorva német lakatos. Tréfásan odaszólt a kolléganőjének, hogy megcsiklandozná a férfit, csak nevessen az. A férfi felkapta a fejét, és odamosolygott a két nőhöz. Tudott magyarul.
Maga sem értette, de nagyon vidám lett. Nevetve dolgozott, tréfált, a többiek is átvették tőle a jókedvet. Ment a munka. Oda-oda pillantott a szerelő férfiakra, próbálta kitalálni, miről beszélnek. A szünetben az udvarra tartott, a vasajtó előtt megtorpant. A férfi tréfásan mélyen bókolt neki, ő erre csinált egy pukedlit. Majd zavartan kiment az ajtón. Szünet után lecsendesedett a nő, szégyellte magát viselkedése miatt. A soron megjelent a Gyula. Mikor távolodott, hátra fordult, találkozott pillantásuk. - De szép mélybarna szeme van! – gondolta a nő és elpirult. - Jé, én szerelmes vagyok a Gyulába! Megijedt. Kényelmetlenül fészkelődött. Évekkel ezelőtt szerelmi csalódás érte, és akkor megfogadta, hogy soha többé nem kell neki férfi.
Az öltözőből kilépve a német lakatosba botlott. Zavartan kikerülte a nő, szinte futott a gyárkapuhoz.
Mielőtt kilépett még hátra nézett, megpillantotta az üzemvezetőt. Figyelte a férfi.
Otthon átöltözve a fotelba tottyant. Átgondolta a mai napot, sajnálta, hogy úgy viselkedett. Biztos kigúnyolják majd az asszonyok. Mindegy, legközelebb nem követi el ezt a hibát.
Este kíváncsiságból beleolvasott a Bibliába, maga sem tudta, mit keres benne. Lapozgatott ide-oda, elolvasott pár sort itt-ott, aztán fürödni ment. Jól esett neki a zuhany, elálmosodott. Lefeküdt, és mély álomba zuhant.
Másnap az üzemben folyt tovább a gépösszeállítás. Érezte a lakatosok kíváncsi tekintetét, de véletlenül se nézett rájuk. A szünetben tudta meg a nőktől, hogy holnap hazamennek a németek. Nem is baj – gondolta. Tekintetével Gyulát kereste, ő is ki szokott jönni cigarettázni. Hamarosan meg is jelent a művezetővel. Történetem főszereplője nem értette, miről beszélgetnek, pedig kíváncsian próbálta leolvasni a szájukról. Aztán rájött, hogy pimaszság amit csinál.
Beindult az új gépsor, hangosabb lett a csarnok. A főnökség elégedetten fogott kezet a szerelőkkel, azok távoztak. Az asszonyok kíváncsian várták beosztásukat. Őt nem tették az új gépre. Vállat vont. Úgysem őt tanították be Angliában. Régi főnöke szavai jutottak eszébe, és az üzemvezető viselkedése vele szemben. - Biztos utál engem -gondolta – de akkor miért kértek át???
Alig várta a műszak végét. A művezetőtől kért pár nap szabadságot. Kapott. | |
| 1464. | [tulajdonos]: így-e | 2020-10-01 00:18 | mint akit megcsípett egs hírvívő darázs
úgy csapkod visít fel egy versen
felháborodása nagy sőt óriási
tollat ragad tagad nehogy (jó ég)
az igazat szóló dal megszülessen | |
| 1463. | [tulajdonos]: József Attila | 2020-09-30 23:54 | SZOCIALISTÁK
Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!…
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi
tomporunkat –
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa
nélkül csatát nem nyerünk.
Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk,
a halottunk,
tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából,
kubikos gödörből feljutottunk –
viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat.
Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal,
hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal,
a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás
megszeghette,
a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás
megfőzhette,
a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás
köcsögébe belecsobbant,
a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás
fiatalába beledobbant,
a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás
beleköltözött,
a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás
beleöltözött,
a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás
megszületett,
a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás
felnövekedett, – –
a tőkével, mely munka lesz,
míg megnő az inas
s kalapácsával odavág
világ!
ahol a legfehérebben
izzik a vas!…
Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!…
Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!
Volt ilyen korszaka is József Attilának. S most újból időszerű lett, alulról jön a sikoly. Az ökllök kezdenek összeszorulni. Perseze ez nem igaz, hiszen minden rendben zajlik hazánkban. Hmm. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
