szárny Istenem mily ajándék lenne ajkamon dicső ének csak rólad zengne de földhözragadt vagyok nem vigyáznak rám angyalok az ember megváltozni bár akarna mégis a szokásai rabja
adj nekem szárnyat s útra kelek a földkerekséget látni vágyom de nem jutok tovább ezen az átkozott házon fogoly vagyok testem foglya Isten add hogy valaki kezem fogja vagy adj inkább erőt hogy el bírjam viselni amit rám szabtál üresség és a nagy semmi a büntetésem mert nagyra vágytam megfogni amire nem én teremtettem mindent elhibáztam nem vagyok senki és semmi üres porhüvely tovább ne büntess nyomtalanul tüntess el megbocsájtani még én
sem tudok magamnak így ezt tőled sem kérem bár az évek elszaladtak bölcsebb nem lettem halálomig megmaradok magamnak
hogy mivé lettem s nem jutnak eszembe szép szavak? nem festek gyönyörűséget s hogy versem selejt és salak? talán nem kéne verset írni hallgatni arany de mit tegyek szegény én ha úgy érzem mondanivalóm van tudom fiókba kéne tenni akkor nem szúrná más szemét talán elégedett lennék mert nem lennék másoknak szemét
Csak egy pillanatra visszatértem, hogy Baltazárnak válaszként ezt küldjem: "lüneburgi tanulmányai alatt ismerkedett meg behatóan az orgonával, amelynek csakhamar virtuóz ismerője lett" (Wikipédia)
a csendet felrázza a vadludak gágogása ősi tudással jobb világot keresnek én csak képzelgek hátrahagyott múlttal sürgetve szebb jövőt rágyújtok merengve figyelem az eget elparázslott cigarettám ujjamra égett kizökkentve gondolataimból a madarak messze repültek újra csend s én ismét magamra zárom magányom
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
