NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 02:11 Összes olvasás: 132772| 1400. | [tulajdonos]: valami | 2024-04-17 04:47 | lángra kapott az ég alja
nyomul egyre a horizonton
majd hirtelen kihűlve
koromfeketére vált
szekéren érkezik
egy tányér alak
és ezüst pettyek ősi rendben
pulzálva szóródnak
csoportos táncot lejtve
az égi színpadon
majd leereszkedik a függöny
fényt gyújtanak a látótéren
a szereplők nyugodni térnek
új napot köszönt újból a tér | |
| 1399. | [tulajdonos]: tömören | 2024-04-14 23:17 | Vettem egy könyvet: Az emberi és a kozmikus gondolat címmel. Elhatároztam, míg lábadozok, hetvenhétszer kiolvasom. Nos, elmaradt. Valahogy annyira lekötött a fájdalom és az ellene való küzdés.
Hosszú hetek után végre itthon! Az olvasás jelenleg a legkisebb gondom. A mindennapokkal foglalkozom. A fizikai akadályok legyőzésével. Aztán még gerincműtét vár rám. Meg még kitudja?
Unokámnak tetszik a rolátor, azt mondta rá, hogy olyan menő. Egy jó pontot kaptam tőle. :)
| |
| 1398. | [tulajdonos]: Elkezdődött az őrület | 2024-03-03 10:44 | | Holt pont. Nem érdemes élni nekem már. Varjú mondja csupán, hogy kár. | |
| 1397. | [tulajdonos]: tömören | 2024-03-02 01:35 | „A jó pap holtáig tanul.” Mióta is ismerem ezt a közmondást? Hm. Több mint fél évszázada. És csak most értetem meg igazán a jelentését. Ehhez „csupán” férjem halála kellett.
A gyászérzést többször átéltem: szüleim elvesztése a mai napig sajog bennem. De társam halála valami teljesen más folyamatot indított el bennem. Pillanatok alatt megöregedtem. Szembeültem egy, a majdnem mindenkire váró teherrel. Lelassultam, itt is fáj, ott is fáj. Otthonom börtönné vált, de egyben menedék is. Özvegy vagyok. Egy, a talajvesztettek közül. Öreg lettem. Sorstársa millióknak.
Unaloműzőnek a festést találtam ki magamnak, de már beton szobor kiöntése is foglalkoztat. És ott a kert, jön a tavasz. Elfoglaltságot ad. Ugyanígy a két ötéves macskám. Folyton lábatlankodnak, el fogok esni egyszer valamelyikük miatt.
A portám idegen macskák átjáróháza, a velejáró kellemetlenséggel, ti. macskaürülék szerteszét.
És ezzel kapcsolatban is tanultam valamit: a macskajaj egy gyógynövény, amelynek szaga messze űzi az idegen macskákat. Ültetek a portámra ilyet.
Miért is kezdtem el ezeket írni? Megvan! Az öregedés is tanulási folyamat, hiszen életem során ezt nem tanították nekem. Tapasztalat. Nagy tanítómester. S ha van szépsége az öregkornak, akkor az a bölcsesség. Olyasfajta rálátása az életre, ami csak tapasztalat útján érthető meg teljesen | |
| 1396. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2024-02-25 18:07 | A csalók
Márta néni éppen a konyhában sürgött-forgott, amikor megcsörrent a telefon. Felvette, és egy kedves hangot hallott.
- Jó napot kívánok, a Szemételszállító Kft. munkatársa vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e önnek olyan kidobandó bútora vagy egyéb tárgya, amit elvinnénk ingyen?
Márta néni meglepődött. Nem szokott ilyen hívásokat kapni, de eszébe jutott, hogy van a padláson egy régi szekrény, amit már régóta nem használ. Talán jó lenne megszabadulni tőle.
- Hát, igen, van egy szekrény, amit elvihetnek, ha akarják - mondta bizonytalanul.
- Nagyszerű, akkor holnap délelőtt jövünk érte. Csak annyit kérünk, hogy készítsen elő egy kis borravalót a munkásoknak, akik elszállítják. Ez a szokás, tudja.
Márta néni nem tudta, hogy ez a szokás, de nem akart udvariatlan lenni. Azt mondta, hogy rendben van, és megadta a címét. A telefonáló megköszönte, és elbúcsúzott.
Másnap délelőtt kopogtattak az ajtón. Márta néni kinyitotta, és két férfi állt előtte, akik egyenruhát viseltek. A mellkasukon egy céglogó volt, ami hasonlított a Szemételszállító Kft. nevére.
- Jó napot kívánunk, mi vagyunk a szemételszállítók. Jöttünk a szekrényért - mondta az egyik.
- Jó napot, tessék bejönni - mondta Márta néni, és beengedte őket.
A férfiak felmentek a padlásra, és megnézték a szekrényt. Azt mondták, hogy nagyon nehéz, és nem fér le a lépcsőn. Azt javasolták, hogy bontsák szét, és úgy vigyék le.
- Rendben van, csak vigyázzanak, hogy ne rongáljanak semmit - mondta Márta néni.
- Nyugodjon meg, mi profik vagyunk - mondta az egyik, és elővett egy kalapácsot.
A férfiak nekiláttak a szekrény szétszedésének, de közben nem a bútorra, hanem a padlásra figyeltek. Megnézték, hogy hol vannak a rejtett zugok, ahol Márta néni elrejthette a pénzét vagy az ékszereit. Amikor megtalálták, gyorsan elcsenték, és a zsebükbe dugták.
Márta néni nem vette észre, hogy a férfiak lopnak. Ő csak a konyhában várta, hogy végezzenek. Amikor lejöttek, megkérdezte, hogy mennyi a borravaló.
- Hát, ez egy nagy munka volt, úgyhogy legalább tízezer forintot kérnénk - mondta az egyik.
Márta néni megszeppent. Nem gondolta, hogy ennyit kell fizetnie. De nem akart alkudozni, mert azt hitte, hogy ez a szokás. Kinyitotta a pénztárcáját, és kivett belőle tízezer forintot. Odaadta a férfinak, aki elvette, és mosolygott.
- Köszönjük szépen, nagyon kedves. Viszontlátásra - mondta, és a másik férfival együtt kiment.
Márta néni bement a padlásra, hogy megnézze, hogy néz ki a hely. Megdöbbent, amikor látta, hogy a szekrény darabjai mellett a pénze és az ékszerei is eltűntek. Rájött, hogy becsapták, és elszörnyedt.
- Segítség, segítség, loptak tőlem! - kiáltotta, de senki sem hallotta meg.
A csalók pedig már messze jártak, és keresztbe-kasul járták az országot, hogy más időseket is meglopjanak.
Ez csak egy rövid novella akar lenni. Másképp zajlott le az én becsapásom. Felhívnám az idős emberek figyelmét egy, a fészen megjelent hirdetőre. Ne essenek e személy áldozatává... | |
| 1395. | [tulajdonos]: Hmm... | 2024-02-18 07:23 | Bármi zajlik a kulisszák mögött, azért az snassz, hogy a felület felhasználóival semmit nem közölnek.
Nyugodtan arra gondolhat az ember, ez itt egy haldokló hely, ahová már nem szívesen néz be senki. Egy portál, ahol nincs kommunikációs lehetőség sem, mert bármi legyen az, süket fülekre talál.
Viszont jól működnek az egymást ócsmárló naplóbejegyzések. Az irodalmi portált ezek nézettsége tarja életben, mondhatni. Nevetség tárgyává vált a dokk irodalmi kikötő. Fusson, aki tud. | |
| 1394. | [tulajdonos]: Egy kép | 2024-01-28 08:53 |
Botor Hold az éjszakában
tele képpel integet.
Mintha a földi pokolból
nem látott volna még eleget.
Mit neki a kínok kínja? Süket.
Nem hallja az ember panaszát.
Nárcisz-fényét ontja a tankokra,
ahogyan vonulnak a hídon át.
A lég megmozdul,
talpuk alatt a föld reng.
Pusztaság minden mögöttük.
Gázfelhő és ólmos csend.
Csend, ugyan már!
Riadt madarak az emberek.
A nyögő sebesültek között
kifordult csontú tetemek.
A Hold telt mosolyával
araszol az égen egyre fel.
De hiába mutogatja magát,
füst takarja, korom szemetel. | |
| 1393. | [tulajdonos]: Bocsánat kérés | 2024-01-25 18:52 | | Azt hiszem, igazságtalan voltam. Megkövetem Főszerkesztő Úrat. | |
| 1392. | [tulajdonos]: vagymuk | 2024-01-22 06:22 | Nehezményezem, hogy a főszerkesztő úr átnéz rajtam, jobb esetben, mintha egy nagy semmi, senki lennék. Jó, lehet, hogy ő meg azt nehezményezi, hogy itt rontom a levegőt. Szeretném, hogy az összes elbírálandó versem sorsát eldöntené végre.
Tudom, hogy ez egy irodalmi portál, ahová annak idején lelkesedve jöttem. Sok keserű pirulát lenyeltem, és sok kedves szónak örültem itt. Azt is tudom, hogy nélkülem tágasabb a hely. Hát megyek, de megvárom még a kegyelemdöfést. | |
| 1391. | [tulajdonos]: Hupsz | 2024-01-02 17:32 | | Krisztina, a mocskos szádra ne vedd a nevem. Véleményed meg tartsd magadnak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
