DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37651 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Páros (álom) szonett
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: évi rendes
Szakállas Zsolt: TURBO
Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 1 órája
Albert Zsolt 4 órája
Bánfai Zsolt 5 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Nagyító 10 órája
Bátai Tibor 14 órája
Tóth János Janus 15 órája
Gyurcsi - Zalán György 16 órája
Karaffa Gyula 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Franczen Bea 4 napja
Farkas György 4 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Bősz Miklós 5 napja
Tóth Gabriella 6 napja
Czékmány Sándor 6 napja
Bara Anna 6 napja
Kosztolányi Mária 7 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 órája
Minimal Planet 4 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
Ingrid 8 órája
PIMP 9 órája
nélküled 15 órája
ELKÉPZELHETŐ 16 órája
Zúzmara 1 napja
Kicsi Ólomkatona 1 napja
leállósáv 2 napja
Juli 2 napja
Gyurcsi 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
mix 4 napja
Szőnyeg 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Gyurcsi
Legutóbbi olvasó: 2021-05-17 02:37 Összes olvasás: 69306

Korábbi hozzászólások:  
939. [tulajdonos]: Kicsi Ólomkatona2021-05-13 20:02

Kedves Hanna!

A Kicsi Ólomkatona-naplóban engem citáltál.

Nem gondoltam volna, hogy egy káromkodással vallási érzékenységet sértek.

Szerintem a káromkodások zöme már réges-rég elszakadt eredeti jelentésétől.

Akkor, amikor a "bazmeg" már majdnem szalonképes kötőszóvá vált, hidd el, hogy aki mondja, eszébe se jut valójában a közösülésre való felhívás, de ugyanígy a "szarok az egészre" sem azt jelenti, hogy... - és nem folytatom.

Az a bizonyos versem sem a vallásról, az Istenről szól.

Ezt nem hiszem, hogy éppen Neked kéne magyaráznom, hiszen termékeny és kiváló költő vagy, szerintem jobban értesz a versekhez, és általában az irodalomhoz, mint én.

De hogy más is képben legyen: a vers azt az érzést próbálja kifejteni, hogy milyen elkeserítő egy családi ünnepen az, hogy ahelyett, hogy a kisunokámmal egymást ölelve csodálnánk a csillagszórók, a színes gömbök fényeit, aztán bontogatnánk az ajándékokat miközben halkan szólnak a jólismert karácsonyi dallamok, nos, ehelyett sok ezer kilométerrel arrébb a Szanta hozza az ajándékot, és az egymás megpuszilása helyett egy tenyérnyi képernyőre cseppen az ember könnye.

Ha egy káromkodásra indok lehet, ha az ember éjjel belerúg mezítláb a szék lábába, ha megokol egy istenbasszát, ha elfelejtkezem a kávéfőzőről, és csak az égett gumiszagra rohanok ki a konyhába, akkor hidd el nekem, hogy amit feljebb leírtam, akkor az is. És nagyon szurkolok mindenkinek, így Neked is, hogy soha ne legyen ilyen oka az elkeseredésre.

Hidd el - és most tulajdonképpen ismétlem magam -, hogy álmomban se volt szándékomban bárkit hitében megbántani! Ha mégis megtettem, akkor megkövetlek úgy Téged, mint mindenki mást!

938. [tulajdonos]: Gyors és gyilkos2021-05-13 08:51
Évek óta erőlködök a vörösborral...

Pedig abból lenne jó legalább egy üveggel szerezni, amit a GyGy környékén isznak mostanában!

Viszont jó lenne, hogy amíg a hatása tart, eldugnák előlem a klaviatúrát.

937. [tulajdonos]: Kolléga2021-05-08 06:40
Olvastam, hogy valaki olyat írt, hogy "Ketykó kolléga".

Kétszer röhögtem fel.

Először akkor, amikor Csortos jutott eszembe.

Másodszor akkor, amikor Rejtő Fülig Jimmyje.

Aztán meg arra gondoltam, hogy ez tényleg szánalmas.

936. [tulajdonos]: Úgy kell nekem!2021-05-06 23:11
Elolvastam most a Nagyítót.

Én hülye, úgy kell nekem! De jobb is így, már majdnem visszaszoktam a Dokkra, de látom, hogy aki a legtöbbet ártott eddig is neki, aktívabb, mint valaha. Alapos ember. Nem végez félmunkát.

935. [tulajdonos]: Ez a Norrisz...2021-04-24 11:41
< Moderálva > DE MEGTEKINTHETŐ

Az alábbi BEJEGYZÉS tartalmával vagy egyes elemeivel a dokk.hu szerkesztősége nem ért egyet, illetve nem vállalja fel.


934. [tulajdonos]: Háború2021-04-18 22:00

- Uraim! - szólalt fel a miniszterelnök a Parlamentben, - Mint tudják, a múlthéten hadat üzentünk az agresszoroknak. Nem, nem azoknak - válaszolt egy közbeszólónak -, azok most a barátaink, hanem a másikaknak.

Mivel eddig jó volt a kapcsolatunk velük, így a személyes ismeretség gördülékennyé tette a háború lefolytatását.

A hadügyminiszterek betáplálták a szimulátorba a szemben álló hadseregek paramétereit, a hátországok anyagi lehetőségeit, harci kedvét, elkötelezettségét a demokrácia, az igazságosság és a globális felmelegedés terén. Még a szélesszájú orrszarvú és a jegesmedve, mint veszélyeztetett fajok védelmére kidolgozott stratégiánkat is.

Megjött az eredmény: - nekünk negyvenötezer, nekik tizenötezer embert kell agyonlőni.

Nálunk már lezajlott a sorsolás, kimentek az értesítések, olyan szöveggel, hogy "Ön egy sorsolás nyertese! Kérjük, fáradjon be a .... címre, ekkor és ekkor!"

Miért vesztettünk volna?! - szólt oda ismét egy közbekiabálónak. - Nem a humánveszteség a lényeg! Nálunk az oligarchák sokkal több osztalékot kapnak, mint az ellenfélnél!

Az adóhatóság már kiküldte a névre szóló csekkeket a lakosságnak, de befizetni nem a Hatóság számlájára kell, hanem mindenkinek rögtön annak az oligarcháéra, akit szintén a számítógép sorsolt ki a számára. Így alig van adminisztráció, szinte kizárt a téves utalás.

- A beszámolót követően hatalmas taps tört ki. Még az ellenzék is tapsolt, de ők azért - kötelezően - csóválták a fejüket, és hümmögtek is némileg. Az éve óta konszenzusos volt, hogy a mindenkori ellenzék oligarchái, strómanjai létszámarányosan részesülnek az ilyesmiből.


- Figyelj, azért nagy dolog ez a szimulációs háború! - mondta az egyik képviselő, már a büfében, kávéját kavargatva a másiknak. - Hamar lezajlik, tiszta a kép, ki-ki mennyit fizet vagy mennyit kap.

A sok hulla nem rohad el mindenféle dzsungelekben, vagy rontja a közképet az utcákon vagy a tereken. Tervezetten, a tumultust elkerülve gyorsan és higiénikusan zajlik a háborús veszteség rendezése, nem törnek ki járványok se.

Ja, azt nem is mondta az elnök - úgy látszik, sietett -, hogy melyik házakat kell lerombolnunk, de úgy tudom, hogy ötezret, abból ezret vidéken. Lesz dolga a Bombakár Zrt-nek, megint jó évet zárnak!

Olvasói hozzászólások nélkül
933. Simf: Szavak[tulajdonos]: egy születésnapra2021-04-11 23:47
Örömmel olvastam egyik legkedvesebb versem átiratát.
Azt tartom az igazán NAGY versek titkának, hogy azok mindig elmesélhetőek a saját szavainkkal is.

932. [tulajdonos]: egy születésnapra2021-04-11 20:55
József Attila és Thomas Mann üdvözlése


Mint a kicsiny gyermek, aki már aludna,
és már óvón fedi álláig a dunyha
"Ne menj még, meséld el, hogy milyen az élet"-
(mert féli a gyorsan rárontó sötétet)
összeszorult szívvel kérleli válaszod,
nem tudja, mitől fél, attól, hogy elhagyod,
vagy az altatódalt tagadod tőle meg:
így kérünk, maradjál, hogy lehessünk veled.
Mondd el, hogy te mesélsz, és mi körbeülünk,
hogy mi vagyunk neked, és hogy te vagy nekünk,
majd beszélgetésünk biztosan felfedi:
a mindnyájunk vállát nyomó gond emberi.
Hazugság, hamisság - Te jól tudod, mi az,
ne csak a valót mondd, de azt is, mi igaz,
gyújtsad meg fejünkben a picinyke lámpát,
amivel szemünk a sötéten is átlát,
vagy mint orvosdoktor lát röntgen-szemével
ha hozzá betegen panaszkodni mégy el.
Vatta-szóid közé bántó zaj nem kerül,
bajainkról értőn beszélj, és emberül,
kelts bennünk vágyakat, feledtesd el gyászunk,
- Kosztolányitól épp most kellett megválnunk -,
mint ahogy Mariót kezdte meg a mágus,
minket úgy emészt az államapparátus,
fejünket kapkodva félünk új eszméket,
szörnyeket, mit kínnal tűr meg a természet,
kavar-e számunkra valaki új mérget -
meddig olvashatsz még, s hallgathatunk téged?
Ha veled beszélünk, férfi lesz a férfi,
nőknek nőségükhöz kell majd visszatérni
- hogy kell lánynak lenni, majd nőnek, anyának,
embernek - mert abból csak néha találnak.
Kérlek, helyezkedj el szépen, kényelemben.
Ne félj, hogy figyelmünk egyszer tovalebben,
mit fehérek közt is csak oly' ritkán látunk,
európait lát benned majd néhányunk.

931. [tulajdonos]: matematika2021-04-11 20:32

A főiskolán a matekot nem az iskola tanári karából tanította valaki, mert a mi matekunk elég speciális volt. Gömbháromszögtan, stb. Ez meg a navigáció miatt kellett. Merthogy a Föld gömb alakú.

Persze az okosok kijavítanak, hogy nemis, mert geoid alakú, de ez a meghatározás csak annyira fantáziadús, mint mondjuk az, hogy a kaki olyan büdös, mint a kaki. A lényeg, hogy a navigációt a gömbháromszögtan segíti a legjobban, nem volt még olyan szakbarbár, aki a geoidháromszögtant kifejlesztette volna.

Cs. Csaba igazi matematikusként jött tanítani.

Az osztályunkban volt, aki idősebb lehetett nála. Szerintem tanári gyakorlata nem lehetett, és biztosan gondokat okoztunk azzal, hogy rakoncátlan osztályként viselkedtünk. Ő értelmes, megfontolt emberekhez volt szokva, akik egy nyelvet beszéltek vele, a diákokban génből meglévő huncutság belőle már kikopott.

A valószínűségszámítást kísérelte meg betuszkolni megkötött kutacsaink közé, amikor egyikünk (?) fenemód fontos kérdést támasztott neki:

- Mennyi a valószínűsége annak, hogy Mátyás király benéz itt az ablakon?
- Mennyi, hát semmi! - mondta megrökönyödve. Nem is értette igazán a kérdést.
- Hát 50 százalék! Vagy benéz, vagy nem!

Ezt a sajátos számítást én a későbbiek során számtalanszor alkalmaztam, akár a mai napig is elő- előveszem, persze abszurditását tudva és kihasználva.

A mai hírek között olvastam egy olyat, hogy valamiről, amiről nagyobb hatékonyságot tételeztek fel, most van, aki azt állítja, hogy az csak ötven százalék. No, erről jutott eszembe ez a történet.


Kiegészítés, csak azért, hogy színesebb legyen az írásom.


Úgy rémlik, hogy a kombinatorika tárgykörébe tartozó példát vezetett le egy alkalommal kissé már betört és megviselt tanárunk. Valami olyasmiről szólt, hogy egy pakliból kihúzva x számú kártyát, abban hány piros lehet.

Kopogott a kréta a táblán, egyébként csend volt, néhányan már képesek voltunk nyitott szemmel aludni.

Csaba már teliírta a táblát, aztán kihozta az eredményt, gőzöm sincs már, hogy mennyit.

Arra viszont jól emlékszem, hogy egy társunk az egyik leghátsó padból határozottan kijelentette, hogy nem jó!

Ő erre zavarba jött, leellenőrizte a táblára írtakat, aztán megnyugodott, nem volt hiba a számításában.

- Miért állítja a kolléga, hogy nem stimmel?!

Kiderült, hogy hátul békésen kártyázgatva a játékosok egyikének tekintete véletlenül a táblára tévedt, és látva, hogy kártyáról van ott is szó, nosza, kipróbálták.

Kihúzták a példának megfelelő kártyát, és nem annyi volt.

Nekik aztán ettől kezdve hiába magyaráztak a matematikai gondolkodás felsőbbrendűségéről! Az empirikus megközelítés az igazi!

930. [tulajdonos]: Mese2021-04-11 12:22
Mese

Találkozott a réten Lúdas Matyi és Kukorica Jancsi.

Mindketten éppen megpihenni készültek, és mivel az egész réten csak egy olyan fa volt, amelyik hűvös árnyékot adott, hát az alá telepedtek.

Jancsi a lovát, Matyi a libáját legelni csapta, a férfiaknál is előkerült a tarisznyából az elemózsia.

Eleinte csendben falatoztak, csak jóétvágyat, szépidőnkvan, szépalibád-szépalovad, ilyesmivel törték meg a csendet, de aztán előkerült Jancsi tarisznyájából a butykos, Matyiéból meg a mentes ásványvíz - Matyi kiskorúként még nem ivott alkoholt -, és egyre bővebb mondatokat fogalmaztak meg.

Jancsi elővette csibukját, fodros füstfelhő bodorodott körülötte.

Matyi kissé elhúzódott. Ő nem ivott, nem dohányzott, alapjában egészséges életmódot folytatott. No, nem esett át a ló túlsó oldalára, neki lúdja volt, nem lova, az csak Jancsinak volt, szóval Matyi kerülte az egészségtelen dolgokat, de azért tofut meg omegahármat, estleg norbiabdétet nem fogyasztott. Ja, és nem akarta erőszakosan megtéríteni embertársait. Olyan kis zacskókat se hordott magánál, mint a kutyások, a libaszart egyébként is rohadt nehéz összeszedni.

Szóval, beszélgetni kezdtek. Jancsi szájában a pipával, Matyi egy fűszálat rágcsálva, persze olyat, ami nem volt libaszaros, szó szót követett, ki-ki elmesélte életéből azokat, melyekről úgy gondolták, hogy komoly befolyással bírtak eddigi életükre. Persze, mindketten kerülték az olyan témákat, melyekkel rossz fényt vetettek volna önmagukra.

Jancsi például elhallgatta, hogy ki nem állhatja a focit, Matyi meg azt, hogy sose volt még nővel. Bár, akinek libája van, az nem marad ki teljesen egy kapcsolat árnyoldalaiból, tehát Matyi sajnálhatná is a dolgot, pont a napfényes oldalát nem ismeri meg ilyeténképpen a párkapcsolatnak.

Jancsi mesélt Iluskáról, hullámos hajáról, telt kebleiről, ábrándos, nagy szemeiről, hattyúnyakáról - ennél a résznél Matyi elérzékenyülve simította végig tekintetét libáján -, de elbeszélése megzökkent, amikor a gonosz mostohához ért, ezt a részt már rövidre fogta, aztán el is hallgatott.

Matyin volt a sor.

Elmondta, hogy szegénysorban nőtt fel, de anyja a lehetőségekhez képest mindent megadott neki. Még hamubasült pogácsát is sütött, ha hallotta, hogy lapaj fia gyomra csikordult egyet.

Így tett akkor is, amikor Matyi úgy gondolta, hogy pénzzé teszi a család libáit Döbrögön a vásárban.

Matyi szavai meg a Döbrögi urasággal való kapcsolatának ismertetése után fogytak el.

Mindketten csendben gondolkodtak, értelmezték magukban a másiktól hallottakat.

Jancsi pöfékelt, Matyi rágcsálta a füvet. - Mi lenne, ha én is meggyújtanám, füstölni mégis felnőttesebb, mint rágni! - gondolta. - De hát nem vagyunk Amszterdamban, meg az se lehet véletlen, hogy egész Európa tévúton jár - nyugtatta magát.

Szinte egyszerre riadtak fel töprengésükből.

- Te Matyi! Ez a te Döbrögi uraságod szerintem féltestvére a gonosz mostohának!
- Szakasztott ugyanerre jutottam én is, Jancsikám!
- Mind a kettőnek a kurva az anyja! - mondták már szinte egyszerre, olyan hangosan, hogy a ló egyből libabőrös lett, a lúd meg lóhalálában szaladni kezdett.

Én meg azon gondolkodom, hogy ezek ketten egy nagyon szerteágazó családfa néhány ágára találtak csak rá, az a fa sokkal terebélyesebb, mint ahogy elsőre látszik. Sőt, még az is benne van a pakliban, hogy egy fától nem látszik az erdő.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-17 02:45       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Hangulat
2021-05-17 00:20   Napló: Hetedíziglen
2021-05-17 00:03       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor a híd
2021-05-16 23:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György lomtalanítás
2021-05-16 22:15   Napló: Minimal Planet
2021-05-16 21:56   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2021-05-16 21:22   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2021-05-16 19:03   Napló: Minimal Planet
2021-05-16 18:40   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt
2021-05-16 18:39   új fórumbejegyzés: Bánfai Zsolt