DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2795 szerző 35913 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Mülléder Mari
  Élethétfõ
Új maradandokkok

Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
FRISS FÓRUMOK

Szakállas Zsolt 10 perce
Nagyító 1 órája
Ötvös Németh Edit 7 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Francesco de Orellana 9 órája
Szilasi Katalin 9 órája
Kiss Anna Mária 11 órája
Tiszai P Imre 11 órája
Szilágyi Erzsébet 11 órája
M. Szabó Mihály 11 órája
Berki Barbara Izabella 12 órája
Mészáros László 12 órája
Valyon László 12 órája
Szoboszlai Judit 12 órája
Bánfai Zsolt 12 órája
Kosztolányi Mária 19 órája
Dezső Ilona Anna 23 órája
Iványi Mónika 23 órája
Fűri Mária 1 napja
Papp Für János 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Frady Endre 1 órája
Játék backstage 1 órája
Jó, ha a vége jó 1 órája
Baltazar 1 órája
Volt egy pillanat 3 órája
nélküled 3 órája
mix 4 órája
Szerdánként, kávé helyett 4 órája
Bátai Tibor 11 órája
Bara 12 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 21 órája
Készül az album 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 napja
leállósáv 1 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2019-02-16 19:08 Összes olvasás: 785

Korábbi hozzászólások:  
7. [tulajdonos]: 2018-12-31 11:12
az előadásnak vége, a többi színész, a közönség és a díszletbontó kellékesek is felszívódtak már, mint a nézőtér émelyítő, meleg párája. a reflektorok is hűlnek, a súgó a büfében már a második rumoskávéját issza. csak te merengsz még a színpadon, kezedben tartva a hamleti koponyát kérdezed magadtól: mióta ismétlem én hasztalan ezt az elkoptatott szöveget?

6. [tulajdonos]: 2018-12-05 07:43
tudnillik az űrben kurvahideg van és ezért is kell a szkafander. olyan hideg van, hogyha belenyúlnál (az űrbe), úgy éreznéd, miljárdnyi zsilettpenge cincálja minden egyes idegvégződésedet. érdemes tehát a szkafanderen belül maradni. lehet, hogy az út nagyon hosszú, mert talán csak egy poszméh szárnyverdesésének ereje indította el a mozgást, de ennyi is elég, hogy oda lehessen érni. persze unalmas és magányos dolog egyszál szkafanderben űrutazni, miközben talán csak túlkódolt, lakónikus rádiójeleket küldve lehet kommunikálni. de mindegy, a cél a terraformálás. ha odaérsz, leveheted a szkafandert, megszabadulhatsz minden idegen testtől. mondjuk akad még egy rizikófaktor; beszippanthat a vákuum, ha egy szórakozott isten fölemeli, mint egy sajttálról, a fejünk fölül a burát, és csodálkozásában még össze is csapja a tenyerét: nini, hát ottan e két sajtkukac!

5. [tulajdonos]: korrekció2018-11-22 19:47
nem ásít isten, hanem sóhajt.

4. [tulajdonos]: 2018-11-22 19:34
először úgy tűnik, lényegtelen semmiség. mintha valaki dobolna kicsit az ujjával, miközben egy hasonlat után keresgél. pedig lehet, hogy egy élőlény első pár szívdobbanása. idővel, ahogyan nőttön-nő és kitölti a számára ideiglenesen kijelölt territóriumot, kiderül, hogy nagyon is élő, mozog. feszít, kitörni törekszik és fájdalmat okoz. felkavarja a gyomor tartalmát, a szívért nyúl, mint elsőszerelmes szorít egy csokor virágot. lemerevít nyakat és vállat, áttöri a vér-agy gátat; az agy részeit, mint sakkfigurákat rendezgeti, töpreng; ezt hol ide, majd vissza, nem, mégsincs még minden jó helyen. mintha vedlene, az jutott eszembe, vagy egy rovar változna éppen át. vagy mintha isten ásítana, alvás közben, mikor egyik oldaláról a másikra fordul. ahogy bejár, meggyötör. növekszik, vért követel és vérrel is fizet. talán mindennek oka van. talán az ifjúság az élet penitenciája. ma először mondtam ki magamban, hogy itt vagy.

3. [tulajdonos]: 2018-11-19 11:44
itt nincsenek kifejezett szabályok. mármint amik vannak, azok öntörvényűek. nincs szabálykönyv, se alkotmány, se alkotmány-módosítás. amikor kilépünk belőle, az univerzum feketére fagy, benne az égbolt és a láthatár; csönd lesz és eláll a szél.

nincsenek ajtók, se ablakok. itt nem lehet kulcsra zárni semmit. persze nem kell attól tartani, hogy valaki valamit is ellophatna, amit magunkkal viszünk, azt el is hozzuk. mindig kérdés, hogy éppen milyen állapotban lépünk be. eltalálta-e a zűrhajót valami masszív, megátalkodott űrtörmelék. egy kicsit mindig be kell melegíteni, feloldani a jéghalált, szájból fülbe lélegeztetéssel.

szavaidban az édesvíz. megindul egy messzi-messzi hegyről, egy rég elfeledett forrásból, amiről csak sejteni lehetett eddig, hogy ott van. a lezúduló víz néha elakad egy végtelennek tűnő sziklafalban, de a víz utat tör, megérti a saját tömegvonzatát. úton van egy rég kiszáradt meder felé, egy tó ígérete felé. a tó életet vizionál. egysejtűek, amőbák, zöld kúszónövények, úszó és lábasállatok kelnek majd belőle útra.

folyamatos visszhang a hangod. a sziáid, a be-, és az elköszönők. a beköszönő sziáidról mindig egy jövőbeli szia jut eszembe, dimenzió szaporulás és egy vágyott megsemmisülés. az elköszönő sziáidban mindig van valami birsalma ízű elszontyolodás. ezeréves szomorúság, hogy ez lesz talán az utolsó szia. mintha-álom. ne aggódj, vagy aggódj, megpróbállak felébreszteni.

2. [tulajdonos]: 2018-11-13 09:54
avar tömörödik a szemetesben. avarban az ősz, őszben az év és az évben én magam. a márciusban vett cipő már lötyög, nadrágból is másfél számmal kisebb kéne. az egységidő több részre osztható. elfér benne rémálom, képzelet, realitás.

*

(szeretnék neked pogácsát sütni, tepertőst, borsost, akármilyet; húslevest főzni is biztosan, bár számolhatsz vele, hogy mindig elsóznám. fejből tudni, hogyan kötsz cipőfűzőt; valahogyan ez olyan, mint az ujjlenyomat.)

*

hihetetlen, hogy vannak még könnyeim. úgy értem, hogy az elmúlt hónapokban annyit sírtam, de annyit, hogy akár egy napon is többet, mint eddig egész életem során. telesírtam szerelemmel például a 23-as busz munkásokkal tömött délutánjait; néhány kocsmaasztalt, értelmetlenül; megannyi kispárna vigasztalan létezését. szerelemmel, bánattal, a múlt feldolgozhatatlanságával, a jelen kibogozhatatlan útvesztőivel és a jövővel. a kérdéses jövővel, amiből ugyan felsejlenek történések, konkrétan körülírható képek és boldogság, de nem lehet tudni, hogy ez a jövő ránk vonatkozik, vagy egy párhuzamos valóság tudatmegsemmisítő fantomérzete.
mintha az életvizem folyna el, abból fogyok. abban gyöngyözöl, azt forralod, öntörvényű következetességgel párolog el belőlem minden, ami fölösleges. salak és kondenzátum. besűrűsödöm, lassan fővő húsleves, ha kész leszek, a lelkemből fogyaszthatsz, csipkeszósszal és feltétlenül. te, életem sója.

1. [tulajdonos]: 2018-11-07 17:03
aludtam délután. stresszalvás, bár átadhatnám ezt a tulajdonságomat; néha segít, mondjuk most ez sem használt. álmodtam és álmomban telefonon beszéltünk. egy hatalmas, mintha végtelenül visszhangos teremben lettél volna, nem értettelek, csak néhány szó volt tisztán kivehető és ezekből kiderült, hogy valami fontosat mondasz. próbáltalak kihangosítani, fülesen hallgatni, hangfalakra is rákötöttelek, de semmi, vagyis ugyanaz, mondod a fontost és én nem értem, töredékek jutnak el csak hozzám. próbáltam neked jelezni, hogy nem értelek, de nem volt hangom, a hangszálaim, mintha megfagytak volna az űrben, ami körülvesz, ha nem vagyunk együtt. nagyon rossz volt és most attól félek, hogy nem értelek, hogy nem értelek jól, és ha itt is vagyok, nem vagyok egészen itt, mert bekerítenek a saját félelmeim és inkább ezekre koncentrálok, nem pedig rád; ezt nem engedhetem meg magamnak. az univerzumunk szent és békés hely, a nyugalmam otthona. nincsenek benne kételyek, pontosabban ha vannak, megbeszélhetőek, feloldhatóak, elcsitíthatóak. és csönd van, szeretem ezt a csöndet. a határvidéket elektromágneses mező védi, hogy ne léphessenek be idegenek, hogy ne léphessen be senki, még én sem, csak veled együtt és egyszerre. általában korábban érkezem, mint te és amíg várok (és dülöngélek és cigizek), eltakarítom a félelem rámrakódott űrporát, hogy odabent majd tisztán és érthetően halljalak, mert ez nagyon fontos nekem.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-02-16 20:28   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2019-02-16 19:34   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-16 19:34   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-16 19:34   Napló: Frady Endre
2019-02-16 19:18   Napló: Frady Endre
2019-02-16 19:13   Napló: Játék backstage
2019-02-16 19:00   NAGYÍTÓ /Tiszai P Imre:????/
2019-02-16 18:48   Napló: Baltazar
2019-02-16 17:36   Napló: Volt egy pillanat
2019-02-16 17:26   Napló: Jó, ha a vége jó