DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2809 szerző 36194 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Magatartás
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: Csak úgy
Szakállas Zsolt: ZUZMÓK AZ INAKON
Ötvös Németh Edit: felhangoló
Gyurcsi - Zalán György: utazó
Aranyi Gábor: KÖRTÁNC FEHÉRBEN
Hepp Béla: Húzd!
Szilasi Katalin: Vénség
Kántor Zsolt: Szókratész moziba megy
András Noémi: És minden ami nem
Bara Anna: a megváltó
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 7 órája
Nagyító 8 órája
Natalie Danaisz 13 órája
Lantos Tímea 13 órája
DOKK_FAQ 17 órája
Aranyi Gábor 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Bánfai Zsolt 3 napja
Franczen Bea 3 napja
Dobay Katalin 3 napja
Pataki Lili 4 napja
Tóth Zoltán 4 napja
Francesco de Orellana 4 napja
Steszkó Juli 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 5 órája
leállósáv 7 órája
árnyalat 8 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 8 órája
Jó, ha a vége jó 9 órája
Hetedíziglen 9 órája
Minimal Planet 10 órája
Volt egy pillanat 12 órája
Zúzmara 14 órája
történések 23 órája
fejlakók 1 napja
Conquistadores 1 napja
Seholsincs 1 napja
kéretlen intimitás 1 napja
efmintszerint (Sági Ferenc) 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2019-05-26 02:43 Összes olvasás: 1348

Korábbi hozzászólások:  
10. [tulajdonos]: 2019-04-22 09:08
leülök melléd a fűbe. tavasz van, nyilván (hiszen tényleg az van, de: regénytavasz zajlik). dúl a tavasz, dús a fű, az életünk csak derű, csuhajja. az eget bámulod. fekszel, katatón vagy. az eget bámulod, bámulhatnál engem is, csak annyit kéne tennem, hogy magam felé fordítalak. nem megy, magamat tudom csak ölelni, dülöngélek, szájam sarkán diszkréten nyál folyik, dülöngélek, néha szipogok. viharszag, valahonnan. eső közeleg, nem tudom kimondani. semmit sem tudok kimondani. mindegy, végülis együtt vagyunk, nemsokára hozzák az uzsonnát, én pépeset, te szondásat fogsz kapni. madár csicserg.

9. [tulajdonos]: 2019-04-07 08:17
a játék neve: elfutni a vihar elől

nyilván többféle megközelítés létezik, de világos,
úgy is szól a fáma, hogy egy viharfelhő alatt állni,
ha éppen úgy esik, fogni a kezét és rábízni a döntést,
hogy mikor kezdünk el rohanni; de észrevenni azt is,
ha mi magunk állunk az égbolt árnyékában és tudni,
hogy biztosan szorítja a kezünk.

8. [tulajdonos]: 2019-04-02 22:47
démonvirágzás

a démonok gecik. nem elégednek meg az éberen töltött idővel. pontosabban, ha úgy döntesz, hogy basszátok meg démonok! és figyelsz és ügyelsz, akkor az álmaidba lopakodnak be; mint mosómedvék, áttúrják éjjel a lelked szemetesét.
a démonok gecik. nappal, nappal még hagyják, hogy azzal a biztos tudattal, se körül-, se hátranézve kelj át a legforgalmasabb utakon is, hogy remekbe szabott nyomaidba többé nem tapad egy váratlan csattanás. még azt is gondolhatod, hogy de jó! ott élek, ahol a tavasz és a tél ad magának szemérmes randevút, beszélem az állatok nyelvét, és látjátok? végre szép vagyok.
de éjjel, éjjel megmutatják neked a fényt, azt a szép, közeledő fényt, ami impregnál, a fényt, amiből egy fényfarm testesül és a fényfarmon szelíd, ártatlan napkölykök legelnek.
az összpontosuló ragyogástól nem láthatod a tű testét, amit a szemeden át majd belédvezetnek. fura ez a tű; démontű, tűzforróan hatol beléd és folyik, minden idegen, eren, velőn és gondolaton áteresztik, hogy amikor kitölt, vasszagú, merev jéghegyek magvait ültesse el benned. és jaj neked, ha rügyet bont a jég, mert megrepeszt és a cél, hogy összetörjenek már sikamlós síneken robog a beteljesülés felé. felébredsz.
néha felébredsz és tudod, ha nem ébredtél volna fel, akkor ölnél. mindenkit. mindenkit, válogatás nélkül.

7. [tulajdonos]: 2018-12-31 11:12
az előadásnak vége, a többi színész, a közönség és a díszletbontó kellékesek is felszívódtak már, mint a nézőtér émelyítő, meleg párája. a reflektorok is hűlnek, a súgó a büfében már a második rumoskávéját issza. csak te merengsz még a színpadon, kezedben tartva a hamleti koponyát kérdezed magadtól: mióta ismétlem én hasztalan ezt az elkoptatott szöveget?

6. [tulajdonos]: 2018-12-05 07:43
tudnillik az űrben kurvahideg van és ezért is kell a szkafander. olyan hideg van, hogyha belenyúlnál (az űrbe), úgy éreznéd, miljárdnyi zsilettpenge cincálja minden egyes idegvégződésedet. érdemes tehát a szkafanderen belül maradni. lehet, hogy az út nagyon hosszú, mert talán csak egy poszméh szárnyverdesésének ereje indította el a mozgást, de ennyi is elég, hogy oda lehessen érni. persze unalmas és magányos dolog egyszál szkafanderben űrutazni, miközben talán csak túlkódolt, lakónikus rádiójeleket küldve lehet kommunikálni. de mindegy, a cél a terraformálás. ha odaérsz, leveheted a szkafandert, megszabadulhatsz minden idegen testtől. mondjuk akad még egy rizikófaktor; beszippanthat a vákuum, ha egy szórakozott isten fölemeli, mint egy sajttálról, a fejünk fölül a burát, és csodálkozásában még össze is csapja a tenyerét: nini, hát ottan e két sajtkukac!

5. [tulajdonos]: korrekció2018-11-22 19:47
nem ásít isten, hanem sóhajt.

4. [tulajdonos]: 2018-11-22 19:34
először úgy tűnik, lényegtelen semmiség. mintha valaki dobolna kicsit az ujjával, miközben egy hasonlat után keresgél. pedig lehet, hogy egy élőlény első pár szívdobbanása. idővel, ahogyan nőttön-nő és kitölti a számára ideiglenesen kijelölt territóriumot, kiderül, hogy nagyon is élő, mozog. feszít, kitörni törekszik és fájdalmat okoz. felkavarja a gyomor tartalmát, a szívért nyúl, mint elsőszerelmes szorít egy csokor virágot. lemerevít nyakat és vállat, áttöri a vér-agy gátat; az agy részeit, mint sakkfigurákat rendezgeti, töpreng; ezt hol ide, majd vissza, nem, mégsincs még minden jó helyen. mintha vedlene, az jutott eszembe, vagy egy rovar változna éppen át. vagy mintha isten ásítana, alvás közben, mikor egyik oldaláról a másikra fordul. ahogy bejár, meggyötör. növekszik, vért követel és vérrel is fizet. talán mindennek oka van. talán az ifjúság az élet penitenciája. ma először mondtam ki magamban, hogy itt vagy.

3. [tulajdonos]: 2018-11-19 11:44
itt nincsenek kifejezett szabályok. mármint amik vannak, azok öntörvényűek. nincs szabálykönyv, se alkotmány, se alkotmány-módosítás. amikor kilépünk belőle, az univerzum feketére fagy, benne az égbolt és a láthatár; csönd lesz és eláll a szél.

nincsenek ajtók, se ablakok. itt nem lehet kulcsra zárni semmit. persze nem kell attól tartani, hogy valaki valamit is ellophatna, amit magunkkal viszünk, azt el is hozzuk. mindig kérdés, hogy éppen milyen állapotban lépünk be. eltalálta-e a zűrhajót valami masszív, megátalkodott űrtörmelék. egy kicsit mindig be kell melegíteni, feloldani a jéghalált, szájból fülbe lélegeztetéssel.

szavaidban az édesvíz. megindul egy messzi-messzi hegyről, egy rég elfeledett forrásból, amiről csak sejteni lehetett eddig, hogy ott van. a lezúduló víz néha elakad egy végtelennek tűnő sziklafalban, de a víz utat tör, megérti a saját tömegvonzatát. úton van egy rég kiszáradt meder felé, egy tó ígérete felé. a tó életet vizionál. egysejtűek, amőbák, zöld kúszónövények, úszó és lábasállatok kelnek majd belőle útra.

folyamatos visszhang a hangod. a sziáid, a be-, és az elköszönők. a beköszönő sziáidról mindig egy jövőbeli szia jut eszembe, dimenzió szaporulás és egy vágyott megsemmisülés. az elköszönő sziáidban mindig van valami birsalma ízű elszontyolodás. ezeréves szomorúság, hogy ez lesz talán az utolsó szia. mintha-álom. ne aggódj, vagy aggódj, megpróbállak felébreszteni.

2. [tulajdonos]: 2018-11-13 09:54
avar tömörödik a szemetesben. avarban az ősz, őszben az év és az évben én magam. a márciusban vett cipő már lötyög, nadrágból is másfél számmal kisebb kéne. az egységidő több részre osztható. elfér benne rémálom, képzelet, realitás.

*

(szeretnék neked pogácsát sütni, tepertőst, borsost, akármilyet; húslevest főzni is biztosan, bár számolhatsz vele, hogy mindig elsóznám. fejből tudni, hogyan kötsz cipőfűzőt; valahogyan ez olyan, mint az ujjlenyomat.)

*

hihetetlen, hogy vannak még könnyeim. úgy értem, hogy az elmúlt hónapokban annyit sírtam, de annyit, hogy akár egy napon is többet, mint eddig egész életem során. telesírtam szerelemmel például a 23-as busz munkásokkal tömött délutánjait; néhány kocsmaasztalt, értelmetlenül; megannyi kispárna vigasztalan létezését. szerelemmel, bánattal, a múlt feldolgozhatatlanságával, a jelen kibogozhatatlan útvesztőivel és a jövővel. a kérdéses jövővel, amiből ugyan felsejlenek történések, konkrétan körülírható képek és boldogság, de nem lehet tudni, hogy ez a jövő ránk vonatkozik, vagy egy párhuzamos valóság tudatmegsemmisítő fantomérzete.
mintha az életvizem folyna el, abból fogyok. abban gyöngyözöl, azt forralod, öntörvényű következetességgel párolog el belőlem minden, ami fölösleges. salak és kondenzátum. besűrűsödöm, lassan fővő húsleves, ha kész leszek, a lelkemből fogyaszthatsz, csipkeszósszal és feltétlenül. te, életem sója.

1. [tulajdonos]: 2018-11-07 17:03
aludtam délután. stresszalvás, bár átadhatnám ezt a tulajdonságomat; néha segít, mondjuk most ez sem használt. álmodtam és álmomban telefonon beszéltünk. egy hatalmas, mintha végtelenül visszhangos teremben lettél volna, nem értettelek, csak néhány szó volt tisztán kivehető és ezekből kiderült, hogy valami fontosat mondasz. próbáltalak kihangosítani, fülesen hallgatni, hangfalakra is rákötöttelek, de semmi, vagyis ugyanaz, mondod a fontost és én nem értem, töredékek jutnak el csak hozzám. próbáltam neked jelezni, hogy nem értelek, de nem volt hangom, a hangszálaim, mintha megfagytak volna az űrben, ami körülvesz, ha nem vagyunk együtt. nagyon rossz volt és most attól félek, hogy nem értelek, hogy nem értelek jól, és ha itt is vagyok, nem vagyok egészen itt, mert bekerítenek a saját félelmeim és inkább ezekre koncentrálok, nem pedig rád; ezt nem engedhetem meg magamnak. az univerzumunk szent és békés hely, a nyugalmam otthona. nincsenek benne kételyek, pontosabban ha vannak, megbeszélhetőek, feloldhatóak, elcsitíthatóak. és csönd van, szeretem ezt a csöndet. a határvidéket elektromágneses mező védi, hogy ne léphessenek be idegenek, hogy ne léphessen be senki, még én sem, csak veled együtt és egyszerre. általában korábban érkezem, mint te és amíg várok (és dülöngélek és cigizek), eltakarítom a félelem rámrakódott űrporát, hogy odabent majd tisztán és érthetően halljalak, mert ez nagyon fontos nekem.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-04-27 19:13 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-05-26 01:29   Napló: Gyurcsi
2019-05-26 00:14   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2019-05-26 00:00   Napló: leállósáv
2019-05-25 23:16   1 mondatos kritika /Kemény Zsófi:Rabok tovább/
2019-05-25 23:00   Napló: árnyalat
2019-05-25 22:57   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:befejeztem/
2019-05-25 22:55   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Nem baj kedves Tibor!/
2019-05-25 22:50   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2019-05-25 22:50   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Én meg Téged, igen!/
2019-05-25 21:54   NAGYÍTÓ /Bátai Tibor: RE nem tetszik ez nekem!/