snitt. ilyen az a sós, spriccelős érzés, ahogy a hüvelyk- és mutatóujjad közé fogod az alsó ajkamat és a másik kezedben tartott pengével átvágod a húst az állam aljáig. szakad az a basz is, ín, vagy mifene, ami az alsó fogsor közepe táján rögzít valamit valamihez, a nyelve hegyével bárki megkeresheti, olyan, mintha a száj fitymaféke lenne. érdekes, nem remeg a kezed, csak akkor, ha téged bántanak, a szemed se rezzen, figyelsz, a vér számodra itt csak következetes folyadék, a szenvedés, amit okozol, következetes eredménye a disszonáns rezgésnek. mármint, én nem figyeltem eléggé, soha nem találom el, hogy éppen harmóniát, vagy közös öngyilkosságot szeretnél-e. de mindegy is, hol ez, hol az, hogy amikor nagyon felizgultál, a heréimmel simogassam a te ajkaidat. nem a szádon és épp csak érintve. majdnem úgy érzed magad, mintha élnél, pedig egyszerre menekülsz előle és rohansz felé. te vagy a kilélegezhetetlen levegő, ami mindig a tüdőben marad és csak akkor szívódsz majd fel, amikor kilehelem benned a lelkemet is, te, 21 gramm. snitt.
133.
[tulajdonos]:
2021-01-09 09:41
most olvastam valamit Petritől és aszongya "... Részben innen jön az [a] vélekedésem, hogy a nőknek igazából a baszás az egyetlen igazán lényeges a szerelemben..." én persze remélem, hiszem és vélem (vagyis csak remélem), hogy ez nem így van (nincs így), de azért az szembetűnő bizonyítéka a sötét középkornak, hogy egy gondolkodó ember (férfi) is elbizonytalanodik (főleg férfi), ha a női szexualitásra gondol. pedig nem olyan bonyolult megérteni. annyi kell hozzá, hogy az ember (a férfi) megértse a saját testét és szexualitását, de érdekes módon az egy olyan valami, amit nem vizsgál annyira vehemensen a tudomány, mint mondjuk a g-, (a-z) ingerelhető pontokat a női testen. pedig. holott. valójában szomorú ez a tény, hogy a férfi, szerencsétlen, saját magáról is csak a jéghegy csúcsát. pedigha. namindegy.
132.
[tulajdonos]:
2021-01-06 13:59
131.
[tulajdonos]:
2021-01-02 16:34
annyi derült ki, hogy nem olyan volt, talán csak olyan szeretett volna lenni. meg annyi, hogy én sem olyan voltam, hanem csak olyan szerettem volna lenni. vagy: olyanok vagyunk, csak éppen együtt nem. vagy: valamikor valóban olyanok voltunk és arra vágyunk, hogy újra ugyanolyanok lehessünk, de mindaz, ami eltávolított az olyanságtól és a terhünkre települt, meghatározta azt, hogy együtt és egymással szemben csak azt tudtuk kifejezésre juttatni, ami nagyon nem olyan. mindegy. egyelőre marad a következő mozdulat értelmetlensége, szívok egyet a cigarettámból, iszom egy korty kávét. legközelebb nem lesz múltam, csak jelenem. és csak akkor kezdem el kimondani magamat, ha már megszületett a bizalom és a közelség. akkor talán olyan lehetek.
130.
[tulajdonos]:
2020-12-27 20:09
ha esetleg létezik ilyen nő, nyugodtan írhat a kengyelfutobolond@gmail.com-ra, hátha.
129.
[tulajdonos]:
2020-12-27 20:00
pl. itt ez a georgia anne muldrow lemez, nagyon finom kis tétel, tökre bírnám, ha valakivel meztelenül feküdnénk egy ágyban, dugás meg evés után, és megjallgatnánk. a zenére és egymásra hangolódva. de hát nincs ilyen, basszameg.
128.
[tulajdonos]:
2020-12-27 19:56
ideje lenne keresnem egy értelmes nőt. nem olyan qrva bonyolultak a kritériumok, tudjon összeadni kettőt meg kettőt, szeressen dugni, meg zenét hallgatni beszívva és közben beszélgetni.
127.
[tulajdonos]:
2020-12-27 09:34
volt apámnak a Kopasz névre hallgató haverja, amúgy Béla, meghasonlott zsidóember, aki gyűlölte a saját fajtáját, mégis, az MTV V. számú stúdiójában dolgozott, az óbudai zsinagógában, ami, ha jól tudom, ma már az eredeti funkcióját tölti be Béla 3 pont között ingázott, a zuglói otthon, mely tömve volt ritkaságnak számító jazzlemezekkel, kemény, törékeny bakelitekkel, tőle szivárgott be apám, de sokkal inkább az én életembe pl. jaco pastorius és mások, azért inkább az enyémbe, mert apám szerintem felületes zenefogyasztó volt, bár nem rossz ízléssel, na mindegy, Béla a szabadidejét a harmadik ponton, a Rómaiparton töltötte, szó szerint, a cél a legaljasabb lerészegedés volt, Béla szintén, mint apám is, abban hitt, hogy az élet értelme az alkohol általi halál, habár apámmal ellentétben nem az végzett vele, hanem egy fekete limuzin, ami a meglepő módon józan Bélát a másvilágra gázolta, az MTV saját halottjának, stb., a temetés repülőgépről történő Dunába szórás formájában valósult meg, a megadott időpontban néhányan megjelentünk a Hattyú csónakház előtti stégen, nem messze a később ledózerolt Horgony nevű talponálló kocsmától, ahol én először, Kopasz talán utoljára ivott, 14 éves voltam, vártuk a gépet, apám volt az önjelölt ceremóniamester, nála volt a rum, kördeadta, ittunk, az volt az érzésem, hogy ez végül megint csak egy alkalom, ami szüli a tolvajt, ki tudhatta volna, hogy éppen melyik megjelenő kisgép szórja majd a Kopaszt, akkoriban elég sok ilyen hobbigép karmolgatta a Duna feletti kék eget, szóval amikor végre megjelent egy a láthatáron, meg is húztuk a butykost, Kopaszra emlékezve, aki néha rettenetesen önérzetes ember volt, pl. egyszer megkérdezte tőlem, hogy milyen zenét szeretnék majd gitározni, mire mondtam, hogy bluest, erre ő el- és befordult, hetekig nem emésztette meg, hogy nem adtam erre a kérdésre átgondolt és megfelelő választ, ennek ellenére, meg hogy szokása szerint a parton állva, merevrészegen üvöltötte Újpestnek a kurvaanyját, szerintem mindannyian szerettük, hogy is ne lehetne szeretni egy olyan embert, akinek a kedvenc állata a krumplistészta, majdnem megosztva e helyezést a bundáskenyérrel, amelyet éppen sütni készülök, de abból az okból mindig félszegen, hogy ugyanis soha nem sikerül úgy, mint apámé, nevezzük medium rare, kívül átsült, de belül még tocsog, ez is egy olyan recept, gondolom, amit hosszú éveken át, lassan fogok tökéletesíteni, mire engem is utolér az alkohol általi halál, vagy valami más, kitudja, meg kitudja, hogy addigra végzek+e a megszállottsággal, stbstbstb, kinemszarjale.
