NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2022-12-09 07:02 Összes olvasás: 28474
433.
[tulajdonos]:
2022-12-08 09:57
"a Vörösmarty utcában dolgozom, az Izabellában található a legközelebbi megbízható gépészbolt. az utca sarkán a díszmadár üzlet, ahol a papagájaimat vettem, vele szemben a Club Söröző. minden nap betérek, ülök a Kabai Lóránt helyén, iszom a korsó sörét, a dupla vodkáját és nem tudom hova elhelyezni azt, hogy egy ismeretlen embert gyászolok. egy közös ismerősünkkel váltok üzenetet, aki megjegyzi: üdvözlöm a Kabait. egyből visszapötyögöm: átadom. valamikor."
that budapest lies in a deep water where crowds take it back clouds are marching from the hills of prussian blue where the demos of mist are breaking down throwing away their banners their white placards
that budapest's a basin full of heavy water and foam after great washing that submerges and mingles the crumpled buses as I clumsily change them like the old socks one with a hole in it
that when my head lifts over the grey surface and looks around for the first time since forever my eyes follow the path where city lights have trodden my eyes keep on connecting black dots left behind
that there was a poet who left his home for what else could he leave not the city under the river danube with fish shoals over the skyline and later he let himself to be found without the interference of a third party
and that there is a person who remembers his table who knows his place his street and all the watery sparkles above he comes there he sits down opens a book and gently lifts from it the towering
oh not the mountains please take it back but the flimsy 3d frames and explains in this one you can see a pub window restricting the lights outside in that one a tall glass that recedes right into the dark background
431.
[tulajdonos]:
2022-12-03 10:56
pszichoszomatózis 2
nagyanyám többek közt azzal zrikálta anyámat, hogy biztosan azért lettem asztmás, mert amikor terhes volt velem, anyám az ölében babusgatta a macskát. a dorombolás máig megnyugtat, akár macska dorombol, akár én. tény, hogy 5-6 éves lehettem, amikor először, egy mitsemsejtő cica közelében kezdtem el fulladozni, én viszont majdnem biztos vagyok benne, hogy a meggyanúsított állat csupán a startpisztolyt dörrentette el, betegségem valódi oka, hogy mióta megszülettem, nem lehetett otthon levegőhöz jutni, nem volt esély a szabadulásra nagyanyám őrületének gázkamráiból.
évekig macskára nézni se mertem, ha mégis macskás helyre kellett menni, már előre elképzeltem a szemkigúvasztó szenvedést, nem lehetett egy-két óránál tovább maradni vendégségben, mert könyörtelen következetességel kezdődött a fulladozás, amint a Démon a látóterembe került.
aztán egy ugyancsak kimerevített időpillanatban fülig szarosan megjelent C., akit csak párizsival tudtam megetetni, annyira éhes volt, hogy mit sem törődött a 40 fokban a párizsiaromára reagens darázsbagázs jelenlétével. akkoriban egy félig szétrohadt lakókocsiban hajtottam álomra, C.-t csak ideiglenesen tudtam az ajtón kívül tartani, megesett rajta, aminek meg kellett rajta esnie, beengedtem. néhány hétig taknyom-nyálam egybe, de nem adtam fel, C. végre az első (eddig utolsó) macskám lett.
rövid időn belül C. elpusztult, mérgezés végzett vele, a görcsök másfél méter magasba dobálták szerencsétlen állatot, mielőtt; én utána 3 hónapig nem tudtam kikelni az ágyból.
azóta nem vagyok allergiás a macskaszőrre. ülhet macska az ölembe, alhatok is vele, semmilyen módon nem zavar a jelenléte. a fulladástól való félelem miatt nem tudok egyben gyógyszert lenyelni. kimerevített időpillanatban vagyok, valami hónapok óta fojtogat, akut szilikózisra kapok kezelést. a felírt gyógyszereket szétrágva, egyetlen korty vízzel nyelem le. a maradék keserűséget nem mosom ki a számból.
430.
[tulajdonos]:
2022-11-27 17:38
ugyanitt kapható gázszerű szag és gázszagú szer is, külön csomagolva.
429.
[tulajdonos]:
2022-11-27 17:25
mennyire csalódottan léphetnek be a mennyország kapuján azok, akik a 'legtovább egy levegővel' kihívás világrekordját szerették volna megdönteni? innentől kezdve semmi esélyük, kivéve, ha valaki előttük -- talán unalomból -- feladja.
428.
[tulajdonos]:
2022-11-25 10:27
_jegyzetelünk, tehát vagyunk
_mária utcai kerékbilincs
_nem tudom, hogy volt-e már a fiú, aki attól félt, hogy véletlenül kifújja az összes levegőt, vagy a férfi, aki őzlábgomba ernyő alatt szomorkált az esőben. tudom azt, hogy lézengenek itt mindenféle legokosabb állatok az erdőben, csak az a különbség, hogy a madárberkenye, vagy a málna nem mindenevő, a ragadozóknak marad tehát az öldöklés.
_álmosan volt szép az élet, kötöttmagányú mérkőzés a bárányfelhő rengetegben, vagyis a küzdelem a depresszióval, megannyi csönd. // - béke, - fény.
_meg a nőim, a nőim akik mind formabontóak. megannyi megállazész.
_megannyi megannyi teljes átváltozás
427.
[tulajdonos]:
2022-11-16 09:54
az első kávé előtt eszembe jut, hogy meg kéne inni egy üveg sört. minden nap. előfordul, hogy meg is teszem, a napom célja, hogy hazaérjek és lerészegedjek a nemtudásig és az ájulásig. nincs ez mindig így, a ritka, belső békeidők égfelszínszakasztó morzetáiban semmi szükségem a bódulatra. szárazon, tényszerűen is leírhatom a problémáimat, ha azok fényképek, cipelhetetlenül vaskos albumot tesznek ki. viszont itt ez a napló. valamely belső polcon a porosodó eszközeim. arra szolgálnak, hogy lefordíthassam velük a nyomort és az örömöt, készítsek belőlük szomorút, vagy szórakoztatót. oszd meg és uralkodj önmagadon, a kifejezés mechanikájában haladj az önismeret felé. erre _is szolgál a művészet.
az én feladatom itt az lenne, hogy megosszam a krumplileves #375-öt, az idegesítő zenéimet, a belső és külső megfigyeléseimet a gyönyörű és elkeserítő világról, megkísérelve ezekből irodalmat formálni. nem tehetem, mert *hazajövök és arra jövök haza, hogy a nagyanyám tépi a nagynéném haját és nem értem, azt se, hogy miért van ez így kb. öröktől fogva. reakcióimat a folyamatos gyomorideg és félelem szüli, nem tudok magamnak megfelelően létezni és ugyanaz a folyó, ugyanaz. a családon belüli erőszak áldozatai gyakran nem lépnek ki a bántalmazó kapcsolatból, mert függnek az elkövetőtől. ellentmondásos, de PA-t és KGy-t is családtagnak tekintem. szeretem bennük, hogy képesek irodalmat teremteni, viszont ez egyre ritkább, egyre halványabb, eredetiségüket megöli, hogy valamelyik távoli reggelen arra ébredtek, hogy a nagyanyámmá változtak. a 18 év alatt összeszedtem itt annyi sérülést, ami elég ahhoz, hogy menekülőre fogjam, viszont
*haza a Gdański tapasztalataimból szeretnék írni valamit az otthonról, ez nem fog most megtörténni. az a kijelentés, hogy a dokk az otthonom, nem valami heroikus fellengzősség. egy példamondat: felpofoztam jt-t, mert azt állította rólam, hogy sk-val kavarok, ami nem volt igaz. talán ez az eset ültetett bogarat a fülembe, mert később igaz lett. ha nem lenne dokk, teljesen más életet élnék. gps-sel itt ismerkedtem meg, évekig elhanyagoltam, de mostanában elkezdtem dolgozni ezen a barátságon, amit nagybetűvel is le lehetne írni, annyira kezdem fontosnak érezni. közvetlenül és közvetetten tehát barátságok, ellenségeskedések, szeretők és szerelmek keletkeztek abból, hogy ide betettem a lábamat. elég okosnak tartom magamat, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy maradjak. azt sem, hogy mihez kezdjek a dokk nélkül.
csödö
426.
[tulajdonos]:
2022-11-15 09:04
pokoli vicces lesz a végkifejlet. nekem pokoli, Tamásnak talán vicces. ugyanis ő fog nyerni. nem azért, mert jobb az ügyvédje, nem azért, mert jobb szónok, csak nem fogok tudni elmenni. idén volt már egy idegösszeroppanásom, kb. két hónapja depressziós vagyok. az Albert Zsolt estre el szerettem volna menni, oda is lopakodtam, elmentem kétszer a bejárat előtt és feladtam. a 74-es troli megállójában újra tudtam lélegezni. ha elmentem volna Covid-oltásra, talán nem tart szintén 2 hónapig a felépülés a tüdőgyulladásból. lett volna (volt is) régebben egy Veranda-est, amit én tartottam volna a Rimóczival, de akkor is kigáncsolt a pánikroham. dolgozni egy hete nem tudok, ill. 2-3 órát töltök azzal reggelente, hogy meggyőzzem magam. mire véget ér az ügy, valószínűleg kórházban leszek, begyógyszerezve. megkönnyebbülni akkor fogok, ha végre vége lesz, függetlenül attól, hogy vesztek és a kifizetés is csak részletekben fog menni. a dokknak biztos jót tesz majd az ügy, ítélettől függetlenül, többen fognak önmérsékletet gyakorolni. ahogy öncenzúrát is a félelem miatt. önvizsgálatot kevesen. én mondjuk ezt megtettem és annál rosszabb, mivel szembesültem azzal, hogy pont azt követem el, ami ellen ágálok. persze ebből lehet fejlődni, csak nekem most kurvára nehezemre esik minden megterhelő információ, hiába profitálható.
425.
[tulajdonos]:
2022-11-15 07:46
Fűri Mária, részvétem, ha magának ez a normalitás. vagy az a normalitás, hogy csoportosan fordulnak ki az emberek magukból. vagy hogy 'betépettnek' minősíti az egyik felhasználó mély depresszióját. Filip ugyanezt jogos indulatból tette, amit meg tudok érteni. ezt a hozzáállást nem. valószínűnek tartom, hogy egész Európában nincs még egy olyan weboldal, ahol a felhasználók ilyen intenzitással mérgezik egymást, vagy ahol ennyire magas a felhasználókra eső polgári perek száma. normalitás, szép új világ. / döbbenet / őrület
// ezeket a köz(be)vetett megjegyzéseket gondolom Somlyó Györgytől loptam, nem saját megoldás.
424.
[tulajdonos]:
2022-11-14 19:16
kb. szó szerint egyetértek azzal, amit Tamás a fórumába kirakott. mármint az biztosan igaz, hogy nekem innen nagyon távolra kell mennem, önvédelemből. nem azért, mert annyira elragadtatom magamat, hogy utána abból per lesz, hanem azért, mert nem változik semmi. "minőségi irodalom" írja Imre, én meg azt mondom "szemellenző", 20 év eredménye a folyamatosan értelmetlen vitáktól hangos dokkon, hogy a felhasználók ölik és beperlik egymást. Antalnak igaza van, ezek a perek hatással lehetnek a dokkra, ugyanis ha vesztek, nem Filipet perelem be, hanem a dokkot, az nem védett meg engem, őt, akárkit, az találta/találja elfogadhatónak, amit egymásról mondunk. a dokk, amelynek papírforma szerint még mindig tulajdonosa vagyok, amely részesedést Filip Tamástól kaptam egy dedikált kötet társaságában.. ekkora itt az őrület. nem alkotni járunk ide, hanem mészárolni. nem az ihlet bizserget át minket, hanem a szorongás szorítja ökölbe a gyomrunk. akkora itt az őrület, hogy hiába próbálok súgni PA-nak, nem veszi, hogy amit Gyulával művel, az simán lehet btk.. akkora itt az őrület, hogy Gyula lassan könyörög, hogy legyen vége, akkora itt az őrület, hogy én dolgozni nem tudok egy hete, annyira megdöbbentem és akkor itt az / én annyira / őrület / megdöbbentem, hogy biztosan félreolvastam most a keresetlevélben, /döbbenet / hogy Tamás szerint csak esztétikai okokból cincálta szét Gyula versét, nevesítés nélkül / akkora itt / hogy a bíróságon ez / döbbenet / lehet valóban igazság / őrület / de közben mindannyian, akik a dokkot olvassuk, tudjuk.. / ekkora itt az őrület. / sziasztok.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
