gondolkodtam egy ideig, hogy irjak-e ide meg valamit. ugy dontottem, igen, kene, ugyanis nagyon ritkan fordult elo velem, hogy valamit rendesen csinaljak, avagy vegig. bucsuztam mar parszor az oldaltol, mindig vmilyen indulat hatasara. most tisztabb fejjel. lassan 15 eve itt esz a fene, rengeteg dolog kot ide, a felnott eletem torteneteinek oroszlanresze az oldalhoz kotheto. ilyenne, vagy olyanna valt kapcsolatok. vitak, veszekedesek, kibekulesek. versek. neha egyuttgondolkodas. sorozesek. egyetlen, rövid eletet elt eredmenyem, az anyazo, meg a meofelulet, csegaval kozosen. lenyegtelen, ezek mar csak emlekek, azok a kapcsolatok mar megszuntek. tul fontosak voltak, vagy nem voltak eleg fontosak. szellemek, mint a dokk. es van itt meg valami, amit ki kene igazitanom. egy tartozas. nem akarom tulbeszelni, csak szeretnem elmondani azoknak, akik olvastak, hogy a 24, 25. bejegyzes nem igaz. bantani akartam vele azt, akit mindennel jobban szeretek. sikerult, megjegyzem. na sziasztok.
26.
[tulajdonos]:
2019-06-22 16:27
(ne haragudj) mindig izombol nekiszaladok annak a kurva burának, mintha meg akarnam repeszteni es kiszoritani a koztunk levo vilagbol az oxigent. idiota vagyok, csak a sajat fejemet torom igy be. elpusztulni, majd ujraeledni. szetszedni dolgokat es megszerelni. nagyanyam ki nem allhatott ezert; radiot, lemezjatszot, meg a sajat jarokamat is szetszedtem, tehetseges vagyok a rombolasban. persze utana ossze is rakom a dolgokat, talan pont ez a lenyeg, a rombolas egyszeru, az ujjaepiteshez mar gondolkodni kell. igazad van, mert emogott is pszichologia van. szetszed, ujra osszerak, szetszed, ujra osszerak. igazabol magammal csinalom. meg kell tanulni tehat nem nekirohanni a buranak, hanem, ha mast tenni nem lehet, leulni a fube. hallgatni a szelet. varni es addig ulni, ameddig az univerzum, idegent, befogad. vagy elpusztul es vele en is, oly mindegy. minden mindegy.
25.
[tulajdonos]:
2019-06-20 21:44
mondanam, hogy eljen, megszabadultam, de nem ilyen egyszeru a dolog. honapok ota "tudom", persze biztosat tudni soha nem lehet. minden esetre rossz szinesz, konnyen lebukik. neha mintha. sot, azt gondolom, pillanatokra igenis ki tudott lepni abbol, amirol vegulis nem o tehet. mindegy, szabadsag nincs, mert nem csak azt lehet megerteni, hogy milyen, hanem sajnos tenyleg lehet ot szeretni. az univerzum magaba roskad.
felsorolva mind a stabtagok a rendezo, az iro, az operator, a vago, a hangmernok, a dramaturg es a tobbi, kevesbe jelentos alkoto. csak a tortenet marad ki annak itt nincs helye meg ugye minek is ha egyszer vege, hat vege van. ha visszavonhatatlanul lekestuk mar csak kovetkeztetni lehet a filmben elhangzo dalok listaja vagy eppen a vegefocimdal alapjan hogy szuksegszeruen hepiend vagy az iro merte, es megolte a fohost. de mindez talan mindegy is mikor levegoert kapkodva arra ebredunk hogy hiaba vartuk az eloadast oly nagyon vegigaludtuk a filmet es a semmi-elmeny dobbenetebe ragadva ulunk a csondben akkor is amikor a mozigepesz leolt minden villanyt elnyomja cigarettajat es a portan leadja a kulcsot.
hm. ugy tunik, letezik meg boldogsag, de nem arrol fogok itt szot ejteni, hanem, ha mar igy alakult, a lecsorol. a lecso is csak olyan, mint isten es remelem, hogy lehet istent lecsositani. ezt csak azert jegyzem meg, mert a lecsot lehet isteniteni, de arrol vitatkozni nem, hogy perverz-e vajon isten (vagy barmi mas zsiradekon). persze a kerdes boncolgatasahoz meg kene hatarozni, hogy mit jelent a perverzio, es hogy ez a meghatarozas ervenyes-e vajon (vagy barmi mas zsiradekon) az ember (jelen esetben en, de te, vagy az o) szemelyes istenkepere, istenere. mivel az, ugyebar egyedi (joesetben), de ezt sem boncolgatnam jobban. viszont temanal vagyunk. az ember lecsoja, mint az istene, szemelyes es egyedi.
(lefott a kave, ki kell erte ugranom a konyhaba)
a konyhaban jartamban meghanytam-vetettem a dolgot, hogy legyen-e lecso, nem csak azert, mert jo lenne azt mondani, hogy lett lecso es latam, hogy ez jo, hanem azert is, mert, mint egy zskat halivudi filmben: masodpercekre az ehezestol, ill. ahogy az ido pereg (egyenes aranyosan az 'esz' elmenesevel), masodik reszkent: meg kevesebb masodpercre az ehezestol, nodehogy, a kerdes fontossaga abban rejlik, hogy jo lenne meg fozni egyet, mielott, csakhogy a lecso nem olcso mulatsag, de az igen szavazat mellett szol, hogy utolso forrasakent ennek a bizonytalan, labilis, fent empitett, csak pillanatokig letezo jelensegnek, a boldogsagnak a fozest tudom megjelolni.
naszoval. a lecso nalam trikolor, nem a heves nemzeti erzulet okan, inkabb az izek komplexitasa vegett. minden esetben kerul bele, a maghaz kivagasa utan 2-3 db hegyes eros (zold), 4-5 db zoldpaprika (ami meg ugye sarga, vagy feheres), es mint a fenti videoban, 1 db kapia. szigoruan csemegeszalonnan inditom az egeszet, ha az kisult, nehany masodpercre, amig az illoolajok felszabadulnak, a felbevagott fokhagymagerezdek kerulnek sorra. aztan a hagyma (korbe-korbe, karikaba, tegyem bele...), majd johet a foszereplo paprika es paradicsom. nincs kedvem, se megfelelo indokom a folyamatot technikai reszletekbe menoen elemezni, de fontos megjegyeznem, hogy a lecsot nem fozzuk, hanem sutjuk. izles szerint kerulhet bele kolbasz, vagy virsliszeruseg, de onmagaban is tokeletes. a maradekra pedig masnap 4 db tojas. na jojszakat gyerekek. az en istenem perverz. gondolom, igy mindenki elegedett lehet.
ma fogalmam sincs, mitől vagyok részeg egy utca mélyén állok megzavartan mint fák fejében apró szélütések pár vérrögöd a nyúltagyamba varrtam kitépem onnan nem venném a véred te se tégy sínre, szebb halál kell, másik nem bírnám ki, ha szétszórna az élet szétroncsolódva sok-sok állomásig hogy isten szeret, vagy pedig csak így ver tök mindegy már, a józan észnek annyi állj a hídra egy hozzádkötött szívvel és majd ha intek, kezdj belémzuhanni
