NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2023-12-02 07:18 Összes olvasás: 159812| 1763. | [tulajdonos]: Cz | 2023-11-27 20:28 | Sejtettem, h meghalt. Pár hete-hónapja jutott eszembe, h régen láttam versét és rámentem a profiljára, s ott hónapok óta nem volt valódi, tőle származó bejegyzés.
Annak örültem, h 'emberhez méltó módon' ment el (Istenem, bár az én apám is ...), és talán a tavaszi reggel se a lehető legrosszabb.
Hálával tartozom neki. Ő volt az, aki először meglátott vmit bennem, illetve meglátott, s így életemben először 2014-ben megjelenhetett versem online folyóiratban. Óriási dolog volt ez nekem, és nemcsak a folyóirat része miatt.
Nem találkoztam vele, nem is sok szót váltottunk itt sem. Örültem, ha versét láttam, és ameddig még vagyok, továbbra is olvasni fogom.
2022.08.14.
Czékmány Sándor: jó voltam pedig érdemtelenül jó
a falam olyan volt mint általában a falak
közönyös pusztulásra ítélt munkahalmaz
várja hogy eltűnjön ő is
mint annyi építmény amiről nincs feljegyzés
ha lenne sincs senki aki értelmezni tudná
bonyolult létezéséből a még most is szivárgó értelmet
a fal önmagát idézi szinte folyamatosan
sikertelenül rakja össze múltjába rögzült másik múltját
elvéti
majd megpróbálja úgy látni ahogy akkor látta
napszakasztó kondulásaiban
semmit jelentő ébredéseit
tudata ijesztően tiszta
mást idéz és másként idézi önmagát is
a hallgatás a képzeletnyi csend
tükrén át nézi homlokára préselt ráncait
megismert egy létezésnyi csendet
és most elhagyja
a valóság üres lett számára és ha valaki azt hiszi
ez a gyávaság jele
elveinek harc nélküli feladása
hát legyen
eszközeim korlátozottak voltak
hiányzott belőle a donkihotei bátorság
hogy felismerje nevetséges korlátait
néha azt hitte nem is él
toporgott maga körül
passzív világában élesítve nem létező fegyvereit
és most a túléléshez élete összegyűjtött kacathalmában
akar bízni
hogy elhiggye csak álmodta magát
és ez az álom folytatódik valahol valamiben
mint kukoricacsutkában a kukoricaszem helye. | |
| 1762. | [tulajdonos]: hitek | 2023-11-17 11:29 | Erről, ha megérem, írok hosszabban is. A magyar társadalom kedvenc hitei a nyelvtudásról és tanulásról. Csak most a k*rva portfóliót írom, úgyhogy csak egy szösszenet, bár az egyik top kedvenc:
XY 2 nyelven is beszél folyékonyan és soha nem tanult nyelvtant. És azt mondja, nem is tudja!
Közlik ragyogva, mint jó hírt.
Well, good for him. Learning a language means exposure to that language. Babies learn their mother tongue, we master our own native language after we have spent an immense amount of time being exposed to/ being immersed in that language. And we are conforming to the rules in our own expression in the process.
"He just feels it!" We just feel what sounds good in Hungarian. Yes, but it's only possible because we have encontered it many, many times. And I agree, it's a totally good and natural way to acquire a language.
So how come we teach grammar? To put it simply, because it's a shortcut. It saves you time. | |
| 1761. | [tulajdonos]: este | 2023-11-15 20:31 | A 16.35-ös bekanyarodik H-ba is, így bár az út elején még matekfeladatot oldok a szürkületben, mire a faluba érünk töksötét van hátul a buszban. Meg jóféle fokhagymás kolbásszag. Meg savanyú uborka szaga. Illata. Előttem esznek. Közepesen népes család. Tepertő is van, ezt nem érzem, csak hallom, miközben osztozkodnak rajta, megbeszélik. Gumicukor is szóba és szájba kerül. Ők sem látnak a sötétben. Jó, meghitt, családias hangulat. Érdek nélkül tetszik: egyiket sem ehetném. De elvackolok benne én is. A totál értelmetlen életben egy buborék, egy csepp otthon. Semmi tartós nincs benne, nem vezet sehova, da ameddig tart, ez egy csepp jó. Mint egy aznap el is nyíló virág.
Romák, persze. | |
| 1760. | [tulajdonos]: reggel | 2023-11-15 19:26 | Az életben, ami nem lehet az enyém,
reggelente lattét iszom a pékségben,
és miközben a kirakatüvegen át
a buszhoz, gyerekeket iskolába
cipelő gyerekeket nézem a szitáló
esőben, írok. Mert író vagyok ebben
az el nem érhető rám szabott életben.
Néha felnézek a toronyórára, megszokásból
és álcázásképpen, jobb, ha úgy tűnök,
sietek én is. Éppen ezért nem is maradok
sokáig egy helyen. A napom azzal telik el,
hogy különböző helyeket keresek,
ahol olyan társaságban lehetek egyedül,
ami idegen, de ki nem lakoltat.
És ahol van asztal .
Az életemet írom, mindkét értelemben.
Nem megoldásokat, vagy kiutat,
az ebben a sztoriban sincs benne.
Csak idő elgondolni magamat.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1759. | nélküled: jav | [tulajdonos]: drowning by numbers | 2023-11-11 11:31 | Kimaradt: "a 90-es évek elején" Anélkül meg nem lehet érteni. Táhát a vége így lett volna:
"Az egyik 100 forintért vett angol nyelvű krimiben arról panaszkodott egy norvég felügyelő a 90-es évek elején, hogy nincs "reflection time"-ja, kb "átgondolási ideje". Pedig akkor ő még nem volt internetre és okostelefonra kötve." | |
| 1758. | [tulajdonos]: drowning by numbers | 2023-11-11 11:25 | Az év elején a Molyon beleugrottam egy olyan kihívásba, h 10 ezer oldal angolul. Igazából azért, mert nem gondoltam át. Normál esetben 10-12 ezer oldalt olvasok könyv formájában a molyos nyilvántartás szerint, s ennek ugyan jó része angol, de nem kizárólagosan, és nem is szeretném, hogy az legyen. (Ifjúkoromban részt vettem egy kutatásban, ami a nyelvtanulási motivációnkat firtatta. Nekem egyértelműen az volt, eredetiben olvassam a szépirodalmat. Nemcsak angolul. Így, mondjuk, nem ártana belehúznom a többi nyelvbe, amin egykor olvasni akartam.)
Szóval, mikor szerzetes ismerősöm, aki egyébként 4 nyelven olvas úgy reagált erre, hogy ő nem mert belevágni, akkor jöttem rá, h soha eddig még közelében sem voltam évente ennek az oldalszámnak. Most 7086-on áll a számláló, vagy meglesz, vagy nem. Viszont volt, aki már március magasságában hozta a teljesítését. Nem olvasok lassan, de ez a sebesség elképesztett. Amíg meg nem néztem, milyen könyveket is hozott. Azt hiszem, írtam már korábban is erről, de a szöveg egyszerűsége és a tempó nyilvánvalóan fordítottan arányos. Csupa olyan élénk borítós, szerelmes, vámpíros, young adult pszicho-thriller, amit nem vennék a kezembe. Ezekben a könyvekben a haladási tempót nem (sürün) akadályozza gondolat, így haladósak. A Netflix sorozatok fősodrához hasonló szellemi színvonal.
(Mostanában merült föl, h intellektuális sznob vagyok. Lehet. Nincs kedvem olyan könyvet olvasni, ami buta. Se olyan sorozatot nézni. És , sajnos, átjön a szerző intelligenciája. Ezért se nagyon hiszek abban a felosztásban sem, h van humán, meg van reál beállítottságú ember. A kedvenc íróim rendre jók voltak matematikából. Néha azt hiszem, lehet, h a világirodalom java.)
Így vegyes érzésekkel fogadtam azt az újítást is, hogy 2024-től már olvasási gyorsaságot mérő fül is lesz a Molyon. Mintha érdem lenne sietni. Amiről eszembe jut, hogy azt hiszem most év elején történt az is, hogy mivel a jóllétemhez tartozik a rendszeres versfogyasztás, próbáltam vmi jó versolvasós kihívást találni. És belefutottam olyanokba, hogy "Minden héten 1 verseskötet 2023-ban." Amibe belegondoltam és elborzadtam. Persze, különbözőek vagyunk, de én az összes szövegtípus közül talán a versesköteteket olvasom legtovább. Nem mintha nem tudnám gyorsabban: csak nincs értelme. Egy átlagos nap csak korlátozott mennyiségű verset vagyok képes befogadni. Ha végigsuhanok, mint a fecske, hogy Mórát idézzem, ahelyett, hogy meg is merülnék, mintha el se olvastam volna. Mert amiért verset olvasok, azt nem érem el vele. De a merülés, nincs mese, időigényes.
(Most az is beugrott, h a 451 Fahrenheit-ben nemcsak olvasni tilos, de utazás közben megállni is. Az egyik 100 forintért vett angol nyelvű krimiben arról panaszkodott egy norvég felügyelő, hogy nincs "reflection time"-ja, kb "átgondolási ideje". Pedig akkor ő még nem volt internetre és okostelefonra kötve.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1756. | [tulajdonos]: 100. nap | 2023-11-08 20:58 | Egyetlen nap van a héten, mikor nincs első órám, s nem kell a 6.50-es buszt elérnem. Elég az átlag 7-10 percet késő 7.30-ast, ami az előbbivel ellentétben félig üres. Franciát tanulok Duolingon (100. nap), a tájat alulról világítja meg a nap. Olyan hangulatú, mint mikor gyerekkoromban a diakép nézegetőn átkukucskáltam a mesék párhuzamos világába. Csak épp ebben most benne vagyok. Még különösebb fakszni nélkül odavetett szivárvány is van.
Meg 30y. Kitartóan szól a sofőr irányából. Olyannyira, hogy egy idő múlva hat rám szöveg és zene és sorban rontom el az egyeztetéseket, amik egyébként pofonegyszerűek. És óhatatlanul eszembe jut, h ha van sofőr hétköznap reggel Kiskunmajsa és Kiskunhalas között, aki nem Balázs showt, Kossuth Rádiót, retró diszkót, hanem 30y-t hallgat, akkor mégis van remény. És hogy meg se néztem az arcát, fogalmam sincs, melyikük az éppen.
Aztán 3-4 szám után bemondják, hogy Petőfi Rádió. Aztán a híreket, s azt hogy a szlovák és a magyar államfő (bár valószínűleg az ország nevét mondják a felelős vezető helyett) nem a fegyverszállításban látja a béke elérésének az útját. Akkor kell leszállnom. A reményről is. | |
| 1755. | [tulajdonos]: élni, halni | 2023-11-05 15:53 | „Ugye nem hitte el senki,
hogy meghalni muszáj?” (Kispál és a Borz)
Szembejött egy interjú a jövőkutató Rab Árpáddal ezzel a hangzatos címmel: „20 év múlva megszülethetnek azok a magyarok, akiknek sohasem kell majd meghalniuk. Rém hosszú szöveg, ami csak a végén tér rá arra a témára, amire a cím utal. Röviden: elromlott testrészek, szervek cseréje, mert mint mondja: „A test persze öregszik, körülbelül 40 évre vagyunk belőve, de az ember nem 40 évig akar élni, az elég kevés neki. Orvosi eszközökkel már most elérjük a 80-100 évet. Ezt már eszközökkel, például testpótlásokkal, a nanotechnológia segítségével, a munkához való hozzáállásunk megváltoztatásával simán ki fogjuk tolni még hosszabbra. Ennek biztosan lesz olyan végső kifutása, hogy a test így vagy úgy a végtelenségig karbantarthatóvá váljék.”
Ez a 40 év szíven üt. S persze rá két napra a templomban a 90. zsoltár, ami rögtön eszembe jutott: „A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő.” Nem negyven? S eszembe jut az is, amit meg régebben olvastam, s azt hiszem, köztudomású, hogy ideális esetben 120 évig is élhetnénk, mert az agyunk annyira van beprogramozva/addig bírná. S felmerül bennem, hogy ha a sok elromlott alkatrész után végül az agy cseréjére kerülne sor, az ugyan hogy maradhatna még ugyanaz az ember? Említi a kutató is, hogy a” sci-fi mindig inkább ott van, hogy a tudatot hogyan tudnánk átdobni, átörökíteni”, gondolom, az elképzelés az, hogy agyműtét előtt letöltenék valami hipermodern akkori tárhelyre, aztán meg rá az új winchesterre. És akkor az még ugyanaz az ember?
Mióta beteg vagyok az a meggyőződésem, hogy nem. A tudatnak része a test. (Vagy a testnek a tudat?) Nem vagyok ugyanaz az ember, mióta kivették a méhemet. A testem nélkül nem vagyok. A tudat a testből van.
Szombat reggel az első email, amit kapok arra kér, hogy ma este 8-kor imádkozzunk együtt K.M-ért, akiről „bizonyára hallottátok, hogy nagyon beteg”. K.M. évkezdéskor még ott volt, de kb szeptember közepe óta helyettesítjük. Pontosan annyi idős, mint én. Ő a harmadik 1970-es születésű, akinek „olyan” baja van: V-nek mell-, nekem méh-, neki petefészek. Ezen a héten jött szembe egy cikkben az a mondat is, hogy egy negyvenéves férfinek kevesebb esélye van megérni a 80 évet, mint egy 65 évesnek. Mert sokan az ötvenes években lesznek halálos betegek. Ez is letaglózott kissé, mert eddig a félreértett statisztika hamis nyugalma biztatott: ha 65-70 a születéskor várható élettartam, akkor odáig jó eséllyel el fogok élni, a neheze onnan jön. Ami épp olyan butaság, mint átlagbérből a többség tényleges jövedelmére következtetni. Azt hiszem, inkább arra lennék kíváncsi, s talán valósabb képet adna, hogy hány évesen halnak meg legtöbben? Azon belül is a férfiak. A nők A tanárnők. Talán mediánt kéne számolni?
A templomban a hirdetésekből kiderül, hogy egy halottunk van: 53 éves nő, akit „első nekifutásra” vitt el a rák. 1970-es ő is. (Amikor rájössz, h a mostani viszonylagos nyugalom lehet, h csak a „hosszan tartó” a súlyos előtt, ami meg tavaly volt az az egyik nekifutás.)
De legalább, mikor leültem, az énekeskönyv erre a szövegre nyílt rá: „Megszabadultam már én a testi haláltól”.
Kár, hogy temetési ének.
+++
A Rab Árpád interjú linkje:
https://www.penzcentrum.hu/tech/20231102/rab-arpad-20-even-belul-megszulethetnek-azok-a-magyarok-akiknek-sohasem-kell-majd-meghalniuk-1142978#
| |
| 1754. | [tulajdonos]: arany, ezüst, gyémánt | 2023-11-05 12:46 | Babits Mihály: A csengettyűsfiú
Minden reggeli látomásból
szemem mögött dal erjed, érik
mint nyilt hordóban aromás bor.
Ázik az utca friss aranyban
reggeli csengő csengi végig:
ezüst hal az arany folyamban.
Ó reggel, gyermek, gyönyörüség!
kertek falán át egy karaj lomb
tán a csengő szavára hajlong
ó szent reggeli csengetyüsség!
a kapu árnya aranyat vág.
Gyenge a nap, szelid az árnyék
s a lombok zöldje halovány még
kacag a csengő tiszta zajjal
s nyiló kapukból friss leányok
csengetnek vissza vig kacajjal.
Nyiló kapukba mind kiállnak
sorfalat állva mint királynak
hónuk alatt egy kicsi teknő:
hódolni drága adományok
(drága nap aranyozza reggel)
s a csengő egyre közelebb jő
a nagy csengő a kis gyerekkel
s mögötte sulyosan döbög
a méltóságos nagy szekér
rejtelmes szürke födelekkel
a verőfényes távol utcán
s megáll ha egy kapuig ér.
S az egyik leány közeleg,
fesziti mellét, nyujtja karját,
s nyilnak az ajtós födelek,
melyek a tág kocsit takarják.
Ugy tartja, nyujtja válla, karja
az adományt, a drága ládát
mint antik urnát régi szobrok
s amint a vak szekérbe önti
ezüstből látsz fellengni fodrot
a por gyémántját, füst ezüstjét,
szent áldozatnak ritka füstjét
nap felé szállni a szekérből.
Ó mit nekem hogy a szemétből!
Isten szemében nincs szemét:
fürtödnek, melyből borod erjed,
ne hányjad el rohadt szemét,
attól édesebb lesz a bor.
Inkább gyönyörködve figyeljed,
hogy napban gyémánt lesz a por
s hallgasd a szemetes-zenét
amint utcádon csengve terjed. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
