DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37771 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jónás Tamás
  AMI-IMA
Új maradandokkok

Köves István: A VILÁGBÉKE UTOLSÓ NAPFÉNYES DÉLELŐTTJÉN
Hepp Béla: Szóköztes
Tóth János Janus: átfutott
Bánfai Zsolt: Várakozás
Gyurcsi - Zalán György: szabadvers az állati példaképekről
Albert Zsolt: Sirály számoló
Köves István: TISZTAVATÁS
Zsolt Szakállas: NEM GYŐZÖM
Szakállas Zsolt: A HAMUVAL NE VERSENYEZZ szürrealista kispróza
Albert Zsolt: Észak felé
FRISS FÓRUMOK

Kiss-Teleki Rita 13 órája
Farkas György 17 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Czékmány Sándor 3 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Szilasi Katalin 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Szilvási István 4 napja
Köves István 4 napja
Kosztolányi Mária 6 napja
Franczen Bea 6 napja
Nagyító 9 napja
Nagy Zsuzsanna 9 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Gyors & Gyilkos 10 napja
Albert Zsolt 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 9 órája
Minimal Planet 13 órája
ELKÉPZELHETŐ 22 órája
mix 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
nélküled 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
történések 2 napja
Játék backstage 3 napja
Zúzmara 4 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 5 napja
POÉZIS 6 napja
fejlakók... 7 napja
Bara 7 napja
törmelék 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
nélküled bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2021-07-26 07:13 Összes olvasás: 124455

Korábbi hozzászólások:  
1588. [tulajdonos]: dream2021-07-24 07:59
Azt jelentette az álmom, h elvesztettem. Legalábbis ezzel ébredtem fel belőle. Vmi nagy közösség volt először, talán tantestület, aminek a peremén ő is,én is. Aztán ment át mindenki egy másik helyszínre, de igazából bolyongás lett belőle egy idegen város utcáin, néha sikátor, néha térdig érő víz, vagy tengerpart lecsupaszodott hídszerkezettel, amiből drótok meredtek szerteszét. A társaság teljesen szétszakadt, de mivel sokan voltunk, hol ebbe, hol abba a kisebb csapatba futottam bele útközben, így mégsem tévesztve utat. Néha egy-egy pillanatra láttam. De ez az utóbbi egyre nehezebb lett. Eleinte volt a kezemben egy fura alakú paradicsom, amiről bejelentettem, h hazaviszem és lecsót fogok belőle főzni. A parton otthagyott vki egy kabátot, azt magamhoz vettem, de a végén már egyik sem volt nálam. És tudtam, h nem fogok többet odaérni, ahol ő van.

1587. [tulajdonos]: heart of darkness2021-07-23 19:40
Először én vesztem el a fejem és kezdek kiabálni. Merthogy az a hülye érzésem, h bár az utolsó találkozásunk óta semmi sem történt, V. már megint haragszik rám. Mire azt mondja M., drága egykori barátném, h "az biztos, h haragszik rád miattam." Na most M-mel úgy fest a kapcsolatom, h a tavaly nyári tisztázó beszélgetés óta, mikor békével váltunk, nem történt a világon semmi.
Úgyhogy rákérdezek: miért is? Merthogy azt mondtad tavaly, mondja M., h már nem vagy a barátom. Aztán jön a moslék.

Szóval történt, persze. Ő tavaly azt akarta, h folytassuk, mintha mi se történt volna, én erre se képes, se hajlandó nem voltam, a miérteket a lehető legőszintébben és legkíméletesebben tudattam vele. Ez, amit most rám önt, a szívében forgatott késekről, az általam lenullázni akart 30 évről (ez kb gyilkosság vádjával ér fel a szájából), az ő véleménye, az ő helyzet értelmezése MÉG A BESZÉLGETÉSÜNK ELŐTT.

Kétségbeesem és kiabálok, pedig nem kéne kijönni a sodromból, mert akkor nem tudok úgy gondolkodni, sem az emlékeim nem jönnek úgy elő. De nagyon felkavar az erőfeszítéseim teljes hiábavalósága. Mert ott tartunk, mintha meg se próbáltam volna. És az van, amit megpróbáltam kivédeni: ő kinyilatkoztatja, h elfogad, (de ennek a lényege az, h lám, ezt a szenvedést is eltűri tőlem), de közben eléri, h mások büntessenek meg. V. így és ezért haragszik rám. Ahogy ezt már tavaly láttam előre. Igazából nagyon örülnék, ha nem lenne ez az egész ilyen kurvára kiszámítható, ha nem ez történne, talán elgondolkoznék, h mégis van itt szeretet.

Mert ezt rikácsolja, h szeret, és jár neki még egy esély, h része legyek az életének. Egyre kevésbé tudom, mit ért szereteten, de kiderül, h ő/ők V-vel kitárgyaltak azóta, és nem, nem gonosznak tartanak, hanem ...(itt egy sóhaj)... nagyon-nagyon betegnek.

Viccessé ekkor válik egy percre, mert mikor ezt kerek perec visszautasítom, egy újabb sóhaj kíséretében közli, h "akkor biztos akkor voltál beteg, mikor jóban voltál régebben velem". Amin őszintén megütközöm, h az egyik a másikból milyen logika alapján következik. Ezt meg is kérdezem tőle, később azt is, h akkor szerinte milyen is voltam én régebben, még ép koromban, mire azt mondja, h "a mindig vidám lány, akivel jókat lehet nevetni."(Az volt a szerepem, h neki, az árvának, a depressziósnak mindig kedvet csináljak élni). De ...ennyi?

Szóval ugyan nem találkoztunk és nem beszéltünk tavaly óta, és interakció sem volt, mégsem mondható, h nem történt semmi. M. emlékezete újra meg újraírta az utolsó beszélgetésünket. Törölt és torzított. "Meg kéne ezt az egészet beszélni", mondja most.

Nincs minek. De kompromisszummal válunk, ami a jó ég tudja, hogyan torzul el majd ismét benne. Azért nincs értelme és azért fog ismét torzulni, mert nincs benne igény az igazságra, csak arra, h az legyen, amit akar. Hogy az elmúlt 30 év olyan legyen, mint amilyennek hitte. Ne sérüljenek az illúziói, játsszam a szerepem tovább, de úgy, mint évtizedekig, h mivel hazudni nem szeretek, inkább azonosulok vele. A beszélgetésekben nem törekszik őszinteségre, nem az a fő motívum, hanem a cél, amit el akar érni. Én, a szökevény, akit vissza akar szerezni. Abban amit mondok, a lényeg számára mindössze az, h módot találjon visszaállítani a status quot.

+++

Nagyon hosszú, és nem indulatmentes, ha képes leszek rá, később korrigálom. De rokon döbbenet az ignővel kapcsolatos beszélgetéshez. Az emberi értelem és jóindulat korlátai. Mi az, mik azok a sötét belső erők, amik így semmissé teszik szép, felnőtt, megszenvedett hídjainkat? Mi a neve a benne levő sötétségnek, ami fontosabb, mint a törékeny emberség? (Ami jóval kevesebbet ad, mint önző vágyaink elvárnák.)
Mi a neve a saját sötétségemnek belül, mi fontosabb számomra ennél, mi söpri el a kapott valódi jót, ami az önző vágyaimnál kevesebb?

1586. [tulajdonos]: sm2021-07-19 19:54
Ha nem online tanítok, akkor a konyhában, ami nálunk egyben előszoba is. Így, ha vki közben el akar menni hazulról, vagy megjön vhonnan, az keresztül gyalogol rajtunk. Mint ma a férjem többedszerre. S azt mondja. "Ahányszor tanítvánnyal látlak, mindig teljesen más az arcod. Vmi olyan elragadó mosoly ül rajta, amit egyébként sose látok. Mert egyébként meg - és mutatja az arcával. Már szinte azt kívánom, bár mindig ülne itt vki."

1. Fogalmam se volt, h mosolygok óra közben.
2. Talán ezért van, h a tanítványaim általában szeretnek, a kollegáim (azokat kivéve, akiket tanítottam valaha, vagy láttak tanítani) meg általában nem.

1585. [tulajdonos]: h2021-07-17 11:38
Egyébként meg halálfélelem. Anyu nem tud aludni éjjel háromig, sztem ezért. Illetve mert nem látja, most, h az utolsó barát is messze költözött holnap, h hogy fogják megoldani, ha apu nem tud többet vezetni. Ha újra rosszul lesz. Ha leesik lábról. Én sem látom.

Ezek a doldok három éve változatlanok, illetve lassan romlanak. Ez a nyár most itt kinn náluk a kertben már nem várt ajándék. Hogy még élnek. Még ketten. Nincs pénzem, függök a munkahelyemtől, ami innen messze van, és hiába van jogosítványom, nem merek vezetni. Ez az utóbbi, amin talán tudok változtatni.

A régi munkahelyemen Marika, aki kedves volt hozzám, mikor odakerültem, s akivel megbeszéltük, h ha a gyerekeim kirepültek, majd járok hozzá matekozni, egy év leforgása alatt vesztette el az öccsét és az édesanyját. Aztán ez a csupaélet nő elaludt az augusztusi nyitóértekezleten, szeptember elején kórházba került és egy néhány nap alatt meghalt. Összeomlott a szervezete, mondták akkor. Alig lehetett felfogni.

Évek óta jön a szüleim haldoklása, halála egyre közelebb. Olyan, mintha egyre közelebb nyomulnának körben a sötét, nyirkos falak. Nem tudom, hogy fogom a szüleim halálát túlélni. Másrészt félek, h elmulasztom megtenni, amit meg kellene tennem értük.

1584. [tulajdonos]: dream2021-07-17 10:07
Álmomban egy hosszú asztalnál ült, lehajtott fejjel, ahol egyetlen üres hely volt már csak, közvetlenül mellette, jobb felől. Az üres szék előtt ital is volt, egy kicsi, vékony, talpas pohárban. Én voltam az egyetlen a jelenlévők közül, aki még nem ült le, nem volt más hely, csak oda mellé. Mivel ez nyilvánvaló kellett legyen az ő számára is, mégse mozdult meg, és ment el onnan, ezért úgy tűnt, nem bánná. Mégis húztam az időt, még mindig pakoltam dolgokat el, mielőtt leülök, s emiatt egyszer ki is kellett a szobából mennem. Mire visszajöttem, azt láttam, h ő időközben vmiért felkelt, és mivel így két üres hely keletkezett egymás mellett, az egész sor balra mozdult eggyel, és a vékonyszájú pohár mögött már ott ült egy nagydarab nő, és evett jóízűen. Nekem a sor legvégén maradt már csak hely. Leültem, ő nem ült többet vissza, viszont elkezdett kosarazni nem messze tőlem, időnként felém nézve, de mint aki nem rám néz. Én meg az asztalra hajtottam a fejem és abba az irányba néztem, ahol kosarazott, de úgy, mint aki nem rá néz.

1583. [tulajdonos]: D2021-07-11 13:08
Egyébként Dániel és az oroszlánok másodszorra. Először az ókeresztény sírkamrafestményen 3 nappal ezelőtt, ma meg az istentiszteleten, mert Dánielt kereszteltek. Nem jel, csak furcsa. És az aláírása jut eszembe, a teljes neves, közvetlenül az enyém fölött majdnem mindig. Hogy hogy változott az évek alatt. És hogy múlt szeptemberben a nagy d-n volt egy kunkor. Akkor az egyszer.

1582. [tulajdonos]: Anna Katage2021-07-10 20:34
Ördögökről álmodtam. Vonaton utaztam és egyszer csak észrevettem, hogy már nincs ott senki, akit ismerek, és hogy mindenkinek a hajába kicsi szarvacska van fésülve. Beszéltek hozzám, sokfélék voltak, öreg néni, fiatal nők, izmos titán. Volt szó szerint koromfekete arcú borostás férfi. Engem nem bántottak, de mintha minden interakció vmi teszt lett volna, belenéztek a szemembe, elárulom-e magam. Hogy mit is, abban nem voltam egész biztos, de egyre jobban féltem. D. nevét kezdtem kiabálni (vele szálltam eredetileg fel), az ördögök kandin figyeltek (teszt: van-e D, ha nincs elbuktam), és csodák csodája jelentkezett K., hogy igen, itt vagyok, ülj ide. Eztán ketten próbáltunk úgy tenni, mintha nem tudnánk, igazából mi folyik a vonaton, és kik ezek körülöttünk, de őt már bántották. Engem még mindig nem, vagy bűnösségem döntött volna erről,  vagy, hogy meddig nem látják meg a szememben, hogy félek. A következő állomáson sikerült leszállni, húztuk egymást K-val, és futottunk, ahogy a lábunk bírta-itt ébredtem fel. Sose álmodtam még ilyesmit.  

Olvasói hozzászólások nélkül
1581. nélküled: haunt[tulajdonos]: clicks2021-07-09 15:44
Persze, ez nem a valóság, hanem a téveszmém, a tévedésem. Ami ettől még kísért, azért szólítottam nevén, hátha akkor köddé válik, mikor feljön a nap.

1580. [tulajdonos]: clicks2021-07-09 15:30
A naplómra kattintások száma stabilan növekszik napról napra. Feltételezve, h ezek közül néhányan bele is olvasnak az itt publikált tartalmakba, kezdem magam úgy érezni, mintha Jókai Anna: Ne féljetek című regényének írnám a saját, élőszereplős változatát. Az említett könyvet a Református félórában ajánlották anno, hozzá is fogtam, több, mint a felén túljutottam, de aztán nem fejeztem be, mert az egyik legkegyetlenebb könyvélményem volt. Mert ahogy a való életben is, egyértelműen nem a boldog vég, hanem a halál felé haladtunk. Kifejezetten ráerősített az engem pár évente elkapó félelmekre. (Pedig ebből a műfajból az Ivan Iljiccsel nincs bajom, talán, mert az a haldokláson keresztül jut el a valódi tartalomhoz, igazibb léthez, mire a címszereplő meghal.)

Visszatérve a naplómra és az esetleges olvasóira: nem tudom, milyen reménnyel kattintanak, de nem kecsegtethetek senkit jóra fordulással, vagy bármiféle lélekemelő tartalommal. Ami kinéz, az a Ne féljetek második fele.

***

Soha senkinek a testével nem volt annyira összehangolódva az enyém, mint az övével. Értettem, ő meg értette az enyémet egyetlen szó nélkül. A teste igazából soha nem utasított el, még akkor sem, mikor a legdurvább szavait írta. Most nézem a saját, magára maradt testem a zuhany alatt, és elszomorodom tőle. Mert megint megszépültem egy kicsit, a csoda tudja miért. A férfiak tekintetén is látom néha. Néha újra észrevesznek. És azért szomorít el, mert talán mégis tudott volna a testem örömet okozni. Hogy nem lehettem a teste örömévé. (Ami a saját üdvösségem lett volna egyúttal.)


(Ezt most leraktam. )

***

1579. [tulajdonos]: today2021-07-04 19:07
Ma voltam templomban, és utána biciklizni is. Az utóbbi azért is jó volt, mert teleszívtam az érzékeimet nyárral. A látványon túl az illatokkal, a neszekkel, hangokkal, a légáramlatokkal, mindazzal, ami irántam ugyan közönyös, de ami, mivel része vagyok, táplál is, mikor belemerülök, amikor érint, átáramlik rajtam.

"Nem tudhatjuk, h mit generálnak a jó cselekedeteink." Ezt meg az istentiszteleten kaptam.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-07-26 03:14       ÚJ bírálandokk-VERS: Köves István VIRÁGÉNEK
2021-07-26 00:16       ÚJ bírálandokk-VERS: Gyurcsi - Zalán György map error
2021-07-26 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor hozsánna
2021-07-25 21:48   Napló: Hetedíziglen
2021-07-25 17:54   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-07-25 17:35   Napló: Minimal Planet
2021-07-25 16:19   Napló: Minimal Planet
2021-07-25 14:36   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-07-25 14:36   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2021-07-25 14:36   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita