Ne így
Amikor háború van,
a múlt emlékezik a jelenre.
Szeméből fáklyasárga fény dől ki,
megvakítva a nappalt, éjszakát.
A bolondok hajója épp zátonyra fut,
nem vette észre a kapitány.
Sohasodunk, kifele tartunk a
világidőből, a hátadat látom,
a görcsös rándulásokat, követlek,
rázkódom én is ugyanúgy, és nem
tudom, mi van itt levegő helyett,
mert gyufát nem tudunk gyújtani,
pedig inkább a keserű füstöt
szívnánk mohón, tüdőre, hogy
másképpen fulladjunk meg,
ne így.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Partium, 2024/1.
Feltöltés ideje: 2024-03-11 17:07:17
Utolsó módosítás ideje: 2024-03-11 17:07:17
