DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38788 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 6 órája
Serfőző Attila 7 órája
Vasi Ferenc Zoltán 7 órája
Tóth János Janus 19 órája
Francesco de Orellana 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Cservinka Dávid 7 napja
Vadas Tibor 8 napja
Tóth Gabriella 8 napja
Filotás Karina 9 napja
Veres Mária 10 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
Bájer Máté 10 napja
Gyors & Gyilkos 16 napja
Szilasi Katalin 16 napja
Pataki Lili 16 napja
Karaffa Gyula 17 napja
Farkas György 18 napja
Bátai Tibor 18 napja
Debreczeny GYörgy 21 napja
FRISS NAPLÓK

 Polgári perem peremtörténete 24 perce
Hetedíziglen 42 perce
Bátai Tibor 5 órája
DOKK estek 7 órája
az univerzum szélén 20 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 22 órája
Gyurcsi 1 napja
Hordalék 1 napja
négysorosok 1 napja
fiaiéi 2 napja
Minimal Planet 3 napja
A HÁRMAK 4 napja
ELKÉPZELHETŐ 5 napja
A vádlottak padján 7 napja
Szőnyeg 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-06-14 01:34 Összes olvasás: 46913

Korábbi hozzászólások:  
543. [tulajdonos]: Szép idők2024-05-25 12:48
Ha lóval álmodsz, és boldogságot érzel az álomban, ez gyakran pozitív jelzés, amely arra utal, hogy harmóniában vagy az erővel és a hatalommal. A ló gyakran az erő, a hatalom, és az önállóság szimbóluma, tehát a lóval kapcsolatos boldogság azt jelentheti, hogy jól kezeled ezeket az erőket az életedben.

542. [tulajdonos]: Csalán és susmyás2024-05-18 15:40
Biggleswade,
Gale Drive 2.
Presland Drive 33.

Nekem erre nincs fedezet a számlámon.
Én ezt nem -bírom tovább csinálni.
Aztán mégis még nagyon sokáig csinálom.
Biztos, hogy megyek bele a mínuszba.

Ukrajna más országok adófizetőinek faszával
szeretné tovább verni a csalánt.
Az USA az ukrán emberek faszával veri a csalánt, az "utolsó ukránig." faszáig. S vannak, perverzek, akik ezt haszonélvezik!

Kicsit másképpen:
https://youtube.com/watch?v=WFghMFPz_EM&si=VxJE8iaBlcjUmsjW




541. [tulajdonos]: Na, kitől hallottuk ezt?2024-05-18 15:31
"Hibázni lehet, hazudni tilos."

540. [tulajdonos]: Tesztelem a figyelmemet2024-05-12 15:44
Nő volt.
25-30, max. 40 között.
Sötét, hosszú, összekötött hajú.
Fekete, tömzsi, boxer pofájú kutyát vezetett pórázon. Felfigyelt rám. A nő. Jobbról balra tartott, az én szempontomból, a kikövezett úton.
Mintha a hintában alvó Abigél felé is elnézett volna, miután engem észrevett. Nem törődtem vele, haladtam tovább, körbe-körbe az aktuális körömet róttam éppen. Mire visszaértem, nem láttam sehol, csak egy autó mocorgott a játszótér kapujával szemben lévő ház előtt.
Gondoltam, talán abba szállt be. Nem tudom mért gondoltam. Talán, hogy gondoljak valamit. Hogy kitöltsem a rést az észlelésen, kvázi megfigyelésen.

30 körüli a nő. Inkább alatta.
És tényleg autóba szállt a kutyával.
Most értek haza.
A nő sötét haja nincs összekötve.
A vállára omlik.
Három óra sem telt el közben.

539. [tulajdonos]: Barátomtólkiismerengemésszeret2024-05-12 15:27
Barátomtól - Barátomnak

"Érdekes számomra, hogy valakinek az életét, aki önmagában véve ennyire egyedi, kifejezetten markáns, erős egyéniség, mégis ilyen nagy mértékben más személyek határozzák meg, hogy ilyen nagy befolyással tudnak lenni a tudatos és tudattalan entitásodra egyaránt; szinte úgy tűnik, mintha kizárólag másokon (mint visszajelző mérőműszereken) keresztül volnál képes kalibrálni magadat, lemérni, megállapítani, hol tartasz éppen, milyen állapotban-minőségben vagy jelen az életben; ez önmagában véve nem lenne akkora baj, inkább természetes és törvényszerű, csakhogy... ezek a más személyek, ezek a visszajelző mérőműszerek nem tökéletesek, ugyanolyan tökéletlenek, hibásak, mint bárki más, ezért nem megbízhatóak, sőt nem is érdemesek; s leginkább azért érdemtelenek, mert Te sokkal különb vagy náluk; az eltérés annyi, hogy míg Te folyton vizsgálod önmagadat, ők azt hiszik, úgy jók, ahogy vannak; ez a legnagyobb tévedés, mert csakis az jó, aki úgy érzi, hogy nem az; S ez vagy Te!!!"

538. [tulajdonos]: Százszorszépek völgye2024-05-11 21:37
2023.11.14. Mai szavak: vetési varjú,
A COLLINGS CRESCENT legszebb fája.

Visszamentünk arra a helyre, ahol utoljára láttam az általam készített videókon Abi fején azt az édes kis békési piacon vásárolt puha, pamut sapkát, amit valószínűleg akkoriban hagytunk el, mert azóta sem akadt a kezembe.
Rozsdás cicát tavaly ilyentájt láttuk utoljára.
Ahogy a kedvenc, térdnadrágos, vidám postásunkat is. Akinek mindig volt hozzánk pár kedves, számomra hellyel-közzel érthető szava.
(Amikor ezt írom, a legjobban a leírás pontosságára ügyelek.)

Játszódhatna egy novellám a LARKINSON AVENUE -n, ahol most sétálunk Abivel.
A történet része lehetne egy fekete furgon, egy vörös, nagytestű macska, és egy alsónadrágban, gumicsizmában, télvíz idején, otthonról elszökött kisgyerek.
Lehetne szőke, lehetne szeplős és lehetne kisfiú. Pár nap múlva, egy picike, de mély kerti tóban, piros halacskák közül készült testét felvetni a víz.
A bokrok eltakarták. Hogy hogyan kerülhetett oda? Nincs rá magyarázat.
A furgon tíz napig állt a ház előtt.
Senki nem tudta kié, hiába kérdezgették egymást az emberek.

NURSERY CLOSE volt az utca neve, ahonnan a kisfiú egyszerűen csak kisétált az ajtón. Mire meglett a kis tetem, a furgon, angolul a "The van", épp ma tanultam,
eltűnt a 6. szám elől.
Egy-két nap és belepték a kis tavat a vágott virágok.
Egy hétig üresek voltak a játszóterek.
Két hétig nem hagyta el a környéken lakók arcát mosoly. A párok némán sétálgattak az utcákon.
A rendőrségnek fél évbe tellett, míg a keresett személyt megtalálta. Májusban kezdtek kiengedni a megdermedt szívek. A játszótéren újra megjelentek a hancúrozó gyerekek. Novemberben letelt a gyászév.
Már csak a tónál elhelyezett koszorúk árulkodtak az esetről.
Hogy a szülők mit érezhetnek, azt csak sejteni lehet.

*

A vízihullákról:

A kísérlet során a vízbe helyezett tetemek először lebegtek 18-23 órán át (tavakban és folyókban a tetem általában azonnal lesüllyed a víz tükre alá).
A halál után három nappal a tetemek felemelkedtek a víz tetejére a fejlődő rothadási gázok által.
Egyes tetemek függőlegesen helyezkedtek el a víz alatt, a felszín közelében, több hétig is.

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak..."
A Prédikátorok Könyve 3. 1,2. A halál felfogásának története az emberiség története is egyben. A halál bekövetkezésének bizonyítéka maga a holttest, vagy latinosan cadaver. A célom, hogy a holttest fizikai változásain keresztül törjem meg a halált övező évszázados tabut. - Tatár László

537. [tulajdonos]: Kossuth díjról, egyebekről2024-05-06 12:12
- Amikor Kossuth díjat kaptál, akkor voltak ilyenek. Mért kap a Nagy Feró Kossuth díjat?
- Hát mert nem tudja. Honnan tudná? Én még soha nem mondtam senkire, hogy az mért kapott Kossuth díjat? Egy ótvaros kommunista. Annak nem kell Kossuth díj.
Én nem mondtam ilyet. Én nem is fogok mondani.
Valakik eldöntötték, akkor az úgy van.
*
Nem én voltam minden pártban.
Minden párt volt, nálam.
*
2006-ban a következő volt. Én ott voltam
a Millenárison. Elég sokan voltunk. Én hátul álltam. Akkor még nem voltam FIDESZ-es. S a következőt mondta a Viktor. A buktára.
"Az Úristen valamiért nem akarta, hogy nyerjünk. Fogadjuk el ezt a döntését." Én meg gondoltam. Na menj a...mi az hogy Úristen? Hát milyen duma ez? Hát ne mán! Mé'? Mit akar az Úristen? Tehát, fogadjuk el, azt mondta, mert van valami terve velünk.
Nem! Én most akarok nyerni! Azonnal akarok. (nevet) és eltelt 4 év. S jött a kétharmad.
És elájultam. Ez a manus, ez mindent tud!?(homlokát gogja) Tudom, ez politikusi duma. Politikai duma. "Az Úristen most nem akarta."
Na de, hát úgy néz ki, hogy igaza van. Négy év múlva jött a kétharmad. És ... hát (széttárja a kezét) azóta rendszeresen jön a kétharmad.

Megjósolta a kétharmadot, az bizonyíték volt nekem. Addig is szimpatikus volt. Csak a...
világon nagyon sok ember van, aki sokkal okosabb nálam...hát azt be kéne bizonyítani!

(Nagy Feró)

https://youtu.be/P9mjteXiNgg?si=MSTPMZmh5z7UDQ-S

536. [tulajdonos]: A lényeg2024-05-04 12:45
"Nem az a lényeg hogy mi van, hanem az, mi nincs."

A lényeg, hogy maradjon időnk emberré válni.

Nem én mondtam.

535. [tulajdonos]: A humoralista2024-04-16 00:33
Ebben a túlharsogó világban kivágnám az eddigi csendjeimet, a rádióban, a magnószalagokról, összeragasztanám és lejátszanám adásban. Megelégednék egy állandó öt perccel a rádióban, s akkor, mint a Henrich Böll-könyvben, én is a stúdióban: magnóra hallgatnék. S ezt egyenesben sugároznák. Egy idő után egyre többen hallgatnának, még népszerűbbé válnék ezzel. A házmesternek művész úr lennék, terhes anyák adnák át az állóhelyüket, az utcán ismeretlen emberek megszólítanának: Gratulálunk, megint nem hallottuk a rádióban. A legutoljára, azt hiszem, éppen tegnap se. Ezek lennének az én csendjeim, amik addig tartanának, amíg az illetékesek bele nem szólnának, hogy: Már megint miket hallgat ez el! Beszédes csendek lennének ezek, csak csendben beszélnének róla. Mindenki megnyugodna, amikor én következnék: Na, most végre nálunk megint csend van. A Hungaroton velem készítené az első magyar csend-lemezt, amiben betársulnék magam mellé csendestársnak. A csendjeimet energiahordozó nélkül vehetnék át a külföldi adók. Európa csendes lenne, újra csendes. Személyesen is bejárnám az egész világot, hogy szemtől szemben is meggyőződhessenek, hogy igenis nálunk lehet hallgatni. Persze minden országban a helyi viszonyoknak megfelelően hallgatnák. A lényeg, hogy temérdek aranyat hoznék be a népgazdaságunknak, mert: Hallgatni? (Sándor György)

534. [tulajdonos]: Több mint figyelemre méltó2024-04-13 00:03
"Nálam létszükséglet volt az alkotás"

(Farkas P. József)

Pilinszky Jánost jól ismertem. Többször meglátogattam budapesti lakásán és velemi szállásán. Hogy vele kapcsolatban megkockáztathatnám a „barát” szót, bizonyítja: rá nem jellemző módon – két alkalommal – viszontlátogatott. Dunavecsén – ahol a könyvtárral megrendeztük szerzői estjét –, valamint Izsákon, Matyó-pusztai tanyámon, amelyet igen megkedvelt. Mint vendég vagy vendéglátó sosem kértem tőle publikálásra szánt interjút. Egyik alkalommal azonban készült magnetofonfölvétel – egy vele folytatott társas beszélgetés –, amelynek írásos változatát most közreadom. Úgy gondolom, hogy a költő itt kifejtett gondolatai értékes dokumentumok egyéniségéről, gondolkodásáról, világáról. A Pilinszky János által elmondottakat teljes egészében – a nyomtatás kívánta átalakításokkal –, a hozzá intézett kérdéseket zanzásítva, témacímekké zsugorítva adom közre.

Hatások élmények, alkotásmód

Kezdem József Attilával. Az ő költészetét – nem kell hogy mondjam – igen nagyra becsülöm. Azt írtam egyszer róla: stílusában mozarti volt, és tartásában jézusi.* Az a fajta nagymester, akit ha az ember megért, vagy megközelít, egyik állócsillaga lesz feltétlenül. Ugyanakkor olyan tökéletesen befejezett, hogy valójában követhetetlen. Tudniillik formailag oly tökéletesen fejezte ki magát. Ez a világ, ezen a szinten, azt hiszem, meghaladhatatlan. Ha tanítványi szóig megyek mégis, akkor azt azért teszem, mert egy ilyenfajta mestertől mindig lehet tanulni. Ezt a hihetetlen ökonómiát, ezt a csodálatos belső fegyelmet. Mozarti tehetség volt… Egyszer beszélgettem valakivel, aki szerint, ha leegyszerűsítjük a dolgot, kétféle tehetség van. Az egyik végtelen nagy adottságokkal születik, a másik: akinek végtelen nagy szüksége van arra, hogy tehetséges legyen. Például: végtelen tehetségesnek született Mozart, teljesen tehetségtelennek született Dosztojevszkij – ugyanoda érkeztek el. A tehetség nem kisebb veszély, mint ha valakinek nincsen tehetsége, de meghalna, ha nem szerezné meg azt. Én ezt rögtön láttam, hogy – maradjunk József Attilánál – ez a két dolog valahol egybeesik. Példaként említem, hogy én Kocsis Zoltánnál érzek egy ilyenfajta szorongást. Ez a virtuóznak a pokoljárása. Engem ez nem fenyeget, én teljesen tehetségtelennek születtem, nálam létszükséglet volt az alkotás. József Attilától azt tanultam, amilyen irtóztató lélekjelenléttel tudott odafigyelni arra a veszélyre, ami közelített hozzá. A sorsán kívül eső veszélyre. Arról tanúságot tenni még. Radnótinál is ez volt pontosan. Ő szintén egy nagy tanítómesterem.

Igyekeztem tehát ilyeneket eltanulni. Ahogy például a népművészetet stilárisan nem gond utánozni, és teljesen másodlagos dolog. Fontos az, hogy azt az áhítatos figyelmet értékeljük vagy megpillantsuk, ami azokat a műveket szülte. Körülbelül ez a teljes elismerése annak, hogy József Attila, de mások is hatottak rám, s ez nem csupán csak az élet volt. A művészetnél maradva például a nagy regényírók, zeneszerzők, muzsikusok. Mert az ember érzi, hogy egy fokon túl mindig ugyanarról van szó. Lényegében azonban én a rajtam nyomot hagyó hatások megítélésében nem vagyok illetékes. Nem tudom kimutatni, hogy ki, mi, milyen kéznyomot hagyott rajtam. És ezt kívülről, azt hiszem, szintúgy senki sem tudja tisztázni. Dosztojevszkij azt mondta, hogy mindannyian Gogol Köpönyegéből bújtunk ki – és ez igaz is.

Tehetség, intuíció, anonimitás

Mindenféle misztifikációtól meg szeretném fosztani ezt a fogalmat: tehetség.* Legyünk őszinték: tulajdonképpen mindannyian alkotók vagyunk. Hadd mondjak el egy idézetet, ami nem az enyém, hanem egy Simone Weil nevű francia filozófustól vettem. Az ő parabolája a következő: „A szépség egy labirintus. Sokan elindulnak benne. Legtöbben félúton elfáradnak és megállnak, csak kevesen jutnak el a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölzabálja és kiokádja őket. Akkor kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratánál és az arrafelé jövőket szelíden befelé tessékelik.”*

Tehát mindenki elindul egyfajta tudatossággal egy labirintusban, de vannak a labirintusnak bizonyos szakaszai, amit – az ember úgy érzi – legszívesebben kihagyna. Mert ez egy érdektelen szakasz, egy semmitmondó szakasz, egy csak fáradságos szakasz. És ekkor választhat, olyan értelemben, hogy vállalja-e az életnek ezt a sivatagos szakaszát, és megy tovább… vagy lemond a továbbhaladásról. Remény kell, nagy remény! Mert még a legtudatosabb költő sem tudja, hogy pontosan mifelé megy. Lehetnek és vannak bizonyosféle meggondolásai, de vannak dolgok, amik kényszerítőleg jelentkeznek, eleget kell tenni nekik. Lehet, hogy a fáradtság, lehet, hogy a tehetsége elvesztésének pillanatai ezek. Minden lehetséges, de meg kell próbálnia végigjárni a saját labirintusát. És nem tudja, hová érkezik el. És ezektől a választásoktól mindannyian szenvedünk. Ismétlem: egy csodagyerek problémája legalább olyan aggasztó, mint egy teljesen tehetségtelené. Kocsis Zoltánhoz térek vissza, akit nagyon szeretek és nagyon figyelek mint jelenséget… Ő hároméves korban kezdett el zongorázni. Ez nagyon ritka. De nem volt csodagyerek. Tizenhét éves korában tűnt föl azon az emlékezetes Beethoven-zongoraversenyen. Kurtág György barátom mesélte el nekem, hogy ő éppen csak hogy bejutott a döntőbe, x-en jobbak voltak nála. És a Gyurka azt mondta, hogy ő ott ült, amikor a Zoltán megszületett. Ő akkor született meg!

Én vitatkoztam egyszer valakivel, aki a lélekvándorlásban hisz, és azt mondtam neki: igaz a lélekvándorlás, de ez olyan, mint az ábrázoló geometria. Tehát olyan, mintha egy kockát kibontanék, és az fölvenne egy kereszt alakot. Az, hogy bennünk ezer élet van, de egy kockát nem tudunk megpillantani, hisz mindig a képzeletünkkel kell kiegészítenünk. Egyszerűen nem látunk egy kockát, és az mégis valóságos. Én ezért érzem, hogy az egyszeri lét az olyan gazdag, hogy ehhez viszonyítva egy végtelen lélekvándorlás csak ennek a végtelen gazdagságnak egy ábrázoló geometriává való lefokozása. Tulajdonképpen ezen a fokon, ezen az ábrázológeometria-fokon a lélekvándorlás igaz. Na már most, ha mindannyian ilyen kockák vagyunk, akkor nem hiszek a lélekvándorlásban, de hiszek az eleve tudásban. Hiszek abban, hogy eleve mindenki mindent tud. És ez a valami egyszer betemetődött. Egy nagy kataklizma. Ezt nevezhetjük bűnbeesésnek, vízözönnek. Jellemző, hogyan gondolkodunk. Nem úgy, hogy mindazzal, amit tudok, elkezdek kombinálni. Ezt csak egy ideig csinálhatom. Akkor elérkeztem egy holtpontra, ahol már nem látom, ahol már nem ismerem ki magam. Rodinnek rossz a Gondolkodó szobra, mert nem úgy gondolkodunk, hanem üres, nyitott szemmel, nyitott szájjal, lélektelen arccal a semmire meredve. És onnét kiugrik a felelet, vagy nem ugrik ki. Ezt nevezhetjük intuíciónak is. No most, mikor én a tehetségtelenséget és szükségességet mondom, akkor tulajdonképpen csak annyit akarok, hogy korunk egy idő óta túlmisztifikálja a tehetséget. Az is érdekes, csak azt értjük meg, amit valamelyest már tudunk. Ha valakinek magyarázok valamit, bármilyen világosan is, és azt nem tudja már valamilyen fokon, az nem tudja megérteni, amit mondok. A zenét sem! Ahogy mondják: szóljanak az angyalok nyelvén, de ha bennem nincs képesség az értésre, bennem nincs arra valami készenlétben már, nem érthetem. Én nem azt mondom, hogy azon a fokon! Azon a bachi fokon, de valaminek már készenlétben kell lenni, mert különben nem tudom mihez kapcsolni. Be van még temetve.

Más; olyan érdekes: generációk húzták föl a chartres-i dómot – azok a névtelen mesterek, akik elkezdték építeni, tudták, hogy nem érik meg a dóm befejezését. Ha ők is ki lettek volna úgy szolgáltatva a kor és a divat változásainak, ahogy manapság, hogy épülhetett volna föl az a dóm, az a katedrális. Ugyanakkor az idő kerekét nem lehet visszafogni. Most tanúi lehetünk egy iszonyú fölgyorsulásnak. De már annyira felpergett ez a gyorsulás, hogy azt merném mondani, az, ami idáig a térben volt kinyitva és amit még fejlődésnek nevezhetünk az időben, az most a térben van kinyitva. Most egy zavarba ejtő Bábelben vagyunk. Szellemileg, művészileg beszélek természetesen. Minden lehetséges most! Egy káoszban vagyunk! Ez reményteljes és kétségbeejtő egyszerre. Nagyon nehéz! És a másik, hogy megyünk egy újabb anonimitás felé. Mert az autók miatt nem tudnak közlekedni már a városokban. Ma már a könyvkiadás olyan méreteket ölt, szaktudományban, irodalomban stb., hogy egyszerűen nem lehet elolvasni, olyan, mintha kéziratban maradna. Valahogy az az érzésem, hogy valamiféle anonimitás felé fogunk visszajutni, fogunk visszatérni. És az, hogy egyéniség, vagy az, hogy siker… ezek a fogalmak újra el fognak sorvadni.

Hit, megoldás, megváltás

Én megoldásban nem hiszek. Én megváltásban hiszek, de akkor ugyanaz történik továbbra is, mint ami eddig is történt és történne. Elviselni kell tudni a dolgokat, nem megváltoztatni. Tulajdonképpen a művész is ezt csinálja. Van Gogh például napraforgókat festett. Állandóan napraforgókat. És mi kijövünk a múzeumból, és az egész város olyan, mint az ő festménye. Kiderül, hogy nemcsak napraforgókat festett, hanem egyfajta szemléletet. A szemléletét közelítettük meg a napraforgókon keresztül. Mondják, hogy komor a világom, sötét. De hát a nehézségek elől, az élet tragikuma elől kilépni, azt kivédeni nem lehet, lehetetlen. Én nem tudom eldönteni azt, hogy az én verseim tragikusak-e vagy sem. De ha megkérdezik az életemet, azt mondom, az én életem nagyon nehéz élet volt: egy kutya élete.

Ha megkérdezik, hogy mégis milyen volt: azt mondanám, nagyon szép volt. Nem tudom eldönteni. A görögök erről nagyon sokat tudtak. Egy görög tragédiából – az tragédia volt! – az ember egyfajta derűt kap, örömmel távozik a színházból. Engem tízéves koromban elvittek – először és utoljára – egy operettet megnézni, és én végtelen lehangolttá váltam. Na most ez viszont úgy igaz – és itt nem vagyok tehetséges, erre visszatérek –, hogy arra a briliáns ujjgyakorlatra, ahogyan József Attila ezeket a mázsás súlyokat megbillentette – itt mozarti –, arra én nem vagyok képes.

Bartók, Bach

Igen sokat jelent számomra Bartók zenéje. Ugyanakkor furcsa módon nem tartozik azok közé, akiket túl sokat hallgatok. Valahogy az ember jobban vonzódik azokhoz, akik nem hasonlítanak rá. A verseim is lehetnek ilyenek is, olyanok is, jók is, rosszak is. Bachot viszont a végtelenségig tudom hallgatni. Örök rejtély nekem. Érdekes dolog, hogy szeretem figyelni azt, amiről tudom, hogy sohasem fogom megérteni, soha igazán. Tudniillik a zene szól, irtóztató erejű, és ugyanakkor szelíd, mint az égbolt. A kozmosz berendezésének, egy csillagnak annyi súlya sincs, mint egy cigarettacsomagnak, s Bach, a gigászi erő, teljesen súlytalan és teljesen szabadon hagy. Azt csinálok, amit akarok, arra gondolok, amire akarok. (Erről nem szívesen beszélek, mert olyan szakkifejezéseket kell használnom, amit csak belső használatra szoktam.) Ilyen értelemben már egy hanyatlás van a romantikában vagy a programzenében. Meg akarnak rendezni: most el kell lágyulnom, most föloldódhatok… Bachon kívül még tudnék sorolni ilyen állócsillagokat, s velük kapcsolatban most ismét mesteremre, Simone Weilre hivatkozom, aki azt mondja: ezeket a pontokat, ezeket a feloldhatatlan ellentmondásokat sokat és nagy szeretettel kell figyelni. Ezek sosem fognak megvilágosulni előttünk, de megvilágosítják körülöttünk a megvilágosíthatót.

Dráma, líra, próza

A műfajok, nem véletlen, hogy léteznek. A válaszfalak azonban közöttük teljességgel áttörhetők. Angol barátom, Ted Hughes azt mondta, hogy minden jó vers egy jó dráma, és minden jó dráma egy kiváló költemény. Ebben teljes mértékben hiszek, s ezért van az, hogy dramaturg vagy dramaturgia nem is tudom, mi. Mert van dramaturgia: a szereplő bejön, aztán kimegy stb., stb. Ezt nem értem! Már Csehov fölhagyott ezzel. De Bernard Shaw-nál vagy a polgári drámánál ismét megjelenik. Példát mondok: ha egy üres szobában szól a telefon a színen, és valaki bejön és fölveszi a kagylót – nem figyelek föl rá. Ha valaki a zöld jelzésnél átmegy az utcán, arra sem figyelek. Ha azonban a pirosnál megy valaki át az úton, arra fölfigyelek. Ha üresen áll a szín és bejön valaki, csak úgy – fölfigyelek rá. A nagy drámák rugója a nagy költészet, mert nem ilyen: azért hagyta ott, mert… Shakespeare, Hamlet! Hogy miről szól, próbálták megfejteni jobbról, balról. Nem kell megfejteni, mert benne a Shakespeare-i univerzum szól. Ő a drámáiban nagyobb költő, mint a szonettjeiben. Úgy látszik, kellettek neki ilyen szituációk, amik sokszor csak látszatszituációk, ki lehetne cserélni a szereplőket. A lényeg úgyis az az univerzum, ami minden darabjából árad és beszél. Engem a színdarab többször is megkísértett; azért, mert úgy hiszem, a verseimben drámákat írok, mikrodrámákat.

A drámában viszont talán a költészet nyílna meg a számomra. De keresgélek más műfajokban is, a regény területén. Ezért mondom azt, hogy vannak műfajok s ugyanakkor nincsenek. Nagyon méltányolom például a modern regényt, de mégis jobban szeretem a XIX. századit olvasni. Itt a nagy orosz és angolszász regényírókra gondolok. Azok befognak valamit, amit semmi egyéb művészet nem tud: az időt. A regénynek maga az anyaga az idő, azok a finom metamorfózisok, amikre csak az idő képes. A költőben van valami angyali törekvés, hogy valamit létrehozzon, ami olyan kerek egész, mint egy tárgy. Angyali művet szeretne, ami tökéletes: kerek és áttekinthető. A költő a halhatatlanságot akarja. A regényírók, az említettek azonban – mondatról mondatra érzem – kieresztik a mondatot. Nem komponálják tovább. Meg tudnak halni, felnőtten, éretten. Mert a Háború és békét például nem lehet naponta úgy ellenőrizni, mint egy szobrot vagy egy verset. Az ilyen szemlélet pillanatnyilag kiszorult a mezőnyből. A modern regényt a lírához tudom hasonlítani, és ebben van valami szomorú; Márqueznél, a Száz év magányban kezd újra visszatérni az idő.

(Hangfelvétel; Dunavecse, 1979. május 13. –

Első publikálás: Új Írás, 1982. február, 82–85.)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-14 05:31   Napló: Polgári perem peremtörténete
2024-06-14 00:23   Napló: Bátai Tibor
2024-06-13 23:35   Napló: Hetedíziglen
2024-06-13 23:13   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-06-13 22:48   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2024-06-13 22:11   Napló: DOKK estek
2024-06-13 21:57   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2024-06-13 15:49       ÚJ bírálandokk-VERS: Kiss-Teleki Rita Ide nézz
2024-06-13 10:33   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-06-13 09:48   Napló: Hetedíziglen