NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2020-01-23 16:31 Összes olvasás: 6183| 175. | [tulajdonos]: DOKK FAQ-os | 2020-01-22 10:33 | Kedves Tamás!
Nem ez lenne az első eset, hogy egy szerkesztő nem tartja be a DOKK egyik-másik szabályát.
+ A három napon belüli válasz egy kérésemre, ami udvarias volt, egy alapvető kommunikációs szabály, amit szintén megszegett.
A törvény nem tudása mint tudjuk, ha erről van szó, nem mentesít...
De tudjuk, "jó oka" volt rá. Megmagyarázta. És, Ön, azt is megteheti, hogy valakit diszkriminál .
Már majdnem el is fogadtam, de ez az elfogadás, nem volt rám jó hatással. Sajnálom!
Na de, hol a határa ezeknek?
Sajnálom, mert továbbra is kedvelem Önt, tisztelem, kiváló költőnek tartom, és a hozzászólásait nagyon hasznosaknak.
Mindegyik egy külön élmény, amíg meg nem sértődik valamin.
De nem lehetne egy kicsit kevésbé sértődékeny? Egy kicsit kevésbé "tekintélyszemély"? Vegyen példát, ... !
Engem boldoggá tenne vele!
Egy Ön által "diszkriminált":
Vezsenyi Ildikó | |
| 174. | [tulajdonos]: tele a szubjektívem | 2020-01-22 09:34 | Kedves Olvasóim!
Tudjátok honnan tudom, hogy szerelmes lettem?
Onnan, hogy piszkosul el kezd viszketni a bal fülcimpám,.
Ha meg jó verset írtam, a jobb, és olyan mintha épp szerelmes akarnék lenni.
S honnan tudom, hogy rosszat?
Jó kérdés!
Hát, hogy jókora "kielégülést" okozott.
De!
Legutóbb, egy ilyen, véletlenül, belekerült az Irodalomismeretbe.
S most nem tudom, mi a szaf, akarom mondani, hernyó van?
Na neeeeem!
Csak vicceltem! :-))) | |
| 173. | [tulajdonos]: vágy | 2020-01-21 09:49 | A Szeretlek csak egy szó…de hatalmas ereje lehet, hiszen van, hogy mindent megadnál érte.
De nem mindegy ki mondja, mikor, hol és hogyan.
Azt hiszem nálad a „ki” -vel volt a baj.
Azt olvastam, mindennek olyan a vége, amilyen a kezdete.
Nálunk egy félreértéssel kezdődött, s egy félreismeréssel is végződött. (Szerintem.)
Van egy titkos, perverz vágyam. Szeretnék még egyszer, legalább, újraegyesülni a kedvenc, fekete, kényelmes, meleg, (azt hiszem) laksztex, talpalós gatyámmal. A választékosság kedvéért hívhatom, nadrágnak is.
| |
| 172. | [tulajdonos]: gondolkodom, tehát vagyok | 2020-01-20 16:46 |
Tudtam, hogy van hamisság benne! Csak nem tudtam hogy hol.
„Itt senki nem beszél semmi olyasmiről, hogy bárki is rossz ember lenne. Hiszen az ember jó esetben nem azonos(ul) a szövegeivel.” - írta egy szerkesztő a dokkon.
Csakhogy: A szó tett, s a tett karmát teremt. Ezt nem tudom hol hallottam, de hogy megtapasztaltam, az biztos.
Ilyen formán a vers, az írás tett, s minél nagyobb és szétterjedtebb a hatása, annál nagyobb az általa okozott karma súlya.
Úgyhogy vigyázz mit írsz, vagy mit beszélsz!
A lelki, szellemi törvények alól, senki nem tud felmentést adni.
"Az írás veszélyes műfaj"
A könyvnyomtatást pl. Ahrimánnak köszönhetjük.
Aki lehetővé tette a karma íly módon való megsokszorozódását.
Azóta nagyüzemi a jó, a hasznos, és a rossz, a haszontalan, az ártalmas terjesztése.
A médiában ez tovább hatványozódik.
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat! -JA-
Ez, még, az a "SZABADSÁG"!
A kígyó a farkába harap.
A mitológiából jól ismert a saját farkába harapó kígyó vagy uroborosz, amely az örökkévalóságot vagy az örök körforgást jelzi. Egy ausztrál hüllőközpontban valóra vált a jelenet. Egy vedlő kígyó alig tudott kikeveredni a saját bőréből.
Az ausztrál Alice Springs-i Hüllőközpont Stimson-pitonjának (Antaresia stimsoni) olyan szerencsétlenül sikerült, azaz inkább nem sikerült levedlenie a bőrét, hogy teljesen körbezárta magát.
A farka a vedlés végén valahogy a szájába került, és a levedlett bőr tökéletes kört formálva magába zárta a hüllőt.
A hüllőközpont beszámolója szerint a mintegy egyméteres, Ausztráliában őshonos, nem mérges kígyó több mint három órán át járkált körbe-körbe a régi bőre belsejében, míg végre sikerült kiszabadulnia.
https://www.origo.hu/tudomany/20160623-kigyo-harapas-kulonos-eset-video.html
| |
| 171. | [tulajdonos]: Pontosan ez történt velem | 2020-01-17 08:03 | „Azt hiszed, hogy megtapasztaltad azt, hogy másvalaki vagy, pedig legtöbbször egyszerűen azt tapasztaltad meg, hogy valaki másnak az okozata voltál. Értitek a különbséget? ...
De a »lenni« nem más, mint ok, a »nem lenni« pedig nem más, mint okozat. És így ahhoz, hogy a dinamikákon »legyél«, oknak kell lenned a dinamikákon. És amikor felveszed valaki más valenciáját – amikor felveszed egy másik személy valenciáját –, azt mondhatod magadnak: »Igen, én az a másik személy vagyok.« Nem, nem vagy az. Ha az a másik személy lennél, akkor azt tapasztalnád, hogy az a másik személy megváltozik, amennyiben te vagy az ok. Ehelyett azáltal, hogy felveszed az ő valenciáját, egy kissé okozattá válsz, és te változol, értitek? Ez különbség.”
—L. Ron Hubbard
| |
| 170. | [tulajdonos]: saját (közlés magamról) | 2020-01-15 09:32 | Mikor a céljaimról beszélek, az azért van, mert úgy érzem, van a számlámon annyi.
Neked is a sajátjaidhoz, legfeljebb nem férsz (mindig) hozzá. De jó, ha tudod, hogy ott van.
Csak célokra tudod felhasználni. Úgyhogy legyenek céljaid!
Keresd a kódot, keresd a hozzáférést! -vim-
| |
| 169. | [tulajdonos]: Lenni vagy nem lenni | 2020-01-15 09:29 | „Saját szabad akaratából hirtelen azt mondhatja: »Leszek.«
Biztos vagyok benne, hogy nagyon kevés ember van itt, aki nem tapasztalta meg azt, hogy megrángatták, és leütötték, az élet átgázolt rajta, lábnyomok voltak a testén, és sokáig beteg volt, majd egyszer csak, minden ehhez kapcsolható ok nélkül, hirtelen azt mondja: »Nos, leszek.«
És hirtelen már nem beteg, és elkezd hatékonnyá válni, és elkezd elérni dolgokat, és aktivizálódik. Fantasztikus.”
—L. Ron Hubbard
| |
| 168. | [tulajdonos]: Még jobbat találtam | [tulajdonos]: Né, mit találtam? | 2020-01-14 10:37 | A vereségtől való félelem
„Másik oldala annak a képességnek, hogy valaki játszmát játsszon, a nyerésre való hajlandóság és a veszítésre való hajlandóság. Az egyénnek hajlandónak kell lennie arra, hogy ok legyen, vagy arra, hogy okozat legyen. A játszmák szempontjából ez arra egyszerűsödik le, hogy hajlandó nyerni és hajlandó veszíteni.
Az emberek félni kezdenek a vereségtől és a kudarctól. A kudarc teljes anatómiája mindössze annyi, hogy az egyén posztulátumainak, illetve szándékainak az ellentéte történik. ...
Látható ebből, mint ahogy más dolgokból is, hogy a létező legjelentősebb terápia a vélemény megváltoztatása. Minden úgy van, ahogy az ember tekinti, hogy van, és nem másként.
—L. Ron Hubbard
| |
| 167. | [tulajdonos]: jókedv | 2020-01-14 07:31 | Ereszd el a hajamat
Főbe lövöm magamat.
Temessetek sebtibe,
A temető végibe.
Hej, danába-danába,
Szú perceg a falábba.
Kakasszóra kelj fel,
Aranytallért ejts el!
Hej, Juliska, Mariska,
Bőg a tarka BoRiska.
Felrúgta a sajtárt,
Legolcsóbb a far-hát.
Gyere kedves Nagy apóka,
Unokád a Kele kótya.
Mérgelődik apja-anyja,
hiába, ha meg nem hatja.
Adj neki egy jó tanácsot,
felejtse el a harácsot.
Titok lengje körbe,
ne hányjon vödörbe.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
