NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-09-17 03:20 Összes olvasás: 23454| 183. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-09-11 22:58 | Janus: Halott szörnyeteg
Meghalt a nyár, a szörnyeteg
vére vörös fellegből csepeg,
piros a föld, bíbor az ég,
fekete sírt ás a messzeség.
Halott a nyár, de gyász sehol
imát, könnyet érte mondd, ki szór?
Fák kínzója, bokrok gyilkosa,
édes tavaszt váltó mostoha.
Nyár avarja még szíven üt,
száraz meder hever mindenütt,
kiégett fűben rozsda jár,
a fészek sír, benne kismadár.
De itt az ősz, az új remény,
árnyék kabátban sétál a fény,
zsebében lét, mely elpereg
s jönnek a pesztráló fellegek.
| |
| 182. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-09-08 13:31 | Janus: Őszi aszály
Átlép a nyár az ősz kerítésén,
rozsdás gesztenyefák alatt rohan,
lángvörös napsugárhaja lobog,
és éget, akár egy lávafolyam.
Nincs már párás sóhaja a földnek,
apró harmatgyöngy fűben nem gurul,
maguk elé néznek a szomjas fák,
hol a zöldnek emléke is fakul.
Halott bokor a kert ravatalán,
a gyász öntözte csend szárba szökve,
az idő nagy keselyű szárnyakon
kering, a percek csontként peregve.
| |
| 181. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-25 22:22 | Janus: Az ígéretnek szaga van
Nagy szavakra kapaszkodó apró tettek,
mint cirkuszi akrobaták
lengnek, forognak, s zuhanva esnek,
keresve a nép tapsviharát.
A penészes ígéretnek szaga van,
kiveti magából az esti szél,
a jövő lépte bizonytalan,
még totyogva jár, és nem beszél.
Az álmok vénájában tű, infúzió,
és cseppen a szürke remény,
az apró tettek fölé csak nő a szó,
de ki kíváncsi rá? Hát nem én.
| |
| 180. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-18 22:13 | Janus. Augusztus
Ropogva fáj a bicegő nyár lába,
rozsdás tincs leng vén zöld hajába,
ahogy lép a reszkető délibábon,
felém súg: Megvénültünk, barátom.
A kútnál búsuló gém, meghajolva,
mintha egy sírvirágot szagolna,
hisz oda a víz, ellopta az aszály,
rozsdás ravatalon a tetszhalott táj.
Felhőtlen az ég, tiszta patyolat kék,
megsárgult erdőt simít a messzeség,
nem jár a szél és egy madár se száll,
szita a Nap , véres napfényt szitál.
Ropogva fáj a bicegő nyár lába,
hajlott hátú idő ballag utána,
megy az alkony is, sajog keze lába,
csillagszitkot szór az esti félhomályra.
| |
| 179. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-10 21:57 | Janus: Zümmögő (egy képre)
Zümmögő darázs, virágkehely,
illatok, színek, remegő lég,
még itt a nyár, pipacsruhában
andalogva lejt a messzeség.
Hófehér kehely, aranyló bibék
mosolyogva bújik a zümmögés,
nektár korty, szárnyakon kacsint a fény,
álom a nyár, messze az ébredés.
Ecset suhan, és színe színarany,
vászonra lel, énekel a lélek
csicsergő szín, a tehetség kacsint
a remény szemébe nézek, élek!
| |
| 178. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-08-02 12:25 | Janus: Katt-éter
Beteg szíved rekedt dobbanása
gyenge jelet suttog a világra,
mellkasodban hódít a szorongás,
gubbaszt a kedved, odalett a zsongás.
A bordarács bezár, vagy csak megvéd?
fogoly a szíved ,fegyőr lett az elméd,
emlékek bilincse oldalán csörög,
és az éned pereg, mállik, mint a rög.
Beteg szíved rekedt suttogása
furcsán visszhangzik a betegszobába’
fehér fény esik le a zöld ruhákra,
a katéterre, mely az artériába
befúrja magát és a szívedig jut,
és csinál az életnek nagyobb kaput.
Beteg szívednek szűnik rekedtsége
arcod sivatagán már a rózsa vére
arcpírt éltet, és szemedbe a fények
sietve, loholva végre hazatérnek.
Katéter dróton csicsergő szív hintáz,
dobbanást, heves szívverést trilláz,
a semmi ága üres, nincs ki ott vacog,
csak szívdobbanásra vibráló csillagok.
| |
| 177. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-07-21 23:06 | Janus: Ha végleg
Tollam ha kiszárad végleg
ki csendít rímet majd érted?
Szóruhákat ki sző a vágyra
ki bízza szívét suttogásra?
Metaforát ki lesz ki formáz
ha a szívet heves vágy forráz?
Alkonyba ki karol sírva
hogy a hajnalt visszahívja?
Elveszett álmokat keresve
ki feszül fel a nagy keresztre?
Tollam ha kiszárad végleg
halál, én leszek testvéred
s együtt verslábakon járva
tűnünk el a szivárványba!
| |
| 176. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-07-20 21:16 | Janus: Aszály
Lábnyom fészkéből por száll a magasba,
mint áttetsző, csillogó tollú nagy madár,
örvénylőn kering, majd itt hagy magamra,
engem, kinek árnyék a vakító napsugár.
Kiégett száraz a határ, a fű elepedt, halott,
a szél, mint a halál forró kaszája suhan,
néhány nyöszörgő túlélő bokor imitt-amott
imafélét suttog Istenhez, már ha van.
| |
| 175. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-06-14 13:58 | Janus: Fűzfaének
Hol fűzfa van, ott a poéta
fészekre lel,
fura madár, hisz ha rekedt is,
de énekel.
Hangja csalós, nincs kiforrva még,
a trilla száll,
a Dokk tetőn szigorú rigó,
és prédikál.
Sok a madár, sok a költőhely
mind más szín, hang,
de mind fontos, legyen apró csengő,
vagy nagy harang.
Lezüllött hely, ó és a színvonal?!
ah, a Poet!
Rigó fütyül, közben megmutatja
a semmijét.
| |
| 174. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-31 18:26 | Janus: Egy AI képre
A rakodópart alsó kövén ültem,
kezemben kenyér, épp egy fél karéj,
egy nagyot haraptam és megenyhültem,
bennem a harag, lásd már oly csekély!
Mesterséges lett képem, s a duma,
a tisztelet, apad, mint a Duna.
Mint az izmok, melyekre a légy rászáll,
úgy rezzen meg reflexből a lelkem,
és török el, mint egy fagyott nádszál,
hisz mi voltam én, és mivé is lettem?
Játszanak velünk, látod-e Mama?!
Mint a dinnyehéj, úszunk el tova.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
