NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2024-03-19 09:27 Összes olvasás: 713062. | [tulajdonos]: Pörög a számláló | 2024-03-18 12:33 | Nevetséges és szánalmas is egyben, ahogy néhány perc alatt 60-80 kattintás megy egy versre. Mi értelme van ennek? Hónapok át tapasztaltam ezt a jelenséget, előbb csak megmosolyogtatott, de mára már bosszant. Egy vers nem attól lesz jó, hogy kreálunk rá 6-700 olvasót. Egy éjszaka feltöltött verse reggelre 200 kattintás? Vicc az egész. Nem a versek minőségét kérdőjelezem meg, ez nem az én tisztem, de látom, hogy megy az „olvasottságuk”. Szóval nem tudom, hogy ez most önbecsapás vagy a költő más által becsapásának az esete, de aki tudja, hogy napjainkban milyen érdeklődés van a versekre, mennyien fordulnak meg naponta verses oldalakon, az azt is tudja, hogy sántít a történet…..Amit írtam, nem rosszindulatból írtam, csak leírtam a mit tapasztaltam. Ma belépte ide és látom, hogy 216 olvasó volt néhány óra alatt, vettem a fáradtságot és figyeltem a verset, és egyszer csak percenként 15-20 kattintás érkezett….és 4-5 perc és hopp majd 300-nál jár…. És ugye ez mindig így megy, hónapok óta…..Szóval, nem tudom ki és miért teszi, de mint írtam, nevetséges és szánalmas is…….. | |
61. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-03-15 22:13 | Hervadó kokárda
Nagy fekete szárnyát kitárja az este, árnyék madárhad ül nemzeti színekre, Himnusznak hangjai, Szózat szavaival nyugovóra térnek , nincs már Nemzeti dal.
Dicsőség fényei, szabadságnak lángja, elszunnyad, szendereg múló nap porába’, magasztos nagy szavak üres csenddé válnak, egymásnak az urak bőszen gratulálnak.
Ma, kik egyek voltak holnap kettéválnak, kapzsiság ül neki, neki a hazának, két pofára eszik a Balaton partot, mit nekik a nemzet, sarokba a kardot!
Oda harmincévnyi csodás nagy ígéret, nemzeti szalaggal fojtják meg a népet, meglopott érzelmek, ember cserbenhagyva, ábránd marad-e, a kokárda szalagja?
Ünneplő magyarság Árpád vérű nemzet! Nem akarunk hazát, igazabbat, szebbet? Vagy elég mit adnak az új ispánjaink? Ránk omlik az ország, elhagynak fiaink!
| |
60. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-03-04 09:54 | Csillagfényű
Kikölcsönzött életek polcra szállnak lassan, csillagfényű könyvtár nyílik a magasban, betűrendek fölött felhő függöny lebben, eltűnnek a lelkek a por fedte csendben. Maradnak-e utánunk szamárfüles lapok, könnytől, vértől maszatos elkopott mondatok, és mi lesz a könyvtárral, ha nem lesz kölcsönzője, hogyha csendes sír lesz az embernek bölcsője?
| |
59. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2024-02-21 22:53 | űrsisak ispánokkal
mára elég lenni csak kiszorul az értelem működnek az ösztönök szív és agy két fél elem
lép az élet fogy az út a boldogság misztikum cigaretta füstje száll egy üveg sör fél a rum
fájlokba zárt szeretet tömörített sorsokon a letiltott valóság már a halállal rokon
zúg a gép és száll a por méreg rágta a tüdő áttéteken a sugár árnyék nyúlik holt idő
mára elég lenni csak minek is az értelem rabszolgák az emberek bilincsük a félelem
pin kód kártya kibertér emberiség marsra száll ispánokon űrsisak rajta a turulmadár
felfalt bolygó csontjai csillagfényben hófehér ha lesz ki egyszer erre jár meglátja hogy mennyit ér
hová visz a fejlődés mily buta az értelem teremtésen korona lezuhanó szégyenem
| |
58. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-01-13 16:03 | A költő halálára (reflexvers)
Ez a világ, lásd meg a valót, melyben a tett, a szó egymásba karolva, ölelve, mint a föld, és a hó!
Mint a föld, és a hó, melyekből tavasszal fű terem, az igaz szóból , a hős tettből talán sarjad majd az értelem.
Az értelem,melynek hadat üzent a pusztulás, amit csak az őrült akarhat, az elmebaj, és senki más!
Ez a világ, lásd meg a valót! Földön a toll, s a fegyver, ki a hazáját védve halt meg, az hős, ki félni sem mer.
A hős, védte az élőt, a sírokat, népe előtt lett pajzs, eleven, hó és föld vérétől pirul, nézd, és nőjön nagyra az értelem!
Az értelem, mely összefog igazságot, emberséget, és legyőzi az őrületet, s ad a hősnek nyugodt, végtisztességet.
Makszim Krivcov ukrán költő halálára.
| |
57. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2024-01-13 13:05 | Változunk.?! / Reflexvers egy hsz-ra/
Változunk, egyre csak változunk, nem növünk , csak lassan elkopunk, mint a hegy, kit a fagy s a szél ölel, a düh krátere magmát nem lövell.
Hallgatunk, s a csenddel jól lakunk, ők lopnak, de mi sohasem lopunk, beletörődve a jóistenre várva, leszünk a halál sovány vacsorája….
Változunk, bégetünk üvöltés helyett, ez a föld, e haza szörnyű mérgezett, elszárad, elkorhad minden, ami jó, ez a balga nemzet zsebre rakható.
Változni kéne, változni magyarrá, aki a láncait a gaz kezére rakná, ledobva válláról a rabszolga terhet, pusztítva királyt, grófot, fejedelmet…
Változni kéne, de az nekünk nem megy, mi vagyunk az új gitt rágó egylet, s míg kérődzve egy nagy csordában rágunk, ellopják alólunk szép Magyarországunk…
| |
56. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2023-12-03 18:56 | Attila
Üres zsebű árvaság öleli magához, egyetlen támasza sajgó önmaga, de szeretni vágyik, ő sohasem átkoz, csak a padlásról jönne vissza a mama! A kékítő fekete, háborog az ég vize, talpfákon dobog a halál, tiszta csenddé lett szíve. A semmi ága üres, zúzmara fedi nyomát, fönt az égi padláson átöleli a mamát.
| |
55. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2023-10-23 13:50 | A költő
verset írna kézzel-lábbal de túl művelt túl okos hadonászik a pennával tehetsége négysoros
verset írna hatalmasat mitől a föld megremeg eszméje fut a lagymatag kalászból mag nem pereg
verset írna tökéletest mit olvasnak milliók de a kerek csak szögletes nem gurulnak meg a szók
verset írna de csak vakít a megkovácsolt logika szikra szökik nem gazdagít nulláról jut sehova
verset írni szögmérővel mini méter pontosat verset írni semmi ékkel megfesteni sorsokat
nem lehet és nem érdemes gőgbe csavart gondolat nem tanító sem érdekes csak csúfítja a tolladat
írni verset lélekből kell fűszereset ízeset száraz magból soha sem kel lélekfogó üzenet
| |
54. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2023-10-17 12:00 | Fogási-apró
Itt ez a tó, furcsa hallgatag, pecázni jár ide néhány furcsa tag, sok a pecabot, de kevés a hal, de az egynek, mindig jut diadal. A pecások néha itt is összekapnak, egymás csaliját szidják, vagy beleharapnak, és mind csak lengeti, dobálja, de csak az egynek van mindig nagy kapása. Mindegy a napszak, reggel vagy éjjel, ha ő bedobja, rögtön marcangolja széjjel a sok kiéhezett hal, és fogja, viszi a csalit, csodálom ezt az egyet, ezt a csoda palit. Itt ülök éjjel nemrég, a minap, bedob ez az egy, és a hal harap, nem egy-két rántás majd kétszázat fogott, mire a reggel csak hét órát mutatott. Ez ám a pecás, nagyon penge elme, mindig hatszáz fölött a haljövedelme, nem számít az sem, a tó épp halatlan, akkor is megfogja, láttam, tapasztaltam. Itt az a tó, partján sok tehetség ül, nekik a kapásoktól a kezük nem kékül, a rekorder nyomába se lépnek, a csalik hiába jóízűek, szépek, húsz-harminc vagy néha száz meg egy kis apró, ennyi jut, ennyit mutat a szegény fogási napló. De bezzeg az egy, neki megy a fogás, a hatszáz után ezer és nincs nyafogás, hiába na, ilyen a tudás, a tehetség, mások a halat ne kutassák, ne lessék!
| |
53. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2023-09-26 19:37 | Ma egy verset olvastam
Ma egy verset olvastam, Adyt, és megértettem, meg, valamit, hogy mit élt át a Hortobágy poétája, mikor a csordanép csak bámult a lírára, ahogy a toll a szépet a szemekbe tolta, de csak kérőzött tovább, bambán a csorda. Tudom, én Ady nem vagyok, még csak verslábat lógatok, nem keltenek nagy hullámokat a gondolataim ,miket a toll mutat, de nem is a költő szól ma belőlem, csak egy egyszerű gyerek, amiből nőttem, ki nem érti a világ furcsa törvényeit, melyek a dolgost, a tenni akarót verik. Az embert magát, és az Istent sem értem, hogyan tudják megtagadni egymást, így egészen? Minden oly fölösleges, a Biblia, a tanok, s a leírt történelem, mind haszontalanok, mert a csordanép bőg vagy kérődzik csendben, és beéri a semmivel a világegyetemben. Ma egy verset olvastam, Adyt és nem értek még mindig valamit, hogy a csordanép mért nem lát igazat, szépet, s mért nyomja el a gyáva gyom a merészet? Itt ez az ország, mely szülőföld, s haza, megannyi toll, éles elme néhai otthona, hol megannyi vér s kitudja mennyi könny ömlött e dolgos földre, de virágzik a közöny. Hol egy láng, hol egy felizzó szikra , mely a száraz szikes legelőt lángba borítja?! És a tű,z átrobogva tanyán, falun, városon, kiölne minden gazt, akár túl a várfalon. Ma egy verset olvastam, Adyt, ki a lelkembe ültetett valamit, hogy nem a poéta káromkodik vagy fütyül rája, erre a nemzetre, e gyönyörű hazára, valaki más az, kinek szava ígéretet tákol, és mint a keselyű lakmározik e csorda bajából.
2023.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|