DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38600 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Debreczeny György: Ágh István most 85 én meg 65
Valyon László: A csók íze
Ketykó István: Elszállnak velem szárnyas angyalok
Egry Artúr: a számvetés
Szemerédi Izabella: a szabadság nem lehet szabadosság
Szemerédi Izabella: ellen-tét
Bauman Beatrix Bianka: Amputáció
P. Ábri Judit: csak hagyom
Gyurcsi - Zalán György: ötven év
Kiss-Teleki Rita: és azután
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Fűri Mária 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Debreczeny György 3 napja
Bátai Tibor 4 napja
Valyon László 6 napja
Czékmány Sándor 6 napja
Veres Mária 7 napja
DOKK_FAQ 8 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Zsolt Szakállas 8 napja
Sági Ferenc Dénes 8 napja
P. Ábri Judit 9 napja
Bartha György 9 napja
Csurgay Kristóf 10 napja
Zsigmond Eszter 11 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Baltazar 7 órája
Janus naplója 16 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
Játék backstage 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
törmelék 2 napja
DOKK estek 2 napja
A fény nem publikus 3 napja
négysorosok 3 napja
Sorrento 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
nélküled 6 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Janus naplója bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Janus naplója
Legutóbbi olvasó: 2023-12-04 13:22 Összes olvasás: 6411

Korábbi hozzászólások:  
56. [tulajdonos]: dehogy versek2023-12-03 18:56
Attila

Üres zsebű árvaság
öleli magához,
egyetlen támasza
sajgó önmaga,
de szeretni vágyik,
ő sohasem átkoz,
csak a padlásról
jönne vissza a mama!
A kékítő fekete,
háborog az ég vize,
talpfákon dobog a halál,
tiszta csenddé lett szíve.
A semmi ága üres,
zúzmara fedi nyomát,
fönt az égi padláson
átöleli a mamát.

55. [tulajdonos]: dehogy versek2023-10-23 13:50
A költő

verset írna kézzel-lábbal
de túl művelt túl okos
hadonászik a pennával
tehetsége négysoros

verset írna hatalmasat
mitől a föld megremeg
eszméje fut a lagymatag
kalászból mag nem pereg

verset írna tökéletest
mit olvasnak milliók
de a kerek csak szögletes
nem gurulnak meg a szók

verset írna de csak vakít
a megkovácsolt logika
szikra szökik nem gazdagít
nulláról jut sehova

verset írni szögmérővel
mini méter pontosat
verset írni semmi ékkel
megfesteni sorsokat

nem lehet és nem érdemes
gőgbe csavart gondolat
nem tanító sem érdekes
csak csúfítja a tolladat

írni verset lélekből kell
fűszereset ízeset
száraz magból soha sem kel
lélekfogó üzenet

54. [tulajdonos]: dehogy versek2023-10-17 12:00
Fogási-apró

Itt ez a tó, furcsa hallgatag,
pecázni jár ide néhány furcsa tag,
sok a pecabot, de kevés a hal,
de az egynek, mindig jut diadal.
A pecások néha itt is összekapnak,
egymás csaliját szidják, vagy beleharapnak,
és mind csak lengeti, dobálja,
de csak az egynek van mindig nagy kapása.
Mindegy a napszak, reggel vagy éjjel,
ha ő bedobja, rögtön marcangolja széjjel
a sok kiéhezett hal, és fogja, viszi a csalit,
csodálom ezt az egyet, ezt a csoda palit.
Itt ülök éjjel nemrég, a minap,
bedob ez az egy, és a hal harap,
nem egy-két rántás majd kétszázat fogott,
mire a reggel csak hét órát mutatott.
Ez ám a pecás, nagyon penge elme,
mindig hatszáz fölött a haljövedelme,
nem számít az sem, a tó épp halatlan,
akkor is megfogja, láttam, tapasztaltam.
Itt az a tó, partján sok tehetség ül,
nekik a kapásoktól a kezük nem kékül,
a rekorder nyomába se lépnek,
a csalik hiába jóízűek, szépek,
húsz-harminc vagy néha száz meg egy kis apró,
ennyi jut, ennyit mutat a szegény fogási napló.
De bezzeg az egy, neki megy a fogás,
a hatszáz után ezer és nincs nyafogás,
hiába na, ilyen a tudás, a tehetség,
mások a halat ne kutassák, ne lessék!



53. [tulajdonos]: majdnem versek2023-09-26 19:37
Ma egy verset olvastam

Ma egy verset olvastam, Adyt,
és megértettem, meg, valamit,
hogy mit élt át a Hortobágy poétája,
mikor a csordanép csak bámult a lírára,
ahogy a toll a szépet a szemekbe tolta,
de csak kérőzött tovább, bambán a csorda.
Tudom, én Ady nem vagyok,
még csak verslábat lógatok,
nem keltenek nagy hullámokat
a gondolataim ,miket a toll mutat,
de nem is a költő szól ma belőlem,
csak egy egyszerű gyerek, amiből nőttem,
ki nem érti a világ furcsa törvényeit,
melyek a dolgost, a tenni akarót verik.
Az embert magát, és az Istent sem értem,
hogyan tudják megtagadni egymást, így egészen?
Minden oly fölösleges, a Biblia, a tanok,
s a leírt történelem, mind haszontalanok,
mert a csordanép bőg vagy kérődzik csendben,
és beéri a semmivel a világegyetemben.
Ma egy verset olvastam, Adyt
és nem értek még mindig valamit,
hogy a csordanép mért nem lát igazat, szépet,
s mért nyomja el a gyáva gyom a merészet?
Itt ez az ország, mely szülőföld, s haza,
megannyi toll, éles elme néhai otthona,
hol megannyi vér s kitudja mennyi könny
ömlött e dolgos földre, de virágzik a közöny.
Hol egy láng, hol egy felizzó szikra ,
mely a száraz szikes legelőt lángba borítja?!
És a tű,z átrobogva tanyán, falun, városon,
kiölne minden gazt, akár túl a várfalon.
Ma egy verset olvastam, Adyt,
ki a lelkembe ültetett valamit,
hogy nem a poéta káromkodik vagy fütyül rája,
erre a nemzetre, e gyönyörű hazára,
valaki más az, kinek szava ígéretet tákol,
és mint a keselyű lakmározik e csorda bajából.


2023.



52. [tulajdonos]: majdnem versek2023-07-02 19:12
Júliusi pocsolya /Reflex vers R.M. –Július/

Dörren az ég, madár csitul,
szivárvány,
villám kacsint, kék lesz tőle
a párkány,
nagy lábakon eső ballag,
de hova?
Alga zölddel integet a
pocsolya.
Megcsillanó levelek közt a rigó
fütyül egyet ,július van,
halihó!

2023.07.02.


51. [tulajdonos]: majdnem versek2023-06-22 21:41
A toll ne szüljön szót

Már nem tudom milyen magyarnak lenni,
múlttal, jelennel élni valahogy nincs időm,
betemet a munka, mindig van mit tenni,
de porral és füsttel telik a tüdőm.

Már nem tudom milyen magyarként élni.
kikoptam, homályos szó az identitás,
de a legrosszabb az, hogy nem tudok félni,
valaki szörnyű nő bennem, aki egészen más.

Már nem tudom milyen emberként élni.
elloptak tőlem mindent az ispánok.
Az üszkös álmok már nem tudnak égni.
félek állattá leszek, amit már nem bánok.

Már nem tudom tudok-e a törvénnyel élni,
meddig fog vissza a kitört kezű igazság,
da azt hiszem, most már kezdjen az félni,
kinek álnok szavaiból született a rabság!

Már nem tudok, nem akarok költő lenni,
a toll ne szüljön szót erre a világra,
szoruljon ökölbe az értelem ,ma kell tenni,
ütni, ütni kell, keményen, tolvajra, királyra!

2023.

50. [tulajdonos]: majdnem versek2023-06-22 21:39
Hajnali pára

Nézd, ahogy a hajnali pára száll,
testében bokrok, egy gubbasztó madár,
levélen, virágon, könnye felragyog,
valahogy így tűnök el, ha majd meghalok.
Nézd, ahogy a hajnali pára ül,
bámul mozdulatlan, teste nem feszül,
árnyék és a fény benne összeforr,
ahogy bennem is majd, holtan valamikor.
Nézd, ahogy a hajnali pára leng,
az ébredő táj már mocorog, feszeng,
és mikor a nap parazsa lángra gyúl,
eltűnik a pára, semmibe simul.
Nézd, ahogy a hajnali pára száll,
fönn az égen nincs felhő, madár,
eltűnik a pára, s a levél,a virág nem ragyog,
ha eltűnök majd, szállnak-e utánam sóhajok?
Nézd, ahogy a hajnali pára száll,
csendeket sóhajt a kakukkmadár….


2023.

49. [tulajdonos]: majdnem versek2023-05-20 22:17
Vöröslő fájdalom


…”Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,”
s tudja, mit lopott el a fidesz, s Viktor király,
hogy mit rejt Hatvanpuszta, s a Felcsúti barát,
hogy vitték a szöcskét, az ökröt ,s az egész hazát….
…Nem tudhatom, hogy tűrni meddig, meddig lehet,
s hogy hová vezetik e vak, elbutult nemzetet,
nem tudhatom, hogy Isten és a magyarság
miért rest tenni, s miért jut mindig a rabság,
annak, kiknek kezei táplálják, tarják e nemzetet,
nem tudhatom, nem érhetem meg, hogy ez, hogy lehet?
Mindig a hitvány, a tolvaj, a hazug, ki a trónra ül,
miért van az, hogy a magyarnak ez jut örökül,
hogy nincs kor, nincs század, évtized
melyben egyszer, csak egyszer, a gaz megfizet?
Nem tudhatom, hogy miért nem tanít a történelem,
hisz ezernyi könyv mutat, de nem tanul nemzetem,
mindig hisz a mázas szónak, mely tett testet nem ölt,
és marad mindig férgek helye e föld, az átkot örökölt…..
Meddig önti el még hazám, nem tudhatom
„a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”

2023.

48. [tulajdonos]: majdnem versek2023-04-27 19:15
Janus: Bármi-kor /Állandóság/

A világmindenség, a felfoghatatlan
ma oly aprócska lett, hogy a fejemben elfér,
galaxisok ölében ma bolygók játszanak,
hol a fény, s az árnyék édestestvér.
A hintázó időt bámulják
az összebújt mozdulatlanságok,
az áldás még nem született meg,
és nem fogant meg sehol sem az átok.
Alvó szavakat takar a hallgatás szárnya,
mocorgó verslábak apró rímeket rúgnak,
csilingelnek, majd nyöszörgőn a csendbe visszabújnak.
Lomha, görbeszájú felhők jönnek,
hasuk alatt szivárvánnyá nyújtózik egy villám,
pitypangmosolyú nap guggol az égen,
bíborcipője hegyek hátán csillám.
A világmindenség, a felfoghatatlan,
nagyot nő hirtelen, és túljut fejen, elmén,
mint egy tóba dobott kavics körgyűrűje,
tágul, s nő túl a naplementén.
Helyreállt a rend, apró semmivé leszek újra,
fejemben a megszokott igazságtalanságok
elfoglalják a régi, biztos helyük,
mint e hazában a szegények, és az ispánok.
Nem mozdul semmi, trónol az állandóság,
a világmindenségben, e hazában hasztalan a harag,
mert mindent és mindenhol átitat,
ural, valami nagyon , nagyon sötét anyag.



2023.


47. [tulajdonos]: majdnem versek2023-04-07 20:56
Nagypéntek

Húsba, csontba vágyó szeg,
gond a kalapács fején,
istent ölnek emberek,
Golgotának szent hegyén.

Kínfát öntöz csorgó vér,
égig nő a fájdalom,
dárda hegye nem testvér,
tanú az, nem szánalom.

Bújik a nap, este jön
színét osztja a halál,
szikla gördül, elköszön
lélek testre nem talál.

Pokol nyílik, sír az ég,
karján bűneink hada,
szála alá, szenvedék,
bár ember a gyilkosa,

érte a kín, minden szó,
Isten elé ima száll,
„Könyörülj mindenható,
engem vigyen a halál!

Kereszt áll a Golgotán,
fáján vér, és könny ragyog,
kínnal teli éjszakán,
angyal szárnya már suhog.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-12-04 07:40   Napló: Baltazar
2023-12-04 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor csukott szemmel
2023-12-03 23:06   Napló: Hetedíziglen
2023-12-03 18:56   Napló: Janus naplója
2023-12-03 18:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Vasi Ferenc Zoltán GÓTIKUS FÉRFIFEJ
2023-12-03 13:22   Napló: Vezsenyi Ildikó Naplója
2023-12-03 09:20   Napló: Baltazar
2023-12-03 09:00   Napló: Baltazar
2023-12-03 08:41   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2023-12-03 08:38   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor