NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 01:47 Összes olvasás: 8727| 73. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-07-05 17:19 | Elköszön az alkony
Elköszön az alkony, lassan este van,
a bolyongó szél lépte oly bizonytalan.
Napsugár hever, a vékony cérnaszál,
s a pillanat fölötte ide- odaszáll.
Apró lelkemre hatalmas csend terül,
bámulom a síkot, egyes egyedül,
ahol majszolja a morzsafényeket
a pillantás, és szökik a képzelet.
Hatalmas csend alatt suttogó szívem,
pupillám tó, emlék úszik a vízen,
nincs csobbanás, a vitorla egyre nő,
s belekap, viszi a szélnek állt idő.
Csillagszeplős égre száll a sóhajom,
mellettem holdsugár ,leng az ágakon,
és mellém ül a rég, elbeszélgetünk,
hangok nélkül az estbe révedünk.
Elköszön az est, lassan itt az éj,
nyárfa csúcsán botlik a sárga holdkaréj,
s a remény, az a vékony cérnaszál,
hintáztatja létem, még játszik a halál.
| |
| 72. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-29 14:21 | Janus: Magány a padon /reflexvers/
Magány sétál a fák alatt,
de már várja a pad,
a lomb közül lemászó fény,
mint a vér tapad
az alkonyi gyepre , a kis virágra,
és megalvadt est szárad a gyér világra.
Hangok bújnak el, a nesz vacog
félszegen lépnek az égre a csillagok,
a felszálló sóhajok, imák között
fehér galamb suhan, mint egy üldözött,
s tollán a csonka hold épphogy fénye,
megcsillan, kacsint, majd vége.
Fellegek jönnek, az eső lába lógva
apró köröket rajzol az alvó tóra,
hol vadkacsák csőre álmot hápog,
s a csöndbe omlik, mint az ázott vályog
a fal gazzal hímzett tövére,
és már mennydörög, zuhog az eső, végre.
Hátradől a kis padon, arcán eső erek,
bámul az égre a magány, hol a fellegek
lassan elengedik az agg rab holdat,
melyet az éjidő egyre csak nógat,
hogy menj, botorkálj te csonka vén,
hisz vár rád a pad, a magány, s lomb között a remény!
| |
| 71. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-28 18:53 | Janus: Tűz és pernye (látomás)
Fekete pernye szitált az égről,
mint a nap hevétől elégett imák
pillekönnyű hamuja,
s a gyönge szél rángatta légben
a megőszülő kalászokat
belepte a sötét por,
…révedve álltam, bőröm ráncain
hangtalan botlott a napfény,
megborzongtam, s az apró kis bőrdűnék
között, a magány karavánja rótta
végtelen útját….
Fekete pernye szitált az égről,
mintha apám hamvai szálltak volna le
újra a földre, hogy testet öltve
átöleljen, az én édesapám....
De csak a szél hozta, vitte a sötét port,
mely belepte a megőszült kalászokat,
és a lelkemet is …
Az est surrant a tájra, fekete kabátja lebbent,
és eltűnt a pernye, és eltűntem én is, feloldódva,
mint a hang, az arc az emlékekben….
| |
| 70. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-22 22:35 | Felhő fényekkel
Felhő úszik a Nap homlokára,
láza csitul, fénysóhaja száll,
a feszült villanydrótokon
az alkony, csendet komponál;
s bámulják az ablakszemek
a nagy cserép kalap alól,
hogy lopódzik egy árnyék,
de rá már a rigó se szól.
A kerítés résein bebújik
lassan a lomha estidő,
s elenged a nyár forrókarja,
s elhagy ,mint csalfa szerető.
| |
| 69. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-18 22:48 | Janus: Egyszer
Egyszer majd oly bonyolult lesz a világ,
hogy eltéved benne az értelem,
az ember, mint levél lóg majd
az öntudatra ébredő gépeken,
és kacattá lesznek a versek,
s a szó festette képek a lapon
kikopnak, és semmibe tűnnek
az idő kezében himbálódzó radíron.
Egyszer majd halálos beteg lesz a Föld,
felszökő lázában minden megég,
poshadt tengerek vizében fuldoklik
a civilizáció, és az önző emberiség.
S ha nem lesz már se ember, se gép
szűnik a láz, és eltűnik az ember szennye,
meggyógyul a Föld, s talán egyszer
feltámadnak a szavak, e világegyetembe’.
| |
| 68. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-06-02 14:08 | Kábulat vagy valami más
Üres hordókat vernek csapra
és kábulva mulat a nép,
összecseng a bilincsek hangja,
mikor a tömeg az útra lép,
de a szabadságot harsogják
az éhbérek láncain ütem,
ha mást mondanál, beléd fojtják,
és a hatalom hadat üzen.
A sovány fizetésen hitel,
nyögve mosolyog a hó vége,
ha kórházi fertőzés visz el,
hálásan rebeged, van béke!
migránstól,Brüsszeltől megvédve
így már léted maga a csoda,
ispáni korban vagy megvéve
te, ki nem vagy más, csak ostoba.
| |
| 67. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-05-31 23:25 | Janus: Eső zuhog, ázik a föld
Eső után ázott földből
ömlenek a férgek,
tetszelegnek büszkeséggel,
hogy ők mennyit érnek,
csúszómászók igazságát
tetvek veszik vállra,
a meghízott piócáknak
ki lesz a királya?
Soha nem volt becsületük
mily magasra tarják,
csúsznak, másznak habzó szájjal
a vádat felhabzsolják,
megrészegült tetvek, férgek
nyugovóra térnek,
álmaikban ábrándoznak,
hogy valamit érnek.
| |
| 66. | [tulajdonos]: Pörög a számláló | 2024-05-30 10:38 | | Nincs is annál szebb és meghatóbb, mint mikor összefog 50-80 versolvasó, és mindig egy időben olvassák ugyanazt az egy verset, csak azt az egy verset…2-5 perces rajzások szakítják meg a csendet, mintha valami furcsa megmagyarázhatatlan tiszavirágzás lenne… és aztán újra csend…… | |
| 65. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2024-05-24 12:09 | gondolat jel
Istenről nincs mit mondanom
sohasem láttam
hitemben didergek
a foszló kiskabátban
igazság és becsület
megcsalt mind a kettő
emberség szeretet
terméketlen meddő
lehullt mag vagyok
az idő malma őröl
holnap csak egy név leszek
mit olvasnak egy kőről
| |
| 64. | [tulajdonos]: Apa, kezdődik... | 2024-04-23 11:43 | | ... és akkor a kiéhezett olvasók, rárontottak az aktuálisra.... tülekedés, nyomakodás... mindenki őt akarja.... és egy óra alatt csupa cafranggá, csupa ronggyá lett a vers.... szétolvasták..... hihetetlen :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
