NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2023-06-01 15:35 Összes olvasás: 5366| 49. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2023-05-20 22:17 | Vöröslő fájdalom
…”Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,”
s tudja, mit lopott el a fidesz, s Viktor király,
hogy mit rejt Hatvanpuszta, s a Felcsúti barát,
hogy vitték a szöcskét, az ökröt ,s az egész hazát….
…Nem tudhatom, hogy tűrni meddig, meddig lehet,
s hogy hová vezetik e vak, elbutult nemzetet,
nem tudhatom, hogy Isten és a magyarság
miért rest tenni, s miért jut mindig a rabság,
annak, kiknek kezei táplálják, tarják e nemzetet,
nem tudhatom, nem érhetem meg, hogy ez, hogy lehet?
Mindig a hitvány, a tolvaj, a hazug, ki a trónra ül,
miért van az, hogy a magyarnak ez jut örökül,
hogy nincs kor, nincs század, évtized
melyben egyszer, csak egyszer, a gaz megfizet?
Nem tudhatom, hogy miért nem tanít a történelem,
hisz ezernyi könyv mutat, de nem tanul nemzetem,
mindig hisz a mázas szónak, mely tett testet nem ölt,
és marad mindig férgek helye e föld, az átkot örökölt…..
Meddig önti el még hazám, nem tudhatom
„a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.”
2023.
| |
| 48. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2023-04-27 19:15 | Janus: Bármi-kor /Állandóság/
A világmindenség, a felfoghatatlan
ma oly aprócska lett, hogy a fejemben elfér,
galaxisok ölében ma bolygók játszanak,
hol a fény, s az árnyék édestestvér.
A hintázó időt bámulják
az összebújt mozdulatlanságok,
az áldás még nem született meg,
és nem fogant meg sehol sem az átok.
Alvó szavakat takar a hallgatás szárnya,
mocorgó verslábak apró rímeket rúgnak,
csilingelnek, majd nyöszörgőn a csendbe visszabújnak.
Lomha, görbeszájú felhők jönnek,
hasuk alatt szivárvánnyá nyújtózik egy villám,
pitypangmosolyú nap guggol az égen,
bíborcipője hegyek hátán csillám.
A világmindenség, a felfoghatatlan,
nagyot nő hirtelen, és túljut fejen, elmén,
mint egy tóba dobott kavics körgyűrűje,
tágul, s nő túl a naplementén.
Helyreállt a rend, apró semmivé leszek újra,
fejemben a megszokott igazságtalanságok
elfoglalják a régi, biztos helyük,
mint e hazában a szegények, és az ispánok.
Nem mozdul semmi, trónol az állandóság,
a világmindenségben, e hazában hasztalan a harag,
mert mindent és mindenhol átitat,
ural, valami nagyon , nagyon sötét anyag.
2023.
| |
| 47. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2023-04-07 20:56 | Nagypéntek
Húsba, csontba vágyó szeg,
gond a kalapács fején,
istent ölnek emberek,
Golgotának szent hegyén.
Kínfát öntöz csorgó vér,
égig nő a fájdalom,
dárda hegye nem testvér,
tanú az, nem szánalom.
Bújik a nap, este jön
színét osztja a halál,
szikla gördül, elköszön
lélek testre nem talál.
Pokol nyílik, sír az ég,
karján bűneink hada,
szála alá, szenvedék,
bár ember a gyilkosa,
érte a kín, minden szó,
Isten elé ima száll,
„Könyörülj mindenható,
engem vigyen a halál!
Kereszt áll a Golgotán,
fáján vér, és könny ragyog,
kínnal teli éjszakán,
angyal szárnya már suhog.
| |
| 46. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2022-10-24 23:34 | őszi pocsolyákat gyűjtök (letisztulás)
még a versek írnak engem
két tenyerem tükör hasonlatok
szemem metaforát kacsint
megszemélyesítők a sóhajok
homályos a költői kép
tompa arcél maszatos kontúr
bár tisztul az egyéniség
de valahogy nem megyek még flottul
az ihlet filtere ázik
még kevés a szín fanyar a zamat
őszi pocsolyákat gyűjtök
hogy megírjam egyszer a nagy tavat
még a versek írnak engem
cipelnek Radnóti verslábai
erőltetett menet végén
a semmi ágára hív játszani
Attila és ott talán
mikor ködként oszlik fel tér s idő
majd megírom azt a verset
melyből a líra virága kinő
még a versek írnak engem
sodródom a múlt tintatengerén
már valaki a túl partra
átvitte valami mást viszek én
| |
| 45. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2022-10-22 08:20 | Arany-ág (In memoriam A. J.)
Este van, este van, betűt rajzol tolla,
éppen hogy csak hallik, a papír- tinta csókja.
Fénylő ,kéklő betűk egyenesen, görbén,
anyanyelvünk öltik fehér papírkelmén.
Magyarságunk kincse minden szó, és mondat,
festeget a költő elevent, és holtat.
Gondolata gazdag, páratlan is egyben,
soha nem volt ennyi magyar szó egy fejben.
Idézd csak fel Toldit vagy a Walesi bárdot,
van-e még ilyen toll, anyanyelvbe mártott?
Szivárványt festettek mind, kik vele éltek,
de még Petőfi is, tanulhatott szépet,
hiszen János bátyám ruhát varrt a csendre,
felhőszakadásként, nem úgy cseperegve
ömlött a szép szónak minden változatja,
Így lett Arany János szavainknak atyja.
Ma van napja annak, hogy tolla elfáradt,
családnak fájáról halál törte ágat
koporsóba téve, ezrek könnye, lépte,
utolsó útjára gyászfolyam kísérte.
Nem halt meg a költő, itt él a sorokban,
gondolata szárnyal iskolapadokban,
könyvtárak csendjein suttogássá válva,
hogyha kell buborék őszi pocsolyába,
szélzúgás a pusztán, ringató tücsökszó,
szomorú rekviem, tanító mementó.
Este van, este van, már az ujjam lomha,
fekete est haja régen nincs már kontyba,
kibontva az égen kócos felleggé lett,
szentjánosbogárként benne csillag fénylett,
és ott fenn magasban égi eperlombon
mintha pásztortűz ég…. ezt suttogom. mondom
felragyog a vén Hold, korongja színarany,
imává lett Toldit, mormolom én, Arany.
2022.
| |
| 44. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2022-10-04 23:21 | Janus: Igazság-mosók
Lassan elfogynak
az igazság-mosók,
hömpölygő hallgatás alatt
hazug kavicshordalék közül,
nem lesz,ki kimossa
az apró igazságokat,
és a hatalom nap mint nap üdvözül.
Tenyeremben tartva
mutattam én is igazságokat,
de kiütötte belőle
a butaság buzdította közöny,
és sárba taposta az elvakultság,
majd csordamód gázol tovább
az aszály rágta sárguló füvön.
Árad a hallgatás,
a hordalék egyre csak temet,
hátak nézik balgán, bambán
az igazságot, és a kidobott verseket.
Költők, hazafiak, kiket rég
elvesztett e hon,
az égből hunyorognak
e sajgó földre,
mint megannyi vibráló neon.
| |
| 43. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2022-10-03 20:55 | Janus: Foszló énem (A meglopottak)
Nem tudom megőrizni magam,
meglopnak a szűkös hónapok,
a bankok körme belém mélyed,
és most végtelen zsebekben vagyok.
Saját sorsom sosem volt- lehet-,
mindig akad, aki kihasznál, vagy épp
tenyerembe üt szeget,
elragad folyton egy gennyes
hatalom keltette nagy folyam ,
ezerszer elmerít, sosem öl meg,
…de néha még kimentem magam.
De haszontalan minden karcsapás,
hisz menedékem csak rozoga zátony,
néhány csillag ugyan fényt kacsint,
akad még önzetlen barátom,
de egyre több a genny, és a víz,
csak ömlik, zúdul egyre,
és nem értem, hogy nem jut értelem
a világegyetembe?!
Nem tudom megőrizni magam,
a hiányok, a semmik meglopnak és félek,
hogy lassan nem leszek magamnak más
csupán egy kifosztott, semmit érő lélek,
lélek, írom, de már nem tudom mit jelent,
keresem önmagam, a jövőt, és az ellopott jelent.
Nem tudom megőrizni magam,
pedig egykor csak jobb, és jobb akartam lenni,
de meglop a hatalom, ellop engem is,
ha már nem tudott megvenni.
Nem tudom megőrizni magam,
de ha egy reggel majd magamat nem lelem,
jobb, ha ez a gennyes hatalom
elkezdi tanulni, hogy mi a félelem!
| |
| 42. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2022-10-03 20:54 | Janus: Egy szót se
Majd akkor is hallgass, ha ütnek!
Akkor is, ha viszik a házad,
csak hallgass, ne vedd közügynek,
hogy szétlopták hazádat!
Fogd be a szád, szorosra zárd,
meg ne szólalj, ha épp ölnek!
Süketen, vakon, magadban kántáld,
hogy csak a fidesz áldás e földnek!
Csak hallgass, tűrj némán,
ha még élsz, s rád föld zuhan,
meg ne bánd egy percre sem,
hogy nem szóltál sosem, asszonyom, uram!
| |
| 41. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2022-09-30 23:26 | Janus:esti töprengő
talán ha tenyereden
eltörtek volna a szegek
talán ma én is hinném
hogy léteznek istenek
ha a jó kereszten feszül
de dőzsölve él a rossz
hát mit érnek az istenek
ha mindig győz a gonosz
lyukas garasként a hit
elgurul s meg nem lelik
vállukon viszik a tolvajt
s a munkást megverik
nincs se isten se jóság
csak egy szajha a remény
ígér kecsegtet s végül
elillant mint ez a költemény
miféle ez a világ
s miféle benne az értelem
ha árú cikk a gyűlölet
s valuta a félelem
és mint már megannyiszor
őrült ül a nép nyakán
minek se pénze se istene
csak van egy ellopott hazán
talán ha tenyereden
eltörtek volna a szegek
talán ma én is hinném
hogy léteznek istenek
de tenyered sebein
vérvirágot virított a kín
ha rajtad nem segített isten
hogy segítene valakin
| |
| 40. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2022-09-30 21:57 | Petőfi-Janus: Füstbe ment terv ( a tanároknak üzennek a tollak )
Egész úton- suli felé-
azon gondolkodám:
mi lenne, ha be se mennék,
a jövőt nem tanítanám?
Mit mondok majd először is
szomorút, drámait neki,
midőn diákom könnyek közt
tőlem, a valót kérdezi:
Jutott eszembe számtalan
ígéret ,hazug gondolat,
vagy hogy bérem állni látszik,
az infláció elszaladt.
S az iskolába toppanék,
röpült felém a sok diák,
s éreztem, tanítanom kell,
a hő, a bér, mind mostohák,
de van valami szent dolog
mit sugall Petőfi, Ady:
a hatalom attól gyengül,
ha mi fogunk tanítani!
Hát lépj oda társad mellé,
tedd oda vállához vállad,
mint Dobó Eger szent várát,
védd meg, védd az iskoládat!
Ha menni kell bármely egynek,
mind álljatok fel ,menjetek!
Egy fát kicsavarhat a szél,
így hát ti, erdők legyetek!
1844-2022
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
