NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 21:51 Összes olvasás: 81786| 880. | [tulajdonos]: protection | 2025-09-20 10:19 | | "Always bring a book as protection against strangers. Magazines don't last and newspapers from elsewhere remind you, you don't belong. But, don't take more than one book. It is a common mistake to overestimate ones potential free time and consequently overpack. In travel, as in most of life, less is invariably more. " (The Accidental Tourist) | |
| 879. | [tulajdonos]: nálam-első | 2025-09-13 13:21 | Szécsi Margit: Címer
Se oroszlán, se olajág,
se cifra mező -
címeremben Uram, Uram,
se pénz, se erő,
de én hálok a világgal,
nem énvelem ő.
| |
| 878. | [tulajdonos]: holnapután | 2025-09-06 11:23 | Erich Kästner Fantasie von übenmorgen
Und als der nächste Krieg begann
da sagten die Frauen: Nein
und schlossen Bruder, Sohn und Mann
fest in der Wohnung ein.
Dann zogen sie in jedem Land
wohl vor des Hauptmanns Haus
und hielten Stöcke in der Hand
und holten die Kerls heraus
Sie legten jeden über's Knie
der diesen Krieg befahl:
die Herren der Bank und Őndustrie,
den Minister und General.
Da brach so mancher Stock entzwei
und manches Großmaul schwieg.
Őn allen Ländern gab's Geschrei,
doch nirgends gab es Krieg.
Die Frauen gingen dann wieder nach Haus
zu Bruder und Sohn und Mann
und sagten ihnen: der Krieg sei aus.
Die Männer starrten zum Fenster hinaus
und sahen die Frauen nicht an...
Holnapután kiskedden (fantázia)
Hogy jött az újabb háború,
Nem! mondta a nősereg,
és bátya, öcskös, férj, fiú
a házba zárva lett.
Minden országos Fővezér
házához mentek nők,
egyik kezükben seprűnyél,
másikban bikacsök.
Térdükre fektették legott
ki háborút akart:
minisztert és tábornokot,
bankárt s a gyáripart.
Sok lett eltörve bot popón
s betömve nagypofa.
Lőn bömbölés a földgolyón,
de háború soha.
Aztán hazament ez a nőiség
báty-, öcs-, férj- és fiúhoz
s mondták: a háborúból elég.
Kifele bámul a férfinép,
nő-szembe néznie rossz.
(Fordította: Israel Efraim )
| |
| 877. | [tulajdonos]: négy sor/tizenhat szó | 2025-08-20 18:18 | Blaskó Tímea: emanci-
Nem lehet könnyű nőnek lenni.
(háztartás, házasság, havibaj)
Költőnőnek, pedig…
Nincs is ilyen szó apám szerint.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 875. | [tulajdonos]: négy-sor/húsz-szó | 2025-08-18 18:42 | Nemes Nagy Ágnes: Lázár
Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz. | |
| 874. | [tulajdonos]: kőből-kőbe | 2025-08-18 14:50 | Beney Zsuzsa: A fordító
Belép a versbe. Szikla. Összezárul
mögötte, kővé lesz ő maga is.
A csontok celláiba és az ívek
árkádjaiba lassan beszívódik.
De míg ő megfagy, átforrósodik
körötte az anyag, végül megolvad,
és az izzó magmából kivirágzik
egy új alakzat: sivatagi rózsa.
Ő maga pedig a kőből a kőbe
csukódik, feltámad, megsemmisül
azon az úton, mely testén keresztül
vezet át a teljesből az egészbe.
| |
| 873. | [tulajdonos]: kriptomnézia-JT | 2025-08-17 22:32 | | https://konyvesmagazin.hu/nagy/lopas_plagium_kriptomnezia_irodalomtortenet_jonas_tamas_schein_gabor.html?fbclid=IwY2xjawMPGchleHRuA2FlbQIxMQBicmlkETBMUE0yZEN6RGZCcHU5ejNBAR77X1F66dXM4HCSLPq5om4KTTo9cxN2GmQiI3IBli4Ww47LU377ZAWMzMDVeQ_aem_PMfHqpNeyzxfVokfvZr_1g | |
| 872. | [tulajdonos]: gyengécske | 2025-08-15 07:51 | „Tudom, rosszak a viszonyok,
de azért gyengécske ez a fény” –
fitymálta le a Szentjánosbogarat a Telihold
„Lehet – felelt a bogár –, de az enyém.”
(Trilussa: La lucciola)
| |
| 871. | [tulajdonos]: Lázár Ervin: Bőbeszédű Anasztá | 2025-08-05 13:28 |
Bőbeszédű Anasztáz, mint a neve is mutatja, mindig beszélt. Álltában, ültében, bánatában, örömében, ingben, nagykabátban – egyszóval talán még álmában is, mindig csak beszélt és beszélt és beszélt.
Zuhogtak belőle a szavak, mint a jégeső, mint a nyári zápor, áradtak, pörögtek, örvénylettek. Gátja-szakadt folyó vize, olvadt acél a szétrobbant kohóból, Niagara-vízesés, szóforgószél, szóvihar, szótájfun.
Bimm-bumm-zii-zuu, igék és főnevek, piff, alanyok, puff, állítmányok, tört lábú jelzős szerkezetek, sánta állítások, vaksi kérdések. Jaj, az összetett, jaj, az egyszerű, jaj, a félmondatok!
Mindenki befogta a szemét, befogta a fülét, mindenki behúzódott csigaházába, magára zárt ajtót, ablakot.
Nem tudtak hová lenni Bőbeszédű Anasztáz szavai.
Befogott fülek, befogott szemek, zárt csigaházak, csukott ajtók, csukott ablakok. Bőbeszédű Anasztáz szavai fáradtan a földre hanyatlottak, szétterültek, hullámzottak.
Előbb Anasztáz bokájáig,
aztán a térdéig,
aztán a derekáig,
na, már a melle közepéig!
Ni, már nyakig áll a szótengerben!
Hé, Anasztáz, jó lesz vigyázni, belefulladsz!
Na, végre Anasztáz is észrevette, de ahelyett, hogy elhallgatott volna, felkiáltott: NEM LÁTJÁTOK, HOGY MEGF… és éppen ennyi kellett csak a szótengerhez, hogy Anasztázt a feje búbjáig ellepje. Ha talán annyit kiált, hogy: SEGÍTSÉG!? De nem annyit kiáltott.
Kapálódzott, ugrált szótengere felszíne alatt, és bugyborékolt (úgy látszik, még odalent is beszélt az istenadta), de mindhiába, csak megfulladt szegény.
Most ott hánykolódik szótengere dühödt hullámaiban, vad jelző-hinarak tekergőznek a dereka köré, mellét névutó-mohák pikkelyezik, kötőszó-algák telepszenek szétterült hajára, arcára számnév-homok szitál.
Hallgat Anasztáz, végre csönd van.
Kinyílnak a fülek, a szemek, a csigaházak, ajtók, ablakok. Az emberek okos szóra várnak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
