Ki tudja hányszor
Szét kéne dobálni ruháinkat
a házban, világgá kiáltani
szeretkezéseinket.
Ki kéne próbálni, hogy milyen
feküdni az avarban, amit a ház
falához gyűjtött a szél.
Ki kéne próbálni mindazt,
ami majd egyszer elmarad.
Gyere menjünk, siessünk,
mert ha egy pillanatra nem
nézel oda, már le is ment a Nap,
és ki tudja, fölbukkanását még
hányszor láthatod.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Kövek szülnek virágot - antológia (Budapest, 2002)
Kiadó: Stádium
