szét az az antológia ötletét, ha rajtam múlik, kiverekedtem volna, hogy meglegyen a Dokk 20. évi antológiája, de csak a maradanbDOKK versekből. Mert ez a DOKK szerzők meóztta versek antológiája.
Mindig a kritika mondja meg egy kezdő vagy egy kései kezdő költőről - nevezzük rút kiskacsának - hogy kicsoda. Sosem a "baromfiudvar". Vagyis a "hattyúk tavának" esztétikai értékelése számít, nem a "hat tyúk taváé"!
A KÖLTÉSZETBEN MINDENKI AZ, AMIT ÍR.
Én - a kritika tükrében - ezek szerint ezeket írtam (én is innen tudtam meg - szemben egy aktuális Dokk napló gyerekes mocskolódásával).
"Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények. (Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Mindezt csak a gyengébbek bátorítására írtam. Ha nekem sikerült - idősen - eljutni IDE, nektek is sikerülhet, ha fel nem adjátok!
Ne adjátok fel soha, ha a baromfi udvar "rút kiskacsának" tekint benneteket! Brehm nagy állat- jav "költőhatározója" alapján a kritikus majd úgyis helyreteszi a dolgot! Hogy a "vizsgált példány" - Andersennél maradva - házi kacsa (Anas platyrhynchos domestica), vagy hattyú (Cygnus cygnus).
Filip Tamás még mindig nem érti a helyzetet. Azt hiszi, szó nélkül kell hagyni a megjegyzéseit, az utalgatásait, a piszkálódását, az ÉN, ÉN, ÉN "hülyézetét", mindent, ami neki kellemetlen.
De ez tévedés- Nem kell. És már magázódik - hihetetlen.
Mi ez?
Mi van ma?
Pedig, ahogyan mondtam már, itt nem "elitkedni" kell, szőrös lábszárral köztünk, kezdők és újrakezdők közt ülve a homokozóban, mert nekünk, kezdőknek és újrakezdőknek, és neki, József Attila díjas költőnek NEM AZONOSAK A PROBLÉMÁINK! Ez nem divatszalon, hanem egy irodalmi műhely - mindig is annak készült, maradjon is az!
Nem kell megjegyzéseket küldeni, nem kell utalgatni, nem kell piszkálódni, nem kell Én, Én, Én "hülyézetet" írni, és akkor - értelemszerűen - nem fogok ezekre (hiszen nem is íródnak meg) reagálni sem.
