NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2021-07-26 05:14 Összes olvasás: 17513| 191. | [tulajdonos]: ELFÉR RAJTAM | 2021-07-05 23:28 | Gyurcsi félreérti a helyzetet.
Azt hiszi, hogy ő itt majd látványosan tartja a haragot velem, miközben én nem haragszom rá.
Erről szólnak az üzeneteim - megint megírtam neki a naplójába.
Hiszen az nem jelenik meg, csak ha "engedélyezi" - viszont semmilyen szabályzat nem tiltja, hogy a rám haragvó Dokkernek (és dokkolónak) megírjam, amit legutóbb neki, arra hogy ha még egyszer beírok a naplójába, akkor úgymond száradjon el a kezem. (Nem fog.)
"Bocsánat! A Dokk nem a tiéd, hanem a tulajdonosoké.
Barátságos hangon bárkihez szólhatok itt, bármikor - azokhoz is akik haragszanak rám.
Majd nyilván megbékélsz."
Nekem semmi okom, hogy haragudjak rá. Sérteget? Elfér rajtaam." | |
| 190. | [tulajdonos]: HAJRÁ! | 2021-07-05 15:26 | Azt hiszem ezt a hangot "befutott" Dokk költő nem engedhet meg magának kezdővel vagy középhaladóval szemben.
Idézem Filip Tamást.
"Jaj, Zinácska, ne nyomuljon már ennyire. Nem megy az idegeimre, inkább csak nevetek magán, annyira üres és pitiáner.
Inkább a soványka életművét gyarapítsa, ne a provokációit. Bár ezen a téren lényegesen jobb, mint a versírásban."
Idézet vlége.
Tehát ilyet nem írhat befutott költő a Dokk-on. Pláne, ha korábbi főszerkesztőként más kezddővel (vagy középhaladóval) szemben túlzott bizalmaskodást engedett meg magának! Hasonlóan kérdéses (még fejlesztendő) irodalmi készségű női szerzőnél.
Nem szubjektívkedni kell itt főszerkesztőként és Dokk szerkesztőként, hanem "objektívkedni" - ami egyenlő a lehetetlennel, de legalább megkísérlendő.
A többivel most nem foglalkozom.
Hajrá Radics! Gyarapítsd a publikációs listád!
http://www.naputonline.hu/2020/07/12/radics-zina-a-pokol-az-ember/
S kérlek ne vedd hála-megnyilvánulásnak mindezt, azért a mondatodért cserébe, amikor azt írtad a Dokk faq bejegyzésedben: "néhány dolgot Pálóczi jól lát".
1.) Ezt úgyis tudom.
2.) Itt senkivel szemben nem szorulok védelemre.
Ti - kezdők és középhaladók - azonban igen.
Júlia Cameron írja a Művész útja című "tehetségképző" könyvében, hogy a kezdő és középhaladó legnagyobb ellensége, mert fejlődésének "zsenge ágait" leginkább veszélyezti - a már befutott művész. (De aki nem művész-pedagógus.)
Ezért tiltotta meg, hogy a kezdő és középhaladó taníítványai a verseiket ilyen mestereknek megmutassák.
Nem!
Csak a művésztanárnak szabad látnia ezeket. S majd a felerősödés után jöhet az irodalmi világ elismertetési pankrációja.
A Dokk szerkik (vagy főszerkik) nem mindig pedagógusok.
Jónás az volt.
Filip - ha le tudta írni a fenti mondatot - nem az.
| |
| 189. | [tulajdonos]: "EMELKEDNI!" | 2021-06-29 09:51 | Te jó ég! Hogy lehet Bátai Tibor ennyire pici?
(Nem életvalóságunkban - nagyjából egy magasak vagyunk: két felnőtt férfi, a többi nem számít).
Azonban Bátai Tibor pici: vagyis kicsinyes, és szellemtelen.
Képes még egyszer kiragadni eredeti szövegkörnyezetéből a CSAK abban, és a leírtak szerint értelmezhető valóság-elemet!
Én tiszta vizet öntök a pohárba.
Idézzük előbb őt (mert nem - SZERINTEM - pici - hanem eljárása szerint minősíthető annak! Ezt viszont bizonyítani kell. Nem úgy ahogy ő - CSONKOLÁSSAL HAMISÍTVA AZ EREDETI SZÖVEGET - hanem az egészet citálva. (Mindig panaszkodtok, hogy hosszúak a kommentjeim. Ez igaz, de részben a citátumok miatt.)
---
BÁTAI:
Szegény kis Pálóczi azt hiszi, sikerült kimagyarázkodnia magát.
.Akkor hát idézzük ide kommentár nélkül a majdnem Főszerkesztő Úr eredeti, hosszas öntömjénezésének néhány sorát:
."Jelenleg a Türjei Zoltántól később, pénzért vásárolt többi Dokk tulajdonrész fölött diszponálok.
Ebből adományoztam később, a Covid világjárvány és a halálközelség kijózanító hatására egy részt a Dokk besúgónak.
AKINEK MEGBOCSÁTOTTAM.
Nem úgy, ahogyan a keresztények mondják, vallják és imitálják - hanem jobban.
TELJESEN."
.(Bold-kurzív kiemelések tőlem.)"
Idézet bezárva.
AZ ÉN EREDETI SZÖVEGEM (a Bátai lehagyta a kegyeleti résszel).
Mert az EGÉSZ hangvétele határozza meg, HOGYAN kell a támdott kiszólást értelmezni. (Tehát bizonyos kegyeleti keretek között, amit az idézet szöveg megteremt. Ott - ÉN MONDHATOM EZT. Más, máshol nem.)
"Így hagytam itt, átmeneti időre a Dokk-ot, majd arra jöttem vissza - Filip hívott, és egységnyi Dokk tulajdonrészt ajánlott -, hogy ő és a Dokk besúgó (szándékosan nem írom le a már elhunyt költői nevét - nem szennyezem azt emberi esendőséggel - szóval hogy ők már ellenségek. Bevallom némi elégtételt jelentett, hogy Flip végül rájött: kígyót melengetett a keblén. Hiszen a támogatottja, íme, ellene fordult.
S jött aminek jönnie kellett - igazolva láttam a Tartuffe-magatartást. Úgy éreztem, ez itt "büntetendő". Pontosabban MEGÁBRÁZOLANDÓ!
Nem a bűn és bűnhődés érdekelt önmagában, s nem mint bosszúálló akartam tetszelegni, hanem mint regény alapanyag érdekelt. Erről a történetről szól készülő, A szerkesztőségi főemlős etológiája című prózai művem.
Közben sejtettem meg az alaposan sosem, de hevenyészve olykor felütött Dokk-archív alapján, hogy távollétem alatt a főszerkesztő Filip Tamás és az egyik dokker lány túllépte "az elbírálom a versedet" viszonyt. S hogy ez a történés feltehetően összefügg a Dokk-besúgó és Filip Tamás viszonyának romlásával. Hogy itt egy olyan "nem esztétikai" vonulat rejlik a hamis látszat mögött, ami után jobb, ha nem érdeklődöm.
Ennek észlelésekor az első dolgom az volt, hogy Filipnek visszaadjam a Dokk tulajdonrész adományt.
Ez napra pontosan egy évnyi "használat" után megtörtént.
Jelenleg a Türjei Zoltántól később, pénzért vásárolt többi Dokk tulajdonrész fölött diszponálok.
Ebből adományoztam később, a Covid világjárvány és a halálközelség kijózanító hatására egy részt a Dokk besúgónak.
AKINEK MEGBOCSÁTOTTAM.
Nem úgy, ahogyan a keresztények mondják, vallják és imitálják - hanem jobban.
TELJESEN.
Mert ezzel akartam befejezni a regényt - és kíváncsi voltam a lélektanára. Megleptek a tapasztalatok.
Mert először nem hittem a kölcsönösségben - nem tartottam lehetségesnek."
Idézett szakasz vége.
Néhány apró különbség csupán - de ettől "fosztogat" helyett lesz "osztogat".
S a regény épp ezt a folyamatot ragadja meg: a lehetetlennek gondolt metamorfózist - az ellenségek belső szineváltozását.
Egyik sem hisz a másiknak először.
A közös viszálykodás terhe - amelynek mélységét az itteni olvasók csak részben ismerik - tonnányi erővel nehezedik rájuk.
S egyszer csak megtörténik a hihetetlen - itt egy kis elmozdulás - amitől ott is történik valami nem várt, aztán ettől itt megint - aztán az újabb rezdüléstől egy másik nem várt és hihetetlen moccanás - igen moccanás - itt is ott is.
Itt is ott is.
A messenger üzenetek apró elmozdulások.
Majd rezonanciába kerül a mázsás teher .
Hidak szoktak így összeomlani a szélrezgéstől Amerikában.
Végül megsemmisül.
Ez nem öntömjénezés lesz, hanem tényregény.
Ráadásul a Dokk-tulajdon adományozással (elfeleztem azt, amim van), mindennél mélyebbre kerültem a karrierirodalmárok szemében.
Zsille Gábor már a meg nem nevezettnek a Dokk-eltiltás utáni visszafogadása miatt is megvonta a támogatását tőlem, a Magyar Írószövetsségbe történő felvételemhez.
Amiért a visszafogadásra szavaztam.
Holott a meg nem nevezett korábban őt is megsértette.
S a szavazáskor én voltam a mérleg nyelve - ahogy erről a felháborodott Filip Tamás nyilván beszámolt neki!
Másképp honnan lett volna Zsille ilyen jólértesült?
(Az eltiltás egyébként azért történt, mint Busznyák bizonyítása szerint a mert meg nem nevezett talált jelszóval behatolt a Dokk-illetőségembe, és helyettem "intézkedett", ami titkosszolgálati módszer.)
Zsille nem értette, hogy miért a meg nem nevezetthez, miért nem hozzá, akinek a szívességét kértem az írószövetségi felvételhez vagyok - ezt a szót használta - LOJÁLIS.
Erre a levelére nem válaszoltam.
Néhány héttel később azonban küldtem egy levelet neki. Amelyben a Dokk tulajdonrész meg nem nevezettnek történő adományozásáról szóló naplóbejegyzésem linkje szerepel.
S a mellékelt levélszöveg ez:
"Emelkedni!" | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 188. | P. A.: RE: VEZSENYI ILDIKÓ | 2021-06-28 19:07 | Igen. Hasonlóan látjuk a dolgokat - ez részben azért van mert a Petőcz iskolába já5sz, aki hoz valamit a régi ELTE kísérletező attitűdjéből és irodalomfelfogásából és én is ott tanultam, egyidőben vele. Már nem izgat a DOKK - benne vagyok az Angol ciklusban és a Joyce-tagadó regényírásban. Merthogy csak az írói módszere tetszik - amit leírt, a nagyképű nagyképű nyugati kulturember, akinél minden csak fejben van meg - miközben az érzelmi intelligenciát tekintve gyermeteg (a keltiekhez és a déliekhez képest infantilis) az egyszerűeen nevetséges a számomra.
Minden ellenérzésünk dacára nekünk való lehetbe e Dokk - a félig készeknek. Szinte felfoghatatlan, hogy a teljesen kész topon lévő költőknek mi dolguk még itt? A félig kész mivoltukkal viaskodók között? Filip Tamás például mit csinál itt?
Arra jöttem rá, hogy ő itt - tetszik.
Ez a dolga.
Csak mi közöttünk, akik nem tetszünk (részben mert nem vagyunk rá képesek, részben mert nem is akarunk) úgy fest most mint iskolás az óvodai homokozóban.
| |
| 187. | [tulajdonos]: ÍRÓI VALÓSÁGFELTÁRÁS | 2021-06-28 09:09 |
Filip Tamás kitöröltette azt a vonatkozást előző kommentemből, amit ismernem kellett volna ahhoz, hogy még - ANNO - nemet mondjak általa történő Dokk-tulajdonossá emeléséhez. //Az Osvát új nőiró fölfedezéseit részleteztem a már befutott Nyugatnál, akiket ma már nem ismerünk, de József Attila egyre panaszkodott, hogy a lap már lótól szamártól öszvértől is közölt verseket, csak még tőle nem. S ez párhuzamba állítható a főszerki Filip lobbizásával "valaki" versének itteni elfogadtatásáért, ami ("aki") tetszik neki.//
Tehát ennek bővebb kifejtését "érzékenységi okból" törölni kellett.
Rendben.
Eközben ő tovább hiteltelenít!
Ez nincs rendben.
Vagy az ő hiteltelenítése is törlődjön - vagy ez a kommentem is maradhasson! TERTIUM NON DATUR!
Első kikötésem egyébként az lett volna, szerkeszthessek (szabadvers szakterületen) ugyanis eladdig MINDEN DOKK tulajdonos szerkesztett, még az is, aki nem értett hozzá.
Én ki akartam próbálni a Cameron-Rilke metódusomat. Rilke, a Levelek egy fiatal költőhöz című műben (Gyurcsi és Mindenki! Legyetek szívesek olvassátok el ezt az alig 100 oladalas kisregényt. Ennél gyengédebb, szelídebb megközeítés nem létezik a kezdő költő verseléséhez. Ha tapasztaltál valaha, Gyurcsi, "megmagyarázhatatlan" - mert vitás helyzetünktől függetlenül pozitív - megközelítést a műveidhez, például a hajós prózával kapcsolatban, azt innen tanultam.) Júlia Cameron pedig egy amerikai művészetíró, korszakos "öregművész" nevelő, A művész útja című tankönyve alapján. (Gátolt - bár meglévő - írói tehetségek késői kibontakozását segíti.)
Az adta az ötletet mindehhez, hogy Londonban élő húgom "öregedés technológiát" tanult az egyetemén. Lévén, hogy kb. 20 évvel megnőtt az átlagéletkor. S az öregkori kreativitás "rendszerbe állítása" - mint legújabb világtrend - korábban nem várt felhozatalt ígér. A pandémia látszólag ellent mond ennek, de az új Delta mutáció már a fiatalokat is öli. S például a kolera - anno Magyaroszágon is - főleg a fiatalokat vitte el.)
Tehát létre szerettem volna hozni itt a Rilke-Cameron metódust. Amely elbukott a KEVESET AKARÓK ellenállásán.
Az archívumban szereplő 200 dokk-tul meón (következetesen naponta öt elbírálás) ennek lenyomata. Érdemes beleolvasni a támogató hangvétel miatt. Később - talán saját SZABADVERS című lapomnál - időskori tehetséggondozást is vállalok.
Filip valóban próbált ezért lobbizni, hogy szerkeszthessek, én pedig azonnal rátámadtam Sz.Z-re. Emlékszem: egyszer meghamisított nick névvel kommentelt labilis érzékenységű női dokkerünk nevében, s a felismert "titkosszolgálati módszer" akkora felháborodást váltott ki belőlem s ennek olyan harsányan adtam hangot, hogy akkor női főszerkesztőnk AZONNAL közölte: ne is álmodjak róla, hogy szerkeszthetek majd (a Dokk-tul meózásba - "próbaidőre" mintegy hallgatólagosan beleegyezett).
S nem volt elég, hogy jómagam, aki öt éve szenvedtem hasonló támadásoktól - magát a DOKK komment ellenőrzésének egész rendszerét emiatt kellett bevezetni - nem ritkán "álPálóczi beírások jelentek meg - máig kimutathatóak az archívumban -, tehát nem elég, hogy mint verőember (és megvert ember) túlzott érzékenységgel reagáltam meg nem nevezett allűrjeire, de Filip még hergelt is! Mert a merénylő azon megszólalásait is észrevétette velem, olyan álnéven írt, őt támadó versek is miatt is "ráuszított", amelyeket magamtól észre sem vettem volna.
Vagyis KÉTSZERES ADAGOKBAN záporoztak a tőlem eredő "pörölycsapások" - csodálom, hogy bírtam energiával.
Aztán egyszer csak az egyik összecsapásunk alkalmával azt találta írni Filip rám és ellenfelemre: "Jönnek a rinocéroszok..."
Kész!
Ennyi volt.
Kéretik ezt most nem törölni - és elviselni - Filip Tamás.
Vagy pedig máskor NE INTS LE!
S ne rombold azt, amit leronthatónak vészt - hiszen nem az.
Fárasztó lenne újra és újra megrágni az elhasznált gittet.
Az írói valóságfeltárásról pedig még annyit, hogy Móricz első felesége és közte nagy konfliktusokat okozott, hogy családi életük állandóan belekerült - olykor szószerinti veszekedések formájában - Móricz regényeibe.
Második felesége, a színésznő Simonyi Mária és Móricz között meg az okozott bajt, hogy Mária gyűlölte ezt és egyszerűen "néma maradt" - nem szolgáltatva az írónak újabb életanyagot.
Így került sor "Csibe" adoptálására. A prostiként fellelt lány, Litkei Erzsébet, új múzsaként lépett be az író életébe, s többek között az Árvácska életanyagát szolgáltatta, de az író szerelme is lett - Állítólag (ezzel részletesen nem foglalkoztam) közös fiúk is született.
Az írókról és szakmai megítélésükről egymás felé pedig még annyit, hogy egy másik kedves íróm, Nagy Lajos annyira utálta Móricz érzelmes (szerinte hamis) népiességét, hogy megvásárolván pályatársa regényét, azt bevitte a WC-be s a lapokat kitépve egyenként lehúzta őket.
Én sem számítok jobbra a "karrier-irodalmároknál.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 186. | Vezsenyi Ildikó: Tudom, szeretnéd a dokkot! | 2021-06-28 00:13 | Te döntsd el megjdleníted-e?
Hajrá Anti! Ne kíméld magad!
Te vagy itt az egyetlen, akit érdemes olvasni!
Aki nem csak a tökét vakargatja.
Első pillanattól kezdve hasonlóan látom a dolgokat.
De azt is látom, a dokk nem az hely, amiért érdemes küzdeni.
KÜZDJENEK AZOK AKIKNEK sok MARADÓS VERSÜK VAN FENN.
AZOKNAK JÓ A DOKK.
Hálásak is érte.
Egyébként meg, tényleg, jó lenne maradni, de nem éri meg, úgy vettem észre. | |
| 185. | [tulajdonos]: BONYOLULT ÖSSZETETT DOLOG | 2021-06-27 23:18 | Filip Tamás új "verőembernek" ad Dokk tulajdont, aki majd - mint nekem kellett korábbi ellenségét, Szokolayt, ha kell, engem gyepál meg (ahogyan Csödö azt már sokszor megtette).
Közben Filip azzal vádol, hogy játszmázom, hogy álvalóságot teremtek azt részletezve, hogy rántott be Dokk-tulajdonossá - amikor engem szánt verőembernek Szokolayval szemben.
Mindebben önellentmondás látok.
---------------
Nézzük részletezve, mit ír rólam: "Ő nem anyagot gyűjt az oly sokszor emlegetett regénye számára, hanem előállítja az anyagot. Játszmázik, provokál, álvalóságot kreál, amelybe valóságos személyeket kényszerít, akik az ő elképzelése szerint játsszák a szerepüket. Ez már most előrevetíti azt, hogy hamis és torz mű fog születni, amelyben senki nem ismer rá önmagára."
---------------
Ebben az az érdekes, hogy részelemeiben fedi a valóságot, de nem abban, nem úgy és nem azért...
Itt https://twitter.com/PalocziAntal/status/1405401032570638338/photo/1 épp egy ír dallamot játszom Joyce szobrának a szombathelyi Bloom háznál. A június 16-ai Blooms-day napon. Nem véletlenül.
Az ő regényírói módszeréhez tartozott a következő sztori: látván, hogy egyik ismerősének tetszik a felesége, alkalmat adott nekik légyottok átéléséhez. Majd később a trieszti mólón azzal támadt az illetőre - Maga megbaszta a feleségemet! Maga megbaszta a feleségemet!
Vajon miért?
Azért, mert foglalkoztatta a téma - íróilag.
És át akarta élni.
S meg is írta.
---
Amikor arról folyik a nagypofájú polémia, hogy valóság vagy képzelet - és hogy valaki "nem író" mert a nyers valóságot (a lábszagút) írja, és az nem művészet, mindig Joyce jut az eszembe.
S már korábban foglalkoztatott, hogy az életünket ELEVE ÍRJUK - nem pedig éljük.
Tehát ha azt írom ami TÖRTÉNT - az már kompozíció.
Például magalkuvásra akarnak kényszeríteni a munkahelyemen. Miközben leendő önéletrajzi regényhősöm NEM ALKUSZIK MEG. Akkor most mi fog történni? Az ésszerű valóság? Vagy az irodalom (a fejben már megírt)? maradok és megalkuszom, mert nehéz lenne új állást szerezni, vagy kirúgatom magam?
Én idáig mindig az utóbbit választottam.
Mert a fejemben ÍGY VOLT MEGÍRVA.
Vagyis ha én "lemásolom" a lábszagú történést velem - AZ MÁR AKKOR IRODALOM, MIELŐTT BEKAPCSOLNÁM A MONITOROMAT.
Hasonulva Joyce attitűdjéhez.
Vaqyis amikor Gyurcsi ocsmány módon lerasszistáz, engem, az antirasszista költőt, magától értetődő, hogy beperelem. Pusztán a sértettség okán.
Igaz,ugyanabba az épületbe kell mennem, ahol peres elődöm egy harmadik költőt perelt be (Rossner Robertót) becsületsértésért. S az épület belső udvarán a kommunista időkben kivégzések voltak. S nem mellesleg az út a Nyugati pályaudvartól egy régi országos lap székháza mellett vezet, ahol Kosztolányi is dolgozott, srégen szemben pedig az a suli áll, amelyben Karinthy járt amikor a Röhög az egész osztály élményanyagát átélte.
S mindez ÍGY EGYÜTT (!) nagyon jól fest majd a tervezett regényben.
De az nem igaz, hogy csak azért játszmáztam volna Gyurcsival, hátha lerasszistáz.
Hiszen akkor még (amikor megtette) a vacsora rendezvényén akartam fellépni.
Hogy aztán a városa határában mint meg nem hívott vendég mégis "felléptem", s az ottani polgármester számára VERS-EGYHÁZ címen használható költői akció tervét produkáltam, az már játszmázás - de nemes küzdelem. Mellesleg ez is benne lesz a regényben.
De igen: például most ELŐRE MEGVAN hogy a regény azzal kezdődik majd, hogy az alteregóm elzarándokol a szombathelyi Bloom házhoz és a Joyce szobor előtt produkálja magát.
Ez előbb "íródott meg fejben" és csak utána mentem el.
Miért?
Miért nem volt elég elképzelni?
Például azért, mert még sosem jártam ott.
Hogyan képzelhettem volna el?
Sokkal bonyolultabb és sokkal hitelesebben átélt dolog ez, mint ahogy Filip nem érti. De majd én kellően ecsetelem. | |
| 184. | [tulajdonos]: NEM FOGADOK EL KIOKTATÁST | 2021-06-27 20:36 | Moderálták bejegyzésemet, miközben Filip mocskolódását fenn hagyták. Nyilván tennem kell valamit. Megismétlem az enyémet minden sértő szándék. Vagy hagyjátok fenn, vagy Filip alább idézet epeömlését is töröljétek. Sok nekem a jóból.
Idézem Filipet:
"Megdöbbent az a totális gátlástalanság, az a mocskos kézzel megfogott rozsdás szike, amivel Pálóczi Antal megpróbál élveboncolást végezni rajtam. Kicsorbul rajtam minden aljas igyekezete, de azért jobb, ha tudja, életem eseményei, történései, jó és rossz döntései nem tartoznak rá. És pláne nem tartoznak naplójának olvasóira. Lezárult magánéleti történetekkel tolakodik eléjük. Tapintatlan és gyalázatos ripacskodás az egész. Szégyen, amit művel. Nem tudom, miért olvasható még mindig."
Válaszom: Filip Tamás fordítva ül a blogon.
Ő ugyanis részben az általa említett "lezárult magánélete" miatt került olyan helyzetbe, hogy engem mint verőembert, ellenfele megregulázása érdekében Dokk-tulajdonrész adománnyal, a Dokk-ra történő újbóli belépésre kérjen. (Több évig távol voltam akkor.) Miközben a "rám nem tartozó részleteket" elhallgatta előlem. Pedig ha teljesebb információt ad, módomban állt volna az általa felajánlott tulajdonrésztől visszalépni.
Így a Dokk-archívumból kikövetkező részletek jobb megismerése után egy évvel később kényszerültem arra, hogy az adott dokk tulajdonrészt neki visszaadjam.
Vagyis fenn tartom meggyőződésemet, hogy nincs abban a helyzetben, hogy kioktasson.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
