DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 37418 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szokolay Zoltán
  Z
Új maradandokkok

Bártfai Attila Márk: COVID-19
Vajdics Anikó: A Vajdics Anikó-menet/Being Vajdics Anikó
Csapó Angéla: Világszép
Sági Ferenc Dénes: a vágyról
Vajdics Anikó: Így se, úgy se
Vezsenyi Ildikó: (hat perc)
Kiss-Teleki Rita: Egyensúly
Vajdics Anikó: Takarodó
Forgony Zoltán: Hét csillag (haiku-vers)
Albert Zsolt: Falevél
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 2 órája
Seres Sándor 2 órája
Kiss Anna Mária 3 órája
Nagyító 5 órája
Kiss-Teleki Rita 12 órája
Vezsenyi Ildikó 13 órája
Valyon László 13 órája
Albert Zsolt 1 napja
Bártfai Attila Márk 4 napja
Varga Árpád 4 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Józsi Gyöngyi 4 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Oláh Imre 5 napja
Pálóczi Antal 6 napja
Pataki Lili 6 napja
Kosztolányi Mária 7 napja
Vajdics Anikó 7 napja
Tóth János Janus 7 napja
Tóth Gabriella 8 napja
FRISS NAPLÓK

 az utolsó alma 2 órája
EXTITXU-UXTITXE 6 órája
Hetedíziglen 8 órája
Etzel Mark Bartfelder 10 órája
nélküled 11 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 12 órája
Gyurcsi 13 órája
Fogyinapló 15 órája
Nagyító Előszoba Ajánlatok 1 napja
mix 1 napja
K.Mária 2 napja
történések 2 napja
Vendég 2 napja
Szőnyeg 2 napja
Bara 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2020-11-29 22:24 Összes olvasás: 28766

Korábbi hozzászólások:  
280. [tulajdonos]: film2020-11-20 02:23
Nem ismerem, nem is hallottam róla. De majd megnézem, bár idegesítenek a katolikus témájú alkotások és megnyilvánulások, ha hülyeséget tapasztalok benne. Remélem, ebben nem lesz.
Köszönöm az ajánlást, nekem nem volt mostanában alapvető filmélményem.
A közelmúltból csak a Téboly maradt meg, nem olyan jó, de nem is olyan rossz, és Russell Crowe jó benne; és igazi sokk a Gladiátor után, mert utoljára-jó 15 éve-láttam a színészt ebben a filmben, és most külsőleg "kicsit" más. (Ja, a Téboly thriller, nem valami művészi alkotás.)
A Tébolyról viszont eszembe jutott egy argentín film, bár lehet, hogy ismered, több kis történetből áll, Eszeveszett mesék a címe, és az egyik történet kicsit hasonlít témájában. Ha nem láttad, ezt nézd meg, pár éve odáig voltam az argentín filmekért, ezt kb. minden évben megnézem egyszer.

Olvasói hozzászólások nélkül
279. nélküled: döntések[tulajdonos]: botorság2020-11-19 20:55
Fene se tudja. A rajtvonalazás lehet sorozatos öngyilok is, ezt asszem elég szépen demonstrálom az utóbbi időben. Húzódnék vissza a komfortzónámba, ha még meglenne. De nincs.
Szóval, csak annyit, hogy az ilyen kimondások fontosak, mert a húgynál húgyabb az önigazolás, de a komfortzóna érték is.

Teljesen off: épp most néztem meg a Corpus Christi című lengyel filmet. Láttad? Régen volt filmnek ilyen hatása rám.

278. [tulajdonos]: botorság2020-11-17 21:14
Köszi, hogy írtál. Nem a rajtvonalas mellett döntöttem. Bár még mindig dönthetnék mellette. Kicsit sajnálom, kicsit nem. Fontos és szégyenteljes tapasztalat, de azért is leírom: alapvetően lusta vagyok. Jó lenne ott, a komfortzónán túl, de oda csak én mehetek, nem vihet senki.
Jó neked, hogy te ilyen rajtvonalas vagy. Bátorság, erő, és igazán élni akarás, na ez most nincs bennem. Rossz, de mégis a könnyebbik eset ellebegni a langyos húgyban.

Olvasói hozzászólások nélkül
277. nélküled: ?[tulajdonos]: az emberi élet útjának 2020-11-15 16:22
Szia, végül hogy döntöttél? (Én a rajtvonalosnak szurkoltam, nem azért, mert ez lett volna a helyes, hanem mert a saját személyiségemből ez következik.)

Egyébként tényleg nem igazság, h nem írsz ide, a saját hülyeségemben fuldokolva jó lenne olvasni az Ólomkatonás dolgokat.

276. [tulajdonos]: az emberi élet útjának 2020-10-08 22:36
Nem igazság, hogy már 4 hónapja nem írtam ide. Olvasom más hülyeségeit, ha erre vetődöm, nemhogy a sajátomat olvasnám.
Végre egy napló, amit nem tudok kidobni nagy rendrakó, miezahülyekacat korszakaimban. Aztán mivel időnként évekre visszamenően visszaolvasom, most üzenek évekkel későbbi önmagamnak:
Kedves Nemhanna,
ez a 2020 ősze egy nagyon hogyisírjam időszak. Furcsa is, mivel az első olyan nagyvolumenű döntés előtt állok, amikor sem más, sem a körülmények, még az anyagiak sem gátolnak a választásban. Most tényleg az lehetne, amit szeretnél, amit választasz. Ez nagyon jól hangzik, mégis azt szeretném, ha valaki megmondaná, mi lenne a helyes. Még az se biztos, hogy nem az ellenkezőjét tenném, de mégis jó lenne egy hang a mennyből.
1. Ha azt választod, (tudod, mit) akkor tökéletesen kilépsz a komfortzónádból, sok pénzt költesz, nagyon sokat teszel érte, kb. az életed a következő 3 évben másról se szól majd, mindent ennek rendelsz alá, a vége is kétséges, egyáltalán nem biztos, hogy megéri majd akár anyagilag, akár máshogy, de teljesíted egy fiatal lány vágyait. Újraírod a történeted, visszamész a rajtvonalhoz. Szembenézel a frissen érettségizett lánnyal, és azt mondod neki: tessék; és a kezébe adsz valamit, amire vágyott, de végül nem lett az övé.
2. Ha a másik utat választod, nem történik semmi, csak újra a hiány ismerős íze, aztán ennek az íznek az újra eltűnése. Komfortzónán belül, anyagilag biztosabban, szabadidőmet úgy használva, ahogy akarom. Még a jelenetet is elképzelem: szembenézek a kiscsajjal, aztán csak lebiggyesztem az ajkam, flegmán, ahogy a fájdalmakat tudomásul veszem: na, ez van, anyukám!

275. [tulajdonos]: ...2020-06-10 23:19
Szia, mi volt az a galambfiókás sztori, én már nem emlékszem.
Egyébként én az a fajta naiv olvasó vagyok, aki szereti, ha a főhős szimpatikus, vagy ha nem is a főhős, de van szerethető karakter a műben. Én ebben nem találtam olyat.
Szerintem egy nép tragédiája nagyon is univerzális dolog. Erről most annyi minden jut eszembe, hogy még szóban is belezavarodnék. De:
1. Az örmény népirtás nemcsak azért szörnyű, amiért egy népirtás szörnyű, hanem azért is, mert simán lehet most is tagadni, el nem ismerni. (Úgy tudom, hivatalosan Magyarország sem ismeri el). Az elhallgatásban, a tagadásban tovább mélyülnek a sebek, vagy mondhatjuk, elfertőződnek, és megbetegítik az egész testet.
Az örmények semmiféle "rehabilitációt" nem kaptak. Pedig még csak az is gyógyít, ha kimondják az igazságot.
(Gondoljunk a Vörös Hadsereg (nem csak) magyarországi rémtetteire. A traumát elszenvedett nők, gyerekek egész életükben a tagadásban, vagyis inkább a hallgatásban éltek. És évtizedekig hallgathatták a "felszabadítás" legendáját.)
Meg a sok egyéni, elhallgatott titok, fájdalom, amiről csak az illető tud. A tettes mindig előbb felejt).
2. Gondoljunk csak a mi tragédiánkra, Trianonra, bár ahogy észlelem, ez sem mindenkinek tragédia. És most nem a szomszéd államokra gondolok, hanem belülre. És most még nem is feltétlenül különböző oldalakra gondolok. Furcsa leírni, furcsa Trianonról beszélni. Mert a polkorrekt ember ezt nem teszi, legfeljebb nagyon finoman, úgy utalgatva, messziről, gondosan megválogatva a szavakat.
Nem tartottam negyedikén gyásznapot, olvasgattam, zenét hallgattam, filmeztem, ilyesmi, de valami olyan jutott eszembe, ami még eddig soha. Tudod, az én családom a Jászságból, Hevesből, meg Nógrádból származik, nincs olyan rokonom, ősöm, akit közvetlenül érintett volna Trianon. Vagyis mégis. Ez leírva olyan patetikus, meg ócska, de azon a napon valahogy megéreztem azt a fájdalmat, vagyis dehogy! inkább rácsodálkoztam arra a fájdalomra vagy traumára, amit az akkor élő őseim megélhettek, úgy, hogy az életükben minden maradt a régiben, és semmi sem maradt a régiben.
Azok a dédszüleim, akiket legalább fényképről ismerek, húsz évesek voltak akkor. El tudom képzelni, mit éltek át, amikor az ország nagy részét elcsatolták.( Mi lenne, ha ma mondanák: viszlát Debrecen és onnan keletre, vagy viszlát Bács-Kiskun!) Vagyis nem, nem tudom elképzelni.
Pont ma olvastam valami cikket a transzgenerációs traumákról, amik, ha nincsenek feldolgozva, öröklődnek nemzedékről nemzedékre, mint az anyajegy.
Hogy most ezt miért írtam le? Ha tudnám... Mindenesetre azt gondolom, ami az emberrel kapcsolatos, az mind univerzális. Az örmény tragédia nem egy országot érint, hanem egy népet, sok embert, egy embert, minden embert. (Örmény felmenőm sincs, bár ezt nem tudhatom, mégis úgy érzem, engem is érint ez a "dolog".)

Orhan Pamuktól van egy könyvem, kb. 3 éve törölgetem róla a port. Pedig én vettem, és nem véletlenül. Lehet kezdem azzal, amit ajánlottál. Mindenesetre biztató, ha már valaki egyszer elolvasta. És ha tetszik, nem kell egy újabbat vennem, csak le a polcról.

Olvasói hozzászólások nélkül
274. nélküled: isztambuli[tulajdonos]: Az isztambuli fattyú2020-06-10 13:52
Hali!
Nem tom, mennyire tolakodás, ha idemásolom, amit anno írtam róla, mert én meg még 2014 végén olvastam, s nagyon hézagosan emlékszem egyébként. Talán így értelmesebb válasz lesz:

"Amit nem szerettem benne: hogy maradt benne anakronizmus (Musztafa a 90-es évek elején visszahúzódó férfiként nem ölhette internetezésbe az idejét, mert a világ még nem tartott ott), egy előszörre ütős bekezdést, ami másodszorra is benne maradt máshol, karaktereket, amik csak meg lettek lengetve.
Amit viszont igen: 1. Elgondolkodtató dolgokat vetett fel, amik messze univerzálisabbak, mint a török-örmény viszony, pl a másik nép megbocsáthatatlan vétkei nyomán a gyűlölet, mint közösséget összetartó sötét malter hogy válik a benne nevelkedő identitásának részéve, amit ha elenged -megbocsát- akkor elárulja nemcsak a népét, de az őt felnevelő családot is, paradox módon a szeretetet.
2. Hogy amikor az épp csak meglengetett karaktereken gondolkodtam, akkor eszembe jutott, h olyanok voltak inkább, mint az összetevői vmilyen ételnek, amitől leesett, h mit ad ki a fejezetek címe, ami kiütött.
3. Az eltévedt galambfiókáról szóló mese hátborzongató és gyönyörű úgy, ahogy van. (És talán magyarázza is, h miért olyan szinten vannak elkötve a szálak a végén.)"

Egyébként meg pont aznap reggel kölcsönöztem ki az iskolai könyvtárból az Özvegy és leányát, mikor este ezt a bejegyzést írtad.

Ja, meg még a török irodalom+szexualitás témához annyit szólnék, h van azért rá másik példa is, pl szerintem nagyon érdemes elolvasni Orhan Pamuk: Nevem piros című regényét. No, nemcsak az erotikus részek miatt, hanem mert még foglalkozik is ezzel a témával, h mit szabad és mit nem ábrázolni, és (sztem) nagyon jó könyv.
(Lőj le, ha sok vagyok.)

273. [tulajdonos]: korr.2020-06-08 21:18
Bocsánat, félreérthető: nem a török gondolatokkal értek egyet, hanem ahogy a török gondolkodásról írnak. Egyértelmű, hogy Törökországban a 19. sz. végén, 20.sz. elején népírtás történt az örmény lakossággal szemben!

272. [tulajdonos]: Az isztambuli fattyú2020-06-08 21:14
Kedves Nélküled!

Voltál már úgy, hogy nem tudtad feketén-fehéren megmondani, hogy most tetszett-e egy könyv vagy sem? Én így vagyok Az isztambuli fattyúval. Ami mindenképpen mellette van, hogy elég gyorsan olvastam ki, szóval "etette magát", és hogy már vettem is egy másik könyvet Elif Safaktól, sajnos, elég kevés könyv elérhető tőle.
Ami meglepett egy kicsit, az a néhol szappanoperás történetszövés (pedig nyilvánvalóan nem ponyváról van szó), és eléggé sokkolt a Mustafa-ügy.
Nem tudom, hogy tetszett-e az a gondolat, ahogy a két felet -törökök és örmények- jellemezte valaki (nem most olvastam ki, úgy két hónapja, már nem emlékszem mindenre pontosan), azaz, hogy az örmények belekapaszkodnak ebbe a tragédiába, és a "nem felejtünk" a szlogenjük. Egész identitásuk alapja a Tragédia, a törökök pedig próbálnak nem emlékezni, vagy úgy tenni, mintha ez a szörnyűség csak egy szokásos háborús adok-kapok része lenne. (Mondjuk a török résszel egyetértek.)
Nagyon furcsa volt a szexualitás megjelenítése, már az, hogy egy török nő könyvében erről nem is olyan kevés szó van. Én ahhoz vagyok szokva, hogy a török sorikban még a rakit is kitakarják, meg a homlokon csordogáló vért is; és max. csókolóznak a szereplők, de még azt is olyan kis takarósan.

A kedvenc részem volt, amikor egy helyen visszafutottak az időben, a huszadik század elejére, a genocídium idejére. Jó lett volna egy ilyen szál végig.

(Azért ide, hogy ne nálad alkalmatlankodjam, de remélem, úgyis idetalálsz. Nem most, de el fogom olvasni a Zord időket is, már beszereztem. Fogok írni arról is, hogy tetszett. Köszi az ajánlásokat, és szép estét, vagy jó reggelt, esetleg szép napot!)

271. [tulajdonos]: kieg.2020-06-02 11:35
Apránként nézem a Gyönyörök kertjét, egy-egy részlet megihlet. Ebből születik a szöveg,persze saját kiegészítőkkel, se gránátalmamagok, se tutaj, se cédrus, se vonulás éjszaka. Mindegy, azért fontos kiegészítőnek érzem, hogy pici köze van a festményhez. De az is lehet, hogy sok köze van.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-11-26 09:17 lista
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-11-29 23:43   Napló: az utolsó alma
2020-11-29 23:31   új fórumbejegyzés: Seres Sándor
2020-11-29 23:25   Napló: az utolsó alma
2020-11-29 23:09   Napló: az utolsó alma
2020-11-29 23:00   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-11-29 22:08   Napló: az utolsó alma
2020-11-29 21:24   Napló: az utolsó alma
2020-11-29 21:22   Napló: az utolsó alma
2020-11-29 20:21   NAGYÍTÓ /vezsenyi.ildiko:majdnem zárásképpen/
2020-11-29 19:50   Napló: az utolsó alma