NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 10:29 Összes olvasás: 39088| 222. | [tulajdonos]: ... | 2022-08-18 22:03 | Hol a helye?
Botorkált a Hold fényében a néni,
a barna szvetteres lány ott volt vele.
Egy Chopin-nocturne dallama kísérti,
de elengedni a lányt nincs ereje.
Maradj még, kérte, rám feszül az este,
Hogy is volt, mikor a nocturne véget ért?
A lányka arcán a választ keresve
összehúzta magán barna szvetterét.
És abban a tompa, imbolygó fényben
tényleg megölelt ott az óvóhelyen?
Vagy csak elvesztem szép tekintetében,
ahogy a rádión tartottam kezem?
Azt a borostyánkövet nekem adta,
vagy csak álmodtam vele? - nem tudhatom.
Disszidált előlem ez az ebadta,
vagy agyonlőtték még ott az udvaron?
Botorkált a hold fényében a néni,
a barna szvetteres lány nem volt vele.
a Chopin-nocturne többé nem kísérti,
romantikának rég máshol a helye.
| |
| 221. | [tulajdonos]: újra | 2022-08-11 19:51 | Kibírhatatlan
Bíborszínű a nyugágy, ahogyan az égalja is:
bíborba borul a Vizcayai-öböl.
Úszás után még nedves a bőröm,
a szél maró és hideg, vihar készül.
Csak hadd fájjon, ahogy a tenger
cseppenként tűnik el rólam.
A föveny, mint az összegyűrt szőnyeg
a lomha lábak alatt, megőrzi a rajta taposót:
pakolnak körülöttem, s viszi innen mindenki,
amit félt: tárgyait, életét.
De ember nélkül sem üres e táj.
A könyvet, mit helyettem már a szél lapoz,
vízpermet lepi el,
elmosódnak a sorok könnyek nélkül is.
Kibírhatatlan a zaj, a hullámok, az ég, a víz
kibírhatatlan, akár a csend.
Érzem, mindjárt eltörök,
ahogy ülök és várok rendíthetetlenül
valami nálam nagyobbra,
s várom, hogy fájjon valami végre
sokkal jobban, mint ez itt, legbelül. | |
| 220. | [tulajdonos]: zord idő | 2021-05-14 20:36 | Kedves Nélküled, most olvastam ki pár hete a Zord időt, amit te ajánlottál, vagy csak írtál róla, nem tudom.
Hááát... fura könyv. Ez nálam nem negatív dolog, de tényleg furának tartom. A nyelvezete miatt nem olvastam könnyen, s bár szeretem a történelmet, és nem is vagyok tök süket hozzá, néha kicsit sok volt benne a nehéz, régies nyelven megfogalmazott történelmi párbeszéd. Volt mondat, aminek többször nekiugrottam, pedig elvileg ez az anyanyelvem. Mintha valami ismeretlen gyümölcsöt kóstoltam volna, amiről perpill nem tudom eldönteni, finom-e vagy sem. Mindenesetre etette magát.
Elemér tudom, hogy nagyon tökéletesre sikerült, de odáig voltam érte, pedig ilyet tinikoromban se nagyon csináltam. Nagyon szimpi volt, ahogy megnyerte Barnabást is, és a két ellenség/ellentét összebarátkozott. Hátha más is elolvassa ezt, aki esetleg kedvet kapott a regényhez, ő ne olvasson tovább!!!
s
p
o
i
l
e
r
s
p
o
i
l
e
r
Az kb. egy alhason rúgással ért fel, hogy Elemért, aki elvileg főszereplő, még csak nem is a regény végén, ahogy szokás lenne, kb. 3 sorban kivégzik. Semmi bevezetés, semmi előkészítés, semmi drámai hatás.
Valamelyik Tarantino filmben volt hasonló élményem, azt hiszem, a Django elszabadulban, hogy az egyik főszereplő, az egyik random jelenetben hirtelen meghal, kb. mintha csak statiszta lett volna. Nem ehhez szoktunk, a főszereplő általában kibírja a végéig, és ott él tovább vagy meghal.
Összességében jó volt, újraolvasandó, és ha kicsit kipihentem az írót, újabb regénye után nézek. Köszönöm az ajánlást, szívesen olvasok még, ha ajánlasz valami jót! | |
| 219. | [tulajdonos]: válasz | 2021-05-14 13:16 | Kedves Gyurcsi!
Nem te vagy a bejegyzésem címzettje, nincs is címzettje, csak a Te verseden szerettem volna szemléltetni, hogy mennyire álságos és kétszínű ez a helyzet. Sok kommentet olvastam, nem tudom ki írta már, talán Karaffa, hogy vigyázni kell a másik politikai, vallási stb. érzékenységére. Na, ennyire számít a vallási érzékenység. Nem tudom, mi lehetne bántóbb egy hívő számára a káromkodásnál. De én azt is bántónak érezném, ha valaki a k. anyámat szidná, holott ez is csak egy kiüresedett szólam már, nem konkrétan az anyámra gondol valaki.
(Nem haragszom, apám is káromkodik, és kb. ugyanezeket mondja, amiket Te írtál.)
Fontosnak tartom a szólásszabadságot, ezért is nem tettem eddig semmiféle megjegyzést, mert komolyan gondolom, még keresztényként is, hogy jogod volt ezt írni. Janusnak is joga van azt írni, amit akar, kormánykritikát is, ezt meg jobboldaliként írom.
Nem a versed húzott fel, hanem ez a kétszínűség, amit az elmúlt napokban tapasztaltam.
Nem tudom már, miket írtál rólam, mint versíróról, de ez nagyon erős túlzás, nem álszerénységből, önismeretből írom ezt. Olvaslak Téged, a tegnapit is olvastam, csak este már nem volt időm válaszolni, ma meg dolgozom.
Lehet, kicsit zavaros, amit írtam, nem olvasom vissza, de remélem, érthető.
| |
| 218. | [tulajdonos]: az érzékenységről | 2021-05-13 19:02 | A majális nem jó szöveg, de nagyon gáz a körülötte kialakult vita. Igen, ha nem tiltjuk, ránk zúdul a sok politikai ellenvers. Azóta is zúdul. El sem olvasom, ha nem hívják fel rá a figyelmet. Nagyon vigyázunk egymás politikai érzékenységére, mert a politikai érzékenység az valami különösen védendő dolog. Azzal persze semmi gond nem volt, hogy Gyurcsi valamelyik karácsony előtti versében olyat káromkodott, hogy csak úgy szólt. A vers még maradós is lett, főszerkesztői dicsérettel, mert ugye, milyen őszinte szöveg. Semmi baj azzal, hogy a kereszténység második legnagyobb ünnepe közeleg és valaki Istent káromol, ez egy szerkesztőnél sem üti ki a biztosítékot, egyik szerkesztő sem aggódik senki vallásos érzékenységéért. Még én is úgy gondoltam, jó, nekem nem esik jól, sőt szarul esik, de Gyurcsinak joga van a saját véleményéhez, még akkor is, ha ezt elég (paraszt) bántó módon hozza is a tudomásunkra.
A "majális" után viszont bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha Gyurcsi a versében az említett sor helyett (direkt nem idézem) ezt írta volna: "hogy az a szkájpos Orbán Viktor bassza meg" Na, ez lett volna kemény, öcsém. Micsoda aggódás lett volna itt mindenki érzékenységéért, és mindjárt eszünkbe jutott volna, hogy itt a karácsony, és mecsoda dolog ilyet írni. | |
| 217. | [tulajdonos]: itt | 2021-04-12 19:19 | amikor meghal
a fogyatékos, az ember azt gondolja,
talán kissé szentimentálisan,
hogy a halállal minden rendbe jött:
kiegyenesedett a gerinc, s az értelem,
amit annyit kerestél a tört fényű szemben,
rád ragyog az egykor torz,
most krisztusszépségű arcból.
Beszél, aki eddig hallgatott, s valami éteri mezőn
körbefutkos az egykor járásképtelen.
Rólad mást gondolok: hajlott háttal, kacska lábbal, némán
és korlátolt értelemmel nézel minket,
akik a határmezsgyén túl
kacskán, korlátoltan és némán sírunk, olyan súlyoktól elnehezülten
amiktől te már szabad vagy mindörökké. | |
| 216. | [tulajdonos]: ha még nem tudod | 2020-12-16 18:59 | Nagy örömet hirdetek néktek:
https://www.opera.hu/hu/a-diotorot-adja-ajandekba-karacsonyra-az-opera/ | |
| 215. | [tulajdonos]: én és énke | 2020-12-13 22:31 | Szakadás II.
Elválni könnyű.
Nincs végzet, nincs örökre.
Arcod az idővel kopik
bennem,
mint zarándokérintéstől
a kőszentek lábai.
Bezárult örökkévalóság
minden megidézett pillanat.
Támadj életre- sírom néha
éjszaka, rossz álmokban.
A reggeli könnyek hazugságok,
az elme perverz játékai.
A testem még nem tudja,
hogy nem szeretlek.
Hogy a versén mennyire nem azonos a versíróval: amikor ezt a verset írtam, nem voltam szerelmes. Következésképpen nem voltam szakítás után, nem fájt a szívem. Lehet, hogy épp fagyievés közben írtam, az is lehet, hogy épp halálra untam magam, és nem jutott eszembe értelmesebb dolog az írásnál.
apokrif
ferenccel utoljára a múlt héten találkoztam
ahogy a zebrán átment
határozottan láttam feje körül a dicsfényt
kabátján a pecsétfoltok helyén virágok nyíltak
s az aszfalt lángba borult lába nyomán
ferenc olykor hajléktalan olykor szent
néha sorban áll kajáért a Blahán
máskor évekig nem nyúl táplálékhoz
(arcáról ilyenkor eltűnnek a penészfoltok
s megfigyelők szerint hiába kapaszkodik
akarata ellenére levitál)
ferenc olykor előbb üt mint kérdez
s ha káromkodik belepirulnak a legedzettebbek is
máskor érintéssel gyógyít
s ha beszél madarak röppennek fel ajkairól
ferencet hatvanasnak saccoltam
aztán kiderült hogy alig negyven
(és nem is ferencnek hívják)
se kabátja se glóriája nem volt soha
s mielőtt végleg eltűnt
már törlődött minden memóriából
Lehet, hogy kiábrándító, de az esetek kilencvenkilenc százalékában én is elmegyek a hajléktalan mellett, és elhatározom, hogy legközelebb nem, és legközelebb kitalálok valamit. Aztán mégse, csak marad a lelkiismeret-furdalás. Pedig tény és való, hogy a fenti verset is én írtam. Aztán semmi szociális érzék.
| |
| 214. | [tulajdonos]: film | 2020-11-20 02:23 | Nem ismerem, nem is hallottam róla. De majd megnézem, bár idegesítenek a katolikus témájú alkotások és megnyilvánulások, ha hülyeséget tapasztalok benne. Remélem, ebben nem lesz.
Köszönöm az ajánlást, nekem nem volt mostanában alapvető filmélményem.
A közelmúltból csak a Téboly maradt meg, nem olyan jó, de nem is olyan rossz, és Russell Crowe jó benne; és igazi sokk a Gladiátor után, mert utoljára-jó 15 éve-láttam a színészt ebben a filmben, és most külsőleg "kicsit" más. (Ja, a Téboly thriller, nem valami művészi alkotás.)
A Tébolyról viszont eszembe jutott egy argentín film, bár lehet, hogy ismered, több kis történetből áll, Eszeveszett mesék a címe, és az egyik történet kicsit hasonlít témájában. Ha nem láttad, ezt nézd meg, pár éve odáig voltam az argentín filmekért, ezt kb. minden évben megnézem egyszer. | |
| 213. | [tulajdonos]: botorság | 2020-11-17 21:14 | Köszi, hogy írtál. Nem a rajtvonalas mellett döntöttem. Bár még mindig dönthetnék mellette. Kicsit sajnálom, kicsit nem. Fontos és szégyenteljes tapasztalat, de azért is leírom: alapvetően lusta vagyok. Jó lenne ott, a komfortzónán túl, de oda csak én mehetek, nem vihet senki.
Jó neked, hogy te ilyen rajtvonalas vagy. Bátorság, erő, és igazán élni akarás, na ez most nincs bennem. Rossz, de mégis a könnyebbik eset ellebegni a langyos húgyban. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
