DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36904 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Vörös István
  Kilátás a nyárból
Új maradandokkok

Kiss Anna Mária: ráismerés a péntekre ( énvers )
Takács Éva: csak habzó állóvíz (reflexiók II.)
Tamási József: vizes ruha
Bártfai Attila Márk: Szűz aszcendens
Szakállas Zsolt: KÖLDÖKZSINÓRSATÖBBI
Vajdics Anikó: Gyanúsan nélkülözhetetlen
Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött
Petz György: Nagy levegőt!
Vezsenyi Ildikó: álom, abúzus, leporellóval
Bánfai Zsolt: Teleszubjektívvel III.
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 órája
Szilágyi Erzsébet 6 órája
Ilies Renáta 7 órája
Bara Anna 12 órája
Szilasi Katalin 20 órája
DOKK_FAQ 22 órája
Kiss Anna Mária 22 órája
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Szalay Károly 1 napja
Tamási József 1 napja
Petz György 1 napja
Oláh Imre 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Nagyító 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Busznyák Imre 3 napja
Wesztl Miklós 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Tesch Gábor Ferenc 4 napja
FRISS NAPLÓK

 nélküled 25 perce
Hetedíziglen 1 órája
Fészek 1 órája
Baltazar 4 órája
az utolsó alma 8 órája
Bara 9 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 9 órája
Qui? 11 órája
Vendég 11 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 21 órája
leállósáv 23 órája
mix 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2020-01-28 20:58 Összes olvasás: 46823

Korábbi hozzászólások:  
1706. [tulajdonos]: játék2020-01-28 19:50
Megkérem PIG-et, adjon passzust Simfnek! Köszönöm!

1705. [tulajdonos]: eredményhirdetés2020-01-28 19:46
Gratulálok Simfnek, négy szavazattal jutalmazták a hölgyek.

Gratulálok minden résztvevőnek és köszönöm a játékot!


1. Kosztolányi Mária
Haszontalan mese

Egyszer a mesében Bolondszél Tóbiás
elment a szabóhoz varratni új ruhát.
Mendegélt boldogan, de aztán megijedt,
mi ez a sok sírás, nincs rajta szemüveg.

Mert hogy a sarkon túl, a Bánatutcában
lakott a vén szabó nagy melankóliában.
Mondhatnád sablonos mit sem ér e mese,
de tudjuk, hogy Tóbiás Gyömbér szerelmese.

Ő aztán nem fordul semmi miatt hátra,
rubinkő, zafírzseb kell a ruhájára.
Nagyfogú Gyömbérrel úgy mennek a bálba.
Épp ezért két napja viszkedett a lába.

Ám mikor odaért az utca felmorajlott.
Mindenki nevetett volt aki sikoltott.
Mer hogy a mi fiunk Tóbiás ruhátlan,
gondolta innen már elmehet ruhában.

Na most, hogy tudjátok, itt a mese vége,
bolondnak bolondból van a szerencséje.
Ezután Bolondszél lett az utca neve,
mindenki éljenzi Tóbiást ha jöve . :)

Szavazott rá: Simf



2. Szilasi Katalin
Bánatutca

A Bánatutcában sötét szemüveget
hordanak a házak.
minden ablak vakablak,
nem látni, hogy rubin-vörösben
megy le a nap,
nem tudják, hogy "aligha szél
nem lesz".
Az itt lakók már csak hátrafelé
élnek, sablonszövegük a
"bezzegamiidőnkben"...
Az asszony is rég kiszáradt,
a férfierőn már a gyömbér
se segít.



3. Kapási Anna ( Annuska )
Letölthető

Érdekes város ez. A bánatutcákban
örömlányok, az örömutcákban
bánatlányok kelletik bajaikat.
A többi hely üresen marad, mint

a webről letölthető sablonokban,
amelyeket a felhasználók ízlésük és
szükségleteik szerint egészíthetnek
ki saját tartalommal attól függően,

milyen színű szemüveget viselnek
aznap: gyömbér-, rubin-, vagy hamu-
színben óhajtják nézni a világot,

szabadon járkáló, hús-vér embereket
vagy parancsszóra hátrafelé menetelő
agyagszobrokat szeretnének látni.

Szavazott rá: Francesco






4. Francesco
fűszerezés (újra)kezdőknek

a gyömbér visszahozza a nyarat
sablon? vagy magától értetődő?
hát bizony nekem soha nem volt az
a rubin piros no meg drágakő
ezt még szemüveg nélkül is látom
hátra nem nézek néha előre sem
de a bánatutcát többé nem találom
és már ezután soha nem is keresem




5.Kiss Anna Mária
rubintos gyémántok balladája

ment a bánatutcán
fehér volt a válla
valami vöröslő fájdalom
szaladt-szaladt utána

elkapta a karját
ölni is képes lenne
nem nézett hátra
a könyörgő kenyérre

a mézes gyömbérre
gondolt akkor
édesanyja teájára
aki szemüvegben vásárol épp

és meztelen a háta
valami deszka van alatta
sablonosra vágva
minden anyukának ez a virágágya


6. Ötvös
gondolkodó

szemüvegem lecsúszott
orrnyergemen megpihent
bánatutca bal oldalán
csúszkáltam egy senkivel
halott lett már szeme tükre
sablonból volt vágva rég
gyömbért szórtam rá sietve
rubin zekét hópihét
hátra nézett fájdalmasan
szó nem hagyta el ajkát
édes tea fröccsent széjjel
megégette a karját
szombat lett és hűs vasárnap
csillapult a szenvedés
láthatatlan lábnyomokból
megszülető tévedés



7. Simf
Méz, gyömbér és sok só

Ma húsz éve, hogy átköltöztél a Bánatutcába.
Eleinte minden nap látogattalak, aztán egyre
ritkábban. Most, hogy kezdenek új, másfajta
hangsúlyokat kapni az emlékek, megint
gyakrabban nézek hátra. Mert az emlékeinkből
épül a sablon. Emlékszem a hatalmas termetre,
a bődülő hangra. A kirándulásokra, amikor
nyakad magasából nézem a faágak táncát.
Emlékszem a kártyalapok csattanására, a
sakkfigurák koccanására, emlékszem minden
egyes könyvre, amit valaha a kezembe adtál.
Emlékszem az ütésre lendülő tenyérre is, ami
végül mindig dús sörényedben veszítette indulatát
az arcom helyett. Emlékszem a minden napi közös
ebédekre, a várakozásokra munka után Anyura,
az örömödre a ballagás, a diploma, az unokák
után. És emlékszem az utolsó hetekre is, pedig
arra nem szeretek. Emlékszem a hörgésre, majd
a hirtelen támadó csöndre, emlékszem a vijjogásra,
meg a rubincseppre a szívedből kihúzott injekciós
tű helyén. Emlékszem a respirátor szuszogására,
az öklödbe fogott ceruza sercegésére a papíron,
a papucsra, amire nem volt többé szükséged, a
borzalmas felfekvésekre, a szorításra a kezemen,
amivel az életbe kapaszkodtál, amíg megadatott.
Végül a doktornő hívására.

***

De a szemüveget, amit még gyerekkoromban
adtál rám, viselem, és nem is tervezem levenni,
amíg egy fedél alá nem kerülünk újra.

Szavazott rá: Kiss Anna Mária, Szilasi Katalin, Kosztolányi Mária, Annuska,

Olvasói hozzászólások nélkül
1704. annus: ...2020-01-28 19:31
Annuska: 7.

Olvasói hozzászólások nélkül
1703. Kiss Anna Mária: szavazás2020-01-28 18:50
Hosszas tipródás után: A hetes. ( 7 )

Olvasói hozzászólások nélkül
1702. Szilasi Katalin: szavazás2020-01-28 18:29
Szilasi K.

7.

Olvasói hozzászólások nélkül
1701. Simf: szavazás[tulajdonos]: szavazás2020-01-28 18:28
Nos, ez egy jó kör volt, minden megoldásban látok szerethetőt, így választani is nehéz.
Ahogy a körtét az almával összemérni is nehéz.
Talán nem is azért szavazok végül az egyesre, mert azt tartom legkülönbnek, hanem azért, mert érzek benne egy kis ízt, amit már régóta nem volt szerencsém itt érezni.
Mindenkinek gratulálok a remek megoldásához!

Olvasói hozzászólások nélkül
1700. Kosztolányi M.: szavazat 2020-01-28 18:26
Hetesre voksolok

Olvasói hozzászólások nélkül
1699. Francesco de Orellan: Savazat2020-01-28 17:42
3.ra szavazok

1698. [tulajdonos]: szavazás2020-01-28 17:05
Szavazásra bocsátom az alkotásokat.


1.
Haszontalan mese

Egyszer a mesében Bolondszél Tóbiás
elment a szabóhoz varratni új ruhát.
Mendegélt boldogan, de aztán megijedt,
mi ez a sok sírás, nincs rajta szemüveg.

Mert hogy a sarkon túl, a Bánatutcában
lakott a vén szabó nagy melankóliában.
Mondhatnád sablonos mit sem ér e mese,
de tudjuk, hogy Tóbiás Gyömbér szerelmese.

Ő aztán nem fordul semmi miatt hátra,
rubinkő, zafírzseb kell a ruhájára.
Nagyfogú Gyömbérrel úgy mennek a bálba.
Épp ezért két napja viszkedett a lába.

Ám mikor odaért az utca felmorajlott.
Mindenki nevetett volt aki sikoltott.
Mer hogy a mi fiunk Tóbiás ruhátlan,
gondolta innen már elmehet ruhában.

Na most, hogy tudjátok, itt a mese vége,
bolondnak bolondból van a szerencséje.
Ezután Bolondszél lett az utca neve,
mindenki éljenzi Tóbiást ha jöve . :)

2.
Bánatutca

A Bánatutcában sötét szemüveget
hordanak a házak.
minden ablak vakablak,
nem látni, hogy rubin-vörösben
megy le a nap,
nem tudják, hogy "aligha szél
nem lesz".
Az itt lakók már csak hátrafelé
élnek, sablonszövegük a
"bezzegamiidőnkben"...
Az asszony is rég kiszáradt,
a férfierőn már a gyömbér
se segít.



3.
Letölthető

Érdekes város ez. A bánatutcákban
örömlányok, az örömutcákban
bánatlányok kelletik bajaikat.
A többi hely üresen marad, mint

a webről letölthető sablonokban,
amelyeket a felhasználók ízlésük és
szükségleteik szerint egészíthetnek
ki saját tartalommal attól függően,

milyen színű szemüveget viselnek
aznap: gyömbér-, rubin-, vagy hamu-
színben óhajtják nézni a világot,

szabadon járkáló, hús-vér embereket
vagy parancsszóra hátrafelé menetelő
agyagszobrokat szeretnének látni.






4.
fűszerezés (újra)kezdőknek

a gyömbér visszahozza a nyarat
sablon? vagy magától értetődő?
hát bizony nekem soha nem volt az
a rubin piros no meg drágakő
ezt még szemüveg nélkül is látom
hátra nem nézek néha előre sem
de a bánatutcát többé nem találom
és már ezután soha nem is keresem




5.
rubintos gyémántok balladája

ment a bánatutcán
fehér volt a válla
valami vöröslő fájdalom
szaladt-szaladt utána

elkapta a karját
ölni is képes lenne
nem nézett hátra
a könyörgő kenyérre

a mézes gyömbérre
gondolt akkor
édesanyja teájára
aki szemüvegben vásárol épp

és meztelen a háta
valami deszka van alatta
sablonosra vágva
minden anyukának ez a virágágya


6.
gondolkodó

szemüvegem lecsúszott
orrnyergemen megpihent
bánatutca bal oldalán
csúszkáltam egy senkivel
halott lett már szeme tükre
sablonból volt vágva rég
gyömbért szórtam rá sietve
rubin zekét hópihét
hátra nézett fájdalmasan
szó nem hagyta el ajkát
édes tea fröccsent széjjel
megégette a karját
szombat lett és hűs vasárnap
csillapult a szenvedés
láthatatlan lábnyomokból
megszülető tévedés



7.
Méz, gyömbér és sok só

Ma húsz éve, hogy átköltöztél a Bánatutcába.
Eleinte minden nap látogattalak, aztán egyre
ritkábban. Most, hogy kezdenek új, másfajta
hangsúlyokat kapni az emlékek, megint
gyakrabban nézek hátra. Mert az emlékeinkből
épül a sablon. Emlékszem a hatalmas termetre,
a bődülő hangra. A kirándulásokra, amikor
nyakad magasából nézem a faágak táncát.
Emlékszem a kártyalapok csattanására, a
sakkfigurák koccanására, emlékszem minden
egyes könyvre, amit valaha a kezembe adtál.
Emlékszem az ütésre lendülő tenyérre is, ami
végül mindig dús sörényedben veszítette indulatát
az arcom helyett. Emlékszem a minden napi közös
ebédekre, a várakozásokra munka után Anyura,
az örömödre a ballagás, a diploma, az unokák
után. És emlékszem az utolsó hetekre is, pedig
arra nem szeretek. Emlékszem a hörgésre, majd
a hirtelen támadó csöndre, emlékszem a vijjogásra,
meg a rubincseppre a szívedből kihúzott injekciós
tű helyén. Emlékszem a respirátor szuszogására,
az öklödbe fogott ceruza sercegésére a papíron,
a papucsra, amire nem volt többé szükséged, a
borzalmas felfekvésekre, a szorításra a kezemen,
amivel az életbe kapaszkodtál, amíg megadatott.
Végül a doktornő hívására.

***

De a szemüveget, amit még gyerekkoromban
adtál rám, viselem, és nem is tervezem levenni,
amíg egy fedél alá nem kerülünk újra.

1697. [tulajdonos]: játék2020-01-27 15:57
Kedveseim!

Hét megfejtés érkezett. Hat jobbnál jobb projektmunka. Szenzációsak.

Várunk még holnap estig, ha valaki kedvet érez, bátran csatlakozzon!

Várjuk!



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-19 11:10 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-01-28 20:34   Napló: nélküled
2020-01-28 19:50   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:49   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:49   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:48   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:48   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:48   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:48   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:48   Napló: Hetedíziglen
2020-01-28 19:48   Napló: Hetedíziglen