Vad csikóként ki gondol az elmúlásra?
Szakadhat az eső, Nap süthet száz ágra,
úgy érezzük, szívünkben örökös a nyár.
Mikor, hogyan, miért veszítjük el
a szépre való látásunk,
és fülünk miért csak a jajt hallja meg?
Karjaink csüggednek, lépteink halódnak.
De még rosszabb annak, aki magányos,
minden idegsejtje súgja: kellemes társ a halál.
