NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-10-13 23:38 Összes olvasás: 1515281992. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 46. | 2025-10-13 23:21 | Madár sikolt
Madár sikolt a lombokon, zizegő ébenkordonon, mint akit látomás vadít, villantja éles szárnyait.
Ki ő, ki ő – kiált, kiált, valaki, őrült, erre járt, a Hold havára mocskított, véremből valaki ivott –
Ki ő, ki ez a fenevad hogy megtagadjam magamat, hogy emberségem sátora bomoljon s fusson tábora? . | |
1991. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 45. | 2025-10-12 23:33 | A nádas igézése . Hínarával, sarával nem jön utánam, elküldött a világra s visszakivánom, gőztükrében forognék – szép fehér holdban! A mocsári házban én királynő voltam.
Volt fiatal szerető s parókás vénlány, s boszorkányos barátnő, s vagány és bárány, bezizegett a mocsár, a hold berémlett, két orcámra színezüst talpakkal lépett.
Nyúlketrecek zörögtek, róka vonított, vakond-halmok mozdultak, tündöklő sírok, hallottuk, hogy a vonat sikongva elmegy, s álmodtunk egy világot – milyen volt? mindegy!
Veres levél-késekkel fölkel a nádas, mint a tiszta hideg éj, már csont-száraz, veszni innen indultam, s nevemben győztök arany nádi-jogarasok, fellengzősök. . | |
1990. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 44. | 2025-10-12 01:13 | Nyár, napfény . A boldogság súlyos aranyban, vértesen vonúl, megcsörren a kukorica tőle, haja fodorúl.
Lég sínein, mennyei úton fehér géprajok, dorombol vakító mellük, árnyuk is ragyog
Ily sugárzó lesz-e a végső látomás? s a rét? Vagy nem látom forró fényét csak rettenetét? . | |
1989. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 43. | 2025-10-10 23:48 | Tavasz . Pesten az emeleten fészkel a nappali hold, önmagát nézegeti, valaki belékarolt –
Vigyázz, vigyázz, rád is eljön a veszedelem: rádnézhet a szerelem gyöngéden s félelmesen. . | |
1988. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 42. | 2025-10-09 23:15 | Rózsaág . Ó lefülledt ég alatt szunnyadó világ! Hogy kapirgál szíveden a vadrózsaág!
Súlyos kőnek hűvösén, vasnak vánkosán reng a lét – a rózsaág sírdogál csupán. . | |
1987. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 41. | 2025-10-08 23:59 | Végrendelet
Ki porból lettem s porrá válok, halálra gyógyszert nem találok. Síromra kérek szép virágot, életet, s mindent eltestálok.
Szívemet kössék rongylabdába, játszó kicsikék vigalmára. Nem fáj kedvesek rúgására, beröpül majd a boldogságba.
Hamvamat lábbal-hordott pornak, szőnyeg-poroló jóasszonynak ajánlom – vígabb hajnalokon lebegő, piros porsátornak. . | |
1986. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 49 | 2025-10-08 01:31 | Este a Mátrában . Tücsökhegedű, álmatag, szól a sötétkék fák alatt. Világos ablakomra jár s koppan a tündér vagy bogár.
Amit belémvert ostoba erők faragott ostora, kiűzi tündér üzenet, kitárom néki szivemet.
Világ szívére helyezem csókomat, s szádra, kedvesem. Piruló, hűvös bort igyál! A borzalom, nézd, szundikál. . | |
1985. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 48. | 2025-10-05 23:44 | Emlék a jövendőről . Tükre az én gumicsizmám, mészből ezüst érmet vet rám, világít helybeli eleganciámon. Márványos kavicsa a virágom.
Ő a szilárd e visszás földön, s régi dolgaimnak nem lesz börtön: üveggolyóm is mennyé tárul, belőle örök szívárvány hull,
Egy kiskutya, bújócska-társam keres a fényben, hő-omlásban, a teljes nyárban, lét medrében, szívárvány alatt üget szerényen. . | |
1984. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 47. | 2025-10-04 23:48 | Kikötő . Kátrányos derekú uszály e kikötőben megpihen, minden árbóc: égő kard, minden kötélcsomó: szivem.
Minden vérerem ideköt. Szórakozik velem szilaj emlékezet: energia a daru síró láncaival. . | |
1983. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 46. | 2025-10-03 23:54 | Ígéret kertje . Tüzes margaréta lengedez hosszan, kéjjel. Családok, vert világok róla álmodni éjjel.
Villamos, arany vad, sárkány-dereka csörren, tükör a sáfrány-ablak, benne a kert ring zölden.
Füves köldökéből felnőtt fekete-meggyfa, sorsodat kis gallyal fölkapja, csillogtatja. . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|