NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-05-22 14:17 Összes olvasás: 139263| 1842. | [tulajdonos]: Nagy László 292. | 2025-05-21 23:51 | Rossz álom, február 17
.
Város, ahol annyi a lángész
négykézláb ingó rossz kanok
dicsőségüket csikorogva
eszik a véres korpát, nőik is
kövön kecelnek, pántlika, kalap,
fejnél magasabban a far s pucér,
szakadéka nyüvesen vigyorog
s kivívja szűz arcom ájulatát.
Szememre ki ád egy zöld levelet,
kis pajzsot akár a babatenyér?
Volt egykor zöld, a moha volt utolsó,
minden gyökérlábú elmenekült.
Kőből és korpából csak a kiutat
áhítom, de kőfal kelet és nyugat,
dél pedig árvíz, daganata csönd.
Északra, László, vasbordás, magas,
duruzsol éles pléh-zsalukon át,
lépcsők neked a rések s meglehet:
úgy meggyalúlnak, torzsád se marad.
Miliméterenként vagyok boldogabb,
vagyok rojtosabb is. Mit hagytam el?
Frontális feszületté átfordulva
alátekintek, ó mennyi zsizsik!
De itt, a tűnődés mögött muzsika,
mi lenne, ha tűz – s már fujják is a rések,
elérte a láng a képzeletet,
engem is, nagyudvarú ünnep vagyok,
s foltosodom sötéten jövőmhöz –
agyő, ti fényes rekeszek ott lent,
pernye-bohócként integet személyem,
s illetlenül: feketén havazok.
. | |
| 1841. | [tulajdonos]: Nagy László 291. | 2025-05-20 22:21 | Egzakt aszály
.
Szép zöld porond füvén
én meg a kard miért
álmodtunk meseien,
irtható rém-tüzeket
fölébredve is miért
hittem hogy a rém
húsvéti kártya csupán
nyulas üzenet
papír-bandáin miért
sárga hártyáin miért
hahotáztam hülyeként
gurulva ütvén gyepet
íme, hahotás arcom
rém repesztette meg
kigyulladt pázsitra, íme
rászögezett
hittem, de miért
hittem a vér erejét
mén-tombolását a kvarc
koronái felett
más agyak üzenetét
miért vettem be, miért
hittem el mások hitét
útálom hitemet
íme, az egzakt aszály
hite sincs, mégis örök
itt meg csupa zsoltár a száj
szép tavasz jövel, jövel
aszu-ágon aszály-huszár
a pödrött levél zörög
hol vannak a hű lovasok
emlékük is por nyüvi el
bölcső, de benne homok
már a sípcsontomra döcög
űrlap jön, orcámra száll
kérdőjel nyűveivel
céda, ki mennyben delel
pepita képernyő-rombusz
zenitben örök abortusz
ád fokozatban halált
íme, tavaszi halálom
rámsugározva is látom
dolgozik rajtam a bárány
aki hóhérnak állt
e foggal-kedélyes ármány
akár a hó harap át
s meríti le farkas-vérbe
mű-havát mű-csillagát
üstökösként sárga sürgönyt
úsztat a szervetlen térbe
szöveg: AZ UTOLSÓ VÉRZŐ
ALAKNAK IS VÉGE
de él a szuper-anyag él a
szilikát kvarc dolomit
karszt és riolit rodonit
rekord-kőzet sivár moréna
. | |
| 1840. | [tulajdonos]: Nagy László 290. | 2025-05-20 00:53 | Rózsa-vitéznek Rózsadombra
.
Rózsafa, platán, juhar-levelet,
mindent, ami halálra pirkadt
örvényébe fölkap aggodalmam
s akár a kemény szél, ott forog
s befonja mormolva házadat,
hol az ajtót magadra zártad
s gyertyák bábeli nyelvelése
alatt bakanótát fujsz az ágyon,
te éneklő ravatal, redőid
remegnek nagy pulzusodtól s tudom:
kezed megdagad lelógatva
s gyűrűdnek homálya van a gondtól.
Jó volna sírni, sírni, sírni.
Fejedben prímás a kín, vonója
elvonja a hajnalt, megőszült
Balzsam kutyád szivedet nyalja
s hiába. Hát hol a megoldás?
Világos van, de kékül a szám,
illetlen a remény hirdetése,
nem üzenem, hogy lesz még ünnep,
de tudjad, hogy halálra pirkadt
lombokkal, akár a kemény szél,
házadba mormol aggodalmam.
. | |
| 1839. | [tulajdonos]: Nagy László 289. | 2025-05-18 22:38 | Anyám és a madarak
.
Kezetlen bábák a tavasz gyöngyén,
anyánk földjén, hol annyi a pólya:
bókoltok varjak, ti, vasorruak,
rojtos toll-bugyogósak, büdösek.
Sors-küldte kapások minden renden,
apró, cukorédes csírák sorát
csőrrel kiszeditek, gyenge gyökök,
gyöngy-halántékok, íme, malomban.
Madarakkal küzdök – írja anyám.
Örvényetekben látom, sötétlő
agresszióban pirkadat óta,
forgolódik, jajgat, vérző kereszt.
Madarak, országot járó malmok,
mész-csőből ácsoltak, velőtlenek,
égszinkék gyomruak, gyors emésztők,
szívre és emlékre rondítatok.
Rikoltók, csiripelők, füttyögetők,
reped a virágos tál, mert hiába
érik a cseresznye, elvérzik a fán,
sebbel se tüntet, semmi ajándék.
Hamis tudattal állnak csak a fák,
mind azt hiszi, zöld még, pedig fehér.
Mész-guanóval tetőtől talpig
lepedős rémek a napvilágban.
. | |
| 1838. | [tulajdonos]: Nagy László 288. | 2025-05-17 22:48 | Krónika-töredék
.
Ilyen időről soha
nem csikorogtak atyák
a holnap kölkeinek
ilyen időről magam
vérhólyag-ajkú diák
dadoghatnék de kinek
. | |
| 1837. | [tulajdonos]: Nagy László 287. | 2025-05-17 01:20 | Délsziget nincs
.
Fázott a lélek is, húztunk délnek,
akár a fecskék, ha elvillannak,
nikkel-palackunk tükör-kútja
forralt bort a kékülés ellen
lökött még torkunkba, de szemközt
lokomotívok jégcsaposan
zakatoltak délről, nem hihettük,
hogy álnok a holnap délszigete,
élcelődtünk vacogva, micsoda
mozdonyok, micsoda pálinka-főző
lehetne belőlük, mennyi vörösréz-
cső és karika, de végül is:
láttuk a pálmákat jég-bilincsben,
férfiak vénasszony-kendőt kötve
védték a fülüket, s a költők
madarai: az albatroszok
bakancsosan bóklásztak elénk –
és megfordult a lelkünk, csak vissza,
vissza az északi kard-élekbe,
ahol immár természetes a tél.
. | |
| 1836. | [tulajdonos]: Nagy László 286. | 2025-05-16 01:04 | Tipegő liliomok
.
Mutáló libák
tarlók liliomai
húgocskáim
buta buricák
dombon lebegve lángban
szónokolhatok nektek
csillagokról
vad-hattyúi sorsról
felhőként fodros mozin
ámuldoztok ferde nyakkal
álmodtok hónotok alá
csillag helyett
vacak ridikült
liliom-gyalogosok
inogtok lábujjhegyen
mintha már sarkatok volna
a képzelt
a kicsi magasság
amott esik a hó
átszimatolnak a nyárba
hópihék mögül a kofák
s kitárják szálkás kapuikat:
micsoda liliomok
tipegő liliomok
. | |
| 1835. | [tulajdonos]: Nagy László 285. | 2025-05-14 22:20 | Az a kör, az a mérhetetlen
.
Az a kör, az a mérhetetlen
mért lett vadaskert, vasgyűrü?
Agancsom tükör fényszórók
figyelik s kényük szerint
kiteregetik árnyam
Kis kör, nagy veszély – hány vadász
sétál itt sárgacsizmásan?
lehetetlen, hogy élek még
megsütötték a véremet
s katlan hamuja a csontom
De ha nem élek, mi vagyok?
kisértet, igézet, álom
vesztett százszorszép koszorút
hófuvatban kutatok mégis
erei a Mérhetetlennek
működtetik absztrakcióm
Drótháló-zenit ha a réten
legelek rá habzó kaput
kiszökik, értetek visszajár
havatolvasztó oldalam
patakzó tavaszodásom
. | |
| 1834. | [tulajdonos]: Nagy László 284. | 2025-05-12 23:50 | Galambleves
.
Méregzöld lécek századával
körbe álmodják házukat,
rózsára vágynak, de előbb
cölöpöt kell ültetni, ásnak,
gödröt ásnak, sír lesz belőle,
egy-füst-alatt a galambász
macskának is készül, vaslapát
labdázik a nappal, de alul
meglapít egy eleven gömböt,
alul éj van a vas-tükörben,
mélyül a gödör, gazdaságos:
megtömik tövét a cölöpnek
macskával, földdel, már csak ők
ölik a tubát, kitálalva,
diadal, öklükre süt a dél,
fölturbékolnak porcelán-
tányérok sorba mint a téboly,
de süket a lelkük s vak is,
dél van s nem inog meg a fény,
dél van, de kibújik a földből
farka a cicának s meg-megüti
a cölöp tövét, fekete inga.
. | |
| 1833. | [tulajdonos]: Nagy László 283. | 2025-05-11 23:14 | Vakuló gömbök
Mi lesz az űrbeliek sorsa
mi loccsan szét a szűz világba
mintha a csillagok szemében
máris a kötőhártya fájna
fáj a Vénusz ágyéka álma
dögfolt alatt fordul homályba
odáig én se lássak – csókolj
kipusztult szemek éjszakája
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
