NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-15 09:50 Összes olvasás: 155473| 2028. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 77. | 2025-11-14 22:19 | Páva a tűzfalon
.Csodálatossá formált az élet,
az én nagyuram.
Mert mint a kő s mint az élettelen rög,
úgy születtem én csakugyan.
Mert az anyaméhből kijövet
nem vágytam vala sírni.
Úgy kellett felnőttre-méretezett
pofonokkal életre-bírni.
És fölvette a faragó-fejszét a sors,
illesztette vállaimra,
s ami addig volt hold-szerü kő:
csupa tűz lett és szikra,
csupa inda, buja halál és élet,
csupa tündöklés, vétek,
és az én lelkem a Mindenség lelke,
és az én tagjaim mint a tiétek.
. | |
| 2027. | [tulajdonos]: Széci Maqrgit 76. | 2025-11-13 23:17 | Tersánszky köszöntése
.
Seregestől futamodom:
új vágyaim hajszolt vadak,
zimankóban ereszkedünk
örökzöld bokraid közé.
Egy nagy, pogány templomkertbe –
színes üveg a templomablak
s ropog az öreg orgona
karácsony éjszakán.
Ki-bejárnak a népek ott,
zsebükben a dohány, meleg bor,
jó kis nőkkel koccintanak
a Jézus egészségire.
Apám, ez se a jóvilág,
de szegények öröme: édes.
Legalább sírós vígságában
hagyják békében a szegényt.
Táncos lábodnál kushadok –
kinek volt szíve mami engem?
Most ordasaimat elűzik
a citerák pengései.
. | |
| 2026. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 75. | 2025-11-13 00:18 | Utolsó évszak
.
Kezemben kék citerával
··········állok, soványan,
lobogó szalagjaim lohadnak,
··········tűnnek kopottnak.
Kövülő, súlyos muzsikám:
··········kő-bástyám, imám
füstölgő várost rejteget,
··········koravén kerteket.
Szellős-kabátos vándorok
··········fázósan járnak ott,
hajolnak olykor lángért:
··········alvadt virágért,
s elpereg a piros lélek,
··········oldódik, réved…
Ködben a hajó tútol:
··········messzire tévedt…
. | |
| 2025. | [tulajdonos]: Re: Möszjő | 2025-11-12 01:19 | | Kedves István, akkor most bejegyzése olvastán (újabb) köszönet helyett örülök (még prdig nagyon). -:) | |
| 2024. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 74. | 2025-11-12 01:11 | Ó, szomorúság földjei
.
Ó, szomorúság földjei,
vérben, füstben, nehéz aranyban,
maradtok-e örökre rajtam,
tagadtalak-e végső bajban?
Fekete űrben földgolyó,
haldoklók lázas látomása,
rettenetes hogy elvadult –
rettentőbb kihullni belőle.
Érc-kezeim homokká törve,
elprédált lét, úgy fogtalak,
s tudtam: rózsákat ölelek
elfájdult színetek alatt
ó, szomorúság földjei,
vérben, füstben, nehéz aranyban.
. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2022. | [tulajdonos]: Köszönöm... | 2025-11-11 12:39 | .
...a szerkesztőknek Korona fejszeélen című írásom népszerűsítését a Dokk.hu FB-oldalán.
. | |
| 2021. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 73. | 2025-11-09 22:59 | Siratóének
.
········Én, cingár lélek
kit kihordoz minden ág,
········áttetsző sárkány,
mennyből csak színnel kivált,
········csöpp királyasszony,
ütközőn-alvó gyerek,
········apró fabálvány:
már elégek, elmegyek.
········Elhagyom Pestet:
nem lát többet a bálban
········tüzes virággal,
sárga selyemruhában.
········Vadmadár-hangom
már szívéig nem sikolt,
········ostobasága
engemet eltékozolt.
. | |
| 2020. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 72. | 2025-11-09 00:24 | Szárnyakon fekszem
.
Erő és szépség elhagyott,
fehér ágy elszív engem –
én édesem, én édesem
ne hagyj meghalni engem,
míg öt világrész illata
csábít világgámennem –
űzd el a gyalog-madarat
ki elkaparna engem!
A henteskutya kicsinyel
cingár falatját: engem –
a teljes élet összegyúrt
dögöt és lángot: engem.
Mosdass, ölelj, ne félj, ne félj,
mert el nem érnek engem,
fekvén is fekszem szárnyakon:
isten szállat föl engem.
. | |
| 2019. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 71. | 2025-11-07 23:53 | Rumba, kereszttel és hegedűvel
.
Jegenye ucca, Fertő ucca, Bihari ucca, Balkán ucca,
Jóság ucca, könyörület ucca, csörgő-dobos bánat ucca.
Mély havakból ím kilábol ifjúságom Dél-keresztje,
kis figárók, gyárilányok támogatják zengedezve.
Még ugyanaz a hegedű, de idegen hevekben ég.
Ha nem volnék megfeszítve, hihetném: idegen vidék.
Vadonatúj itt a bánat, tavalyi könnyet nem vállal.
Új a kor, a szenny, a csók is, mérhető csak önmagával.
Új csapástól, aki eldől, meg se ismered, ha fölkel,
új dübörgés teljessége mérhető csak teljes csönddel.
Hernyó-dereku harmonika, bronzfillér-hangu tambura –
így muzsikál az életért az élet eltitkolt ura.
Dől Mária vikszos haja, lomha arcán állati bú,
Göndör fiuk pávás inge kölni-szagú, halál-szagú.
Még ugyanaz a hegedű, de idegen hevekben ég.
Ha nem volnék megfeszítve, hihetném: idegen vidék.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
