NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-05-22 14:17 Összes olvasás: 1392631842. | [tulajdonos]: Nagy László 292. | 2025-05-21 23:51 | Rossz álom, február 17 . Város, ahol annyi a lángész négykézláb ingó rossz kanok dicsőségüket csikorogva eszik a véres korpát, nőik is kövön kecelnek, pántlika, kalap, fejnél magasabban a far s pucér, szakadéka nyüvesen vigyorog s kivívja szűz arcom ájulatát.
Szememre ki ád egy zöld levelet, kis pajzsot akár a babatenyér? Volt egykor zöld, a moha volt utolsó, minden gyökérlábú elmenekült. Kőből és korpából csak a kiutat áhítom, de kőfal kelet és nyugat, dél pedig árvíz, daganata csönd.
Északra, László, vasbordás, magas, duruzsol éles pléh-zsalukon át, lépcsők neked a rések s meglehet: úgy meggyalúlnak, torzsád se marad. Miliméterenként vagyok boldogabb, vagyok rojtosabb is. Mit hagytam el? Frontális feszületté átfordulva alátekintek, ó mennyi zsizsik!
De itt, a tűnődés mögött muzsika, mi lenne, ha tűz – s már fujják is a rések, elérte a láng a képzeletet, engem is, nagyudvarú ünnep vagyok, s foltosodom sötéten jövőmhöz – agyő, ti fényes rekeszek ott lent, pernye-bohócként integet személyem, s illetlenül: feketén havazok. . | |
1841. | [tulajdonos]: Nagy László 291. | 2025-05-20 22:21 | Egzakt aszály . Szép zöld porond füvén én meg a kard miért álmodtunk meseien, irtható rém-tüzeket
fölébredve is miért hittem hogy a rém húsvéti kártya csupán nyulas üzenet
papír-bandáin miért sárga hártyáin miért hahotáztam hülyeként gurulva ütvén gyepet
íme, hahotás arcom rém repesztette meg kigyulladt pázsitra, íme rászögezett
hittem, de miért hittem a vér erejét mén-tombolását a kvarc koronái felett
más agyak üzenetét miért vettem be, miért hittem el mások hitét útálom hitemet
íme, az egzakt aszály hite sincs, mégis örök itt meg csupa zsoltár a száj szép tavasz jövel, jövel
aszu-ágon aszály-huszár a pödrött levél zörög hol vannak a hű lovasok emlékük is por nyüvi el
bölcső, de benne homok már a sípcsontomra döcög űrlap jön, orcámra száll kérdőjel nyűveivel
céda, ki mennyben delel pepita képernyő-rombusz zenitben örök abortusz ád fokozatban halált
íme, tavaszi halálom rámsugározva is látom dolgozik rajtam a bárány aki hóhérnak állt
e foggal-kedélyes ármány akár a hó harap át s meríti le farkas-vérbe mű-havát mű-csillagát
üstökösként sárga sürgönyt úsztat a szervetlen térbe szöveg: AZ UTOLSÓ VÉRZŐ ALAKNAK IS VÉGE
de él a szuper-anyag él a szilikát kvarc dolomit karszt és riolit rodonit rekord-kőzet sivár moréna . | |
1840. | [tulajdonos]: Nagy László 290. | 2025-05-20 00:53 | Rózsa-vitéznek Rózsadombra . Rózsafa, platán, juhar-levelet, mindent, ami halálra pirkadt örvényébe fölkap aggodalmam s akár a kemény szél, ott forog s befonja mormolva házadat, hol az ajtót magadra zártad s gyertyák bábeli nyelvelése alatt bakanótát fujsz az ágyon, te éneklő ravatal, redőid remegnek nagy pulzusodtól s tudom: kezed megdagad lelógatva s gyűrűdnek homálya van a gondtól.
Jó volna sírni, sírni, sírni. Fejedben prímás a kín, vonója elvonja a hajnalt, megőszült Balzsam kutyád szivedet nyalja s hiába. Hát hol a megoldás? Világos van, de kékül a szám, illetlen a remény hirdetése, nem üzenem, hogy lesz még ünnep, de tudjad, hogy halálra pirkadt lombokkal, akár a kemény szél, házadba mormol aggodalmam. . | |
1839. | [tulajdonos]: Nagy László 289. | 2025-05-18 22:38 | Anyám és a madarak . Kezetlen bábák a tavasz gyöngyén, anyánk földjén, hol annyi a pólya: bókoltok varjak, ti, vasorruak, rojtos toll-bugyogósak, büdösek.
Sors-küldte kapások minden renden, apró, cukorédes csírák sorát csőrrel kiszeditek, gyenge gyökök, gyöngy-halántékok, íme, malomban.
Madarakkal küzdök – írja anyám. Örvényetekben látom, sötétlő agresszióban pirkadat óta, forgolódik, jajgat, vérző kereszt.
Madarak, országot járó malmok, mész-csőből ácsoltak, velőtlenek, égszinkék gyomruak, gyors emésztők, szívre és emlékre rondítatok.
Rikoltók, csiripelők, füttyögetők, reped a virágos tál, mert hiába érik a cseresznye, elvérzik a fán, sebbel se tüntet, semmi ajándék.
Hamis tudattal állnak csak a fák, mind azt hiszi, zöld még, pedig fehér. Mész-guanóval tetőtől talpig lepedős rémek a napvilágban. . | |
1838. | [tulajdonos]: Nagy László 288. | 2025-05-17 22:48 | Krónika-töredék . Ilyen időről soha nem csikorogtak atyák a holnap kölkeinek ilyen időről magam vérhólyag-ajkú diák dadoghatnék de kinek . | |
1837. | [tulajdonos]: Nagy László 287. | 2025-05-17 01:20 | Délsziget nincs . Fázott a lélek is, húztunk délnek, akár a fecskék, ha elvillannak, nikkel-palackunk tükör-kútja forralt bort a kékülés ellen lökött még torkunkba, de szemközt lokomotívok jégcsaposan zakatoltak délről, nem hihettük, hogy álnok a holnap délszigete, élcelődtünk vacogva, micsoda mozdonyok, micsoda pálinka-főző lehetne belőlük, mennyi vörösréz- cső és karika, de végül is: láttuk a pálmákat jég-bilincsben, férfiak vénasszony-kendőt kötve védték a fülüket, s a költők madarai: az albatroszok bakancsosan bóklásztak elénk – és megfordult a lelkünk, csak vissza, vissza az északi kard-élekbe, ahol immár természetes a tél. . | |
1836. | [tulajdonos]: Nagy László 286. | 2025-05-16 01:04 | Tipegő liliomok . Mutáló libák tarlók liliomai húgocskáim buta buricák
dombon lebegve lángban szónokolhatok nektek csillagokról vad-hattyúi sorsról
felhőként fodros mozin ámuldoztok ferde nyakkal álmodtok hónotok alá csillag helyett vacak ridikült
liliom-gyalogosok inogtok lábujjhegyen mintha már sarkatok volna a képzelt a kicsi magasság
amott esik a hó átszimatolnak a nyárba hópihék mögül a kofák s kitárják szálkás kapuikat: micsoda liliomok tipegő liliomok . | |
1835. | [tulajdonos]: Nagy László 285. | 2025-05-14 22:20 | Az a kör, az a mérhetetlen . Az a kör, az a mérhetetlen mért lett vadaskert, vasgyűrü? Agancsom tükör fényszórók figyelik s kényük szerint kiteregetik árnyam
Kis kör, nagy veszély – hány vadász sétál itt sárgacsizmásan? lehetetlen, hogy élek még megsütötték a véremet s katlan hamuja a csontom
De ha nem élek, mi vagyok? kisértet, igézet, álom vesztett százszorszép koszorút hófuvatban kutatok mégis erei a Mérhetetlennek működtetik absztrakcióm
Drótháló-zenit ha a réten legelek rá habzó kaput kiszökik, értetek visszajár havatolvasztó oldalam patakzó tavaszodásom . | |
1834. | [tulajdonos]: Nagy László 284. | 2025-05-12 23:50 | Galambleves . Méregzöld lécek századával körbe álmodják házukat, rózsára vágynak, de előbb cölöpöt kell ültetni, ásnak, gödröt ásnak, sír lesz belőle, egy-füst-alatt a galambász macskának is készül, vaslapát labdázik a nappal, de alul meglapít egy eleven gömböt, alul éj van a vas-tükörben, mélyül a gödör, gazdaságos: megtömik tövét a cölöpnek macskával, földdel, már csak ők ölik a tubát, kitálalva, diadal, öklükre süt a dél, fölturbékolnak porcelán- tányérok sorba mint a téboly, de süket a lelkük s vak is, dél van s nem inog meg a fény, dél van, de kibújik a földből farka a cicának s meg-megüti a cölöp tövét, fekete inga. . | |
1833. | [tulajdonos]: Nagy László 283. | 2025-05-11 23:14 | Vakuló gömbök
Mi lesz az űrbeliek sorsa mi loccsan szét a szűz világba mintha a csillagok szemében máris a kötőhártya fájna
fáj a Vénusz ágyéka álma dögfolt alatt fordul homályba odáig én se lássak – csókolj kipusztult szemek éjszakája . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|