NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-09-03 05:42 Összes olvasás: 148262| 1952. | [tulajdonos]: Széci Margit 16. | 2025-09-02 23:01 | Este a barakban
.
A dinnyelétől szutykos asztalon
takarítanak gyors, vörös kezek.
Habosra mosott lepedő remeg
az ébenszínre kent vaságyakon.
Egy nagy cigánylány görnyed könyv fölé,
úgy fekszi meg az ágy-emeletet.
Mormolva olvas – érdekes lehet –
piros függőit morzsolja fülén.
Mosdanak másutt, hűvös víz csobog,
izzadt emberszag száll faltól-falig,
s csípős kölniszag. Szuszog valaki,
eldöntötték az álomi borok.
Kihúnyt a villany. Drótra-aggatott
ruháknak szúnynak tarka színei.
Messziről csille-sírást hallani,
s itt szalmazsák zizeg egy dallamot.
. | |
| 1951. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 15. | 2025-09-01 23:05 | A nyurga Margit
A nyurga Margit elszökött,
csavargó vére részes ebben,
de ez nem tragédia,
s önmaga ellen mért verekedjen?
Pénzt, szerencsét, szeretőt,
ő volt, ki mindent el mert érni,
s mert még így is árva volt,
mindezt lapátra felcseréli.
Találkoztak még vele,
s aki látta, úgy látta: boldog.
Vörös tégladomb tövén
lesült cigányok közt vigyorgott.
Kurta, nyírott frizurája
lángolt a fényben, a szélben,
szépsége is tűzbe tűnt,
ült porosan, de kevélyen.
. | |
| 1950. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 14. | 2025-08-31 23:30 | Fiúk, sárkánnyal
A sárkány a magasban, a sárkány!
Milyen szabad a mennyei spárgán!
Föl, föl a szép nemzetiszínű vadat!
(Uram, őrizd e pünkösdi pásztorokat.
Lábuknál szunnyadjon a kecske.
Tüzes lelküket tartsd még lebegve.
Hogy fényes szellőkben álmodhassanak ébren.
Mert nem a földön – ma legeltetnek az égen.)
. | |
| 1949. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 13. | 2025-08-30 23:30 | Barbár-ének
.
Ég alatt röpül a madár,
citera-verő a tolla.
Lábamhoz zuhanj te madár
forogva, mint a motolla.
Verdeső gyöngyszürke szárnytól
ahogy a fehér ég zúgott,
veretvén úgy fognak zúgni
azok a citera-húrok.
Van nekem villogó késem,
megvág az ércet, csontot,
fekete szívet is megjárt –
faragjunk daruláb-sípot!
Megpattant érc ahogy pendült,
meghasadt szív ahogy felsírt,
úgy sír majd a daruláb-síp,
úgy sír majd a daruláb-síp!
. | |
| 1948. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 12. | 2025-08-30 00:05 | Sisakban tulipán
.
Emlékszem a vánkoscihák
szekérben-duzzadó dühére,
a golyó-tépte tollvihar
havazására, a leszabdalt
ökörfejekre – a hóban
mint véres farsang maszkjai
bámultak kidülledt szemekkel.
Emlékszem a katonacsizmák
dobogására, orcámba-öntött
szeszre, lelkemnek esküjére,
rikoltozó, borzadt tyukok
menekülésére, a csikók
korai betöretésére.
S míg apám bükk-fejfát gyalult
s vasaltam a katonainget,
szívemre szivárvány hajolt:
lesz még a nehéz vas-sisakban
virág: – sisakban tulipán.
. | |
| 1947. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 11. | 2025-08-28 23:27 | Szerelem
.
Acélkék rozsban háltam,
karod volt párna fejem alatt.
Csókok, s ledőlt rozsszálak
becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk
fennsíkján olykor egy-egy remek
gyorsvonat elviharzott,
s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja
szépség amint ott elrobogott,
a nehéz gazdagság súlya
alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer
úsztak a fényes fergetegen,
és utak, micsoda tájak!
Nekünk csak egy volt, a szerelem.
. | |
| 1946. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 10. | 2025-08-27 23:20 | Karácsony
.
Nem voltunk spórolós szegények,
olvadt az izzadt erő ára.
Anyámék mindent ráköltöttek
tornyos, csudás karácsonyfára.
Fehér lepedő titkot rejtve
feszült előtte, mint vitorla,
s huncutul hittem, hogy a talpfát
barkácsoló árny József volna.
S a Boldogságos dús kezétől
ingott a nagy fenyőfa lombja.
Nagy, áhítatos árnyékokkal
népesült be a műhely-konyha.
A forgács angyalhajként zizgett,
a fűrészfogak fényt haraptak, –
fényét a mécses szép szelíden
csobbantotta a gyalupadnak.
. | |
| 1945. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 9. | 2025-08-26 22:15 | Nagy eső
.
Csak locsog, csak röhög a sárga ár
lyukascipős emberek bánatán.
S térdigérő víz tetején ott libeg
egy zsúfolt teknőhajó.
Evezősök, kislányok, csibészek,
pirosszoknya-vitorlás vitézek,
messze szállunk a megáradt bú fölött
tán a boldog tengerig!
. | |
| 1944. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 8. | 2025-08-26 00:27 | Nádas
,
Szél ha fújja:
éles levél-karddal
napos-fényes
levegőbe vagdal.
Sárga pelyhet
pilléz bóbitája,
mintha felleg
madárpihe szállna.
Lepke lebben
mint a csöndes álom.
Zöld darázs ing
napsugár-fonálon.
Mint ütött húr,
hosszan szól a dongás,
egésznapos
a bíbicvisongás.
. | |
| 1943. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 7. | 2025-08-24 22:12 | Emlék
Lámpa gyullad, legyek zúgnak,
búkergető lárma kél a paloták tövében.
Danolunk és danolunk,
veri már a tamburát a szomszédasszony serényen.
Hintázik a szoknya rajta,
s rengenek a hangoktól a légypöttyös falak.
Isznak mind az emberek,
mi gyerekek verekszünk a nagy asztal alatt.
Mi is, mi is mulatunk,
részegülten szívjuk be a részeg levegőt,
s – apró Dávid-királyok –
szilaj táncban rugdalózunk szüleink előtt.
Szól a, szól a tambura-zene,
éjeimen, napjaimon áthallik.
Libatollal muzsikál
szívemen a szomszédasszony hajnalig.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
