DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39047 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Imreh András
  Könnyû huzatban
Új maradandokkok

Szabó T. Anna: Portré
Imreh András: KOMPOSZT
Bátai Tibor: a különbözők egyformaságáról
Tamási József: túl az Igazság-zuhatagon
Tamási József: titkaim
Tamási József: F 3210
Tamási József: idő
Tamási József: félperces versek
Kiss-Teleki Rita: Veled
Kiss-Teleki Rita: lépések
FRISS FÓRUMOK

Ocsovai Ferenc 4 órája
Tóth János Janus 6 órája
Szilasi Katalin 15 órája
Nagyító 15 órája
Duma György 22 órája
DOKK_FAQ 1 napja
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Tesch Gábor Ferenc 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Szabó T. Anna 2 napja
Imreh András 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
Vasi Ferenc Zoltán 2 napja
Tamási József 2 napja
Egry Artúr 4 napja
Bátai Tibor 4 napja
Mórotz Krisztina 4 napja
Serfőző Attila 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 6 napja
Vadas Tibor 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Játék backstage 5 órája
Bátai Tibor 14 órája
Hetedíziglen 18 órája
nélküled 19 órája
Baltazar 21 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
fény árnyék 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 2 napja
- haikukutyin - 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
Gyurcsi 3 napja
Nyakas 3 napja
mix 3 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2025-05-22 14:17 Összes olvasás: 139263

Korábbi hozzászólások:  
1842. [tulajdonos]: Nagy László 292. 2025-05-21 23:51
Rossz álom, február 17
.
Város, ahol annyi a lángész
négykézláb ingó rossz kanok
dicsőségüket csikorogva
eszik a véres korpát, nőik is
kövön kecelnek, pántlika, kalap,
fejnél magasabban a far s pucér,
szakadéka nyüvesen vigyorog
s kivívja szűz arcom ájulatát.

Szememre ki ád egy zöld levelet,
kis pajzsot akár a babatenyér?
Volt egykor zöld, a moha volt utolsó,
minden gyökérlábú elmenekült.
Kőből és korpából csak a kiutat
áhítom, de kőfal kelet és nyugat,
dél pedig árvíz, daganata csönd.

Északra, László, vasbordás, magas,
duruzsol éles pléh-zsalukon át,
lépcsők neked a rések s meglehet:
úgy meggyalúlnak, torzsád se marad.
Miliméterenként vagyok boldogabb,
vagyok rojtosabb is. Mit hagytam el?
Frontális feszületté átfordulva
alátekintek, ó mennyi zsizsik!

De itt, a tűnődés mögött muzsika,
mi lenne, ha tűz – s már fujják is a rések,
elérte a láng a képzeletet,
engem is, nagyudvarú ünnep vagyok,
s foltosodom sötéten jövőmhöz –
agyő, ti fényes rekeszek ott lent,
pernye-bohócként integet személyem,
s illetlenül: feketén havazok.
.

1841. [tulajdonos]: Nagy László 291.2025-05-20 22:21
Egzakt aszály
.
Szép zöld porond füvén
én meg a kard miért
álmodtunk meseien,
irtható rém-tüzeket

fölébredve is miért
hittem hogy a rém
húsvéti kártya csupán
nyulas üzenet

papír-bandáin miért
sárga hártyáin miért
hahotáztam hülyeként
gurulva ütvén gyepet

íme, hahotás arcom
rém repesztette meg
kigyulladt pázsitra, íme
rászögezett

hittem, de miért
hittem a vér erejét
mén-tombolását a kvarc
koronái felett

más agyak üzenetét
miért vettem be, miért
hittem el mások hitét
útálom hitemet

íme, az egzakt aszály
hite sincs, mégis örök
itt meg csupa zsoltár a száj
szép tavasz jövel, jövel

aszu-ágon aszály-huszár
a pödrött levél zörög
hol vannak a hű lovasok
emlékük is por nyüvi el

bölcső, de benne homok
már a sípcsontomra döcög
űrlap jön, orcámra száll
kérdőjel nyűveivel

céda, ki mennyben delel
pepita képernyő-rombusz
zenitben örök abortusz
ád fokozatban halált

íme, tavaszi halálom
rámsugározva is látom
dolgozik rajtam a bárány
aki hóhérnak állt

e foggal-kedélyes ármány
akár a hó harap át
s meríti le farkas-vérbe
mű-havát mű-csillagát

üstökösként sárga sürgönyt
úsztat a szervetlen térbe
szöveg: AZ UTOLSÓ VÉRZŐ
ALAKNAK IS VÉGE

de él a szuper-anyag él a
szilikát kvarc dolomit
karszt és riolit rodonit
rekord-kőzet sivár moréna
.

1840. [tulajdonos]: Nagy László 290.2025-05-20 00:53
Rózsa-vitéznek Rózsadombra
.
Rózsafa, platán, juhar-levelet,
mindent, ami halálra pirkadt
örvényébe fölkap aggodalmam
s akár a kemény szél, ott forog
s befonja mormolva házadat,
hol az ajtót magadra zártad
s gyertyák bábeli nyelvelése
alatt bakanótát fujsz az ágyon,
te éneklő ravatal, redőid
remegnek nagy pulzusodtól s tudom:
kezed megdagad lelógatva
s gyűrűdnek homálya van a gondtól.

Jó volna sírni, sírni, sírni.
Fejedben prímás a kín, vonója
elvonja a hajnalt, megőszült
Balzsam kutyád szivedet nyalja
s hiába. Hát hol a megoldás?
Világos van, de kékül a szám,
illetlen a remény hirdetése,
nem üzenem, hogy lesz még ünnep,
de tudjad, hogy halálra pirkadt
lombokkal, akár a kemény szél,
házadba mormol aggodalmam.
.

1839. [tulajdonos]: Nagy László 289.2025-05-18 22:38
Anyám és a madarak
.
Kezetlen bábák a tavasz gyöngyén,
anyánk földjén, hol annyi a pólya:
bókoltok varjak, ti, vasorruak,
rojtos toll-bugyogósak, büdösek.

Sors-küldte kapások minden renden,
apró, cukorédes csírák sorát
csőrrel kiszeditek, gyenge gyökök,
gyöngy-halántékok, íme, malomban.

Madarakkal küzdök – írja anyám.
Örvényetekben látom, sötétlő
agresszióban pirkadat óta,
forgolódik, jajgat, vérző kereszt.

Madarak, országot járó malmok,
mész-csőből ácsoltak, velőtlenek,
égszinkék gyomruak, gyors emésztők,
szívre és emlékre rondítatok.

Rikoltók, csiripelők, füttyögetők,
reped a virágos tál, mert hiába
érik a cseresznye, elvérzik a fán,
sebbel se tüntet, semmi ajándék.

Hamis tudattal állnak csak a fák,
mind azt hiszi, zöld még, pedig fehér.
Mész-guanóval tetőtől talpig
lepedős rémek a napvilágban.
.

1838. [tulajdonos]: Nagy László 288.2025-05-17 22:48
Krónika-töredék
.
Ilyen időről soha
nem csikorogtak atyák
a holnap kölkeinek
ilyen időről magam
vérhólyag-ajkú diák
dadoghatnék de kinek
.

1837. [tulajdonos]: Nagy László 287.2025-05-17 01:20
 Délsziget nincs
.
Fázott a lélek is, húztunk délnek,
akár a fecskék, ha elvillannak,
nikkel-palackunk tükör-kútja
forralt bort a kékülés ellen
lökött még torkunkba, de szemközt
lokomotívok jégcsaposan
zakatoltak délről, nem hihettük,
hogy álnok a holnap délszigete,
élcelődtünk vacogva, micsoda
mozdonyok, micsoda pálinka-főző
lehetne belőlük, mennyi vörösréz-
cső és karika, de végül is:
láttuk a pálmákat jég-bilincsben,
férfiak vénasszony-kendőt kötve
védték a fülüket, s a költők
madarai: az albatroszok
bakancsosan bóklásztak elénk –
és megfordult a lelkünk, csak vissza,
vissza az északi kard-élekbe,
ahol immár természetes a tél.
.

1836. [tulajdonos]: Nagy László 286.2025-05-16 01:04
Tipegő liliomok
.
Mutáló libák
tarlók liliomai
húgocskáim
buta buricák

dombon lebegve lángban
szónokolhatok nektek
csillagokról
vad-hattyúi sorsról

felhőként fodros mozin
ámuldoztok ferde nyakkal
álmodtok hónotok alá
csillag helyett
vacak ridikült

liliom-gyalogosok
inogtok lábujjhegyen
mintha már sarkatok volna
a képzelt
a kicsi magasság

amott esik a hó
átszimatolnak a nyárba
hópihék mögül a kofák
s kitárják szálkás kapuikat:
micsoda liliomok
tipegő liliomok
.

1835. [tulajdonos]: Nagy László 285.2025-05-14 22:20
Az a kör, az a mérhetetlen
.
Az a kör, az a mérhetetlen
mért lett vadaskert, vasgyűrü?
Agancsom tükör fényszórók
figyelik s kényük szerint
kiteregetik árnyam

Kis kör, nagy veszély – hány vadász
sétál itt sárgacsizmásan?
lehetetlen, hogy élek még
megsütötték a véremet
s katlan hamuja a csontom

De ha nem élek, mi vagyok?
kisértet, igézet, álom
vesztett százszorszép koszorút
hófuvatban kutatok mégis
erei a Mérhetetlennek
működtetik absztrakcióm

Drótháló-zenit ha a réten
legelek rá habzó kaput
kiszökik, értetek visszajár
havatolvasztó oldalam
patakzó tavaszodásom
.

1834. [tulajdonos]: Nagy László 284.2025-05-12 23:50
Galambleves
.
Méregzöld lécek századával
körbe álmodják házukat,
rózsára vágynak, de előbb
cölöpöt kell ültetni, ásnak,
gödröt ásnak, sír lesz belőle,
egy-füst-alatt a galambász
macskának is készül, vaslapát
labdázik a nappal, de alul
meglapít egy eleven gömböt,
alul éj van a vas-tükörben,
mélyül a gödör, gazdaságos:
megtömik tövét a cölöpnek
macskával, földdel, már csak ők
ölik a tubát, kitálalva,
diadal, öklükre süt a dél,
fölturbékolnak porcelán-
tányérok sorba mint a téboly,
de süket a lelkük s vak is,
dél van s nem inog meg a fény,
dél van, de kibújik a földből
farka a cicának s meg-megüti
a cölöp tövét, fekete inga.
.

1833. [tulajdonos]: Nagy László 283.2025-05-11 23:14
Vakuló gömbök

Mi lesz az űrbeliek sorsa
mi loccsan szét a szűz világba
mintha a csillagok szemében
máris a kötőhártya fájna

fáj a Vénusz ágyéka álma
dögfolt alatt fordul homályba
odáig én se lássak – csókolj
kipusztult szemek éjszakája
.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-05-22 10:15   új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2025-05-22 08:32   Napló: Játék backstage
2025-05-22 07:32   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-05-22 01:35   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-05-21 23:51   Napló: Bátai Tibor
2025-05-21 23:04   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-05-21 23:04   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-05-21 22:26   NAGYÍTÓ /Tóth János Janus:Lemaradt gondolat/
2025-05-21 22:06   NAGYÍTÓ /Tóth János Janus:Ama horgonyról/
2025-05-21 21:49   Napló: Játék backstage