DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2844 szerző 38795 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Valyon László: Alkony
Kiss-Teleki Rita: magamnak egészet
Kiss-Teleki Rita: valaki
Kiss-Teleki Rita: Megtartom
Kiss-Teleki Rita: senki
Kiss-Teleki Rita: emóció
Gyurcsi - Zalán György: egyik kezével
Gyurcsi - Zalán György: lélekóra
Gyurcsi - Zalán György: vagyok
Szilasi Katalin: Szonett holdvilágnál
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 5 órája
Ocsovai Ferenc 9 órája
Kiss-Teleki Rita 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Valyon László 3 napja
Filip Tamás 4 napja
Gyors & Gyilkos 6 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Francesco de Orellana 6 napja
Pálóczi Antal 9 napja
Cservinka Dávid 10 napja
Szilasi Katalin 12 napja
Szakállas Zsolt 13 napja
Vasi Ferenc Zoltán 15 napja
Bátai Tibor 17 napja
Farkas György 20 napja
Zsolt Szakállas 28 napja
Serfőző Attila 31 napja
Gyurcsi - Zalán György 37 napja
Vadas Tibor 39 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 35 perce
nélküled 8 órája
A vádlottak padján 12 órája
az univerzum szélén 1 napja
Baltazar 1 napja
Zúzmara 1 napja
Gyurcsi 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
mix 4 napja
fiaiéi 6 napja
Paricska. Életmű 7 napja
négysorosok 8 napja
DE MI LESZ A NOVELLÁKKAL? 8 napja
Janus naplója 9 napja
Játék backstage 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-07-15 00:06 Összes olvasás: 118515

Korábbi hozzászólások:  
1542. [tulajdonos]: Nagy László 4.2024-07-14 23:39
Üstökös tündököl
.
Márciusi fények,
havazó zegernye,
éles bőjti szelek,
mit zúgtok fejembe!

Megőrült a világ,
tajtékos a szája
s valahol vér csörög
fűre, ibolyára.

Pirosra dagadnak
zöld vesszőn a bimbók,
korhadt fán véresre
megérnek a ringlók.

Üstökös tündököl,
hallik suhogása,
vérhörpölő fejét
hajtja vértócsákra.
.

1541. [tulajdonos]: Nagy László 3.2024-07-13 21:51
Adjon az Isten
.
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
.
.
.

.
.
.

.
.
.

.

1540. [tulajdonos]: Nagy László 2.2024-07-13 00:59
Az én szívem
.
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik szívvel tündérkedik
hajnalhasadásig.

Születtem, felnőttem
durva gaz-erdőben,
virág vagyok, attól félek:
csalán lesz belőlem.

Szaporodik évem
fényben, égdörgésben,
ecetért kell elcserélni
minden édességem.
.

1539. [tulajdonos]: Nagy László 1.2024-07-11 21:51
Holtak felkelőben
.
Márvány az ég alja,
nincs repedés rajta,
az én erős szívem
csak meg ne hasadna!

A csillagok égnek,
ablakon benéznek,
vak szemei vannak
a szelíd reménynek.

A Hold égre lábol,
fellegekbe gázol,
fénye lúgkő, gyilkol
rózsákat orcámról.
.
Holtak felkelőben,
lengnek lepedősen,
virágról virágra
lépnek vakmerően.

Mindegyik csontvázon
fehérített vászon,
az élőn csak rongy lóg,
bárkivel komázzon.

Ebek mérgelődnek,
porban tépelődnek,
aki bírja, marja,
azt mondják a vének.

Bikák felbömbölnek,
lánccal csörömpölnek,
szabad-e zokogni
egy szegény kölyöknek?

Arcát holdfény marja,
fáj a feje-alja,
holtak fojtanák meg,
ha sírva fakadna.
.

1538. [tulajdonos]: Bereményi Géza 90.2024-07-09 23:16
A vidéki rokon
.
Kívánom másnak, hogy felébredjen üres szobámban,
Keresztben jégeső bombázza szét, azt amit láttam,
Számban az íz, valami íz és nem múlik el,
Ágyamban felülve levetem a kabátomat.

Egy kis városban, ha jól emlékszem túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott meg fogtak egy konyhában,
Szárnyam is volt, ott csapkodott, plafonra vert,
Ide is ütődtem, oda is ütődtem és oda lent.

És oda lent, hárman is hívtak: „Gyere, ne félj már!
Félre értetted! Nem úgy gondoltuk. Hova is szállnál?”
Szárnyaimból hullott a toll, s a kis városon,
Csendesen átment egy autóval egy rokonom.

Ez az a rokon, akire leginkább számítottam,
És ő volt az, aki ott hagyott egymagamban,
Kint elzúgott egy autóval, puha estében,
Neki elárulnám, hogy ott a konyhában mitől féltem.

Egy kis városban, ha jól emlékszem túl elszálltam,
Hárman is voltak, jól meg fogtak egy konyhában,
Pihegtem ott, s aki fogott langyos tenyér,
S hallottam még, távol egy autó a sztrádára ér.

„Tegyük az ágyra. Fáradtnak látszik. Vigyázz Laci!
Nem kell már mindjárt… Nem kell már mindjárt az ágyat választani.
Aludj már! Mi bajod? Éjszaka van.
Miket is kiabálsz? Miket is? Szegény fiam.
Micsoda rokon?! Micsoda autó?! Micsoda út?!
Tudtam… Tudtam, hogy végül… Tudtam, hogy végül ide jut.
Vigyázz felugrik! Fogd meg! Fogd meg szegényt!
Mit kívánsz? Kérsz egy kis… Kérsz egy kis…egy kis tojás lepényt?
Akkor hát igyunk, hogy ha túl vagyunk az ijedségen.
Akarod, hogy meg csókoljalak? Annyira féltem.
Ott hagytuk abba… Hol is Laci?!
Holnap majd elmegyünk, elmegyünk, elmegyünk jegyeket váltani… jegyeket váltani!”

Egy kis városban, ha jól emlékszem túl elszálltam,
Hárman is voltak, ott meg fogtak egy konyhában,
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson,
Csendesen áthajtott egy autóval egy rokonom.
Szárnyaimból hullott a toll, s a kisvároson,
Csendesen átment puha estében egy rokonom.
.
.
.

.

1537. [tulajdonos]: Bereményi Géza 89.2024-07-04 20:47
A haver
.
A havernak mondtam,
ha félsz, én nyomban
kiszórok mindenkit ebből a kocsmából.

A haver csak biccent,
s elnyomja a csikket
az asztalon fekvő elázott hapsi arcán.

A haver csak néz,
és mindenki néz.
Ó, a csókod méz,
búgja a dizőz.

A havernak mondtam,
mondjuk meg nyomban,
minden embernek, hogy micsoda este ez.

A haver csak biccent,
s azt mondja nem vicc ez,
lesz itt még cifrább, lesz itt még cifrább este is.

A haver csak néz,
és mindenki néz.
És én is csak néz.
Ó, a csókod méz,
ó, a csókod méz.
És mindenki néz,
és mindenki néz.
És kész.
.
.
.

.

1536. [tulajdonos]: Bereményi Géza 88.2024-07-03 21:31
Desiré mauzóleruma
-
Nekem megvan még az a cipőm,
ami átugorhat az időn,
az a tátogó, ócska, rossz cipőm.
És még, képzeld, megvan a kalap,
ami majdnem orromig szalad,
nézd csak, itt tartom az ágyneműk alatt.

Antoine, ide figyelj,
ereklyét gyűjt ez a hely,
múzeum ez a drága gyűjtemény.
Mauzóleum, vagy valami,
amit így kimondani
valahogy most épp nem bírok én.

S nézd csak, hűha, ezt a kis izét,
kitalálod-e, hogy ezt miért
őrzöm még neked a fal résében itt?
Fogadok, hogy még azt se tudod,
hogy miért oly fontos e dolog,
régen tiéd volt, úgy hívták: munkakönyv.

Antoine, bedilizek,
valahogy, tudod, ezek
őrület, hogy mit is jelentenek.
Szóval mind, édes haver,
itt van ni, vagy százezer,
hát engem speciel megrendítenek.

És most, ajjaj, előveszek
egy bődület poént neked,
de úgy, hogy menj ki, s ha szólok, visszajössz.
Na jól van, Antoine, jöhetsz!
Nem hallod, Antoine? Jöhetsz,
de el ne ájulj, gyere már, Antoine

Antoine! Most mit izélsz?
Antoine, te kis csibész,
ha nem jössz, hát én eléd viszem.
Na itt van, hé, Antoine!
Mit izélsz? Hé, Antoine!
Ja, jó, jó.
Te tudod, menj csak, menj csak.
menj csak, Isten veled.

Nekem megvan még az a cipőm,
ami átugorhat az időn,
az a tátogó, ócska, rossz cipőm.
És igen, megvan még az a kalap,
ami majdnem orromig szalad,
igen, itt tartom az ágyneműk alatt.
.
.
.

.

1535. [tulajdonos]: Bereményi Géza 87.2024-07-03 01:53
Vízi és Egcsedi találkozott
.
Emberek, emberek, emberek, nem látták itt ezt a férfit?
Itt, tessék mutatom, itt van a fényképe, tessék, tessék.
Jaj, kérem erőltessék meg az agyukat,
hát nem mond ez az arc önöknek valamit?
Ugyanis én ezt az embert keresem, meg akarom találni.
Úgy hívják, hogy Vizi, Vizi Miklós.
Ugyanis ez a Vizi tud valamit,
és én is szeretném tudni, amit ő tud.
Régi osztálytárs, jóban-rosszban együtt,
most meg eltűnt.

Miklós, Miklós! Vizi, Vizi Miklós, Mikós! (fütty)
Uram, uram, uram, maga, látom, hogy olyan az arca,
aki sokfelé megfordult.
Biztosan látta valahol?
Nem? Nem.
Akkor meg letagadják, biztosan letagadják nekem.
Csak itt állnak, azt hiszik, nem látok át magukon?
Mindenki tudja, hogy hol van
és csak itt áll, mint egy hülye!
Miklós!
Hol vagy, Vizi?
Miklós, Miklós!

És az emberek csak álltak.
Mindez 1979 késő őszén történt,
a Bajcsy-Zsilinszky út és az Arany János
utca kereszteződésében, csúcsforgalom idején,
hogy egy fiatalember egy fényképet lobogtatva
rohant az utcán, lökdöste a járókelőket,
többek között két férfit, akik néztek egy kirakatot
- egy órásüzlet kirakata volt ez - azt nézték,
mikor a fiú elszaladt az egyiknek a háta mögött,
meglökte és erre ez a járókelő odafordult
a másik járókelőhöz és kérdezte, hogy:
- Ki ez, uram?
És a másik járókelő mondta ennek az egyiknek,
hogy: - Nem tudja, uram?
Egy Ecsédi nevű.
Rohangál az utcán.
Zaklatja a járókelőket.
Zaklatás. Zaklatás folyik.
Már az újságokban is benne van, uram!

Azzal a másik járókelő az egyiknek
a kezébe nyomott egy Esti Hírlapot,
amiben dőlt, azaz kurzív betűkkel szedve ez állt:

Vizi és Ecsédi találkozott,
és egymás szájából tépve ki szót,
említve sűrűn a régi időt
megittak két liter kávélikőrt
s mivel a lakásban más nem akadt
ráittak bizonyos konyakokat.

Éjféltájt Ecsédi sírva fakadt
nők nevét kiáltva, s házszámokat.
Házának számát, hol egykor lakott,
Vizinek ekkor eszébe jutott
tegnapról maradt még némi kevert.
Emlékszel, szerettük! Lelkendezett.

Mennyire szerettük, lelkendezett,
nem ittunk mást, csak keverteket.
Kiabálj addig csak nőneveket
konyhába kevertért míg kimegyek.
Vizi e szókkal hagyta el a füstös szobát
és már a konyhában találta magát.

És itt álljunk meg egy pillanatra,
mert itt kezdődik minden.
Ecsédi tehát berúgva, a szobában
a két karjára dőlve alszik,
Vizi pedig kiér a konyhába, megszédül,
a falhoz tántorodik, és megvilágosodása támad.

- Hogy kerülök én ide?
Én nem erre készültem.
Mi ez itt, ahol vagyok?
Miféle vonaton ülök, ki váltott erre jegyet?
.
.
.

.

1534. [tulajdonos]: A DOLGOK ELEVENÉBE VÁGVA2024-07-02 09:10
.
"... hamis a káprázatuk: így épülnek templomok almáspitéből."

[Részlet Nagy László "A föltámadás szomorúsága" című prózaverséből, kurzív kiemelés tőlem.]

1533. [tulajdonos]: Bereményi Géza 86.2024-07-02 00:02
Úristen, hol vagyok?
.
Úristen, hol vagyok?
Úristen, hol vagyok?
Hát mikor váltottam menetjegyet,
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok?
Te, Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide,
ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok.
Itt nem is én vagyok.
Hisz' helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.

Jó, változtatni fogok - mondta Vizi -
ha itt maradok, végem.
Ha ez így megy tovább, végünk van.
Mit is csináltam eddig?
Semmit, semmit. semmit!
És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget,
odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta,
hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús.
Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja.
Persze halogattam, halogattam,
mint ahogy mindenki halogat.
És mindenki a halogatásnál rontja el.
Jó, akkor én nem halogatok tovább.
Még nem késő.
Tegyünk egy próbát.
Most lehet, mert most akarom!

Azzal odalépett a konyhaasztalhoz,
ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár,
megfogta a poharat, így, felemelte, így,
és elengedte.
A Vizi pohara ott maradt a levegőben.

Lebegett a pohár a levegőben,
Vizi nézte és tudta,
hogy mostantól kezdve mindenre képes,
mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban,
és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte,
hogy: - És maga ezt elhiszi, uram?
de a másik járókelő mondta, hogy:
- Olvassa csak tovább, mert most jön
az Ecsédire vonatkozó rész.
És a járókelő olvasta.

A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba,
hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.

És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy:
- Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták?
És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő
éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára,
és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy:
- Igen, itt hagyok mindent.
Új életet kezdek, új irányban.
Úgy, mint Arthur Rimbaud,
ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
.
.
.

.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-07-14 23:39   Napló: Bátai Tibor
2024-07-14 20:46       ÚJ bírálandokk-VERS: Filip Tamás Hotel Severus
2024-07-14 18:32   Új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-07-14 15:26   Napló: nélküled
2024-07-14 14:53   Új fórumbejegyzés: Ocsovai Ferenc
2024-07-14 11:29   Napló: A vádlottak padján
2024-07-13 21:51   Napló: Bátai Tibor
2024-07-13 15:40   Új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2024-07-13 12:32   Napló: az univerzum szélén
2024-07-13 12:06   Napló: Baltazar