NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-11-10 04:57 Összes olvasás: 1242071649. | [tulajdonos]: Nagy László 104. | 2024-11-09 20:49 | Hamupipőkékhez . Nehéz teknőkkel beborított Hamupipőkék, álljatok fel, arcotokról a szél a kormot fujja el fényes énekével.
Könnyű ruhába öltözzetek, fejetek fölött leng az ágon, cicitek babát harmatozzon, Hamupipőkék, azt kivánom.
Szabad hajatok úgy suhogjon vállaitokra mint a zápor. Irigy nagysága: mostohátok, bámuljon csipkefátyolából. . | |
1648. | [tulajdonos]: Nagy László 104. | 2024-11-09 20:49 | Hamupipőkékhez . Nehéz teknőkkel beborított Hamupipőkék, álljatok fel, arcotokról a szél a kormot fujja el fényes énekével.
Könnyű ruhába öltözzetek, fejetek fölött leng az ágon, cicitek babát harmatozzon, Hamupipőkék, azt kivánom.
Szabad hajatok úgy suhogjon vállaitokra mint a zápor. Irigy nagysága: mostohátok, bámuljon csipkefátyolából. . | |
1647. | [tulajdonos]: Nagy László 103. | 2024-11-09 00:05 | Tűz volt a te neved . Tűz volt a te neved, tűz volt, mellemen átvilágolt, szemérmedet fűbe tiportad, gyehenás csikó a hámot.
Bűn volt a te neved, bűn volt, csípőd a csapda, szerelmed hervasztó kamra, ingatag szíved lakatja.
Gyász lett a te neved, gyász lett, belefeketült a diák, elárvult, amikor égig föllángoltak sárgán a fák. . | |
1646. | [tulajdonos]: Nagy László 102. | 2024-11-08 00:29 | Poklok tinója . Négykézláb mászó gyerekek eszik a port, a szemetet, tejeskukorica, édes tej helyett, malomkeréken hintázik a nap, tüzesen megfészkesedett, a küllők sírva elpenegnek, sülnek a kövek, habbal pezsegve valahol ringnak-rengenek, lefröcsölik a partokat kövér tengerek.
Kéz kaszapengét ne csengess, ne köszörülj már, a fűszálak semmibe tűntek sok aranysudár, parázs-pofáját itt hordozza poklok tinója: a Nyár, hörcsög szívünk a jó reményt raktároztad bár, megdöglesz most éhen-szomjan, halál megdarál, jajgatunk, mert hátunk se tud habosodni már, szép gerincek összeborulnak, csörömpölnek, mint a sárga kukoricaszár. . | |
1645. | [tulajdonos]: Nagy László 101. | 2024-11-06 23:28 | Te sem vagy fehérebb . Érzem halántékom kék ütőerének ugrálását, belső dörgését a vérnek.
Kint levél se csattan, a világ elhallgat, vadmadár a szívem, valakiért jajgat.
Bolygó szemeimmel keseredek érted, ideszívlak hozzám, gyújtva megidézlek.
Én lélekzek benned, élsz bennem, te bátor, vagyunk mi egymásnak fölvirágzott sátor.
Te sem vagy fehérebb, te sem vagy ártatlan, édes elszánásban nem vagyok páratlan.
Szerelem, arannyal befújt hársfa-teknő, rengess minket, födj be tüzes bárányfelhő! . | |
1644. | [tulajdonos]: Nagy László 100. | 2024-11-05 23:21 | Temető vagy . Rosszaságod kőhöz vágta fejemet, lelked nádasában füttyöm elveszett.
Napjaimat nyelted, aranypénzeket, csókot, ifjuságot ajkad eltemet.
Szemeid örökké fenn tündöklenek, fogaid villognak, fehér sírkövek. . | |
1643. | [tulajdonos]: Nagy László 99. | 2024-11-04 23:10 | Elzengett a zápor . Elzengett a zápor, csatorna cseveg, felgyöngyözött ágon madár pityereg.
Napnyugati lángnál kertem gőzt nevel, egy arany virágszál vízben térdepel.
Fönn vizes a csillag, lenn a fű, moha, hemperegni hívlak, de hova, hova? . | |
1642. | [tulajdonos]: Nagy László 98. | 2024-11-03 23:07 | Sajnálom . Sajnálom én a derekát, mikor hajol a gaz között, köténye súgja sóhaját, poros kapája füstölög.
Szegény hiába vág s cibál, sorsunk bírája ránkköpött, a hant kemény, a föld szikár, akár az ég a táj fölött.
A nyárfa árnya törpe már, ezüst-tükör a sok levél, alélva száll a nagy madár, a szárnya-vége földet ér.
Az én szerelmem nem nevet, a szájaszéle pormeder, előtte mérges gaz mered, haján a részeg nap hever. . | |
1641. | [tulajdonos]: Nagy László 97. | 2024-11-02 23:14 | Család . Anyám kertben sirdogál, tépi a gazgyökeret, palántákat menteget, engem ő már nem gyomlál.
Apám napot tapogat, megfürödne a borban, mint a kulacs a tóban, füstöl, sóhajt nagyokat.
Van egy kotlónk, szédelgő, nagymama fészekben ül, imázva elszenderül, jajunkat kikölti ő.
Szekerünk leáll szegény, a két leány kerékfék, követelnek kelengyét, ránkröhög a vőlegény.
Kisöcsém legtöbbet ér, ott ficánkol a palánk tetején akár a láng, s vénekkel bölcsen beszél.
Én a begyes kan galamb utolsónak maradtam, nem mondhatom szavakban mért vagyok én rossz galamb. . | |
1640. | [tulajdonos]: Nagy László 96. | 2024-11-01 21:15 | Bíztam a tavaszban . Bíztam a tavaszban én fagyos szegény, s míg fölmagasodtam kést dobott belém.
Vérpermet elsikló szürke ég alatt, letűnt az erő és le a pirkadat.
Rozsvetés hullámzik, én se nyughatom, hánykódok ájultan ezüst habokon. . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|