Hûség
Két kutya párzik a párás
templomkertben. Mind a kettő
hím, de az egyik gyenge.
Egymásra rakódott forró verebektől
inog – függöny az apró huzatban – a fa.
A gyertyán fejében ezek a madarak
parázna gondolatok. A macska
szelíd, éhes és másra gondol.
Figyeli, hogy tollpihétől nehezül
a szél. Gerincét egy állkapocs
roppantja össze (neoncsövet
a vad kisgyerek). Önzetlen
kutyák, együtt esznek:
kezdenek összeszokni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Belsõ Robinson (Budapest, 1994)
Kiadó: JAK – Pesti Szalon
