NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 21:23 Összes olvasás: 614136Olvasói hozzászólások nélkül| 6022. | Pálóczi Antal: re: vveerrss | 2025-07-01 15:50 | Fontos téma.
A versvalóságnek hihetőnek kell lennie.
Az irodalmi valóságnak tehát.
Kaffka bogara a klasszikus példa. Elhisszük.
De miért?
Mert ügyesen trükközik. Egyes mozzanatokban olyan pontos részmegfigyelést ad, olyan már-már rovartanász hitelességgel jeleníti meg a "bogarat", hogy szinte rendszertanilag is meghatározó.
Ezután már jöhet "bármi".
Azt is "elhisszük".
A káprázattá átjátszásnak ez az irodalmi mesterfogása.
Ez az igazi szürrealizmus.
Ebben különbözik a rossz fantasy-tól. Ami semmiben sem hiteles.
Nekem erről vitám volt itt az egyik fiatal sráccal, aki rossz fantasy hosszúverseket írt. Olyan tévedésekkel mintha a bálna nem emlős hanem hal lenne (miközben nem az).
Miért ne lehetne olyan bálna egy fantasyban, ami mégis hal, ugye. (Hogy sose kelljen a felszínen levegőt vennie.) Hát azért, mert akkor NEM (ÉS NEM) bálna. Vagyis tüdős emlős, amelyik a kicsinyét úgy szoptatja, mint a sakál vagy a denevér. csak ő a víz alatt.
A "Fantasyban" csak az ilyen bálna hiteles.
Lehet persze új lényeket is kitalálni, de csak a természettudomány törvényei szerint.
Egy anekdota intézeti nevelőtanárát a növendéke egyszer szarvakkal ellátott maszkban verte föl álmából, hogy ráijesszen.
- Kelj föl Hansen! Én vagyok az ördög! Föl foglak falni!
- Maga kérem nem fog fölfalni engem, mert mint tülkös szarvú patás: növényevő! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6021. | TGF: re: vveerrss | [tulajdonos]: vveerrss | 2025-07-01 14:55 | | Számomra is elfogadható. Sőt, szeretem az olyan verseket, ahol a vers maga teremt egy másik valóságot. Képzeljünk el például egy apokaliptikus világot, ahol egyetlen ember él a kutyájával és csak remélni tudja, hogy vannak még más túlélők is, ahogyan azt egy jól ismert filmben megjelenítik. Miért tudok hinni neki? Mert hitelesen van ábrázolva a világ, amiben a szereplő él. A "minden sarkon egy koldus ül" sor azért nem jó, mert nem ül minden sarkon egy koldus. A vers valósága véleményem szerint nagyon sokszor nem rugaszkodik el az emberi értelem által felfogott valóságtól. Főleg, hogy a közvetítő anyag, amivel dolgozunk, maga a nyelv. Nem festék, nem fa, nem kő. Szavak, mondatok. | |
| 6020. | [tulajdonos]: vveerrss | 2025-07-01 14:09 | | Számomra teljesen elfogadható, ha egy vers nem a "valóságról" beszél, hanem teremt egy saját vers-valóságot. A költészet nem elhanyagolható része ilyen versekből áll. Nem kell, hogy be tudjam azonosítani a helyszínt, igen, ez a Rezeda utca, beérem azzal, hogy vers utcájában vannak a koldusok, minden sarkon egy. A versben minden az elhitetésről szól, arról, hogy elfogadom az abban teremtett világot, amelybe a költő meghív mint olvasót. Megengedem, hogy lehessenek ellenérzéseim, de a vers maga a potencialitás, a lehetőség arra, hogy adjak kenyeret, pénzt a versbéli koldusnak, vagy elfordítsam tőle a fejem. | |
| 6019. | [tulajdonos]: idő | 2025-06-30 23:30 | | Az előző posztot 19:11-kor tettem fel, és most tudatosult bennem, hogy Czesław Miłosz 1911-ben született. Teljességgel véletlen volt. | |
| 6018. | [tulajdonos]: 114 | 2025-06-30 19:11 | 114 évvel ezelőtt ezen a napon született Czesław Miłosz. Egy versével emlékezem az 1980-ban Nobel-díjjal kitüntetett nagy lengyel költőre.
Elmerülés
De nem mindenkinek adatik meg az igazi öregség.
Jellemző rá (az öregségre) az emlékek raja,
melyek arról a büszkeségről szólnak, amely valaha
a mai, s mégis más testünkben feszült.
Fölöttébb komikus lehetett, ahogy a nők
hajukat igazgatták a tükör előtt, gondban:
illik-e arcukhoz a kalapjuk,
vagy nyelvük hegyével ajkukat megnedvesítve,
rúzsozni kezdték szájukat;
a férfiak meg nyakkendőt kötöttek,
arcukon az állatok királyának méltóságával.
Hogyan mulathatott rajtunk a Föld Szelleme!
Pedig ha az egyén a forma s a faj az anyag,
ahogy Duns Scotus fejtegeti,
csak a faj akaratát teljesítettük,
fülig merülve az anyagba – ahogy mondják.
S később a délibábból szintetikus város nőtt ki,
a gótikus tornyok között fecskék röpködtek.
Az ablakban álló agg férfi, maga mögött immár
számos várossal, felszabadultan nevet –
és sehová nem óhajt visszatérni. | |
| 6017. | [tulajdonos]: sajt | 2025-06-29 21:17 | Rátéved a szemem egy sajtra. Meglepődök, az a neve, hogy
A PRÉRIFARKAS.
Még egyszer nekirugaszkodok, mert némileg hitetlenkedtem, és tényleg, oszlik a köd, valójában az a neve, hogy
APÉRIFRAIS.
Gyorsan le is fotózom, maradjon emlék a félreolvasásról. | |
| 6016. | [tulajdonos]: Könyv | 2025-06-29 09:30 | Fenyvesi Ottó: Paloznak overdrive
Nagyon jó kötet.
Alcíme szerint "Látomások, álmok, konkrétumok"
Én verseknek olvastam őket, sok hosszú vers, jó volt bennük úszni.
Ajánlom mindenkinek.
| |
| 6015. | [tulajdonos]: Veszprém | 2025-06-29 09:17 | Veszprémi könyvbemutatónkon Fenyvesi Ottó beszélgetett velünk, és Oberfrank Pál olvott fel a verseinkből. A helyszín a Laczkó Dezső Múzeum volt, annak is az a terme, ahol a Balaton ihlette versek kéziratai, köztük az enyém is, vannak kiállítva május óta.
Fenyvesi a Vár Ucca Műhely alapító főszerkesztője, remek költő, a legfrissebb lapszámot és saját köteteit adta ajándékba. A VUM-ban fölfedeztem Siska Péter és Pálóczi Antal műveit. | |
| 6014. | [tulajdonos]: bor brr | 2025-06-26 20:06 | Megszokhatatlan, hogy az ásványvizes és egyéb palackoknál a letekert kupak nem mard a kezünkben. Ha erőnek erejével sikerül lefeszegetni, akkor egy éles perem marad, ami az ajkat, a nyelvet fel tudja sebezni.
Pár perce egy borospalacknál is bekövetkezett a megszokhatatlan. A tihanyi Aradi Pince 2024-es olaszrizlingje műanyag kupakkal van ellátva, és letekerés után sem jön le a kupak, agyrém. De lefeszegettem, mint Besenyő Pista bácsi felesége a hóról a lábnyomot, és megkóstoltam a bort. Teljesen rendben van. Próbálom elfelejteni a műanyag kupakot, annyira méltatlan egy ilyen finom borhoz. | |
| 6013. | [tulajdonos]: felkérésre írtam | 2025-06-23 08:42 | Tompa Mihály elképzelt gyógyvízi szónoklata
Adjunk hálát néki, hogy elvezérelt ide, az enyhület forrásához, hol együtt lehetünk mi, hárman, kik barátainknak tudjuk egymást, hála legyen. Óh, öreg csontok, de jó veletek itt a gyógyvizekben. Nekem ünnep, hogy beteg testem belemeríthetem, és rögvest szónokolni fogok. Szegény szívem túl nagyra nőtt, de nem panaszkodom, mert talán épp ezért, annyi érzés fér belé. Kiárad belőlem mindjárt szónoklatom, s úgy-e, bízhatok abban, hogy emléke megmarad bennetek? Nagyságotok, tetteitek elnyerték hát méltó jutalmukat, és nyilván az Úr is ösztökélte döntéshozó fiait, a tanács pedig összeült: nevetek kimondatott, és a nagykönyvbe beíratott, hogy onnan többé kitörölni nem lehet. És büszke vagyok reátok, mint atyjára a gyermek, hasonlítani szeretnék, nem dicsőségben, hanem abban, mit a haza javára cselekedtetek. S ha majd megemlékeznek egyszer rólam is, tiltakozni nem fogok. Addigra már a fények közt leszek magam is fény, mert a Seregek Ura, az igaz bíró, talán engem is odaemel. De szisszenjetek már fel, hogy mit képzelgek! Két friss díszpolgár mellett ülök, gyógyvíz simogatásban, és ahelyett, hogy őket ünnepelném, magammal foglalkozom. De nem fogytam ki a szóból, jut még belőle nektek. Volt sok harc, csalódás, győzelem, reménytelenbe hajló gondolat, de a bízás erősebb volt, s a romok felett a küszködésből valami örök emelkedett. Baráti öleléseteket bírni nekem megadatott, s majd ha majd partot érünk, három gyógyvízi hajós, poharainkat összekoccintva kívánom majd, hogy egyszer majd állíttassék szobor is nektek. De addig is, míg ez minden bizonnyal bekövetkezik, munkálkodjatok szünetlen. És soha ne feledjétek, a Díszpolgárnál fontosabb a Város, a Szobornál fontosabb az Ember. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
