NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2019-03-21 12:40 Összes olvasás: 332946| 2788. | [tulajdonos]: gyógyító | 2019-03-19 09:46 | | Különleges türelemre és jóindulatra vall, ahogy Vajdics Anikó igyekszik gyógyítani a Dokk sebeit. Köszönöm a megszólítást. Nagy kimerültség van bennem, sajnos. Ha nem küldök befejezést a föltett vershez, annak ez lesz az oka, nem a szándék hiánya. | |
| 2787. | [tulajdonos]: örülök | 2019-03-18 23:56 | Örülök, hogy Farkas György maradt, és verset töltött fel.
Annak ellenére maradt, hogy semmi nem változott, sőt inkább romlott.
A Dokk mostanság a legrosszabb arcát mutatja, de mi nem fordulunk el tőle, hanem bizakodunk, hogy jobbra fordulnak a dolgok. | |
| 2786. | [tulajdonos]: több mint | 2019-03-17 21:05 | Nem tudom, hol vannak a szerkesztők.
Életjelet sem adnak magukról.
Ez már több, mint bűn, ezt már nyugodtan nevezhetjük hibának.
S mivel a nagy szavak azért vannak, hogy használjuk őket olykor, ezért megkockáztatom: ez a hiba kezd jóvátehetetlennek látszani.
Akik ezt megengedik maguknak, azok aligha maradhatnak szerkesztők.
Az is lehet persze, hogy már nem azok, mert például lemondtak. Csak nehezen jutnak el hozzánk az információk.
Fel kéne találni végre az internetet.
Meg a felelősségérzetet. | |
| 2785. | [tulajdonos]: megint | 2019-03-17 17:56 | A "Játék backstage" naplótól távol tartom magam, de itt a saját naplómban nem hagyhatom szó nélkül az egyik ottani bejegyzést.
Vasárnap van, elmúltak az ünnepek, Ripacs bácsi úgy érezte megint, hogy ideje a szólásnak. Összeszedte magát, megköszörülte a konyhakést és a torkát, kiállt a mutatványosbódéja elé, és kellemetlen hangján újra elharsogta azt a dögunalmas, nevek megjelölése nélkül is vastagon személyeskedő történetet, amely a könyökén jön ki mindenkinek. Persze, van, aki nem érti, mi ez az egész; talán ők a szerencsésebbek.
Volt, amikor azzal vádolt, hogy "kivéreztetni" akarom a versíró játékot, aztán lassan fél éve képtelen feldolgozni, hogy egyszer arra vetemedtem, hogy Filip Tamásként is, meg Vincze Sándorként is beszálltam abba a játékba, amit voltaképpen kivéreztetni akarok. Mindkettő én vagyok, zavar ez valakit? Főleg úgy, hogy a saját üzenőfalamon számolok be erről?
Nem tehetek róla, hogy a márciusi díjesőből egy csepp sem hullott reá. Rosszkedvéről, megállíthatatlan gyanakvásairól sem tehetek.
Esetleg a szerkesztők közül valaki megmondhatná neki, hogy köszönjük, elég volt. | |
| 2784. | [tulajdonos]: dal | 2019-03-17 08:34 | Tegnap úgy este fél kilenc körül a Bartókon felcsendült Dohnányi Ernőtől a Ruralia Hungarica. A nyitó dallam nagyon ismerős volt; arra is rájöttem, hogy honnan. A Székely fonó fináléjából. "Én Istenem, add megérnem".
A dalt a mindössze húszéves Lajtha László gyűjtötte 1912-ben a történelmi Magyarország legkeletibb pontján, Gyimesbükkön. A feldolgozók között Kodály és Dohnányi mellett Weiner Leó is megtalálható.
Egyetlen magyar népdal, és akkora fénye van, hogy bevilágítja az egész országot. | |
| 2783. | [tulajdonos]: csepp és morzsa | 2019-03-16 22:22 | Hogy szomjam oltsam,
és elverjem éhem,
megírom, aztán elolvasom
könyvét a kútnak és kenyérnek. | |
| 2782. | [tulajdonos]: szív küldi | 2019-03-15 18:39 | Ma a lengyel miniszterelnök beszédét fordító tolmács elkövetett egy aranyos nyelvbotlást.
A "szívükben megőrizték", helyett véletlenül azt mondta, hogy "szercükben megőrizték". A szív lengyelül "serce", és a feltehetően lengyel anyanyelvű tolmács talán észre sem vette, hogy ez a szép szó nem fordítódott át magyarra. Mindazonáltal így is értettük. Mosolyogtunk, az egész nagyon kedves volt. | |
| 2781. | [tulajdonos]: éljen | 2019-03-12 10:33 | Egyik szerzőtársunk tegnap megköszönt egy 2016-ban íródott szerkesztői véleményt.
Aki írta, csaknem két éve már, hogy eltávozott az élők sorából. | |
| 2780. | [tulajdonos]: ideje | 2019-03-11 19:42 | Hányszor elolvastam már az impresszumhoz kapcsolódó "gyakran feltett kérdések" címet viselő részt.
És csak most vettem észre, hogy "Hogyan rakhatom fel verseimet az oldalra?" kérdésre adott válasz magázva van megfogalmazva, az ezt követőek pedig tegező formában.
Amúgy azért kattintottam ide, hogy fölfrissítsem az emlékezetemet. Lényegében kiolvasható a szövegből, hogy a szerkesztők biztatják a szerzőket, és tisztában vannak azzal, hogy mi a dolguk. Ez egy megállapodás két fél között, amelynek az a lényege, hogy az egyik fél verset tölt fel az oldalra, a másik fél pedig vállalja, hogy a versről szabályozott eljárás keretében döntést hoz.
Jelenleg az egyik fél nem teljesíti a vállalását. Ha akarna, beszélhetne róla, mi a baj, hogy jutott ide, és miképpen fog ezen változtatni, de nem beszél róla, hanem hallgat.
Persze, ideje van a hallgatásnak.
De most már eljött a megszólalás ideje, szerintem legalábbis. | |
| 2779. | [tulajdonos]: gyógyít | 2019-03-11 19:28 | Nem tudom, hogy a magyar gyermekdalban egy ősi közösségi tudás hagyományozódik-e át, amelynek az eredete a homályba vész, vagy pusztán kitalált nyelvi-zenei konstrukció. Bárhogy is legyen, az fogalmazódik meg benne, hogy a magyar gyógyít. Hogy jobbak vagyunk azoknál, akik sebeznek.
A libanoni gyermekek dalairól fogalmam sincs, de remélem, hogy gólyák lemészárlásáról nem szoktak énekelni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
