Egy óra tíz perc
Sárga epegörcs a hold az éj testén,
Zárlatos fényű tejfog minden csillag,
Nem történt semmi ezen az estén,
Érd be azzal, hogy létezel, még itt vagy.
Zord fellegekről lógnak akasztott emberek,
Nézd, hogy még páran az életet mímelik,
Szedd a lábad, igyekezz haza, míg lehet,
Ma ne tedd fel a lét nagy kérdéseit.
Zárd kulcsra az ajtót, inkább kétszer,
Gyújts villanyt és nézz meg minden sarkot,
Hátha ágyad alatt lapul a kényszer,
Hogy kiadj minden fájdalmas hangot.
Egy darabka altató, egy nagy pohár tej,
Smirglis éberség, rücskös félálom,
Tedd le már a tollat, nehéz lett a fej,
Szép álmokat, jobb éjt barátom!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
