Útleírás

Útleírás

Friss, de más nem mondható rá, álomra
most nem költi perceit:
Feszeng, toporog az az instant angyal ott belül, a lélek tejüvegén többször is
átkopog, és plafonig ér a szárny: rózsaszín.
Szinte kuncsorog.

Csurgatott tojás a reggel, s az éj törött héját hamar elfelejtik.

Öt nap óta nem
festi ki magát. Hatkor éri el a napsáv az arcát,
szoknyában aludt, mint sokszor nyáron: bugyija nincs, nemhogy tiszta,
ezeket keresi: a szót a nincsre,
és: bugyit.
És a vágyát, ami a föld felé húzza, épp
elgurult, tárgya: talán kavics.

Izgul, meglesznek-e mind:
a kavics, az idő albumába tűzött mozdulat, és a csöppnyi tó.
Útnak ered.
Kis játéka vénuszdombját a hullám szinkópái elverik

*

Az asztalon használt holmik:
malachit lánc, sárgult lapú Zolák;
Álom, Szerelem, Hölgyek öröme.
Hamsuntól az Éhség.
(De enni nem lehet,gyomrában egy harang nyelve kong.)
Egy csésze ikrás fényű tea, Frontin, és persze víz,
vizek, flakonban, Perla Harghitei
(most milyen lustán nyitja ki) szorult menetű kupak.
Kész, kész,
a buzgó magánforrás
És a gyöngy, a gyöngy izzadt homlokán ---







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.