DOKK

 
2782 szerző 35410 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Czifrik Balázs
  Szerelmem egy totemállat
Új maradandokkok

Vajdics Anikó: Falak, ajtók, ablakok
Francesco de Orellana: Két izé 1996-ból
Petz György: Széppoétika hozott anyagból
Iványi Mónika: anyu szerint
Tiszai P Imre: Szufiták fénye
Bakkné Szentesi Csilla: kéregidőm-
Zsuzsanna Grande: Haikura hangolva (2/1)
Láncz Eszter: Lépés #
M. Kiss Gábor: gomoly
Bátai Tibor: viszonylatok
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 17 perce
Vezsenyi Ildikó 20 perce
Oláh Imre 16 órája
Mórotz Krisztina 20 órája
Pálóczi Antal 23 órája
Balogh Robert 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Bara Anna 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Szikora Erzsébet 1 napja
Gyors & Gyilkos 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Seres László 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Francesco de Orellana 2 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Tóth Gabriella 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 18 perce
az utolsó alma 56 perce
Kendé, bizony az árnyéka 1 órája
Graffiti 1 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 1 órája
JÓ ÉJT! 2 órája
efmintszerint (Sági Ferenc) 3 órája
Volt egy pillanat 3 órája
Conquistadores 10 órája
Baltazar 15 órája
Zúzmara 16 órája
mix 17 órája
Bátai Tibor 18 órája
Apa levelei 19 órája
Seholsincs 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
Legutóbbi olvasó: 2018-08-16 06:00 Összes olvasás: 1061

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
15. Volt egy pillanat: remek írás[tulajdonos]: NOVELLÁK A REGÉNYBEN2018-08-10 10:50
Kedves Szerkesztőségi Főemlős! :-)

Meg kell hogy mondjam: igazán nagy élvezettel olvastam a novellát.
Szívből gratulálok hozzá!


Olvasói hozzászólások nélkül
14. weinberger: páros[tulajdonos]: NOVELLÁK A REGÉNYBEN2018-08-10 10:36
Egy jó akaratú észrevétel: Több helyen is előfordul, azért említem meg. Az irodalmi magyar nyelvben a páros testrészeket - nagyon kevés kivétellel - nem tesszük többes számba. Azt nem tudom, hogy egyes tájakon mi a helyzet, de a "kinyitotta a szemeit" megfogalmazásnál szerencsésebb a "kinyitotta a szemét". Amúgy a történet szövése jól követhető.

13. [tulajdonos]: NOVELLÁK A REGÉNYBEN2018-08-10 09:44
A nemi szőrzet elvesztése, mint kortárs jelenség, már a Magyar Író Akadémián megihletett: ebből írtam a vizsgadolgozatomat. Ez az.
Ezen kívül még egy novellám, önálló betétként, benne lesz a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben.
Majd még meglátom, hogyan.
----------------------
KOPASZ VÉNUSZ
Egy pillanatra hátra kellett néznie, mert elakadt a poggyásza. Jó helyet akart találni magának az ablak mellett, lehetőleg arccal a menetirány felé – akkor nézeget majd és verset ír, vagy háttal a menetiránynak – akkor olvas.
Kevesen utaztak de úgy látszik, az embereknek aznap reggel egyedüllétre volt szükségük. Minden fülkében csak egy-egy valaki ült, az ablak mellett, arccal a menetirány felé, bár egyikük sem írt verset.
Haladt tovább, hogy magának is ilyen helyet keressen. Vagy legalább egy csinos nő legyen az útitársa, ha már háttal utazik.
Egy jól öltözött olasz lány ült a harmadik kocsiban.
A férfi tettetett közömbösséggel nyitott be és felfelé fordított tenyérrel, gesztus nyelven kérdezte meg, hogy szabad-e. A nő, aki az olasz La Repubblica című lapot olvasta, bólintott.
A férfi letette az utazótáskát a lánnyal szemközti ülésre és könyvet vett elő. S közben érezte a hátán, hogy a nő ellenőrző pillantást vet erőteljes mozdulatára, amellyel a nehéz táskát a csomagtartóra teszi.
Mikor megfordult és leült, a lány elkapta róla a tekintetét és kinézett az ablakon. Hosszúkás arcú, félhosszú hajú, harminc körüli nő volt. Fekete hajú, fekete szemöldökű, magas, Adriai-tenger melléki típus. A negyvenes évei közepén járó kerek arcú férfi járatos volt az emberi típusok modern tanában. Kamasz korában későn nőtt ki a szakálla, s a típustanból kellett kiolvasnia, hogy a felmenőitől sok ázsiai vonást örökölt. És hogy nála ez, nem pedig férfiatlanság okozza a már tizenöt évesen barkót növeszteni képesekhez viszonyított szőrtelenséget. Ami eleinte zavarta, de mikor a japán filmekben felismerni vélte saját szenvedélyes szexualitását, beletörődött.
Az egészen más típusú, jó illatú nő most annyira megtetszett neki, hogy az ablak felé kellett fordítania a tekintetét, nehogy elárulja magát. Percek múltak el így, s közben a levegő megtelt körülöttük elektromossággal. Végül a férfi lopva visszanézett a lányra, ekkor azonban észrevett valamit az arcán, ami alaposan kizökkentette.
A nő borotválkozott.
Nem az állán vagy a szája körül, mint a férfiak, hanem a homlokán, a két szemöldöke közt. Mint aki szégyenli, hogy boszorkányosan nő össze a szemöldöke, mint a festő Frida Kahlonak. És mint az Adriai-tenger melléki népek olyan csoportjánál, ahol a nők halvány bajuszkákat örökölnek felmenőiktől. Bajuszkája ennek a lánynak is volt, ezt kiszőkítette. A szemöldöke között azonban borotválta magát. Legalábbis erre lehetett következtetni abból, hogy túl éles vonallal különülnek el egymástól és pont akkora távolságra a szemöldökei, mint amilyen széles egy eldobható borotva pengéje. És ez még nem lett volna baj. Csakhogy a férfinek rögtön arra kellett gondolnia, hogy ez a nő akkor, a legújabb divat szerint nyilván leborotválja a nemi szőrzetét is, ami kizáró ok volt nála a megkívánásban. Szinte környezeti katasztrófaként élte meg, hogy állandó szeretői – tartós házasságban élő férjes asszonyok –, hónapról hónapra, hétről-hétre, ki szégyenkezve, ki a vele való veszekedés után, de mind behódoltak az új divatnak és a megalázottjai lettek. Meglepő, hogy férjeiket nem zavarta ez. (Vagy talán nem is tudtak róla?) Ő azonban a természetellenessé vált nőket nem hívta többé. Mert már csak az emlékeiben kívánta őket, nemi érettségük felségjelével. Végül néhány napja írni kezdett egy erről szóló verset.
Felállt. Elővette tollát, spirálfüzetét. Majd hidegen végigmérte az ismét újságot olvasó, vagy csak úgy tevő lányt, és a verskezdemény letisztázásához látott.
A Kopasz Vénusz a nudista strandon cím alá végül ez került: "Ha szeretnéd, hogy megkívánjalak,/ növeszd meg a fanszőrzetedet!/ Érett nővé érjél meg megint,/ ne maradj infantilis gyerek!" A második sor nem tetszett neki. Igényesebb megfogalmazásra vágyott. A következő és harmadik strófát azonban pontosnak és eredetinek érezte. "Ha egyetlen szőrszál sincs most rajtad,/ legfeljebb kilenc éves lehetsz./ Legyél tíz éves másfél centis szőrrel,/ aztán két centis szőrrel tizenegy! //Legalább tizennégy évesnek kell lenned/ – ennyi idős volt Shakespearenél Júlia – ,/ hogy úgy gerjedjek én is az öledre,/ mint az ő ölére Montague fia."
Eddig volt kész a vers.
A nő a férfi érdeklődésének hirtelen kihűlését bántónak érezte. És nem értette, azaz hirtelen megérteni vélte: – ő nyilván csúnya – gondolta magáról. Abban az észak-olasz faluban, ahol született, és ahol hozzá hasonlóan a legtöbb ember "lófejű" és magas termetű volt, csakugyan ő számított közönségesnek. Ott a típusbeli férfiak az alacsony és kerekded nőkre buktak. A lány ráadásul éppen irodalmat és testnevelést tanított egy monfalconei általános iskolában, és amikor rájött, hogy a férfi verset ír, még lehangoltabbá tette az a tudat, hogy ő csúnya.
Pedig ezt az ellentétesen előnytelen külsejű agglegényt az ilyen nők vonzották igazán!
A lány lapos pillantással a férfi keresztbe tett lábszárát is megnézte, mert az arra simuló nadrág domborodó vádlit sejtetett. Olyat, amilyenre egész életében vágyott, mert őneki – bár sokat sportolt –, alkatilag vékony lábszárai voltak. És széles vállai, amivel viszont az izmosan is csapott vállú férfit nyűgözte le. Csak annak ne kellett volna most annyira haragudnia rá.
"Kamasz koromban együtt fürdették velem/ az éretlen pucér kislányokat..."– írta tovább a költő, majd elakadt. Azt akarta kifejezni, hogy nem érdekelte, sőt, kifejezetten taszította az éretlen lányok látványa, de zavart lelkiállapotában nem jutott eszébe a folytatás.
Hátra dőlt. Kinézett az ablakon. Egy darabig lehunyta majd kinyitotta a szemeit.
A vonat éppen lassított: egy strand sorjázó kabinsorát lehetett látni. "És felnőtt nőt lestem a kabinalj alatt." – ugrott be . Újabb sort írt, kicsit javított, végül ez állt a lapon: "Kamasz koromban együtt fürdették velem/ a strandon a pucér kislányokat./ Vágy helyett elundorodtam tőlük,/ s felnőtt nőt lestem a kabinalj alatt."
Pihent. Aztán némi erőlködés után új szakasszal bővítette a verset: "Vagy képes voltam stéglépcsőkön ülni/ álközömbös arccal hosszú félórákig,/ hogy lássam amint a vízből kijövő nők/ hölgyfoltja a textílián átlátszik." A hölgyfolt kifejezést nehezen találta meg, de annál jobban megtetszett neki. Hiszen a hölgy, vagy hölgymenyét szó eredetileg a hermelint jelenti, amelynek téli bundája teljesen kifehéredik, csak egyetlen sötét folt marad rajta. Mint az érett, magukat nem borotváló meztelen nőkön.
A férfi ekkor merően a dús fekete hajzatra, majd a lány szemébe nézett, aki egy pillanatig állta csak a tekintetét, mert abban most kellemetlen, rideg kifejezést vett észre.
„Szőke, barna, fekete hajú lányok/ s az ölük mind-mind csupasz, mint a hó." – körmölte le hirtelen a költő, aztán még ezt: "vezérigazgató." Megvolt a rímpár, és a tartalom is. Egyszer látott egy idősödő, markáns férfit a nudista strandon, aki teljesen leborotválta a fanszőrzetét, miközben az arca olyan domináns kifejezésű maradt, mint egy igazgatóé. "És arra jött egy napszemüveges férfi/ lent pedofil volt, fent vezérigazgató" – írta, de rossz volt a ritmus. Kijavította: "lent kisfiú volt még, fent gyárigazgató". Már csak azt kellett javítani, hogy "csupasz mint a hó." Hó, gyárigazgató... Fakó! Bőr a szőr helyett, a szőr helye fakó. Bőr-fakó... Egyen-bőr-fakó! Az agya olyan gyorsan működött, hogy alig tudta keze írásával követni.
"Szőke, barna, fekete hajú lányok,/ s az ölük mind-mind csupasz, egyen-bőr-fakó./ És arra jött egy napszemüveges férfi:/ lent kisfiú volt még, fent bankigazgató!"
Diadalittasan nézett a lányra. Legyőzte.
A nő nem nézett rá, de elhalványult arca szomorú volt.
A költő befejezésül megismételte és új variációvá ötvözte az első versszakok két-két sorát, amelyek új formájukban így hangzottak: "Ha egyetlen szál szőr sincsen rajtad,/ legfeljebb kilenc éves lehetsz./ Kívánod, hogy megkívánjalak?/ Növeszd meg a fanszőrzetedet!"
Megvolt vele. (Legalábbis a vers első változatával, mert két nappal később az utolsó sor, a "növeszd meg a fanszőrzetedet!" helyett a "növessz buja ősi kellemet!" sort írta be. De aznapra ennyi elég volt.)
Fáradtan dőlt hátra és boldog lehetett volna, ha nem érzi a megszégyenült szomorúságot, amiért perverzióra akarja kényszeríteni az infantilizált erotikájú közízlés. Bár ő ellenáll. Na de kihez menjen, kinek udvaroljon, ha még egy ilyen karakteres nőtől sem kaphatja meg az ő természetes ízléséhez illő szexualitást?
Percek teltek el így, s a vonat közben Budapest külvárosához érkezett.
Az olasz lány, aki az Alfredo kávéforgalmazó cég pesti kirendeltségében dolgozó barátnőjéhez jött, már nem először járt a magyar fővárosban. Tudta mikor álljon föl, hogy levegye a csomagját. A férfi unottan felnézett, majd abban a pillanatban megmerevedett. A nadrághoz ujjatlan nyári ruhát viselő nőnek szőrös hónalja volt!
Hirtelen – szinte maga sem tudta, mit tesz – a férfi felugrott, hogy leemelje a nagy utazótáskát és a lánynak adja. Közben a kezük összeért s az arcuk olyan közel került egymáshoz, hogy beszívhatták egymás leheletét. A meglepett nő sötét szemei ettől nagyobbra nyíltak, s halk alt hangon mondta: –"Grazie"! És úgy nézett a férfire, mintha azt akarná kérdezni tőle: – „Hogy lehetnek valakinek ennyire kékek a szemei?"
De már késő volt.

12. [tulajdonos]: EZT A BLUEST AZ ÉLET ÍRTA NEM 2018-08-10 09:20
Ennek a versemnek az első változatát 1989 januárjában közölte az Élet és Irodalom. Érdekesség, hogy Bella István, a lap versserkesztője, nyolc hónapon keresztül ostromolta vele a főszerkesztőt, aki állandóan visszadobta. Majd a lap új főszerkesztője végül engedélyezte.
Egy hónappal később e vers bekerült a Magyar Televízió, A hónap versei című műsorába, amit Alföldy Jenő szerkesztett. Koncz Gáborral mondatták el. Előzetesen nem tudtam róla. Éppen edzettem a galériánk alatt, VIII. kerületi, "önerősen" korszerűsített kislakásunkban. A feleségem nem volt otthon, hazalátogatott vidéki szüleihez. Annyira váratlan volt, hogy a saját versemet hallom odaföntről, hogy Koncz már félig elmondta, mire ráeszméltem, hogy a saját szövegem ez.
Felemelő volt.
Később ez a vers bekerült a szintén Alföldy Jenő szerkesztette Szép versek '89-be.
Szerintem ha nem jelenek meg az ÉS-ben, és Alföldy nem tesztel le a maga szerkesztette A hónap verseiben (Koncz állítólag megkérdezte tőle: nincs több vers a szerzőtől?), akkor nem kerülök be a Szép versek '89 antológiába.
Úgyhogy 20 évvel később Szokolay Zoltánnak kár volt azzal vádaskodnia, hogy korrupcióval kerültem az antológiába - mintegy "őhelyette". El is vesztette a pert.
Sajnos - ahogy nézem az egy hónapon belül írt Dokk-kommenteket - újabb törvénysértés történt.
Valaki képes volt egy ilyen vers megíróját, rasszistának bélyegezni. Vagyis engem, az antirasszistát. Miközben néhány nappal korábban azzal fenyegetett meg a Dokk-on, hogy "tönkre tesz". Amit a lerasszistázással valóban meg is kísérelt.
Nemtelen támadásához még ketten csatlakoztak. Egyikük "visszaesőként".
A napokban benyújtom a keresetet, s ennek története is benne lesz "A szerkesztőségi főemlős etológiájában".

VAGÁNYOS MAGYOK

1.
vagy amikor a térre mentem
a 800 forinttal
huszonnyolcadik születésnapomon...
vastagszájú félvér-cigánynőt választottam ki
mert nekem is széles ajkaim vannak

annyikujtorgásleszólításlesés
kínzóepekedésután
aNŐszól - Nemakarszédes?

pár szó
alku
és azonnal tiéd
a szemöldök és karpihék
utáni szőrzet

megrészegültem ettől
nem érdekelt betegség (?!)
Aureliano Buendia alteregó akartam lenni

2.
ha támadásra résen
belépsz idegenekhez
légy laza.
gyakorolj! mocsok és bánat
szag, ricsaj, veszély
ne zabolázzon
ha vanni vágysz!

akonyhábanfiatalasszonyvasalt
férjolvasott
egymásikkorombéliférfi
kihoztaakicsitaszobából

akkor kezdődött a TV-híradó
a vége felé a nő kért, igyekezzek!
mikor elköszöntem
visszaköszöntek
csak a korombeli nem, aki a gyerekét fogta,
mert gyűlölt

11. [tulajdonos]: MINDEN PISZKOZATOM "TISZTÁZÁS"2018-08-08 22:50
Ez egy előző szövegváltozat a naplókezdésre.
Majd jól el kell találni e kommentregény stílusát és hangulatát.
Könnyednek kell lennie és intelligensnek.
Általános derűvel szemlélve az egykoron nagyon is "rázós" helyzeteket. Hiszen a tíz éves rálátás és az iróniára hajlamos természetem lehetővé teszi ezt.
Nézzük most ezt a verziót. Az átfedések egyelőre ne számítsanak- nem ez a végső szöveg, remélem ezt mindenki sejti.
---------------------------------
Ma megkezdtem a kommentek kigyűjtését a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényemhez, amit tulajdonképpen azóta tervezek, amióta színre léptem a Dokk-on - vagyis jó tíz éve már.
Kellett azonban ennyi rálátás az akkori eseményekre, hogy egyáltalán megértsem, mi is történt velünk.
2008 nyarán átmenetileg megszűnt a Dokk. Az akkor magánéleti válsággal küzdő Jónás Tamás egy időre bezárta. S az akkori dokkerek, köztük jómagam is, átmentünk a 7torony irodalmi oldalra. Ahol, meglepetésünkre, a Dokk-on sikertelen - s ott magukat jobban eladni tudó szerzők féltékenységből ránk támadtak. Ezt a helyzetet vázolja föl a hirtelenjében megtalált levélváltás, ami köztem és Jónás Tamás között zajlott. S ilyen volt volt az a "rejtélyes kapcsolat" is, amit Szokolay negatív fantáziával "nem ilyennek" sejtet a Szerdánként kávé helyett naplóban. Illetve előtte Karaffa Gyulánál, aki e dokumentumregényben szintén a saját nevén szerepel majd. Szokolay a napokban nála is feltett egy hamis legendát arról, hogy egy állítólagos "versgenocídium" (a hosszú kések éjszakája elnevezés jobb lett volna) alkalmával, és talán Jónás valamilyen "bűnös könnyelműsége okán", a legnevesebb magyar költőkkel együtt az ő verseit is törölték a Dokk-ról.
S hogy valaki (feltehetően én) még bátorította is erre.
Hazugnak nevezett, amikor emlékeimben kutatva ellentmondtam ennek. Ez az alábbi - ízelítőnek - feltett levélváltás Jónás és köztem azonban rávilágít a valós eseményekre.
A tervezett regény tehát dokumentarista módon építi magába ennek a tíz évnek a legfontosabb kommentvitáit - egyfajta ritmikusan vissza-visszatérő "betételemként. S körülötte novellisztikus, vagy épp egy-egy adott cikkemben, (például a "Mire jó a Dokk?" cikk sorozatomban) megfogalmazott vonatkozások, egy-egy versem megírásának története, illetve az adott magánéleti eseményeim (nem elválásom epizódjai) együttesen építik fel a "regényoperát". Kundera írt ilyesféle - zenei, mintegy "prózaszimfóniai" építkezésről. Én nem akarom őt utánozni. Ezért beszélek "regényoperáról" (bármit is jelentsen ez). Hogy dokumentarista kommenbetétek lesznek benne, az csak annyira dokumentumszerű, amennyire egy kortárs operában - tényleg - elhangozhatnának netes kommentek is. ("Dal-betétesen", pörgős locsi-fecsivel. Hogy utána egy-egy egész másféle ellenpont jöhessen.)
Tulajdonképpen a legtöbb eddigi kommentem megírásának mögöttes célja egy ilyesféle regény létrehozása volt. Tudtam, hogy egy korszakról fecsegünk közben, s tudtam, hogy mindezt egyszer majd meg akarom írni.
"Az író kém!" /Bereményi Géza/; nem író-kám! /Pálóczi Antal/
Néha majd felvázolom A szerkesztőségi főemlős etológiája naplóban, hol tartok az anyaggyűjtésben, illetve közlök egy-egy elkészült regényrészletet is.
Íme tehát a levélváltásunk, Jónással. És igen, a 7toronyban nemzeti szabadelvűként léptem színre. S az vagyok azóta is.
-------
2008. 09. 17.
címzett: tamás
Szia Tamás!
Jó, hogy elindult a dokk. Nagyon szidták a dokk-ot a 7toronyban, ahol most az írásaim megjelentek, s már kétszer kizártak mert felemeltem a szavam a szabadelvű gondolkodás érdekében. Jobboldali, klerikális zugirodalom fészkel ott, ahol Szokolay a fő hangadó és interpretátor, Vesztergom Andrea és Rossner Roberto a sztárszerzők és Rácsai Robert magyar gárdás költő titán a fő kivételezett. Amikor odamentem, Szokolay és Vesztergom rögtön nekem estek.
Ki is rúgattak, mert védtem magam.
Atán visszavettek.
Aztán még egyszer kirúgtak - de akkor már többed magammal - mire velünk jött szolidaritásból két alapító szerkesztő is.
Majd lemondott Verzár Éva, az addigi főszerkesztő, aki Serfőző Attilát, egy volt bokszoló költőt jelölt a maga helyére. Azzal, hogy az intrikus helyzet elfajulása miatt a 7torony élére erős személyiség kell.
Az új szerkesztők most harmadszor hívtak vissza. Veszergom és Rossner elmentek, miután mindennek elmondták a dokkot és a dokkról érkezőket, Szokolay kezd hiteltelenné válni. Rácsai dühöng.
És most újraindult az általuk oly csúnyán démonizált Dokk.
Ez rosszul érintette őket.
Abba kell hagyniuk a hazudozást és ez nagy lemondással jár!
Vesztergom és Rossner rögtön törlését kérte ma a dokk faq-on.
Kérlek, legyél ebben ráérős! Majd - ha eddig nem volt olyan sürgős!
Szokolay képes volt azt állítani, hogy neki egy maradandokk verse sem volt!
Hadd lássa a művelt közvélemény, hogy volt, sőt, három portré fotója is fenn van, miközben másnak csak egy-egy.
Holnap én is felolvasnék a "Három költő három órán", majd ott találkozunk!
Üdv! Antal

jónás tamás
2008. 09. 17.
Szia, Antal!
Személyesebben majd többet: láttam, hogy törléseket kérnek páran, de az ezzel kapcsolatos filozófia nem változott. meg energiám sincs most az ilyen egyéni fegyelmezésre. Most próbálom utolérni magam, s próbálom feltérképezni, mi történt, amíg "aludtam". Elég sok dolog.
Holnapig, Tamás

10. [tulajdonos]: KORR2018-08-08 09:09
Visszatérve a "konkurencia által" kiszorított versemre, erről beszélek:
https://www.es.hu/cikk/2011-08-28/paloczi-antal/metrovers.html
Ez pedig a levelem, a megtévesztett főszerkesztőnőhöz:

9. [tulajdonos]: EZERSZER KÖZÖLT SZTORI?2018-08-08 09:05
Nincs igaza Karaffa Gyulának abban sem, hogy ezek már "ezerszer hallott" történetek. Mert mi más lehetne egy piszkozat-sorozat feladata, mint az újabb és újabb átiratok elkészítése ahhoz, hogy egy könyvben, a VÉGSŐ – mert kinyomtatott – verzió majd megszülethessen? Nem tudom, hogy egy művészeti fórumon mit lehet ezen meg nem érteni!
Tehát következzen egy újabb ("ezerszer hallott") sztori, araszolván a végső megfogalmazás felé.
Aki ismeri, az legyen most Pósalaki úr: "Ugorgyuk!" (Ez ilyen egyszerű.)
--------------------
A Dokk-történelem egyik kiemelt epizódja az idén 10 évvel ezelőtti, 2008-as időleges bezárása volt. A Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényemben talán ez lesz a kezdő motívum. Ekkor mentünk át a 7torony magazinba egyszerre legalább huszan innen. S meglepetésünkre – korábban nem ismertem a 7torony fórumot – Szokolay Zoltán, Vesztergom Andrea (Rhea), Rossner Roberto, Rácsai Róbert – és mások, akiknek itt kevés maradandokk verse volt (Szokolay, Rossner, Vesztergom), vagy egy sem (Rácsai), valósággal nekünk estek ott.
Épp az első néhány versem feltötöltésével foglalatoskodtam, amikor váratlan dolog történt. Ezt az erotikus versemet, amely később – feltehetően az irodalmi értékei miatt – az Élet és irodalomban is megjelent (s ez volt a Dokk-on is a legelső föltett versem, amit Jónás azonnal a maradandokk-ba tett), nos: Szokolay képes volt elérni, hogy a verset erkölcstelennek - engem szexuálisan "nem elfogadhatónak" bélyegezve (ehhez a főszerkesztő asszonynak küldött levelemben ismertetett megfogalmazást használta), szóval el tudta érni, hogy e verset a főszerkesztő: TÖRÖLJE.
Pedig a versszerkesztő – az azóta elhunyt Fehér Miklós – előzetesen elfogadta azt. (A 7toronyban nincs maradandokk-mulandokk kategória: ott csak azok a versek kerülhetnek ki, amelyek a Dokk-on maradandokk-ok lehetnek. Persze a Dokk-énál sokkal enyhébb elbírálás után.) A mai anyaggyűjtés során megtaláltam azt a levelemet, amit Verzár Évának, a 7torony akkori "Tóth Csillájának" küldtem. Aki később – az elhatalmasodó Szokolay manipuláció és az általa kiváltott komment-cunami hatására – lemondott, hogy egy "erős kezű férfi főszerkesztőnek" adja át a fórum vezetését.
(Tóth Csilla nálunk történt lemondásában is szerepet játszhatott a Szokolay-játszma eszkalálódása. A"zsillei elit" Szokolay által a Dokk-naplójában történt pejoratív megfogalmazása után (Zsille, a Magyar Napló versszerkesztője " ki merészelte hagyni" Szokolayt a legutóbbi "szép versek antológiából", amit ő azóta is nehezményez). Mire Zsille (közvetetten tőle tudom) levelet küldött Tóth Csillának, amiben jogi következmények belengetésével fenyegette meg a Dokk főszerkesztőjeként, amilért ezt hagyta. Ez után mondott le női főszerkesztőnk "magánéleti okokra" hivatkozva (de hogy pontosan miért, azt egy későbbi levélben fogom megkérdezni Tóth Csillától, a Dokk-történet hitelességének a kedvéért). Munka-hipotézisemben egyelőre ez a párhuzam szerepel (fenntartva a tévedés jogát): a Dokk-os Tóth Csilla, a 7tornyos Verzár Éva után, már a második női főszerkesztő, aki Szokolay játszmázása miatt visszaadta a megbizatását. A pozíciót őutánuk mindkét esetben karakteres, erős kezű férfi főszerkesztő vette át. Ott a volt bokszoló Serfőző Attila (akivel együtt jártunk a Magyar Író Akadémiára). A Dokk-on pedig az irodalmi háttér-tevékenységben is aktív (s általam – épp a fenti tapasztalatból kiindulva – már korábban is főszerkesztőnek javasolt) Papp-Fűr János.
Visszatérve a "konkurencia által" kiszorított versemre, erről beszélek:
https://www.es.hu/cikk/2011-08-28/paloczi-antal/metrovers.html
És pedig ez a levelem, a megtévesztett főszerkesztő nőhöz:
Kedves Verzár Éva!
Tegnap megírtam már ennek a levélnek az első, gépelütéses változatát, most aludtam rá egyet és átküldöm korrigált, kiegészített formában.
Tehát változatlanul felháborít Szokolay Zoltán viselkedése. Azt hiszem egyszerre négy, vadul támadó kommentet is küldött Metróvers című versemhez, pedig még versből is elegendő a napi három. Őt a dokk-ról annak idején kitiltotta az ottani főszerkesztő, mert sértegette őt... Nekem ezzel szemben nem volt különösebb bajom vele. Meg is lepett, hogy most mintha ottani sérelmét rám zúdítaná rám... Írtam egy epés választ, de nem akarok vitatkozni...
Most egyetlen komentem sincs már meg ezek közül.
Nem értem mi történik itt.
A Metróvers tegnap a várakozó versek közül a publikált versek közé került. Minden jól kezdődött. Rögtön kaptam két pozitív tetszésnyilvánítást. Egyet egy férfitől, egyet egy nőtől.
Majd váratlanul megkezdődött Szokolay övön aluli támadása – itt a legenyhébb vádnak a potenciális kéjgyilkosnak történő beállításomat érzem és a legerősebb az, hogy tartalmilag (ez mióta esztétikai kérdés? Arisztotelesz szerint mindegy, hogy mondjuk a nőstény szarvasnak is koronát fantáziál-e a szerző...) támadja a verset, mondván, önző férfi jelenik meg benne stb. nevetséges...
Kell-e nekem itt kommenteket elszenvedni, amelyek talán személyes sérelmektől fűtötten s itt például álesztétikai érvekkel próbálnak egy új fórumon rossz színben feltüntetni (talán mert az illető szerző "másban utazik")?
Meglepett az is, hogy egyszercsak "eltűnt" a Metróvers, amelyet éppen vitattunk. Először nem láttam sehol. Csak eltűnt a publikáltak közül.
Miért, ha egyszer már bekerült?
Aztán a vers egyszercsak megjelent a nem publikáltak között, onnan már én vettem ki és feltettem még egyszer. Mert hátha csak valami félreértés... (A fotót magam fotóztam egy étterem falára kitett fotóról, belekomponálva az utca fényeit, tehát "saját montázs". Ezt azért mondom, nehogy ez is félreértésre adjon okot...) Ha már a tartalmat is érintettük, a vers nemhogy az önzésről, de egy újfajta önzetlenségről és adakozásról szól. A fotó és a vers egymásra utalnak és a közhelyszerű féreértelmezéseket próbálom velük a helyére tenni. A vers a maga suta, szerintem szerethető formájával szükségszerűen ilyen. (Az első két kommentelő tehát szerette a verset. Egy férfi "ráismert", egy nő pedig "megértette"// ő azt is tudta, hova lett a "macska kilenc életből" kettő "élet" még a tényleges együttlét előtt. És ha megnézzük a fotót, akkor szemmel láthatólag a képen szereplő "Szépség" is tudja "mindezt". Mert ahogy ránéz a "Szörnyetegre", abból kiolvashatjuk, hogy olyan Szörnyetegggel állunk itt szemben, akitől ez a Szépség csak még szebb lesz, s nem pedig egy kéjgyilkossal - mert ez csak A HAMIS LÁTSZAT! Ez a férfi típus olykor gyengédebb tud lenni, mint a lányos fiú // aki, képletesen szólva, a barátnőjével együtt "menstruál"// mert nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb. (A fotón látható pár épp összeillik!) Ezt irígylik ettől a férfitípustól a macsók, akik csak pózolják, hogy ők is "ilyenek". Miközben ez a karakter – mint például a Simon Mágus című magyar film címszerepét alakító figura - nem akar férfiasnak látszani. (Hiszen anélkül is az. A macsóknak ezzel szemben állandóan "meg kell mutatni", ezért fárasztó a hősködésük.)
Szokolay felül a hamis látszatnak mert támadni akarta az általa gyűlölt (?) //mert "bűnös?"// verset. Miközben én a hamis látszat ellen küzdök. "A költő is azt látja amit mindenki/ de mögéje is lát" /H.K./ És most egy kis modern anatómia. A legújabb kutatások kimutaták: a nők, külső érzékeny pontjukon kívül (akár tetszik ez a feministáknak akár nem) belső érzékeny pontokkal is rendelkeznek. Amelyek az archaikus testhelyzetekben kielégítően ingerelhetők, csak "gyakorolni kell". Valamint azt is kimutatták, hogy a külső érzékeny pont - sok-sok idő elteltével (ezt aztán pláne gyakorolni kell (!) - lehúzódik alapjához, és akkor a szövetkörnyezete - miként mondjuk egy törülköző, ha úgy dörgöljük vizes fejünket, hogy csak a törülköző végeit fogjuk, az érzékeny pontot ingerelni, mintegy "dörgölni" kezdi. És már csak idő kérdése a tetőpont, vagy akár a tetőpont sorozat elérése, amint az ebben a versben megtörténik. (Római auktorok szerint a nő "tízszer annyit, mint a férfi...") Ezért kell letámasztani a kart...stb. Mindez bonyolult folyamat, de a vers kísérletet tesz arra, hogy a maga szerény eszközeivel visszaadja valamennyire... Ebben a versben nagyon sok a munka.(Ez egyben válasz Rheának, aki Szokolaynak írt epés válaszlevelemet támadta meg, mondván, hiányzik belőlem a művészi alázat. Nos, amikor egy felületes bírálat ellenében előszámláljuk a vers valódi jellemzőit alázatosnak, vagy "fölézetesnek" kell lennünk? (A kérdés: csapda!)
És most vissza kell állítanom egy helyesírási hibát is! Szokolay jól vette észre, a "végig tolnálak" (az ágyon) valóban egybeíráandó LENNE. Magam is beugrottam, a tegnap esti verzióban "áttettem helyesbe" /Kassák/. Pedig éreztem, hogy nem véletlenül írtam hibásan. Most aludtam rá egyet és rájöttem, hogy vissza kell "rontani". Mert nemcsak "végigtolnálak" hanem "végig tolnálak". Vagyis "mindvégig". Mert ez akár több órás, hosszú folyamat (amelyben a férfi csak egy tetőpontot ér el. A végén.) És hogy ez FOLYAMAT, azt végig tolnálak áthallása adja hitelesebben vissza!

Vagy tévedek és rosszul érzem?
Ezt a verset tavaly fel kellett olvasnom a Magyar Író Akadémián, mert Forgács Zsuzsa Bruria olyan részletet idézett Polcz Alaine életrajzából (orosz katonák stb) amely gyomorforgatóan ábrázolta a férfi szexualitást. És én akkor ott az osztályban, spontán mód, szavalni kezdtem ezt az "adakozásról" szóló újféle versemet, csaknem 100 ember előtt. És megtapsolták! Még Forgács is összütötte a tenyerét.
A verset tehát feltettem ismét a várakozó versek közé.
Természetesen hajlamos vagyok itt átvenni a helyi szokásokat! Rögtön szimpatikus volt, hogy itt csak névvel arccal lehet érvelni.
De azért mindez egy kicsit sok volt tegnap.
Eligazítást kérek!
Pálóczi Antal

8. [tulajdonos]: ÍGY KEZDŐDÖTT2018-08-07 09:55
Karaffa Gyula legutóbbi, A szerkesztőségi főemlős etológiája címmel megkezdett regényem anyaggyűjtésével kapcsolatos bejegyzései is benne lesznek a könyvben, s ha pereskedni akar, akkor a per története is.
Nálam mindenki maga írja a szerepét.
Így ő most a berzenkedő "értetlenségi" szerepében feszeng.
Miközben felvilágosult értelmiségiként is megnyilvánulhatott volna. Sok szerencsét kívánván egy komoly esztétikai teljesítménynek tervezett, s a Dokk-on felvázolt irodalmi műhöz. Amely egy korszak - a neten történő "újbántalmazások", imázsrombolási kísérletek korszakáról szóI. Nem a lejáratásról.
Ebben ő, ha az ellenem írt komment-csokrát tekintjük - vastagon benne van. Viszont a regény a kommentek mögötteséről, a baráti viszonnyal indított emberi kapcsolatok elfajulásának a természetrajzáról is szólni fog.
Őt például úgy ismertem meg, hogy néhány baráti Dokk-komment után elküldte az egyik keményborítós mesegyűjteményét azzal, hogy azt vigyem el az általam személyesen ismert Berecz Andráshoz, a "nagy mesemondóhoz". Aki valójában nem egy határon túli születésű "adatközlő népfi", aminek "asszimilálta magát", hanem egy olyan budapesti srác, aki a XI. kerületi Hengermalom utcában nőtt fel, s itt járt középsuliba majd egyetemre is.
Ma pedig tájszólásban beszél, énekel, "ír" (és gondolkodik).
Nos, én még a "született" Andrist ismertem meg benne. S elvittem a Karaffa mesegyűjteményt hozzá, az egyik fellépésének a helyszínére, a budai Bartók villába. (Ahová valaha, Bartók ottani életében, előzetes bejelentés nélkül nem lehetett csak úgy becsöngetni. Mert a természetimádó Bartók az átláthatatlan őskertben nyaranta rendszerint csak egy ruhadarabot viselt.
Egy négy sarkán megcsomózott zsebkendőt a fején, nehogy napszúrást kapjon.
Tehát itt adtam át a könyvet Berecznek, s Karaffa Gyula ezt annak idején nagyon megköszönte.
Így kezdődött például a mi ismeretségünk.



7. [tulajdonos]: KORR2018-08-06 15:56
Az alábbi szöveg így helyes (ki kellett javítani egy szókihagyást.)
---
"Az internet és az azonnali kommentelés lehetősége azonban korábban elképzelhetetlen intenzitással zúdítja ránk a verbális bántalmazást. Az ezt megragadni akaró kommentregény – noha nem is "az" (hiszen mindez csak ürügy egy szokatlan "zenei próza" megalkotásához) természetszerűleg nyúl a korszak kommentjeinek dokumentum anyagához. Amelyek kitörölhetetlenül benne vannak az archívumokban, és a még időben elmentett magánarchívumokban. Ezeket mindig azonnal el kell küldeni email-ben egy-egy ismerős címére. Hogy amennyiben az imázsromboló megszólalást az elkövető később "a saját törlését" követelvén a szolgáltatónál, megpróbálja eltüntetni az archívumról, mégis meglegyen.
Hiszen leírta? Igen.
Hatással volt a megtámadottra? Igen. (Nem biztos, hogy azzal a hatással, amit megírója elképzelt, de szövege a hatott.)
Része ennélfogva a megtámadott életének, életrajzi vonatkozású memoárjának? Igen. Leírhatja a szerző utóbb név szerint, ki volt a támadója, és szó szerint azt, amivel megtámadta őt? Igen."

6. [tulajdonos]: ESZTÉTIKA2018-08-05 15:04
Nem szeretem, ha Karaffa Gyula az esztétikát összetéveszti a tészta szitával.
(Először azt akartam írni, nem szeretem, ha a görög filozófiát téveszti össze valaki a víziló fiával, de jobb leegyszerűsítve.)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-08-14 19:14 Bátai Tibor szubjektív
2018-08-11 07:26 Bakkné Szentesi Csilla
2018-08-10 18:27 Szemezgető/Ivànyi Mònika
2018-08-10 18:21 Szemezgető
2018-08-10 12:13 kedvenceimből
2018-08-06 22:46 hmm
2018-08-06 11:26 kedvenc versek
2018-08-03 11:00 KMara
2018-07-27 18:57 Vezsenyi Ildikó
2018-07-25 09:48 Kosztolányi Mária
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-08-16 14:34   NAGYÍTÓ /Czé:ja!/
2018-08-16 14:32   Napló: Gyurcsi
2018-08-16 14:22   NAGYÍTÓ /Czé:mániákus ragaszkodás/
2018-08-16 13:55   Napló: az utolsó alma
2018-08-16 13:45   Napló: Kendé, bizony az árnyéka
2018-08-16 13:44   Napló: Graffiti
2018-08-16 13:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Szalay Károly A legcsodálatosabb
2018-08-16 13:16       ÚJ bírálandokk-VERS: Szoboszlai Judit ...
2018-08-16 11:53   Napló: JÓ ÉJT!
2018-08-16 11:35   Napló: efmintszerint (Sági Ferenc)