DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2795 szerző 35925 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szentmártoni János
  Összefoglalás
Új maradandokkok

Fábián Franciska: Űzöttség tánczenére
Seres László: Kutya-mese-vers
Szilasi Katalin: Jónás imája - másképp
Farkas György: Oszlás
Kiss Anna Mária: keresetlen percek ( Juhász Tibornak )
Tiszai P Imre: Éjfél, jéghideg szélben (javított)
Vajdics Anikó: Hanyadik dimenzió
Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 2 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Frady Endre 4 órája
Pálóczi Antal 5 órája
Csapó Angéla 17 órája
Szakállas Zsolt 23 órája
Budai Zolka 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
Tiszai P Imre 1 napja
Iványi Mónika 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Nagyító 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Berki Barbara Izabella 2 napja
Dezső Ilona Anna 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 1 órája
mix 2 órája
Játék backstage 2 órája
JÓ ÉJT! 2 órája
Gyurcsi 4 órája
Frady Endre 4 órája
nélküled 6 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 12 órája
Conquistadores 23 órája
Minimal Planet 1 napja
leállósáv 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Apa levelei 2 napja
Baltazar 2 napja
Volt egy pillanat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
Legutóbbi olvasó: 2019-02-20 14:23 Összes olvasás: 5158

Korábbi hozzászólások:  
73. [tulajdonos]: IGEN: ÚR ÍR2019-01-08 22:15
Üdv Mester!
Jó sok víz lefolyt a Miroslav Krleza-féle Dunán azóta, hogy utoljára írtam. Most majd újra el akarom olvasni a szövegeit mert erősen hatnak rám. Időközben sok-sok történelmet tanultam. Érdekelni kezdett a jövő. És mert ő is nagyon tudta, nagyon ismerte a történelmet. S mert hat rám a stílusa. Szemlélete - leszámítva politikai beállítódását (sokat sakkozott Titoval). Ő azonban végül így írt egykori magyar ludovikás évfolyamtársainak, amikor már mindenből és mindenkiből kiábrándult szkeptikus lett; ez is megindító nála.
„Jóhiszemű, pompás fiúk voltunk, kedves öreg Barátom, s az út végén találkoztunk, minekutána az élet jócskán átkergetett bennünket a háborús tüzek és forradalmak úgynevezett patetikus füstjén. Különféle győzelmeket értünk meg, de még fatálisabb és súlyosabb vereségeket! Átestünk a nagy iskolán, azt lehetne mondani, a sok éves kálvárián, de mindmáig nem adtuk meg magunkat. Egyazon zászlók alatt harcoltunk, s aztán az élet, az úgynevezett történelmi logika szerint két ellenséges táborra választott szét minket. Amikor a Hetek nevében a Te szerfelett kedves leveledet megkaptam, bevallom, nagy örömöt szereztél véle. Üdvözöllek Mindannyiótokat, a Heteket, érzelmesen, a legjobb kívánságokkal Mindannyiótoknak s a Tieiteknek, abban a reményben: nyílik még alkalom, hogy még egyszer találkozzunk és fiatalságunk régmúlt napjairól elbeszélgessünk. Kérem, higgyétek el, hogy mindig őszinte rokonszenvvel gondolok Rátok, üdvözöl és szeret Benneteket a Te öreg M. Krležád.”
Ez meg a "Dunás" regényrészlete.
„Beült az ember a hintóba, abba a fekete kárpitos kocsiba, amely olyan volt, mint az a fiáker, amellyel Joja anyukája Bécsbe utazott, s felülről a budai hegyről, Corvin városának szerpentinjeiről, még egy baljós pillantást vetett a pesti lámpák zöldes fényű füzérére, amely ott tündöklött a sötét folyó partján, a szerpentin utolsó fordulójáról még egy üdvözletet küldött ifjúsága Városának, a parlamenti kupola ama sötét épülettömbjének, az Erzsébet királyné hídnak, azoknak a szállodáknak ott lenn, azoknak az éttermeknek, a réges-régi éjszakáknak, amelyeket cimbalom és hegedűszó kísért, a vaspaták alól még egy vagy két szinkópa csattant fel a budai utcák kövén, gyors ügetésben elhajtatott az ezüstsisakos alabárdos gárdisták tisztelgő sorfala előtt, az udvari főbejárat vas diadalíve alatt, s felhaladt a márványlépcsőkön a királyi Vár kupolája alá, az ovális terembe, a kábító parfümfelhőknek, s az úrhölgyek púderezett vállairól felszálló édeskés vaníliának és trópusi orchideákra emlékeztető illatoknak, a hegedűknek és zongoraszónak, a muzsikának, a rózsák és orgonák illatáradatának hátat fordítván, nekivágott az éjszakának, amelyben ott suhant a Duna, az iszonyatos, kátrányosan fekete Duna vize, a Szent Korona elvesztett határait sirató mozdonyok jajongásától kísérve...” /Részlet a Zászlók című regényből. Fordította: Csuka Zoltán/
Mindezt egy cikkben írtam meg az Irodalmi Jelenben valamikor 2013 év elején, ebből idéztem (a linkje elveszett) - aznap jelent meg, amikor épp a bíróságon jártunk a Szokolay Zoltán becsületsértése miatti peremben.
Hogy lesz mindebből regény?
"Krlezás" stílusú prózai mű, benne például a mi levelezésünk - hiszen mindez A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS ETOLÓGIÁJA?
Stílszerűen.
Csak munkaigényes.
Hiszen ő volt az, aki aggódva látta a Ludovika melletti kollégiuma emeleti ablakaiból a rémületes sebességgel felépített gyárkéményeket Kőbánya-szerte, 1911-ben.
És most én,azon gyárak későbbi üzemi lapos újságírója - (nem kommunista gyárak, hanem még - akkori - kapitalisták voltak, elvették - majd "visszaadták" /volna/ őket tönkrecsődölve) - aggódva látom lebontásukat.
Mert az én legújabb kori történelmi tapasztalatom szerint tényleg borzasztó a kizsákmányolás és osztozom Krleza akkori aggodalmában, de van egy sokkal nagyobb borzalom (amit ő már nem élhetett meg s ez az én legújabb történelmi tapasztalatom) - ha senki sem akar kizsákmányolni.
Mert a gyárosoktól elvett gyárak nincsenek többé.
Mert az ország a kiegyezés koráig ipartalanodik vissza.
---
Személyesebben majd később, többet - ez most felkerül a "DOKK-folytatásba".
Hogy aztán az értekező forma és a személyes kommetözön (benne a mi vakufényben is őszinte levelezésünkkel) hogy fésülhető össze, az fontos esztétikai kérdés.
Talán zeneileg.
Lesz valami főtéma, aztán szólók, és kórusok... Kundera ír valamit erről (egyelőre elég tőle maga az ötlet. Sem rá sem Klezára nem akarok hasonlítani, az nyugtat meg, hogy nem is tudnék. Magamra viszont szeretnék, csak még - fájdalom - messze vagyok tőle.
Antal

72. [tulajdonos]: A DOKK TITKOS TÖRTÉNETE2019-01-07 22:55
< Moderálva >

71. [tulajdonos]: MEA CULPA BUSZNYÁK IMRE!2019-01-07 08:21
< Moderálva >

70. [tulajdonos]: ÚR ÍR2019-01-06 04:12
Üdv Mester!
Jó sok víz lefolyt a Miroslav Krleza-féle Dunán azóta, hogy utoljára írtam. Most majd újra el akarom olvasni a szövegeit mert erősen hatnak rám. Időközben sok-sok történelmet tanultam. Érdekelni kezdett a jövő. És mert ő is nagyon tudta, nagyon ismerte a történelmet. S mert hat rám a stílusa. Szemlélete - leszámítva politikai beállítódását (sokat sakkozott Titoval). Ő azonban végül így írt egykori magyar ludovikás évfolyamtársainak, amikor már mindenből és mindenkiből kiábrándult szkeptikus lett; ez is megindító nála.
„Jóhiszemű, pompás fiúk voltunk, kedves öreg Barátom, s az út végén találkoztunk, minekutána az élet jócskán átkergetett bennünket a háborús tüzek és forradalmak úgynevezett patetikus füstjén. Különféle győzelmeket értünk meg, de még fatálisabb és súlyosabb vereségeket! Átestünk a nagy iskolán, azt lehetne mondani, a sok éves kálvárián, de mindmáig nem adtuk meg magunkat. Egyazon zászlók alatt harcoltunk, s aztán az élet, az úgynevezett történelmi logika szerint két ellenséges táborra választott szét minket. Amikor a Hetek nevében a Te szerfelett kedves leveledet megkaptam, bevallom, nagy örömöt szereztél véle. Üdvözöllek Mindannyiótokat, a Heteket, érzelmesen, a legjobb kívánságokkal Mindannyiótoknak s a Tieiteknek, abban a reményben: nyílik még alkalom, hogy még egyszer találkozzunk és fiatalságunk régmúlt napjairól elbeszélgessünk. Kérem, higgyétek el, hogy mindig őszinte rokonszenvvel gondolok Rátok, üdvözöl és szeret Benneteket a Te öreg M. Krležád.”
Ez meg a "Dunás" regényrészlete.
„Beült az ember a hintóba, abba a fekete kárpitos kocsiba, amely olyan volt, mint az a fiáker, amellyel Joja anyukája Bécsbe utazott, s felülről a budai hegyről, Corvin városának szerpentinjeiről, még egy baljós pillantást vetett a pesti lámpák zöldes fényű füzérére, amely ott tündöklött a sötét folyó partján, a szerpentin utolsó fordulójáról még egy üdvözletet küldött ifjúsága Városának, a parlamenti kupola ama sötét épülettömbjének, az Erzsébet királyné hídnak, azoknak a szállodáknak ott lenn, azoknak az éttermeknek, a réges-régi éjszakáknak, amelyeket cimbalom és hegedűszó kísért, a vaspaták alól még egy vagy két szinkópa csattant fel a budai utcák kövén, gyors ügetésben elhajtatott az ezüstsisakos alabárdos gárdisták tisztelgő sorfala előtt, az udvari főbejárat vas diadalíve alatt, s felhaladt a márványlépcsőkön a királyi Vár kupolája alá, az ovális terembe, a kábító parfümfelhőknek, s az úrhölgyek púderezett vállairól felszálló édeskés vaníliának és trópusi orchideákra emlékeztető illatoknak, a hegedűknek és zongoraszónak, a muzsikának, a rózsák és orgonák illatáradatának hátat fordítván, nekivágott az éjszakának, amelyben ott suhant a Duna, az iszonyatos, kátrányosan fekete Duna vize, a Szent Korona elvesztett határait sirató mozdonyok jajongásától kísérve...” /Részlet a Zászlók című regényből. Fordította: Csuka Zoltán/
Mindezt egy cikkben írtam meg az Irodalmi Jelenben valamikor 2013 év elején, ebből idéztem (a linkje elveszett) - aznap jelent meg, amikor épp a bíróságon jártunk a Szokolay Zoltán becsületsértése miatti peremben.
Hogy lesz mindebből regény?
"Krlezás" stílusú prózai mű, benne például a mi levelezésünk - hiszen mindez A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS ETOLÓGIÁJA?
Stílszerűen.
Csak munkaigényes.
Hiszen ő volt az, aki aggódva látta a Ludovika melletti kollégiuma emeleti ablakaiból a rémületes sebességgel felépített gyárkéményeket Kőbánya-szerte, 1911-ben.
És most én,azon gyárak későbbi üzemi lapos újságírója - (nem kommunista gyárak, hanem még - akkori - kapitalisták voltak, elvették - majd "visszaadták" /volna/ őket tönkrecsődölve) - aggódva látom lebontásukat.
Mert az én legújabb kori történelmi tapasztalatom szerint tényleg borzasztó a kizsákmányolás és osztozom Krleza akkori aggodalmában, de van egy sokkal nagyobb borzalom (amit ő már nem élhetett meg s ez az én legújabb történelmi tapasztalatom) - ha senki sem akar kizsákmányolni.
Mert a gyárosoktól elvett gyárak nincsenek többé.
Mert az ország a kiegyezés koráig ipartalanodik vissza.
---
Személyesebben majd később, többet - ez most felkerül a "DOKK-folytatásba".
Hogy aztán az értekező forma és a személyes kommetözön (benne a mi vakufényben is őszinte levelezésünkkel) hogy fésülhető össze, az fontos esztétikai kérdés.
Talán zeneileg.
Lesz valami főtéma, aztán szólók, és kórusok... Kundera ír valamit erről (egyelőre elég tőle maga az ötlet. Sem rá sem Klezára nem akarok hasonlítani, az nyugtat meg, hogy nem is tudnék. Magamra viszont szeretnék, csak még - fájdalom - messze vagyok tőle.
Antal

69. [tulajdonos]: 1989 - 2019 - HAJRÁ2018-12-28 00:44
Jövőre éljük meg az 1989-es rendszerváltás harmincadik évfordulóját.
Nem "rendszerváltoztatás". Ahogy a sértődött Antall József vélte: mivel szerinte - váltani - a szennyes ruhát szokás.
Meg az őrséget - teszem hozzá irodalmárként; maradjon a rendszerváltás mert sokkal jobb szóalak.
És kellően kifejező.
A korrekt elemzést végző wikipédia is így írja: rendszerváltás, amelynek - idézve a szöveget - "megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a kapitalizmus sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember elveszítette az állását, megjelent a hajléktalanság. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a Kádár-rendszer iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.[2] A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént." Idézet vége.
Jövőre lesz 30 éve annak is, hogy a Szép versek '89-be beválogatták három versemet, miután a Vagányos magyok 1989 januárjában - nyolc hónap várakozás után (Bella István versszerkesztő mindig beadta, a főszerkesztő pedig mindig kivette, majd új főszerkesztő jött s az bent hagyta) az ÉS-ben megjelent. Egy hónap múlva pedig a Magyar Televízió A hónap versei című műsorában, Koncz Gábor elmondta. A műsor szerkesztője az ÉS korábbi versszerkesztője, Alföldy Jenő volt. Akihez négy évvel korábban, 1985-ben már vittem verset. Behívott s a jelenlétemben elolvasta őket - hangosan. Ellenőrző kérdéseket tett föl; hol dolgozom, mit csinálok (üzemi lapos újságíróként dolgoztam s közben az ELTE magyar szakára jártam). A moszkvai Világifjúsági Találkozó (VIT) irodalmi pályázatán néhány héttel korábban holtversenyben 2. helyezést értem el, Repülő című novellámmal. (Szokolay Zoltán ugyanezen a pályázaton verssel lett második, csak nála volt első helyezett, a novellistáknál első díjat azt nem adtak ki. A helyezett irodalmárok és képzőművészek erre az alkalomra kiadott közös kiadványban jelentek meg Újlenyomat címmel. A Magyar ifjúság című hetilap egyik 1985/júniusi száma, ezzel párhuzamosan, szintén megjelentette a "Repülőt". A VIT pályázat egyik díjnyertes fotójával. S egy verssel. Vajon kinek a versével? Szokolay Zoltánéval - majd felteszem az oldal fénymásolatának kópiáját. Ismeretségünk ilyen régi keletű. Azon a nyáron jelent meg a Párizsi Magyar Műhelyben is három versem.
Vagyis Alföldy Jenő ismerte a nevemet, amikor (akkor még Szabó Antalként) behívott. Majd kiválasztott hármat a verseim közül s ezek egyikét - az itt is fenn lévő A fővárosban nincs tanári állás címűt, az Élet és Irodalom 1985-ös évfolyamának egyik nyári számában megjelentette. Közvetlenül "előnászutam" előtt. A feleségemmel a próbaházasság első évét éltük, s Románia közepéből a Dunán leeveztünk a Fekete-tengerig. (A jövő évi "igazi nászutunkon" pedig Mohácstól kenuztunk le a Vaskapuig.) Alföldy ilyen előzmények után szerkesztette be s mondatta el Koncz Gáborral a Vagányos magyok című (itt mulanDokk-nak ítélt) versemet '89 februárjában a hónap versei című TV-műsorban. S kért újabb verseket, és egy fotót is (ezt a feleségem készítette rólam a Rákóczi tér 4-es számú ház kapualjában), mert abban az évben zárta a Szép versek '89 szerkesztését és ebbe is be akart venni. (Maga a könyv 1990-ben jelent meg - akkor még fonyódi állandó lakos voltam, pesti munkahellyel, s az ott nyaraló Fodor András költő bevitte volt gimnáziumom igazgatójának). Fontos év tehát az 2019-es mint a felsoroltak, 30. évfordulója. Szembenézek önmagammal - aki a rendszerváltás, a házasság, de talán főleg az önerős házépítés "áldozataként", kénytelen voltam szinte teljesen felhagyni szépirodalmi működésemmel.

"Ha a múzsa férjes: biztatás, ígéret,
De ha nincsen férje, akkor a fél élet.
Egy nap arra ébredsz: ő a feleséged.
Húsz év múlva meg hogy mindent elvett tőled."

Ez így igazságtalan: a szépirodalomtól leginkább az irtózatos túlmunkák tartottak távol, főleg a 20 évig tartó házépítés. Jövőre azonban - végre - megjelenik oly sok évet késő első kötetem.
S azután majd az összes többi: az újabb versek, a novellák, de regényem, "A szerkesztőségi főemlős etológiája" is. Amelyben, érintőlegesen, benne lesz a kudarcos rendszerváltás. (Ezt kell ezekben az években sok-sok gazdaságszervezéssel rendbe tenni. Mert rettenetes dolog a kizsákmányolás. Egyetlen még ennél is rettenetesebb dolog létezik. Az, ha senki nem akar kizsákmányolni, mert a bal-liberális gazdasági szisztéma tévedései miatt szinte a kiegyezés koráig történő visszaipartalanodás megy végbe... Csak akkor még volt például hajógyártás, ma meg nincs. Pedig volt ipari/hajógyári MTI-s szakújságíróként akár még sajtós is lehettem volna az angyalföldi Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban - mielőtt munkanélküli lettem.)

68. [tulajdonos]: 1989 - 2019 - HAJRÁ!2018-12-27 20:44
Jövőre éljük meg 1989 rendszerváltás harmincadik évfordulóját.
Nem "rendszerváltoztatás". Ahogy a sértődött Antall József vélte: mivel szerinte - váltani - a szennyes ruhát szokás.
Meg az őrséget - teszem hozzá irodalmárként; maradjon a rendszerváltás mert sokkal jobb szóalak.
És kellően kifejező.
A korrekt elemzést végző wikipédia is így írja: rendszerváltás, amelynek - idézve a szöveget - "megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a kapitalizmus sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember elveszítette az állását, megjelent a hajléktalanság. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a Kádár-rendszer iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.[2] A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént." Idézet vége.
Jövőre lesz 30 éve annak is, hogy a Szép versek '89-be beválogatták három versemet, miután a Vagányos magyok 1989 januárjában - nyolc hónap várakozás után (Bella István versszerkesztő mindig beadta, a főszerkesztő pedig mindig kivette) az ÉS-ben megjelent. Egy hónap múlva pedig a Magyar Televízió A hónap versei című műsorában, Koncz Gábor elmondta. A műsor szerkesztője az ÉS korábbi versszerkesztője, Alföldy Jenő volt. Akihez három évvel korábban, 1985-ben már vittem verset. Behívott s a jelenlétemben elolvasta őket - hangosan. Ellenőrző kérdéseket tett föl; hol dolgozom, mit csinálok (üzemi lapos újságíróként dolgoztam s közben az ELTE magyar szakára jártam). A moszkvai Világifjúsági Találkozó (VIT) irodalmi pályázatán néhány héttel korábban holtversenyben 2. helyezést értem el, Repülő című novellámmal. (Szokolay Zoltán ugyanezen a pályázaton verssel lett második, csak nála volt első helyezett, a novellistáknál első díjat azt nem adtak ki. A helyezett irodalmárok és képzőművészek erre az alkalomra kiadott közös kiadványban jelentek meg Újlenyomat címmel. A Magyar ifjúság című hetilap egyik 1985/júniusi száma, ezzel párhuzamosan, szintén megjelentette a "Repülőt". A VIT pályázat egyik díjnyertes fotójával. S egy verssel. S kinek a versével? Szokolay Zoltán versével - majd felteszem az oldal fénymásolatának kópiáját. Ismeretségünk ilyen régi keletű. Azon a nyáron jelent meg a Párizsi Magyar Műhelyben is három versem.
Vagyis Alföldy Jenő ismerte a nevemet, amikor (akkor még Szabó Antalként) behívott. Majd kiválasztott hármat a verseim közül s ezek egyikét - az itt is fenn lévő A fővárosban nincs tanári állás címűt, az Élet és Irodalom 1985-ös évfolyamának egyik nyári számában megjelentette. Közvetlenül "előnászutam" előtt. A feleségemmel a próbaházasság első évét éltük, s Románia közepéből a Dunán leeveztünk a Fekete-tengerig. (A jövő évi "igazi nászutunkon" pedig Mohácstól kenuztunk le a Vaskapuig.) Alföldy ilyen előzmények után szerkesztette be s mondatta el Koncz Gáborral a Vagányos magyok című (itt mulanDokk-nak ítélt) versemet '89 februárjában a hónap versei című TV-műsorba. S kért újabb verseket, és egy fotót is (ezt a feleségem készítette rólam a Rákóczi tér 4-es számú ház kapualjában), mert abban az évben zárta a Szép versek '89 szerkesztését és ebbe is bele akart venni. (Maga a könyv 1990-ben jelent meg - akkor még fonyódi állandó lakos voltam s az ott nyaraló Fodor András költő bevitte volt gimnáziumom igazgatójának). Fontos év tehát az 2019-es mint a felsoroltak, 30. évfordulója. Szembenézek önmagammal - aki a rendszerváltás, a házasság, de talán főleg az ön erős házépítés "áldozataként", kénytelen voltam szinte teljesen feladni szépirodalmi működésemet.

"Ha a múzsa férjes: biztatás, ígéret,
De ha nincsen férje, akkor a fél élet.
Egy nap arra ébredsz: ő a feleséged.
Húsz év múlva meg hogy mindent elvett tőled."

Ez így igazságtalan: a szépirodalomtól leginkább az irtózatos túlmunkák tartottak távol, főleg a 20 évig tartó házépítés. Jövőre azonban - végre - megjelenik oly sok évet késő első kötetem.
S azután majd az összes többi: az újabb versek, a novellák, de regényem, "A szerkesztőségi főemlős etológiája" című is. Amelyben, érintőlegesen, de benne lesz a kudarcos rendszerváltás is. (Ezt kell ezekben az években sok-sok gazdaságszervezéssel rendbe tenni. Mert rettenetes dolog a kizsákmányolás. Egyetlen még ennél is rettenetesebb dolog létezik. Az, ha senki nem akar kizsákmányolni, mert a bal-liberális gazdasági szisztéma tévedései miatt szinte a kiegyezés koráig történő visszaipartalanodás megy végbe... Csak akkor mégis volt például hajógyártás, ma meg nincs. Pedig volt ipari/hajógyári MTI-s szakújságíróként akár még sajtós is lehettem volna az angyalföldi Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban - mielőtt munkanélküli lettem.)

67. [tulajdonos]: LÁTVÁNYPÉKSÉG VERSMŰHELY2018-12-05 08:38
Talán valami ilyen befejezés kellene.
(Úgy látszik ez a szövegem is "farfekvéssel" születik.)


EGYIKÜNK MEGÖZVEGYÜL

((tartalmi vázlat:

Álmomban ismeretlen ismerős vidéki városba látogattam el a feleségemmel és a gyerekkel - illetve elkísért minket Angliában élő húgom.
Rokon látogatás akart lenni Várpalota környéki városban, erdős hegyes bányavidéken - de nagyon szép lankák és hegygerinc vonulatok között. Időnként kies folyóvölgyekkel - azok mélyén templomtornyos távoli falu.
Aztán valahogy "elkerültük egymást" - és a feleségem meg a gyerek - Londonban élő húgommal - nem érték el a vonatot, amelyik kis vidéki "vicinális" volt már. De miért ültem azon fürdőnadrágban, évszakohoz nem illő meztelenséggel (talán mert előző napon Csákányi Eszter színésznő fészismerősöm megosztotta a 20 éves Alfonzó súlyemelős, fürdőnadrágos képét? A jelenség a téli vonaton olyan kellemetlenül hatott, hogy a cigány család a szemközti vonatülésről szép csendesen fölállt, és rosszalló megjegyzés nélkül, de átült a mögöttem lévő ülésre... Én meg tudtam, hogy a mobiltelefonomat a ruházatomban hagytam és hogy nem tudom felhívni a feleségemet a gyerekkel, s velük tartó - engem talán a váróteremben váró (miközben a vonat elindult) Londonban élő húgommal. ))
.......................

később jutott eszembe
hogy ez talán nem is kisvasút volt hanem egy olyan villamos
ahol mindannyian meztelenek leszünk
de mindenki csak magát látja annak

66. [tulajdonos]: "KÖSZÖNÖM JÓZSIKÁM!"2018-12-04 05:25
A Dokk-pereskedések története is benne lesz a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben. A Markó utcai Szokolay/ Rossner Roberto per, a későbbi XV. kerületi Szokolay/Szabó (Pálóczi) Antal per, és a szintén Markó utcai most köevetkező (oda helyezte át az illetékességet a hivatalosság.)
De most nem erről akarok beszélni.
Tegnap furcsa nehéz álmom volt.
Ismeretlen ismerős vidéki városba látogattam el a feleségemmel és a gyerekkel - illetve elkísért minket Angliában élő húgom.
Rokon látogatás akart lenni Várpalota környéki városban, erdős hegyes bányavidéken - de nagyon szép lankák és hegygerinc vonulatok között. Időnként kies folyóvölgyekkel - azok mélyén templomtornyos távoli falu.
Aztán valahogy "elkerültük egymást" - és a feleségem meg a gyerek - Londonban élő húgommal - nem érték el a vonatot, amelyik kis vidéki "vicinális" volt már. De miért ültem azon fürdőnadrágban, évszakohoz nem illő meztelenséggel (talán mert előző napon Csákányi Eszter színésznő fészismerősöm megosztotta a 20 éves Alfonzó súlyemelős, fürdőnadrgos képét? A jelenség a téli vonaton olyan kellemetlenül hatott, hogy a cigány család a szemközti vonatülésről szép csendesen fölállt, és rosszalló megjegyzés nélkül, de átült a mögöttem lévő ülésre... Én meg tudtam, hogy a mobiltelefonomat a ruházatomban hagytam és hogy nem tudom felhívni a feleségemet a gyerekkel, s velük tartó - engem talán a váróteremben váró (miközben a vonat elindult) Londonban élő húgommal.
Kellemetlen álom volt.
Nagyon furcsa középrésszel, de erről majd máskor - talán szabadversben, valami ilyen címmel, mert ez áll a mögöttesében:

EGYIKÜNK MEGÖZVEGYÜL.

De most hadd jöjjön ez a régi novellám, mert talán ezt is beleveszem "A szerkesztőségi főemlős etológiájába". Hiszen - nem mellesleg - azokat az álombéli tájakat, a Veszprém körüli lankákkal - állítólag, ha egyáltalán volt ilyen ütközet, István és Koppány hadai is Veszprém és Várpalota között csaptak össze (a későbbi szovjet tankkiképző pályán) - szóval ezeket a tájakat én először apám és cigány sofőrje között ülve láttam.
Ahogy ebben a novellámban szerepel.
-----------------------

BRAZIL

Teknős Józsi bácsi, apám roma sofőrje minden télen disznót öletett. Frissen töltött
hurkákkal és kolbászokkal teli kosarával kopogott be hozzánk ilyenkor.
– De ezt a Panics böllér úr vágta ám!
Ennyire tapintatos ember volt. Így akarta tudatni anyámmal, hogy elfogadhatja a húst –
egy cigánytól! Mert a higiéniai követelményeknek megfelel!
Apám gyakran mondogatta. - Maga nem cigány, Józsikám!
– Hanem?
– Maga brazil!
Focirajongó apám kedvelte a brazil Pelét, s kedvenc filmje a Casablanca volt, amelynek
főszereplőjét egy néger zongorista szokta megvigasztalni.
Józsi bácsi nevetett. – Meséljen Főnök!
– Mit meséljek, Józsikám!
– Mindegy Főnök! Olyan az nekem, mint az egyetem!
Gyakran ültem közöttük, a kisteherautó pótülésén. Apám, a hatodik iskolaévem tavaszi
szünetében, többször magával vitt. Ezzel a kocsival járták a Balaton felvidéket, ahol
villanyszerelési munkákat felügyelt.
Vállalata akkor szerelte a frissen épült Veszprémi Vegyipari Egyetemet, és akkor lett
szerelmes tizennyolc éves titkárnőjébe, harmincnyolc évesen. Előttem mindig a lány ült a
pótülésen, amikor Józsi bácsi a találka-helyükre, a keszthelyi Balaton hotelbe vitte őket.
Egyszer, egy ilyen estén hozta el a disznótorost is, hogy kimentse nálunk apát.
A szüleim végül mégsem váltak el.
Igaz, apám nehezen tudott kilábalni élete legnagyobb szerelméből s utána már nem is
jött rendbe az élete. A lányt hamarosan feleségül vette egy orvos és hónapokon belül
megvigasztalódott. Ő azonban e kapcsolata miatt elveszítette a munkahelyét,
magánvállalkozóként pedig csődbe ment.
Nekem azonban legalább - mégis – volt apám. És én is, már én is kétszer nem váltam
el! Tudtam: a beteljesült szerelem nálam három évig tart, az "örök szerelem" ötig. Minek
széttörni emiatt a gyerekek életét?
Amikor apám, már súlyos betegen, lediktálta történetüket, megtudtam, hogy az utolsó
együttlétük alkalmával a lány a hotelben egy gyerekért könyörgött. Elköltözik másik
városba! Csak egy kisbabát! Egy kisbabát, apámtól, ha már ő maga nem lehet az övé!
Apám a hajánál fogva rántotta le az ágyról.
– Hogy képzeled, hogy olyan gyerekem legyen, akit nem én nevelek?!
A lány görcsösen sírt.
Apám így hagyta ott a szállodában, s beült a már két órája rá várakozó kocsiba, de
aznap még nem szakítottak.
– Veszprém? - kérdezte Józsi bácsi. Apám bólintott.
Vagy negyedóráig tartó csend után – apám így mesélte – megszólalt Józsi bácsi.

– Főnök, magának annyira okos fia van!
Apám mintha meg sem hallotta volna. Percekig újra csend.
– Főnök! Magának annyira muzikális a fia! Ha nekem ilyen fiam volna!
Apám fáradtan ránézett, aztán előre. Hosszú csend megint.
– Főnök! Ha nekem ilyen fiam lenne...! Főnök! Fő-nök!!!
Apám döbbenten fordult felé, de Józsi bácsi csak nézett maga elé, mint aki a jövőbe
bámul. Apám szemeit elfutották a könnyek.
– Köszönöm, Józsikám!

65. [tulajdonos]: ÚJRA PONTOSÍTOK2018-11-03 20:37
Ma két "irodalomtörténeti tévedést" (nagy szavak, ha-ha) szeretnék eloszlatni.
Idézet az előző anyaggyűjtésben Szokolay leveléből:
"Tévedsz, Antal, ha azt hiszed, hogy győztél.
A dokk után a héttoronyból is elüldöztél, kizárattál,
sunyin, alattomosan, a háttérből."
Idézett szakasz vége.
Ezt akkor írta Szokolay, amikor a Héttoronyból kizárták, ahol - saját bevallása szerint - hat külön névvel és képpel volt fenn. (Köztük Ilmenko Igor, a "dunai hajós" mediterrán típusú, keskenyarcú férfi képével, de fent volt a felesége is - aki olvasóként regisztrált - Ilmenko Natalia névvel, női arcképpel. Hogy pontosan miért zárták ki Szokolayt, nem tudom: állítólag Rossner Roberto (Szokolay azóta elhunyt riválisa - tőle hódította el Vesztergom Andreát) nevében "gyanús bejegyzés" érkezett, amit nem ő írt.
Ehhez a kizáráshoz nekem nem volt közöm.
A valódi ellentét Rossner és Szokolay között feszült.
Szokolay azonban a Dokk-ot illetően is tévesen fogalmaz fentebb: "a dokk után a héttoronyból is elüldöztem."
A Dokk után... Ez a fixa ideája - de ez hazugság.
Őt Jónás zárta ki - hogy pontosan hogyan, nem tudom - de a köztem és Jónás között lezajlott akkori levélváltás elárulja: én nem siettettem a folyamatot. (Legalábbis akkor, mert mára ez a helyzet megváltozott.) Sőt, egyenesen arra kértem, mint ahogy lentebb ez megint elolvasható - hogy Jónás Tamás várakoztassa meg Szokolayt vagy bárkit, aki a kizárását kéri a Dokk-ról. Egyszerre többen is volta, mert amikor átmenetileg bezárt a Dokk, tíz éve, s csapatosan költöztünk át a 7toronyba, ott több dokker azt hazudta: a Dokk-on csak azért nem voltak maradan-Dokk verseik, mert Jónás perverz ízlésű liberális szerki. Szokolay is azt állította, hogy egy maradanDokk verse sem volt, hogy a konzervatívabb Héttoronyban jobban elfogadtassa magát. Pedig volt. Íme akkori levélváltásom Jónás Tamással.
(Közben itt lappang az át nem engedett kommentek között Szokolay hazug cáfolata, aki állandóan azt akarja rám fogni, hogy - akkor - én töröltettem a Dokk-ról. TGF-nek itt szintén van egy át nem engedett kommentje azzal, hogy miért nem hagyom a "másik felet" (Szokolayt) megszólalni". Üzenőjén írtam TGF-nek, azt várom, hogy a maga naplójában tegye közzé az engem becsületsértő szöveget, hogy jogilag az övé legyen a felelősség. (Ha én teszem közzé, akkor az enyém.) És íme, TGF, Szokolay még mindig (!) nem tette közzé az engem becsületsértően meghazudtoló (ezért itt át nem engedett) kommentet.
Tudja, hogy jogilag támadható!
Mert nézzük csak: egyenesen arra kérem Jónást, hogy NE (!) törölje a törlésüket kérőket.
2008. 09. 17.
címzett: tamás
Szia Tamás!
Jó, hogy elindult a dokk. Nagyon szidták a dokk-ot a 7toronyban, ahol most az írásaim megjelentek, s már kétszer kizártak mert felemeltem a szavam a szabadelvű gondolkodás érdekében. Jobboldali, klerikális zugirodalom fészkel ott, ahol Szokolay a fő hangadó és interpretátor, Vesztergom Andrea és Rossner Roberto a sztárszerzők és Rácsai Robert magyar gárdás költő titán a fő kivételezett. Amikor odamentem, Szokolay és Vesztergom rögtön nekem estek.
Ki is rúgattak, mert védtem magam.
Atán visszavettek.
Aztán még egyszer kirúgtak - de akkor már többed magammal - mire velünk jött szolidaritásból két alapító szerkesztő is.
Majd lemondott Verzár Éva, az addigi főszerkesztő, aki Serfőző Attilát, egy volt bokszoló költőt jelölt a maga helyére. Azzal, hogy az intrikus helyzet elfajulása miatt a 7torony élére erős személyiség kell.
Az új szerkesztők most harmadszor hívtak vissza. Veszergom és Rossner elmentek, miután mindennek elmondták a dokkot és a dokkról érkezőket, Szokolay kezd hiteltelenné válni. Rácsai dühöng.
És most újraindult az általuk oly csúnyán démonizált Dokk.
Ez rosszul érintette őket.
Abba kell hagyniuk a hazudozást és ez nagy lemondással jár!
Vesztergom és Rossner rögtön törlését kérte ma a dokk faq-on.
Kérlek, legyél ebben ráérős! Majd - ha eddig nem volt olyan sürgős!
Szokolay képes volt azt állítani, hogy neki egy maradandokk verse sem volt!
Hadd lássa a művelt közvélemény, hogy volt, sőt, három portré fotója is fenn van, miközben másnak csak egy-egy.
Holnap én is felolvasnék a "Három költő három órán", majd ott találkozunk!
Üdv! Antal

jónás tamás
2008. 09. 17.
Szia, Antal!
Személyesebben majd többet: láttam, hogy törléseket kérnek páran, de az ezzel kapcsolatos filozófia nem változott. meg energiám sincs most az ilyen egyéni fegyelmezésre. Most próbálom utolérni magam, s próbálom feltérképezni, mi történt, amíg "aludtam". Elég sok dolog.
Holnapig, Tamás

64. [tulajdonos]: AZ ÓRA KÖRBEJÁR2018-10-28 08:44
Szokolay verses füzetében publikálja téves nézeteit.
Én itt folytatom a vonatkozó dokumentumregény anyaggyűjtését és szortírozását.
---
Ami most történik Szokolayval, az már nem az első eset. Téves-eszmerendszerét a 7toronyból 10 évvel ezelőtt történő eltávolításakor is kifejezésre juttatta. Ahol, én legalábbis így éreztem, engem is potenciális gyilkosai közé számított. Pedig engem sosem érdekelt az ő irányzata. "Társadalmiatlan" szabadversíróként (aki még egy vacsorameghívásra is alkalmatlan, ha azon nincs felolvasás) nincs kivel, nincs miért versengenem. (Ráadásul anélkül is be tudtam kerülni a Szép versek '89-be.) Az egészet Szokolay találta ki, hogy üldözőjeként rajzolhasson meg, mert az üldözött költő szerepében akar tetszelegni az Olvasó előtt. Most is ezt teszi. Csak a célszemélyek - énutánam most Filip Tamás - ettől "lenullázódnak". Ezt a Dokk-on most már meg kell akadályozni.
Jöjjön tehát akkori, nekem küldött levele, szöveghűen. Sokan nem értették - ma sem értzik - mi lehet ez a köztünk dúló ellentét. Nos ebből kiolvasható.
--------

Tévedsz, Antal, ha azt hiszed, hogy győztél.
A dokk után a héttoronyból is elüldöztél, kizárattál,
sunyin, alattomosan, a háttérből.
Mint ahogy Vesztergom Andreát is,
és mindazokat, akik nem hódolnak be
vélt nagyságod előtt, nem "petéznek le" nyelvi hibákkal teletömködött
dilettáns szövegeidtől, nem borulnak lábaid elé,
mert másképpen, más esztétikai elvek alapján alkotnak, mint Te.

(Itt annyi közbevetést kell tennem, hogy Vesztergom Andrea, Rácsai Róbert és Szokolay Zoltán maguk kérték törlésüket a Dokk-ról, annak 2008-as újbóli megnyitásakor. Ahonnan tömegesen költöztünk át "az erdélyi régi irodalom stílusú" 7toronyba. Ahol Szokolayék elhíresztelték, hogy csak azért nem volt maradanDOKK versük itt, mert "Jónás Tamás perverz ízlése túl liberális". Még Szokolay is azt hazudta, hogy egy maradanDOKK verse sem volt. Pedig volt. Én pedig nemhogy a törlésüket kértem volna, de egyenesen azt vetettem föl a Jónáshoz írt - itt is publikált levelemben - hogy NE törölje, vagy legalább várakoztassa meg őket. P.A.)

Most a héttoronyban a tiéd és a veled egy követ fújó kirekesztőké a tér.
Tobzódhattok, ájuldozhattok egymás zsenialitásától.

A neheze azonban még hátra van számodra,
eddig csak a csekély publikálási lehetőségeimet védtem,
azt a kevéske internetes felületet, ahol megszólalhatok,
hat megjelent és legalább tíz kéziratban lévő könyv szerzőjeként,
írószövetségi tagként, műfordítóként, de akkor is mindenképpen
pályaújrakezdőként... húsz év hallgatás után ... azt hittem,
ennyire kicsi helyet nem irigyeltek, nem vesztek el, ennyit meghagytok...
hát nem... ennyit sem,
s mint ahogy 1986-ban a hozzád hasonlók
Dunaföldvár határában kilöktek a mozgó autóból,
csupa vér lett az arcom, a kezem,
folyt végig az ingemen,
és röhögtek, úgy most ti is...
de felkelek, mint akkor az árok sáros füvéből,
30 évesen,

és mostantól nemcsak szellemi párbajt vívok,
mostantól valóban vérre megy a játék,
és az utolsó leheletemig harcolni fogok,
ha kell, kézzel és bottal és minden eszközzel,
mert nincs vesztenivalóm
és nem vagyok hajlandó az egész maradék életemet
igazságtalanul alávetetten élni...
vertmagyar? a kedvenc szavad, igen,
mert az egyik verőlegény te vagy,
erre képezted ki magad,
hát vállalom, igen, vert vagyok,
most rúgattál belém, most töröltetted ki a verseimet,
a régieket és az újakat,
és magyar vagyok, igen,
mert nálad jobban tisztelem édes anyanyelvünk szabályait,
az elődök stilisztikai mesterfogásait, a nyelv zeneiségét, képiségét,
nekem nem azért van tízezernél több könyvem, hogy a falakat díszítse,
hanem túlnyomórészt el is olvastam, gúnyolódhatsz persze, lenézhetsz,
jöhetsz a Kassákoddal, Rilkéddel, Kukorellyddel,
én meg itt csöndesen szeretem az enyéimet, sokan vannak, nagyon sokan,
és erőt adnak az ellened való küzdelemhez.

Remélem, hogy holnapi megdicsőülésed estjén
félni fogsz legbelül és szégyelleni fogod aljasságodat,
önzésedet és gőgödet, miközben fogadod a gratulációkat.
Ne téveszd össze a versírást a versmondással (s utóbbit külön ne
a felolvasással), ezek különböző dolgok.
Versíró versenyre nem mertél kiállni,
egyszerűen azért, mert nem tudsz magyarul,
nem tudsz versül, nem tudsz megfelelően bánni a nyelvvel.
Mint versmondóra sem voltál kíváncsi rám,
az önálló estem meghívóját megkaptad, eljöhettél volna, ha érdekel.

Antal, nem tudsz, nem tudtok megtörni.
Ahhoz egy ilyen héttorony-műbalhé nem elég.
Meg kellene ölnötök, akkor talán elhallgatnék,
de még az sem biztos, mert bőséges írói hagyatékom lesz,
meglepetést fog okozni, nem tudjátok megsemmisíteni,
mert jó emberre bíztam, nem olyanra, amilyen te vagy.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-02-20 12:21   Napló: mix
2019-02-20 11:59   Napló: Játék backstage
2019-02-20 11:56   Napló: JÓ ÉJT!
2019-02-20 11:46   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-20 11:33   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-20 11:33   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-02-20 10:36   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2019-02-20 10:29   Napló: Gyurcsi
2019-02-20 10:21   Napló: Frady Endre
2019-02-20 10:20   új fórumbejegyzés: Frady Endre