| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2021-04-23 08:04 Összes olvasás: 18618| 423. | [tulajdonos]: stori | 2021-04-21 20:03 | A selejt
Rikács Rozi annyira alulteljesített a pamuthurkoló üzemben, hogy egyetlen szálat sem kuszált össze, pedig ez volt a specialitása a keverés, kavarás. Régebben a salakanyaggyárban dolgozott raktárosként, az ment neki. Csakhogy jött ez a vírus, megváltozott az anyag összetétele, felesleges lett volna annyit raktározni, így mennie kellett.
Az ominózus napon Rozál zagyváló gépe annyira megkeveredett a nő negatív energiáitól, hogy három markos technikus sem tudta visszaállítani a rendszert.
Állítólag visszanézték az archívumi felvételeket, egészen az őrbottyáni partraszállás időpontjáig, de nem okozott még senki ilyen zűrzavart.
Rozira rászállt egy űrdongó, akarom mondani a cégvezető, Lepcses Jolán a klasszikus kövér, aki foggal körömmel védte a sziámi hármast vagyis a műszaki alakulatot. Jolán gyengéd érzelmeket táplált Zoltán, Zalán, és Zuárd irányában.
Beleakaszkodott Rozál hajába felemelte a nőt, majd néhány méter megtétele után elejtette. A nőstény térdre esett. Jolán ezt bocsánatkérésnek tekintette és meghámozta az aznapi negyvenkettedik szendvicsét. | |
| 422. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-16 16:16 | tavasztörés
hóvihar kavarog
virágszirmokat kerget a szél
arcomba hányja
az okkult tudományok doktora
szőrszálakat hasogat
kellemetlen a csábítás
hogy felemeljem a kenyérvágót
szemtelen ez az adottság aminek
a víz szabhat csak határt
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 15.
| |
| 421. | [tulajdonos]: vets | 2021-04-14 16:05 | a harmadik fiú
szitává lyuggatták agyam
mindenféle külső ingerek
bent csiszolatlan zaj szólt
fúrószár tépte szürke pikkelyek
puhán siklott a cipő
nem zörgött a védőfólia
steril ország fogadott
én voltam apámnak
harmadik fia
ezerszemű monitor figyelt
kába lettem aki nem toporog
fesztelen lett a képátvitel
távolodott tegnapi mosolyod
lassacskán kitisztult minden
átpördült az óramutató
megszültek a várandós percek
maradtam apámnak
harmadik fia
a folyosón kávészagú csöndben
csővázon lógott egy kabát
levedletten
egy régi ember bőre
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 14.
| |
| 420. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-12 17:53 |
fázik a cseresznyefa
piszkosfehér köntösben
fagyott szirmok
ülnek
végállomás
a madarak torka
kettérepedt
csönd
a harangvirág
csellókeze
rothadó burokban
pang
rúg egy utolsót
a tél
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 12.
| |
| 419. | [tulajdonos]: játék | 2021-04-11 19:53 | Adott szavak alapján.
- hárs
- konyha
- szappan
- utazás
- rekesz
- fésű
- folyó.
húsvéti képeslap
mély a folyó mély a tenger
konyhám rohan ezer tender
sikítok mint anyamalac
egyre dagad a sok kacat
sonkagőz és kalácshalom
gasztronóm’ a birodalom
tojás pottyan csúszik a kő
elveszett a diótörő
lesz majd mákos palacsinta
benyeli a Zsiga giga
leönti egy rekesz sörrel
dagadt hasa majd felöklel
ledől utána az ágyra
nem vágyik más utazásra
hársfa alatt van a pamlag
állán csordul nyálból patak
álma teljes pikáns mese
tündérujjak léggyökere
fésű szántja bajsza szálát
így simítva ki az álmát
szappanhabbal kenik bőrét
ráhajolnak búza szőkén
kipihenve tér majd észre
lenyugszik a vére végre
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 3.
| |
| 418. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-09 05:38 |
mit ki nem hoz egy kis
fejfájás az emberből
ezer apró harkály kopogtatja
koponyám belülről nem is tudom
hogyan férnek el annyian benne
habár fejem ötvenhatos méretű
volt sokáig megőriztem
kék szalagos fehér Girardi-kalapom
ki találta ki hogy nekünk az legyen
párizsi kék a selyem jersey blúz
kinek milyen fazon a szoknyán a
pöttyök a mai kétszázasnál is nagyobbak
virítottak akár a veszedelem
a négy b. volt a legfeltűnőbb a ballagáson
talán aznap az ofő sem utált bennünket
annyira
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 8.
| |
| 417. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-04 19:21 | Költözési mizéria
Húsz éve itt lakom, napi nyolc órában. Vidor város színházának díszletgyártó műhelyében. Állítólag sehol nincs ekkora színház, a csontjaimon érzem, hogy ilyen hatalmas díszletek sincsenek szerte Mazúriában, ahogy az országot nevezik.
Húsz éve költöztünk ide a városközpontból. Először az átadás történt meg. Felvonultak városunk akkori vezetői, az impozáns épület avatására. Az alkalmazottak is meghívást kaptak. Ünneplőben érkeztünk, a tükörfényes fenyőpadlón álló asztalokon étvágygerjesztő hidegtálak kúltúrált lekopaszítására.
(Margitka javaslatára zacskóba pakoltam vagy tíz db apró sajtos pogácsát, a városban maradt kollégának, aki éppen erős gyomorbántalmakkal küzdött, mivel a munkaügyi bíróságon volt jelenése. )
Most festékes nadrágban a lelakott étkezőben fogyasztjuk el az ételt, ki mit hoz. Kolbászos szendvicset, pacalpörköltet, rántott húst kenyérrel, uborkával, zabkását, kibonthatatlan Mackó sajtot, sült szalonnát, olajos szardíniát.
Akkor minden vakított, mint a frissen esett hó, most szürke füstös, fűrészporos, vasreszelékes a levegő. Megfakult az oxigén is.
Akkor idegenül hatott ránk az épület steril belseje, óvatosan fordultunk körbe a zegzugos folyosókon.
Azóta százezer kilométert futott cipőnk talpa elvásott. Az elmúlt előadások emlékeit megszámlálhatatlan konténerbe pakoltuk az udvaron. A kemény magból kevesen maradtunk, lassan, de biztosan megrokkanunk, erre egyre több előjel mutat.
Egyelőre a magas vérnyomás vezet, kétszer fordult elő rák, a többi egyedi eset, szívinfarktus, májcirrózis, hasnyálmirigy-gyulladás, prosztatagondok, vesekő, meg amiről még nem tudunk. A létszámhoz képest ez több, mint aggasztó.
A múltkor megpucoltuk a lámpák üvegfedelű dobozait. Látszólag olyan fényesség lett, mint egy planetáriumban, csak a sarkok maradtak sötétek.
Húsz év sok idő, de világosan emlékszem az utolsó napomra a régi helyen.
Akkor törték fel a Zastavámat, egy közpark mellett a délutáni utcán. Elemelték sporttáskámat, delfines hőmegtartó pulóveremmel és két kiló naranccsal, kitömve. Eltűnt az önvédelmi fegyverként kiválóan használható kulcscsomóm, azóta gyűjtöttem másikat, ki tudja mit nyitó kulcsokkal, vastagon karikázva.
Akkor lopták el az összes iratomat is, úgy éreztem velük a személyazonosságom is elveszett, sokáig tartott, míg visszaépítettem magam, az épület széthulló darabjaiból.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 4.
| |
| 416. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-03 19:35 |
Húsvéti reggeli
Zsuzsó Misi motozására ébredt, aki a telefonján nézte meg, az időt.
- Mennyi?- kérdezte álmosan.
- Hét óra, még aludjunk!
- Jó, pihenjél csak! Azzal kidugta a lábait a paplan alól és nehézkesen elindult a mosdóba. Két percig gondolkodott mitevő legyen, aztán visszafeküdt és rögtön elaludt újra.
Arra ébredt, hogy Misi finoman rázogatja a vállát.
- Most meg már, nyolc óra negyven lett! Te mész először vagy én?
- Menj csak! - mondta Zsuzsó, ki sem nyitva a szemeit.
Néhány perc után ő is kikelt az ágyból. Elcsoszogott a konyháig, bekapcsolta a kávéfőzőt. Kimérte diétás reggelijét, a pult mosogatóhoz képest jobb oldalán. Odavitte az asztalhoz. Addig Misi átment a közeli pékségbe, friss kenyérért magának.
Zsuzsó kihúzta a kukás vödröt a szekrényből, mert látta a kávéfőzőn a jelzést.
Üríts ki, megteltem!
-Gyere segítek neked kiüríteni a tartályt!
- Miért, te már ittál?
- Igen, az enyém már készen van, neked segítek! - ismételte meg a nő.
Megtörtént a művelet. Zsuzsó leült az asztalhoz.
- Csupa kakaópor minden! - közeledett a poharával Misi.
- Kakaópor? Hol?
- Ott a pulton. Biztos a tied!
- Az enyém? Hogyan? Nem is kakaót iszok! - emelte fel hangját a nő, majd folytatta: - Ezzel mit akarsz mondani?
- Azt, hogy nem veszed észre.
- Mit nem veszek észre? Azt akarod mondani, hogy koszpilla vagyok? Te meg mi mindent nem veszel észre, csupa morzsa a terítő, ahol ülsz. Na, gyere csak ide, mutasd meg nekem, hol az a kakaópor! - azzal kilökte a széket maga alól, odacsörtetett a pulthoz és szemügyre vette a porkupacot, ami enyhe félkört formázott.
- Aha! - rikkantotta- Tényleg itt van! A mosogató bal oldalán. De mi ez, mert nem kakaó az biztos! - azzal beledugta gondosan benyálazott ujját a félhold alakú őrleménybe és diadalmas arccal közölte: - Tudod mi ez? Ez liszt. A kenyeredről hullott le.
- De, a te poharad nyoma van benne, hozd csak ide.
- Dehogy hozom! - kiáltotta a nő - Ez a te tányérod aljának a lenyomata.
Azzal gyorsan tenyerébe simította a lisztkupacot és a férfira ugrott, mint egy eszeveszett nindzsa, beszorítva őt a sarokba. A kezében lévő port pedig villámgyorsan a férfira szórta, közben hadonászott a kezével, mintha cséphadaró lenne, jól belemaszírozva a melegítőalsójába.
Misi a váratlan fordulattal nem tudott mit kezdeni, védekezve elkacagta magát.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. ápr. 3.
| |
| 415. | [tulajdonos]: vers | 2021-03-31 20:23 |
rakoncátlan automata
csak pár ezrest akartam kivenni
azon a párás délelőttön
a saját bankszámlámról szabályosan
bedugtam a kártyát a hasadékba
a képernyő kijelzőjén villogó
szembántó feliratot értelmezve
helyesen használtam a billentyűzetet is
a három kvízkérdésre is válaszoltam
pontot nem kaptam érte de ezt már
megszoktam a masinából hörgő
morgó köpködő hangeffektusok bömböltek
közben egy kattanással kiadta
kártyám lecsupaszított csontvázát
majd újra kezdte aprókat zümmögve
préselte át hasítékán a féltenyérnyi papírszalagot
amin fehéren-feketén rögzítette hogy
a mai napon én mint jogos plasztiklap
tulajdonos felvettem húszezer forintot
képes volt a szemembe hazudni mert
egyetlen egy bankót nem adott ki nemhogy
annyi tengernyit a sokkhatás után
gyakorlott mozdulattal felhívtam az automatán
szereplő segélykérő telefonszámot
ahol meghallgattam Johann Sebastian Bach
(1685-1750) Karácsonyi oratóriumát kétszer
majd Bach lánya felhívta figyelmemet, hogy
picit még várjak apukája éppen krumplit hámoz
az objektumot nem hagytam magára
tábort vertem állva retikülöm árnyékában
egyensúlyom áthelyezve férceltem
kihúzgált idegszálaimmal össze
kettéhasadt elpazarolt óráim
majd újra hívtam a Bach családot
meghallgattam a végtelenített a moll b dúr
abszurdot vonásaimat dallam pácolta
izzadtságcseppek hulltak ütem nélkül
a népbolt előtti porba
féltékenyen őriztem a rést
pedig jöttek csapatostul
a pénzéhes kuncsaftok
volt aki kicsit várakozott velem majd
mindenki magamra hagyott
harminc nap után lett vége a mesének
a bank alkalmazottjának pultjánál értem révbe
íves papírra rögzíthettem panaszom
a forró nyári napon
közben a higiéniai dolgozók
éppen felmosták a követ
írta: Ötvös Németh Edit
2021. márc. 31.
| |
| 414. | [tulajdonos]: vers | 2021-03-30 21:22 | összeomlás
megrepedt a várfal
egy otromba golyó
pont ott találta el
ahol a leggyengébb
kövek tartották össze
szerkezetét megrágta
az idő és a szenvedély
említhetném az utóbbit
többes számban akkor
lenne teljes a diagnózis
felállításához szükséges
egyéb vizsgálatok ezután
következnek az alany
annyira összehúzódott
csaknem liliputira de annyi
szent biztos hogy a zabszemet
sem lehetne neki most...
esetleg síkosító géllel
az ember fia lánya ilyenkor
meszes csigaházába húzódik
bizakodva reméli a dolgok
olyan irányba fordulását
ami tartós javulást hoz neki
aztán kezdődhet elölről
a hejehuja haj
írta: Ötvös Németh Edit
2021. márc. 31. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
