NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2020-09-29 00:15 Összes olvasás: 13654| 350. | [tulajdonos]: próza | 2020-09-27 14:54 | A rántott hús
.
Juliska vasárnapi ebédet készített. A húsleves gyöngyöző buborékokat bocsátott a felszínre, mennyei illatfelhők kúsztak a szagelszívó réseibe.
Mióta azt hallotta, hogy a vegánok, vagy a vegetáriánusok hullalének, hullateának nevezik a húst tartalmazó leveseket, kicsit elmélázott mikor ilyesmit főzött. Mivel kreatív képzelőerővel áldotta meg az ég, különböző képek jelentek meg fantáziája mezején. Ahogy így a belső tévécsatornáján peregtek a filmkockák, robotpilótára kapcsolt kezei fürgén előkészítették a következő fázist. Konyharuhával terítette le a pultot, lisztet, szigorúan teljes-kiőrlésűt szórt egy kiürült fagylaltos dobozba, majd a egy másikba zsemlyemorzsát öntött.
Megmosott négy tojást, gyorsan felütötte őket a fényes keljfeljancsi aljú táljába. Hoppsz, sebes mozdulatától a tál erősen megingott, majd nagy kegyesen csak az egyik tojás fehérjéje csúszott be a mosogató lefolyórácsába, mivel Julisnak sikerült a tálat elkapnia és biztonságba állítania.
Miután megnyugodott, elhelyezte a garnitúrát a kék-piros sávos konyharuhán és nekilátott a panírozásnak. Az olaj vidáman sercegve pirította a szeleteket, haladt a munka. Egyszer csak Jenő lépett a konyhába.
- Az ott mi? - mutatott a frissen lecseppent kb. 0.5 cm tojáspacára a tűzhely és a konyharuha közötti résen.
Julis vérnyomása az egekbe szökött.
- A sütés ezzel jár, meg az utána való rendrakással- fröcsögte szinkronban az olajjal. Majd kis levegővétel után folytatta.
-Ha nem tetszik, vagy jobban tudod , csináld te! Süket csönd felelt. Megfordult. A háta mögött, de már a konyhában sem volt, rajta kívül senki.
.
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 27.
| |
| 349. | [tulajdonos]: vers | 2020-09-24 06:16 | kusza világ
káoszországban soha nincs rend
furcsa is lenne ha ez megtörténne
mert itt minden ferde és kusza
utolsó pillanat után indul a vajjúdás
a gyerek persze mindig farfekvéses
fogóval húzzák a gömbölyű fejét
tojásdadra formázva aztán ámulva nézik
jobbról balról elölről hátulról a bátrabbak
oldalról is megtekintik nem értik hogy
megint ez miért történt mikor olyan
fantasztikus a szervezés lehetetlen
dolgok ocsúdnak a születés általában
megelőzi a fogamzást tabletta ide vagy oda
tágra nyílt szemekkel hadonászik a tétova
magyarázkodik a semmiről mert ő
soha nem hibázik pedig feltűnt nadrágszára
alól kikandikáló őserdőben bukdácsolva
veszi a levegőt szuszogva a távolba néz
a szőrszálak keresztbe tesznek neki
hibás fű-fa a spermabank lefagyasztott
zigótái is nemtől függetlenül mindenki
rettenetesen ostoba
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 22.
| |
| 348. | [tulajdonos]: próza | 2020-09-23 20:40 | Kreatív írást tanulok
2. Lecke- Egykori szerelem
Hát szia! Annyira örülök, hogy végre felhívtál. Azt mondod, hogy majdnem elkeverted a telefonszámomat ismét. Pedig vigyázni akartál rá, csak mikor az egyik zsebedből a másikba tetted, mert allergiás vagy még mindig és nem akartad, hogy a használt zsebkendőd mellett legyen a papírcetli, amin a számom volt, ami tulajdonképpen én vagyok, akkor a szél majdnem kitépte a kezedből, de szerencsére mégsem így történt.
Azt mondod, jó nevettél rajta, mert az azt bizonyítja, hogy még mindig olyan bonyolult vagyok mint, mikor is, jó hagyjuk, a matekot sem értettem soha, mert hiányoznak az alapok és ezt te is tudod. Jól esik hogy előtted van az akkori arcom, hajam színe ősszel, az olyan mondod, mint érett gesztenyék ahogy kibújnak tüskés burkaikból és koppanva továbbgurulnak a macskaköveken. Még mindig abban az utcában szoktál parkolni, ahol abban a kedves cukrászdában majszoltuk a francia krémest. Nem hiszem el, hogy vigyáznod kell a vonalaidra, mindig is annyit ehettél, amennyi beléd fért. Igen, persze egyszer mégis rosszul lettél. Nem szívesen gondolsz rá, mikor tartottam a fejed és törölgettem a homlokodat, mégis az idő megszépíti azt a csúfos esetet is. Visszagondolva rá, még az anyád sem tartotta úgy a fejedet, mikor elrontottad a gyomrodat és öklendezve vezetted a porcslánbuszt. Nem is hánytál azóta senki előtt. Azt mondod, hogy ha akkor az anyád beszólása miatt, amire már nem emlékszel, mennyire volt durva, nem sértődtem volna meg halálosan, akkor lehet a végtelen házasság útvesztőjében bolyonganánk elkeseredetten vagy szikrázó vágyakkal, szerencsés esetben egymás iránt. Ezt nem tudod meg soha és ez kicsit bánt, annyira, hogy megkísértenéd a múltat. Szívesen sétálnál velem, vagy beülnénk egy moziba, igaz ez nem olyan lenne, mint szerelmünk hajnalán, ami után rögtön a napnyugta érkezett , de miért ne lehetne csapni egy nem is görbe, de egy köríves, vagy sugaras délutánt. Felidézni a sok vicces eseményt.
Igen, megértem, hogy ez csak kósza felvetés részedről. Sikeres professzor lett belőled, rengetegen ismernek, nem ülhetsz be semmilyen filmszínházba, meg vacsorázgatni egy ilyen csinos nővel mint én vagyok, ha csúnya lennék, mondod nevetve, akkor nem lenne feltűnő, de így meg is hurcolnának érte a rosszindulatú pletykák. Esetleg mondod, vannak nyílt napok az egyetemen, akkor bemehetnék legálisan, de ha zavar a többi ember, akik mind rád várnak, akkor majd csak messziről néznénk egymást. Az is remek szórakozás lenne. Ha ez nem jó nekem, akkor majd néha azért felhívsz mondjuk negyedévenként vagy ahogy eszedbe jutok. Most elbúcsúzol, mert vár a feleséged, végzett a fodrásznál..
Hát szia!
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 23.
Véssey Miklóstól kaptam rá értékelést. Azt hiszem az alább leírtak jó jegynek számítanak, aminek nagyon örülök.
Nagyon jó lett! A fanyar irónia élteti a szöveget, a gesztenyés hasonlatnál bravúrosan kikerülted a (kicsi gesztenye barna a szeme) közhelyt azzal, hogy behoztad a burkából kibomló termést, ez egészen lírai szépségű.
Tud magán röhögni a narrátor és valószínűleg a prof is, nagyon jó ízt ad ez az egésznek, hogy nincs véresen komolyan véve. Életszerűek, eredetiek ezek is:
"meg vacsorázgatni egy ilyen csinos nővel mint én vagyok, ha csúnya lennék, mondod nevetve, akkor nem lenne feltűnő, de így meg is hurcolnának érte a rosszindulatú pletykák. ", milyen precíz bók, és még találkozni sem kell!
"edig vigyázni akartál rá, csak mikor az egyik zsebedből a másikba tetted, mert allergiás vagy még mindig és nem akartad, hogy a használt zsebkendőd mellett legyen a papírcetli, amin a számom volt, ami tulajdonképpen én vagyok", és még dorolhatnám.
Gratula!
| |
| 347. | [tulajdonos]: vers | 2020-09-21 05:58 | enyészet
ragadós nedvek
éjbogár országúton
viszlek sietve
érhálózatom lüktető
hangyaboly
sikít a némaság
karcol a csendje
vágni lehet oly sűrű
a rettegés lelke
kákicsba csomagolja
a divatos trendet
a táncoló levelek
egyenként hullanak
a végzet ölébe
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 20.
| |
| 346. | [tulajdonos]: vers | 2020-09-20 09:33 | a kritika
trágár vásár
hátán strázsál
a komédia és a düh
ringatózva egyensúlyoz
szavakba karót húz
a vélemény
reszket a toll a papír remeg
leírjam, vagy mégsem merjem
a cenzúra komoly stábja
lyukat üt a vers falába
összezúzza
porba rázza
széttapossa kis csizmája
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 19.
| |
| 345. | [tulajdonos]: vers | 2020-09-19 12:39 | az álarcos
hallgattam már sok mesét
egy harckocsis száz történetét
azt hitte soha nem lesz vége
gránátos kosara
kifogyhatatlan készlet
ezért komótosan
ügetett ki a csatatérre
csak az nem jött be a képbe
hogy nem nélkülözhetetlen mégse
trónbitorló kerülgette legott
szeme között golyó ütötte lyuk
helyett egy vörös petty
hirdette, hogy mindent lát
hisz van három szeme
igaz nem hindu az Istene
de ő ismer minden törvényt
mindkét lábát húzza a köszvény
akkor sem hagyja abba
piszkál élőt és holtat
garantáltan félvállról
veszi az életet
úgy vélheted
pedig reszket
minden áldott napon
bizonyítandóan
hogy fontos nagyon
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 19.
| |
| 344. | [tulajdonos]: Jaj | 2020-09-18 20:16 | A belvárosban akadt dolgom. A lányomért mentem a munkahelyére. Egy perccel előbb érhettem oda. Mivel várakozni tilos táblát láttam, így tettem egy kört. Az egyirányú utcában előttem haladt egy nagyalakú Mini autó, megállt. Azt gondoltam, parkolóhelyet keres, nem értettem mert mindegyik foglalt volt.
Kb : 30 másodperces várakozás után nagy sebességgel elkezdett tolatni, szerintem nem nézett a visszapillantóba, hisz akkor észlelnie kellett a forgalmi akadályt, vagyis engem. Nem tudom, hogyan szerintem éppen akkor hasaltam a dudára mikor belémcsapódott volna. Kicsit mutogattam is neki, hogy normális?!
A nő aki bent ült, aztán elhajtott jobbra egy ketesztutcába. Szegényke túlhajtott a kereszteződésen ez volt a hezitálás és gyors tolatás oka. Csak arról nem győződött meg, hogy nem egyedül birtokolja az utakat. | |
| 343. | [tulajdonos]: házi feladat | 2020-09-18 16:52 | Nyanyai örökség
Mit lehet közölni, ilyen fikarcnyi idő alatt, mikor a szabadságom első napjai is becsusszannak egy fekete lyukba, elmossa őket az eső vagy felmásznak a szivárványon és köddé válnak.
Valahogy így voltam anyámmal. Mindig mikor valami szépet reméltem nagy hirtelen eloszlott.
Persze nem is várhattam mást, mert nagyanyám megtanította anyámnak a “ mit is” . Nem tudom , dehogynem tudom, hogy mit lehet megtanítani egy négyéves gyermeknek, magam is megtettem háromszor, de hogy anyám mit tanult ez idő alatt, arról fogalmam sincs.
Nagyanyám ugyanis ekkor robbant fel. 1945- ben a háború végén, a bunkerokból tartottak hazafele. Az előtte haladó szekér hátsó kereke ráfutott egy aknára. Nagyanyám éppen mögötte ment, három gyermeke közül kettő volt vele, egy biciklin tolta őket. Akkor jött a bumm. Valószínű a kerékpár ülése képviselte a választóvonalat. A nagymama meghalt, anyám és öccse karcolásokkal megúszta. Így lépett a képbe nagymamapótlónak a Nyanya. Soha nem szerettem a citrompótló ízét, ezek a pót izék nem jók nekem, ezt a Nyanya is bebizonyította záros határidőn belül.
Jó, hogy nem fogom a lányom torkán leönteni a forró tejet, ahogy a Nyanya tanította anyámnak.
A minta alapján kergetni sem fogom körbe a szobában, ágyakon ugrálva, aztán miután elkaptam és leszorítottam az ágyra, ahogy a Nyanya tette velem, nem nézem vigyorogva, hogy tuszkolja le a torkán az orvos a faízű spatulát.
Ilyeneket hogy adhatnék át. Vagyis miért nem? Taníthatnám a brutalitást. A jelenkor érvenyesülési stratégiáját. Kinevelhetnék egy szuperraptort, ennyi háttéranyaggal a Nyanyának köszönhetően pofonegyszerű lenne.
Igazából lenne késztetésem valami hasonlóra, mikor az atomokos lányom aki tűpontosan tervezi az autók alkatrészeit, a mosogatóban hagyja a száradt milánóis tányérját, a retkes csokoladéspoharakkal együtt. Aztán az ezredik kifakadásomra, csak egy ezeregyedik bocs a válasz, akkor merítenék Nyanya anyámhoz intézett viselkedési kultúrájából egy keveset.
Mindez megáll a suta fantazmagória szintjén, hisz képtelen lennék rá.
Miért vagyok ettől dühös? Szerintem mindenki az lenne. Számtalanszor elmondom a gyerekeimnek, hogy nem élhettek ganéban. Jó ez nektek?
Ilyenkor néznek. Lehet, hogy nem értik.
Amikor ayám jól volt és nem a kórházban mulatta a napjait, akkor folyton a nyakamra járt. Tegyek rendet az íróasztalomon, nem tudta elnézni azt az állapotot, ami számára katasztrófát okozott. Nem értettem miért olyan lényeges ez neki, én simán megtaláltam mindent. Aztan elsuhant az a pár évtized és mind a hét fejem tüzet okád a saját konyhámban, mert ilyen apró cseprő gondok akadnak, hogy mosdatlan edény.
A tisztaságra való igényt továbbadom a lányomnak, még ha megfeszülök is, mert igaz sok negatívumot kapott leckeként anyám a Nyanyától, de a rendre való vágy biztos a genetikából fakadt. Azt mondták a népek, hogy én a nyagyanyámra hasonlítok, türelmes volt mint az angyalok.
Habár egyszer lehet megvadulok én.
De minek?
A minta az fontos mondják. Egész életemben azon dolgoztam, hogy más legyek, mint az anyám, aki megtanított, hogy a gyerek verve jó, hisz ezt látta a pótanyjától. Hiteltelen szó ebben az esetben, mert az anya az jó, a másik fajta az nem anya, az mostoha vagy a Nyanyafélék családjába tartozó mutáció.
Egy ideig az ellenkezőjét csináltam mint amit az örökség csomagolt nekem.
Most van a szüret ideje. Eddig mézédes és egészséges a gyümölcs.
Nagyjából.
írta: Ötvös Németh Edit
2020. szept. 18. | |
| 342. | [tulajdonos]: szomorú történet | 2020-09-16 20:48 | Majdnem kilenc óra. Filmet nézek.
Azt mondták , hogy “ a boldogságból kevés is elég” ezt egy hölgy mondta. Frankestein doktor egy teremtménye, szegénynek a mozaikból összevarrt arcát mutatták, így felelt: “ nekem a kevésnél is kevesebb jutott” .
Ő jutott az eszembe.
Egyik ismerősöm a minap arról panaszkodott, hogy rengeteg köszöntést kapott szinte idegen embertől, de a saját családja valahogy nem említette meg a neve napját aznap. Szerencse, ebben az esetben, hogy nem is számított másra. | |
| 341. | [tulajdonos]: zenevers | 2020-09-15 06:04 | Tauber Gábor nagyszerű zenész. Számtalan hangszeren játszik. Vérprofi.
Elküldte újabb közös munkánk linkjét.
Íme:
https://youtu.be/Po-0wawZkK8
Jó zenehallgatást kívánok! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
