| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2021-04-23 08:04 Összes olvasás: 18618423. | [tulajdonos]: stori | 2021-04-21 20:03 | A selejt
Rikács Rozi annyira alulteljesített a pamuthurkoló üzemben, hogy egyetlen szálat sem kuszált össze, pedig ez volt a specialitása a keverés, kavarás. Régebben a salakanyaggyárban dolgozott raktárosként, az ment neki. Csakhogy jött ez a vírus, megváltozott az anyag összetétele, felesleges lett volna annyit raktározni, így mennie kellett. Az ominózus napon Rozál zagyváló gépe annyira megkeveredett a nő negatív energiáitól, hogy három markos technikus sem tudta visszaállítani a rendszert. Állítólag visszanézték az archívumi felvételeket, egészen az őrbottyáni partraszállás időpontjáig, de nem okozott még senki ilyen zűrzavart. Rozira rászállt egy űrdongó, akarom mondani a cégvezető, Lepcses Jolán a klasszikus kövér, aki foggal körömmel védte a sziámi hármast vagyis a műszaki alakulatot. Jolán gyengéd érzelmeket táplált Zoltán, Zalán, és Zuárd irányában. Beleakaszkodott Rozál hajába felemelte a nőt, majd néhány méter megtétele után elejtette. A nőstény térdre esett. Jolán ezt bocsánatkérésnek tekintette és meghámozta az aznapi negyvenkettedik szendvicsét. | |
422. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-16 16:16 | tavasztörés
hóvihar kavarog virágszirmokat kerget a szél arcomba hányja az okkult tudományok doktora szőrszálakat hasogat kellemetlen a csábítás hogy felemeljem a kenyérvágót szemtelen ez az adottság aminek a víz szabhat csak határt
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 15.
| |
421. | [tulajdonos]: vets | 2021-04-14 16:05 | a harmadik fiú
szitává lyuggatták agyam mindenféle külső ingerek bent csiszolatlan zaj szólt fúrószár tépte szürke pikkelyek
puhán siklott a cipő nem zörgött a védőfólia steril ország fogadott én voltam apámnak harmadik fia
ezerszemű monitor figyelt kába lettem aki nem toporog fesztelen lett a képátvitel távolodott tegnapi mosolyod
lassacskán kitisztult minden átpördült az óramutató megszültek a várandós percek maradtam apámnak harmadik fia
a folyosón kávészagú csöndben csővázon lógott egy kabát levedletten egy régi ember bőre
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 14.
| |
420. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-12 17:53 | fázik a cseresznyefa
piszkosfehér köntösben fagyott szirmok ülnek végállomás
a madarak torka kettérepedt csönd
a harangvirág csellókeze rothadó burokban pang
rúg egy utolsót a tél
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 12.
| |
419. | [tulajdonos]: játék | 2021-04-11 19:53 | Adott szavak alapján.
- hárs - konyha - szappan - utazás - rekesz - fésű - folyó.
húsvéti képeslap
mély a folyó mély a tenger konyhám rohan ezer tender sikítok mint anyamalac egyre dagad a sok kacat
sonkagőz és kalácshalom gasztronóm’ a birodalom tojás pottyan csúszik a kő elveszett a diótörő
lesz majd mákos palacsinta benyeli a Zsiga giga leönti egy rekesz sörrel dagadt hasa majd felöklel
ledől utána az ágyra nem vágyik más utazásra hársfa alatt van a pamlag állán csordul nyálból patak
álma teljes pikáns mese tündérujjak léggyökere fésű szántja bajsza szálát így simítva ki az álmát
szappanhabbal kenik bőrét ráhajolnak búza szőkén kipihenve tér majd észre lenyugszik a vére végre
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 3.
| |
418. | [tulajdonos]: vers | 2021-04-09 05:38 |
mit ki nem hoz egy kis fejfájás az emberből
ezer apró harkály kopogtatja koponyám belülről nem is tudom hogyan férnek el annyian benne habár fejem ötvenhatos méretű volt sokáig megőriztem kék szalagos fehér Girardi-kalapom ki találta ki hogy nekünk az legyen párizsi kék a selyem jersey blúz kinek milyen fazon a szoknyán a pöttyök a mai kétszázasnál is nagyobbak virítottak akár a veszedelem a négy b. volt a legfeltűnőbb a ballagáson talán aznap az ofő sem utált bennünket annyira
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 8.
| |
417. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-04 19:21 | Költözési mizéria
Húsz éve itt lakom, napi nyolc órában. Vidor város színházának díszletgyártó műhelyében. Állítólag sehol nincs ekkora színház, a csontjaimon érzem, hogy ilyen hatalmas díszletek sincsenek szerte Mazúriában, ahogy az országot nevezik. Húsz éve költöztünk ide a városközpontból. Először az átadás történt meg. Felvonultak városunk akkori vezetői, az impozáns épület avatására. Az alkalmazottak is meghívást kaptak. Ünneplőben érkeztünk, a tükörfényes fenyőpadlón álló asztalokon étvágygerjesztő hidegtálak kúltúrált lekopaszítására. (Margitka javaslatára zacskóba pakoltam vagy tíz db apró sajtos pogácsát, a városban maradt kollégának, aki éppen erős gyomorbántalmakkal küzdött, mivel a munkaügyi bíróságon volt jelenése. ) Most festékes nadrágban a lelakott étkezőben fogyasztjuk el az ételt, ki mit hoz. Kolbászos szendvicset, pacalpörköltet, rántott húst kenyérrel, uborkával, zabkását, kibonthatatlan Mackó sajtot, sült szalonnát, olajos szardíniát. Akkor minden vakított, mint a frissen esett hó, most szürke füstös, fűrészporos, vasreszelékes a levegő. Megfakult az oxigén is. Akkor idegenül hatott ránk az épület steril belseje, óvatosan fordultunk körbe a zegzugos folyosókon. Azóta százezer kilométert futott cipőnk talpa elvásott. Az elmúlt előadások emlékeit megszámlálhatatlan konténerbe pakoltuk az udvaron. A kemény magból kevesen maradtunk, lassan, de biztosan megrokkanunk, erre egyre több előjel mutat. Egyelőre a magas vérnyomás vezet, kétszer fordult elő rák, a többi egyedi eset, szívinfarktus, májcirrózis, hasnyálmirigy-gyulladás, prosztatagondok, vesekő, meg amiről még nem tudunk. A létszámhoz képest ez több, mint aggasztó. A múltkor megpucoltuk a lámpák üvegfedelű dobozait. Látszólag olyan fényesség lett, mint egy planetáriumban, csak a sarkok maradtak sötétek. Húsz év sok idő, de világosan emlékszem az utolsó napomra a régi helyen. Akkor törték fel a Zastavámat, egy közpark mellett a délutáni utcán. Elemelték sporttáskámat, delfines hőmegtartó pulóveremmel és két kiló naranccsal, kitömve. Eltűnt az önvédelmi fegyverként kiválóan használható kulcscsomóm, azóta gyűjtöttem másikat, ki tudja mit nyitó kulcsokkal, vastagon karikázva. Akkor lopták el az összes iratomat is, úgy éreztem velük a személyazonosságom is elveszett, sokáig tartott, míg visszaépítettem magam, az épület széthulló darabjaiból.
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 4.
| |
416. | [tulajdonos]: próza | 2021-04-03 19:35 |
Húsvéti reggeli
Zsuzsó Misi motozására ébredt, aki a telefonján nézte meg, az időt. - Mennyi?- kérdezte álmosan. - Hét óra, még aludjunk! - Jó, pihenjél csak! Azzal kidugta a lábait a paplan alól és nehézkesen elindult a mosdóba. Két percig gondolkodott mitevő legyen, aztán visszafeküdt és rögtön elaludt újra. Arra ébredt, hogy Misi finoman rázogatja a vállát. - Most meg már, nyolc óra negyven lett! Te mész először vagy én? - Menj csak! - mondta Zsuzsó, ki sem nyitva a szemeit. Néhány perc után ő is kikelt az ágyból. Elcsoszogott a konyháig, bekapcsolta a kávéfőzőt. Kimérte diétás reggelijét, a pult mosogatóhoz képest jobb oldalán. Odavitte az asztalhoz. Addig Misi átment a közeli pékségbe, friss kenyérért magának. Zsuzsó kihúzta a kukás vödröt a szekrényből, mert látta a kávéfőzőn a jelzést. Üríts ki, megteltem! -Gyere segítek neked kiüríteni a tartályt! - Miért, te már ittál? - Igen, az enyém már készen van, neked segítek! - ismételte meg a nő. Megtörtént a művelet. Zsuzsó leült az asztalhoz. - Csupa kakaópor minden! - közeledett a poharával Misi. - Kakaópor? Hol? - Ott a pulton. Biztos a tied! - Az enyém? Hogyan? Nem is kakaót iszok! - emelte fel hangját a nő, majd folytatta: - Ezzel mit akarsz mondani? - Azt, hogy nem veszed észre. - Mit nem veszek észre? Azt akarod mondani, hogy koszpilla vagyok? Te meg mi mindent nem veszel észre, csupa morzsa a terítő, ahol ülsz. Na, gyere csak ide, mutasd meg nekem, hol az a kakaópor! - azzal kilökte a széket maga alól, odacsörtetett a pulthoz és szemügyre vette a porkupacot, ami enyhe félkört formázott. - Aha! - rikkantotta- Tényleg itt van! A mosogató bal oldalán. De mi ez, mert nem kakaó az biztos! - azzal beledugta gondosan benyálazott ujját a félhold alakú őrleménybe és diadalmas arccal közölte: - Tudod mi ez? Ez liszt. A kenyeredről hullott le. - De, a te poharad nyoma van benne, hozd csak ide. - Dehogy hozom! - kiáltotta a nő - Ez a te tányérod aljának a lenyomata. Azzal gyorsan tenyerébe simította a lisztkupacot és a férfira ugrott, mint egy eszeveszett nindzsa, beszorítva őt a sarokba. A kezében lévő port pedig villámgyorsan a férfira szórta, közben hadonászott a kezével, mintha cséphadaró lenne, jól belemaszírozva a melegítőalsójába. Misi a váratlan fordulattal nem tudott mit kezdeni, védekezve elkacagta magát.
írta: Ötvös Németh Edit 2021. ápr. 3.
| |
415. | [tulajdonos]: vers | 2021-03-31 20:23 | rakoncátlan automata
csak pár ezrest akartam kivenni azon a párás délelőttön a saját bankszámlámról szabályosan bedugtam a kártyát a hasadékba a képernyő kijelzőjén villogó szembántó feliratot értelmezve helyesen használtam a billentyűzetet is a három kvízkérdésre is válaszoltam pontot nem kaptam érte de ezt már megszoktam a masinából hörgő morgó köpködő hangeffektusok bömböltek közben egy kattanással kiadta kártyám lecsupaszított csontvázát majd újra kezdte aprókat zümmögve préselte át hasítékán a féltenyérnyi papírszalagot amin fehéren-feketén rögzítette hogy a mai napon én mint jogos plasztiklap tulajdonos felvettem húszezer forintot képes volt a szemembe hazudni mert egyetlen egy bankót nem adott ki nemhogy annyi tengernyit a sokkhatás után gyakorlott mozdulattal felhívtam az automatán szereplő segélykérő telefonszámot ahol meghallgattam Johann Sebastian Bach (1685-1750) Karácsonyi oratóriumát kétszer majd Bach lánya felhívta figyelmemet, hogy picit még várjak apukája éppen krumplit hámoz az objektumot nem hagytam magára tábort vertem állva retikülöm árnyékában egyensúlyom áthelyezve férceltem kihúzgált idegszálaimmal össze kettéhasadt elpazarolt óráim majd újra hívtam a Bach családot meghallgattam a végtelenített a moll b dúr abszurdot vonásaimat dallam pácolta izzadtságcseppek hulltak ütem nélkül a népbolt előtti porba féltékenyen őriztem a rést pedig jöttek csapatostul a pénzéhes kuncsaftok volt aki kicsit várakozott velem majd mindenki magamra hagyott harminc nap után lett vége a mesének a bank alkalmazottjának pultjánál értem révbe íves papírra rögzíthettem panaszom a forró nyári napon közben a higiéniai dolgozók éppen felmosták a követ
írta: Ötvös Németh Edit 2021. márc. 31.
| |
414. | [tulajdonos]: vers | 2021-03-30 21:22 | összeomlás
megrepedt a várfal egy otromba golyó pont ott találta el ahol a leggyengébb kövek tartották össze szerkezetét megrágta az idő és a szenvedély említhetném az utóbbit többes számban akkor lenne teljes a diagnózis felállításához szükséges egyéb vizsgálatok ezután következnek az alany annyira összehúzódott csaknem liliputira de annyi szent biztos hogy a zabszemet sem lehetne neki most... esetleg síkosító géllel az ember fia lánya ilyenkor meszes csigaházába húzódik bizakodva reméli a dolgok olyan irányba fordulását ami tartós javulást hoz neki aztán kezdődhet elölről a hejehuja haj
írta: Ötvös Németh Edit 2021. márc. 31. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|