NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2019-11-14 00:45 Összes olvasás: 11351| 201. | [tulajdonos]: Szomjas éj | 2019-11-11 10:12 |
Nem csábító a kocsma pultja,
a röhögő, borostás, vén csapos,
sarokban gubbasztó céda cucca,
több napnak koszától harmatos.
Lakkozott körmén málló festék,
fogak között megreccsenők,
rágcsálja, közben minden estén
térképezi az érkezőt.
Nem csábító az erdő mélye,
szeméthegyektől szenvedő,
kis mellékutak esti képe
félelmet sugall, mint szemfedő.
Alkohol bűze ül padokra,
szerelmet űzőn, kéretlen,
mámorban nő a szégyen foltja,
légyottok emléke életlen.
Nem csábít már, de mégis kényszer,
korsó habjában feledés,
söréből kortyol, s olykor félsszel
többet is kér, egy mit sem ér.
Nem érzi rég, hogy üres minden,
sem ölelő karoknak illatát,
emlék sem maradt mit felidézzen,
csak a szomjas éj karolja át.
| |
| 200. | [tulajdonos]: "pőrén maradt testem - ahogy I | 2019-11-04 08:27 | ahogy Isten adta"
Anno az "amit elmondanék...de nincs kinek..." oldalamról rövid időre feltettem itt bemutatkozónak, majd le is vettem:
"Már évek óta arra vágytam, hogy ismeretlenként valahol megmérettessem.
...
Lényegében elértem, ami a célom volt. Ismeretlenül, záros határidőn belül (max 2 hónap) legyen a maradanDOKK-ban minimum 3 versem. Több van.
Itt be is fejezhetném, de nagy a csábítás, hogy folytassam, miközben a kétely is bennem van, hogy az említett "siker" csak az érzések, gondolatok másokéval való pillanatnyi átfedésének, az ismeretlen irányában gyakrabban megnyíló kíváncsiságnak és nem a tehetségnek a következménye.
Ez viszont további próbálkozásra ösztönöz.
Szeretnék még ezzel a "tiltott" gyümölccsel eljátszogatni, mielőtt valaki ráharapna és elfogyasztaná. Az ismeretlenként megmérettetésen túl uis az is az álnév használatára ösztönzött, hogy más stílusban ... is jó lenne nyomot hagyni.
A kilétemet egyszer felfedem, ha addig nem derülne rá fény. (Ja és van valós alapja a kreált névnek: szeretett, drága édesanyámé... Így szeretném, ha az ő neve is - bár csak töredékében - továbbélne..)
Addig:
Minden éremnek két oldala van.
Ez nem ez egyik.
2018.06.16." | |
| 199. | [tulajdonos]: mulandokk vagyok...!? | 2019-11-04 07:27 | Tele van velem a lista: 7x olvashattam egy oldalon...
Még szerencse, ha valóban elmúlok sem én :-), sem más nem olvashatja gyászhírben a "nevemet". Lehet ez az örök élet titka? :( | |
| 198. | [tulajdonos]: a bosszú | 2019-11-04 06:46 |
egy előrejelzett rengéstől
megnyílt alatta a föld
a ledobott kötél túl gyenge volt
hogy megtartsa
és a sokadik sikertelen mentés közben
egyre nagyobb tömegben zúdult
a fejére a talaj
mégsem bírt mozdulatlan maradni
már nyakig betemette a föld
de nem adta fel
eltervezte hogy holnaptól
béke
és minden más
és senki és semmi
csak még egy kötelet
csak még újra a fényt
és kaparta volna még tíz körömmel a földet
de mozdulni sem bírt
a kötél végét már senki nem fogta
feladták
és akkor
egy hatalmas robbanás fényével
atomjaira hullva távozott
mulandó volt akár lelkében a béke
de azóta is sugároz | |
| 197. | [tulajdonos]: ismeretlenség | 2019-11-04 06:44 | | ...a "fiúknak" jobban bejöttem/k/... :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 196. | bara: köszönet | Kosztolányi M.: :) | 2019-11-02 20:35 | Köszönöm, kedves Mara.
Kicsit túlfűtötten osztottam meg az örömömet. De már minden örömteli pillanatot meg kell becsülnöm. (Az évtizedek száma egyre nagyobb árnyékot vet.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 194. | [tulajdonos]: Kösz Anyu! Ugye olvastad? | 2019-11-02 18:14 | Hú, masszus, masszus, masszus! :-) Még nincs Húsvét, de ma romjaimból feltámadtam. (...egy kicsit.)
Kéretik megengedni örülni!
Két versem (Összetört napok és a Mielőtt kialszik a szememben az utolsó szikra is...) megjelent a Holdkatlanban.
Köszönöm! | |
| 192. | [tulajdonos]: Türelem, türelem | 2019-11-02 17:16 |
Kicsit elnyomta ebéd után az álom. Ez nem volt már számára meglepő ebben a korban, és ilyen álmos, esőben nyüglődő délutánon. Még az sem, hogy ma nem is pónik, de vízilovak trappolására kellett magához térnie. Bár megszokhatta volna a téli-, tavaszi-, nyári-, őszi-, sí- és ki tudja még milyen szünetekben -, ez szerinte az elmúlt évtized alatt csak a siketeket nem hozná ki a béketűrésből. De a négyszer két, növésben lévő (kb 4-6-8-10 évet taposó) kis pata tram-ta-ta-tatatata-taram-trapp-trapp-bumm s időnként 2-3 puff random, egész nap, reggeltől este 10-ig, és úgy 10 méteren át, antenna nélkül is fogható adása megszokhatatlan.
Olykor a macskák ketten hat felé spriccelnek szét mellőle, miközben gyanakvó pillantásokat vetnek a plafonra: - még nem szakadt le?
...hát nem. Az még tartja magát, ahogy - nehezen - de ő is.
Nagyszülőhöz méltó empátiával és részvéttel gondolva a felette lakó nyugdíjas iskolaigazgató, Zs-re. A néha felcsendülő gyerekkacaj üdítő pillanatai pár másodpercig feledtetik az egész napos visítás, sírás, üvöltés kísérte bikafuttatás zajait.
Van, ami azért szöget ütött a fejébe: hol a csudában tudnak rohangálni? Úgy fél évvel ezelőtt volt fent Zs-nél, aki behívta a lakásba, hogy az erkélyen a virágait megmutassa. Annyi bútora, asztala, széke, fotelje volt, van, hogy két lakásba is sok lenne.
De hát ilyenek a gyerekek. Minden képtelenségre képesek. Persze mióta látta a lakást belülről, azóta a trappok közötti puffok, csattttok is értelmet nyertek. Nem annyira a trappolás zenei ritmusának megerősítésére szolgálnak. Inkább a lakás futófelületének megnövelését realizálják menet közben a berendezési tárgyakra vsló ráfutással, vagy éppen azok arrébb dobásával.
Na, szóval és patatrappal úgy-ahogy magához tért, s levágta magát a gép elé, de a nescafét is elfelejtette lenyelni, olyat látott. Illetve épp az, hogy hála Istennek már nem látta az oldalon. Törölte a szerzője.
Ám, mégis érdemes volt lenyelni és nem megfulladni attól a kortytól: egy réges-régen látott szerző (B.M.) alkotása jelezte, hogy lehet nincs itt minden veszve. Idővel talán mások is visszatérnek.
Csak türelem, türelem...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
