NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2020-09-27 02:40 Összes olvasás: 20586| 353. | [tulajdonos]: mulanddokk... vagy mégsem? :( | 2020-09-14 18:51 | szobrok az utókornak
már nem segít ha
hordóból öntenéd
és nem segít ha
csak kulcslyukon
engednéd be
a tolerancia
akár a fény
a meleg
régóta hiányzik
e szinten
a rideg valóság a
lerágott csontok
kikaparása
s míg a szóközökben is
ott zizeg a
csontzörgető hideg
fel sem tűnik hogy
egymással szemben
fagynak halálra
| |
| 352. | [tulajdonos]: Holdkatlanban | 2020-09-13 07:52 | | http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/10011-bara-anna-egyedul | |
| 351. | [tulajdonos]: szalmaszálon - múlt (?) | 2020-08-31 10:14 | Ennél a versnél csak a megosztásokhoz feltöltött illusztráció volt keresett :) :
Urbánus magány
szalmaszálon ring a hajnal,
fésületlen, szótlanul.
csendet bújtatna reggelbe,
de a város zajban fürdik,
önmagától is vadul.
mire alkony ül a tájra
szalmaszálon ring magába'.
éjszakába belesír.
elviselni mégsem könnyebb.
hajnal miatt éj is csöndes.
de minden, ami közben éjjel
sötétségből szakad még fel,
s csak a napra nyílna ki,
feledésbe merül végleg.
mert hol az a nap, s valaki?
 | |
| 350. | [tulajdonos]: Vajon sejtetted...? | 2020-08-29 19:34 | ...és/vagy sejtetni (is) akartad?
Petz György Károly
Régi, benső mozi
Feltámasztom fejem,
szívem aládúcolom,
lábak helyett szárnyat
öltök s huss, maradok.
Másként nézem mindazt,
mit látottnak mondok,
szinte szerethetem,
ha már közöm van hozzá.
Lassan elkezdhetem
az életem; usgyi!,
maradok. Átélem,
mit sikertelenül
csak átvészeltem egykor,
nem zavar a való,
ha már az is elmúlt.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és hirtelen elmúlt... :(
Nagyon sajnálom! Nyugodj békében! | |
| 349. | [tulajdonos]: észrevétlen | 2020-08-06 20:21 | kilógtam a kórházból.
a kerítésnél állok.
megtiltották, éppen ezért
még inkább hibázok.
egy slukk után a többi.
riadt rigó röppen.
lehet holnap füttye nélkül
altat el az isten.
mamika az ágyon nyög.
nem sújtotta átok.
élünk. hörgünk. meghalunk.
közben alig látod.
a félrevert harangszóban
sem hallod meg hangját.
addig suttog, amíg lábad
megbotlik a hantján.
| |
| 348. | [tulajdonos]: prózám a Holdkatlanban | 2020-08-02 10:25 | "Na, de mit is várhat az ember egy főnöktől? – azzal kiviharzott az asszony a laborajtón, mely utóbbit úgy bevágta, hogy az kulcs nélkül is rázáródott.
A kollégája már elment csúsztatni.
Jellemző.
Ahogy dühösen trappolt le a meredek lépcsőn még felderengett az agyában, hogy a főnöke másnap reggelig is ott vesztegelhet egyedül a laborban, ha nincs nála mobil, mivel pont aznap valami vonaljavítás elhúzódása miatt a cégnél a vezetékes telefonok nem működtek, s így még lakatost sem tud hívni.
– Úgy kell neki! – gondolta az asszony, – legalább, ha unalmában elalszik, az újabb megálmodott kísérletet helyben prezentálhatja. Maga. Magának."
(Részlet a Holdkatlanban megjelent "Ha már a fényt megláttad" írásomból)
http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/proza/9899-bara-anna-ha-mar-a-fenyt-meglattad | |
| 347. | [tulajdonos]: prózapróbáim egyike | 2020-07-22 13:03 | Holdkatlanban:
http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/proza/9840-bara-anna-minden-aron | |
| 346. | [tulajdonos]: mit veszíthetek? | 2020-07-20 20:11 | Dallá versellek - http://youtu.be/y7mdXs2Gu4w
beléd takarózom ha jön a tél
tavasszal szirmot bontok
leszek csupa kék
ablakot nyitok nyárnak
őszi csillaghullásnak
sóhajodban rezdül a világ
paplanom vagy tüzes vágy
leheleted míg rám simul
papucsban lopakodik a napsugár is
már fájón szürkül a szembogár
csak máz a fény a szempillán
összeérnek felettem a didergő hársak
futok kereslek sebzetten
nyomodban
esetlen lettem
közönybe botlott
a ködbe burkolt bánat
asztalon gyűrött fecni várt
szemétben hányszor landolt
'ne várj
elmentem
a kulcsot hagyhatod a zárban'
most templomi csendben öltözöm
meghalljam hogyha beköszönsz
ülj ide hozzám ne is szólj
maradj hangtalan
imámban
torkom már nem fojtja harag
kabátod magadon ne hagyd
ülj kicsit mellém ölelj át
vagy ölj meg ha már nem kívánsz
nélküled vége a világnak
| |
| 345. | [tulajdonos]: múlt - múlik | 2020-07-13 21:25 | napfogyatkozás
lassan szálló pihepárt követ a tekintetünk:
a lombölelésből kirebbent két madárt.
azóta asztal-csendben fogynak a napok,
s az otthon-meleg radiátorán egy-két fokot
lejjebb csavar a kezünk. a pezsgős éjszakák
buborékos fényeit elnyelte az idő.
zizegő vánkoson sebeket ápolunk. álmodunk.
majd fekete-fehérbe villan az utca.
egy kockányi visszatérő képbe tolakszik a
magány rémülete. ellene halhatatlanná
imádkozzuk a szeretni-készt, s ha tenger ölén
éled a vég, szivárványszemű szirénként
várunk medúzacsókokra, hogy minket is
áttetsző testébe fogadjon a mély. de ébredünk.
levendulakék illúziót túr szét az idő.
(2011-2019.) | |
| 344. | [tulajdonos]: lehet a jóutat sosem lelem meg | 2020-07-13 20:39 |
Le lehet szállni rólam! Kiselejtezhetitek az összes írásomat. Eddig - évek óta - a saját eü állapotom, fizikai fájdalmaim tettek lelkileg is tönkre, de most mindez egyáltalán nem számít.
A párom lett nagyon súlyos beteg. Most nekem kell erősnek lennem, és fogalmam sincs mit hoz majd a "holnap".
Úgyhogy - tisztelettel, de - lesajnálom, hogy kinek mi baja van a "költészetemmel", vagy velem. Magam alatt vagyok anélkül is.
Ha teszek is fel bármit ezután, már csak "kényszerből", "kínomban". Ahogy mondani szokás: kiírni magamból. Úgy, ahogy tudom. Jól vagy rosszul? Nem lényeges. Barásan. Azután odakerül ahova.
Ha valakit megbántottam, sajnálom. De van elég bajom. (Nem is értem, hogy kerültem pont én képbe? Lehet én vagyok valóban a legxarabb itt? Lehet nem kellene rontanom a statisztikát!?)
(Nem azért írtam, hogy sajnálkozzon bárki...csak azért, hogy még élek...és senki nem tudhatja a másikról, hogy hogyan, miért, meddig...vagy minek...)
(A "jóutat" kénytelen volta egybeírni, hogy a teljes "cím" megjelenjen...)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
