Öt saroknyira

Mindegyik utcasarkon üldögél egy koldus.
Az első mellett elhaladva megroggyan a térded.
A következő sarkon ülő lerántja arcodról a derűt,
s mint aprópénzt szórja kalapjába.
A harmadik sarkon már nehezen veszed a levegőt,
a koldus a társadat kéri, és te otthagyod neki.
Szerelmes kiáltását belülről hallod, hiába távolodsz,
szavai a bordáidon pattannak szét.
A negyedik saroknál térdre esel.
A koldus felkapja a fejét, azt hiszi, győzött,
de nyitott sebekkel továbbvánszorogsz,
látásod gyengül, vizeletedet ereszted,
és nem emlékszel, ettél-e előbb.
A következő sarokig, csak odáig!
Mintha érne még valamit ez a pár utolsó lépés.
Az ötödik sarkon aztán elengedsz mindent,
és kacat lesz, ami addig valamit ért.
Mozdulatlanul fekszel, mint esténként ágyadban,
a nemlét egyelőre elkerül, mint egykor az álom.
Nyugalom, ahogyan barát volt az alvás,
a nagy feledtető,
jó testvéred lesz a testi halál.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-06-30 20:37:48
Utolsó módosítás ideje: 2025-06-30 20:37:48