Portéka
Aranytömbökben ül a nyár:
egymásra rakott mozdulatlanság.
Értékén új bolygót kínálnak,
elhagyott hideg-tisztát.
Sötétség rejti ennek óceánjait,
iszapjaiba nem süllyednek kemény
gerincek, békalábnyomok.
Aranytömbökben ül a nyár,
sötétvörösen, bezárva, ijedten.
Hallja, hogy számolgatnak felette,
az alkura vár, a pénzes vásárlóra;
szót sem kér évmilliók jogán,
hevét a sütkérezőknek
inkább bőséggel mind kiadja.
2026. augusztus
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-09-09 11:49:03
Utolsó módosítás ideje: 2026-09-09 11:49:03
