Áthallás [2.0]

A nádas szélén valaha ütre-főre bevágtam.
Villódzott a szákban a snecik ezüstje,
s mindez sokáig elég is volt számomra.
Kleine fische, gute fische.
Akkor még aligha sejthettem, hogy  
e türelem a szenvedély biztos jele..

Aztán a ponty mindent felfalt.
A könnyű örömöt, a paprikáskenyeret
és a hitet, hogy elég a felszín alatti játék.
Onnantól csak a „nagyot” akartam,
de a víz válasz helyett az üres
horgot adta vissza, újra és újra.

Letettem a botot. Átadtam a partot
a következőknek, akik még hisznek
a kapás ritmusában. Én már csak
a stég szélén ülve, szavak csúszó-
ólmával méregetem a mélységet:
verset próbálok fogni abból, ami elment.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-07-21 08:58:24
Utolsó módosítás ideje: 2026-07-21 08:58:24