NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2024-09-11 21:53 Összes olvasás: 78275| 637. | [tulajdonos]: Kötetem - Szellemszomj | 2024-08-29 16:31 | Sziasztok, szép napot.
Megjelent verseskötetem E-könyv formátumban és nemsokára a nyomtatott
példány is napvilágot lát.
A Holnap Magazin oldalán megtalálható és letölthető, itt a link:
https://webaruhaz.holnapmagazin.hu/product/sztancsik-eva-szellemszomj-buzakek-szomjusag-e-konyv/
Ha a későbbiekben szeretne valaki vásárolni, akkor ugyanezen név alatt (Sztancsik Éva)
a Facebook-on megtalál és üzenetben kérheti vagy a HM-on is ott lesz az internetes üzletben.
Nagyjából 200 oldalon 200 vers, az ára 2600 ft. ( A letöltés 900 ft.)
Szeretettel ajánlom és szívből köszönöm, ha érdeklődtök iránta.
| |
| 636. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-08-11 09:55 | Magam baja
Fehérbársony kényelem
kérlek kicsit légy velem -
ölelj körbe magaddal
ne gondoljak a bajjal.
.....
Ne gondoljak, feledjem...
mindent, ami lehettem
volna, hogyha más utat
választok és bábukat
énekelek magamnak,
akik máshol haladnak -
menetelnek peckesen...
összes testük meztelen.
Pucér nyájak csodája
- szerencsétlen pojáca -
csak azért, mert tudatlan
voltam egykor utamban.
.....
Fehérbársony kényelem
kérlek kicsit légy velem -
ölelj körbe magaddal...
ne lehessek magammal.
(2024.08.08.)
| |
| 635. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-06-29 10:03 | hajnali rabság
fojtogat a hajnal nyomasztó magánya
leszáll mellkasomra egy nagy, barna kánya
nem mozdul el onnan, rajtam tollászkodik
miattad nem lesz már nekem jó álmom itt
nézem a "madarat", látom a sötétet...
könnycseppek peregnek, a medrük föléget
forr, lángol az arcom, legyen végre vége
megsajnál a reggel, felszabadít fénye
(2024. március) | |
| 634. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-02-18 12:09 | Gondold át
Minden nap
úgy
ezer sóhajt
összegyűjtök
neked adok
óh, Teremtőm...
túl sok ez már
nem bírom el
nehéz vagyok
elfogadod
ajándékom -
el bizony, és
újakat kérsz
újabb sóhajt
újabb könnyet
mindig többet
mindig többet
cserébe...
egy
kis
életet...
visszakérnék -
velem élt, rég -
mi az neked?
te vagy az Úr...
csinálj
csodát
hiánya fáj
s nő, mint
dagály -
csak...
gondold át
(2024. február)
| |
| 633. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-02-06 15:44 | Patakokban
(utolsó simogatás)
A fájdalom olyan erősen mar, hogy felfalja
a gyomrom, az agyam... a gondolataimat
szétszedi. Úgy érzem... nem kell a holnap,
nincs miért lefeküdni, felkelni... kiüresedett
a világ. Legalábbis ez a kicsi... az én-világom.
Hiszen elment belőle valaki, aki nekem nagyon
fontos volt. Öt évet kaptunk a sorstól teljesen
együtt lenni. Szinte napra pontosan ennyit.
Drága kicsi Pöszmétém, nyughatatlan cicám.
Most már biztosan jobban vigyáznak rád és
nyargalhatsz kedvedre a végeláthatatlan
vadászmezőkön. Én meg ostorozhatom
magam idelenn még sokáig, biztosan.
Kapaszkodom mindenbe, ami pici megnyugvást
adhat. Szinte egyetlen támaszom voltál az elég
keserves endrődi időkben. Később kicsi társam
a nappalokban és az éjszakákban is. Apró tested
adott erőt a túléléshez. Lehet úgy vélted, hogy
már egyedül is boldogulok? Nos, tévedtél.
Egyelőre csak a kétségbeesés maradt nekem.
Micus is folyton keres... téblábol.
Mire megszoktátok egymást...
egymás nélkül maradtatok.
Bármerre nézünk a házban és akörül...
mindenütt látunk, érzünk.
A rengeteg fotó a telefonban...
És dől a könnyem. Patakokban.
(2024. február 5-6)
| |
| 632. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-02-04 10:14 | Hasonulás
(Egy fejfa margójára)
Kiáltásom szélbe fonom.
Nem érlek el telefonon.
Maradt pár kép, min láthatlak.
Rámhagytad a lány-fájdalmat.
Tudom, nem volt fényes sorsod.
Vártam... egyszer majd elmondod.
Alig került alkalom rá.
Mérgem csitult szánalommá.
Öreg lettem... beszélhetnénk.
Máshogy, mint rég, szűk-évenként.
Közel hozni, mi távolabb.
Együtt látni, mi fontosabb.
Mindig későn eszmélünk fel.
Egyek vagyunk a génünkkel.
Beivódott, kódolva lett.
Egyforma bűn... egyforma tett.
(2024. február elején)
| |
| 631. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-01-27 09:22 | Korreláció
dús virágú álomrózsát
dédelgetett Éj Leánya -
hármat pördült éjfél tájba'
mintha attól való válna
telt az idő észrevétlen
percmutató nem volt tétlen
Reggel Legény hajnalt habzsolt -
szegény virág hoppon maradt
minden fényes, éget a nap
ábránd-szirmok szétfoszlanak
elmúlt a nyár
rideg tél vár
emlékmadár
válladra száll
(2023. december)
| |
| 630. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-01-27 09:21 | Dupla szaladga
(Cicatrappok)
Régi cicám új lett nekem.
Ismerősként nem idegen.
Mesélhetek, ha érdekel -
minden jószót megérdemel.
Vidékről jött ő is hozzám,
szülői ház okán-folytán...
serénykedek ott én sokat,
közben lelek barátokat.
Cinegéket, macsekokat,
gyíkokat és pillangókat...
végtelen a tájnak tára,
vacsorám is madárlátta.
Micus cicus onnan való -
hűsége volt oly megható...s
nem bírtam már tovább nézni,
ahogy éhe lesz két-hétnyi.
Mindig babát nevelgetett...
a csemeték szedett-vedett
helyen nőttek, otthontalan...
alig-kaján és szomjasan.
De ez most már felejthető...
sorsa immár nem senyvedő -
Pöszméte is elfogadta...
trappolnak, mint két lovacska.
(2024. január végén) | |
| 629. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-01-13 10:18 | MondaMivaló
Magamra veszem a szavak igazát.
Betűköntösben vágyom parádézni.
Ám gúnyám mégis kopottasan néz ki.
(Nincs Világosság, talán csak Odaát.)
.....
Kísérletezem hát, foltozom subám.
Fordítom néha, bocsánattal tűzöm.
Szúródik a tűm vétségen és bűnön.
Felbomló varrásból nézek ki bután.
.....
A semmin csodálkozom, a valamit
feszegetem, kik vagytok és ki leszek
én, ha arra taníthatnak emberek:
miként méltassam álságos szavaik'.
Gyakran pőre a gondolat, elfogynak
a ráValó ruhák, csak kóc-szövetek
maradnak, ezáltal bárgyú szövegek,
amiket undorral leköpünk holnap.
.....
Magamra venném hát a szó Igazát.
Betűköntösöm hű lesz majd, eszményi.
Szépen elvarrva, mit nem kell feltépni.
S áradhasson a Fény, nem csak Odaát.
(2023. december végén)
| |
| 628. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-01-06 06:55 | Csacskaságok
Már szót értek a fákkal, szót a virágokkal,
csacsogok a paddal, ha Nyár rá helyet foglal;
szólok a madárhoz és szólok a szellőkhöz,
felhővel locsogok, mert kergetőzve öntöz.
Asztalhoz suttogok, hogy girbe-gurba lába;
reccsen, míg felesel: a rücsköktől nő bája!
Megesik ám...csevegek szendergő árnyakkal;
még elhiszik nekem, a Fény halódik nappal.
Titkokat motyogok arcom-csapta huzatban;
felhevült fejemnek dallama zsong fulladtan -
egy suhogó, szertelen ábránd-lány méreget...
majd fest ártatlan arccal megfakult képeket.
Látod...már szót értek a fákkal, virágokkal,
nem kórság ez rajtam, inkább: érek a korral.
Egykor (ifjon) túl messzire állt tőlem Minden,
mára közelebb értem, bujkál bennem Isten.
Tán emiatt tűnik úgy...magammal trécselek,
és hihetik páran, hogy beteg vagyok, beteg;
miközben én tudom: rám-szabódott a világ;
s felfogom azt is, ha ez szerinted: csacsiság.
(2015. március / 2024. január) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
