NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2020-08-15 08:39 Összes olvasás: 70276| 610. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2020-05-30 16:40 | Köszönöm, hogy/ha távollétemben is olvastatok.
Újból ízlelgetem a szavakat, a gondolatok ruháit.
Talán nem vesztem el teljesen. Üdv. Éva | |
| 609. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-05-28 18:38 | Mit ér hát..?
Széttörhet a világ
egyetlen perc alatt -
miért legyünk hát jók?
... a halál elragad.
Gonoszok tombolnak,
sátán-hangjuk süvít -
behálózva lelkünk...
semmi fel nem dühít.
Köntörfalaz a Sors
(sosem volt egyenes)
bal keze felsegít...
a jobbik beteges.
Két lépés előre,
három aztán hátra -
lyukakat toporgunk
bele a mocsárba.
Átcsúszhatunk azon
jeltelen semmibe -
tán megértjük végül
mi hozott el ide.
Addig pedig tűrjük
a terhek súlyait -
reménynek, örömnek
mély biz' a kútja itt.
Mérgeződnek testek
e földi pokolban -
de Váltást Ígértél...
bármihez jogod van.
A kérdések pedig
örökké követnek -
mit ér hát a jóság,
ha bűnnel szövetted?
(Sztancsik Éva - módosítva: 2019. május) | |
| 608. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-05-21 20:27 | Még el kell mondanom
(Nekrológ helyett)
Bennem maradt a történeted, Eszter.
Nem gondoltam, hogy van még itt hely,
hiszen annyi már a mese, a nyomor...
annyi a baj, hogy magam sem tudom
mi az, ami ebben a rengeteg jelen és
múltdobozkában raktározódik és hol
alulra kerül, hol felülre, hol csak lebeg;
van, hogy felrázkódik, én pedig
meglepődöm, netán elszomorodom:
Jé, még ez is itt van, az is...talán az idő
mégsem old meg mindent úgy, ahogy
azt sokszor emlegetjük, szeretnénk,
várnánk. A fájdalom nem bújik el...
nem múlik el, csak belepi egyfajta
emlékköd, s kicsit nehezebb már
tisztán látni, tisztán érezni, de mindig
sajog, mindig velem van. A hangodon
szól, a nevetéseddel váj szívembe,
pörgeti előttem beszélgetéseinket...
kétkedéseinket, útkeresésünket -
anyai rágódásokat, a cicás sztorikat
(remélem kedvenced jó gazdára lelt).
Bennem maradt a történeted, Eszter.
Amit egyáltalán nem furcsállok, hiszen
olyan friss, olyan közeli, olyan megrázó.
Még felkapom a fejem, amikor megáll
a lift az ajtóm mögött és látlak magam
előtt, ahogy mélabúsan avagy bájos
reménytelin köszönsz - szia, évike -
felnyalábolod a papírokat, adsz egy-két
levelet postázásra és már itt sem vagy.
Már itt sem vagy. A képzeletem játszik.
Bennem maradt a történeted, Eszter.
Aranymasnival kötöttem át lelkemben,
hogy sosem tévesszem össze egyéb
históriákkal, tragédiákkal, sorsokkal,
s mindig lelki szemeim előtt legyél,
hogy bármikor rádnézhessek...
hogy vigyelek magammal, hogy...
te is velem jöhess tovább
maradék utamon.
(Sztancsik Éva - 2019. május végén)
| |
| 607. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-05-18 16:11 | Szaladga
Pöszi cicám körbe-körbe
rohangászó kerti törpe -
fehér ingje sokszor koszos,
nadrágszára térdig poros.
Beidéztem mosodába...
nem is leltem a nyomára -
hűlt helye a rózsa tövén
füstölögve lebbent körém.
Rendben, fussál, nagy a világ...
benne rigók, békák, csigák -
tudom, neked érdekesek...
s mosolyogva teregetek.
(Sztancsik Éva - 2019.május)
| |
| 606. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-05-12 12:26 | Karolnálak még...
A hetediknél (hiszem) tisztulhatott fejed,
de akkor már az ember...ugyan mit is tehet?
A madarakkal szálltál, átölelték lelked...
és remélem daloltak, hogy nyugtodat leljed.
...könnyes szeretettel, Éva
(2019 április - temetés: május 17.) | |
| 605. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-05-05 15:53 | Alig-május
Az udvar végében, tavasz lábnyomában
fürdőzik a reggel felhő-pongyolában;
csepereg az eső, a föld, mint a szivacs -
ó, drága májusom, sírós (nyár)bébi vagy.
Tudom, szeret a fű, mert úgy megnő tőled,
hogy gyepből az idő nagykabátot szőhet -
aztán... ha felveszi, álmélkodhat magán:
vajon ez a hónap zavart-e vagy vagány?
Virágokat vittem mélyalvók kertjébe,
oda, hol madárdal szálldosik kedvére.
Nem zavarja semmi az ének folyását,
lélekraj alussza vég nélküli álmát.
Az udvar végében, tavasz lábnyomában
fürdőzik az este felhő-pongyolában;
könnyezik fenn az ég, éjjel-nappal sirat -
általa élő, s holt... esővízből ihat.
(Sztancsik Éva L. - 2019. május) | |
| 604. | [tulajdonos]: javítás | 2019-05-02 20:37 | ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...
újabb Éjmadár szállt szárnyával verdesve,
halovány bőrömön nyugvásra lelt teste. | |
| 603. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-05-02 20:29 | Korkorsó
Szomjazik a korsóm, konganak a pincék,
elfolytak az évek...még több időt innék.
Csodálkozom folyton, mire e rövidség..?
Cudar perc-fegyőrök - aligha őrizték.
Még több időt innék. Órákat, kortyokban.
A kimért napokkal rosszul gazdálkodtam.
Sokat néztem (léha), ahogy a Tűz lobban
és hevertem mélán magamra hagyottan;
ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...
újabb Éjmadár szállt szárnyával verdesve,
halovány bőrömön nyugvást lelt a teste.
Szenderedett rajtam, én pedig hallgattam
szuszogását óvva Hold-színtől lankadtan.
Gyermekét őrzi így anya, hűs hajnalban, s
szeretné félni őt mind tovább, gyakrabban.
Innen fakadhatott a csuprom hiánya...
(félig csukott szemmel sötétet vigyázva)
s kilöttyent a leve korom-szivárványra;
talán ez lesz neked... Jövőd talizmánja.
(Sztancsik Éva L. - 2016. február/2019 április)
| |
| 602. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-04-13 10:00 | Véglet
Koszorúk egy síron -
kinn a temetőben...
és a Nap is most van
pontban lemenőben;
de még éppen rálát,
rálát a világra -
fényével betölti
azt, aki már árva.
Madárdal hallatszik...
szellő kúsz' hajamba -
nincs már, ki figyelne
szavamra...magamra.
(Sztancsik Éva L. - 2019. március-április)
| |
| 601. | [tulajdonos]: javítás | 2019-03-30 15:09 | 2. versszak:
Kusza a világunk, bonyolult tételek...
feladták a leckét, a fejünk szédeleg -
Migráns ide-oda, csúcs a politika...
levelét elnökünk épp a minap írta.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
