NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2019-04-25 09:25 Összes olvasás: 67523| 602. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-04-13 10:00 | Véglet
Koszorúk egy síron -
kinn a temetőben...
és a Nap is most van
pontban lemenőben;
de még éppen rálát,
rálát a világra -
fényével betölti
azt, aki már árva.
Madárdal hallatszik...
szellő kúsz' hajamba -
nincs már, ki figyelne
szavamra...magamra.
(Sztancsik Éva L. - 2019. március-április)
| |
| 601. | [tulajdonos]: javítás | 2019-03-30 15:09 | 2. versszak:
Kusza a világunk, bonyolult tételek...
feladták a leckét, a fejünk szédeleg -
Migráns ide-oda, csúcs a politika...
levelét elnökünk épp a minap írta.
| |
| 600. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-03-30 15:05 | Levél(r)ügyek
Pattanak a rügyek, repülnek az álmok...
április, ha csoszog, ugyan mit is vártok?
virágzóbb életet, nyugalmas időket...
ebből a káoszból még bármi kinőhet.
Kusza az életünk, bonyolult tételek...
feladták a leckét, a fejünk szédeleg -
Migráns ide-oda, csúcs a politika...
levelét elnökünk épp a minap írta.
Figyelmeztet benne (ahogy eddig tette),
nehogy tévelyegjen ez a magyar elme -
rámutat a rosszra, pirít a gonoszra,
hogy mindnyájan tudjuk: ki itt a goromba.
Gondolatom mégis... csak a meggyfán landol.
Ott megkapaszkodik és tavaszra hangol -
Megyek is kapálni, s nézni, ahogy nőnek
a gyöngyvirágsarjak...olyan, mint egy szőnyeg.
(Sztancsik Éva L. - 2019. március 30.)
| |
| 599. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-03-25 17:40 | Zsongoló
Halkuló szívverés,
gyengülő ütemek -
kevés már az erőm,
amivel üzenek.
Elcsigázott szavak
kúsznak le torkomon -
kacag rajtam a szám,
míg betűm korholom.
Lenyelve mondatom
ízetlen és száraz -
szomjazom a Napot,
mi fényébe ágyaz.
Feltölti a lelkem,
betakargat lágyan -
lebben lepedője,
simogatja lábam.
Érzem, ahogy átjár,
zsibong bennem tova -
hátrál a gyengeség,
zsongásban a szoba.
(Sztancsik Éva L. - 2019. március) | |
| 598. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-03-13 19:50 | Utólag
Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?
Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek?
Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?
(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)
Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?
(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".)
Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?
És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?
A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?
(Miközben senki sem hív már így: anyukám.)
Valamint a folyók; folynak szakadatlan?
Kiapadhatnának, amikor meghaltam.
És a Nap az égről... gondolom, túlgurul...
Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul.
Ha semmivé váltam, ha lelkem csavarog,
hogyan találnak rám az újabb tavaszok?
(De utólag ugye... hallhatom szavatok?)
/Sztancsik Éva L. - módosított változat/ | |
| 597. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-03-06 18:50 | Márciusi estén
Új Tavaszom ébred, nyújtózkodni hagyom.
(Adománya nekem igen becses vagyon.)
Növekvő hajtások pattintják a földet -
ébresztő, ébresztő, mutassatok többet.
Álomból, kómából Nap ecsetje költ fel.
Megfesti a Kertet sárgával és zölddel.
Aprócska bogarak csatasorban járnak.
A rózsatöveknél fürge árny vadászgat.
Ugrál erre-arra, boldogan szaladgál...
Bohókásan szökken mindegyik falatnál,
majd (elunva mindezt) felpattan a fára -
ennek a cicának nincs mezsgyehatára.
Mellém szegődött ő, engem kiválasztott.
Örökbe fogadtam, bár vívunk pár harcot.
Remélem elcsitul benne az ős vadság,
s túlélik viháncát a tulipánhagymák.
(Sztancsik Éva - 2019. február-március) | |
| 596. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-03-01 21:04 | Elmorzsolva
Valamikor tengerit morzsoltunk,
miközben történetek keringtek -
beleszóltam, nagyapám leintett:
nono, kölök, csitt, ez a mi dolgunk.
Ültem sután, figyelve, szorgosan,
szakajtómban gyűlt a kukorica... -
lelkemben pedig a sok krónika,
felváltva nőtt kinn és benn a hozam.
Valamikor esténként sakkoztunk,
a konyhában, mert ott jó volt lenni -
"tatám" tanított bástyát bevenni
és hogy miért kellene sáncolnunk.
Míg anyám vacsorával bajlódott,
azalatt lejátszottunk hat csatát -
majd odaszólt felém: nézd, jön apád!
Rohantam, holott futóm behódolt.
Valamikor gyermek voltam én is,
rám nézve most, ez alig hihető -
lábam sem szalad, inkább bicegő;
négyszemközt a volt-fruska lenéniz.
(Sztancsik Éva L. - 2016 / 2019 módosított változat) | |
| 595. | [tulajdonos]: javítás | 2019-02-11 19:29 | S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intek hát végül az utolsó hajónak. | |
| 594. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-02-11 19:19 | Engedet
Állt még ott egy hajó... az is tova úszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.
Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.
.....
S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)
szétázott vágyaim hamisan valósak...
Intenék egyet az utolsó hajónak.
(Sztancsik Éva L. - 2019. február) | |
| 593. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2019-01-30 20:01 | Rebbenések
Pillangó szárnyai rebbennek a széllel,
csapodár álmaim köröttem keringnek -
makrancos szellőlány ámulva tekintget...
biztosan nem számolt efféle veszéllyel.
.....
Agyamban lángvörös palettákon járva
lüktető vérerek dús partján ballagok -
rikoltva ropják benn huzatos dallamok,
száz pille táncol a szürkeállományba'.
Csitítni szeretném tüstént a mulatást:
"ébredni, ébredni, hess innen mindenki "
röpdöső képzelgés a csendem belengi
és virgonc káprázat utódból újat gyárt."
.....
Fogyóban az erőm, lobogóm a vészjel,
víziók szorongnak úgy, mint a heringek -
többségét hajnalfény nyalábok eszik meg
és sugárpihékben szóródhatnak széjjel.
(Sztancsik Éva L. - 2019. január, módosított változat) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
