NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2018-12-18 17:58 Összes olvasás: 65412| 587. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-12-10 19:13 | Dorka dolga
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.
Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák,
(műanyag tollakkal csápoló társaság)
feledd őket mára, hadd száradjon csőrük,
holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük.
Amott, a sarokban brummogó kismaci,
veled szeretne ő nagyot bólintani -
siess érte, babám, vigyük az ágyadba,
így pihenhet együtt tappancs és lábacska.
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
nézd, én már alszom is...de te hova tartasz?
Érthetném, e világ... (neked) csoda-halmaz.
(Sztancsik Éva L. - 2018. december)
| |
| 586. | [tulajdonos]: javítás | 2018-11-24 23:26 | Évszakváltó
Falevél-köntösét összehúzza magán...
toronyiránt szalad, amit be is érhet -
cipője talpára rátapadt ökörnyál
lengedez utána, tudva: levitézlett.
.....
Altató-adagból duplán jut a Napnak...
így az elsápadva, felhőpriccsen szundít -
fel-felriad olykor, a szél nekifeszül, s
megrázza sugarát, ébredésre buzdít.
Náthásak a kertek, tüsszögnek a rétek,
minden hajnal fázik, az est keze dermedt -
ködös, nyirkos a táj, kolduló galambok...
a nyár termésének magja szerte pergett.
.....
Falevél-ködmönét ledobja ő végül...
fehér bundát varrat, mestere szabódik:
" ne siess, ne siess, remek szín a szürke,
sokan nem szeretik novembert, ha hózik."
| |
| 585. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-11-24 13:36 | Évszakváltó
Falevél-köntösét összehúzza magán...
toronyiránt szalad, amit be is érhet -
cipője talpára rátapadt ökörnyál
lengedez utána, tudva: levitézlett.
.....
Altató-adagból duplán jut a Napnak...
így az elsápadva, felhőpriccsen szundít -
fel-felriad olykor, a szél nekifeszül, s
megrázva sugarát ébredésre buzdít.
Náthásak a kertek, tüsszögnek a rétek,
a hajnalfény fázik, az est keze dermedt -
ködös, nyirkos a táj, kolduló galambok...
a nyár terméséből minden mag kipergett.
.....
Falevél-ködmönét ledobja ő végül...
fehér bundát varrat, mestere szabódik:
" ne siess, ne siess, remek szín a szürke,
sokan nem szeretik novembert, ha hózik."
(Sztancsik Éva L. - 2018. november)
| |
| 584. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-11-12 19:09 | Lefelé visz az út
Már azt mondta,
az új ruha
nem éri meg,
és így volt a
cipővel,
táskával,
bánattal.
Megtette
a régi,
az elnyűtt,
az ismert.
Amihez
szokva
volt,
mint az öreg
eperfához
a kiskert.
Már azt mondta,
jó ez így,
jó az úgy,
ne legyen
másképp;
bánt a fény,
bánt a hang,
változni nem
érdemes.
Már megjelenik
bennem
ugyanolyan
elhúzódás,
bezárkózás,
már látom őt
magamban,
ahogy
megfogja
a lelkem és
vezet egy
ódon
gondolat-
lépcsőn
lefelé,
mindig
csak
lefelé...
(Sztancsik Éva L. - 2018. november)
| |
| 583. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-11-08 19:01 | Szelíd Százszorszépek
Napsugár simogatott finom-puhán...
gyöngéden túrt bele hosszú hajamba,
majd bemártotta fésűjét aranyba
és pödrött kicsit a szellő bajuszán.
Felöltöztetett fényével az Égbolt...
türkizkék ruhát választott ki nekem,
tele-rakta áldott szavakkal zsebem,
s emlékeztetett: a Tavasz mily rég volt.
Sokrétű fűfodrot díszként körém vont...
ráfektetett hamvas-zöld rét-ágyára
(smaragdok csillogtak e nyoszolyába')
és pirkadatkor elcsíptem köd-démont.
.....
Felébredt bennem a szelíd szerelem...
lélek-ráncokkal, mélyálmos szemekkel,
fáradt mosollyal (lám, te is öregszel... )
s volt kedve még egyszer sétálni velem.
(Sztancsik Éva L. - 2012 / 2018) | |
| 582. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-10-28 17:07 | Álomkották
Dallamjárat fut itt bennem utasokkal telve,
(nahát, miket meg nem él az éjszakai elme?)
énekelnek emlék-lányok, fiúk hasonlóképp,
zsongó ágyam szellemlábán tempót toporgó nép.
Maradandón nem boldogít, hajnalra fáradok,
(talán bizony üresjárat nincs is már nálatok?)
örülök, ha felkerestek mondjuk, úgy... évente,
és egyszerre kevesebben, maximum négyesbe'.
.....
Hessintettem ébredéskor látomásom tova,
de nyomata úgy rám tapadt, mint fára a moha.
Mámorosan emelgettem nyakam a párnámról,
s még éreztem rég-illatod az ajkam tájáról...
.....
halhatatlan lényed dúdolt álomcsók kottákból.
(Sztancsik Éva L. - 2018. október) | |
| 581. | [tulajdonos]: javítás | 2018-10-23 19:19 | Na még egyszer, mert elnéztem az "ő" betűt...lap-top...időközben felnagyítottam. :)
bagatell
a
történetem
elnyeli
az idő
és
olyan
gyorsan
megemészti,
mint ahogy
egy
gondolat
kinő | |
| 580. | [tulajdonos]: javítás | 2018-10-23 18:59 | bagatell
a
történetem
elnyeli
az idö
és
olyan
gyorsan
megemészti,
mint ahogy
egy
gondolat
kinö
(Sztancsik Éva L.) | |
| 579. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-10-23 17:41 | bagatell
a
történetem
elnyeli
az idö
és
olyan
gyorsan
megemészti,
míg egy
gondolat
kinö
(Sztancsik Éva L.) | |
| 578. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-10-17 18:35 | Krédó
Ne kövessél engem, nem tartok sehová.
Csak egyik lábamról állok a másikra.
Mialatt forgószél tépi le rongyruhám,
viharvert testemtől sem esem pánikba.
Ha jönnél is velem, bánnád azt, tudom én.
Megfordulnál hamar, igen nagyon hamar.
Nem árul már lelkem a közhely asztalán,
mosolyom romlottan savanykás szót takar.
Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek.
Felemelve fejem, délcegen, egyedül.
(Vagy lógatva orrom, bávatagon, sután...)
Lényemben a lényeg, megélve szerepül.
Ha tehetném egyszer, elvinnélek téged.
Magamba, énbelém egy belső túrára.
Génembe, vérembe láthasd belefolyva,
mint épül naponta lelki-testem váza.
(Sztancsik Éva L. - átirat, 2018. október) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
