NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2017-08-23 15:19 Összes olvasás: 55113
| 501. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-08-22 19:17 | Hajnali Itália
Pirkadat parfümje terjeng a Kék Hegyen,
(bekúszik bőr alá, szívünkbe egyaránt)
bágyadt tekintetem völgyén legeltetem,
az illatfüggönyön át vérszemre talált.
.....
Kócosan, mosdatlan vánszorog a reggel,
szállongó ködfoltot húz őgyelgőn, kábán;
hitvese (smink nélkül) párna mögül leskel,
néhány felhővánkost lökdösve Napágyán.
.....
Kiszabadul
(szikráz vadul)
milliónyi sugár -
csókdobáló
sziklánjáró
verőfényes huszár -
apró madár
tollán talár
szárnya szinte lángol -
narancsban ég
(rajtam hajék)
e táj... ide láncol.
(Sztancsik Éva L. - 2017. augusztus- emlékek alapján) | |
| 500. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-08-11 20:04 | Rí-a-dalom
(Riadalom)
A neszek, a zajok egy lakatlan házban...
jelenésem van itt (miképpen korábban) -
ám változott minden, nincs, aki fogadna,
emlékké szövődött a teste, a hangja.
Más hangok tobzódnak éjjel a verandán...
nyitva az ablak is, mellé ülök bambán -
ág zizzen, reccsenés, esőcsepp koppanás;
reszketeg lelkemből copfot fon a lakás.
Nem találja helyét a fénykép a falon...
mocorgó árnyékát éppen, hogy elkapom -
mire visszatenném, zörömböl a kanna,
megbotlott a székláb, dől az edény rajta.
Támolyog az ajtó, nyiszorog a kilincs,
istenem, (intelem?) félhetem, ami nincs?
Vagy ha mégis volna, jöjjön jövő kedden,
addig majd kiötlöm védekező tervem.
Szöszmötöl a pók úr függönyöm ráncában
... illene aludni... ne tátsam már szájam -
a neszek, a zajok tudom, bennem vannak,
birkózom hát velük, különben felfalnak.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július-augusztus) | |
| 499. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-08-05 19:33 | Nyárszabászat
Izzadt virágszirmok levegőt kapkodván...
pihegnek a fűben, porosodnak - botrány!
Fáradt tekintetük egyre feljebb pillant,
esedezve várják: oltsd már le a villanyt.
Ott a felhők mögött, a Napnak is háttal...
biztosan ül egy úr késekkel és bárddal -
szabdalja a Nyarat kénye-kedve szerint,
a nagy darabokra szenvtelenül legyint.
Most éppen óriás cikkely jutott nekünk,
tomboló hőségben lángra kap a szemünk -
a szoknya, a pendely bőrünkön mosódik...
porrá szikkadt nyálunk nem jut el a csókig.
Hajnaltájt szemernyit alábbhagy a meleg,
ilyenkor aurám magán kívül lebeg -
Enyhülés, enyhülés - nyugtázza bódultan,
éjszaka tücskökön száradva gyógyultam.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július/augusztus) | |
| 498. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-29 17:55 | Az 57. nyáron
Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
ha magamba nézek, ugyan mennyit látok?
Jaj, áldás voltam-e vagy borzasztó átok?
.....
Elvarratlan szálak, félbetépett szavak...
tobzódó érzelmek - gyűrődött az anyag -
közhely-e a jóság, s egyértelmű vajon?
Aki bennem lakik, azt én megcsalhatom?
Ha szerettek tegnap, holnap felednek-e?
Mekkora a szívünk emlék (mű) szeglete?
Befér abba minden vagy az agy szelektál?
Ahol ő főnök lett, ott érzést nem herdál?
(Méltánytalan lélek bizonytalan, torpan...
ahol eddig ivott, most pusztulhat szomjan -
nem tudja mit tegyen, hosszú volt az útja...
s talán vége is lesz, mielőtt ocsúdna.)
Mindenütt gondolat, szédül a fej tőle,
néhány hitvány mondat kisül majd belőle -
hiszen a száj mozog, fecseg össze-vissza;
még akkor is beszél, amikor nincs nyitva.
.....
Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
magam köré nézve, ugyan mennyit látok?
Halld, áldást pengetnek húrtalan gitárok.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július) | |
| 497. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-23 20:25 | A Bősz Szél Monológja
Kiszakít a Bősz Szél egy fodros darabot
az égből és feléd nyújtja, kék halomba'...
"nézd, távlatot adok neked; legyen foltja
rongyos vágyaidnak, amiktől nem láttad
legszentebb álmaid a múlt-fergetegben;
mégis úgy álltál ott, a káosz közepén,
mint a zűrzavarból született jövevény,
eltökélt voltál és kemény. Irigyeltem.
.....
Vétkesnek hittelek. Ma azt kérem, vedd el,
szelídítsd magadhoz vadóc reménységem -
Nap hajából téptem. Beteges, vérzékeny
a nyár... vörös bőrét éles karmom marta.
.....
Talán nem kell ez már? Sorsod leterített?
Megelégszel vaksi, pislákoló fénnyel?
Ahogy a Hold mögé bújó csillag kémlel?
Hervadt lélekvirág, ez lettél, látom én.
Aki elültetett... nem jár már e kertben.
Alig van itt mozgás, csak szélforgó pörög -
meg-megfújom néha, hogyha erre jövök...
Bokrok közt hintaszék riadt szúja nyüszít."
Kiszakít a bősz szél egy fodros darabot
az égből, s ... Holnapot vajúdik karodba.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július) | |
| 496. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-19 22:23 | Nézőpont
Benned virrad a jövő,
(gyermek vagy, nekem-gyermek)
anyaszemüveg lencsén
tűnhet a jelen szebbnek.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július)
| |
| 495. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-16 15:41 | Forgásban
Elkopott a test, elkopott a lélek...
korhadó ágon szétzilált fészek -
meszes tojáshéj pottyan a földre...
beburkolódzik az élet a csöndbe.
.....
Zajos világban zajosak a népek...
ilyen közegben hallgatni vétek -
mozdulni, menni, ez itt a jelszó,
résen kell lenni és rikoltni: hejhó!
Akinek ez sok... utakba ne álljon;
túl van már úgyis ezeregy álmon -
hallgatott, látott rengeteg mesét...
zárjuk rövidre, mivégre a beszéd?
(Pörögni, szállni fiatal tollakkal...
toporgók réme magasba sarkall -
gyors szárnyalással sebeket ejtve...
s fordulni tovább, vájva elevenbe.)
.....
Elkopott a test, elkopott a lélek...
letört ágakon szétzilált fészek -
apró fióka zuhan a földre...
holnapot ringat a tegnapnak csöndje.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július) | |
| 494. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-12 19:51 | Lesz-e esküvő?
Suhanó, suhanó, suhanó Nyárlány...
Nyárfiú imádja, szemében bálvány -
szerelme kibuggyan arany kacajban,
nászágyuk vöröslő, forrongó katlan.
Öleljük, öleljük, öleljük egymást...
nem tart ez örökké, édesem, meglásd -
elmúlhat egy év is, míg viszont látlak,
varrassál akkorra menyasszony fátylat.
.....
Kegyetlen, kegyetlen, kegyetlen nagy kár,
december végével lejárt a naptár -
az utolsó lapján üzent Szilveszter:
nem kaptam órákat, megállt a vekker.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július)
| |
| 493. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-09 15:48 | Megszokás
Kimondtunk már mindent.
Újságtalanságom
közömbösen mesél semmiséget néked;
változatlan tájban az emlék szétszéled -
múlttal szövött jelen
jövő-fénybe réved.
Vándorló évszakok,
(mint rokon vendégek...)
elkorhadt ajtónkon nem is kopogtatnak -
kelletlen lépkedve megszokottan vannak;
ősszel olykor szólnak:
vonulunk, mint darvak.
Ugyanaz az ösvény
ismerős árnyakkal -
az út behálózza időtlen szellemünk...
csavargó sejtjeink nyomában elveszünk;
míg unott magunkon
kifakult eszme csüng.
(Sztancsik Éva L. - 2017. július) | |
| 492. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-07-02 12:20 | Ragyogó kő
A túl sok gondolat mérgezi az agyat;
jobb azoknak, akik keveset töprengnek -
kényelmesebb úgy, ha pilled az akarat,
földön kell maradni, nem űzve madarat.
Akik velük szállunk... tollaink kócosak...
álmoktól, tervektől hitünk is ragacsos -
a Menedék sokszor csak profán jósolat...
vijjogó vércséknek elménk nem bólogat.
.....
Felhőkönny medence vize háborgóban...
megmártózik benne a tikkadt kalandor -
lelkében vágya ég egyre fullasztóbban,
s alábukva mélyre... kővé vál' sós tóban.
(Sztancsik Éva L. - 2017. június) | |
|
|
