NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2018-06-22 23:35 Összes olvasás: 61673| 558. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-06-16 12:34 | Piruló nyár
Még nem öltözött fel teljesen a nyár,
még szoknyát válogat, hosszút nem talál -
s a harisnya színe sem eléggé zöld...
bár haja csurom víz, rázza, s issza föld.
Még ezután fog majd nyílni a határ...
mézszín szőnyegére költ pipacsmadár -
s trillázva hullámzó búzaszemek közt
pirosodik a nyár... arca oly fennkölt.
(Sztancsik Éva L. - 2018. június) | |
| 557. | [tulajdonos]: javítás | 2018-06-11 21:32 | Önkívület
tündérek, manók, égi-csodák
fátyolos ábránd, pillán brokát
káprázat söpri elméd porát
röpködő szikrák, szerver-varázs
fejedben marék zsongó darázs
szédülten várod: vége legyen
gondolat szállong révetegen
siklanak képzelt bőr-betegen
könyörgés, sírás hatástalan
messziről diktál: hass általam
lázálom, kórság jó házasság
betegség (vigéc!) őrült vadság
támadnak, mint az éhes falkák
negyvenegy fokban épül házuk
sejtjeid forró tégla-bábuk
.....
maradjon minden földi módon
rugaszkodj vissza régi "kódom"
szellemem vörös, izzó ólom
kiöntök minden hamis eszmét
álságos bakák... szemét, tessék!
(2018. május) | |
| 556. | [tulajdonos]: javítás | 2018-06-10 16:19 | Magányos utcákon öreg álmok várnak,
(felöltőjük nélkül némelyikük fázhat)
vékonyka ruhájuk eléggé molyrágta,
a sors szele abban pörgős táncát járja. | |
| 555. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-06-10 15:53 | Fakó álmok
Magányos utcákon öreg álmok járnak,
(felöltőjük nélkül némelyikük fázhat)
vékonyka ruhájuk eléggé molyrágta,
a sors szele abban pörgős táncát járja.
Kezeit dörzsöli gyermekkori ábránd,
(darabban maradva színezne szivárványt)
röppenni hagyta egy jóhiszemű lélek,
aligha gondolt rá, mikor felnőtté lett.
.....
Veletek születünk, s feledünk, temetünk...
elárvult vágyaink (kallódó szerepünk)
egymáshoz fonódnak reményölelésben...
halvány vázlat lenni tépett jövőkép(p)en.
(Sztancsik Éva L. - 2018. június) | |
| 554. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-05-28 19:02 | k/arc
(avagy: csapongó rigmusok)
szemem kékjén szárnyall, suhan az idő
úgy siet, mint akit botokkal űznek
bal íriszemben még él a gyermekkor
míg a jobb oldalon fény'i letűnnek
miért e rohanás, e sürgős tempó?
kérészlétem tőlem egyre csak kérdez
úgy tapad a lelkem kezdettől véghez
mint kanyargós útra hajló versenyló
arcodra (valahol) köd szállt útközben
(napok kábítottak, észre sem vettem)
talán kalandozott olykor figyelmem...
elvesztettem, kihez emlékem kössem
hiányolom nagyon csibész-nézésed
legeltetted rajtam (s viszont) felesben
s keresem még néha Azt a békémet
de hogy találhatnám vakon, esetlen?
(Sztancsik Éva L. - 2013.05.19. / 2018. május) | |
| 553. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-05-22 19:24 | Önkívület
tündérek, manók, égi-csodák
fátyolos ábránd, pillán brokát
ábránddal söprik elméd porát
röpködő szikrák, szerver-varázs
fejedben marék zsongó darázs
szédülten várod: vége legyen
gondolat szállong révetegen
siklanak képzelt bőr-betegen
könyörgés, sírás hatástalan
messziről diktál: hass általam
lázálom, kórság jó házasság
betegség (vigéc!) őrült vadság
támadnak, mint az éhes falkák
negyvenegy fokban épül házuk
sejtjeid forró tégla-bábuk
.....
maradjon minden földi módon
rugaszkodj vissza régi "kódom"
szellemem vörös, izzó ólom
kiöntök minden hamis eszmét
álságos bakák... szemét, tessék!
(Sztancsik Éva L. - 2018. május) | |
| 552. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-05-13 15:27 | Légvár alatt
Fáj már szorítani azt, ami nem enyém,
sajog a tenyerem, zsibbadnak ujjaim -
engedlek, légy szabad múltidő kebelén,
bár, pengethetsz kicsit érzésem húrjain.
Játszd el búcsúzóul kedves, szép dalomat,
amelyre hosszasan, ölelőn táncoltunk -
(most újból éjfél van, emléked csalogat)
reggelre azonban el fog fogyni Holdunk.
Lezuhan, mint akkor... elgurul távolra...
egymásé mi ketten nem lehettünk soha.
Életet próbáltunk, s míg a Sors cáfolta -
a tetszhalott elhunyt, rádőlt a temploma.
(Sztancsik Éva L. - 2018. május) | |
| 551. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-05-04 21:33 | Fen(n)ségek
Magasra vágyó, túl dölyfös álmok,
föld porát lenézve iszkoltok onnan -
inkább felettünk, az égi otthonban
elszenderedvén csillaggá váltok.
.....
Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."
.....
Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)
válláról áttetsző harmatsál repül, s
peckesen lépked, mint egy főlakáj.
.....
Ó, büszke álmok, sárga kavicsok!
Túl elérhetetlen messze alusztok.
Felpillantok rátok, súgva: szervusztok -
ha netán jöttök... világra nyitok.
(Sztancsik Éva L. - 2018. április-május) | |
| 550. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-04-28 15:37 | Áprilisi tépelődő
Lenge-zöld pelerin nyújtózó ágakon...
szél szeme simogat, stafétám átadom -
fújd szavam messzire, oda, hol meghallják,
alig maradt bennem, mit úgy hívnak: nagyság.
Kicsinek érzem én magam e világban...
bár nincs köztünk olyan, ki lenne hibátlan -
mégsem látom sokszor a létem értelmét,
tőlem ezt olvasóm...hasztalan kérdeznéd.
Születtem valahol, valaholnak szélén...
akkor talán hittem: megleltem a békém -
öleltek gyermekként, szerettek biztosan,
nem kutatta elmém, az Élet mért rohan.
Játszottam, tanultam és nevettem sokat...
jelenleg ajkamon csak mosolymag rohad -
romlott lesz, mielőtt beérne gyümölcse,
hogy csiling'lőn lédús folyamát kiöntse.
Mintha elfáradni vélném szűk napjaim...
sorban dőlnek ki mind, a tegnap lapjain -
nem bírják pihenni a sok bántó hatást,
mikkel Sorsom sújt, e hű lélek-alabárd.
De ne sírjon már szám! Inkább vegyem kézbe.
Cselesen tegyek hát, hadd csaljam Őt lépre!
Kortyolok majd Erőt hűs, jövő-forrásból,
hitkardom forgatva búcsúzom a gyásztól.
Hogy víg-vér járhassa erem összes bugyrát
...jóapám ne lásd fenn veszendőbe munkád -
mosolyoghass rajtam, s bólogass fejeddel,
szinte hallom, így szólsz: ejtejány, ne add fel!
(Sztancsik Éva L. - 2014.04.13. - 2018.04.28.)
| |
| 549. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-04-23 20:49 | Szellőn-szálló
Hozzám ért egy békés szellő,
hízelkedett, cirógatott -
szétfújta pár hajszálamat,
lehengerelt, nyugtot adott.
Modorának kedvessége
vidítólag hűlt arcomon -
láttam magam véle szállni
derűs-narancs, hűs alkonyon.
Vendégként az ég felé vitt,
megmutatta háztájékát -
elámulva tátottam szám,
csodáltam a sok játékát.
Csilingelő jég-pengetőt,
melytől levél fenn rezeghet -
majd hódarák subájából
fagykardigánt kötve reszket.
Meglestem a nyári fotót,
amin napfényt lebirkózta -
bár.. záporok könnyeitől...
fénykép sarka elmosódva.
Nem lehettem túl sokáig,
felkapott és haza hozott -
búcsúzóul a fülemben...
széldalt húzva hadakozott.
(Sztancsik Éva L. - 2018. április - módosított) | |
|
|
