NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2018-10-17 19:09 Összes olvasás: 64267| 578. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-10-17 18:35 | Krédó
Ne kövessél engem, nem tartok sehová.
Csak egyik lábamról állok a másikra.
Mialatt forgószél tépi le rongyruhám,
viharvert testemtől sem esem pánikba.
Ha jönnél is velem, bánnád azt, tudom én.
Megfordulnál hamar, igen nagyon hamar.
Nem árul már lelkem a közhely asztalán,
mosolyom romlottan savanykás szót takar.
Ne csatlakozz hozzám, én másfelé megyek.
Felemelve fejem, délcegen, egyedül.
(Vagy lógatva orrom, bávatagon, sután...)
Lényemben a lényeg, megélve szerepül.
Ha tehetném egyszer, elvinnélek téged.
Magamba, énbelém egy belső túrára.
Génembe, vérembe láthasd belefolyva,
mint épül naponta lelki-testem váza.
(Sztancsik Éva L. - átirat, 2018. október) | |
| 577. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-10-10 19:50 | Kitörés
ködös
ablaküvegemen
lomhán csorgó pára
a félénk cseppeknek
útját csak por állja
s elegyet képezve
összekeverednek
csapások kanyarján
szürke csíkká lesznek
a
szoba
szűk
nem fér be a fény
kifakult kék szemem
sárgára cserélném
sárgára mint a Nap
hogy melegíthessen
s elolvadjon a föld
sarkából billenjen
tüze
perzselné
az eget
vérnarancs hevével
sugárzón égnék el
együtt a vén kékkel
és föld-szilánkokkal
repülnék mint angyal...
de még visszajönnék
hátha nem vigasztal
senki Más Tavasszal
(Sztancsik Éva L. - 2018. október) | |
| 576. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-10-02 18:14 | Naphajszálon
Vértelen szívem szenvedi hiányod,
kamrája kulcsa érfantomok foglya -
lajtorján mennék fel hozzád az égbe,
hogy légi fényed bensőm beragyogja.
Halandók vagyunk, tanít'ák Istenek...
de kell-e hinnem szavakat a hamun?
A végzet szele talpam alatt fúj ma,
s megkövült évek porján tipor sarum.
Bársonyzsinórt vet lábam elé az éj,
kúszom fel-felé(d) tejsűrű fellegben -
reményem szerint lepled is fellebben...
és láthatom azt, mit sosem, földi lény.
Ám jaj, kötelem szétfoszlik... sajnálom -
lelkem lebegve billeg naphajszálon.
(A távolság csak odakinn létezik.
Idebenn összeérnek a lélekutak.)
(Sztancsik Éva L. - 2018. szeptember / átirat)
| |
| 575. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-09-24 18:55 | Szélcsók
Szirmokból font álom
szeles éjszakákon -
hamarabb szétfoszlik,
mint egy csók a szájon.
.....
Csókjaidat hajdan
(hajdan volt a napja)
ajkam kölcsön kapta,
s vissza sosem adta.
Vissza nem adhatta,
- összetört miatta -
bezárult, elnémult...
kihalt ajkam partja.
Halott parton ballag
"szellemes" tanítóm -
messze lát (komorul)
mindent felnagyítón.
Nő, csak nő a tegnap,
magas lesz, elhízott -
múlt század, hetvenhat...
a mát nyomorítod.
.....
Szirmokból font álom
szeles éjszakákon -
hamarabb szétfoszlik,
mint csókod a számon.
(Sztancsik Éva L. - 2018. augusztus) | |
| 574. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-09-16 19:43 | Stagnáló
Egyhelyben topogás, haladatlan élet,
kéményben rekedt füst, ami ott eltévedt;
megíratlan lapok, szökött-betűs könyvek -
"jó reggelt", "jó napot" üresen köszönnek.
Minden változatlan, állandósult színek,
szobor-mozdulatot faarccal készítek;
körös-körül mások ugyanolyan rabok...
Sosem tör fel semmi, mégis folyton sajog.
(Sztancsik Éva L. - 2018.szeptember) | |
| 573. | [tulajdonos]: javítás | 2018-09-07 23:05 | (2. versszak)
Velem vagy a buszon, metrón
és mellettem, ha dolgozom -
fogod kezem, hogy ha írok,
míg gombóc nő a torkomon. | |
| 572. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-09-07 21:37 | Kísér(t)ő
Eszemben jársz alvás előtt
és eszemben, ha ébredek -
tekinteted hozzám fagyott,
mint sarkkörre a jéghegyek.
Velem vagy a buszon, metrón
még akkor is, ha dolgozom -
fogod kezem, amíg írok...
és gombóc nő a torkomon.
Nyeldekelem ebéd gyanánt,
nagyon száraz (el nem ázik)
locsolgatom sós vizemmel,
szememből dől, fut a számig.
Látod, most már ettem, ittam,
mi baj lehet? Csak élni kell -
lenyelem hát, bármily nehéz...
engem éhség sosem visz el.
(Sztancsik Éva L. - 2018. augusztus/szeptember)
| |
| 571. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-08-31 18:33 | A gyűjtemény
(Profilok)
Gyűjtögetők vagyunk,
morzsákat csipkedünk -
elszórt, lehullt érzést,
végszavakat lesünk.
Nézéseket lopunk,
tekintet tüzeket -
érintést, ölelést...
legtöbbször üreset.
Narancs naplementét,
kerek holdtöltéket -
romantikus sebet,
mit a tél föltépett.
Gyűjtögetők vagyunk,
lélekszirom szedők -
álomfoszlány párát
reggelbe lehelők.
Manapság ismerőst,
lájkokat is gyűjtünk -
profilok gyártása
bocsánatos bűnünk.
Gazdagok lehetnénk,
kincsünk töméntelen -
szívünk mégis üres,
szeretni képtelen.
(Sztancsik Éva L. - 2018. augusztus)
| |
| 570. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2018-08-26 20:57 | Randevú
(Szerelmünk Sírja)
Felkértél egy táncra, még egy utolsóra,
karodban tartottál, míg ütött az óra...
sejtettük már akkor: csak nekünk dúdolja
vég-keringőjét az éj, mintha hajszolna,
űzne valahová, ahol megmaradhat
e csodás érzésünk, s az Élet sem faggat
ezután, hogy eddig miért fakadt harmat
két orcánk bíborán; letörli és hallgat.
Szótlanság köpenye vállunkra borítva.
Ennyit kértünk Tőled a reánk mért kínra.
Megtetted Istenem, ez Szerelmünk Sírja;
látogatjuk sűrűn, s a Hold világít ma.
Ismét táncolhatunk, kacagunk mindenen,
(jóllakhattam Véled, csókjaid megettem;
hoztunk virágokat...én neked, te nekem)
de rettent a hajnal, búcsút kell intenem.
Várj egy mókás felhőn, oda váltom jegyem.
(Sztancsik Éva L. - 2014. november / 2018. augusztus) | |
| 569. | [tulajdonos]: válasz a finisre | 2018-08-21 13:44 | | Igen, a "pasztell" tényleg jobban hangzik, bár...az inkább az erősebb színek finomabb/árnyaltabb/világosabb tónusának meghatározása. De...tetszik. :) Köszönöm. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
