DOKK

 
2687 szerző 33792 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Hegyi Botos Attila
  De a tenger
Új maradandokkok

Bánfi Ferenc: Csillagok háborúja
Kántor Zsolt: Véletlen
Gulisio Tímea: Sorrend
Bátai Tibor: kódolt történet
Mórotz Krisztina: Mazurkafutamok
Fekete Orsolya: Hajnal, három felvonásban
Csapó Angéla: Egy nap
T. Kiss Melinda: hazajönnek a fák
Varga Árpád: apevák
Nyári László: Fólia
FRISS FÓRUMOK

Séder István 2 órája
Mészáros Botond 2 órája
Nagyító 5 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Mórotz Krisztina 18 órája
Berta Gabriella 19 órája
Várkonyi Miklós 23 órája
Gyors & Gyilkos 23 órája
Gulisio Tímea 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Bánfi Ferenc 1 napja
Szemere Brigitta 2 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Zsuzsanna Grande 2 napja
Varga Árpád 2 napja
Bakos Fanni 2 napja
T. Kiss Melinda 2 napja
Bozó Éva 2 napja
Tóth János 2 napja
M. Kiss Gábor 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 perce
napokra zárt napok 3 órája
OLvasatlanul 3 órája
weinberger 3 órája
Baltazar 19 órája
nélküled 21 órája
Szuszogó szavak 22 órája
Más, és mégis ugyanaz 1 napja
P 2 napja
útinapló 2 napja
Nem tudom milyen legyek 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
Ollram Csaba 3 napja
Kicsi Ólomkatona 4 napja
PIMP 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2017-08-23 15:19 Összes olvasás: 55113

Korábbi hozzászólások:  
501. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-08-22 19:17
Hajnali Itália

Pirkadat parfümje terjeng a Kék Hegyen,
(bekúszik bőr alá, szívünkbe egyaránt)
bágyadt tekintetem völgyén legeltetem,
az illatfüggönyön át vérszemre talált.

.....

Kócosan, mosdatlan vánszorog a reggel,
szállongó ködfoltot húz őgyelgőn, kábán;
hitvese (smink nélkül) párna mögül leskel,
néhány felhővánkost lökdösve Napágyán.

.....

Kiszabadul
(szikráz vadul)
milliónyi sugár -
csókdobáló
sziklánjáró
verőfényes huszár -
apró madár
tollán talár
szárnya szinte lángol -
narancsban ég
(rajtam hajék)
e táj... ide láncol.

(Sztancsik Éva L. - 2017. augusztus- emlékek alapján)

500. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-08-11 20:04
Rí-a-dalom
(Riadalom)

A neszek, a zajok egy lakatlan házban...
jelenésem van itt (miképpen korábban) -
ám változott minden, nincs, aki fogadna,
emlékké szövődött a teste, a hangja.

Más hangok tobzódnak éjjel a verandán...
nyitva az ablak is, mellé ülök bambán -
ág zizzen, reccsenés, esőcsepp koppanás;
reszketeg lelkemből copfot fon a lakás.

Nem találja helyét a fénykép a falon...
mocorgó árnyékát éppen, hogy elkapom -
mire visszatenném, zörömböl a kanna,
megbotlott a székláb, dől az edény rajta.

Támolyog az ajtó, nyiszorog a kilincs,
istenem, (intelem?) félhetem, ami nincs?
Vagy ha mégis volna, jöjjön jövő kedden,
addig majd kiötlöm védekező tervem.

Szöszmötöl a pók úr függönyöm ráncában
... illene aludni... ne tátsam már szájam -
a neszek, a zajok tudom, bennem vannak,
birkózom hát velük, különben felfalnak.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július-augusztus)

499. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-08-05 19:33
Nyárszabászat

Izzadt virágszirmok levegőt kapkodván...
pihegnek a fűben, porosodnak - botrány!
Fáradt tekintetük egyre feljebb pillant,
esedezve várják: oltsd már le a villanyt.

Ott a felhők mögött, a Napnak is háttal...
biztosan ül egy úr késekkel és bárddal -
szabdalja a Nyarat kénye-kedve szerint,
a nagy darabokra szenvtelenül legyint.

Most éppen óriás cikkely jutott nekünk,
tomboló hőségben lángra kap a szemünk -
a szoknya, a pendely bőrünkön mosódik...
porrá szikkadt nyálunk nem jut el a csókig.

Hajnaltájt szemernyit alábbhagy a meleg,
ilyenkor aurám magán kívül lebeg -
Enyhülés, enyhülés - nyugtázza bódultan,
éjszaka tücskökön száradva gyógyultam.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július/augusztus)

498. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-29 17:55
Az 57. nyáron

Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
ha magamba nézek, ugyan mennyit látok?
Jaj, áldás voltam-e vagy borzasztó átok?

.....

Elvarratlan szálak, félbetépett szavak...
tobzódó érzelmek - gyűrődött az anyag -
közhely-e a jóság, s egyértelmű vajon?
Aki bennem lakik, azt én megcsalhatom?

Ha szerettek tegnap, holnap felednek-e?
Mekkora a szívünk emlék (mű) szeglete?
Befér abba minden vagy az agy szelektál?
Ahol ő főnök lett, ott érzést nem herdál?

(Méltánytalan lélek bizonytalan, torpan...
ahol eddig ivott, most pusztulhat szomjan -
nem tudja mit tegyen, hosszú volt az útja...
s talán vége is lesz, mielőtt ocsúdna.)

Mindenütt gondolat, szédül a fej tőle,
néhány hitvány mondat kisül majd belőle -
hiszen a száj mozog, fecseg össze-vissza;
még akkor is beszél, amikor nincs nyitva.


.....

Annyi volt az egész, mint egy nagy sóhajtás;
mint egy hosszú, hosszú, méla szempillantás -
magam köré nézve, ugyan mennyit látok?
Halld, áldást pengetnek húrtalan gitárok.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július)

497. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-23 20:25
A Bősz Szél Monológja

Kiszakít a Bősz Szél egy fodros darabot
az égből és feléd nyújtja, kék halomba'...

"nézd, távlatot adok neked; legyen foltja
rongyos vágyaidnak, amiktől nem láttad
legszentebb álmaid a múlt-fergetegben;
mégis úgy álltál ott, a káosz közepén,
mint a zűrzavarból született jövevény,
eltökélt voltál és kemény. Irigyeltem.

.....

Vétkesnek hittelek. Ma azt kérem, vedd el,
szelídítsd magadhoz vadóc reménységem -
Nap hajából téptem. Beteges, vérzékeny
a nyár... vörös bőrét éles karmom marta.

.....

Talán nem kell ez már? Sorsod leterített?
Megelégszel vaksi, pislákoló fénnyel?
Ahogy a Hold mögé bújó csillag kémlel?
Hervadt lélekvirág, ez lettél, látom én.
Aki elültetett... nem jár már e kertben.
Alig van itt mozgás, csak szélforgó pörög -
meg-megfújom néha, hogyha erre jövök...
Bokrok közt hintaszék riadt szúja nyüszít."

Kiszakít a bősz szél egy fodros darabot
az égből, s ... Holnapot vajúdik karodba.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július)

496. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-19 22:23
Nézőpont

Benned virrad a jövő,
(gyermek vagy, nekem-gyermek)
anyaszemüveg lencsén
tűnhet a jelen szebbnek.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július)


495. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-16 15:41
Forgásban

Elkopott a test, elkopott a lélek...
korhadó ágon szétzilált fészek -
meszes tojáshéj pottyan a földre...
beburkolódzik az élet a csöndbe.

.....

Zajos világban zajosak a népek...
ilyen közegben hallgatni vétek -
mozdulni, menni, ez itt a jelszó,
résen kell lenni és rikoltni: hejhó!

Akinek ez sok... utakba ne álljon;
túl van már úgyis ezeregy álmon -
hallgatott, látott rengeteg mesét...
zárjuk rövidre, mivégre a beszéd?

(Pörögni, szállni fiatal tollakkal...
toporgók réme magasba sarkall -
gyors szárnyalással sebeket ejtve...
s fordulni tovább, vájva elevenbe.)

.....

Elkopott a test, elkopott a lélek...
letört ágakon szétzilált fészek -
apró fióka zuhan a földre...
holnapot ringat a tegnapnak csöndje.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július)

494. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-12 19:51
Lesz-e esküvő?

Suhanó, suhanó, suhanó Nyárlány...
Nyárfiú imádja, szemében bálvány -
szerelme kibuggyan arany kacajban,
nászágyuk vöröslő, forrongó katlan.

Öleljük, öleljük, öleljük egymást...
nem tart ez örökké, édesem, meglásd -
elmúlhat egy év is, míg viszont látlak,
varrassál akkorra menyasszony fátylat.

.....

Kegyetlen, kegyetlen, kegyetlen nagy kár,
december végével lejárt a naptár -
az utolsó lapján üzent Szilveszter:
nem kaptam órákat, megállt a vekker.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július)

493. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-09 15:48
Megszokás

Kimondtunk már mindent.
Újságtalanságom
közömbösen mesél semmiséget néked;
változatlan tájban az emlék szétszéled -
múlttal szövött jelen
jövő-fénybe réved.

Vándorló évszakok,
(mint rokon vendégek...)
elkorhadt ajtónkon nem is kopogtatnak -
kelletlen lépkedve megszokottan vannak;
ősszel olykor szólnak:
vonulunk, mint darvak.

Ugyanaz az ösvény
ismerős árnyakkal -
az út behálózza időtlen szellemünk...
csavargó sejtjeink nyomában elveszünk;
míg unott magunkon
kifakult eszme csüng.

(Sztancsik Éva L. - 2017. július)

492. [tulajdonos]: betűfüzérek2017-07-02 12:20
Ragyogó kő

A túl sok gondolat mérgezi az agyat;
jobb azoknak, akik keveset töprengnek -
kényelmesebb úgy, ha pilled az akarat,
földön kell maradni, nem űzve madarat.

Akik velük szállunk... tollaink kócosak...
álmoktól, tervektől hitünk is ragacsos -
a Menedék sokszor csak profán jósolat...
vijjogó vércséknek elménk nem bólogat.

.....

Felhőkönny medence vize háborgóban...
megmártózik benne a tikkadt kalandor -
lelkében vágya ég egyre fullasztóbban,
s alábukva mélyre... kővé vál' sós tóban.

(Sztancsik Éva L. - 2017. június)

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: eue8  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: tqkg  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-08-21 16:45 Vezsenyi Ildikó
2017-08-10 05:01 Berta Gabriella
2017-08-06 16:04 Takács Éva
2017-07-22 19:53 Belle
2017-07-16 14:46 Volt egy pillanat
2017-07-14 19:32 Nagy ágnes
2017-07-14 09:50 Barna Ágota
2017-07-13 20:44 Gyurcsi
2017-07-03 09:51 Kullancs Kata
2017-06-27 23:45 KMara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-08-23 17:39   Napló: Bátai Tibor
2017-08-23 15:35       ÚJ bírálandokk-VERS: Szoboszlai Judit várj még
2017-08-23 15:16   új fórumbejegyzés: Mészáros Botond
2017-08-23 14:57   új fórumbejegyzés: Mészáros Botond
2017-08-23 14:07   Napló: napokra zárt napok
2017-08-23 13:55   Napló: OLvasatlanul
2017-08-23 13:53   Napló: weinberger
2017-08-23 11:52   NAGYÍTÓ /TDK:Semmi líra/
2017-08-23 09:51   Napló: OLvasatlanul
2017-08-23 07:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Siska Péter Tabula rasa