NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2021-09-28 08:30 Összes olvasás: 23219| 476. | [tulajdonos]: vers | 2021-09-27 20:40 |
egyszer majd
trottyos sparhelt
félúton kidőlt csővel
ez jut eszembe rólad
a füst szivárog belőled
hiába a kék-színű sóhaj
feljajdul olykor a hányingered
savós pöket lesz tőled a beton
bumfordi sztorikkal rikácsol
az ócska magnetofon
az egód még nem halott egészen
addig ütik majd míg mozog
kivívod egyszer az Isten haragját
pattogtathatod az ostorod
komisz kölöknek látszol néha
mosolyod a füledig ér
gumikalapáccsal paskolja fejedet
a szelíd erőszak-nélküliség
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 27.
| |
| 475. | [tulajdonos]: próza | 2021-09-26 18:30 | Tétovák szigete
2018. január 5- én Rafkós Richárd, mikor felébredt egy jó nevű celeb, Csini Cicelle baldachinos ágyában, sorsdöntő ötlettel pattintotta ki párja báva szemét.
A viszonylagos gyenge ütéstől Cicelle műszempillája apró cafatokra foszlott, így megpecsételte a későbbi szakítást, ami nem téveszthető össze a lökéssel ( pl: súly.).
Cicelle mindennél jobban ragaszkodott, a meghosszabbított idegen tárgyhoz, amivel szexistennőhöz hasonlatossá vált a tekintete. Ezt a Nemzetközi Statisztikai Hivatal ugyan nem erősítette meg, de Cicelle erős meggyőződéssel állt ki mellette, így Richárd rövid úton lapátra került.
A kapcsolat felbomlása a férfinak szárnyakat adott, nem hagyta magát Cicelle vesztes exei között tudni.
Rafkós Richárd másnap jelentkezett az “ Élj túl mindenkit, vagy dögölj meg szerényen ! “ c. általában nagy nézettséggel bíró show-műsorra.
Foglalkozását tekintve Ricsi főállásban pedikűrösként, fusiban pedig hastáncokatatóként működött a XXIX. kerületi Hagyományőrző Nyugdíjasklubban, így biztos lehetett a pozitív elbírálásban, hisz tuti túlélőnek számított, vagy nem, de pont ez a lényeg.
Rafkós Ricsi eltervezte, hogy felépíti a “ szent sátrat” a szigeten, így komoly várományosa lehet a díjcsomagnak, ami napi egy velőscsontot is tartalmazott.
Csavaros eszénél fogva, azt gondolta, hogy társai biztosan nem ismerik a legendás építmény méreteit, aminek csak az előudvara 54 méter hosszú és 27 méter széles terület volt.
Ötletéből fakadóan, kijelöli a saját teritóriumát, amit így fog nevezni.
Kifundálta, hogy szerez a stábtól egy fazekat, amt szintén “ szent” névvel fog ellátni és ennek helye az általa létrehozott “sátorban” lesz. Ebben az edényben a “ Kőleves” mintájára beledobál minden ehető anyagot és máris kivívja az Elöljáró címet.
Túlpörgött agyával arra nem gondolt, hogy a vetélkedő közelében nem lesz kisbolt, zugivó, Sári néni kifőzdéje stb. A stáb elzárkózott Richárdtól, aki fizetőeszköz híján természetben szándékozott kiegyenlíteni a számlát, ami a fazék beszerzése folytán keletkezett volna. Vagyis, mivel sem kisollót sem körömcsipeszt nem tartalmazott a szigetre vitt úti csomagja, apró egérfogaival szerette volna lerágni a rendező lábkörmeit. A produkció említett főembere, először a sapkáját vágta Richárdhoz, aztán a támlás faszéket.
Richárdó elgondolta azt is, hogy vallását fogja terjeszteni, amit anyjától Balhés Béláné született: Markecoló Jolántól a génjeiben örökölt, ennek okáért,
a harmadik éjszakán kiosont és titokban felzabálta az éléskamraként működő láda tartalmát a pálmafák alatt félúton. Ezzel a lépésével éhhalálra ítélte a kolóniát.
Ezért a szelídek gyülekezete törzsi tanácsot tartott és arra az elhatározásra jutott, hogy Ricsinek mennie kell.
A csapat tagjai saját nyálukat nyelve, kigondolták a menüt.
Azután a legerősebb ember egy borotvaéles machétával a tengerparton leütötte majd szakszerűen feldarabolta Richárd kómába esett testét.
Pusztító Peti a Dexter c. filmsorozaton szocializálódott, így a szeme sem rebbent az akció közben.
Kukta Kinga kókusz olajon sütötte meg a darabokat, kevés ananászlevet is öntött alá, csak az íze kedvéért.
A csapat jóízűen elfogyasztotta Richárd testét a “ szent sátor” gagyi imitációja alatt, ami néhány bambuszrúdra aplikált sárguló levél tartott még össze.
A műsor folytatását a televízió csatornája egy időre berekesztette.
Miután az Isten haragja lecsapott és cunamit küldött a szigetre.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 25. | |
| 474. | [tulajdonos]: vers | 2021-09-22 16:30 | a vak pék
tinta ízű a csokoládé
lottyadt iszapmassza
körülöttem kutyák ülnek
éhesek de üres a kassza
tinta ízű a csokoládé
így nincsen semmi haszna
ha megolvasztom ibolyát ír
a lapokra színét ráforrasztja
perecet falnak az ebek
vak pék süti halomra
hisz nem látja a mennyiséget
ezért a giga lakoma
raktárba viszik az inasok
egyiknek a lába donga
boldogok a testi szegények?
az Istent szidja miatta dohogva
- kedvesem - kiált
a világtalan mester
hálád az égig érjen
csak az egyik lábad selejt
de engem az Úr
duplán is szemtelenséggel vert
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 19.
| |
| 473. | [tulajdonos]: emlékek | 2021-09-18 14:51 | Kavalkád
Emlékszem, a reggeli kakaó bársonyos ízére.
Emlékszem, ahogy anyám nézte, milyen mohón iszom, le nem véve a számról a bögrét, az első kortytól az utolsóig.
Emlékszem, a vessző visító suhogására, a combomon csattanó hangjára, mikor később értem haza az iskolából.
Emlékszem, anyám kivörösödött arcáról csorgó izzadtságra.
Emlékszem, a nyálamtól csúszós fagyasztott konyhakő geometriai mintáira.
Emlékszem, a kibelezett halra, amiből mohazöld trutymó csöpögött a fekete lakkcipőmre.
Emlékszem, amikor vendéglőset játszottunk, egy szem főtt kukorica fért a körömnyi, piros műanyagtányérkákra, mennyei manna íze volt.
Emlékszem, a mutogatós emberek fonnyadt péniszére.
Emlékszem, a mentő hangjára.
Emlékszem, a fennakadt tekintetű egyévesre, amikor lázgörcsöt kapott és én nem tudtam mi az.
Emlékszem, a hangtalan született babára, a nyakára csavarodott köldökzsinórra.
Emlékszem, arra mikor végtelen idő múlva meghallottam a gyenge nyekergését.
Emlékszem ahogy a gránit legördült a mellkasomról és beszakította a padlót a szülőágy mellett.
Emlékszem, a Csipi nevű tacskómra, mindig az utcaajtóban várt, amikor hazaértem az iskolából.
Emlékszem, apám utolsó tekintetére, mikor elvitték a kórházba.
Emlékszem, az árcédulára ami a cipőnk talpán ficergett, miközben az oltár előtt térdeltünk.
Emlékszem, a csokromra, a viaszvirágra, a dobozkalapomra, a kiskosztümömre, amibe fényes szálakat szőtt az idő.
Emlékszem, anyám azt mondta, kövér vagyok, pedig csak a második unokáját vártam.
Emlékszem, az ápolók kezében lóbált furcsa ruhadarabra, amit kényszerzubbonynak neveztek.
Emlékszem, a kórház szagára, a gyulladt sebek bűzére.
Emlékszem, anyám szemére halála előtt.
Emlékszem, a gipszes kezére a koporsóban.
Emlékszem, hogy nehezen vállalta a pap a szertartást, hiszen öngyilkost nem temet az egyház jó szívvel.
Emlékszem, a félelemre a hullámvasúton.
Emlékszem, a vasárnapi rántott csirke ízére, amit majszoltam egy Kabos film alatt.
Emlékszem, a kisdobosnyakkendőm összefogó lyukas gesztenyére.
Emlékszem, hogy irigyeltem az összes gubacsost.
Emlékszem, hogy nekem soha nem volt.
Emlékszem, a kizsigerelt őzbakra.
Emlékszem, a csirke nyakát nyeszetelő életlen késre.
Emlékszem, ahogy a vér csobogott a fehér zománcozott tálba és idővel egyenletes mélyvörös alvadékká állt össze.
Emlékszem, a túletetett tengerimalac mozdulatlanságára.
Emlékszem, a két heverőre ahol a húgommal feküdtünk és képzeletünkből színeket lőttünk mutatóujjunkkal a plafonra.
Emlékszem, mikor megtagadott.
Emlékszem, a megsavanyodott tej, túrószerű darabjaira, a reggeli kávémban.
Emlékszem, az arcomba csapódó biciklis sisak ütésére.
Emlékszem, rémült tekintetemre a tükörben.
Emlékszem, ahogy némán és mozdulatlan áhítattal, bámultam a bölcsőbe.
Emlékszem, a cuppogó, apró ajkakra, ahogy a mellemre tapadtak.
Emlékszem, a rengeteg évnyitóra, óvodai váltócipőre, elveszett cumik utáni
kétségbeesett ordításokra.
Emlékszem, a horzsolásokra, az orvosi várótermekben az időtlen várakozásokra.
Emlékszem a napra, ami néha a szemembe sütött.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 16. | |
| 472. | [tulajdonos]: vers | 2021-09-14 16:18 |
zagyva hétfő
tömpe orrú nagy búbánat
rezes bőgő masina
ferde tornyú épületben
kiabáló galiba
csőtörésben zacskós iszap
fetreng a hányingeren
megfelelni ki a hibás
frekvenciás éteren
azt sem tudom mit beszélek
üvegfény vagy hajam zöld
Pusmogi az öreg suszter
foga között cápaszőr
megpattant az idegszálam
kezemben a kanasztám
lehet hogy én hülye vagyok
banán színű a táskám
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 13.
| |
| 471. | [tulajdonos]: xlc0 | 2021-09-09 16:45 | a halottnak is jár a szerencse
egy temetésen mi járhat a fejekben?
szerencse hogy nem vagyok bezárva
az aprócska dobozba legalábbis a
testhez képest mit nem adnának
érte az ázsiai cirkuszosok
ha sikerülne nekik behajtogatni magukat
lapjával a ládikába onnan aztán nincs kimenet
aki egyszer oda kerül beszorul örökre
kivéve ha valami elvont agyú rendező
filmre viszi ahogy cipelik a tetős vázát
talán a nagymamát és kávé helyett megisszák
persze véletlenül mert éppen kiöntik
a vendéglakásban tartott barna noddi színű darálmányt
utána jön a lótás-futás
virágföldet kevernek hamvakkal
persze nem igazival az szentségtörés lenne
a kellékes által összekészített faszén hamuját
vegyítik humusszal, meg egy kis liszttel
kész is a kamutörténet
akinek szerencséje van nem isszák meg törökösen
nem jósolnak a zaccából
már semmit senkinek
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 9.
| |
| 470. | [tulajdonos]: vers | 2021-09-05 14:26 |
a házi markecoló dala
tipródom mint légy a vajon
beleragad a lábam
elkéküljek megliluljak
ha beütöm a hátam
semmi nem jó
hiába szolgál
tizennyolc inas
hisztizem mindenen
mert az olyan városias
van autóm kutyám
sőt mindenem
mégis folyton előjön a hányingerem
és viszketek főleg a tenyerem
a pénz az uram senki más
tán még a jól csengő dukát
anyagias vagyok születésem óta
malacom a behorpadt oldalú
nem kell hozzá emelődaru
oly üresen kong annak bendője
dőre mint a székesegyház
harang nélküli őre
felnőtt lettem állítólag
a nincstelenség rám úgy hat
hogy elveszem attól akivel éppen élek
nincs mese még ha ezért
el is ítéltek
írta: Ötvös Németh Edit
2021. szept. 5.
| |
| 469. | [tulajdonos]: vers | 2021-08-31 06:10 | egyszer volt egy grund
apró golyókat gyúrtak
a vékony lábú fiúk a grundon
az őr bódéja mögött feküdtek
a törmelékben
figyelmesen vizsgálgatták
bőrük alól kikandikáló tüskéket
volt akinek már borotválkoznia illett
a kritikát nem ismerték
csak néha ugratták egymást
nem hazugságból voltak együtt
csupán mert jól érezték magukat
az épületek körbenőtték a telepet
a fiúk fogytak akár a fenyők
lassan kikoptak mint kenyérből
a tiszta alapanyag
lehet igaz sem volt
de mégis szép
írta: Ötvös Németh Edit
2021. aug. 26. | |
| 468. | [tulajdonos]: vers | 2021-08-29 20:01 | Annának
tudod most nem közhelyes a remény
néhány éve mikor először toltál felém
néhány építő követ nem ismertelek
aztán megpillanthattam szárnyad és hagytad
hogy ismerhesselek
láttam négy gyémántod ahogy büszkén
mutattad őket a Napnak nem hivalkodva
csak szerényen de lássa másnak is van
ragyogása
aztán fogytál mint tóból a víz
mibe az eső öntöz életet
de azt gondolom hogy a remény most nem
közhelyes
írta: Ötvös Németh Edit
2021. aug. 28.
| |
| 467. | [tulajdonos]: vers | 2021-08-20 16:12 | szabadon dalolva
kakukkfű hull a sültre
zizzen a nyárfa ősz elején
készülj a füstre bármilyen ügyre
színt hoz a holnap ész játssza majd szerepét
az orvoslás őrt áll
látnokok privát szemléletén
parittyába szorított földsáv
hintázik a Föld peremén
szolgálaton kívüli hatóság
nem osztja az észt csak szolgál
porba csüngő mályvarózsák
ígérete szánalmas túlbuzgóság
újra szaladunk a klubba
kézen fogva és csókot dobálva
büszkék leszünk testtartásunkra
szabadon egy országba zárva
írta: Ötvös Németh Edit
2021. aug. 12. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
