NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2022-01-20 10:35 Összes olvasás: 25477| 507. | [tulajdonos]: szöveg | 2022-01-19 16:14 | Egy majdnem tökéletes nap
Fáradt vagyok.
Szálka ment az ujjamba.
Ragasztós lett a nadrágom.
Sőt, ki is lyukadt.
Kirojtosodott a térdem.
Nemcsak rojtos, horzsolások borítják.
Atyaég, véres.
Otthon maradt a munkavédelmi cipőm.
Megharapott a kellékes kutyája.
Kölyök.
Majdnem agyoncsapott egy villám.
Vajaskiflit kaptam a pékségbe, sós kifli helyett.
Kiderült, hogy a gőtém nem német, hanem finn.
Ráültem egy ribizlilekváros zsemlyére a buszon, a fehér szoknyámban.
Puszit adott egy német juhász, előtte salakanyagot evett.
Láttam.
Lekéstem a vonatot.
Kilyukadt a biciklim kereke.
A csökkentlátó szomszéd majdnem elütött hajnalban.
Csomós lett a darakása.
Hullik a fenyő, pedig csak egy hónapja volt karácsony.
Edzés közben harmonikás lett a nadrágom .
Penészes volt a Túró Rudi.
Elpattant a kezemben a villanykörte.
Megolvadt az autóban a Kinder tojás.
Kiszáradt a nyálkahártyám.
Elaludt a gyertya.
Rátérdeltem a macskára.
Kitekertem Ilonka kakasának a nyakát, túl korán keltette a napot.
Sikított a szél.
Gyöngyözik a homlokom.
Belepisilt az aranyhörcsög a tenyerembe.
Elromlott a vonalkód-leolvasóm.
A narancsszörp elvesztette a zamatát, én meg az ízérzésem.
Megsérült a csomagom.
Vettem egy sírhelyét, de nem elég széles.
Megette a gyerek a kutya ételét.
Alacsony a pulzusom.
Lehányt egy eladó a tejboltban.
Újrahasznosított lett a cipőm.
Leégett a csokikrém a kedvenc lábasom hulladék lett.
Kiesett a kilincsből a szeg.
Elmúlt a barnaságom.
Kisiklott a vonat, amivel utaztam volna.
Túl gyorsan kinő a szemöldököm.
Kócos lett a hajam.
Megrázott az áram.
Tegnap kirúgtak.
Kifogyott a kedvenc rúzsom és nem lehet kapni.
Szitál a köd.
Drága a karamella.
A fogorvos még drágább.
Elaludt a lámpa.
írta: Ötvös Németh Edit
2022. jan. 18.
| |
| 506. | [tulajdonos]: vers | 2022-01-13 20:48 | örökség
a “semmi ágán” feküdni jó
ha nincs szél mi leráz
mint rossz diót
hernyó mászik csak araszolva
biccent egymásnak
két falevél
az űr beláthatatlan kékség
mosószappant habzik
néhány felhő
kőkoptatott a végtelen
síkjából elősejlő út
írta: Ötvös Németh Edit
2022. jan. 11.
| |
| 505. | [tulajdonos]: vers | 2022-01-11 17:14 |
kimaradt
rikoltottak a szelek
hova tettétek a pénzemet
ami valaki zsebéből
a semmibe haladva
irányt váltott
a jeges kanyarban
tán begurult egy
feneketlen gödörbe
minek alján
valaki tartotta
csenevész tenyerét
írta: Ötvös Németh Edit
2022. jan. 11.
| |
| 504. | [tulajdonos]: vers | 2022-01-10 20:59 | hacacáré
kiömlött egy teli pohár
elázott a terítő
gyűrődött lett az éjszakám
tele lett a derítő
mondatokat töröltem ki
rossz szájízt és rohamot
osztott nekem ez a szombat
azt sem tudtam hol vagyok
vasárnapra felragyogott
egy aprócska napsugár
összeolvasztotta fülét
korsó mi a kútra jár
írta: Ötvös Németh Edit
2022. jan. 9.
| |
| 503. | [tulajdonos]: vers | 2022-01-01 10:50 | huzavona
egymaga ül a vétkesek között
a kupolás épület nem templom
csak csönd
néz de nem lát semmit előre
gondolatát pók szövi
fogja a sört és újraönt
jött vagy ment neki az mindegy
fél életét egy helyen tölti
kordonba kötik kedvét az évek
lassan belepi a szitáló hó
szétrothad a nádtetejű lélek
a pusztuló időben
már csak a kérdések élnek
írta: Ötvös Németh Edit
2021. dec. 30. | |
| 502. | [tulajdonos]: vers | 2021-12-31 09:33 | óévi önsajnálat
azt gondoltam hogy én holnap
meghalok
elrepülök a felhőkbe
könnyítek e nehéz testen
ólomlábú vasnehezék
koloncom már nekem
gondolatom megbukott
önállóságot hazudott
remegő agyam
kocsonya csupán
furán rezeg
automatára kapcsolok
vegetációs gondok
lesznek velem aztán
hamar befagy a gépek éle
ha az áram kihagy perceket
csönd marad majd végül
fagylalttölcsérből olvadó
jéghegyek
írta: Ötvös Németh Edit
2021. dec. 31.
| |
| 501. | [tulajdonos]: vers | 2021-12-22 06:14 |
édes-savanyú
nálam béke nálad káosz
ruhád foltos várad átmos
maszat pottyan földön tócsa
kifogyott a pezsgő szóda
nálad béke nálam káosz
fekete a csillagváros
bejgli avas gyomrom savas
merre fordul a szélkakas
írta: Ötvös Németh Edit
2021. dec. 21.
| |
| 500. | [tulajdonos]: színház az egész világ | 2021-12-20 16:13 | Carabas Barabas
Végre megkaptuk a rajzokat. Kezdődhet a gyártás. Aranykulcsocska, micsoda bájos cím, csak a munkára adott idő ne lenne olyan lehetetlenül rövid.
Vajon készen lesz ez a díszlet, vagy most először nem tudnak bemutatni valamit miattunk.
Miattunk?- kérdezem magamtól. Ez nem miattunk lesz. Ha úgy lesz, nem miattunk lesz úgy.
Csütörtök: A bábművész szekérváza hajlítódik a lakatosműhelyben. Szorítóért rohanok, ragasztós nyomópisztolyt veszek elő, olyan rúd van benne, mint a kutyaszalámi. Miután körberajzoltam a rácsot, gyorsan be kell kennem egy olyan folyadékkal a lemezt, ami megmarja a sima felületet, mert különben nem fog tagadni. Közben a vásznas falakat csomagolópapírral tapétázni kell.
- Készen lesz?- kérdezgetjük egymást. A szemekben bizonytalanság.
Könyvkötőragasztót merek egy nagy kék hordóból, ráfolyik a nadrágomra.
Péntek: A bábművész “autóját” már rétegelt lemez borítja. Vöröset keverek, meg rohasztott barnát, alapozok, antikolok, loholok, térdelek, hasalok. A szemembe fröccsen valami. Csípi a festék, az alkarom csupa barna pötty, akár Harisnyás Pippié. Mérek, mintákat rajzolok. Tükörképet, két létráról, felváltva.
Szombat, mert ez meg munkanap, hogy rohadna meg, mondják néhányan.
A bábművész autójára ragasztom a dekorációt. Tele van vigyorgó bohóccal. Utálom őket, mindig is utáltam a röhögő bohócokat.
Tapétázzuk az erdőt. Hatalmas papírok, nehéz őket feltenni az íves falakra.
Laza ragasztót kevertem, leszidnak érte, ma én vagyok a fekete bárány. Nem szólhatnak hozzám a többiek, sőt rám sem nézhetnek. Tetőt festek, kiül benne a zöld. A francba.
Hétfő: Az arcok ráncai nem simultak ki egy nap alatt. Az emberek tekintete zavaros, nem értenek mindent, de csinálják eszeveszetten. A főnök őrült tempót diktál, saját magának is. A lábunk marionett, neki is. Szekérkerék a világ. Babakékre fújok mindent, fél lavórt, hintalovat, madárkalitka lötyögős drótvázát, háromfakkos polcrendszert, meg egy széket Mária Terézia udvarából.
Létrára fel- le- fel- le. Beszakad a hátam. Bakker, készen lesz ez egyáltalán.?!
Kedd:vasajtót ragasztok, pántokat rá, más már szegecseli. Festem, mint egy megszállott, lehet belém költözött az ördög, ha leülök biztos kinyír.
- Gyerünk! - ordít, a gyomromban visszhangzik. Vasszürke alap, ezüstös fújás, bemosás, majd rozsda.
Zuhanás, valaki üvölt, a nyála felém száll.
- Dőlik a fal.
Tenyérnyi lyuk lett rajta.
A főnök megrántotta a tömlőt, ami alatta volt.
Idegbaj van ilyenkor, rohanás kapkodás balesetveszély.
Szerda:
Rézkakast festek, fahasábokat, tó körüli hepehupás területet agyagos homokra.
Kezem mint a 40- es smirgli, szám kiszáradt, cserepes.
Vésővel, kalapáccsal tágítom a réseket műanyag sásleveleket dugdozunk a tó körül, meg fűcsomókat, műanyagból életszerűen.
- Nehogy veteményeskert legyen! - hirdeti a tegnap esti e-mail.
Kályhát rozsdásítok. Menet közben dobom be a kávêt. Nincs idő leülni.
A lábam éjjel sem áll le, rugdalódzom álmomban, megtámadott a bajuszos gonosz bábos ipse.
Csütörtök: Majdnem mindent bevittek. A maradékot gyorsan flóderozni, koszolni, tetőzni, stiftelni, akasztani, ragasztani. Zombik a köbön. Valaki a földön mászik, nem is, csak olyan görnyedt, hogy úgy látszik. Véreres tekintetek csak pihenni akarnak, már minden mindegy, akár a börtönudvaron körbe-körbe járnak a bakancsok.
Pusztulat.
Holnap bemutató.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. dec. 19. | |
| 499. | [tulajdonos]: akármi | 2021-12-19 20:51 | Azt álmodtam, hogy egy nagy lakásban vagyok. Az ingatlan belseje keveredett, gyerekkori otthonom és valami barokk díszített miliővel.
Az egyik szobában majdnem fekete, böhöm ruhásszekrények tömörültek a sarokban, a lehúzott redőny árnyékában várakoztak. Mellettük hasonló színű asztalon egy keretezett kép pihent. Mikor jobban szemügyre vettem, a kép repedezni kezdett, szabályos puzzle darabkák körvonala alakult ki a felületén.
Először lassan, majd egyre sebesebben bontottam le róla őket.
Sokkal értékesebbnek tűnő alkotás lapult alatta, habár nem ismertem fel a szignót.
Valamelyik szobának a padlózata beszakadt, az átjárás életveszélyessé vált. Ajtó nem volt, csak a keretbe kapaszkodva, aztán szorosan a fal mellett tapogatózva jutottam keresztül rajtuk. A szobák közepén tátongott a lyuk, még nem ütötte át teljesen az enyészet, de bármikor esedékes volt.
Aztán valamiféle vizesblokk következett. A közepén trónolt a porceláncsésze, színültig tele babakaki színű és állagú végtermékkel. A fajansz lábazata köré valaki hullámpapírt terített, pontosan kivágta annak körvonalát. Szerencsésnek mondható ez az előrelátás, mert a csésze peremén túlfolyt ürülék, csinos kupacokban a csomagolóanyagra pottyant. Hat - hét darabot láttam belőlük. A ház az enyém volt, nekem kellett rendbe tenni.
Gondolatban tervet készítettem.
| |
| 498. | [tulajdonos]: vers | 2021-12-18 16:32 | Csak úgy lazán
Óh, te lány
hajad selyme párnám legyen,
diffúz hajszárítóval lágyítsd,
olajozd sejtelmesen.
Óh, anyám
megviselt lelkem elkárhozott,
a Facebookra felteszem hírét,
a léha lánynak ki több mint egy kokott.
Óh, te lány
alakod bája furulyám tánca,
ajkad kincse a csók,
vágyam netovábbja.
Óh, anyám
pokolba küldöm a hírnév sunyi átkát,
celeb lett a drága,
kedvenc helye a nevezetes Árkád.
Óh, te lány
pók szőtte feszesre bőröd
királylány ruháját,
felemészted szikrázó tőröm.
Óh, anyám
felejtsd el a szőttest,
a disco vár engem ma,
ahol kapcsolatok szövődnek.
Óh, te lány
izgága lényem fekete,
száraz kóró lett,
te tetted ezt vele.
Óh, anyám
a kristályvíz malacnak való,
mámoros akarok lenni,
gyertyában imbolygó kanóc.
Óh, te lány
alma melleid között kúszó völgypatak,
zúgása kínzó gyötrelem,
ábrándjaim miatt sebem fölszakadt.
Óh, anyám
hulladékba forduló trükkök,
nyitott szemmel figyelek,
arcomat égetik a tükrök.
Óh, te lány
mostoha sorsra jutok miattad,
egemen vihar háborog,
mert utam ridegen kiadtad.
Óh, anyám
koromnak Rómeója leszek,
a realytik hőse,
vagy érjen gépkocsibaleset.
írta: Ötvös Németh Edit
2021. nov. 5. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
