| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2021-06-19 08:37 Összes olvasás: 20811| 450. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-18 16:01 |
gubancgyár
van aki csak a problémát gyártja
más kárára rá sem rántva
hogy a kút káváján át betolja
a mélybe
bátran teszi szeme sem rebben
hisz mindig megengedtek neki
mindent
sőt annál is többet
ezért hiszi magát
mindenekfelettinek
borzas haját söpri a szél
szája lepcses mivoltából
egy centit sem enged
bárcsak bevarrná valaki
kívánják sokan mert a cimbi’ barátságtól
bekómálnak cseppet sem boldogan
agyában a józan gondolat fikarcnyit sem marad
elrepül mint megvadult lepke sebesen
talán keletre
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 18.
| |
| 449. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-17 05:27 | lolita
bársonyos barack
hej de nagynak akar látszani
és babrálni csak babrálni
villogó szájpecek kering
a merev drótkosárba zárt
szabályos álom körül
hegyezett nindzsa karmok
mélyen vájnak az inas húsba
apró szirén énekel
és kacag csak kacag
a csábítást akarja játszani
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún.16.
| |
| 448. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-14 19:34 |
bárányok hajnala
azt hiszem most már tényleg világgá megyek
bolond itt mindenki
nadrágom foltok rojtos halmaza
ingem nincs amit magamra vegyek
szandálom pántja elszakadt
nem ismerem a legújabb trendet
kókuszízű látomást kergetek
a rózsaszínű tollam rég kifogyott
felhőket sem tudtam vele rajzolni az égre
a vasútállomás túl messze volt
a kanyarban sötéten meghajolt
vonatom árnyéka robajjal törte szét
bennem a csendet majdnem
eltemettek élve a fekete emberek
álmomban fehér csontok borították
a homokos partot sirályok vijjogtak
só hullott az égből a vörös esővel
azt hiszem most már tényleg világgá megyek
kő-mosott az utca
a kapualjak álmos félhomályában
macskák henteregnek
morzsákra vadásznak a szürke galambok
totyorgó öregasszonyok nyomán
engem nem látnak bőröm átlátszó
csengettyű sincs a nyakamban
sem aranypántlika nevesincs
akolba húzódom be a vihar elől
| |
| 447. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-13 09:38 | agyrágó
lapulevél fejemen
hűset nem ad
csak még jobban
viszket
allergia vagy állandósult
kullancs mászik
a felszín alatt
pedig természetes hogy
ameddig ilyen makacs gondolat
túrja a napokat nincs béke
míg a megoldásban a kelés
ki nem fakad
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 12.
| |
| 446. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-12 08:42 | Kréta - körben
akkor nem ismertem még a majonézt
amikor görög gyümölcsöt ettünk Krétán
szellő fújt a szigeten
az autópálya nem volt készen
majdnem lezuhantunk az út végén
a szakadékba mint a filmeken
nem alkudtam
kifizettem amit kért a fekete ruhás asszony
öröme fülig ért utánunk szaladt
cipelt még egy szakajtó narancsot
könnyű fából épült a csónak
egy személynek pont elég
beszálltál és indultál is gyorsan
a hullám átcsapott majdnem a peremén
a nap elé felhő került
ahogy távolodott a sajka és benne te
félresöpörtem arcomból hajam
izzadt sókristály táncolt
üvöltő testemen
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 8.
| |
| 445. | [tulajdonos]: szöveg | 2021-06-08 21:27 | Hulladékgazdálkodás
Hallottam minap, hogy szemétnek neveztek valakit.
Mikor elmentem egy köztéri kuka mellett, végignéztem a tartalmát. Nem nyúltam bele, mert szellős, rácsos öltözete felfedte a lakóit.
Sörös doboz, papír-zsebkendőre ragadt rózsaszínű rágógumi, fél szelet beleharapott májkrémes kenyér három darab rátapadt léggyel, iskolai matekpélda, félbetépett négyzethálós papíron, parkolójegy, csokipapír ( nem mondom meg milyen, mert ez itt nem a reklám helye ). Galacsinná gyűrt alufóliát, csíkos zoknit, jégkrémes dobozt.
Hiába kerestem, a nevezett személy semmilyen darabját nem láttam az
állványos zöld kukában.
Hogy nevezhették szemétnek?
Lehet, hogy tévedtek?
írta: Ötvös Németh Edit
2021. 08.
| |
| 444. | [tulajdonos]: próza | 2021-06-06 16:31 | Hamarosan, vagy amikor lesz ihletem hozzá, kibővítem, állítólag érdemes kibontani a történetet.
A falak
Megint a falakról álmodtam. Gigantikus építményekről, egészen a felhőkig felnyúltak. Ott röpködtem felettük és közöttük, majdnem nekicsapódva, ép az utolsó pillanatban kitérve. Az apró motoros szerkezet, amit hevederrel rögzítettek a testemre, eszeveszett sebességet diktált.
Minden egyes alkalommal rettegve merültem ebbe a visszatérő álomba.
A falak néha inogtak, annyira laza alapra épültek, vagy közben mozgott a föld, lerázva magáról az egyre terjeszkedő épületeket. Szorongtam minden miatt, az állásom egy ingoványos részen egyensúlyozott, ami egy vezetőváltás miatt szerencsésen megtalált, azóta minden napom túlzásokkal telt.
Izgulok, mert nincs meg a kellő iskolai végzettségem a komplexum irányításához, önbizalmam csak a bokámig ér.
Alig hunyom le a szemem, jönnek a falak, van mikor nem tudok repülni, akkor ott fekszem magzatpózban az ágyban, a sötétség rám telepszik, nincs fény, nincs remény. Mellettem nyugodtan szuszog az asszony, nem tudja, hogy éjjelente elpusztulok, nem tudja, hogy őérte, meg a gyerekekért élem át a kínt.
Mi lenne velük?
Egy ideig ezt nem vette észre, vagy nem akart vele foglalkozni, aztán megtörtént a baj.
Otthon sem bírtam magam türtőztetni, hazavittem a sok ökör, kétbalkezes elcseszett problémáit. A szűk felfogóképességük miatti hibás munka darabok
gondját.
Vijjogva ugrott nekem, körmeit arcom húsába mélyesztette, hogy beteg vagyok, sérült az agyam. Nem tolerálja tovább az ilyen viselkedést. Elcipelt az orvoshoz.
Nem mentem volna, dehogy indulok el, nem vagyok én bolond.
Megfenyegetett, ha nem megyek, nincs sex, ez elég nyomós érv.
Kaptam bogyókat, szedtem is rendesen, akkor eltűntek a falak, a mély feketeségbe bújtam, mint öregapám subája alá gyerekkoromban és megleltem a békém.
Azt hittem ez örökké tart, a gyógyszert elhagytam, mert a bort, sört és némi pálinkát azért kívánta a testem.
Újra jöttek a falak, háborús zónába kerültem, füstös bombatölcsérek fogadtak, üszkös meztelen téglák, kiégett ablakok.
Katica rémülten rázott fel ordítozó félhomályomból.
Ilyenkor hajnalig reszkettem.
| |
| 443. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-05 14:20 |
utolsó tánc
fekete ég vörös hajnal
szapora az átok
kutya vonyít foga fehér
szőre csak úgy lángol
tulipán tulipán
a Golgotán táncolsz
folyik a hegy bora savas
penészes a hordó
hegyi bíró kis kalapos
tartása utolsó
tulipán tulipán
a Golgotán táncolsz
bocsánatom bocsánatom
orcátlan vad ordas
hitel legyen szavaidból
mindenkinek osszad
tulipán tulipán
a Golgotán táncolsz
egyedül a rengetegben
pironkodás nélkül
hahotázó kísértetek
mennyisége gyérül
tulipán tulipán
a Golgotán táncolsz
térdre esik a gyötrelem
levélsátor alatt
gyónni akar mert nincs nyugta
halmazati panasz
tulipán tulipán
a Golgotán táncolsz
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 3.
| |
| 442. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-03 05:57 |
van az úgy
van az úgy hogy nem lehet segíteni
mert nem hagyja akinek
nem inge inkább szutykos gatyája
telemegy azzal a bizonyos puha sárga
anyaggal ha olyan az idegállapot
márpedig olyan hajtja a turbina
széles lapátja olykor megpörgeti
és szétszórja a földeken igazán
bő termés ígérkezik általa
vagy belőle fejlődik az “igazi” értelem
annak aki megelégszik vele
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 3.
| |
| 441. | [tulajdonos]: vers | 2021-06-01 19:34 |
elgondolkodtam
ha hamburgert ennék minden nap
dagadt lennék mint egy fitneszlabda
gurulnék ide meg oda
ha valaki pattogtatna
odaverődne az aszfalthoz az agyam
csökkenne bennem az értelem
ugrálnék száraz borsóként
a forró platnin
vagy belesüppednék a ragacsos anyagba
akkor lennék csak igazán
földhözragadt
ha meginnám hozzá az összes
cukros szénsavas levet bugyogó
automatából eresztve
lehet fel is szállnék
onnan nézném
a sok kiszabadult vidám embert
lehet fentről a boldogság is kékebb
írta: Ötvös Németh Edit
2021. jún. 1.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
