NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2019-04-24 17:03 Összes olvasás: 635| 12. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-22 19:39 |
lepleződés
fodros bodros
lélektorna
pokolban sült
diótorta
gyomrom lángol
kereszt csörren
elfekvőben
sózott könnyem
bámulom csak
nyálam levét
tenyeremen
cincér zenél
védenem kell
arcom testem
közakarat
megöl engem
írta: Ötvös Németh Edit
2019. ápr. 22.
| |
| 11. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-21 16:44 | K. T. emlékére
hitét elvesztette
dagonyás ingovány
tekeredett köré
rugdalódzott fejvesztetten
csak lejjebb csúszott
nyakában nagy
keresztet viselt
ezüstből
szanaszét
kunkorodtak tincsei
rendezetlenül
élt duhaj módra
itta a hegy levét
üzletelt Luciferrel
ám a hamis hatalom
megtréfálta
Istenét kérte
óvja tisztán
vajon és kenyéren
mégis
fogást talált rajta
a Halál
írta: Ötvös Németh Edit
2019. ápr. 21.
| |
| 10. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-21 13:35 | Szerző: Ötvös Németh Edit
Éjszakai sünvadászat
Arcom simogatja lágyan,
őszi napfény selyemtükre,
ez az, amire már vágytam,
trillázik egy fülemüle
Sün család araszol hosszan,
levélsátor alá bújik,
kajla fülű kutya moccan,
zsákmányt remél, arrébb kúszik.
Nem bírom az éjszakázást,
sötét kényszer lábam remeg,
üldözőm mégis vadászát,
még egy éj és eret metszek.
Hajnaltáji viháncolás,
obégatás, sikongatás,
ebmorgásra felébredek,
függöny résen kicsit lesek.
Reménykedve nézek szerte,
ügye nem megint a "beste",
aprócska tüskéjű rémek,
tönkreteszik minden éjem.
Persze tudom, éhes pocak
törvényt megszeg katat matat,
életemre, uzsonnára
vágyik ő is a csodára.
Sajnos mindig ugyanaz van,
Floyd pofája tüskés barlang ,
el nem eresztené gyáván,
lyukat vágna sün ruháján.
Hiába a kunyeraszó,
rimánkodó részrehajló,
ki nem nyitná soha száját,
állatkáját őrzi báván.
Meggyengülhet szorítása
ezért imádkozom, már ma
szánja meg valami angyal,
ne játszon a kis kacattal.
Nyugodt éjszakára vágyom,
ne szakítsa édes álmom,
sün riadó búbánata,
melynek leszek áldozata. | |
| 9. | [tulajdonos]: próza | 2019-04-21 11:08 | Szerző: Ötvös Németh Edit
Halpucolás
- Pucold meg a halat! - adta ki az utasítást az asszony. A kislány rémülten nézett.
- Megint egy feladat, ha nem csinálom, kikapok - gondolta.
Keserves tekintetet vetett a fadaraboló rönkön tátott szájjal, dülledt szemmel, kimerevedve pihenő, ezüstszínű szörnyetegre. Az asszony magára hagyta, megint magára hagyta.
Igazából nem haragudott rá, hiszen az anyja volt, az édesanyja. Igaz, erről a személyről, mármint az ANYÁRÓL, csupa nagybetűvel, élt benne egy kép, amolyan szeretetteljes, kedves, akihez oda lehet bújni a jó puha fészekbe, melegbe. Neki ez vágyálom maradt, bezzeg a húgának nem. Neki szerencséje volt, nyolc hónapra született, törött kulcscsonttal. Ezzel eldőlt az élete. Tulajdonképpen semmi baja nem lett, helyrejött a lemaradás, a csont tökéletesen összeforrt, de az asszony úgy gondolta, még a széltől is óvnia kell a kis jószágot. A nagylány, a hat évvel idősebb erős, dolgozzon csak. Nem volt ezzel probléma, megcsinálta ő, nem is tehetett mást, mert a vessző ott pihent a sarokban és figyelt. Ha nem úgy történtek a dolgok, ahogy az asszony akarta, fürge táncot járt a csípős ütleg a kislányon. Nagyon fájt. Olyan vastag, kemény hurkák maradtak a combján, hátán, hogy testnevelés órán félve vetkőzött le, állandóan ruhája takarásába bújva, nehogy észrevegyék a lányok és kinevessék. Utoljára akkor kapott verést amikor nem akart elmenni misére. Félt a paptól, mert egyszer hátba vágta. Megmondta, hogy nem megy a templomba vasárnap reggel. Észre sem vette, már a földön találta magát, magzatpózban feküdt, kezével védve testét, persze eredménytelenül. Közben ordítva kérte sz asszonyt:
- Édesanyukám, ne bántsál, jó leszek! Kérlek, ne bántsál!
Az asszony eltorzult arccal állt fölötte, ütött és suhintott, amíg vastag gyöngyökben nem hullott a kövér verejték kivörösödött arcáról a konyha kövére.
Hirtelen megrázkódott, kis zajt hallott. Úristen! Mindjárt visszajön és én még neki sem álltam.
Kezébe vette a kést. Nem tudta, hogy álljon neki, soha, sehol nem látta, hogyan tisztítják a halat. Levágta a fejét, utálta, ha nézik, a szörny pedig bámulta azokkal a hideg szemeivel. Utána felmetszette a hasát, zöld lé csorgott ki belőle, meg a kifordult belsőség buggyant a kezébe. Undor fogta el, fájt a hasa. Meleget érzett a lába között, de nem figyelt rá. Belek és mindenféle belső szerv fityegett ki a nyíláson, kitépte és beledobta a vödörbe, amit anyja hagyott ott neki.
- Na, jutottál valamire ? - jött nagy léptekkel és furcsa arccal az asszony. - Miért nem szóltál ?
A kislány nem értette, miről kellett volna szólnia. Tekintetét látva az asszony megsajnálta.
- Hát, hogy nagylány lettél, te, miért nem szóltál, hogy megjött?
Megint érezte a melegséget, lenézett. Apró piros sávban folyadék csordogált a lábszárán, már a bokájánál járt. Megijedt.
Az asszony bevezette, megmosdatta, elmondta, mit csináljon a puha, fehér valamivel, aztán tejet melegített neki és ágyba dugta, betakarta, kicsit meg is simogatta verejtékes fürtjeit.
- Talán mégis szeret? - gondolta a kislány és lassan álomba szenderült.
| |
| 8. | [tulajdonos]: szöveg | 2019-04-21 11:05 | Hajtogatott
Építünk és rombolunk. Gyűrött papírvárosok fekszenek a porban, szeméttárolókban. Tulajdonképpen az életünk.
Pedig csöppnyi odafigyeléssel egymás iránt, nem kéne kidobni az apró gonddal megtervezett origami darabokat. Hisz vannak köztük igazi remekművek is. Vagyis, lehetnének.
| |
| 7. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-20 20:31 | anyám
régen mindig
templomba járt
nem ismerte
hol a határ
hol kezdődik
a föld az ég
mit ér a pillanat
az éj peremén
szenvedélybe
fulladt bele
nem mérlegelt
belegázolt
tengerből
épített sátort
cseppnyi öröm
kárpótolta
cunami
szét szakította
álmát
cafatokra tépte
képlékeny lett
teste kérge
hat hét alatt
addig fogyott
hálóingét
csont tartotta
pillesúlyát
elaltatta
megvárta
míg elindulok
Ő is ment...
egy másik úton
írta: Ötvös Németh Edit
2019. ápr. 20.
| |
| 6. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-19 20:10 | kihűlten
fáradt vagyok
forog a szoba
ringlispíl szédít
ölemben zacskó
hörög az éjszaka
recseg a hajnal héja
megszületik a pirkadat
csatakos hajjal
üdvözlöm
talaj menti zúzmara
bújik a reggelbe
fagyott hörcsögök
lapulnak az avarban
újságban gyűrt hír
szédülten
tartom markomban
halott hatalmam
írta: Ötvös Németh Edit
2019. ápr. 19.
| |
| 5. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-17 20:27 | várakozás
becsekkol a lét
görnyedten ül
székén a remény
tapintás útján
szalad a hír
röntgen falja
fénysejtjeimet
tobzódik a nép
peregnek a percek
szúette a gerinc
hátizom meg satnya
vízköves a váll
sokkoló
a pillanat hatalma
javaslat csendül
víg harang imája
gyökeret szül a
látszat fonákon
csapott pofája
rezdül egy pille
van mégis élet
a túlvilágon innen
hol üldöznek
a rémek
érvek anyja
kérlek
pofozd fel
ki bántott
ki betette hajamba
a skarlátos
hajpántot
2019. ápr. 17.
| |
| 4. | [tulajdonos]: vers | 2019-04-15 05:41 | az írás
élvezem a tinta ízét
átjárja rostjaim
egy körömmel
szántja ívem
néha
csiklandoz
máskor meg
tépked
mikor már majdnem
megmarkol egy kéz
összegyűr
bedob a kosárba
az fáj
2019. 04. 11. | |
| 3. | [tulajdonos]: 2 apeva | 2019-04-13 20:25 | könnyedén
hab
felhőn
gondolat
szellőszárnyú
utazó követ
neszezés
halk
zajt kelt
nyöszörög
a késpenge
nyakhajlatomon
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
