NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2019-11-19 18:34 Összes olvasás: 5765| 141. | [tulajdonos]: javítás | 2019-11-13 21:00 | Jav. látsszak.
Tudom nem tökéletes, de most ezt pörgette a kerék, nem volt több bónuszom.
Köszönöm A. | |
| 140. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-13 18:49 | Ötvös Németh Edit
Krémesség
Tapasztalatból engedem magamnak,
ne látszak a cukrászda előtt vaknak,
toporogjak délután szendén,
papucs nélkül, egy hócsizmás estén.
Képzelem, a fény törése nagyítja,
egyéjszakás kalandom vele nem savanyítja
ízét, pompás vanília ragyog belőle rám,
nem sivár, hisz virágos a porcelán.
Rémes krémes ül a tányéromon,
aprókat harapni belőle ezernyi okom,
iszony, hogy benyelem egy falásra,
reggelim ezentúl kis tálka zabkása.
2019. nov. 10.
| |
| 139. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-06 21:49 | Elveszetten
Apró, gyűrött szalmabáb,
izgága az élet,
holnapután megreccsen,
szalagszakadt térdem.
Gyöngédség a nagy álmom,
simikáló fricska,
kifordított, kósza űr,
kinyílik a bicska.
Hókifli a vacsorám,
pedig még csak ősz van,
hájam gyűlik szaporán,
nem segít a hőtan.
Időgépem elromlott,
alkatrész meg nincsen,
androgünként heverek,
a szétszakadt priccsen.
| |
| 138. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-06 21:48 | Extra zabpehellyel
Egy kifejlett androgün zabálta
tele szájjal a hókiflit a piacon,
zabpehellyel készült a pántja,
belefőzve mellé, a tejbe némi maláta,
szalvétával megtörölte cakkos száját,
majd pössentett egy spriccelőset
a szomszéd ház falánál.
Aranyapám időgéppel akkor szállt fel,
magosra, látta Jóskát és Máriát osonni,
a laposra, táskájukban gyöngédséget
cipeltek egy jókorát, kifordított pörlekedés
háromnapos sógorát, űrmértékkel meríthető
szirupszagú boldogság, csak nem tudja
soha senki, szalmabábja merre jár | |
| 137. | [tulajdonos]: idézet | 2019-11-06 08:57 | Fellner Istvántól olvastam a minap.
“ ..minden nappal órával,perccel..valamit elvesztünk,talán egy tekintetet,egy mosolyt,olykor csak egy köszönést,..vagy egy mélyebb érzést,..sokszor elgondolkodom..amit eddig tettem ..jól tettem...és vajon minden jót, mit annak hittem ..mindenkinek az volt..de senki nem ..tudhatja..
..minden pillanatban valamit elhagyunk,vallani vállalni,tenni,...de ami igazán számít az az ..idő..mit nem tettél meg ..mit nem mondtál el...mit nem ..mit nem..és sorolhatnánk...
...minden elfeledett vallomás ..gyávaság..mert tettet vonhat maga után...mit félünk vállalni..
...minden feláldozott idő..felesleges ...lét pazarlás,élni kellene ..vagy legalább megpróbálni,menni valami felé..mit boldogságnak hiszünk..mert a hit nélküli élet..olyan..Mint "zokniba lábat mosni" hol csak vizes lészen de tiszta nem.
.....
Szeretném nem pazarolni...nem félteni...nem eldobni...sem mástól....sem magamtól az IDŐT..
..Senki ne tegye..töltse ki míg teheti...míg lehet../fellner” | |
| 136. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-05 11:06 | Elmúlás
Hamut hint a szél,
fényhullámok surrannak,
bokrok között apró hangok
fájón, felsikoltanak.
Elviszi a tél az álmot,,
arannyal fűt még a folyó,
rezeg a köd majd reggel,
a hajnal oly lehangoló.
Addig nézem míg engedi,
bíbor kabátján sálja tekereg,
a meleg sisteregve múlik,
kopaszodnak a színes díszletek.
írta: Ötvös Németh Edit
2019. nov. 3.
| |
| 135. | [tulajdonos]: szöveg | 2019-11-04 08:50 | Éjszaka már rosszul aludtam. A derekam erősen megfájdult. Hajnalban szorgalmas dolgozóként, azért a szokásos időben felkeltem. Kínkererves akrobatamutatvánnyal felöltöztem. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz egy pár zoknit felhúzni. Erősen gondolkodtam, mit tegyek. Menjek, vagy sem. Utálok orvoshoz menni, millió elvesztegetett óra. Miután a félcsizmámat nem tudtam bezipzározni, mivel maximum a térdemig ért le a kezem, gondolkodóba estem, de nem adtam fel. Kaffogva húztam magam után a bokánál erősen lötyögő lábbeliket. A kiskapu kinyitása után megvilágosodott bennem a döntés. Bizonyossá vált, hogy képtelen lennék dolgozni. Így otthol maradtam és felkészültem az orvos meglátogatására.
| |
| 134. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-02 09:31 | Sűrített tej
Pontatlan mértékvonalzó
sűríti össze a lényegtelent
dolgokat álcázva halad előre
saját igazát tolja a miért
kérdéscsoport vörös ördöge
céklaszínű levet enged maga alá
mégis hiszi a tényt hibátlan mindörökre.
Koszkandúr gömbölyödő teste
elméleti jólétről árulkodik
sanyarú sorsa lelkében vágy dagad
nagy tál fölös tejről fantáziál
csak úgy egyedül felügyeletet
nélkülözve behabzsolná
foncsoros szemüvegen keresztül
keresi a térképen a tájat
ahol végre hazatalálna.
írta: Ötvös Németh Edit
2019. nov. 2. | |
| 133. | [tulajdonos]: vers | 2019-11-01 10:10 | az Ő napjuk
nyálkát köp az ősz
fáradt nedves éjszakát
krizantém szirma
kővázában hál
látványnak oly fényes
tágas lángerdő
sírhalmok között
némán merengő
lakat alatt lapul
év vége vad szele
kisírta a szemét
november elseje
írta: Ötvös Németh Edit
2019. nov. 1.
| |
| 132. | [tulajdonos]: Vers | 2019-10-17 20:37 | határtalan hit
feszegeti a határait plusz szolgáltatást nyújt
annak aki a köreibe tartozik dicsekszik
vélt erősségeivel gondolataival magvasnak hitt
talmi értelmet teremt teheti gyenge a visszajelzés
energiái alacsony szinten mozognak átkarolja a maga
igazát és hisz az egyetlenegybe
írta: Ötvös Németh Edit
2019. okt. 17.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
