NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2023-12-01 21:45 Összes olvasás: 36919| 614. | [tulajdonos]: próza | 2023-11-30 20:34 | Licit
A Kaktusz bár legnagyobb asztalánál üldögéltek. Kókler, Fuszekli, Pojáca, Manus és
Delikvens. Előttük sör és whisky. Havi összejövetelüket tartották, ahol utazási élményeikről tartottak beszámolót.
Sűrűn nézegettek a csuklóikon virító drága órákra.
Kókler Ausztriában töltött egy hetet, Salzburg óvárosáról mesélt, a barokk épületekről, festői terekről.
Fuszekli Stockholmban járt, hasát simogatva az eredeti svéd húsgolyót dicsérve nagyot harapott az éppen megérkező szendvicséből, a cseppenő majonézt mutatóujjával beletörölve a szalvétába.
Pojáca vehemensen ecsetelte : "Nápolyt látni és meghalni."
Nagy elánnal folytatta a történetet, hogy régen úgy haladtak az elítéltek az akasztófáig az egész városon át, hogy bejárták azt.
Miután elmondta, kíváncsi tekintettel nézett körbe.
De, Manus azonnal magához ragadta a folytatást.
Párizsról kezdett magánszámát az "Öreg Hölgy"-el kezdte. Ugyanis tudomására jutott, hogy az első építmény volt aminek készítése közben lefotózták annak minden fázisát. Beszéd közben ütemesen húzogatta a csuklójára erősített Nikon feliratú karkötőt.
Delikvens alig bírta kivárni, hogy sorra kerüljön.
Barcelona volt álmai városa és végre sikerült eljutnia. Tíz napot töltött Katalóniában.
Ódákat zengett a Sagrada Famíliáról, a Montjuïc parkban található zenélő szökőkútról,
és a tengerparti strandokról.
Ekkor Delikvens a szájéhoz emelte a Guinnessel töltött poharát és nagyot kortyolt belőle.
Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és Góré zuhant be rajta. A legközelebbi asztalra nehezedve nyerte vissza az egyensúlyát, aminek köszönhetően, már normál léptekkel közelítette meg a barátait és nagyot szusszanva foglalt helyet az egyetlen üres széken.
Teátrálisan felemelte a fejét és pici hatásszünet után suttogva beszélni kezdett.
- Gyerekek! Most jöttem Rio De Janeiróból. Copacabanai strandon voltam utoljára, ahol egy cápa leharapta egy ember lábát, aki tőlem tíz méterre fürdött.
Nyugodtan úszkáltam, kicsit beljebb a parttól vagy száz méterre, minden békés volt, a tenger ringató.
Arra lettem figyelmes, hogy mint a filmekben egy uszony körözni kezd a vízben az ember körül, a kör egyre szűkebb lett, a tempó viszont gyorsult.
Mindez olyan gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni.
Az áldozat őrülten csapkodni kezdett és ordított mint egy sakál.
-Te, mit csináltál volna?-kérdezte a falfehér Kókler.
-Mozdulatlanul lebegtem volna a vízen, állítólag a medvénél beválik.-hadarta Fuszekli.
-Te, hülye vagy nem menekülhetett volna meg semmiképpen az ipse. Egyáltalán ki volt a szerencsétlen? -terelte a beszélgetést Pojáca.
-Nem lehetett tudni én úgy úsztam a partra, akár egy motorcsónak turbóüzemanyaggal töltve. Kint magamba döntöttem fél üveg Bacardit, aztán összecsomagoltam. Szerintem a fürdőnadrágom ott maradt a hotel fürdőszobájában, de mostanában még kádba sem megyek, nemhogy medencébe. Sőt, mondom nektek, hogy ha valaki megemlíti, hogy tenger azt rögtön lefejelem.
-Ki adná nekem a lábát, ha az enyémet leharapná egy ilyen cápaféleség?-kérdezte töprengve Manus.
A társaság tagjai zavartan emelgették a poharukat. Szemükkel az asztal enyhén foltos felületét bámulták.
-Hát, én odaadnám az egyiket de az a baj, hogy mindkettő bal.-szólalt meg elsőként Delikvens.
- Én is, ha elviseled a körömgombámat-felelte Kókler.
Kis idő múlva Fuszekli is rászánta magát a válaszra.
-Nekem O lábam van, de ha megfelel az egyik a tiéd, persze, csak ha egy olyan izé leharapná.
-A francba gyerekek! Inkább majd sorsoljuk ki! - mondta ki hebegve Góré.
írta: Ötvös Németh Edit
2023. nov. 30. | |
| 613. | [tulajdonos]: :( | 2023-11-29 19:49 | Megtörtént. Újra tudok késpenge nélkül nyelni.
Már csak egy fabicska működik reteszként a torkomban.
Az meg gyengécske az acélhoz képest.
A többi tünetből távozott néhány.
El sem köszöntek, mintegy jelzésként, hogy bármikor visszatérhetnek.
Néhány velem maradt, biztosítva, hogy nem vagyok még olyan jól, hogy ugrándozzak.
Szót fogadok nekik. | |
| 612. | [tulajdonos]: :( | 2023-11-28 11:40 | Amikor ledönt a lábamról valami kórság, elgyengülök.
Ilyenkor harmat leszek. Nem ordítok a körülöttem levőkkel, mindenféle csip-csup marhaságon, inkább elcsendesülök.
Bebújok a kemence híján üres sarokba és bámulok ki a fejemből.
Hangos eső később leszek újra, mikor jobbulást érzek, vagy türelmetlenségemben, hogy mikor fogom érezni. Ötödik napja úgy ébredek, hogy most biztosan lesz áttörés, de apró javulást hoz a délelőtt,.
Ennek is örülök. | |
| 611. | [tulajdonos]: talán nem civid | 2023-11-26 09:54 | Péntek reggel mikor a szokásos időpontban kinyitottam a szemem, éreztem ez nem lesz olyan amilyen máskor.
(Emlékeztem, hogy többször megébredtem az éjszaka. Mikor mezítláb mendegéltem a dolgomra, összekoccantak a fogaim. Valami mámorító érzés volt visszacsusszanni a meleg takaró alá.)
A gyors mosakodás után, arcom úgy itta be a krémet, hogy még szörcsögött is a kiszáradástól.
Feldobtam a laza sminkemet, ami fehér szemceruza és barna szemspirál használatából állt.
A kávé gondolatára felkeveredett a gyomrom.
Teát főztem, egy apró pirítóst megvajaztam.
A főzetet kortyolva megmértem a hőm.
38- at mutatott.
Azzal a lendülettel, visszavittem a félig kiürült poharat és az érintetlen szeletet a konyhába.
Lemostam a szemem, a fogammal együtt és visszamásztam az ágyba.
| |
| 610. | [tulajdonos]: próza | 2023-09-23 09:42 | A színház ahol élünk
A színház ahol élünk, egy sokszögű épület.
Mellékfolyosók tömkelege szabdalja ezerszögű prizmává. Itt üveget tilos használni, mert balesetveszélyes. Néha annyira túlcsordul a játék a plexifalak petemén, hogy egyenesen a kanálisba ömlik.
A színház ahol élünk kész kincsesbánya minden agykurkásznak, itt csakis az maradhat életben akinek valami stikkje van, abszolút jó értelemben. Ezt mindenki tudja, de nem hirdetik a cifra reklámtáblák amik a darabok címeit taglalják.
Itt élünk ebben a színház nevű helyen, ahol nem tudni ki kicsoda és ki kit fog kicsinálni az elkövetkező akár öt percben a főpróba hetében.
Itt élünk bezárva több évtizede, mindennap újraépítve önmagunkat és a díszletet.
A változás szele ide is befújt, teret nyert és kinyújtózkodva viharrá cseperedett. Ilyet még Shakespeare sem tudott elképzelni.
A régi időkben mindenki köszönt a szembejövőnek a kacskaringós útvesztőben feltűnő homályos alakoknak, manapság e nemes szokás annyira kiveszett mint a fehérfarkú erszényesnyúl. Volt nincs.
De, érthető, mert mi egy nagy család vagyunk és otthon sem köszönünk a nagymamának, amikor felbukkan a mosókonyhából, hanem elvesszük tőle a vizes ruhával megpakolt kislavórt.
A pénz annyira kevés, hogy néha mi vesszük a szerszámokat, szeretetből, mert az mindent megold.
Félő hinnünk, hogy ez esetben mégsem.
Csődöt mond az a mondat, hogy : A kivétel erősíti a szabályt!
A színház ahol élünk, porrá töri a lelket, fiolákba tölti és széthinti a mindig éhes közönség között. Kiszipolyozza a kedvet az úgyis tikkadt testekből, felgyújtja a kórót ami vállfaként tartja a jelmezeket, mindig mást, de mégis ugyanazt.
Szomorú szamurájok döfik hasukba a tőrt és belüket ontják a színpadon, a büfében előadás után alkohollal fertőtlenítik és bevarrják egymás sebeit.
A színház ahol élünk morzsát oszt az alkalmazottaknak akik görbe csőrrel ütögetik a madáretető átlátszó oldalait.
Családokat lapít agyon a vasfüggöny súlyos tömege, a takarítók a süllyedőbe söprik a romokat.
A színház amikor majd bezár, mert nem lesz pénz már fűtésre sem, a bohócok hazamennek és szabadidejükben kötelet fonnak, viseltes télikabátban szemlesütve várják a pékségben az utolsó órát, amikor féláron juthatnak a rongyoskiflihez, amit a másnapos vízbe áztatnak kávé híján.
írta: Ötvös Németh Edit
2023. szept. 20.
| |
| 609. | [tulajdonos]: próza | 2023-09-09 13:39 | Zuzmó Anna vallomása
Nem értek a politikához. Számomra egy szükséges rossz, ami minden esetben indulatokat vált ki. Van, mikor ez verekedésbe torkollik. ( szóhasználatom szerint a heves szócsatát is verekedésnek titulálom ).
Lehet rajta vitatkozni, hogy ki milyen oldali. Én semmilyen, persze a fix oldalasok mondhatják ilyenkor, hogy liberális.
Aki nincs bal oldalon, vagy jobb oldalon az középen van, oszt ennyi. Pedig nem.
Nem értek a politikához, szégyen ide, szégyen oda, de nem tudom a második vonaltól lefele helyezkedő politikai élet szereplőinek a nevét.
A munkahelyemen, amikor erre a témára kerül a sor, leásom magam a bensőm mély bársonyába és hallgatok, hiszen halvány gőzöm nincsen, miről van szó.
Koncentráltabban rágom a szalámis zsömlét.
Jó, jó ismeretesek számomra a különböző történetek, látok hírportálokat, valamennyire értelmezem is az ott leírtakat.
Benedek Eleket mindig is szerettem.
De, akkor sem értek a politikához, a gazdasághoz, az egyéb furfangos tudományhoz egy fikarcnyit sem.
Jól teljesítek a munkahelyen, közel harminc éve, gondolom ez így van, mert nem rúgtak ki.
Persze, lehet hivatkozni arra, hogy mivel nem lépett tovább, , nem fejlődött. Mint pl: Amerikában, nem ildomos sokáig egy munkahelyen tartózkodni, mert rásütik az emberre a bélyeget.
Mindig ezek a bélyegek, billogok, skarlátbetűk, vagyis olyan vélemények, amik nem teljesen megalapozottak.
De, higgyék el, tudom miről beszélek.
Fölöttem már csak az agysebészek dolgoznak.
Amúgy meg egy nő úgysem lehet jobb munkaerő, mint egy férfi. Ezt nekem megmondták, amíg nem növesztek a lábam közé himbilimbit, addig kuss.
Mindenki látott már olyan filmet, amikor üldöznek egy embert, akik később csatlakoztak a csoporthoz azt sem tudják miért . Chaplin klasszikusa jut eszembe erről.
Továbbra is azt tudom mondani, hogy nem értek a politikához, sem a focihoz, az autóversenyhez sem, de még a biliárdhoz és a dartshoz sem.
Kiválóan elkészítem a töltött paprikát, a rakott karfiolt, a húslevest. Azt mondják így hatvan felé nincs is annál jobb.
írta: Ötvös Németh Edit
2023. szept. 9. | |
| 608. | [tulajdonos]: vers | 2023-07-27 11:57 | Férfi klimax
Öreg ember nem puliszka,
csak a tizenöt éves Juliska
jön be neki, erősen
a levest is csak velősen szereti.
Kurta szoknya hozza lázba,
nem baj ha O a lány lába,
lényeg a friss véredény,
és elégedett vigyor, a telihold
erezett szemfedelén.
Reggel fölkel, nagy hír várja,
csókolják lába nyomát, hátha
beesik dagadó karjába egy bomba,
az sem baj, ha lány vádlijára
hálót sző egy pók és nem borotválja.
Lehull róla néhány textil, újra támad,
újra bágyad, a kő már csak hőre nő.
írta: Ötvös Németh Edit
2023. júl.17.
| |
| 607. | [tulajdonos]: vers | 2023-07-26 10:39 | cselédlépcső
veretes vagy tört és míves
tejszínes és krétaszíves
helyenként könny rózsaszínes
szaladgálnak roppant gyorsan
kontyukban tű meg sem moccan
kopott cipő sarka toppan
“senkiházi” mondják rájuk
mert túlhordott a ruhájuk
összébb hüzzák keskeny válluk
pénzük alig persely üres
főztjük kissé kakukkfüves
szemükben vad bolygótüzek
cselédek ők másnak inge
várják legyen tizedike
lábuk nyomán acélcsipke
virágzik
írta : Ötvös Németh Edit
2023. júl. 25.
| |
| 606. | [tulajdonos]: vers | 2023-07-16 13:30 | miért ír az ember
ki miért ír és micsoda
bátorság ez tőle
ülne inkább romos házában
a pamlagon és lágyulna
csak hőre ne akarjon rálicitálni
neki ez úgysem menne
vannak elegen a profik
legyen elég belőle
húzza ki a gyufa helyett
komódja ráncos fiókját
tegye bele dolgait
mert ő nem érdemel semmi mást
disznók között gyöngyöt találni
oly ritka felzabálják egymást is
mert a sorsuk oly mostoha
vannak kik ezzel visszaélnek
szerencsét kovácsolnak maguknak
és a tépett lelkek énekének
hírét viszik egy pince alatti mélyedésbe
kerülnek a hangok a kabátokra
simulnak a kifényezett rangok
miért baj ha boldogok a lelki szegények
vasrúddal leverni keményen az összes
festett hamis cégért úgy sem lehet
miért ír az ember?
tán mert gondolkodik
és mekkora hibát vét ezzel
írta: Ötvös Németh Edit
2023. júl. 16.
| |
| 605. | [tulajdonos]: könyvek | 2023-07-13 15:01 | Két “tízperces” könyvet olvastam utoljára. Véletlenül akadtam rájuk a könyvtárban.
Akaratlanul olasz hetet tartottam.
1. Niccolò Ammaniti: Én nem félek ( Európa kiadó) 2008.
Film is készült belőle. Nem láttam, nem is vágyom rá.
Jobban szeretem a saját mozimat, amit elképzelek olvasás közben.
Ez a regény rendkívül plasztikusan vetíti le számomra a történetet.
Az események egy picike dél-olaszországi faluban játszódnak.
Furcsa dolgok láncolata, ahogy “ ütközik” a gyermeki és felnőtt világ, eléggé mellbe verő.
2.Alessandro Baricco: Selyem ( Helikon kiadó )
Rendkívül szűkszavúnak tűnhet, ahogy belekezd az ember, aztán együtt kezdtem élni a művel.
Apró falatkák a fejezetek, nem tagadom faltam gyomorrontásig, de az elmaradt.
Mély döbbenet maradt bennem, ami lassan átváltott megértéssé.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
