NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója Legutóbbi olvasó: 2025-05-13 21:10 Összes olvasás: 48114| 636. | [tulajdonos]: hm | 2025-04-11 06:06 | Öröm van !
Szentendre városa idén is meghirdette, irodalmi pályázatát, a magyar költészet napja alkalmából.
Nagy örömömre, a két beküldött versem átment a rostán, sőt plakát formában is olvasható, a Duna korzón.
| |
| 635. | [tulajdonos]: :) | 2025-03-20 08:02 | | Köszönöm Furim !:) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 633. | [tulajdonos]: hála | 2025-03-19 15:14 | Köszönöm szépen Gabi és Moha!
Nagyon kedvesek vagytok. :) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 632. | Gabi: gr | 2025-03-19 12:14 | Kedves Edit!
Gratulálok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 631. | Berényi Klára: juhé | 2025-03-19 10:44 | Kedves Edit!
Egy fiatal színházi társulás, a SICC Production (https://www.facebook.com/profile.php?id=61555872286927)
elküldte a szövegkönyvet, amiből kiderült, hogy a darab az én Éhség c. versemmel indul.
Ez nagyszerű, szívből gratulálok!
Klári | |
| 630. | [tulajdonos]: köszönöm | 2025-03-19 06:02 | Kedves Gyurcsi!
Igen, én is úgy érzem.
Köszönöm szépen! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 628. | [tulajdonos]: juhé | 2025-03-18 21:11 | Kedvesek!
Szeretném megosztani veletek az örömömet.
Tegnap este amikor elolvastam a levelet, körberepültem a szobát, majd megpihentem a csilláron.
Három perc múlva vettem észre, hogy nincs is plafonra szerelt világítótest a helyiségben.
Egy fiatal színházi társulás, a SICC Production (https://www.facebook.com/profile.php?id=61555872286927)
elküldte a szövegkönyvet, amiből kiderült, hogy a darab az én Éhség c. versemmel indul.
Az előadás alkotói és szereplői Kerek Dávid (Vígszínház), Szaplonczay Mária (Örkény Színház), és Sas Zoltán (Budaörsi Latinovits Színház) színészek, énekesek és Mándli Zsolt lantművész. Az előadás helyszíne az Akvárium Klub, a premier időpontja április 29., este 19:00,
A darab olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy van-e és mi a különbség a csavargó életmód és a hajlék nélküliség között, lehet -e szenvedni a szabadság nyomása alatt, a boldogulás egyet jelent-e a boldogsággal és miért tűnik annyira egyértelműnek, hogy nem? Meddig tart a szabadságom? Mik azok az értékek, amiket akkor is birtokolhatok, ha materiális szempontból nincs a birtokomban semmi? Tehát: mi kell ahhoz, hogy emberek maradhassunk?
Szóval: Juhéééé | |
| 627. | [tulajdonos]: próza | 2025-02-24 16:30 | Az indián
Ma találkoztam egy indiánnal.
Ott álldogált a népbolt előtt, amikor odakanyarodtam.
Ott álldogált csak mélán.
Már akkor éreztem az adrenalint, amikor parkolni szerettem volna, a szokott helyemen.
Nincsen bérelt helyem, ott szeretek mindig állni, az út szélén képzett öbölben, ahol három autó is elfér egymás mögött, de kettő biztosan.
Az indián, pont ott állt a járdán, kötött sapkában, olyan belehúzósban, talán még bakló is volt a végén, ha jól láttam. A baklóra nem esküdnék, de a sapka kötött volt, két sima, két fordított.
Megálltam, mert a csomagom fel kellett adni, fontos volt.
Mikor leállítottam a motort, elindult felém az arca, odahajolt és az anyósülés ablakában ragyogott Csingacsguk ükunokájának az arca, akár egy telehold.
Szinte bekopogott a sasorréval.
Az ajtó kinyílt.
A félelem üvöltést generált bennem.
Ritkán hallom ezt a hangszínt magamból.
- Mit csinálsz? Azonnal csukd be! Takarodj!-ordítottam.
Azonnal becsukta, vagy csak én láttam, hogy vonakodva?
Kiszálltam. Nagynak és erősnek akartam látszani. Mondjuk ez nem volt nehéz.
Az állatvilágból vettem a tippet, ösztönösen védelmi pozíciót felvéve.
Az indián cigarettázott. Nem tudom melyik törzsből származott.
Szegénynek idáig kellett utaznia, a telepesek elöl.
De, én nem sajnáltam meg. Láttam a szemében azt a villanást, mikor megszállja a testet az ördög, ezért cseppet sem esett meg a szívem rajta, sőt tartottam tőle.
Van az a mese az otthon maradt kecskegidákról, amikor az anyjuk elmegy boltba káposztáért és a lelkükre köti, hogy be ne engedjenek senkit, de a gonosz farkas, lisztbe mártott lábbal bekönyörgi magát és hoppsz fel is falja az oktondi gidákat.
Lisztbe mártott volt ez az indián figura is, ott a népbolt előtt.
Tizenévesen játszottunk indiánost, én voltam a csejen, a többiek apacs, mohikán, irokéz, de ez a fickó egyikünkre sem hasonlított a rezes bőrszínével.
Talán feketeláb lehetett, vagy varjú.
- Hogy képzeled, hogy nyitogatod az ajtót? -a hangszínem nem változott.
-Azt hittem taxi. Különben taxit várok.
A lámpafényben ravaszságot láttam csillanni, a sötét szembogárban.
-Hol lenne ez taxi! Hol látsz rajta jelzést.- ordítottam, de nem kapcsolódtak fel az apró házak lámpái az út mellett.
Biztos hívták már a TEK-et- gondoltam.
-Magántaxi!- felelte könnyedén.
Ekkor már biztosra vettem, hogy dörzsölt az ipse.
Amikor a csomagtartót felnyitottam, fél szemem az indiánon, a másik fél pedig használható fegyver után kutatott, ha esetleg meg akarna skalpolni.
Két esernyőt láttam a csomagtérben. Az egyik összecsukható, gyenge vázon, a másik a hagyományos masszívabbnak tűnt, de egyelőre nem vettem elő.
Az indián karattyolni kezdett:- Taxit várok, mert elhagytam a táskám, közben láttam a nagyalakú reklámtáskát ahogy, térdmagasságban lóbálta. Nem tudom, hol a táskám, a lottózó már bezárt.
Valószínű, hogy sziú. -töprengtem, ahogy otthagyva az alakot a csomagautomata felé siettem, vállam mögött sűrűn hátratekintgetve.
Mikor beütöttem a kódot, fékezés hangjára kaptam fel a fejem.
Megpördültem sarkam körül és egy fehér kpmbit láttam, amihez a sziú éppen odasétált.
A hosszú autó tetején világított a taxi felirat.
írta: Ötvös Németh Edit
2025. febr. 21
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
