Lakoma
Tisztítsd le vígan a szúette asztalt.
Ebéd ma nem lesz, de vacsorára,
házadba tér, aki sápadt vigaszt ad.
Alkony szelídül szendergő fákra.
Tégy üres tálat a kert közepére,
tányér kerüljön minden bokorra.
Szokatlan vendéged különös étke,
mást kínál néked; írt a nyomorra.
Helyére talál a villa, a kés is,
ágyásra röppen a plasztik pohár,
és várakozol, míg valaki késik.
Az idő fakul, de rohanni kár.
Sorsodra éhes egy bicegő angyal,
sehová hurcol álmoddal együtt.
Arcot cserélünk, s likas kalappal,
az Isten csendjét egymásra merjük.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-05-29 09:03:07
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-29 09:03:07
