DOKK

ELKÉPZELHETŐ bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2024-09-09 05:04 Összes olvasás: 37670

343.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-09-08 10:13
szelídítés közben miután egy elnyomó rendszerből mint vad az embertől kimenekültem összeszedve mannát mérget s a kijelölt szabadulásban saját nyál hányadékomban fulladni meg amíg neptun kegyelméből tenger fölötti őrségben napi százat erőlködve: bólogatni - menni fog nekem is immáron két dioptriás szemüvegen nem úgy átnézni az újakon az új bólogatást kérőkön ahogy tettem független bíróságon tanítón párttitkáron hinni bízni valamilyen rendben és elfogadni mint kutya a gazdát új tréning új hazaszeretet várókkal menni fog hiszen kiedzett sorsom a kegyetlen idő és mit számít ma már ha börtön a lélek börtöne maradt a szabadság szerető Magyarország

342.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-08-31 12:39
Don Quijote menekül számítógépes játékban áll a lovag útjelző előtt a google maps Duna-Tisza közét jelzi slussz gps zavar leszálló kerozin csík a lovag feszült ilyenkor szokott versbe fogni a lovag háta görbe a páncél nem a gerinc az gerinc lova megrázza magát mint a vizes kutya a versbe majd borzot ír közönséges borz mert senki nem rázza úgy nagyon különleges lény-rokon a szemlélődő nyugodt életet kedveli ekkor a lovag fölnéz: légkondi vize csöpög borzra föl és a playstation-ba -be menekül

341.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-08-21 15:52
Is Azt feleli máskor is, nem kellene megköszönnöm. Gépiesen jön. mire is mondja, mire gondolunk. A mozgólépcső teljesen lemozgat. Mennyire vagyok gép és mennyire ember? Milyen időpont a máskor? Mekkora inter- vallum? A bolygón túlvilág szitál, onnét jöhetnek gépies szavak és mondatnak tűnik a fölvert porszelet. Elvégre udvarias vagyok, kellemes társalkodó. Az ember előnyös tulajdonsága egyúttal a hibája is. Ha fölérek rögtön sóhajtok, mintha kínzókamrából szabaduló kijut a vesztőhelyre. Azzá leszek-e, amit előirányoznak nekem a megtévesztés mesterei? Teszem-e, amit rám kényszerít a társadalom? Kicsavart fénysugár a szárítkozó ruhán, ni elszakad a gyümölcsszár, utakba égő gyümölcs. Itt simán áttaposok - tudok én slisszanva-közlekedni, amint szárazföldiek a kitaposott nyomon. Egér út rohanónak, gondterheltnek, folyton időpontra sietőnek. Rálátni hogyan élnek élhetetlenek. Gép- kocsiadómból futhatná kerülőútra. A tengeren jól keresek. Igaz keveset költök. Se külsőség, se kurva. Alig beszélek. Szárazföldiek között ellenségesen szótlan. Szótlan, mint a magánvagyon. Régóta folyik belső diskurzusom és tengernyi idő óta nem szólok vissza, ha valaki gépiesen szerencsét kíván: jó szelet (with following seas). Legfontosabb, hogy mentsem magam az embertől. Azoktól menekülök és jövök vissza, mintha haza, akiknek nincs fegyverük. Szavakat fognak egymásra. Forgatják, mint golyót a dobtár, krupié a vagyont. Nem tudhatom, hogy másnak ...miféle anyóka-álruha, aljas intrika szövevénye egy jókívánság és nem újabb húsba ütött szög-e a máskor is.

340.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-08-14 12:12
And pray, and sing, and tell old tales, and laugh At gilded butterflies – Shakespeare Hány év? Év, szám? Talán nem mind az én éveim voltak. Bébiszitterek énem ciklusaiban. Ésszerűtlenül az abszurd felé. Vér és salak, emlék és képzelet. Ma már tudom, hogy játék megtartó-játék, játék a lehetőséggel. Törésben, távolodásban - mintha csak egy vitorla - születésemtől, az aranyozott helytől. Tan, hit, vágy: távolodás az emberiségtől. Alig férfi, alig nő - a megtöretőé lenni. A létben nem az élés a lényeg, ami rovásomon. Néhány régről itt maradt lélekkel takarva zsír, szénhidrát, fehérje. Milyen nevetséges, ahogy ártatlan próbáltam maradni azzal a hamvassággal, a viaszos ifjú bőrrel jóvá alakulni, mint hernyóból lepke. Aztán legalább jónak látszani, mintha csak egy esti színházi szerep. Nem olyan futurisztikus ez képmutatók között, bár nevetséges, mint a jog és egyenlőség, testvérisé.. Lélek-híd szellem és test között. Princípium szellemi látásban. Misztikum és hipnózis nélkül. Botrányosan egyedül marad magabiztos törtetők között, aki régről itt maradt lelkekkel szövetségre lép. Híd. Szellem és test között. Vallás, tudomány, kultúra: félelem. Az anyagon innen félelem a hídtól. Az individuum bevésődik, de soha nem álmodozóknál. Azoknál ismétel a sors, akikről lepereg gúny és póz. Ez a karma-törvény. Nem látom, nem tudom, nem értem, bébiszitter a jelen. És amint végig értem a Földön, régi lélek dialektusok, a princípium évei, a láthatatlanok. Most mind tetszeleg, fénylik, mint egy halom aranyozott nudli, amit a Kelta tenger hangosított Minack gránitjain. Ebben a szabadtéri színházban nevetnem kellett volna jón és rosszon, ami idáig vitorláztatott. Ábránd és töretés. Nevetni lázadáson, a létezésen, magamon, a régi hernyón, mostani aranyozott lepkén. Nem ment.

339.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-08-05 16:19
mzetMiközben versek nem voltál elég értékes ó ez csak annyit jelent hogy nem voltál jó helyen többekkel magyar-kommuna helyben szökéseid hazában bujdosó alkotmány-maszlagtól valamennyire független bérszámfejtő lapon kódtalan lumpenektől távol celebektől távol a társadalom alatt bujdosók járataiban helyet keresők eszme és téveszme felkészítőjén gólya-gólya-gilice rhythm and blues hány Magyarország volt tizenhetedik vagy huszonegyedik század nem voltál elég értékes aki lecseréli az örömöt becsül és becsmérel a halálig ezt majd végig gondolja díjazás előtt valaki és rögtön a végig gondoltakkal rájön hogy talicskával lapáttal hiába jóváhagyott terv a földhivatal családi házként fészkes-fenét jegyez és bujdosók és önmanipulátorok és nemzeti lumpenek és nemzethy bérszámfejtők Levettem leveleim gyűjteményét a polcról. Miért nem küldtem el ezeket neked, hozzácsatolt cédulák, fénykép. Jöttem ahogy tőrözők a pástra. Nem vért, csak pontokat akarok. Érdekesek a 18 éves tervek. Tisztán, szépen, hogy rend legyen önmutogatásban, önkifejezésben. Férfi-retikül, Végső soron vers. Érdekesek a 18 éves tervek. Dermedt láz. Mintha jégtáblák szegélyeit égette koccanás. Szívesen és könnyedén lettem kísértetem. Egy ideje csak így lehetünk együtt. Próbálgatom tényleg te vagy-e minden hiányban. Vers férfi retikülben. Szerepét nem tudó tündér. Szájfény, kulcs és hangos halállal végzők sikoltása. Éjjeli szekrényemen csak az éjszaka. Régi fotóinkból kiveszem a fényt. Dekorációt látnál. Biztos mondanád, hogy végre összhangban vannak dolgaim. Magányommá dekorállak. Sokat játszom ezzel, mint mikor te a zongorán távolodót, halkuló Chopin-t. Ilyenkor lélegzetvételed ritmusában lefelé érem el az eget. Hirtelen abbahagyod a klimpírozást, azt mondod elhangolt az A. Nálam csak elromlott háztartási eszközök. Döcögő varázs. Két nap múlva is fölveszem ugyanazt az inget. Simítja és visszagyűri szívverés. Semmiről sem tehetsz. Neked valószínűleg elég az új szerelem, a vakulás és gyorsak a gondolataid, ha megpillantasz egy jégtáblát. Talán már nem ábrándozol, mint mikor kis üzletet vittünk a Rue du Renard sarkán. Nucleus Accumbens

338.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-07-27 13:00
Ott voltam Rám bízott sparhelt-platnira futott a derelye. Kádárkockából bömbölt Beatles-yeah, yeah yeah. Nagyapámhoz az állampárt. Anyám templomból jött. Apám csirkenyakat vágott. Engem ért a vérsugár ereje. Fölkaptam a vízipisztolyt, jeje je. Eszti-batyuban kolbász szalonna. Aratáshoz sok-sok demizson. Zenére állítottam a szokolt. Gyanús, ha óránként dicsőítik a hont. Szarvasetetőn gondoltam ki a bosszút. Kerek-templom lépcsőitől, óriás humán- gonoszok közül út, patak, vasút: szökés. Úgyis, hogy a padban ülök. Anyámnak, Párttitkár-tanítónak szemlesütök. Tisztelendő atyának példabeszédet, hiszekegyet magolok, de szökök. Valamelyik lexikonnal kezemben meg akartam felelni nekik még a középiskolában. Ne bántsatok , én nem éljenezek csak a reggeli derengésnek. A teremtés vékony szála bennem, folyton várakozok, ahogy fény sok égős csillárban. Nem lett helyem semmilyen csoportosulásban. Sodrás vitt magával, új rendszerváltozás, új ígéret, új képmutatás. Minden élet a halál céltáblája. Amikor nincs tovább, Keletről Észak, Nyugat, hiába Délnek a tengeren, az emberre rátör az önidő. Hiába marad jó rozsdás reménnyel, mint a kaszakő. Az ember nincs úgy bekötve ide vagy oda, mint a rozs, fa gyökérrendszere. Nincs hűség, és nincs varázslat, bármennyi zsoltár, vers, csecse, becse. Vesztegethetetlen. A tudat szökésért szökik. Istenetlen.

337.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-07-20 09:45
dózer végsőkig őrzi a víz ősiség simogatásait ahogy hajót a kötél testet feszes erek kezdetben játék mintha csak egy szélben zsinatoló ingujj édes mostoha fantom démon de cserkészet minden egy nagy tolólapát elé gördül kiszelídülve volt-torlasz megakadt gondolatok földből falból kiszakadt vezeték gázláng lüktető erek fantom- démon- enyészet-cserkésző jön az ősiség végső simítása a dózer illa berek persze jobb lett volna ha még nem futunk össze a felszíni túrás-taposásban végül úgyis magamra maradok tudta miért kajtatok mit keresve ott ahol Isten átnevezve kivárta hiába szárnyalás hiába világnézet ember nyelv hiába vers eszmélet legalább megmondhattam neki nem akarok hazamenni már ne adasson meg: otthon lenni pára és vér kiterítve lapjával még a végsőt sokszínűre mázolni sohasem tehettem egyebet az élettel csak tékozolni és ha tervezetten mintha poliamor átmenet vérséggel hülyéskedve ahogy nőttem Szilváson az időbe és fölfigyeltem széptevőkre Budapesten új ember új gép ámítás fegyver új csodaszer új politikus új pap itt egy új nap a dózer alatt itt van Jake Jill és Andris hozzászokunk az agóniához is

336.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-07-12 15:20
Magyarország pusztítása 2010-2024 Identitásom alapja, hogy magyarnak születtem, de el tudtam határolódni az önpusztító, kihalásra ítéltektől. Egy utolsó utánira, szükség lehet még. * Sokszor elég neked hogy vagy Figyeled amint merülsz Fölállsz, mert lázadsz De tapsolnak s leülsz Ez nem haza, csupán virág karó mellett mint párhuzamos intézetek Külső és belső hegek Vezérek megváltók mint kertben a lótetű Fizetett mutatvány a derű Itt élni kényszerülsz Ez nem haza, pusztán Vízió, délibábként lebegsz Magyarnál nagyobb magyar Himnuszt, de szitkot hebegsz Kiszorult szélső szélezett Szövetségben is bélyegezett Nomád maradsz, szabad Szuverén önfényezett “Jókedvvel, bőséggel” Soha nem áld meg Isten Lelepleződsz minden harsogó Híradóban, újságcikkben Új évtized, új kitántorgók Csodás nyomor, nagyvárosnyi Fiatal jólét, nemzeti tőke, vagyon Mimagyarok, ria- ria diadal Új évtized, új kitántorgók Megyfa ágon sárga légyfogó Pálinkás ígéret Szancsó-csocsó Ez a hazád, bekerített rész “Itt élned, halnod kell.” Rajongó és drukker között Fölállsz, hogy lázadsz, de krumpli és hagyma, velük kurjantasz

335.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-07-06 10:52
Riemann-sejtés szilvási-problémák képzelj el egy olyan társadalmat amiben mintha egy prímszám volnál s maradék nélkül hagyod itt 2024 nyilvánvalóan nem prím de attól 2024 és a kivérzés párájában egy évtized még - maradék nélkül hipochonder hipokrita hipofízis minden hipotézis maradék nélkül hagyod itt sokfelé osztva magad egy évtized még elegendő egyenes és függvény cáfolod az egészet lehet nullává emelkedni M'aidez! Mayday! M'aidez! ha akarod hülyeség egyszer nem akarod és borzongsz bele amennyi bél annyi szív - szám végtelen matematika-pontosság de ettől még nincs egyensúly nullává emelkedsz úgynevezett fantázia áll önélet- rajzod ellenében és ehhez hozzájön tíz húsz harminc idősiló s diktatúrák különböző változata nem érzed a múlt időt verseid árulod ingben idegen otthonokban ismeretlen testvérnek ismerős idegennek elegánsan de mint egy ürge most az is fölmerül de tíz húsz harminc ideje is fölmerült benned hogy még ezen a világon-e nullkilométeres nyugágyad körbejárja a Nap mehetne más merre hunyorogva * hová tűzzem ezt a pillangót szárnyairól a por majd utolsó kilégzésemtől válik le szerintem is giccses de így van megírva és mint szabaduló illúziója – leheletpor eljut a porzót váró óceánig

334.	[tulajdonos]: johnny B good	2024-06-29 16:38
toporgás börtön-tánc vasreszelék és mágnes pillanatok egy korból amikor valótlan és valóság között toporgok (jaj én haramiák közé lettem) okos-fiúk és okosított-lányok okos-lányok és okosított-fiúk elhagyott kontúrok hát melyik igazság van nekem milyen emlék amelyből hiányzok leszivárgás a tűnődő gyermekhez beivódó kiszorítósdi a párhuzamos társadalmakban “Szeressek-e, ne szeressek-e" egy szál ifjúságban berendezett jövővel szülőföldreccsenésre ébredni és mint aki gondol egyet patakparton már bólint is hogy várja a tenger bárha kiköthetetlen hajón könnyűség mediterrán könnyűség karibi könnyűség és beaufort-skála-vers ha nincs isten ha világreccsenés minden tört tövis Ich repariere I am repairing je répare я ремонтирую estoy reparando wǒ zhèngzài xiūlǐ se spóra se csíra bukkolok csetelek tiktokkal meszendzserrel úgynevezett hálózat-közösség nasi pasi csajszi popsi kozmi maszti laszti fakszni és vitázunk kávéfőzés közben vasreszelék és mágnes bármiről de a halálról lásd nincs ki magamra hagyna mi hozzám tartozik most a vers is kiszakad távoli szülőföldreccsenésben egy tűnődő gyermek “Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz” emlék és képzelet uzsgyi próbálj aludni

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!