NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 01:06 Összes olvasás: 35120| 325. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-05-01 16:41 | a szeretet fenntartása
azt mondod felülemelkedsz
legalább nem ártani
a fölrúgott nyomorulton
s pörög benned
a közjó és az elit: visszhangozol
ember az embertelenségben
ahol kihordott anyád
visszamégy
hangatlan verseid Neptunnál hagyod
ez most még őrség
a hajnali óceánon könyököl a Nap
már nem borzongod meg a csodát
mintha kerekesszékben
nézel ki a tizedikről
| |
| 324. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-04-27 22:39 | sztori
most arra gondol föl kellene tölteni
mert az eső mindig oda gyűlik
akkor lefolyna mint az élet
a maga természetes medrében
azért nem tölti föl hogy ne folyjon le
a pocsolyában létrejöhet
az élet - legalább megvan az esélye
esik és esély és kiszárad és esik
sajnálja az ebihalakat
összeszáradva olyanok a földön mint
egy-egy pont
kettős pontot is lát és hármaspontot is
aztán az eső átírja az egészet
| |
| 323. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-04-13 20:44 | Azt írtuk mindenre hogy törékeny (szilvási idők)
Hát,
nem találtad
az egyensúlyi pontot.
Az élet, mint felleg-aprózódás.
Egyedül kell menekülnöd,
ahogy felnőttek elől tűéles gyerekszem.
Miféle
tömény versnek hittétek Kossuth utcaiak a meggy-édes szilvási
időkben,
a Bélkőre is fölírtátok angolul: törékeny.
Az iskola összezavart. Idea, ideológia, mint kerítés
terméskövei közül kipergő fuga. Egy szétmállott országba
születtél. És
hát
nem is tud más lenni. Sok tanító megalkuvó,
papok
többsége képmutató. Múltfoglalók. Szellemi gettó, korán rászoktál
a bizonytalanságra.
Mintha
megérkező betegségre döbbentél magadra, hogy romlatlan
vagy. Mint mannára csaptak rád a manipulálók. S most,
amikor bevártak a kételyek tudod minden megromlik. Minden
elromlik. Romlatlannak lenni nem azt jelenti, hogy nem is romlasz
meg.
Egyedül kell menekülnöd. Tűéles látásod valami
Snellen-táblán maradt,
s ha magadhoz idomítod a halált, a poétaiságot,
széttrancsírozott
verssoraid ventilátor előtt, mint amikor megfigyelhető a
felleg aprózódása.
Bárhol léteznél, léteztél eddig, kiválaszthatóvá vált a feszültségmező.
Kettérepesztett összefüggések, ezután sehol - felfogtad? - sehol nem
találsz egyensúlypontot.
Így indulj tovább, gyalogló madár, a rész nem az egészhez tartozik.
Emlékezz Kiskapudnál anyád sorompóőr. Leereszti
eléd a sorompót és te ott
várakozol a sorompó mögött. Tervekkel.
Sorompó mögött várakozók mindig terveznek.
Átterveznek.
Számít egyáltalán, hogy mikor érsz oda? Hova?
A különbözés titkaihoz. Az alagútba. A belső misére. Gyerekkorba,
a biztonságába.
| |
| 322. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-04-08 11:32 | Nyú teknolodzsi
Csak azt ne hidd, hogy az a rettenetes közhangulat
ami leuralta Magyarországot, arról te nem tehetsz.
Át kellett-e menned mindazokon - különösön,
minden naposon, amit reguláztak neked.
Nevetőn és vergődve megőrültél azokért akik
elzavartak sötét, rejteztető szemüvegen összegyűlt
napfénnyel: ki kit végez ki nemzet-játékosok.
Mint ahogy gyerek játszik az üveggel és végül
leéget egy erdőt, úgy égetted el anyád, apád bútorait.
Amire büfiztél. Elégett az egész hátország. Úgy
kellett-e lenni? Szemlesütve bézbólsapkán kokárdával
(I Love New York) kitámolyogni. Balsors és La Marseillaise.
Cak azt ne hidd, hogy nem tehettél mást és most könnyű
nem hinni semmiben, okos újdonsággal navigálni a
tengeren. Gombnyomásnyira előtted a Kossuth utca.
Megaláz a könnyed pontosság - pedig már kezded érteni
az árbocok zegzugában migráló magok és sirálytollak
diskurzusát s hozzászoktál a kiszámítható csillagokhoz.
| |
| 321. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-04-01 14:14 | Csalódásaink értéke
Megkértél ne mondjam többé, hogy
gyönyörű vagy. Hihetőek legyenek
a túlzások, ne mint aki verset ír. Akkor
már valami obszcén-különös. Hópehely,
ami nem maradhat hópehely. Olvadás,
mint visszaváltozás. Férfiaknak sem jó,
ha királyfiak (mondjuk királyfi sztómával).
Kialvatlan tárgyaink őrkutya éberek.
Autó, ház, megtakarított pénz
virradattól virradatig szolgálatkészek.
Amíg martan, mint reggelizőasztalon
maradék zsömle, hogy emlék-zsákmánnyá,
végül egyikünknek se létezzenek.
Emlékszel mit mondtál, amikor
franciául tanultunk (apprécier de déception).
Becsüld meg a csalódást. Idegrendszerem
őrzi rázkódásod a sötét szobában.
Spaletták éltető ellentéte: asszimmetria.
Mi matematikai szimmetriát kerestünk
kezdetben, nem a természet elrendezését.
Hókristályok sohasem azonosak.
Milyen rég figyeltük a jégtáblák érkezését
a soroksári Duna-parton. Mintha tegnap
mondtam volna, gyönyörű, ahogy zajlik
ez az egész kék-hideg szemeid melegében.
| |
| 320. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-27 08:51 | Magyarország pusztítása 2010-2024
agyat kértem. szótagoltam: a-gyat.
milyet parancsolok?
amilyen van. csak magyar legyen.
a pincér érezhette hogy komoly,
az étterem jó híre forog kockán.
drága lesz, mert ..kezdte részletezni
de félbe vágtam,
ki tudom fizetni, euróban, forintban.
magyar vagyok, európai magyar.
de hogy magyar magyar legyek, érti,
agyat hozzon.
| |
| 319. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-17 14:42 | Születési terv
Ott születek
ahol a nép hitler utolsó csatlósa
nevelkedek ahol sztálint éltetik
padlás lesöprők
rákosi-kádár pártállamban
Anyám sorompóőr Kiskapudnál
én Budapesten kollégiumban
Apám inni kezd
s mindnyájunknak kijelöl az élet
hányásra fenntartott gödröt
lomtalanításkor kidobált arcok
semmi sem az lesz amit a
szilvási porta ígér - meghal paraszt
Nagyapám
s mint sérült táncosnak a színpad
olyan Magyarország
amíg nem robban be a rendszerváltozás
szép színes fiatal demokraták
és elszánt harminc pluszosan
szülési tervekkel a jövő előtt
de még harminc pluszosan
félig teli félig üresen menekülök
hazám uraló fiatal demokrata
szópankrátoroktól tengerre
a háborgó csöndbe
És most kinek panaszolsz
Drága kis sorompóőröd halott
s te állsz a sorompó előtt
bármelyik határátlépésnél de mindig
Kiskapudnál néha a tengerről jössz
a fiatal-demokrata-pártállamba
eladsz szőlőt portát ágyat és asztalt
eladod a meg sem születő
önmegvalósulást Magyarországon
és mint remeterák elhagyott csigaházban
úgy keresel védelmet a versben
| |
| 318. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-13 09:42 | Idősiló kussolóknak
Elvesztegetni az élés bizonyos részét,
teszem azt reggel hatkor döcögni villamoson,
a hitben hogy hozzájárulsz bizonyos dzsídípíhez,
amivel henceghet kormánypárti képviselő
napirend előtt, vagy éppen házassági évfordulón.
Úgy el lehet vesztegetni az élet felét, hogy
aszondod nem tehettél mást. Fölmented
tehetetlenséged.
Pedig az egész élet arravaló, hogy lassan
megutálj minden aforizmát. De nem csupán
a tempó, a mérleg-játék. Teszem azt az
ősz szertartásai, ne az őszt a tavaszt vegyük,
amikor fölismered régi magad és majdnem
kimondod, hogy: lehetsz. Még van esélyed.
Megállsz nézni egy falun végigvonuló nyájat,
a visszavárt gólyát. Arrébb az óriás plakáttal
egy képben madárijesztő, és vezetés közben
fantáziálsz, aforizmázolsz,
kis híján fölveszel egy félszárnyú angyalt.
A piszoár peremén
Ó hogy megutáltam az aforizmát. Pedig külön
füzetben, téma szerint gyűjtöttem. Villamoson,
buszon döcögve egy-egy archoz passzolót
kerestem magamban. Az értelmes lányoknál is
bejött, diszkóban, lassú táncnál. Átaforizmáztam
az érettségi utáni időket.
A piszoár peremére szállt. Erős sugárban jött,
abbahagyni nem tudtam. Annyit tehettem, hogy
elrántottam a rudazatot, de így is finom hártyáját
érte az aranysárga áramlat. ami magával vitte,
hiába csapkodott, annál reménytelenebbül
bekerült a lyuk vákuum rendszerébe.
Lábai, szárnya, egész teste az örvényé lett. Az
ember nem nyúlkál gusztustalanba. Lement, mint
a Nap.
Ez volt életem első drámája, a tehetetlenség
megélése. Egy gyönyörű teremtmény pusztítása,
az ölés.
| |
| 317. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-06 17:55 | Szép
Emlékszel a hajcsavarót, én hátul,
azt mondtad ügyes kezem van.
Őrzök egy tincs hajat, harminc után
voltál, fekete mint a sír.
Behajózásom előtt láttam, nem őszülsz.
Kiruccantam szolgálat után egy köztemetőbe,
az Atlanti-óceán túlsó szélén, Grenada,
hogy ne találkozzak élőkkel,
ne kelljen beszélgetni hangzó nyelven.
Érzem nem stimmelek most,
könnyen el tudok távolodni magamtól,
de most
ki tudná a helyet, az időt, amikor kitör
a lerakódott mélyből, föl, föl, hisz'
egyszer robbannia kell annak belül, akihez
nyavalyog a fiú hangtompítva,
azoknak a galacsniszerű össze sem gyűrt
épp csak feszült csomóknak benne, benned.
Én akkor a játék-boldogságtól nem
fogtam föl mi ment végbe,
begörbítettem a hajad, szép? - ? - kérdezted,
anya mi az irombára mondtuk, hogy szép
meg a kakas, apa vérvörös rózsáira
a kútnál, anya mi nem mondtunk egymásra sose
ilyeneket, nem mondtunk. Mikor
fölkapáltuk a krumplit arra mondtuk, hogy szép.
Miért csavartuk a hajad? Azt játszottuk, játék volt,
én nem akartam szépnek az anyám.
Sok játékot otthagytam, szaladnom kellett
a tükörhöz, most szép vagyok-e,
lóczieszteréknél a háromszárnyú tükörben
a délelőtti fényben szép voltam.
Tudod mennyit csudálkoztam, amikor
kikotyogtad, hogy festve van a
hajad, szájrúzsoztál, akkor könnyen kiszaladt,
hogy szép, de nem éreztem a jelentését.
Azt mondtad ügyes kezem van,
őrzök egy tincs hajat, harminc után
vagy, fekete mint a sír,
itt az Atlanti túlsó oldalán, nem őszülsz.
| |
| 316. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-01 16:16 | Talicskával, lapáttal
A fényképet kabinablakba szoktam
tenni behajózáskor. Leendő házam,
leendő pincéjében állunk ketten.
Úgy mondta Apám pincetömb ki-
emelés. Egyik lapátol, a másik
talicskázik. Ketten csináltuk májusban
a pincetömb kiemelést. Gépi földmunka
annyiba került volna, mint a beton.
A pince betonozást, úgy mondta Apám
a szarkofágot ketten, egyik lapátolt,
másik talicskázott, ketten betonoztuk ki
a szarkofágot. A gépi beton annyiba
került volna, mint a határoló falak téglái.
A határoló falakat, tetőt, a decemberi
cserepezésig, ketten építettük föl a
házam. Belső munka nagyon lassan haladt.
Nem volt pénzem. Apám meghalt. Fél-
készen beköltöztem. Anyám meghalt. Sosem
készült el a házam. Anyátlan, Apátlan,
úgy adtam el talicskával, lapáttal. Ott-
hontalanul tántorogtam világgá,
gazdagodni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
