NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2024-03-19 01:36 Összes olvasás: 34106319. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-17 14:42 | Születési terv
Ott születek ahol a nép hitler utolsó csatlósa nevelkedek ahol sztálint éltetik padlás lesöprők rákosi-kádár pártállamban Anyám sorompóőr Kiskapudnál én Budapesten kollégiumban Apám inni kezd s mindnyájunknak kijelöl az élet hányásra fenntartott gödröt lomtalanításkor kidobált arcok semmi sem az lesz amit a szilvási porta ígér - meghal paraszt Nagyapám s mint sérült táncosnak a színpad olyan Magyarország amíg nem robban be a rendszerváltozás szép színes fiatal demokraták és elszánt harminc pluszosan szülési tervekkel a jövő előtt de még harminc pluszosan félig teli félig üresen menekülök hazám uraló fiatal demokrata szópankrátoroktól tengerre a háborgó csöndbe
És most kinek panaszolsz
Drága kis sorompóőröd halott s te állsz a sorompó előtt bármelyik határátlépésnél de mindig Kiskapudnál néha a tengerről jössz a fiatal-demokrata-pártállamba eladsz szőlőt portát ágyat és asztalt eladod a meg sem születő önmegvalósulást Magyarországon és mint remeterák elhagyott csigaházban úgy keresel védelmet a versben
| |
318. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-13 09:42 | Idősiló kussolóknak
Elvesztegetni az élés bizonyos részét, teszem azt reggel hatkor döcögni villamoson, a hitben hogy hozzájárulsz bizonyos dzsídípíhez, amivel henceghet kormánypárti képviselő napirend előtt, vagy éppen házassági évfordulón. Úgy el lehet vesztegetni az élet felét, hogy aszondod nem tehettél mást. Fölmented tehetetlenséged.
Pedig az egész élet arravaló, hogy lassan megutálj minden aforizmát. De nem csupán a tempó, a mérleg-játék. Teszem azt az ősz szertartásai, ne az őszt a tavaszt vegyük, amikor fölismered régi magad és majdnem kimondod, hogy: lehetsz. Még van esélyed. Megállsz nézni egy falun végigvonuló nyájat, a visszavárt gólyát. Arrébb az óriás plakáttal egy képben madárijesztő, és vezetés közben fantáziálsz, aforizmázolsz, kis híján fölveszel egy félszárnyú angyalt.
A piszoár peremén
Ó hogy megutáltam az aforizmát. Pedig külön füzetben, téma szerint gyűjtöttem. Villamoson, buszon döcögve egy-egy archoz passzolót kerestem magamban. Az értelmes lányoknál is bejött, diszkóban, lassú táncnál. Átaforizmáztam az érettségi utáni időket.
A piszoár peremére szállt. Erős sugárban jött, abbahagyni nem tudtam. Annyit tehettem, hogy elrántottam a rudazatot, de így is finom hártyáját érte az aranysárga áramlat. ami magával vitte, hiába csapkodott, annál reménytelenebbül bekerült a lyuk vákuum rendszerébe.
Lábai, szárnya, egész teste az örvényé lett. Az ember nem nyúlkál gusztustalanba. Lement, mint a Nap. Ez volt életem első drámája, a tehetetlenség megélése. Egy gyönyörű teremtmény pusztítása, az ölés.
| |
317. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-06 17:55 | Szép Emlékszel a hajcsavarót, én hátul, azt mondtad ügyes kezem van. Őrzök egy tincs hajat, harminc után voltál, fekete mint a sír. Behajózásom előtt láttam, nem őszülsz. Kiruccantam szolgálat után egy köztemetőbe, az Atlanti-óceán túlsó szélén, Grenada, hogy ne találkozzak élőkkel, ne kelljen beszélgetni hangzó nyelven.
Érzem nem stimmelek most, könnyen el tudok távolodni magamtól, de most ki tudná a helyet, az időt, amikor kitör a lerakódott mélyből, föl, föl, hisz' egyszer robbannia kell annak belül, akihez nyavalyog a fiú hangtompítva, azoknak a galacsniszerű össze sem gyűrt épp csak feszült csomóknak benne, benned.
Én akkor a játék-boldogságtól nem fogtam föl mi ment végbe, begörbítettem a hajad, szép? - ? - kérdezted, anya mi az irombára mondtuk, hogy szép meg a kakas, apa vérvörös rózsáira a kútnál, anya mi nem mondtunk egymásra sose ilyeneket, nem mondtunk. Mikor fölkapáltuk a krumplit arra mondtuk, hogy szép. Miért csavartuk a hajad? Azt játszottuk, játék volt, én nem akartam szépnek az anyám.
Sok játékot otthagytam, szaladnom kellett a tükörhöz, most szép vagyok-e, lóczieszteréknél a háromszárnyú tükörben a délelőtti fényben szép voltam. Tudod mennyit csudálkoztam, amikor kikotyogtad, hogy festve van a hajad, szájrúzsoztál, akkor könnyen kiszaladt, hogy szép, de nem éreztem a jelentését.
Azt mondtad ügyes kezem van, őrzök egy tincs hajat, harminc után vagy, fekete mint a sír, itt az Atlanti túlsó oldalán, nem őszülsz.
| |
316. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-03-01 16:16 | Talicskával, lapáttal
A fényképet kabinablakba szoktam tenni behajózáskor. Leendő házam, leendő pincéjében állunk ketten. Úgy mondta Apám pincetömb ki- emelés. Egyik lapátol, a másik talicskázik. Ketten csináltuk májusban a pincetömb kiemelést. Gépi földmunka annyiba került volna, mint a beton. A pince betonozást, úgy mondta Apám a szarkofágot ketten, egyik lapátolt, másik talicskázott, ketten betonoztuk ki a szarkofágot. A gépi beton annyiba került volna, mint a határoló falak téglái. A határoló falakat, tetőt, a decemberi cserepezésig, ketten építettük föl a házam. Belső munka nagyon lassan haladt. Nem volt pénzem. Apám meghalt. Fél- készen beköltöztem. Anyám meghalt. Sosem készült el a házam. Anyátlan, Apátlan, úgy adtam el talicskával, lapáttal. Ott- hontalanul tántorogtam világgá, gazdagodni. | |
315. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-02-24 08:52 | Volt egy ál.
Annyi minden lehetségesnek látszott. Amint JL képzelte. Ahogy MLK Jr. álmodta.
I had a dre..Volt egy ál. Volt egy állatom. Volt egy plüss állatom. Gyerek kezem simítása rajta. Ütlegelés nyomai, a teljesületlenség sírásai. Szebb, nagyobb állatot szerettem volna. Nagyobbat, mint bacsótibié volt. Méreg és örömkönny. Volt egy plüss állatom. Rajta makacsságom korai fázisai, tűnődés és ámulat-gyakorlat. Illúzió, anya-mesével beitatott plüss kutya.
Hogy maradt meg? Miféle menekülés közepette? Padláson találtam rá, ahol szalonna meg kolbász- zsír csöpögött. Ahol a rendszer-gazemberei hajnalban begyűjtötték Nagyapa féldisznóját, reggel akarta elásni. Szalonna és kolbászzsíros plüss állat.
A vevők értetlenül álltak. Bejártuk az örökségem.
Sorsára hagytam, ledobtam a parlament elé. Elküldtem a rendszernek. Talán szemétként kezelve végezte. Talán eső áztatta sokáig és sebet tépett rajta a csípős december. Talán őrzik. Talán még játék. Kutya. Hosszú szolgálatban. Mintha magyar nemzet sebeivel és reményeivel játszhatni.
Mindenféle elnök a szemébe nézhetett volna. Annyi minden lehetségesnek látszott. | |
314. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-02-16 18:35 | „Énekkel a poros, tarlott mezőkön”
Tétován és elodázva A kezdemény Azt se tudom
Hova minek mikor Ahol én születek Mindig kitalálnak
Egy istent Egy propaganda istent „Énekkel a poros, tarlott mezőkön”
Egy kamu istent Megfontoltan Nemzet ellenes célra
Ezt nyilván csak akkor Tudom meg amikor Amikor értékközösségre
Vágyom nemcsak veled De a kamu istennel is Akkor tudom meg
Amikor már nem Ismerem föl lapulok tagadom Ahogy „A hőkölés népe”
Ha eljön hogy megáldjon „Jókedvvel, bőséggel” az Egy Isten | |
313. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-02-13 09:16 | Repkörzet „Once there was a way To get back home”
Könnyű lecke voltál. Fölismerhető mézesmadzag. Méhlegelőn vérér, pollen és nektár. Fullánkkal remegő tánc: fénytér.
Ha üzensz hártyás szárnyúak nyelvén, múlékony kudarc jósnők jövendölése. Repkörzetem boldogító párna, sínek mellé dobva zúzottkőre. | |
312. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-02-07 19:49 | Pingvinekkel táncoló
Nem kell hogy véleményed legyen, kedvem volt meztelenül táncolni a napon. Magamhoz öleltem az istent. Ez persze a szokásos nagyképűség, mert valójában Ő ölelt magához, de tánc volt. Én voltam a férfi még így is, még akkor is. Én vezettem. Ez persze a szokásos nagyképűség, de a gondolat egyre könnyebben bánt az anyaggal és eleinte még el akartam jutni valahová szikrázó kavicson, cápauszony-szárnyon. Egyre magabiztosabban éreztem, hogy semmit nem birtokolok és semmit nem őrzök. Semmiért nem felelek. Amit nem őrzök, abban nem veszhetek el, amit nem féltek, nem szerethetem – már rég nem voltak virágok, csak madarak voltak, ősi lovak, dinoszauroszok és állkapcsok és fogak, de nem féltem mert velem volt az isten és táncoltunk, mint ahogy táncolnak a pingvinek. Mint ahogy eltáncolnak a pingvinek az Antarktiszról, mert eltáncolnak a pingvinek, ha nem lesz a földön jég és hó. Ez persze nagyképűség, de manapság mint pingvin ölelem át az istent.
| |
311. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-02-02 09:20 | privát pokol
mentél a vakvágányon bevágásban zúzottkőre írtál találomra egy-egy betűt talán ekkor kedvelted meg a fölösleges dolgokat eszedbe se volt költő valami homályosat tudtál írókról mentél a bevágásban és visszhangzott a fejedben iigennn apádnak azt mondtad iigen benyelezted a csákányt és viheti hajnalban pályamunkásoknak talpfa aláveréshez harminchárom éve azóta nem hazudtál ja egyszer mert összejöttél afro-nővel de látható nem hazugságból élsz
neked jézus kell nem krisztus minél többet akarsz majd kihozni ebből
kátránypapírra írsz arra leszel kíváncsi a déli nap megolvasztja-e betűid mint só az alvadt vért nem sok idő kell és írsz porba párás üvegre hamvas bőrre hogy hasznos fölöslegesnek lenni
és minél többet ki akarsz hozni ebből miféle ebből hát ez az valaki azt mondja élet c'est la vie leben life kisapám intervallum -tól -ig egyszeri a megismételhetetlen komikum és tragikomikum Kosztolányitól Dosztojevszkijig bűn és bűnhődés
minél többet akarsz kihozni ebből kényszer alatt mámorban milyen a jó élet kényszer-mámorban ámorral morállal érzed hogy elkúrtad és hazudsz sörnek bornak hogy már késő és eljön a pont amikor vastagon benne lesz a korszellem közösség társadalom
velük kellett maradnod a zsákmányoló osztállyal tehetséged lehetőséged kihasználni
velük maradhattál volna és saját jachttal szeled a tengert nem idegen társaság idegen árui között írod ezeket könyöklőre tengervíznek vagy raktárak dermedt vasán | |
310. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-01-28 10:02 | szökésben
(Tudok-e eleget történelemről, társadalomról, tömegkultúráról, néplélektanról, az elnyomó gépezetről, ami fokozatosan elidegenít magától. Hogyan jutok a Kossuth utcából kontinensek közé.)
első rész aki félt a reménytől
dicsőített gyalázat: önirtás majd most és megint majd most reményt cukrosító pátosz
nem akart közreműködő maradni nem akart cinkosodni boldogtalanok között hogy jól van ez így - nem
maradt a kilátástalanok földjén szántó-vető marokszedő-batyus őseit vitte esküvel halt katona és vasutas őseit vitte
bölcsője kint az udvaron tanulófüzetei a szélben vinyettán elmosódott neve
mintha eltűnhetne a testen kívüli kiirthatatlan semmi úgy adta el örökségét
nem akart közreműködő maradni nem akart évértékelőt boldogtalanok között hogy jól van ez így
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|