Túlélő sztori


Mondjátok meg nekem,
ki hozta el számunkra a tüzet,
mely őseinkre hullott egykor,
s történetére fényes lobot vetett.

Évezredek lombsátrából a vad,
vadászként lépett elő,
nehéz kezében zuhanni indult,
felismert összefüggés: a zuhanó kő.

Apró magból művelt táj lett,
a kő: épületekké nemesült,
s magának lépve le a földet,
zsebébe gyömöszölné már az űrt.

Mitől vált emberré az ember,
ha lerontva javít fel dolgokat,
honnan a teremtő képzelete,
miért öl, ha ölhet, pusztít, ha pusztíthat?

Honnan a szó, az írás, a dal,
a gyengét gyámolító szeretet,
honnan az ötlet és a terv,
mely álmokból realitásokat emelt?

Látva, hogyan kanyarog az időben
előre a tömeg, a történelem halad,
mondjátok meg nekem,
ki tette lába alá, magát az utat?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-07-17 15:29:39
Utolsó módosítás ideje: 2024-07-17 15:29:39