NAPLÓK: Vendég Legutóbbi olvasó: 2021-04-22 08:13 Összes olvasás: 761086. | [tulajdonos]: kedvenc | 2021-03-11 23:57 | Petőcz András EGY FOGALOM MEGKÖZELÍTÉSE (apámnak)
Kimondom a szót: tenger – – – Zuhatagokat látok. A szót kimondom: zuhatag. Forró homokot, ébredő partvidéket látok. Legyen hát: tenger. Legyenek rajta vitorlások. A távolban harangok kondulása – – – Konduló percek – – – Elmúlások. Legyen hát: zuhatag. Forró homok, ébredő partvidék legyen! („Zörren” csupán a szó. „Zizeg” – – – Legyen hát: szóóó-zize-gés – – –) Legyenek csatározások! Ütközetek! S mint éjjel a tenger: sötétlő nyugalom. Bukások, tétova halálozások: lehet bármennyi. Bármennyi legyen. (Látod: elered lassacskán a nyelvem. Csevegő, lágy olvadozásban. Mint sebről a kötést. Feloldom. Feloldalak.) Lehetnek szorongások. Halálozások. Nyugodt a tenger. Szinte moccanatlan. Szíííív-dobo-gás. Határtalan öröm. Mélység. Sziklatető. Lélegzet. Sok-sok lélegzet legyen! Legyenek széttárt, gyönyörű mozdulatok! Legyen hát lélegzet! Domború mellkas! Sikoltás legyen! És repülés! Kinyílott szárny legyen! Méltóságteljes mozdulat! Legyen hát repülés! Csupa kék, kék, kék a tenger, és körötte minden. Száguldás legyen! Legyen áttetsző égbolt, és végtelen mélységben puha, elegáns, nyugodt szárnyalás. „Legyen hát szárnyalás.” „Legyen győzelem.” Égbolt! Izzó, fénylő, áttetsző égbolt és hallgatag mélység. Mélység legyen – – –, és legyen félelem. Legyen mélység és félelem, magasság legyen, és legyen születő öröm. „Láttam a tengert: hatalmas vagyok.” Köröttem tengernyi-cseppek. Ezernyi tengeri-csepp. Láttam a tengert: végtelen vagyok. Legyen végtelen a végtelen öröm és legyen szomorú. Simogasd meg! Öleld át lebegését! Öleld át! – – – Legyen hát repülés, mondom, és alattam a tenger nyugodt. Sirályok csapdosnak körülöttem, a magasban izzó fényesség, a magasban mélységet látok, és a mélységben magasságot. Több ez már szárnyalásnál, legyen hát: lebegés. Lebegés legyen. És nyugalom. Megnyílott test a magasság, és mélysége végtelen öröm. (post scriptum) Sirályok vijjogása-károgása hallik körülöttünk, a sós víz arcunkba csap egy-egy, pillanatra és mi nevetünk boldog nevetésben, és repülünk. Végtelen nyugalom. Végtelen a nyugalom bennünk és határtalan az öröm. Örökkévaló, akár a tenger mormolása. Mozdulatlanná lett, ami mozdulatlan, és teljessé lett a beteljesedő idő. Látod? Testünk mind élesebben tükröződik, a hullámzás elült, szellők fodrozása minket nem zavar. A távolban harangzúgás. Harangok énekelnek.
| |
85. | [tulajdonos]: Na, tessék! | 2020-12-02 20:49 | Louise Elisabeth Glück: Évforduló Készítő: apokrifonline (Anniversary)
Azt mondtam, hogy hozzám bújhatsz. Arról nem volt szó, hogy hideg lábaddal hozzáérj a farkamhoz.
Valaki megtaníthatna, hogyan kell ágyban viselkedni. Arra gondolok, hogy tartsd meg magadnak a végtagjaid.
Nézd már mit csináltál – elzavartad a macskát.
Nem akarom, hogy itt legyen a kezed. Azt akarom, hogy itt legyen a kezed.
Figyelned kellene a lábaimra. Legközelebb képzeld el őket, ha látsz egy dögös tizenötévest.
Mivel sokkal több van ott, ahonnan azok a lábak jönnek.
Gyukics Gábor fordítása Az eredeti vers itt olvasható.
Anniversary BY LOUISE GLÜCK I said you could snuggle. That doesn’t mean your cold feet all over my dick.
Someone should teach you how to act in bed. What I think is you should keep your extremities to yourself.
Look what you did— you made the cat move.
But I didn’t want your hand there. I wanted your hand here.
You should pay attention to my feet. You should picture them the next time you see a hot fifteen year old. Because there’s a lot more where those feet come from.
"Anniversary" from Meadowlands by Louise Glück. Copyright © 1996 by Louise Glück. Used by permission of HarperCollins Publishers. Source: Meadowlands (The Ecco Press, 1996)
| |
84. | [tulajdonos]: És tényleg működik | 2020-11-27 11:46 | A kudarc teljes anatómiája
A nap LRH idézete
„Ha azt látod, hogy valaki sokszor vallott kudarcot, mit értesz az alatt, hogy kudarcot vallott? Úgy döntött, hogy elmozdít valamit a térben, és aztán nem tette meg. Ez a kudarc teljes anatómiája: úgy döntött, hogy elmozdít valamit a térben, és aztán nem tette meg. Ebben az univerzumban ezt így lehet felismerni, ez a kudarc teljes anatómiája.
Természetesen egyszerűen posztulálhatná azt, hogy kudarcot vallott. Ez tehát a kudarc egy másik anatómiája. Ezt mindig szabadon megteheti. Te magad is megteheted ezt, nem azért, hogy kifuttass valamit, vagy bármi ilyesmi, csak egyszerűen azt mondod magadnak, hogy kudarcot vallottál, nem azért, mert ennek lenne valami oka, értelme vagy bármi más. »Kudarcot vallottam, és ezért egy bizonyos módon kell éreznem magam«, és így tovább, és aztán érezd magad úgy. Meg tudnád tenni. Vagy egyszerűen azt posztulálhatnád: »Nyertem.« Nem nyertél semmit, csak most azt posztulálod, hogy nyertél, és a győzelemhez hozzátartozik, hogy jól érzed magad, ami a posztulátumok szerkezetének része, és ezért: »Jól érzem magam«, miután adtál magadnak egy okot arra, hogy jól érezd magad.
Vagy miért nem posztulálod egyszerűen azt, hogy jól érzed magad? Mindegy, hol kezded el.”
—L. Ron Hubbard Az idézetet megtalálhatod a A négy létállapot, I. rész (1954. július 23.) előadásban, a Phoenixi előadások‑ban.
Sajátítsd el a tudást, hogy hogyan értsünk meg és kontrolláljunk bármilyen szituációt illetve, hogy hogyan váljunk okozóvá az élet minden területén. Erősítsd meg az életed tudással, egészítsd ki a Tudás Aranykora könyvtárad!
Tekintsd meg az akcióinkat
U.I.: Egy barátodtól, kaptad ezt az üzenetet, és szeretnéd te is kapni A nap LRH idézetét? Iratkozz fel a levelezőlistánkra itt!
| |
83. | [tulajdonos]: ez is | 2020-10-21 21:15 | 3. (44)
(mintha szeme lett volna)
A felpörgetett fát a legügyesebb messzire ütötte. Szaladni kellett, hogy elkapjuk, és aki rosszul nyúlt érte, azzal múlni kezdett az idő,
nevet kapott és lett családja, kérdezgettük, ki látta. De volt, amikor rontott az ütő. Olyankor elég volt őt lecserélni, különben mindenki maradhatott a helyén,
sosem amellett akibe tudtuk, hogy szerelmes. És volt olyan is, hogy a pörgőfa pont a kezembe talált, mintha szeme lett volna az időnek, átmetszve a kéket
a zöldön át, és mire leért, észre se vettem, hogy eltelt harminc év. Szerencse volt, kiáltották a többiek, most az egyszer, szerencse.
| |
82. | [tulajdonos]: költőiképekmetaforáknélkü | 2020-10-19 14:23 | 2. (30)
(virágevők) Kaput rajzoltak egy garázs falára. Háttal kellett kihajítani a labdát. Iskolából jövet egy pinceműhely előtt mindig megálltak, az ablakon belesve kiragasztott újságképeken meztelen nőket lehetett látni. Az egyik kezében labda volt. Fejét kicsit félrehajtva mintha épp nekik nyújtotta volna, és ők szaladtak vele ki a pályára, ledobták pólójukat - bőrükre, hajukba ragadt a por. Azután fáradtan a kerítés mellett egy akácfa alá feküdtek. Letépdesték virágait, és kiszívták belőlük az édes nedvet.
| |
81. | [tulajdonos]: lenyűgözöttvagy10szerielolvasá | 2020-10-18 09:05 | (az ágak mögül)
Az ágak mögül, és mintha ő, túl nehéz test, sárga műszálas köpenyben, jönne, hogy mögötte csupa zöld, negyven évvel az agyhártyagyulladás után, míg a fű ott a vizes kőkockákra nő, és arcán mennyi szégyenlős mosoly, ahogy csoszog széles műanyag papucsban, és a bántó féltés, mellyel nézik őt, mintha jönne, és ugyanúgy a házba, deréknyi vastag a térd, mint egy fa mögül egy másik fa árnya, mely végig simít a lépcsőfokon, és számolni kezd, háttal a kertnek, milyen rég, odaverve egy kicsi föld, amikor ugyanitt, hogy tükre volt a szürke vízfény, fű ráhajolva, ha még élt.
Az ötödik után elárulom kinek a versei. Ha közben valaki rájön, kérem, szóljon!
| |
80. | [tulajdonos]: egy-verses | 2020-10-08 09:47 | kutasi vivien szimpla nem
bár érdekelne téged hogyan szedem ki megőszült szálanként magamból a beteljesülést
1. 2011.03.26 18:26 Standovár Ágota - szerki -- meo | szimpla nem Válasz erre Maradós.
2. 2011.03.22 18:56 Korányi Mátyás - szerki -- meo | szimpla nem Válasz erre Kedves Vivien! Engem kifejezetten érdekelnének a hajszálai. Ezt a verset is szívesen elfésülgetem magamban most, mint gyermekeim a "my little pony" szivárványsörényét. Hiába őszek, harcában is békét üzennek. Kafa.
Egy-verses sikertörténet a dokkon. Az akrobatikus tornászlány nem írhatta, hiszen ő 14 éves sem lehet ekkor. Hogy milyen szép név, ez a Körtés Kora!
| |
79. | [tulajdonos]: Erről jut eszembe | 2020-09-15 21:58 | A nap LRH idézete
„Mivel a legnagyobb és legszélesebb festmény, amit festhettek, egy élet festménye volna. Az ember valójában elérheti azt a szintet, hogy az élet professzionálisan gyönyörű élője lesz. Elérheti. Van néhány ember, aki olyan, hogy csupán már azért örültök, hogy ismeritek, mert úgy tűnik, gyönyörű életet vezet. Érdekes, ugye?
Így az emberek azt mondják, hogy a festésen, íráson satöbbin keresztül vágyakoznunk kell a művészetre, és mit csinálnak ezek az emberek? Az életről írnak, festenek és komponálnak. Ott ültök ezzel a hatalmas vászonnal és minden nyersanyaggal, hogy összehozzatok valamiféle műalkotást. Hogyan illesztenétek össze ezeket a dolgokat, hogy érdekessé tegyétek őket? És ez lenne a művészet, számotokra. ...
Akkor viszont elkerüli a figyelmeteket a művészet elsődleges területe, ami az lenne, hogy valaki szépen él.”
—L. Ron Hubbard
Az idézetet megtalálhatod az 1953. március 24-i előadásban A Faktorok‑ban. | |
78. | [tulajdonos]: Mintha ma lenne | 2020-09-14 19:47 | Nem mentem messzire érte, csak a Holdkatlanig. )
Herczeg Ferenc Play Shakespeare
A 66. szonettre
Tir'd with all these, for restful death I cry Shakespeare
Elegem van, kikészítenek, Ha korrekt vagy, itt koldusbotra jutsz, És trendy majmok ugatnak neked, És hamis minden haver, minden cucc, És címeres barmok nyernek címeket, És diáklányok kurvának mennek el, És mindenből a szar, gagyit veszik, És az igazság senkit sem érdekel, És a művészet az hízelgést jelent, És egy hülye (ki most már doktor), pédakép, És ki dolgozik, az büdös proli csak, Az Igaz Hitet követjük (az ördögét)
Mégse fogok meghalni, tetvek! A csajomat nem hagyom nektek!
| |
77. | [tulajdonos]: hátha | 2020-04-30 22:31 | https://www.facebook.com/ukinhungary/videos/1627668527262425/ | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|