sóhaj

arra ébredek
hogy egyedül vagyok
persze ez nem újdonság
legtöbbször ez van
valamiért elkerülnek az emberek
ahogy elkerülnek a versek is
olyan emberek között élek
akik szarnak a művészetekre
akik hajnali négykor kelnek
és délután négyre érnek haza
közben takarítják mások szarát
havi kétszázezerért
akik lehúznak napi tizenkét órát
pakolják a ládáka
közben mosolyognak
rohad a lábuk
a bakancsban és hajolni még tudnak
de kiegyenesedni már nem
akik bányászkolóniából kerültek panelba
de többre már nem futotta
akik elérték a nyugdíjat
de felfordultak a két év múlva rákban
akik betegeket mosdatnak
forgatnak etetnek és gyógyszereznek
közben számolják mennyi van még
a lakáskölcsönből
akik kilométereket gyalogolnak
hogy elérjék a buszt
ami elviszi őket hatvan kilométerre
állnak a szalag mellett égő testel
és hazafelé még bevásárolnak
a szatyruk húzza a karjukat már
majdnem a földet éri
de még főzni kell holnapra
meg mosni
meg mindig van mit takarítani
meg a hülye gyerekkel is
foglalkozni kellene
ez megy hét napból hatszor
a lábuk vastag és a derekuk is
tesco akciós ruháikban negyven évesen
kinéznek hetvennek
akiket már csak a rubophen
meg a rivo tart egyben
kelnek minden nap
hajnaltól estig napi tíz rongyért feketén
akik generációk óta kuliznak
és nem is lesz ez másképp
és hétvégi házban élnek
sárban és sötétben botorkálva
a világ végén
akik nem kellenek senkinek
a kriplik
lógnak a kukáskocsin
emelgetik a szemetünket
akik nem egyetemi előadótermekben
tanulták a kultúrát
hanem pofonokból
nekik ki ír verseket








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-06-07 11:58:44
Utolsó módosítás ideje: 2026-06-07 15:46:41