NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2026-08-30 05:44 Összes olvasás: 91580
1094.
[tulajdonos]:
2026-08-27 18:44
when I'm hearing Dolly Parton I'm turning my dolly part on when I'm seeing Tim Curry must open a tinned curry in lieu of a good meat loaf just imagining the means of "I'd do anything for love, but I won't do that"
1093.
[tulajdonos]:
2026-08-27 16:52
Volt itt nemrég valami félreértés az időmértékes verselés szabályait illetően. Nem vagyok annyira képzett a témában, mint szeretnék és azt sem tudom, hogy a 19. században hogyan beszéltek, de annyit mindenképp tudok, hogy az ókorban a beszélt nyelv ritmikája adta a vers ritmikájához is a kiindulási alapot, függetlenül attól, hogy mi volt leírva.
Pl. Iuvenalis 5. szatírája, részlet:
"Vilibus ancipites fungi ponentur amicis, Boletus domino: sed qualem Claudius edit Ante illum uxoris, post quem nil amplius edit."*
Itt az utolsó sor az igazán érdekes, pontosabban az eleje, ahol a szóvégi és -eleji magánhangzók, ill. a nazális 'm' a szó végén a következő szóeleji magánhangzóval összeolvad, tehát: ant-illum-xoris
* nyersen: Kétes gombák tálaltatnak a hitvány barátoknak, Boletus az úrnak: épp amilyet Claudius evett, még a felesége gombája előtt, ami után többé semmit nem evett..
1092.
[tulajdonos]:
2026-08-24 16:34
jó vicc, hogy megkívántam a pasta alla poverello-t, vagyis a szegényember tésztáját, ami a következő módon készül: felteszed főni a spaghettit, közben egy serpenyőben elkészítesz két tükörtojást, az egyiket félrerakod. az al dente spaghettit a serpenyőben maradt és vademberesen feldarabolt tojással, valamint feketeborssal és egy kevés Pecorinoval vagy Parmigianoval összeházasítod. tálaláskor a tészta tetejére helyezed a másik tükörtojást. egyszerűségében fenomenális étel, de más dolog egy olasz faluban csórónak lenni, mint Budapest XVIII. kerületében. egy darab Pecorino Romano áráért 30 darab tojást veszek. persze játszhatna még a Džiugas (kiváló litván keménysajt) legolcsóbb verziója is, de annak az árából is kijön több mint fél kg csirkemell, ami pl. kirántva kétnapi betevőt kitesz. viszont való igaz, hogy a pasta alla poverello ungherese-t is szeretem, amit gyerekkorom óta csak tojásos nokedlinek ismerek vagy a "sajtostésztát", ami csak tejfölt és trappistát tertalmaz, vagy a túróstésztát -- mind megállják a helyüket a "pasták" között, ha jó az alapanyag.
viszont az is való igaz, hogy nem szükséges mindig a trendet követni, sőt, néha érdemes belegondolni, hogy milyen gyökerekkel rendelkezik az adott étel, jelesen a pasta alla poverella hozzávalói valóban kimerülhettek a tojásban és lisztben, hiszen valószínűleg a tyúkok tojtak, liszt is volt, tehát lehetett begyúrni tésztát, majd tojással tálalni, sajt nélkül. a carbonara is (mely egyébként a poverella mellett áll a tornasorban) "sima" szalonnával készülhetett, hiszen, ha volt is a kamrában guanciale, vagyis tokaszalonna, azt inkább nemesebb ételek elkészítéséhez használhatták, mint egy egyszerű tojásos tészta. ki lehet egyébként próbálni ezt a lebutított verziót: száraz serpenyőben egészborsot pirítasz, majd mozsárban megtöröd. (mangalica)szalonnát lassan zsírjára sütsz, félreteszed, a zsírban megforgatod a főttésztát egy kis főzőlével, a serpenyőt lehúzod a tűzről és a tésztához keversz két tojás(sárgájá)t, megszórod a borssal, ráhalmozod a szalonnát és ha van, reszelsz rá sajtot.
természetesen a legvalóbb igaz, hogy csóróként abból kell kiindulni, ami otthon megtalálható, így jön ma létre a pasta con burro, uova, aglio e olio di tartufo, vagyis a tészta vajjal, tojással, fokhagymával és szarvasgombaolajjal (ajándékba kaptam, a szerk.). főzni azért kell minden nap, mert addig nem gondolok az öngyilkosságra, amit amúgy képtelen lennék megtenni, de gondolni rá attól függetlenül kénytelen vagyok. buon appetito!
1091.
[tulajdonos]:
2026-08-09 22:32
Ha már említésre került a császárgalóca, gondoltam, hogy érdemes lenne ideidézni Carolus Clusius fajleírását a gombáról, mely a Fungorum in Pannoniis observatorum brevis historia et Codex Clusii c. műben jelent meg. A könyv súlyáról beszél, hogy hagyományosan megjelenését tekintjük a mikológia, mint tudomány születésének, a modern gombahatározók mintájául szolgál és magyarként büszkék lehetünk arra, hogy Clusius a gyűjtőmunkát Pannónia területén végezte el. Az eredeti szöveg latin, a fordítást én készítettem - később Clusius kultúrtörténeti megjegyzéseivel is jövök, ill. mondhatom, hogy a kódex teljes anyagának fordítása a terveim között áll.
*
"Térjünk rá az ehető gombák legnemesebb fajára (mely megfigyelésünk sorrendje szerint a tizenhetedik).
Tölgyekkel ritkásan benőtt erdőkben terem, kivált a vágásérett állományokban, szárazabb, magasabban fekvő területeken, évente két alkalommal, aratás környékén és szüret előtt. Kiválósága miatt magyar neve Úr gomba, vagyis mintha azt mondanád: uraságok gombája vagy elsőrendű gomba; a németek ugyanezen okból Keyserlingnek nevezik, akárha császári lenne, minthogy a gombák között elsőbbségre méltó. És valóban annyira felséges, hogy nem meglepő, ha azoknak, akik előszeretettel esznek gombát, önmagát a többi gombafaj előtt kínálja föl elfogyasztásra.
Ennek csupán egyetlen formáját láttam és figyeltem meg, emlékszem, jóllehet fejlődése során valamely változás megmutatkozik.
Elsőre a talajból feltörő gomba fehérségével és alakjával valamelyest tojásra emlékeztet; a második vagy a harmadik napon ez a fehér héj vagy -- Plinius szavával élve -- volva a felső részén felfakad és mintha a tojásnak sárgáját fedné fel, majd még inkább kidudorodik ez a sárgaság és gombaformát ölt, míg a volva fokozatosan sorvad és elenyészik; a volvába zárt gomba mérete hosszában három unciára, széltében két unciára terjed. Elenyésztvén a volvát, a gomba körkörösen kiterülő formát ölt, melynek átmérője közel 4 uncia, melynek felső része kissé megduzzad, és a legfelségesebb arany vagy sáfrányszínt veszi fel; alsó része sárga, és a tönktől a szélekig húzódó számos barázda ékesíti. A gombát támasztó tönk ujjnyi hosszúságú és vastag, sárga színű. Viszont mikorra kifejlődik, kissé nagyobb az átmérője, és három-négy részre hasad, elveszti színének virágát-eleganciáját, felülről nézve aranyszíne megfakult, alsó része egészen halovány."
azért megjegyzendő, hogy Betthovenen kívül Bach is több értelemben rokon a jazzel (sőt talán minden nagy zeneszerőnk kapcsolatba került a jelenséggel valamilyen módon), hogy kinél ez mennyire és milyen módon került előtérbe, az megint más kérdés - hol hangzásban, hol bizonyos princípiumokban megnyilvánulva; Bachnál inkább ez utóbbi érvényesül. ím egy érdekes felfejtése a dolognak: https://music.youtube.com/playlist?list=PL_2GbFZCRTMl_T0Yq5IdLYB2ou0KlWZ_e&si=JcxvTNb6daD6LGOq
Szvjatoszlav Richterrel még "jazz"-esebb, bár ez nyilván nem lényeges szempont. Nagy zseni volt ez a Beethoven, mert ha a Nagy fúgát hallgatjuk, akkor rájövünk, hogy a modern XX. századi zenét is ő találta ki jó hetven évvel 1900 előtt.
És 15:56-nál rájövünk, hogy voltaképpen Beethoven találta ki a jazzt.
1086.
[tulajdonos]:
2026-08-08 15:16
1085.
[tulajdonos]:
2026-08-07 15:19
-- Te melyiket szereted jobban, ha hosszú, vagy ha vastag? -- Én azt vettem észre, hogy amelyik hosszú, az általában vastag is. Pl. Thomas Manntól a Doktor Faustus.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
