NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2025-07-06 11:05 Összes olvasás: 70178Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül960. | Bátai Tibor: RE MP&HG | 2025-07-04 13:14 | Kié a második monogram az & után? Gondolom az első is az, és sejteni vélem, hogy kié. | |
959. | [tulajdonos]: MP&HG | 2025-07-04 09:29 | "-- Ó rossz, gonosz, haszontalan, csúnya Essneki! Hányszor mondtam, hogy ne csinálja. Hmm... bűnhődni fog. A lányok a megmondhatói: csak egyfajta, de súlyos büntetés van nálunk kiszabva arra, aki meggyújtja a cégért. Odakötözöd majd az ágyhoz és megvesszőzöd – ezt már a lányoknak mondta egyre nagyobb élvezettel, azok pedig olvadoztak a gyönyörűségtől – De jó alaposan. Aztán vesszőzés után azt teszel vele, amit akarsz. És utána... engem is. – Engem is... engem is... – hallatszottak a sóhajok mindenfelől. – Igen, mindannyiunkat jól megvesszőzöl!... Lányok, lányok! – csitította a többieket Mindentbele – Utána és végül nyelvgyakorlás következik! – Nyelvgyakorlás? – Ühüm, az jó... – Tulajdonképpen maradhatok is." | | Olvasói hozzászólások nélkül958. | Gyurcsi: pótlás | 2025-07-02 11:13 | kihagytam a madarakat bocsi csödö gyalázat pedig itt egy galambraj lep épp’ egy leszart faházat
a galambok nem tisztelnek se szobrot se házfalat sajnos száz szarrá lesz minden elfogyasztott száz falat
| | Olvasói hozzászólások nélkül957. | Gyurcsi: ,,, | 2025-07-02 11:03 | az én múltam kőfalában lazák már a kövek ilyen ha egy szabványkövet mérethibás követ
kék ég – jó de milyen kék az sötét-e vagy azúr ha nem konkrét a kék ég is - mint a kőfal – lazul
háttal nem kezdek mondatot nem látja ki süket nem is teszem hát kockára megbecsülésüket
| | Olvasói hozzászólások nélkül956. | csd: | 2025-07-02 10:40 | A múlt kőfal, az ég kék, a madarak csivitelnek, a hátam pedig viszket. | |
955. | [tulajdonos]: | 2025-07-01 12:32 | "A man with a hand like a hammer was hanging the portrait of his wife" - Ivor Cutler
(A pörölykezű fazon föllógatta a felesége portréját) | |
954. | [tulajdonos]: | 2025-07-01 08:47 | A halál legfontosabb orgazmusa
Volt egyszer egy férfi (már meghalt), aki tüdőbeteg volt (de nem rólam lehet szó, hiszen én még élek). Abban különbözött a többi tüdőbeteg férfitól (na jó, 47-es lába is kilógott a sorból), hogy fogyatékosságát a saját örömére fordította, az volt a szokása, hogy amikor kezdődött a roham, nekiállt keredájnozni, és a csúcspont közvetlen megközelítésekor adva be magának az életmentő gyógyszert, szimultán élvezett el és érte oxigénsokk az agyát, amitől az éteri extázis állapotába került (ő jellemezte így az élményt), és úgy aludt el, mint (az eternitmedencénkben naplemente után a tomboló nyár) a tej, vagy egy csecsemő, vagy mint egy csecsemő az alvadó tejben. Nem ebbe halt bele, vagy nem egészen úgy, mint várnánk, egy közepesen erős roham szertartása közben tűnt fel neki, hogy gerincoszlopa természetellenesen megfeszül, tagjai zsibbadnak és szíve rendellenes gyorsasággal kergeti az iramot. Franc se érti, mi hívogató volt ebben számára annyira, hogy folytassa amit csinált - érezte, hogy nem kéne, mégis stabilan haladt a csúcspont felé, amelyben a történetmesélés következő, kötelező elemeként meg is állt a szíve, s mikor ez tudatosult benne, meglepődésében akkorát durrant, hogy később biztos élete legfontosabb orgazmusaként jegyezhette volna fel az esetet, ha nem halt volna bele. Így csak az lett, amit már odafönt jeleztem, de legalább ebben is különbözött a többi tüdőbeteg férfitól. | | Olvasói hozzászólások nélkül953. | csd: re | Pálóczi Antal: KÖRTE - KÖRTESZAG | 2025-06-30 17:10 | És Newtonnál is az alma :)
ill. Mallarmé:
Ce pot de cidre tu le bois A la santé d'Ernest Dubois.
(gyorsferdítve: Korsó cider-t igyunk reá, egészségedre Dubois.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|