DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37614 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

garai péter sándor
  rontó pál
Új maradandokkok

Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
Bara Anna: ...aki, ha kell
Ötvös Németh Edit: új tavasz
Kiss-Teleki Rita: Üresen
Szakállas Zsolt: a smaragdragu könyvelése
Szakállas Zsolt: BUKFENC
Farkas György: Verdun
Szakállas Zsolt: KALIBRÁLNI
Szilvási István: Ha te még ígéret volnál
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 7 órája
Szakállas Zsolt 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Farkas György 1 napja
Tóth Gabriella 2 napja
Bara Anna 2 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Zsolt Szakállas 3 napja
Czékmány Sándor 3 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
DOKK_FAQ 4 napja
Csapó Angéla 5 napja
Bősz Miklós 6 napja
Szilasi Katalin 6 napja
Nagy Zsuzsanna 7 napja
Tóth János Janus 9 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Szilvási István 10 napja
Szilágyi Attila 10 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 2 órája
Juli 3 órája
Minimal Planet 7 órája
Játék backstage 7 órája
Hetedíziglen 12 órája
nélküled 1 napja
Szőnyeg 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
mix 3 napja
történések 4 napja
az univerzum szélén 4 napja
Gyurcsi 4 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 4 napja
Fészek 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2021-04-23 18:32 Összes olvasás: 15810

Korábbi hozzászólások:  
219. [tulajdonos]: Mindegy2021-03-11 15:23
VÉ-

A törlésnek örülök, kösz! :) És egy percig nem párt politizáltam.

Más. Véleményem szerint, attól az infernális nemzetközi stupidizmustól amit a BLM, a Píszí és a gender studies képviselnek, minden intellektuálisan és érzelmileg tisztességes embernek kötelessége elhatárolódnia s ezeket mint mélységes tévedéseket megnevezni és elvetni. Ez a véleményem szabad. Szabad ezt is stupidizmusnak tekinteni.

Nem sikerült akkor jól kifejeznem magam. Én, aki bizony voltam áldozat, gyűlölöm az áldozatiság arroganciáját, és az áldozatiságot mint érdekérvényesítő módszert, vagy az érdekérvényesítés módszereiben járulékos nyomelemet. A lábujjamtól a koponyám pújáig a hányinger jár át attól a versenytől, hogy ki a nagyobb áldozat, mert ez az a pont, amikor az áldozat (vélt de a valós is) bántalmazóvá lép elő, és a bántalmazás elérte a célját. Nincs olyan szellemi hagyomány, Nincs olyan magasba törekvő szív, amelybe ez belefér. Úristen, meddig fognak még az emberek összevissza hazudozni önmaguknak meg egymásnak.

Én, a következő tendenciákat látom: elpusztítani minden emberi és nem emberi autoritást amelyből felettes én vagy archetípusok képződhetnének. Elpusztítani az emberiség komoly és lélektanilag feszült játékát, lecserélni a visszataszító dögunalomra, amelyben bármilyen identitás bármire, bármikor lecserélhető, elsősorban elviekben aztán egyre inkább gyakorlatban. Ennek eszköze: a kivételekre való hivatkozás alapján felszámolni, de legalább kikezdeni, rongálni az általánosat. Mindez nem egyéb, mint a jóakarat paródiája, az együttérzés kicsúfolása. Találj magadnak áldozati identitást, vagy identitásodat itasd át áldozatisággal, cserébe a transznacionális nagytőke megsimogatja a buksidat és megvéd attól, akit te az áldozati identitásod megképzésével a te elnyomóddá változtattál. Azokat az egyéni hibákat és bűnöket, okokat, indokokat amiket felfedeztél az így megképzett elnyomódban tekintsed strukturálisnak. stb. stb. stb. de befejezem, mert úgy sem érdekel ez senkit, most az emberek azt játsszák, hogy megőrültek és őrületük maga a józanság. Mindegy. Úgy is csak kinevetik azt a minden porcikámat átjáró, szomorú, döbbent hányingert amit érzek. Felmentem magam ezen oldal látogatása alól is. :)

-GE

218. [tulajdonos]: próba2021-03-10 22:13
BU-



-LI

217. [tulajdonos]: elhaladván a táj felett2021-03-10 21:28
ES-

Drága Naplóm!

Bevallom neked, hogy a nőket izgalmasabb és eredetibb személyiségeknek tapasztalom mint a férfiak döntő többségét, akár szereznek szimfóniát akár nem. Mondanám, hogy a zene és az absztrakt gondolkodás közelisége távol esik attól, amiben a nők verhetetlenek és ez a verbalitás. De nem merem mondani, mert az interneten ilyeneket írnak:" Nem létezik férfi agy és női agy! Neuroszexizmus viszont igen - A vesénknek, a májunknak vagy a szívünknek sincsen neme." Úgy vélem, hogy nem véletlen, hogy nők a költők és írók között szép számmal és fantasztikus teljesítménnyel képviseltetik magukat, és persze a képzőművészetben is így áll a helyzet. Mégis, a nők régen sokkal elkötelezettebbek voltak az élet teljessége és nem az élet specifikumai iránt. A férfi csak a specifikumokra volt jó, a teljességre nem volt tehetsége. Éppen a teljességre való képessége bíztak rá gyakorlatilag mindent, a gyereknevelést, a háztartást, a pénzügyeket, a társasági ügyeket, a férfiak öltöztetését, a szépség képviseletét, a nemesebb érzések ideáit stb. Néhány tramplinak ez nem tetszett, mert férfi egyszerűségűvé kívánták degradálni magukat. Ráadásul a pénzembereknek mind fogyasztóként, mind munkaerőként szükségük volt rájuk, hogy a család köztársasági elnökének, a ház pénzügyminiszterének pozíciójából kirugdoshassák őket, megfosztva méltóságuktól. Az ő kicsinálásukkal kezdődött a család ócsárlása és kicsinálása. Az egyéni bajok kollektívnek hazudása. Tudod, a buddhizmusban a nő a bölcsesség szimbóluma. A tantra osztályokban az úgynevezett Anya Tantrák, magasabb besorolásúak mint az úgynevezett Apa Tantrák. Napi gyakorlatom és legszorosabb kapcsolatom Tárával van, akit Minden Buddha Anyjának hívnak. Úgy mondják, megszámolhatatlanul régen, egy másik világkorszakban egy feddhetetlen erényű királylány volt, aki gyakorolta az erkölcsi tökéletességeket, a meditációt és a bölcsesség kifejlesztését. A remeték csodálták és sajnálkozásukat fejezték ki, hogy nem férfi testben született, mert akkor bizonyosan elérhetné még abban az életben a megvilágosodást. Tára fogadalmat tett, hogy aztán kizárólag női testben születik, női testben éri el a megvilágosodást és női formában vezeti a gyakorlókat szellemi ösvényen. Úgy mondják képes mindenkit megszabadítani, aki valódi hittel fordul hozzá, és minden nap százezer lényt szabadít meg a létforgatag kínszenvedéséből. A bölcsesség mellett, ő a bátorság és a félelemnélküliség megtestesülése. Erich Neumann: A nagy Anya archetípusa -című hatalmas munkájában azt mondja, Tára ennek az archetípusnak a legtökéletesebb, legteljesebb és legtranszcendensebb megnyilvánulása. Ő, mint a transzcendens bölcsesség, maga Pradzsnyapáramita, aki a transzcendenciára szül meg bennünket, ezért minden felébredett és megvilágosodott lény anyja. Ő általa történik meg a megszabadulás. No, de kedves naplóm te jól tudod, hogy az első ember, aki előtt ténylegesen leborultam és mesteremnek neveztem egy nő. Sötét korszakban élünk. Úgy tanítják a tantrák ereje csökken, fakul. Ám nem igaz ez Vadzsrajógini gyakorlatára. E félelmetes Dákini, e csodás, dinamikus, eksztatikus női őselv az egyedüli, amit nem ront meg a sötétség. A feministáknak persze közük nincsen, nem is lehet hozzá. No, drága naplóm, tudod azt nem szeretem, ha a kategóriákat hol komolyan vesszük, hol nem, azt meg különösen nem szeretem, ha ez az érdekérvényesítés és az önreflexió sikamlós játékában és áldozati státusból indul. Hogy férfias példával éljek. Amikor a fekete rapper a hatalmas kocsijáról, házáról, lemezszerződéséről, kukijáról, tengernyi fehér háremhölgye kebeléről, a stukkeréről énekel, majd a strukturális rasszizmus áldozataként gondol, utal magára. Nem lehet macsónak és áldozatnak lenni egyszerre. Nem ízléses. Valamelyik nem igaz. (Persze egy mélyebb szinten minden ember áldozat és elkövető egyszerre, ahogy ambivalens is, de ezt nem szabad kimondani mert akkor az emberek megosztására, a jóemberkedésre, a társadalmi igazságszolgáltatás ördögi természetű játékára nem lenne lehetőség.) Nos, kedves naplóm, a feminista mizéria is ilyen önellentmondásokkal terhes, de eme szellemi magzatokra, nem követeli az abortuszt.

-TI

216. [tulajdonos]: csevely2021-03-10 14:36
VI-







-TA

215. [tulajdonos]: Egyenestelenség2021-03-10 14:27
KOM-

Remek rögtönzést követett el önnön működéséről Mária szerkesztő asszony. Egyben megkérem őt, hogy tollmix című oldaláról tüntesse el azt a két szövegemet, amely az oldalát szennyezi! Őszintén sajnálom, hogy szerkesztő lehet ezen az oldalon. Annak idején, amikor magam ajánlottam/kértem, szörnyű tévedést követtem el.

-CSI

214. [tulajdonos]: nősténysovinizmus2021-03-10 13:42
MAR-

Az anyám őrjöngött és lelocsolta forró zsírral a fele bátyám apját. Hull a könnyem a szegény fehér férfiakért is. Az anyám három éves koromban meg akart ölni. Hull a könnyem a fehér férfiakért. Unokaöcsémet fejbeverte, hogy agyműtétre szorult pár hónaposan. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. Hallom a hírekben, a férj szemét a feleség befogta, az elkényeztetett lány nyakon szúrta, menekülőre fogta az apa, gumikalapáccsal verték fejbe, végül a nej elgázolta. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. Hallom a hírekben, hogy a hisztis lányka meggyilkolta a kedvest, majd a fürdőkádban öngyi jelenetet produkált. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. tatároknak, törököknek dúlása, hull a könnyem a fehér férfiakért is. Az egymillió fehér (jobbára) férfi rabszolgára is gondolok, ha a muszlim világra gondolok. Hull a könnyem a fehér férfiakért is. Az első és második világháborúban a elesett fehér férfiakért is hull a könnyem. A gulágra hurcoltakért.

Mária könnye kiszáradt, lelke üszkös fekete, irgalom benne a fehér férfi számára nem terem. Az irgalom színvak, a könny is színvak. Ő mondja meg ki az áldozat. Abból aztán nem enged.

Ó, hull a könnyem a temérdek kicsiny törzsért, akiket a maják s az aztékok lemészároltak. Ó, hull a könnyem az afrikai törzsek közti esztelen mészárlás áldozataiért. Ó, hull a könnyem a Muszlim hódítók milliókra s milliókra rúgó áldozataiért, s így sorolhatnám. Az erőszak archeológiája, kegyetlen, és nem fehér ezt nem árt tudni. Ó, tegye la a számítógépet a telefont, ne írjon szonettet, ne hallgasson gonosz Mozartot, ne nézzen filmet se aki a fehér férfit bűnösnek tekinti esztelen gyűlölettel, fehérsége s neme miatt és semmiért sem hálás amit az adott.

-CSI

213. [tulajdonos]: tárlat2021-03-07 18:02
:)





(:

212. [tulajdonos]: Gyyémántpavilon2021-03-07 17:50
MES-


:) A legkedvesebb mester :) Hagyományvonalunk forrása. :) Története mindenkor erőt ad. :)


VIRÚPA A DÁKINIK MESTERE


"Én, ki a Csodás Jelek által a közvetlen valóságban élek,
Az intuitív felfogással bírván,
Én, ki a dolgok leplezetlen valójában éntelenül
Elidőzöm, túl a gondolkodáson,
Semmit sem elérve -
A nihilizmus vermétől megmenekedtem
Az önvaló éber tudásán hordozott
Elemi tapasztalás által,
S az örök mennytől megmenekedtem
A teljes függetlenség által.
Élek immár a beteljesedett tiszta gyönyörben és
Tökéletes éber elragadtatottságában.

Virúpa Tripurá városában, Bengáliában született, Dévapála király uralkodása idején. Már gyermekkorában szerzetessé szentelték a nagy Szómapurí kolostorakadémián. Itt tanult és elmélkedett, ezer társával egyetemben végezte gyakorlatait. A Vaddisznófejű Dákinínek, Vadzsra Váráhínak beavatását nyerte el.

Szorgalmasan gyakorolt, fáradhatatlanul törekedve tizenkét éven át mormolta az istennő varázsimáját, ám nem kapott még egy kis álom-jelet sem. Nagyon elszomorította és nyugtalanította, hogy gyakorlatában nem jutott előbbre. Végtére olyannyira elkeseredett, hogy imafüzérét belehajította a latrinába:

- Mi közük van e gyöngyöknek a boldogságomhoz!?

Ám e mindent eldöntő nap estéjén, éppen mikor megszokásától hajtván leült volna imáit mormolni, rádöbbent, hogy immáron nincs többé imafüzére. Ebben a pillanatban egy dákiní jelent meg előtte, s átnyújtott neki egy rózsafüzért:

Ne aggódj, te csodálatos gyermek,
Hisz te a felébredettek kedveltje vagy.
Ne élj hát az ítélkező gondolkodás rabságában,
Önnön elképzeléseidtől szabad légy!
Egyedülvaló tisztaság a szellem természete,
Íme a valódi Vadzsra Váráhí.
Ám hogyha keresed: ostoba és gyerekes,
Ha sóvárgod önzőn, csak elveszítheted!
A szellem természete kívánságteljesítő drágakő,
Ő minden képzettől szabad: ez a tökéletes megszabadulás!

Virúpa ekkor fellelkesedve, immár minden dolog ürességtermészetére alapuló bölcsessége révén, még egyszer elvégezte Vadzsra Váráhí tizenkét éves gyakorlatát, és elérte a mahámudrá beteljesedését.

Ahogy az élet és halál fölötti uralmat megvalósította, elkezdett inni és húst enni. A fogásokról szolgái gondoskodtak számára. Egy napon azonban semmi más ehetőt nem találtak, mint a kolostortető alatt fészkelő galambpárt. A szelíd és bizalmas madárkák bevárták őket, így nem okozott semmi nehézséget, hogy kitekerjék a nyakukat és konyhakész állapotba hozzák azokat. Az így elkészült ínycsiklandó elemózsiát feltálalták mesterüknek.

Egy éber szerzetes észrevette a madarak eltűntét, s megütötte a közösség összehívására szolgáló harangot.

-Ki eszik a szerzetesek között galambot? - kiáltott elborzadva.

-Ki az, aki közülünk megölne egy madarat? - kérdezték az összegyűlt szerzetesek. Felkerekedtek hát, s átkutattak minden cellát. Virúpa ablakán bekukkantva észrevették az uzsonna maradékait. Ekkor újra összegyűlve elhatározták, hogy a tettest kitaszítják a kolostorból.

Virúpa levette szerzetesi köpenyét, és alamizsnás csészéjével együtt a templom oltárára helyezte. Utoljára hajolt meg a szentély előtt, ahol több mint huszonnégy éven át imádkozott, azután elment. A kolostorkapuban egy szerzetes arról kérdezte, hogy mihez fog ezután kezdeni. A mester így felelt:

- Elűztetek, hát elmegyek. Követem az utat, mely gondoskodik rólam, hontalanul is mindig otthon leszek.

Volt a közelben egy tavacska, melynek felszínét lótuszlevelek fedték. Mikor Virúpa ideért, nem ment sem jobbra, sem balra, Buddha nevével ajkán a vízen át ment a túlsó partra. A kolostor szerzetesei, akik figyelték távoztát, meglátták ezt a csodát. Feltámadt bennük a lelkiismeretfurdalás, odaszaladtak a mesterhez, és leborultak a lábaihoz.

- Ó, de hát miért öletted meg a galambjainkat, tiszteletreméltó? - kérdezték alázatosan.

- Minden időbevetett jelenség merő káprázat - hangzott a felelet.

Szolgái odahozták neki a galambok szárnyait, s ő azokat az égbe dobva csettintett, a madarak pedig megelevenedtek és tovaröppentek, egészségesebben és kövérebben, mint valaha. Ekképpen hagyta ott Virúpa a szerzetesi életet, s lett jógivá.

A következő csodát a Gangesz partján vitte végbe. A folyam istennőjétől kért ételt és italt, aki elutasította óhaját. Ekkor zord paranccsal kettéválasztotta a vizet, s száraz lábbal kelt át a túlpartra.

Innen Kanaszata városába jutott, ahol betért egy kocsmába. A kocsmárosnétől pálinkát és rizst kapott, s ez igencsak ízlett az éhes vándornak. Mikor minden elfogyott, újra és újra italért kezdett követelőzni, míg a kocsma ki nem fogyott készleteiből. Amikor pedig fizetésre került volna a sor, kijelentette, hogy alkonyatkor fogja megadni tartozását. Phurbuját fény és árnyék határába döfte, és ezzel rögzítette a napot az égen. Ezt követően letelepedett és annyi pálinkát ivott meg, amennyit ötszáz elefánt tudott csak odacipelni.

Közben az ország királya lassacskán aggódni kezdett. Miniszterei nem tudtak segíteni, az országot sújtó szárazság okát képtelenek voltak kideríteni. Végül nagy szerencsétlenségében maga a Napistennő jelent meg a király álmában, s elárulta, hogy az az összeg tartja fogva az égen, amellyel Virúpa egy kocsmárosnak tartozik. Így hát a király kifizette a mester tartozását, és ő eltűnt. Tovább vándorolt, s Indra birodalmába ért, papok országába. Amikor elment Siva isten húsz méter magas kőszobra előtt, az ott őrködő papok arra akarták kényszeríteni, hogy tiszteletét téve hajoljon meg előtte.

- Nem helyes, hogy az idősebb hajoljon meg a fiatalabb előtt - felelte ő.

Ám Indra királya, aki épp ekkor jött tiszteletét tenni a szoborhoz, megerősítette papjai véleményét:

- Ha megtagadod, meghalsz - fenyegetőzött.

- Csakhogy ez bálványimádás lenne - ellenkezett a mester.

- Akkor a bűn az én fejemre szálljon - kiáltott a király.

Virúpa ekkor áhítatosan összetette a kezeit, s a hatalmas kőszobor abban a pillanatban kettérepedt. Az égből hang hallatszott: "Mester, hallak és engedelmeskedem."

- Végy hát menedéket a Buddhától - parancsolta Virúpa.

Abban a pillanatban, amint a szobor ezt megtette, újra ép lett. A Sivának felajánlott adományokat Virúpának adták, ő pedig szétosztotta azokat a buddhista hívők közt - eme adomány őket táplálja, mind a mai napig.

Indrából Virúpa Kelet-Indiába ment, Dévíkotta városába. E hely lakosai húsfaló boszorkányokká lettek. Egy közülük minden nap elrejtőzött a városhoz vezető út mellett, és varázsigét mondott a gyanútlan utazókra. Ettől ők az est beálltával könnyű prédává váltak. Virúpa és egy hozzá csatlakozó ifjú pap szintén a varázslat áldozataivá lettek. A fiú kapott némi elemózsiát, majd egy segítőkész buddhista hívő a város végén lévő templomhoz vezette, mondván, hogy ott megpihenhet. Mindazonáltal figyelmeztette a veszélyre:
- Itt mindenki boszorkány. Borzalmas dolgokat tehetnek veled, de itt elalhatsz.

Virúpa ezalatt titkon elszökött a városból és a Srí Parvatá-hegyre ment, ahol Nágabódhi mester megtanította Jamántaka istenség titkos tanaira. Miután e tudás birtokosává lett, Virúpa visszatért a városba, és a templomban találkozott a fiúval. Egy óvó varázsigét mormolt rá, mielőtt az aludni ment volna.

Eközben a boszorkányok összegyűltek, hogy a véráldozat szertartását végrehajtsák. Állati hús már a birtokukban volt, emberi hús, "nagy hús" azonban még nem. Ekkor az, amelyikük az útnál rejtőzött, beszámolt sikeréről. Megtudván, hogy áldozataik már a városban vannak, rögvest el is mentek értük. Az ifjút, kit Virúpa varázsa védett, meg sem tudták moccantani, ám a mestert, ki egy falapon aludt, fekhelyével együtt a boszorkánykörbe cipelték. Lerészegedtek s ünnepelni kezdtek, egymást hergelve, készülve a gyilkosságra. Vadul fenték késeiket s hisztérikusan vihogtak, ezzel lovalván magukat őrjöngésbe.

Egyszerre Virúpa is elnevette magát, a Héruka tizenkét hangú nevetését hallatva. Emellett a boszorkányok vihogása olyan volt, mint a játszadozó gyerekek önfeledt kacagása. A banyák úgy megijedtek, hogy megőszültek, megőrültek és elájultak.

Mikor magukhoz tértek végre, a mester megeskette őket, hogy ezután minden nap menedéket vesznek a Buddhától, és csak a megszabadulás tanait követik. Nyomatékképpen még megfenyegette őket, hogy ha fogadalmukat nem újítják meg napról napra, csészényi vért veszítenek anélkül, hogy ereik megsérülnének. Ha pedig elvetik a megszabadulás tanát, akkor szörnyű harci fegyver, a diszkosz metszi le fejeiket, vérüket Észak Démona szívja ki. Úgy mondják, a Diszkosz és a Démon ettől a naptól fogva látható, mint csillagkép, az éjszakai égbolton.

Ezután Virúpa ismét tovább vándorolt. Mikor néhány évvel később visszatért Dévíkottába, Siva és kedvese négy és fél millió családból álló város illúzióját jelenítették meg tiszteletére, hogy őt áldozati adományokkal tiszteljék. A lakomára, melyet érkezésének ünneplésére tartottak, a Harminchárom Érzéki Égből hozták az ételeket minden isteni palotából. Virúpa ezt a verset írta életéről:

Szerzetesként vezettem életem,
Otthonom volt Szómapurí hatalmas kolostora,
S a múlt tettek érdem-gyümölcseivel volt teli a Fegyelem Kosara.
Tizenkét éven át gyakoroltam: micsoda önbecsapás!
S a vége nem volt más, mint káromkodás:
A latrinába vágtam imafüzéremet.
Ekkor jelent meg végre a szabadság bölcs asszonya,
S tanai révén feltárult előttem a lét titkos ős-oka,
Feltárult titkon a szabadság hona.
S a szerzetesek ekkor, e csuhába burkolt világi gyerekek,
Görcsös vágyaiktól hajtván elűztek engemet.
Tévedésüket oszlatván sétáltam a vízen,
S a Gangesz folyását is megállította hitem.
Sok tiltott gyümölcsöt ettem, s mondhatom,
Úgy jóllaktam vele, nem a hasam,
A papok szobra repedt bele.
Lám gőgjük nem állhatott tovább repedt alapon,
Észretértek ekkor gyorsan, mondhatom!
Dévikotta banyái is életre tértek:
Nem hívei immár sem halálnak, sem vérnek.
Siva is elismerte erőimet, s mindazt, amit tudok,
Várost teremtett, melyben engem tisztelt, nékem áldozott.
S ha mindeme dolgokat elhinni nem tudod,
Minek is tiszteled egyáltalában a Buddha tanát.

Virúpa nevének jelentése: "az, akinek sokféle alakja van". A mester hétszáz éven át tanított, s végül végső szabadságot nyert a Dákiní Mennyországában. "

(Fordította: Soós Sándor)


-TER

211. [tulajdonos]: Közönyös vasárnap2021-03-07 17:14
EL-

Ó, ha a szellemem őrt állhatott volna anyám vaginájánál midőn apám hímtagja megközelítette! Olyan varázst küldtem volna rájuk, hogy az egyik beheged a másik meg lekonyul. De csak egymás viszonylatában. Tőlem örülhettek volna az életnek, de ne az én kontómra. Valami kékellő kőszálon egy örökké gőzölgő kádban kellett volna meglátni a napvilágot. Csak úgy mint a habfürdő szigetek. Hiányzik a Bocikám, sápadt, türkiz szeme és a nevetése. Az emberek kilencvenöt százaléka tényleg elmehetne a fenébe. Ha leszállnak a villamosról, nem mennek odébb az átkelőnél, hogy más is odaférjen. Az áruházban a mozgólépcső előtt állnak meg beszélgetni és nem érdekli őket, hogy mások is ott közlekednek. Az automata forgóajtón úgy ugranak be, hogy az megakad és a többiekre néznek kérdő csodálkozással, hogy azok mit követtek el. Belerázzák a szemetet az egyik kosárból a másikba. Megnyálazott ujjal lapoznak a könyvedben, s már bánod, hogy mutatni akartál nekik valamit. Az emberek reménytelenül embertelenek, sikerült őket állattá varázsolni. Ez egy rövid közjáték géppé válásuk történetében. Bocika! Jól vigyázz! A kazuár figyel!

-ÉG

210. [tulajdonos]: szakmai kín(halál)2021-03-07 16:49
PARAD-



Sikerült kigondozni az ügyfeleket az intézményből?

A normatíva szerint fel van töltve az intézmény?



-OXON


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-04-23 16:31   Napló: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE
2021-04-23 14:58   Napló: Juli
2021-04-23 14:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Szőke Imre a repülős játék balladája
2021-04-23 11:05   Napló: Minimal Planet
2021-04-23 10:44   NAGYÍTÓ /Simf:Érintés/
2021-04-23 10:43   Napló: Játék backstage
2021-04-23 10:41   Napló: Játék backstage
2021-04-23 09:25   Napló: Játék backstage
2021-04-23 09:12   Napló: Játék backstage
2021-04-23 06:09   Napló: Hetedíziglen