Az, ami él engem, az bizony fütyül rám, mert az, ami él engem, nos, az valóságos, én meg nem vagyok az. Mind bioenergia vámpírok vagyunk. Vagy inkább fordítva, a bioenergia vámpírkodik rajtunk, de akár így, akár úgy, az anyag tükrén nem hagy foltot a szellemünk, fordítva meg igen. Minden. Égen s földön, kívül s belül, régen, most és a jövőben, egyszóval minden: menekülés csupán. Nagy kozmikus migráció, az ontológiai katasztrófa elől való spuri. Közlöm velünk, hogy egyikünket sem lát szívesen sem a kozmosz, sem az élővilág, sem az emberiség, sem a tudat. Ideje lenne összesöpörni a csillagokat, befalni a holdsajtot, elkoppantani a napot és eltűnni. Nem jobbra el, nem balra el. Nem. Középen el. Ha találkozhatnék Marcival, csupán annyit tanácsolnék neki, hogy egy pillanatra se higgye el se magát, se a világot; amire tudja, arra fogja rá, hogy szép és finoman kiműtve az értelemnek hazudott biomechanikai műbalhé teteméből, csak azzal foglalkozzon. A többi, ugyan, hagyjuk már!
Mivel a korlátozások idején rengeteg könyvet rendeltem ezért az egyik oldal figyelmeztetett, hogy azonnal csapjak le a Zsuzsika Bergengóciában című kötetre potom hét millió forintért. Pirulok, de megvallom, hogy nem csaptam le rá. Az ilyen algoritmikus mellémérések nyugtatnak meg az informatikai diktatúra rémlátomásaival kapcsolatban. Ha van is, lesz is ilyesmi szerintem csak röhögünk rajta, aztán majd megunjuk és Frank Herbert Dűnéjének egyik mottójával elhatározzuk, hogy engedelmeskedünk a következő parancsolatnak:
"Ne készíts gépezetet az emberi elme hasonlatosságára!" Orániai Katolikus Biblia
Na, pár napot otthon voltam és totál hörcsög üzemmódba vágtam magam. Avval töltöttem az időmet, hogy a neten rendelgettem nyakló nélkül a könyveket. A végén már határozottan magamra kellett szólnom, hogy elég. :(
Apropó álombéli épületek. Rendszeres, visszatérő álmom volt, sőt, még néha most is az, hogy egy kisebb parasztház méreteinél nem nagyobb rokokó kastély jelenik meg az álomképeimben, hol valamiféle erdőszélen, hol a Hűvösvölgyben. Amikor belépek, akkor a szobák színesek, elegánsak de igen szűkek, kicsinyek, azonban cseppet sem zsúfoltak. Sehol senki. Az a meggyőződés kerít a hatalmába, hogy a lakók bálba mentek és olyan marginalizált arisztokraták, akik fekete mágiával foglalatoskodnak. Azt hiszem gyerekkoromban a diafilm annyira lenyűgözött (egyébként most is! gyűjtöm őket!), hogy a falon látott abszolút és nem a képen ábrázolt perspektivikus méretek összekeveredtek az agyamban. A nevezett épületben mindig idegen vagyok és tudom, hogy távoznom kell, különben súlyos árat fogok fizetni jelenlétemért.
"Mert egyszer mégis sor került a vallási vitára. És abban a pillanatban tulajdonképpen minden elveszett már. Törless értelme, mintegy elszakadva tőle, feltartóztathatatlanul rontott neki a törékeny hercegnek. Elárasztotta gúnyos józansággal, barbár módon szétrombolta azt a filigrán épületet, amelyben a másik lelke otthonos volt; s végül haragban váltak el.
Többé nem is szóltak egymáshoz. A lelke mélyén Törless tudta, hogy valami esztelenséget művelt; homályos érzései sejtették vele, hogy az értelem kíméletlen mércéje idő előtt összezúzott valami finom, törékeny boldogságot. De ez olyasmi volt, amiről nem tehetett."
X.Y. fél órát késett a mosásáról. Kissé részeg is volt. Tájékoztattam arról, hogy ma már nem tud mosni, mert valamennyi gépet birtokba vették a táncrendhez alkalmazkodó társai, azonban felírhatom őt a hétfői napra. Azt mondta, hogy az késő, addig rárohad a ruha. Tájékoztattam őt a Miklós utcai lehetőségekről. Azt felelte, hogy nincs más amit felvegyen, amíg mosásban vannak a göncei. A kolléganők tájékoztatták a Fehér köz lehetőségeiről. Erre azt felelte, hogy nem fogja a 30 000 forint értékű kabátkáját (amelyen pacik szaladgáltak) ott kitenni valaminek… amit közelebbről nem nevezett meg. Ekkor tájékoztattam arról, hogy kívül tágasabb.
-MA
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
